XVIII. A SZÉKESFEJÉRVÁRI ÉS A POZSONYI KIRÁLYVÁLASZTÓ ORSZÁGGYŰLÉSEK.
XVIII.
A SZÉKESFEJÉRVÁRI ÉS A POZSONYI KIRÁLYVÁLASZTÓ ORSZÁGGYŰLÉSEK.
A SZÉKESFEJÉRVÁRI ÉS A POZSONYI KIRÁLYVÁLASZTÓ ORSZÁGGYŰLÉSEK.
EZ IDŐBEN Szapolyai már Székesfejérvárott volt. November hó 9-ikén, pénteki napon érkezett volt oda a rendek körébe. Még aznap temettette el ünnepélyesen a dalmatikába és sandaliákba öltöztetett s tiszta arany koronával ékesített szerencsétlen Lajos királynak Mohácsról hozott holttetemét,* a mi úgy Mária, mint Ferdinánd megütközését keltette fel, miután a király eltemetésének jogát Mária, mint az elhaltnak néhai hitvese a magáénak tekintette s arra Jánost annál is inkább illetéktelennek tatotta, mivel ő a hazáért és a kereszténységért hősiesen küzdött királyát még annak életében elhagyta.* Szapolyai megjelent híveinek száma kevés volt, leginkább Fejérvár környékéről: Somogyból, Zalából és Vasból jöttek,* tehát arról a vidékről, mely leginkább látott török pusztítást. Ez utóbbi könnyen hozta a választókat arra a meggyőződésre, hogy az a keresztény fejedelmek tehetetlenségének az eredménye. Szabadulást csak úgy képzelhettek, ha a pusztító törökkel szövetkeznek s ha már azt tenni kénytelenek, akkor inkább álljanak egy belföldi, semmint egy idegen király jogara alá.*
Schidlowieczki Kristóf krakói palatinushoz és kapitányhoz, a lengyel király kanczellárjáhz írott sajátkezűleg aláírt levelében Szapolyai mondja: feria sexta proxima ante festum beati Martini Episcopi et confessoris funus Matis sue ut Regium decuit corpus solennibus ceremoniis decenti finerali pompa in magna hominum frequentia sepulchro maiorum suorum intulimus. (Eredetije Londonban, közölte Simonyi Ernő: Magy. tört. Okmtár londoni könyv- és levéltárakból. Pes,t 1859. 87–89. ll.) Az In vitam Ludovici cz. rövid életirat szerint Corpus ejus inventum et Albam regalem adductum, illic demum a regnicolis suis cum honore debito est tumulatum die IXa Novembris. (Acta Tomic. VIII, 253.) A XVI. sz. Zermegh János szerint Szapolyai antequam coronaretur informatus per quendam ex aulicis domini sui Ludouici regis, Catricz cognomine, de loco et stagno, in quod Ludoicus, casu equi praecipitatus et submersus fuerat, a király testét megkerestette és nagy ünnepséggel eltemettette, funus regis, maximo, et honestissimo omnium, praesertim electi regis, maerore et luctu, est tumulatum. (Rer. gest. Comment. Schwandtnernél: Script. II–I, 384–85. A zágrábi krónika szerint Lajos teste sepultumj In Alba Regali contra voluntatem Reginae per Johannem de Zapolya. (A zágrábi krónika. Közli Knauz: Századok 1875. IX, 698.) Szerémi téved, mikor Lajos király temetését november 10-ikére szombati napra teszi. Inde quidem Regeum Ludouicum assumen, et in sabato die in profesto beati Martini confessoris eltemették. (Epist. de perd. cap. XL. p. 135.) De előadásának megvan az az érdekessége, hogy az eltemetés módját közelebb adja tudomásunkra. Mert szerinte a király holttestét dalmatiákba, lábát sandaliákba öltöztették s fejére tiszta arany koronát helyeztek. Majd a papok miséket szolgáltatva (s Szapolyai rendeletéből) egy márkányi összeget ajánltak fel a holt király lelke üdvösségéért a Sz. Keresztoltárának s így fektették a márvány tumbába. – Induerunt eum episcopi in dalmatica et in pedibus sandaliam et in capite diademam de auro puro inponens, et solenniter commemoracionem fecimus pro anima ipsius religiosi, et sacerdotes sacrifican. pro eo, et vnam markam fecit ac mandauit, ut offerant ad aram crucis pro eo. Et posthec in van tumba marmorea condiderunt. (Epist. de perd. cap. XL. p. 135.)
L. Ferdinánd 1527 június 29-iki a nemzethez intézett iratát. (Acta Tomic. IX, 223–24.)
Egy, Szapolyai koronázásán jelen volt Névtelen írja: «fuerunt autem de vicinis Albae comitatibus, ut sunt Simeghiensis, Szaladiensis et Castriferrei, non tamen multi.» (Praynál: Epist. Proc. I, 289.) S így téves az a hír, melyet Kamarjay Tamás Batthyány Ferencz bánnak a velenczei dogehez küldött embere 1526 deczember 2-ikán Venzonéba, az ottani kapitánynak és városi tanácsnak hozott, mintha Szapolyai János, a horvát bánt és még nehány más urat kivéve, az ország valamennyi nagyjai által kikiáltatott volna királylyá, «tutti i baroni ongari et chiamano per re excepto il ban de la crouatia et alcuni altri baroni». (L. a venzonei tanács 1526 deczember 3-iki levelét Moro Jánoshoz Sanudonál XLIII, 228. s Jászaynál i. h. I, 307.) Csak oratori frázissal élt Jozefics zengi püspök, Jánosnak a velenczei köztársasághoz küldött követe is a signoriához intézett ünnepélyes követi beszédében azt mondva, hogy a vajda királylyá választásában Magyarország valamennyi főpapja, zászlósa és nemese megnyugodott, három egyént kivéve: tutti li prelati baroni e nobili del regno erano sta contenti di la creation di questo vayuoda in re exepto tre qualli nominoe videlicet, csakhogy e nevek helye üresen maradt. (Sanudonál i. h.) Szapolyai maga, azonkép, csak önmagának tetszelegve írja: Placuit omnibus omnium ordinum Optimatibus Nobilibusque una omnium voce et consensu, ut nos nil unquam tale aliquid speratum eligeremur im Regem. (Schidlowiecki Kristóf lengyel kanczellárhoz intézett 1526 november 11-iki levelében. Londoni Okltár 88. l.) Ennek értelmében leszállítandó annak a levélnek is a történeti értéke, melyet Utyesenics Frater György 1545. február 28-ikán Váradról Verancsics Antalnak írt s mely szerint «cum Joannes rex in regem Hungariae suffragio omnium ordinum regni enunciatus esset. (Közli Szalay: Verancsics Antal összes munkái VI, 185.)
A Szapolyai király üdvözlésére megjelent lengyel követek, 1526 deczember 4-ikén Esztergomból Zsigmond királynak irott levelökben mondják: Regnum est majori ex parte adeo crudeliter vastatum et destructum, ut horrorem quendam intuentibus prebeat, omnia plena egestatis et lamentationis, hostis arces, flumine et aditus omnes opportunas ad regnum occupat ita, ut ipsimet regnicole fateantur, regnum esse in ipsius potestate constitutum, eamque rationem se in eligendo rege habuisse, palam dicunt, quod cum nemo inter christianos principes tam potens sit, ut regnum hoc obtinere posset, nisi conditionibus quibuscunque cum Turco initis, si id per alienos fieri deberet, fieret potius per ipsosmet et principem suum, ex stirpe et sanguine suo electum, qui melius quam aliquis alienigena suos regere sciret et fovere mallet quam exteros. (Acta Tom. VIII, 268.)
A Székesfejérvárott megjelentek közt volt 7 püspök,* a szabad királyi városokból szintén 7-nek a birái és tanácsosai.* Megjelent többi közt a tudománya és lelkes hazafisága miatt közbecsülésben állott, a mohácsi vész előtt Szalkay László primás küldetésében Pozsonyban hitvitázott Csézi András esztergomi nagyprépost, ki Szapolyai koronázásakor nevezetes szerepet játszott.* Továbbá a Fekete ember, Iván czár dísztestőrsége is.* De megjelentek Ferdinánd követei is, Leopoldsdorfi Beck Márk alsóausztriai ügyigazgató, Breuner Fülöp és Weichselberger Zsigmond, kiknek egyike megkísérelte ugyan a nemességet a választástól, mind érvénytelentől, visszatartani, csakhogy erre többen fegyverrel rohantak rá, úgy hogy csak nagy ügygyel-bajjal menekülhetett.* November 10-ikén a gyűlés Verbőczy ékesszóló biztatására,* reményen felül, nagy lelkesedéssel egyhangulag megválasztotta királynak a maga jelöltjét, Szapolyai Jánost, elutasítva Ferdinándot jogigényeivel.* A választás formai törvényességéből hiányzott azonban az, hogy nem a nádor adta az első szavazatot, mert a nádor, Báthory István nem volt jelen.* Következő napon, november 11-ikén* aztán a kéznél levő szent koronával* a megválasztottat meg is koronázták.* A koronázást Podmaniczky István nyitrai püspök végezte, miután Várday Pál esztergomi érsek azon az alapon vonakodott azt megtenni, mivel mint esztergomi érsek még nem volt a pápa által megerősítve.* Az ünnepi felavatáson a lengyel király oratorai, Kriziczki András przemysli püspök és sporvai Szaniszló várnagy nem voltak ugyan jelen, mert elkéstek,* de Trencsénből, hol János megválasztásának és megkoronázásának hírét vették, tovább utazva utasításukhoz képest az újonválasztott s koronázott királyt, ennek hosszas halogatása után Esztergomban üdvözölték uruk, a lengyel király nevében,* felszólítva őt, hogy királyi kardját ezentúl a hazáért és a keresztény katholikus vallásért suhogtassa, «melyet most már nemcsak a hitetlenek, hanem maguk a keresztények is a legocsmányabb módon szétszakítanak és meginogtatnak».*
Ennyit említ Szapolyai, Jozefics és Minio Alajos (l. alább), de a kik közül íróink csak négyet ismernek névszerint: Podmaniczky István nyitrai, Várdai Pál egri, Országh János váczi és Jozefics zenggi püspököket. (Fraknói: Magy. Orsz. Eml. I, 9–10.) Ezekhez hozzáadhatjuk Erdődy Simon zágrábi püspököt is, mert Verancsics szerint «az koronázaton vótanak: Erdewdy Simon zágrábi pispek, Várday Pál egri pispek, Orzág János váczi pispek és egyéb pispekek, az több egyházi fejedelmekkel igyetembe». (Memoria rer. ad an. 1526. Összes munkái II, 26.)
Szerémi, ki szintén személyesen részt vett a gyűlésen. I. h.
Ezt Krizicki András és Szaniszló sprovai várnagy, lengyel követek 1526 deczember 4-iki jelentéséből tudjuk. Is conventui albensi intererat et regem in coronatione dirigebat. (Acta Tomic. VIII, 272.) E szereplését Kollányi nem említi. Csézi később Ferdinándot szolgálta s tőle vallásügyi küldetést kapott, (Kollányi: Esztergomi kanonokok 130–131. ll.)
Szerémi: Epistola cap. XLI, 138.
Ezt az erőszakosságot felpanaszolja Ferdinánd abban az utasításban, melyet Bécsben 1526 deczember 17-ikén Zsigmond lengyel királyhoz küldött követének adott. Nuncios nostros, írja verbis datis detinuit pollicendo eis nonnihil spei, quos coram communi concione sui pretensi conventus comparare impedivit. Hinc est, quod sub eo ipso conventu nuncii nostri nostram simul et conjugis nostre justititam ad consortes ipsius vojevode deferri minime potuerunt. (Legatio ad Sigismundum. Acta Tom. VIII, 279.) Ferdinánd követeinek Székesfejérvárott való megjelenése fényesen czáfolja meg Szmolka Szaniszló amaz állítását, hogy «a nemes vetélytárs, az osztrák Ferdinánd nem is gondolt arra, hogy útját állja» Szapolyainak. (Századok 1883. évf. XVII, 7.)
Maga Szapolyai a Schidlowiecki lengyel kanczellárhoz 1526 november 11-ikén intézett levelében elmondván, hogy ő Székesfejérvárott november 9-ikén II. Lajos holttestét eltemettette, következőleg folytatja: His peractis sequenti die Prelati, Barones, proceres omnisque Nobilitas… convenerunt. (Londoni Okltár 88. l.) Ezzel egyezőleg az egykorú Szentgyörgyi Gábor, Nádasdy Tamás titkára szerint is Wayvoda complurium optimatum emercatus, ut plurimum studiis et suffragiis, pridie Martini (azaz november 10-ikén) tumultaria propemodum se in Regem inaugurari fecit. (Vida Domini Palatini, Thomae de Nadasd Kovachichnál: Script. minores I, 131.) Ez adatokkal szemben tévednek tehát azok, kik Szapolyai megválasztását november 1-jére teszik, mint Turóczi László (Ungaria suis cum Regibus nagyszombati 1768. évi kiad. 408. l.) vagy november 19-ére, mint Ferdinánd egyik 1526. évi deczember 17-iki utasításában Acta Tomic. VIII, 279.), vagy még a tokaji gyűlés idejére, mint íróink közül egyik-másik. (Király János: A pozsonyi nagydunai vám- és révjog 38. l.) Ez utóbbit illetőleg helyes Fessler előadása, mely szerint Tokajban csak előválasztás vagyis királykijelölés volt, mert ott azt határozták el, «Dass er König werden sollte. Ihm aber waren der anwesenden zu wenig, neu Wahl und Ausrufung zu gestatten» Gesch. d. Ungarn VI, 344.) Salamon szerint Tokajon csak előleges beleegyezés történt. (A m. kir. szék betöltése és a pragm. sanctio 41. l.), a mi egyjelentésű az előválasztással vagy királyjelöléssel. Ezt az értelmet az egykorúak is bizonyítják, mint Oláh és Verancsics, O. ugyanis mondja: «Joannes Rex, in Tokay, per alteram factionem, praelectus est in regem» (Compend. nunc est. Chronicom, Bélnél: Adjuratus 39. l.) Verancsis sem mond mást: «Tokajban egy gyűlést titete, az gyűlésbe vígezé, hogy királylyá lenne.» (Memoriae rer. ad an. 1526. Összes munkái II, 26.)
rex preter spem creatus, írja 1526 deczember 4-én Esztergomból Krizicki lengyel követ Brodarics kanczellárnak Pozsonyba. (Acta Tomic. VIII, 275.) Ugyanazt ismétli a bécsujhelyi püspökhöz Esztergomból deczember 4-én írott levelében is. (Acta Tomic. VIII, 276.) Egyébként l. Szerémit: Epist. cap. XLI. pp. 135–39. Widdmant Goldastnál II, 51. h. 23. l. Brutus Mihályt: Vngaric, rer. Lib. VII, p. 235.)
Salamon: A magyar kir. szék betöltése és a pragmatica sanctio 41. l.
A fentemlített Névtelen szerint Dominus Vayvoda secundis diebus Martini coronatus est in regem magno omnim consensu, qui affuerunt. (Praynál: Epist. Proc. I, 289.) Dóczi János kincstartó Fehérvárott november 12-én Kassa városához írott levelében mondja: sabhato, in profesto s. Martini episcopi declaratus, ipso autem die martini coronatus in regem huius incliti Regni Hungarie. (Ered. Kassa város ltban. Említi Kovachich: Suppl. ad Vest. Com. III, 79. Magyarul Jászay: A magy. nemz. tört. a mohácsi vész után I, 177. és 178.) Magyar Miklós: Poi a di X del ditto mese de nouembrio el prefato vayuode fu electo re de hungaria et il giorno sequente fu coronato. A XVI-ik századi Zágrábi Krónika szerint Szapolyai per Magnam partem dominorum Praelatorum et Baronum, Eidem tamquam potenciori Adhaerentium, fuit Electus in Regem et Coronatus Eodem. A. Mill. quing. vigesimo sexto: in festo b. Martini. (Kiadta Knauz: «Századok 1875. IX, 698–699.) Ugyanígy mondja ezt a Toldy által kiadott Genealogia, ac nomina Regum atque Ducum Hungariae czímű krónika. Turóczi László szerint is Coronatur luce S. Martino sacra. (Ungaria 408 l.) Ezekkel szemben János megválasztását és megkoronázását egy s ugyanazon napra, Sz. Márton napjára, november 11-ikére teszik Minio Alajos capo d’istriai kapitány és Jozefics püspök. Amaz 1526 deczember 9-ikén arról tudósítja Moro János udinei helytartót, hogy az új magyar király követe Jozefics zenggi püspök odaérkezett s Velenczébe készül azon hírrel, hogy november 11-ikén Sz. Márton napján, Székesfejérvárott a 36 éves erdélyi vajdát, Jánost, szepesi örökös grófot a magyarok királylyá választották s 7 püspök őt megkoronázta. «Disse come a di XI novembrio al zorno di s. martin in alba regal il vayuoda transyluano nominato Zuanne conte de seprecio perpetuo fo electo et creado da li regnicoli hungarici re di hongaria et incoronado da 7 Episcopi et ha expedito il prefato orator a stapheta a la signoria nostra.» (Sanudonál XLIII, 244.) Maga Jozefics, a velenczei tizek előtt szintén így nyilatkozott: reduti li prelatu baroni et nobili dil regno in alba regal per clezer re di hongaria hanno electo il serenissimo vayuoda transyluano per re et il zorno di san martin a di XI novembrio fo incoronado da 7 episcopi iuste il solito. (U. o.) A Knauz által közzétett XVI. száz. Zágrábi Krónika szerint Johannes de Zapolya Comes scepusiensis, per Magnum partem dominorum Praelatorum et Baronum, Eidem tamquam potenciori Adhaerentium, fuit Electus in Regem et Coronatus Eodem A. Mill. quing. vigesimo sexto: in festo b. Matini. (Századok 1875. IX, 698.) A XVI-ik századi Zermegh János szerint Szapolyai Sz. Márton napjára Székesfejérvárra ment quo ad dictum comitem (Szapolyai) omnes proceres Vngariae, tam Ecclesiastici, quam speculares, convenerant; exceptis his, qui reginam sequuti fuerant, et Palatino Stephano Báthory, qui similiter parti reginae adhaeserat… Omnium votis et suffragiis Joannes Vaiuoda … Rex declaratur. (Rer. ges. Comment. Schwandtnernél: Script. II. l. 384.) De Ferdinánd is Bécsből 1526 november 24-ikén nagynénjéhez Margit főherczegasszonyhoz, az alsó-burgundi tartományok császári helytartójához intézett levelében azt mondja, hogy Szapolyai «bement azon városba, hol Magyarország királyait megkoronázni szokták és ott némely püspökök és pártfelei által, kik alig voltak kellő számmal, mult Sz. Márton napján magát sietve megválasztatá és megkoronáztatá Magyarország királyának». Est entre au lieu ou lon a accoustume, de coronner les Roys dudit Hungrie, et jllecque auec quelques eusques et autres tenans son party qui nestoient en grant nombre ny a beacop pres a souffisance, ainsi que deuoit estre, a la saint Martin dernierement passe sest a la haste pai jcelux fait eslire et coronner Roy dudit Hungrie. (Ered a brüsszeli áll. ltban. Közli Hatvani M. a Brüsseli Okmtár I, 45. Magyarul ugyanő: Adalékok János király külviszonyai történetéhez. Kisebb munkái I, 322–23.) Ezen adatokkal megegyezni látszik egy újabb nagynevű történetírónk, Fraknói Vilmos azon állítása, hogy Szapolyai Jánost november 11-ikén választották magyar királylyá. (MO egyházi és polit. összeköttetése a róm. szentszékkel III, 5.) A történeti tény az, hogy Szapolyait november 10-ikén választották és 11-ikén koronázták. (Salamon Ferencz: A magyar királyi szék betöltése és a pragmatica sanctio 41. l.) Egészen tévesen írja Verancsics Antal: «János vajda szent Imreh napban (vagyis november 5-ikén) magát Székes Fejérvárott megkoronáztatá és magát királynak nevezteté.» (Memoria rer. an. 1526.) Összes munkái II, 25–26.) Épp oly téves datum a november 20, melyben a koronázást Ferdinánd 1526 deczember 17-iki követi utasítása történtnek mondja. (Legatio ad Sigismundum in Actis Tomic. VIII, 279.) Valószinű, hogy ez okiratban csak tollhibával van dolgunk XIXa Novembris IXa Novembris helyett s így s következő nap X Novembris volna, mely persze mint koronázási nap szintén téves.
Nam et corona est in Albam regalem deducta et compromissum inter regnicolas illinc nisi electo et coronato rege discedere. (Acta Tomic. VIII, 264.)
A koronázási szertartást l. Szerémi Györgynél i h. 41. l. Megjegyezzük, hogy János királynak Székesfejérvárott történt megkoronáztatását egy török író, Katib Mohammed Zaim is említi. (Történetek gyűjteménye Thúrynál: Török történetírók II, 382.)
Brutus Mihály szerint ugyan novus Rex (t. i. Szapolyai) solenni maioribus ceremonia Albae insignia regia accepit, adsistentibus duobus pontificibus, Paullo Strigoniensi, qui ab eo postea defecit, et Stephano Broderico Vaciensi, perspectae fidei homine. (Vngaric. rer. Lib. VII. p. 276.) Szerémi szerint a koronázást Várday Pál végezte, ő tette fejére és Perényi Péter a sz. koronát. (Episc. cap. XLI. p. 137.) De hogy a koronázó püspök mégis a halállal fenyegetett Podmaniczky István nyitrai püspök volt azt is fentebbi okadatolással a Lib. Anonymi előadásából tudjuk. (Ap. Pray: Epist. Proc. I, 289.) S így Fessler (Gesch d. Ung. VI, 351–52.), Horváth Mihály Adalékok János király külviszonyai történetéhez. Kisebb munkái I, 324.), Salamon Ferencz (A m. kir. szék betöltése és a pragmatica sanctioa 41. l.) és Fraknói (Werbőczi István életrajza) állítása, kik mindannyian Podmaniczkyt említik koronázóul, történeti alapon nyugosznak.
L. a két követnek Trencsénben november 16-ikán és ugyanazoknak Esztergomban deczember 4-ikén kelt jelentéseit is Actis Tomic. VIII, 262–63. és 265. s kk. ll.
A Szapolyai koronázásán jelen volt Névtelen írja ugyan: Ceterum venerat Orator regis Poloniae ad coronationem, qui nomine sui regis Domino Vayvodae de tanto successo gratulatus est. (Praynál: Epist. Proc. I, 290.) De csakis küldve voltak. Egyébként meg volt nekik hagyva, ut si ante adventum nostrum rex electus esset, illi nomine Maiestatis nostre gratulamur. Ezt meg is tették, a mit Zsigmond király helyeslőleg tudomásul vett. Recte et ex animi nostri sententia fecistis, írja nekik, quod Alba regalem perfecti estis utcunque Threnczinii intellexeritis, novum regem jam createm et coronatum esse, volumusque… verbis nostris gratulamini. (Acta Tomic. VIII, 265.) Miként történt Esztergomban János király által való fogadásuk, érdekesen jelentik deczember 4-iki, Esztergomban kelt levelökben. (Acta Tomic. VIII, 265. s kk. ll.)
Que (religio sancta catholica) nunc non ab Infidelibus solum, sed etiam ab ipsismet christianis turpissime proscinditur et labefactatur. (Acta Tomic. VIII, 267.)
116. MÁRIA KIRÁLYNÉ.
(A Tört. Képcsarnok metszete után.)*
Leírását az Ő Felsége hitbizományi könyvtárában őrzött példányról.
Ferdinándot és pártját, Máriát és a körülötte Pozsonyban levő urakat a székesfejérvári események mélyen sujtották.* Ferdinánd 1526 november 17-ikén Zsigmond lengyel királyhoz intézett levelében a János vajdát királylyá választó székesfejérvári gyűlést «istentelen gyülevészgyűlésnek» mondotta.* November 28-ikán Batthyány Ferenczhez írott levelében azt mondja, hogy «az erdélyi vajda Magyarországnak nem törvényes, hanem csak feltolakodott uralkodója, ki nem a nagykapun, de egy hátulsó résen s csalárdsággal nyomult az országba».* A pozsonyi országgyűlésre kinevezett biztosainak deczember 5-iki utasításában János királyról mint olyanról beszél, ki «gazsággal és gonosz mesterségek által törekedett a királyi czímre magát felküzdeni»* s kinek «a hihetetlenségig hágott törekvése és uralkodási szomja».* Szapolyai iránt táplált nagy ellenszenvének azzal is kifejezést adott, hogy mikor későbben, annak 1527 február 25-ikén hozzá küldött követeit fogadta, azokat hideg mogorvasággal bocsátá maga elé, kezet sem nyujtott nekik, nem is tekintette követeknek, sőt egy ideig le is tartóztatta.* Ferdinánd hívei is ez értelemben beszéltek és éreztek. Tomicky Péter püspök s lengyel alkanczellár, Kriziczky András przemysli püspökhöz intézett levelében közli vele, hogy a Pozsonyból hazaérkezett Zoravinski több levelet hozott magával, melyekből kivehető, hogy nagy versenygés és fegyveremelés van készülőben. Mert a magyar urak, kik a királynéhoz és Ferdinándhoz szítanak, nem fogadják el a székesfejérvári határozatokat s komáromi gyűlésükön más királyt készülnek választani.* Egyes városok, mint Kassa, Szapolyait királynak nevezni nem merték, miután Ferdinánd halálbüntetést szabott azokra, kik azt tennék.* Csakhogy maga Szapolyai távol állott a gondolattól, hogy magát jogos és törvényes királynak ne tartsa s ne hirdesse. Legott a koronázás után, november 25-ikén közzéteszi, hogy őt Székesfejérvárott egyhangulag Magyarország királyává választották és megkoronázták s hogy ő Tornalljai Jakabot kincstartójává tette.* A rendek egyúttal törvényczikk alakjában elhatározták, hogy «azon főpapoknak és zászlósuraknak, kik a királynénak Komáromban Sz. Katalin napján tartandó gyűlésére elmennének, hivatalait a királyi felség másokra ruházza s őket hűtlenekké nyilvánítja».* Majd Európa nevezetesebb udvaraihoz, a fényes kapuhoz, a lengyel királyhoz,* a velenczei dogehoz, a pápához, az angol és franczia királyokhoz, de sőt V. Károly császárhoz,* Mária királynéhoz és Ferdinándhoz is követeket küldött Szapolyai, jelentve királylyá történt felkenését.* Majd ezek után Ferdinánd követeit, kik választás és koronázás előtt hasztalan akartak szóhoz jutni, maga elé bocsátá, de ezek elbocsáttatásukat kérték, miután most választás és koronázás után mi mondanivalójuk sincs. János őket ajándékok és nagy megtiszteltetések közt elbocsátá azon kéréssel, hogy juttassák urok tudomására, hogy az országba be ne lépjen, pártot ne szervezzen, gyűléseket ne hirdetgessen, különben ellenségül fogja tekinteni s országát ellene védelmezni.* És hogy a komáromi gyűlés létre ne jöhessen, így arra a napra, november 25-ikére határozta a határidőt, a melyen belül minden úr és nemes neki meghódoljon, nehogy mint pártütő számüzettessék.* Báthory Istvánt külön levélben idézte maga elé kegyelemvesztés fenyegetése mellett.*
Quae res cum Reginae, Palatino et aliis dominis Posonii tunc constitutis innotuisset – írja Oláh Miklós VII. Kelemen pápának 1530 február 15-iki jelentésében – vix dici potest, quantum moestitiae et tristitiae omnibus attulerit. (Cod. Epist. 38. l.)
impium quoddam conciliabulum. (Ered. fogalm. a cs. titk. ltárban Gévaynál és Jászaynál I, 203–206.)
Wayuodam non legitimum esse Hungarie Dominatorem, sed intrusum, qui regnum illud non via regia sed per posticum et fallacias intrauit. (Ered. fogalm. a cs. k. titk. ltban, kiadta Chmel József: Habsburgisches Archiv II, 24–25. Idézetileg Jászay I, 255–56.)
qui per imposturas et malas arte regij tituli accessionem vendicare molitus stb.
nam eius erat hominis studium dominandique libido incredibilis. (Jászaynál I, 275. és 278.)
A Ferdinándhoz küldött követek felpanaszolják, quam ingrati fuerint apud illum, adeo, quod nec manum illorum tangere volebat nisi ut subditorum regni Hungariae, non autem ut oratorum regis … et quomodo tenti sunt longo tempore apud illum et sub libera custodia. (Acta Tomic. IX, 53.)
Hesterno die – írja – redit Zoravinski ex Posonio et attulit multiplices literas, ex quibus conjicere licet rem ad magnum dissidium et arma spectare. Nam domini Ungari, qui in Serenissime domine regine et principis Ferdinandi partibus sunt, nolunt rata habere ea, que in Alba regali acta sunt, forteque in conventu suo in Comorno a electionem alterius regis procedent. (Acta Tomic. VIII, 262.)
Szerémi azt mondta a kassaiaknak: «Non dicite jam eum Joannem boydam, sed Rex est. Janus.» Azok ezt válaszolták: «Domine Georgi, tamen inibitum est per Cassouienses, quod non audeat dicere Joannem Regem, sed tantum Joannem boydam; et in Buda Rex Ferdinandus fecit proclamare, vt quincunque diceret eum Joannem Regem, extunc capite priuatus esset. (Epistola cap. LVIII. p. 198.)
Praynál: Epist. Proc. I, 284–286.
Insuper hoc quoque statuum est, quod quicunque dominorum Praelatorum et caeterorum Baronum ad Conuentum Regine ad Comaron circa festum sancte Catharine celebrandum profectus fuerit, illorum officia Regia Maiestas alijs transferat et ij Coronae suae Maiestatis Regine ac totius Regni infideles existunt. (Az 1527. évi márczius 17-iki országgyűlés czikkelyeiből. Azonkívül v. ö. Pray: Epist. Proc. I, 290–291. Jászay: A m. nemz. t ört. a mohácsi vész után I, 178. Szaly: MO tört. IV, 22–23.)
Az ahhoz intézett levelét közli Pray: Epist. Proc. I, 286–88.
Kitetszik ez Szapolyai Jánosnak későbbi, Buda, 1530 július 22-ikén V. Károlyhoz intézett leveléből, melyben felpanaszolja, hogy a császárhoz küldött követeit, Bánffi Jánost és András doctort Ferdinánd letartóztatta s nem engedte a császárhoz. (Acta Tomic. XII, 185.)
L. Kovachich: Suppl. ad Vest. Com. III, 79. Laski Jeromos: Arcana legationis ad Solymanum, Bélnél: Monum. Dec. I, 184. Kemény: Deutsche Fundgruben zur Gesch. Siebenbürgens II, 16. Jászay: A m. nemz. tört. a mohácsi vész után 181–183 és 344–46. Szalay: MO tört. VI, 24. Ugyanő: Adalékok a magyar nemz. történetéhez a XVII. században 12. l.
Magyar Miklós tudósítása i. h.
Ugyanő. Ferdinánd 1527 június 29-iki levelében e tényt mint siralmasat említi. (Acta Tomic. IX, 223.)
Dominius Palatinus – írja a Szapolyai koronázásán jelen volt Névtelen – post coronationem vocatus est ad regem, et litteris admonitus, ut decima quinta die litterarum apud ipsum sit, si venerit ad regem, relinquatur in officio Palatinus, si manebit penes reginam, et factionem Ferdinandi, erit inimicus regi, et omnes alii etiam factiosi. (Praynál: (Epist. Proc. I, 290.)
117. SZAPOLYAI JÁNOS KIRÁLY ARCZKÉPE ARANYPECSÉTJÉN.*
A Budapest székesfőváros levéltárában lévő egyetlen ismert példányáról Mühlbeck Károly rajzolta. Körirata: * SIGILLVM * SERENISSIMI * PRINCIPIS * DOMINI JOANNIS.
Szapolyai hívei, «mint újonszülöttek» nagy vigsággal tértek haza,* pedig nyilvánvaló volt, hogy Szapolyai megválasztásával és megkoronázásával kezdetét veszi az ország romlása.* A Pozsonyban egybegyűlt Ferdinánd-pártiak mintegy «tükörben látták a jövendő zivatar» kitörését.* Két lengyel úrnak Albert porosz herczeghez és Wolsey bíbornokhoz intézett levele a háború rémét szintén megjósolta,* de hogy a háború rögtönösen ki nem tört, az csakis Szapolyai tétovázásnáak volt az eredménye. Párthívei, kivált a harczszomjas rácz Radics Bosics* és a boszúszomjas gr. Frangepán Kristóf* hasztalan igyekeztek őt rábirni, hogy Pozsony hirtelen megtámadásával és az ott egybegyűlt választók szétugratásával lehetetlenítse ellenfelének, Ferdinándnak a megválasztását.* Szapolyai a várakozás politikájára határozta el magát, mert, mint mondotta, «nem akarja kezeit keresztény vérrel megfertőztetni». Még hívét, Iván vezért is, ki 15 ezer ember élén Bács megyében türelmetlenül leste a pillanatot, mikor prédaszomjas szlávjaival a gazdag Ausztriába törjön, eltiltotta a támadástól s a nagy alföldön őt vesztegelni parancsolta.* Még a lengyel királyt is arra kérte, hatna levélileg vagy küldöttségileg oda, hogy őt ő sem támadja fegyverrel Magyarországban.* Inkább is diplomatiai tárgyalásokba bocsátkozott s némi katonai demonstratióra, melyeknek azonban semmi eredményök nem volt. Budát elhagyva, november 29-ikén Esztergomba ment Várday érsekhez s ott telelt.* Csatatervek helyett a már említett házassági terveket szőtte, mert Esztergomból küldte ki követeit a magyar urakhoz s Bécsbe, kérve Mária kezét.*
nunc quasi renati sibi videntur cum summa letitia domum redeuntes. (A lengyel követek jelentése. Acta Tomic. VIII, 263.)
peribit haud dubium mox regnum illud, quod ita discerptum et mutilatum… jam nequaquam sustinere posse videtur, írja november 17-ikén Tomicki Péter püspök és alkanczellár Gorka Lukács Poseni várnagynak. (Acta Tomic. VIII, 264.)
veluti e speculo quodam praeuidebant futuram tempestatem Regni Hungariae pestem, cladem et perniciem, et cogitabant quantum incendium ex ipsius coronatione omnibus bonsi esset futurum. (Cod. Epist. 38. l.)
Der konig tzu Vngern (Szapolyai) ist tzu Strigon, vnd wirt man nicht in der tzeitt tzwuschen Ir. mt. vnd Ferdinando, desselbigen konigreichs halber, ein vereinigung machen, so ist tzubesorgen, das gantz Vngern mit krieg brennen wird. (Schidlowiecki Kristóf és Tomicki Péter levele Albert porosz herczeghez. 1527 január 31. Krakó. (Acta Tomic. IX, 37. És ugyanazok levele Wolsey bíbornokhoz u. o. 43.)
Radich – írja Szerémi – unus miles Tracianus, satis expertus in bellica arte … dixit Regi Joanni lingva Traciana: «Quid hic spacium habes in civitate Albe(re)galium? … do consilium, ut statium curramus super aquam et super terram Posoniensem (Civitatem) occupare et Regietatem Bohemorum (Epist. de perd. Regni Hungarorum cap. XLIII, p. 142.)
A királynak tanácsolta, hogy azonnal szálljon táborba Tata alá, neki pedig engedje meg, hogy 4000 emberrel Ausztriába berontson s ott tűzzel-vassal pusztítson. (Szerémi i. h., Zermegh i. h. 386. l.)
Szerémi i. h. cap. XLIII, p. 142. V. ö. Engel: Gesch. d. ungr. Reichs. IV, 3. Horváth Mihály. Adalékok János király külvisz. tört. (Kisebb munkái I, 324., Fraknói: Werbőczy István életrajza 253. l.)
Szerémi: Epist. cap. XLII, 132. és cap. XLIII, 144.
Kitetszik ez a lengyel királynak 1527. évi, Jánoshoz intézett leveléből. (Acta Tomic. IX, 22.)
Ad iemem intrauerat ad Strigoniensem Paulum Varda, in profesto beati Andree apostoli, et per totam iemem mansimus ibi, in Strigoniam. (Szerémi: Epist. cap. XLIII, p. 144.)
Jászay I, 267.
118. JÁNOS KIRÁLY NÉVALÁÍRÁSA.*
1538 július 23-ikán kelt okleveléről, mely a M. Nemz. Múzeum levéltárában őriztetik. Olv. Ioannes rex manu p[ro]p[ri]a.
119. WOLSEY BIBORNOK.
(Houbraken J. metszete után.)
Szapolyainak e habozása Ferdinándnak és a hozzá siető magyar uraknak nagy előnyére szolgált, mert lehetővé tette, hogy az őt megválasztani óhajtó urak Pozsonyban összegyülekezhessenek. Ferdinánd komoly hadviselésre amúgy sem volt kellőleg felkészülve. Készíttetni kezdte ugyan a hidakat és dereglyéket a török s illetőleg János ellen tavaszszal viselendő támadó háboruhoz,* de hogy valósággal mennyire erőtlennek érezte magát, kitetszik abból, hogy amikor 1526 november végén a Pozsonyba gyülekező rendek füléhez az a hír jutott, hogy az ország határszélein maradt török hadak nemcsak hogy rablásokat követnek el, hanem hogy Bali nándorfejérvári és végszendrői bég Morót várát Szerémben, a Száván innen, már több nap óta vívja, s így a Tótország felől fennlevő ezen csaknem egyetlen védgátat is lerontani igyekezik, akkor ő és magyar hívei nem önerejöktől, hanem a külföldtől várták és kérték a segélyt. Tényleg tudjuk, hogy a rendek vagyis inkább a királyné oldalán álló tanácsurak Németországnak Esslingenben gyűlésező rendeit segedelemnyujtásra szólították fel s a már a mohácsi ütközet előtt igért hadaiknak tavaszszal leendő okvetlen elküldésére kérték.*
Kitetszik ez a venzonei tanácsnak az udinei helytartóhoz, Moro Jánoshoz 1526 deczember 3-ikán intézett leveléből. (Sanduonál XLIII, 245.)
Levelük kelt 1526 deczember 8-ikán. Egykorú másolata megvan a bécsi cs. titk. ltban. Czíme: Elegantissima epistola contra Ioannem Scepusiensem. Közli Gévay s magyar fordításban Jászay I, 299–303.
120. VÁRDAY PÁL ÉRSEK NÉVALÁÍRÁSA.*
1519 július 17-ikén kelt s a M. Nemz. Múzeum levéltárában őrzött okiratáról. Olv. Paulus archiep[iscop]us Strigonien[sis] manu p[ro]p[ri]a.
Ferdinánd trónigényeinek megvalósulását nemcsak párthíveinek ritka buzgósága, hanem az a körülmény is könnyítette, hogy őt már október hó 22-ikén a csehek királyukká választották volt,* mert ezzel Ferdinándnak nemcsak tekintélye öregbedett, hanem vele kilátása is nyilt, hogy figyelmét ezentúl egészen a magyar ügynek szentelhesse. Igéretekkel nem is fukarkodott. Bécstől november 30-ikán keltezett levelével biztosítja Magyarország jogait és szabadságát, nevezetesen, hogy egyházi méltóságokat, javadalmakat, örökségeket és tisztségeket idegeneknek adományozni nem fog, hogy a királyi tanácsba idegeneket nem alkalmaz és hogy főleg András királynak decretumát, melynek megtartására Magyarország királyai koronázáskor esküdni szoktak, betartja.* Egy másik ugyancsak Bécsben november 30-ikán kiadott levelében arról biztosítja párthíveit: miszerint Báthori István nádort, Tamás veszprémi püspököt, Brodarics István kir. kanczellárt s szerémi püspököt, Batthyány Fererncz bánt, bethlenfalvi Thurzó elek kir. főtárnokmestert, Tahy János vránai perjelt, vingárti Horváth Gáspár főétekfogómestert, Maczedoniai László pécsi prépostot, Gerendy Miklós fejérvári őrkanonokot, Nádasdy Tamás titoknokot, Oláh varjasi Miklós esztergomi főesperest és királyi titoknokot, Nagy Imre alnádort és Révai Ferencz nádori ítélőmestert, János szepesi gróf s erdélyi vajda s minden ellenség ellen védelmezni, felmerülő kárukat jóvátenni, mindennemű szolgálataikat megjutalmazni, családjaikat megvédeni s a szükséghez képest évdíjban részesíteni, a koronára háramló egyházi s világi javakat pedig elsősorban nekik juttatni fogja.*
Eodem anno (1526) Serenissimus Ferdinandus, archidux Austriae, electus et coronatus est in regem Bohemiae. (Oláh Miklós: Compendiarium suae aetatis Chronicon. Bélnél: Adparatus 39. l. Azonkív. l. Brutus Mihályt: Adparatus 39. l. Azonkív. l. Brutus Mihályt: Vngaric. rer. Lib. VII. p. 277.) Abban a jelentésben, melyet Oláh 1530 február 15-ikén VII. Kelemen pápához intézett, Ferdinándnak cseh királylyá, sleziai herczeggé és morva őrgróffá történt megválasztását tényleg úgy említi, mint melyeknél fogva ő magyar királylyá történendő megválasztására a legalkalmasabb és leghivatottabb egyén. (Cod. Epist. 39. l.)
Ezt az oklevelet kisasszonyfalvi Istvánffy Miklós nádori helytartó hitelesen átiratta. Datum Posonii feria tertia proxima post praescriptum festum Beatae Catherinae Virginis et Martyris (vagyis noveber 27-ikén) Anno Comini 1582. (Közli Kovachich József: Mon. Vet. Legislat. Hung. Segm. II, 38–42. Magyarul Jászay i. h. I, 450. Horvát István: Verbőczy emlékezete II, 253. s l. Szalay: MO tört. IV, 49.)
Ered. a cs. titk. ltárban. Kiadta Goldast: Const. Imp. III., 494. Pray: Annal. Reg. V. 129–130. Katona: Hist. Crit. XX. 13–16. Bethlen Farkas I, 76–79. Magyarul Jászay I, 261–63. Azonk. l. Tört. Tár. IX, 94–95.
Híveit ekként biztatva, nézett közelgő választása elé. Választó hívei november végén már mind együtt voltak Pozsonyban, élénk versenygésben felhasználva azokat a napokat, melyek a deczember havi gyűlés előtt következtek. Külön küldötteket menesztettek a közel lakó urakhoz s egymást bátoríták hazafiságukban.
121. OLÁH MIKLÓS.
(Rugendas metszete Péterffy «Concilia» cz. művében.)
Az eljöttekből említhetjük Báthori István nádort,* gr. Batthyány Ferencz horvát-szlavon-dalmát bánt,* Enyingi Török Bálintot,* Batthyány Orbánt,* tallóczi Bánffy Boldizsárt,* Pekri Lajost,* Gyulai Istvánt,* Czobor Gáspárt,* Vargyasi Nagy Imre alnádort,* Nádasdy Tamást,* Seredy Gáspárt,* Nyári Ferenczet,* Majláth Istvánt,* Sellyei Jánost,* Thurzó Elek kincstartót,* Vingárti Horváth Gáspár főasztalnokot,* Révai Ferencz nádori ítélőmestert,* bazini és szentgyörgyi Farkas grófot,* Amade István magyaróvári várurat,* az egyháziak közül Brodarics István kanczellárt és szerémi püspököt,* Szalaházy Tamás veszprémi püspököt,* Gerendy Miklós székesfejérvári őrkanonokot,* Oláh Miklós esztergomi főesperest,* Pereghy Albert prépostot,* Maczedoniai László pécsi prépostot* és Tahy Jánost, az aurániai perjelség kormányzóját,* a városok közül Sopron és Pozsony képviselőit* s a horvátországi rendek küldötteit: Erdődy Simon zágrábi püspököt, Perusicz Jánost és Krisanic Gáspárt.* Adatok hiányában el nem dönthető, vajjon képviselve volt-e a gyűlésen Erdély is. Erdély ez időben a magyar államtest kiegészítő része volt, mert csak Szapolyai János halála után nyert külön állami létezést s azért igaza lehet egyik jeles történetírónknak, ki azt véleményezi, hogy mikor Mária királyné 1526 október elején Szapolyait felhívta, hogy rögtön hirdessen gyűlést az erdélyi rendeknek, hová ő maga is biztosat fog küldeni, hogy ezt bizonyára a végből tette, hogy e gyűlésen követeket választhasson a komáromi, azaz a Komáromból Pozsonyba áttett országgyűlésre.*
A régibb s újabb íróink által közölt névsorok nagyon eltérők egymástól. Az Istvánffyét (Hist. Lib. IX, 86.) kifogásolja Jászayt (A magy. nemz. napjai a mohácsi vész után I, 315. 1. és 2. jegyz.) A Jászayét pedig Fraknói teszi szóvá (Magyar országgyűlési Emlékek. Bevezetés I, 28.) Bizonyos, hogy úgy Istvánffy mint Jászay névsorozatához szó fér s hogy többi íróink névsorozata is kiegészítendő. Mindjárt ecsedi Báthori István illetőleg, kit egyik névsor sem említ, pedig hogy jelen volt, ő lévén a választók főembere, ahhoz kétség sem fér.
Említi Istvánffy és Fessler. (Die Geschichte d. Ungarn VI, 354–55.)
Említi Istvánffy, Fraknói és Fessler.
Istvánffy, Jászay, Fessler és Fraknói.
Istvánffy, Jászay, Fessler, Fraknói és Vucholtz. (Gesch. Ferd. I. III, 176.)
Istvánffy, Fessler, Fraknói, Bucholtz.
Istvánffy, Jászay, Fessler, Fraknói, Bucholtz.
Istvánffy, Jászay, Fessler, Fraknói.
Istvánffy, Fessler, Fraknói, Bucholtz (tévesen Bergy Imre néven).
Istvánffy, Fessler, Fraknói, Bucholtz.
Istvánffy, Jászay, Fessler (Szeredy néven), Fraknói.
Istvánffy, Fessler, Fraknói.
Istvánffy, Fessler, Bucholtz.
Istvánffy, Fessler (Szalay néven).
Fessler és Bucholtz.
Fessler s Bucholtz.
Csak Bucholtz.
Fessler és Fraknói.
Csak Fessler.
Fessler és Bucholtz. Hogy ő tényleg ott volt Ferdinánd választásán, azt Oláh Miklós báró Burgio János Antal pápai követhez írott (1531 október 16. Brüsszel) levelében: Nos Posonii post regis nostri Ferdinandi electionem, cui et Brodericus non modo adfuerat, sed et album, ut dicunt, calculum adposuerat, aliquandiu commorati, tum ibi tum Viennae futimus. (Cod. Epist. 159. l.)
Fessler és Bucholtz.
Fessler és Bucholtz.
Istvánffi, Fessler és Fraknói.
Istvánffi, Jászay, Fessler, Fraknói.
Fessler egyedül.
Fessler egyedül.
Pozsony város 1526 november 30-iki számadási könyvei szerint a város e napon megvendégelte Sopron város küldötteit.
Már november 16-ika előtt érkeztek Pozsonyba, innen Bécsbe mentek, mint mondtuk, Mária királyné tanácsosaitól kapott ajánló levéllel. Ferdinánd azt írja 1526 november 28-ikán BatthyányFerencznek: Cum nuntiis Croatorum, qui ad nos missi erant, tantum egimus, ut ad Dietam Posoniensem quoque eant, rebus nostris operŕm daturi. (Ered. fogalmazat a bécsi titk. ltban.)
Fraknói: M. Orsz. Eml. I, 150–160.
Deczember 15-ikén kiáltotta ki a pozsonyi városház erkélyes tornyáról a magyar hírnök,* hogy másnap deczember 16-ikán királyválasztó gyűlés lesz. E napon a választók a ferencziek zárdájában gyűltek összeválasztásra, hová Ferdinánd követei és Mária királyné képviselői, valamint a várbeliek küldöttei* fegyveres lándzsásoktól, az özvegy királyné magyar szolgáitól és Sopron és Pozsony városok polgáraitól kísérve jöttek.* A gyűlést ecsedi Báthori István nádor nyitotta meg egy, az ország szomorú állapotát feltüntető beszéddel. Ebben kiemelte, hogy Ferdinánd az egyedüli királyjelöltül tekinthető, mert egyedül ő védheti meg az országot s szerezheti vissza az elveszett országrészeket.* Ferdinánd követségének a feje, Rauber Kristóf laibachi püspök szintén ily értelemben beszélt. Élesen kikelt János ellen, ki gyermekkora óta szerzője az országban dúló egyenetlenkedésnek s veszedelmeknek. Vele szemben ünnepélyesen kijelenté, hogy Ferdinánd az ország minden törvényét, szabadságát, kiváltságát megtartja, Nándorfehérvárt s az elveszett többi véghelyt visszaszerzi s a magyarok és németek közt fennálló gyűlölséget megszünteti.* Szólott még Mária királyné nevében – fényesen és meggyőzően – a főrendek egyike,* hangsúlyozva a tisztelet, melyben a magyarok uralkodójuk fejedelmi ágyból való származását mindenkor részesítették s egyúttal igérve, hogy Ferdinánd megválasztása esetében Mária özvegy királyné mindkét felséges bátyjánál, különös és örök pártfogással lesz irántuk. Aztán hosszabb eszmecserével,* melyben kivált Révai Ferencz jeleskedett,* a fejérvári gyűlést, mint nem a nádor által egybehivottat, törvénytelennek, János választását érvénytelennek, a hozzája ragaszkodókat hűtleneknek, fej- és jószágvesztéssel büntetendőknek nyilváníták* s mire aztán még aznapon vasárnap deczember 16-ikán*Ferdinándot, miután a nádor ráadta első szavazatát, egyhangulag s szabadakaratból királyul megválaszták.* Viszont János választását, mint oly gyűlésen történtet, melyet nem a nádor hívott össze, törvénytelennek nyilvánították s mindazokat, kik 40 nap lefolyása alatt pártjától elállanak, alattvalói kötelékei alól felmentik.*A választás kihirdetését harangzúgás, ágyúlövés, a polgárság örömujjongása követte.* A Ferdinándhoz Bécsbe küldlendő üdvözlő bizottság vezetésével Báthori István nádort bízták meg, ő volt átadandó a megválasztási oklevelet s Ferdinándot felkérendő, hogy az országot mielőbb átvegye. A gyűlés aztán szétoszlott anélkül, hogy határozatait törvénybe iktatta vagy a koronázásra nézve bármi intézkedést tett volna. A horvát rendek,* miután Ferdinánd 1526 deczember 5-ikén írt levelében a horvátokat biztosította, hogy jogaikat és szabadalmaikat megtartani és megvédelmezni fogja, azon év deczember végén Cetinvárban* szigorú megfontolás és bő meggondolás után Ferdinándot és nejét Annát, sőt ezek törvényes örököseit is 1527 január 1-sején ünnepélyes okirat kiállításával szintén elismerték horvát-szlavon-dalmát királyukká s neki a cetini zárda templomában hűséget esküdtek.*
Item Sambstag vor Thome geben chamerer aynem Hungern der den Landtag vom rathausz herab, geschrien vnd verkundt hatt zu der erwelung Konig Ferdinandi. (Pozsony város 1526/27. évi sz. ad. könyv.)
Ferdinánd biztosainak jelentése 1527 február 6-ikáról a bécsi és titk. ltban.
Jura regni moderni et Ferdinandi. «Hogy Mária királyné személyesen jött és gyászruhában elnökölt a gyűlésen», mint Juste mondja (Mária királyné 12. l.), avagy hogy ő «halvány arczczal, mély gyászban jelent meg a pozsonyi országgyűlésen, mire a magyarok lelkesedéssel választották meg Ferdinándot királynak», mint Sacher-Masoch írja (Ung. Unterg. 74. l.), az költői fantáziánál egyebül nem vehető.
Declaratio eleccionis Ferdinandi in Regem Hungariae. (Ered. a britt muzeumban. Egykori másolata a bécsi titkos ltárban.)
A beszéd eredetije megvan a bécsi titk. ltban két példányban, t. i. megvan az eredeti fogalmazvány: Beratschlagung des Ragkhusch felirattal és ennek egy későbbi leírása: De illegitima Electione Comitis Scepusiensis czímmel. Van azonk. egy másik másolat, melynek végére ez van írva: Finit copia, quomodo sit tractandum in Conventu Posoniensi pro Electione Regis Hungarie. Dieta Poson˙ in Cenobio Beate Marie Virginis et fratrum ordinis Sancti Francisci Minoritarum Dominica tercia aduentus, que erat die Decima sexta Mensis Decembris Anno D. 1526 currente. Magyar fordításban közli a beszédet Jászay: A magy. nemz. napj. a moh. vész után I, 317–23. s utána Fraknói: M. Orsz. Eml. Bevezetés I, 29–34.
Fraknói vélekedése szerint «talán Thurzó Elek». (M. Orsz. Eml. Bevezetés I, 34.)
Quibus auditis et perspectis, cum universa Concio Ordinesque Regni Hungarie mutuis discepationibus ac colloquiis rem diu multunque trutinassent. (Declaratio electionis Ferdinandi in Regem Hungarie. ered. a britt. muz., másolata a bécsi cs. titk. ltárban e czímen Liquidatio Juris ad Hungariam competentis. Különben l. Ferdinándnál is: Magy. Orsz. Eml. I, 52–53.)
Nagy képzettségéről l. Istvánffyt: Hist. Lib. IX, 86.
Widdman Goldastnál i. h. I, 43. Istvánffy: Hist. Lib. IX. p. 86.
A választás napját illetőleg eltérés van úgy az eredeti okiratban, mint az ezekre támaszkodó íróknál. Oláh Miklós szerint eodem anno (1526) Serenissimus Ferdinandus… Posonii electus in regem Hungariae. (Chronicon Bélnél: Adparatus 39. l.) A későbbi Thuróczi László szintén nem határoz napot, csak évet. «Eligitur Rex Hungariae anno millesimo quingentesimo vigesimo sexto. (Ungaria 413. l.) Többi íróink közül Király János szerint Ferdinánd a deczember 15-ikén megtartott országgyűlésen királynak választatott. (A pozsonyi vám- és révjog tört. 78–79. ll.) De ennek tévessége kitetszik az ő általa idézett 1526–27. évi pozsonyi városi számadókönyvből, mely szerint a hirnök nem a megtörtént választást hirdette ki a torony erkélyéről, hanem az összeülendő választó országgyűlést. Jászay (i. m. I, 400. l. 3. jegyz.), Pesty (A világtört. napjai II, 720.) Salamon (A m. kir. szék betöltése és a pragm. sanctio 42. l.), Fraknói (MO egyházi és polit. összeköttetései a róm. Szentszékkel 5. l.), Knauz (Kortan 535.) a választást deczember 16-ikára teszik, hivatkozva egykorú iratokra. Ferdinánd az 1526 deczember 17-iki utasításában, melyet a lengyel királyhoz küldött követének adott, csakugyan deczember 16-ikára teszi megválasztását. Heri nempe dominica die ante festum Sti Thome apostoli, mondja, qui XVIa Decembris est, superis sic volentibus nos et conjugem nostram in regem et reginam legitima eleccione eligentes publicarunt… (Acta Tomic. VIII, 280.) Ennek megfelelőleg mondják a horvát rendek 1527 január 1-sején Czetinben kiállított azon okiratukban, melyben elismerik Ferdinándot királyukul: hogy Ferdinánd megválasztása «a közelebb mult karácsonhó 16-ik napján Pozsony városában rend- és törvényesen történt és kihirdettetett». (Közölve Chmelnél. Habsburgisches Archiv II, 35–38. Magyarul Jászaynál I, 386–90.) De ezeknek ellentmondólag Ferdinánd több okiratában megválasztását 17-ikén mondja megtörténtnek. Így abban a levelében, melyet 1627 január 1-sején több főurnak, nemesnek és királyi városnak küldött a czélból, hogy hozzá csatlakozzanak, azt mondja, hogy «mi a közelebb mult karácsonhó 17-ik napján a pozsonyi gyűlésen Magyarország királyává elválasztattunk». (Ered. fogalm. a bécsi cs. titk. ltban, magyarul közöle Jászaynál I, 400–401.) Abban az utasításában, melyet a moldvai vajdához küldött követének, Mischillinger Lőrincznek adott, azonkép modja: hogy «mi a közelebb mult karácsonhó 17-ik napján a Pozsony városba áttett gyűlésen Magyarország királyává elfogadtattunk, választattunk és ismertettünk». (Ered. fogalm. a bécsi cs. titk. ltban, magyarul Jászaynál I, 405–407.) Jászay ezt az ellentmondást az okiratfogalmazó May hibájának véli betudhatónak, ki a deczember 16-iki datum helyett a deczember 17-ikét írta. De erre már Fraknói megjegyezte, «alig hihető, hogy e hiba következetesen minden okmányba becsúszhatott volna». (M. Orsz. Eml. Bevezetés I, 36–37.) Ám lássuk most közelebb Ferdinánd fentidézett utasításának keletét: Datum in civitate nostra Viennensi dominica post Lucie h. e. XVII die mensis Decembris. Hogy a kelet ebben az alakban hibás, nyilvánvaló, mert 1526-ban a dominica post Lucie nem deczember 17-ike, hanem deczember 16-ika volt. Ha pedig az okirat valóban deczember 17-ikén kelt, akkor nem a Lucza után való vasárnapon, hanem hétfőn kelt. Melyik tehát? Az okiratban említett heri nempe dominica die ante festum Sti Thome apostoli, qui XVIa Decembris est 1526-ban csakugyan vasárnap volt. A 17-ikéről szóló okirat tehát deczember 17-ikén kelt s így a választás egy nappal előbb deczember 16-ikán volt. Ezt igazolja Mária özvegykirálynénak 1526 deczember 19-ikén azon levele is, melyet Pozsonyból Batthyány Ferencz bánhoz intézett s melyben mondja, hogy «fenséges bátyja, a mult vasárnap, mindazoknak, kik a gyűlésen jelen voltak, egyértelmű szavazatával, Magyarország királyává elválasztatott és kijelentetett». (Ezen levelet töredékben Cziráky Antal közli: Dispuisitio hist. de modo consepuendi summum imperium in Hungaria 135. l. Kovachichnál: Auctor. ad vest. Comitiorum czímű kéziratából. Ered. gr. Cziráky szerint a herczeg Batthyányiak körmendi ltban van, de Jászay sem a ltban nem találta, sem Kovachich idézett kéziratát. (I, 356.) A közlöttek alapján elvetendő azok nézete, kik Ferdinánd megválasztását 1526 deczember 17-ikére teszik, mint Kupelwieser (Die Kämpfe Oesterr. mit den Osmanen von 1526 bis 1537. 2. l.) vagy kik megfoghatatlanul 1527 szeptember 29-ikén Budán történtnek mondják, mint Ráth Károly. (A m. kir. hadj. 289. l.)
Declaracio Eleccionis Regis Ferdinandi emlékirat szavai szerint «Eleccio fuit facta libera, non coacta minis, nec timore, sed cum considerata deliberacione, votorum separatorum religliose consclusa, et in summa tali modo, forma et ordine, quod nihil pretermissum fuit». Ennek megfelelőleg írja Istvánffy: Ferdinandus … ipsius primum Palatini suffragio, ac demum votis et acclamatione omnium ordinun magna publicae laetitiae significatione mirificoque omnium applausu et tormentorum fragore declaratus est. (Hist. Lib. IX, 86.) Jovius Pál: Nec multo post Ferdinandus, inclinantibus in eum Hungaris fere omnibus, ex Vsu Victoriae rex est acclamatus. (Hist. Lib. XXVIII. Tom. II, p. 338.) Ha Szapolyai ezekkel szemben azt akarja a lengyelekkel elhitetni, hogy Ferdinánd – sese per quosdam nostros infideles, tres, ad summum quattuor, qui a reliquis regnicolis nostris desciverant in regem eligi … procuravit (Buda 1527 julius 12. Tomicki alkanczellárhoz intézett levele, Acta Tomic. IX, 229.), – csak a maga nagy elfogultságának állít ki bizonyítványt.
Istvánffy i. h. Lib. IX, p. 86.
Feltűnő, hogy Pozsony város számadókönyvei ezt a közörömet egy tétellel sem érintik.
A jelenvoltakat névszerint felsorolva l. Lopasics Radoszlávnál: Cetin. Mjestopis i poviest grada = Cetin-vár helyrajza és története. Közzétéve a Knjizsevnik III, 477–405. és Margalitsnál: Horvát tört. repert. II, 566.
Nem a dalmácziai Cetina vize mellett levő régi horvát vármegyében. (Sanudo, Kukuljevics: Arkiv. VIII, 201–226. és Margalitsnál i. h.
A cetini királyválasztó horvát országgyűlés okleveleit közli Kukuljevics: Arkivarne III. k, Ugyanő Iura Regni Croatiae, Dalmatinae et Slavoniae II, 20–32. Chmel: Aktenstücke zur Gesch. Kroatiens in den Jahren 126–27. Wien, 1848.
Egykorú másolata megvan a bécsi cs. titk. levéltárban. Közli Chmel: Habsburgisches Archiv. II, 35–38. Magyarul Jászay: A magy. nemz. napjai a moh. vész után I, 386–90. és Fraknói: M. Orsz. Eml. Bevezetés I, 45.
122. A POZSONYI VÁR DÉLI KAPUJA.
(Dörre Tivadar rajza.)
A választási okirattal a kiküldött országos bizottság Báthori István nádor vezetése alatt, 1527 január 12-ikén indul Pozsonyból Bécsbe s azt ott a következő napon, vasárnapon január 13-ikán adta át fényes szertartású nyilvános kihallgatáson Ferdinándnak,* kérve őt, hogy koronáztassa meg magát. E naptól kezdve szólítja Ferdinánd Magyar- és Horvátországnak vele tartó lakóit híveinek s használja ezen országokat czímeiben és uralkodási évszámításában.* Február 22-ikén tudatta Ferdinánd külön-külön iratban a megyékkel és városokkal trónralépését, védelmét és kegyelmet igérve a hozzátaszítóknak, vesztett elleneseinek.* Meg volt alapítva az osztrák nagyhatalom. Amint I. Rudolf királynak a Morvamezőn 1278 augusztus 26-ikán aratott győzelme a habsburgi Ausztria születésnapja volt, úgy volt a magyarok mohácsi veresége, 1526 augusztus 29-ike, a habsburgi vagy osztrák nagyhatalomnak a születésnapja.*
Declaratio electionis Regis Ferdinandi emlékirat szerint «Rex Ferdinandus in Regem Hungarie unanimi decreto electus et declaratus fuit, quam declaracionem ad Suam Maiestatem per Comissarios et honoratissimos legatos mense Januario anno MDXXVII miserunt, et eam Sua Maiestas publice et solemniter acceptavit». Dr. Beatus Widman, ki az átadásnál személyesen jelen volt, mondja: «Das angezeigte Decret Erwehlung is auch hochernantem meinem gnedigsten Herrn von dem Gross-graffen vnd Ständen, darnach fürderlichen mit ihren andern von allen Ständen darzu verordneten Gevaltträger vnd Bottschafften zu Wien im nächstverschienen Januario presentirt; welch Decret oder Declaration Ihre Königl. Majest. darauf publice vnd solenniter angenomen. Solches ich gesehen, mit vnd darbey zu Wien gestanden». (Goldastnál II, 43–44.)
Jászay megjegyzi, hogy 1527 január 15-ikéig sem a «Rex Hungariae» czímet, sem a «Fidelis noster» megszólítást, sem végre a «Regnorum nostrorum Hungariae stb. anno» záradékot nem találták Ferdinánd leveleiben és ezen körülmény s a Nádasdy levelei Ferdinándhoz eléggé tanusítják, hogy a választási oklevél átadásának január 13-ika és 15-ike között kellett történnie, leghihetőbben pedig 13-ikán azért, mert az ily ünnepélyes cselekvények ezen időben mindig ünnepekkor szoktak történni. (Jászay I, 439.) Bucholtz szerint is Ferdinánd választása napjától fogva vette fel a királyi czímet. (III, 177.)
Heim lőcsei krónikájában írja: Anno 1527. Feria Cathedrae Petri Rex Ferdinandus Generali mandato omnibus Comitatibus et Civitatibus cuilibet seorsim misso, se regem Hungariae esse declaravit, in devotione sua constitutis defensionem et gratiam promisit, factionem et partem Johannis secutis, nisi resipuerint exidium minatus.
Smets: Az osztrák birodalom tört. II, 490.
123. I. FERDINÁND KIRÁLY.
(A bécsi udv. könyvtárban őrzött imakönyvének miniatureja.)
