XVII. MÁRIA ÉS PÁRTJA ORSZÁGVÉDELMI ÉS KIRÁLYVÁLASZTÁSI GONDJAI.
XVII.
MÁRIA ÉS PÁRTJA ORSZÁGVÉDELMI ÉS KIRÁLYVÁLASZTÁSI GONDJAI.
MÁRIA ÉS PÁRTJA ORSZÁGVÉDELMI ÉS KIRÁLYVÁLASZTÁSI GONDJAI.
A HIVEK szerzése s a házassági terveknek elhárítása mellett Máriának és pártjának a legkomolyabban gondoskodni kellett a törökkel szemben a sikeres védelemről. Szulejman vad hadserege előnyomulásának s iszonyú kegyetlenségeinek híre csakhamar elterjedt s országszerte akkora rémületet keltett, hogy a magyarok közül többen Bécsbe tették át a lakásukat.* Pozsonyból kivált a zsidók menekültek eszeveszetten.* A török veszedelemnek hire pedig annál ijesztőbb volt, mivel egyidejüleg az is hallatszott, hogy Szapolyai János a Buda felé közeledő törökkel egyetértésben van. Szeptember 7-ikén nyiltan már azt is beszélték Pozsonyban, hogy a Szapolyai köré gyülekezett hívei őt kormányzóvá vagy éppen királylyá akarják választani.* Hallatszott továbbá, hogy Szapolyai jól felkészült seregével már Budán termett s valamelyik hívét a vár kapitányává tenni szándékozik. Mi több, hogy Szapolyai Pozsonyt megtámadni készül. A vajda hatalmáról nyilván túlzott kószahirek jöttek. Egy Villachban járó magyar kereskedő, mint fentebb említettük, azt beszélte, hogy János királynak, a dunántúli részeket kivéve, egész Magyarország birtokában van s maga a pozsonyi vár sem akar az ellenfélnek meghódolni. János serege 25 ezer emberből áll, a Ferdinándé ellenben alig 8 vagy 9 ezer emberből s ez is huszan–harminczanként oszlik.* Mária pártjának tehát ily s hasonló rémhirek hallatára sürgősen kellett intézkednie, hogy a kettős bajt elhárítsa. Szapolyait megnyerni s a pártok egyesülése által erőt szerezni a török ellen való védekezésre, volt a legsürgősebb s a józan politika által javalt teendő.
Így Peremartoni Mihály orvos, ki Bécsben polgárságra s nem közönséges kitüntetésre tett szert, továbbá Pozsoni Márton nemes, ki gyermekkora óta néhai Lajos király udvarában nevelkedett s mind neki, mind Máriának többrendbeli kedves szolgálatokat tett, Bécsben egy özvegyasszonyt vett feleségül, szintén Bécsbe költözködött. Ennek Ausztriában némely ügyes-bajos dolgai vannak, ezeket ajánltatni kérte Mária által Ferdinándnak s Mária egy ajánlólevelében a kérelmét teljesítette. (Mária levele Ferdinándhoz 1526 november 20-ikán kelt s megvan a cs. titk. ltban.)
L. Mária királyné 1526 október 9-ikéről kelt levelét a pozsonyi városi levéltárban. Azonkívül Bél Mátyás: Not. Hung. Novae I, 190.
L. Burgio János 1526 szeptember 5-iki levelét Gévaynál i. m. 14. L., valamint Farkas pozsonyi őrkanonoknak Balbi Jeromoshoz, az egykori pozsonyi préposthoz intézett 1526 szeptember 7-iki levelét szintén Gévaynál i. m. 16. l.
Le venuto vno nostro citadin da villacho qual dice hauer parlato con vno mercadante ongaro suo cognoscente, qual veniua de quelle parte et qual gli ha referito: qualiter et vayuoda transyluano ha la obedientia de tutta la ongaria dal danubio, in la de qua non ha. E dice chel castello de prespurch ancora se tien, ne ancora ha volesto dar obedientia alla regina. – Disse chel vayuoda ha da XXVm e piu combatenti. (A venzonéi tanács levele Moro János udinei helytartóhoz 1526 deczember 3., Sanduonál XLIII, 228. és 245.)
Mária nem is habozott úgy Ferdinándot a fegyveres ellentállásra, mint Szapolyait az egyezkedésre birni. Szeptember 6-ikán kelt levelében sürgetve kéri bátyját, hogy siessen a határszélek felé.* Ferdinánd késznek is nyilatkozott erre. Bátyját Károly császárt sürgősen kérte segítség küldéséért, mert ha ez gyorsan meg nem érkezik, félő, hogy a császár még szomorúbb hírt kap, mint a milyen volt a II. Lajosról szóló.* Ám V. Károly császár európai politikája oly helyzetbe sodorta őt, hogy segítséget nem küldhetett. Biztatásai puszta igéretek maradtak. Ezzel aztán Ferdinánd tehetetlensége mindinkább kitünt. Az a két magyar ember, Zapka és Eraszmusz, kiket Mária levelekkel küldött Lengyelországba, nemcsak a mohási csatát illetőleg máskép mondták el a dolgokat, mint a hogy azokat Brodarics levele elmondotta volt, hanem a megsegítés dolgában is úgy nyilatkoztak, hogy azt inkább a lengyel királytól, semmint Ferdinándtól várják.*
Kitetszik ez Ferdinándnak nővéréhez 1526 szeptember 10-ikén írt leveléből. (Közli, tévesen szeptember 11-iki kelettel, Gévay: Urk. u. Actenstücke 9. l. IX. db.)
Scripsit huc (Granadába) – írja Danticki János lengyel orator Zsigmond királynak – dnus archidux (Ferd.) cesari (V. Károlynak) omnibus modis subsidium implorans, non solum ut frater, verum etiam ut infans Hispaniarum: quod si propediem ei non mitteretur, fore, ut paulo post de se nuncium magis triste, quam de rege Hungarie audiret. (Granada, 1526 deczember 6. Acta Tomic. VIII, 372.)
Ferdinandus quidem, ut etiam ferat, accingi, sed nullam de illo spem esse. (Krizicky prezmysli püspök Tomicky Péter püspök s lengyel alkanczellárhoz. Datum nélkül. Acta Tomic. VIII, 222.)
110. V. KÁROLY MELLSZOBRA.*
A brüggei múzeumban őriztetik.
A mi Szapolyait illeti, Mária vele is érintkezésbe lépett. Előbb Gerendy Miklós fejérvári őrkanonokot és királyi titkárt, majd aztán vingárti Horváth Gáspárt király főétekfogómestert küldötte Szapolyaihoz, tudakolva tőle, hogy a jelenlegi körülmények közt mi a teendő? Szapolyai a visszatérő követek által tudatta, hogy a királyválasztó országgyűlés volna összehivandó. Ez volt Mária pártjának is a véleménye. Nyilvánvaló, hogy Báthory Istvánt, mint az ország nádorát illette az 1485. III. t.-cz. erejénél fogva a jog s kötelesség ezt a királyválasztó gyűlést összehívni.* Azért-e, mert sejtelme nem lett volna – mint egyesek hiszik* – hogy a gyűlés összehivásának kötelessége az ő hatásköréhez tartozott, vagy egyéb okoknál fogva, ő a gyűlés összehivására az özvegy királynét tartotta hivatottnak. De még a nemzeti párt jelöltje Szapolyai János is Máriát szólította fel az országgyűlés összehivására.*
Ferdinánd 1526 október 27-ikén Bécsben keltezett utasításában mondja, hogy a nádorispán «egyedül az, kit az efféle egybehívás és kihirdetés hivatalánál fogva s hajdan óta illet» solus est, ad quem eius modi concuocatio et indictio ex officio ac ab antiquo spectare dignoscitur. (Gévaynál i. m., Jászaynál I, 132.) Révay Ferencz nádori ítélőmester a hazai törvények, jogok, szokások legjobb ismerője, a pozsonyi királyválasztó gyűlésen deczember 16-ikán kifejtette, hogy a haza törvényei és a nemzet ősi szokása szerint, a király elhúnyta esetében, a nádorispánnak kell országgyűlést hirdetnie. (Jászay I, 326.)
Ezek véleményének ellentmond Ferdinándnak 1527 június 29-ikén Bécsben kelt, az ország karaihoz és rendeihez intézett irata, melyben az országgyűlés összehívását illetőleg mondja: cujus indictio, et convocatio, tempore interregni, nemini praeterquam comiti Palatino spectare dignoscitur. (Praynál: Epist. Proc. I, 298.)
Mária 1526 október havába, Datum Posonii, írja Szapolyainak: Consilium uestrum intelleximus, necessarium scilicet esse, ut in hac regni nostri calamitate, ut primo quoque tempore conventum generalem … indiceremus. (Pray: Epist. Procerum I, 274., Kovachich: Suppl. ad Vestig. III, 85–86. És v. ö. Fraknói: Az 1845-ik évi nádori czikkelyek, közzétéve a Századok 1899. XXXIII. 488. s kk. ll. Ugyanő: Werbőczy István életrajza 246. l.) Abban az oklevélben, melyet a Mária mellett levő országos tanácsurak 1526 deczember 8-ikán az Esslingenben tanácskozó német rendekhez intéztek, olvassuk, hogy: «fenséges királyné asszonyunkat, a Szapolyai János szepesi gróf, akkor erdélyi vajda úr, tanácsának hozzájárultával, megkértük: miszerint a nádorispán úrral együtt, kinek tiszte: a rendeket a királytalanság ideje alatt egybehíni, Komárom mezővárosban, a most mult szent Katalin szűz ünnepekor, köz-országgyűlést tartana, mit is ő felsége a királyné s a nádorispán úr megparancsolt. (Epistola elegantissima contra Joannem Scepusinensem. Egykorú másolata a cs. k. titk. ltban, magyarul közli Jászay, I, 300. Az idevonatkozó részletet latinul Fraknói M. Orsz. eml. I. Bevezetés 16. l.) Ferdinándnak a pozsonyi királyválasztó országgyűlésre küldött biztosai 1526 deczember 16-ikán tartott beszédükben, hogy a királyné a nádorispán úrral «az erdélyi vajda és más urak tanácsából» hívta össze a rendeket Komáromba. (A beszéd ered. fogalm. a cs. titk. ltban. Magyarul közli Jászay I, 318.) Hogy a vajda hozzájárult Mária királyné és a nádor gyűlést összehívó intézkedéséhez, azt Ferdinánd Bécsben 1526 deczember 17-ikén kelt, Zsigmond lengyel királyhoz küldött követe számára adott utasításában fennen kiemeli, qui sibi hujusmodi conventum non displicere preseferebat, immo consultum visum esset. (Legatio ad Sigismundum in Actis Tom. VIII, 279.)
MÁRIA, II. LAJOS ÖZVEGYE.*
(Leone Leoni bronzszobra az El Prado múzeumban, Madridban.)
Mária készségesnek is mutatkozott a közóhaj teljesítésére, bár fivére Ferdinánd és osztrák tanácsosai ellekezőleg arról voltak a jagellókkal kötött szerződés és az elhalt magyar királylyal való kettős rokonsága alapján meggyőződve, hogy a magyar trónra való igénye választás nélkül is valósulhatna.*
Ezt világosan hirdeti azon okmányfogalmazat, melylyel Ferdinánd osztrák tanácsosai a tőlük kikért véleményt Ferdinándnak megadták: die Hungern kain waal zethun haben, sondern die Kunigliche Maiestät fur iren regierenden Erbherrn zu erkhennen, und Ir Maiestät on widerstannd zu cronen, innhalt der vertrag. Es ist auch nit wenig zugedenkhen wo die Kunigliche Maiestät sich über die Erblich gerechtigkeit vnd verträg bewege liesse der waal zu begeren, oder sich verwilliget der waal zuerwartten, das daraus der weida, inse mit seiner waal ein gerechtigkait schöpfen und machen, und die sach also fürgeben möcht: hette die Kunigliche Maiestät gerechtigkait gehabt, oder weren die Tractat in würkung, so hatt die Kunigliche Maiestät sein gerechtigkait auf kain waal stellen lassen, sonnder in seiner gebürlichen gerechtigkait verlassen. Demnach solle die Kunigliche Maiestät auf den Rakusch ain potschaft schikhen, die sollen kain waal, sonnder alain die Erblich und auch vorausgetragen gerichtigkait, lautt der tractat furtragen. (A bécsi cs. és k. titk. ltban. V. v. Fraknói: M. Orsz. Eml. Bevezetés I, 22.)
Minthogy mégis a közóhajjal, netán a maga kárára ellenkezni nem tartotta tanácsosnak, a Máriával Hainburgban 1526 október 14-ikén történt tanácskozása és szóbeli megegyezés folytán hozzájárult, hogy Mária a Ferdinánd-párt részéről országgyűlést hirdessen. Ennek következtében a királyné, a nádor hozzájárulásával* 1526 október 9-ikén Pozsonyból ugyanazon év november 25-ikére Komáromba hívta egybe az országgyűlést,* anélkül mégis, hogy királyválasztásról említést tett volna. Külön levéllel felkérte Szapolyait, hogy juttassa az erdélyieknek az országgyűlést tudomásukra,* őt magát pedig külön követtel hívta meg a gyűlésre.* Egy másik levéllel meghívta e gyűlésre az országlakókat annak daczára, hogy Szapolyai Fejérvárra hívott össze gyűlést, melylyel magát megválasztatta.* Egy harmadik levéllel meghívta a rendeket Komáromba, intve őket, hogy ne engedjék magukat ettől senki csábítása és fenyegetése által elriasztani.* Meghívta végül a vármegyéket és a városokat is.* De maga Ferdinánd is rajta volt, hogy e gyűlés látogatott legyen. Tudatta Batthyány Ferencz horvát-szlavon-dalmátországi bánnal, hogy szeretné, ha ő a komáromi gyűlésen nemcsak a maga embereivel jelennék meg, hanem összes barátjait is oda hozná.* És láttuk, hogy ez iránt a nála megjelent küldöttség részéről kötelező igéretet kapott.
Ferdinánd abban az utasításban, melyet Bécsben 1526 deczember 17-ikén a lengyel királyhoz követségbe küldött raskawi Mrakiesz Jánosnak adott, kiemeli Szapolyai János merészségét, ki Székesfejérvárra országgyűlést hivott össze, quem a decessu regis (Ludovici) nulli nisi regine et palatino regni indicere et statuere convenit. (Legatio ad Sigismundum, közölve in Actis Tomic. VIII, 279.) Ugyanő, azon Bécsben 1527 január 1-én kelt s az ország több főurához, nemeséhez és királyi városához intézett, hozzávaló hűségre felszólító levelében azonkép mondja, hogy őt «a pozsonyi gyűlésen, mely a fenséges Mária magyar- és cseh stb. országi özvegy királyné asszony, a mi kedves húgunk és az ország nádorispánja által hirdettetett», királylyá választották. (Ered. fogalm. a cs. titk. ltárban. Magyarul közli Jászay I, 400–401.) Abban a Bécsben 1527 január 1-én kelt utasításban, melyet Ferd. a moldvai vajdához küldött, követének Mischillinger Lőrincznek adott, mondja, hogy «mi azon gyűlésen, mely a fenséges Mária magyar- és cseh- stb. országi özvegy királyné asszony, a mi kedves húgunk s tekintetes és nagyságos Báthory István őszintén kedveltünk, Magyarország nádorispánja és kunok birája, kit az ily gyűlések kihirdetése, miként tudva van, hajdan óta illet, az említett ország gyakorlata, szertartása és szokása szerint hirdettetett» királylyá választattunk. (Ered. fogalm. a cs. titk. ltárban. Magyarul Jászaynál I, 405.) Ennek megfelelőleg írja Wildman is: Da hat der Cron Hungarn Gros-Graff,’ Herr Stephanus Báthori … ein Rackus vnd Versamblungstag, mitsampt der Durchleuctigsten Fürstin … Maria … in den Flecken Comorn, auf Sanct Catharinae Tag beschrieben. (Goldastnál. Commentarii de Regni Bohemiae Juribus II, 3.)
Datum Posonii in festo b(eat)torum Dionisii et sociorum eius m(arty)rum anno domini millesimo quingentesimo vigesimo sexto. Maria regina etc. (Közli Kaprinai: Dipl. I, 274. Utána némi eltéréssel Kovachich: Vestigin Comitiorum 624–625. Magyar fordításban Jászay: A magy. nemz. napj. a mohácsi vész után I, 71–72, Kicsinyített hasonmásban és eredeti szövegmásban Acsády Ignácz: MO három részre oszlásának tört. (A millenáris tört. V. köt. 26. és 678. l.)
Datum Posonii. Közli: Kovachich: Suppl. ad Vestig. III, 85–86.
Welche (Rackus) allen Ständen und Gliedern, darunter auch sonderlich ihme dem Graff Hannsen von Zips, als einen Mitglied, altem Gebrauch nach, verkündet worden. (Widdman Goldastnál: Commentarii de Regni Bohemiae Juribus II, 46. has. 14. pont) Oláh Miklós szerint is Mária királyné és pártja felszólították Szapolyait, veniret cum aliis una ad Reginam et Palatinum (mortuo rege) principem Hungariae, communibusque istic votis transigerent de eo eligendo, qui esset ad gubernamen Hungariae magis idoneus, utilior et sufficientior. (Cod. Epist. 38. l.) Később is mondja: ad quae ipse etiam Joannes vocatus erat. (U. o. 39. l.) Azonk. l. ide Brutus Mihály: Vngaricar. rer. Lib. VII. p. 283.
Kovachich: Suppl. III, 87–88.
Datum Posonii in Vigilia Om. SS. 1526. Kovachichnál: Suppl. III, 88–90.
E meghívók is Pozsonyban keltek, de a vármegyékhez intézettek közül egy sem ismeretes, a városokhoz intézettek közt csakis a Kassának szóló.
quod scire cupitis, an cum omnibus vestris hominibus dietam Gomare celebrandam visitare debeatis, nostra est voluntas et intentio, ut non solum vos cum omnibus vestris hominibus hanc dietam visitats, sed et cunctos amicos benevolos et consortes vestros, quos vobiscum trahere poteritis, in ea comparere faciatis in eaque tractatis, que iuxta rerum exigentiam opportuna fuerint …, simul dabimus operam, quod Croati et Sclavones, qui nunc apud nos agunt, similiter illam visitare debeant. (Bécs, 1526 november 25. Ered. a körmendi ltárban. Közli Thallóczy-Hodinka: MO melléktartományainak oklevéltára. I. 584–86.)
)
(Eredetije a Tört. Képcsarnokban.)
Ortelius «Chronologiá»-jának rézmetszete a Tört. Képcsarnokban.
Ortelius «Chronologiá»-jának rézmetszete a Tört. Képcsarnokban.
Mária és a nádor országgyűlést összehívó levelei után egy nappal, október 10-ikén Ferdinánd Linzből Bécsbe érkezett.* Következő napon október 11-ikén megbizottját Nádasdy Tamást Pozsonyba küldötte, ráveendő a királynét a mellette levő magyar urakkal, hogy szóbeli értekezésre hozzá jöjjenek valamelyik határszéli helyre, az öreg Bornemissza Jánost pedig titkosan rávegye, hogy a pozsonyi várba, hacsak segedelemképpen is, német hadakat, eleséget és ágyúszert fogadjon be. Nádasdy amint október 11-ikén délután 2 órakor Pozsonyba érkezett, legott felkereste a királynét és az urakat, kikkel közölte Ferdinánd óhajait, mire ezek legott Zelking Vilmost Ferdinándhoz menesztették. Bornemissza azonban kijelentette, hogy hadakra neki szüksége nincsen, elesége is annyija van, hogy őrségének egy évre is elég. Ha mindazonáltal az idők megváltoznának, azon esetre kell hogy Ferdinánd nagyobb véderőt és több eleséget adjon. A hadi erő a vár netáni vivásakor is bebocsátható, de nem az eleség, azért kéri Ferdinándot, küldjön feltünés nélkül egy hajó lisztet és 100 szakállas puskát hozzávaló elegendő golyóval és lőporral. Egyúttal panaszt emelt Ferdinándnak Hainburgba hozott német hada ellen, kik a dévényi várnak egy malmát a pozsonyi várba szállítandó liszttel együtt elfoglalták. Kéri úgy a malom, mint a liszt visszaadását.
Gévay: Itinerar Kaiser Ferdinands.
Nádasdynak sikerült Bornemisszát lecsendesíteni, ki is Gábor deákot küldte Ferdinándhoz Bécsbe örök hűséget igérve. Bornemissza óhajainak teljesítését Nádasdy nagyon szivére kötötte Ferdinándnak.*
L. Nádasdy Tamás és Bornemissza Jánosnak Ferdinándhoz, a pozsonyi várból 1526 október 11-ikén intézett leveleit. Gévaynál: Urk. u. Act. Azonkívül Jászaynál: A magy. nemz. napjai I, 75–76.
112. DÉVÉNY ROMJAI.
Fischer L. H. rajza után.
Időközben Szapolyai János Tokajból, családjának ezen két nemzedék óta kezében levő birtokáról október 16-ikán ugyanazon év november 5-ikére országgyűlést hirdetett Székesfejérvárra.* Meghívta erre a királyi városokat* s még a lengyel királyt is.* Mária királyné és pártja óva intették és kérték Szapolyait, álljon el e szándékától és csatlakozzék hozzájuk.*
Oláh Miklós szerint Szapolyai non occulte sed palam coepit agere de regno Hungariae consequendo, indictisque primum comitijs ad arcem suam Tokay, procerum primorumque regni Hungariae eo conuocatorum consilio deliberatum istis est: ut in Alba Regali, quae ciuitas locus est coronationis regis, de creando nouo rege consultaretur. (Cod. Epist. 38. l.)
Az ezekhez intézett összehivó levelet l. Praynál: Epist. Proc. I, 276–77.
L. Zsigmond lengyel királynak Szapolyai Jánoshoz 1526 október 31-ikén Krakóból irott levelét: (Acta Tomic. VIII, 257.) Továbbá Tomicki Péter lengyel alkanczellárnak a poseni várnagyhoz Krakóból írott november 17-iki iratát. (Acta Tomic. VIII, 264.) És Krizicki püspöknek Brodarics kanczellárhoz 1526 deczember 4-ikén irott levelét. (Acta Tomic. VIII, 274.)
Quod cum Regina Maria regis Ludovici vidua et Stephanus Bathorius Regni Hungariae palatinus, Stephanus Brodaricus Episcopus Sirimensis Cancellarius, Thomas Vesprimiensis antistes, Alexius Turzo Judex curiae regiae, ac dominorum Hungariae pocior pars, qua cum Regina tunc Posonii erat, certo intellexissent: monere, hortari et rogare Joannem coeperunt, ne priuatum publico commodum anteponeret, et ne tam nouum pessimumque in rege creando exemplum in rempublicam Hungaricam induceret. (Olahi Cod. Epist. 38. l.)
Ám az intés és kérelem foganat nélkül maradt, mert daczára annak, hogy a királyné óva intett mindenkit a megjelenéstől* s daczára annak, hogy a lengyel királynak a gyűlésre küldött követei, titkos utasításukhoz képest, Ferdinánd javára voltak működendők,* mint kit legalkalmasabbnak tartottak,* az ellenpárt, mely már a tokaji,* Szapolyai által összehívott gyűlésen október 14-ik s a következő napokon annak királylyá való megválasztásában megegyezett, a november 5-ikére Székesfejérvárra hirdetett országgyűlésen összejött és pedig a köznemesség 27 vármegyéből,* 7 püspök és 7 királyi város küldötte. A zászlós urakból hiányzott a nádor, a horvátországi bán és a tárnokmester.* Hogy tanácskozmányaikat és határozataikat a Ferdinánd-párt meghisuítsa, ferdinánd egyik, Bécsben 1526 október 27-ikén kelt rendeletével meghagyta, hogy Leopoldsdorfi Beck Márk, az alsóausztriai kamarának ügynöke, Weichselberger Zsigmond aranysarkantyús vitéz és Breuner Fülöp, mint kiküldött követei a Székesfejérvárott egybegyülteket tiltsák el a törvénytelen gyűlésen való határozathozataltól.* Hogy nekik azonkívül külön megbizatásuk volt Verbőczyhez is, nyilván őt Ferdinánd részére megnyerendő, kitetszik az osztrák kormánytanácsnak 1527. évi február 3-ikán kelt iratából.* Kívülök Pozsonyból Tahy Jánost is Székesfejérvárra küldötték, ki is ott a székesfejérvári tanácscsal oly értelemben lépett alkudozásba, hogy a város fogadjon be 200 főnyi cseh őrséget. Az alkudozásnak azonban nem volt sikere, mert Szapolyai János október 17-ikén megszállotta 200 lovassal Budavárát.* Ezzel biztosította a maga részére úgy Székesfejérvárat, mint Visegrádot. Sopron is nyilvánvaló veszedelemben forgott, mert Pempflinger István és Rauber Kristóf, Sopron számára sürgősen segélyt kértek Ferdinándtól. Mária november 1-én ez ügyben Pozsonyból Brodaricsot küldötte Bécsbe Ferdinándhoz, magát Sopront pedig november 3-ikán a segedelem iránt megnyugtatta. Aznap, november 3-ikán, Stamps nevű udvari nemes tisztét 300 gyalogossal Sopronba menesztette azon utasítással, hogy ezeket a szükséges helyeken elhelyezve, magát veszély esetére védelmezze. Ugyane napon érkezett Pozsonyba Frangepán Kristóf s 4-ikén Székesfejérvár küldöttsége. Majd aztán, november 6-ikán Mária újabb emberét, Leuser Györgyöt küldötte Sopronba. Bár Mária a fegyveres gyalogosokat Sopron városa védelmére küldte, a város az idegen csapatokat még sem akarta befogadni, úgy hogy a királyné 1526 november 11-ikén Köpcsényből, hol akkor tartózkodott, Sopron városának azt a parancsot adta, hogy az általa küldött 300 gyalogost, kiket eddig a város be nem bocsáttatott, minden ellenkezés nélkül bebocsássák, mert csakis az ő védelmükre küldte. Két nappal előbb, november 9-ikén érkezett Ferdinánd tetemes sereggel Hainburgba részint azért, hogy a székesfejérvári gyűlést innen kísérje figyelemmel, részint pedig, hogy ily sereg élén Bornemisszát a pozsonyi várnak Mária kezébe való átengedésére bírja.
hortantes fidelitates vestras, et monentes peramanter, ut in fide sua, quam nobis; et libertati suae propriam habent, si ut animo forti, et constanti, montitionibus, exhortationibus, et minis ipsius Vajvodae non pareant stb. (Datum Posonii 1526.)
Intendők voltak Szapolyiak, hogy rex talis eligatur, qui autoritate, prudentia et unitis aliorum regnorum et dominorum vicinorum viribus sciret et posset tantam hostilem vim et impetum propulsare et hec regna totamque Christianitatem ab extremo interitu vindicare. (Legatio a Sigismundo, Rege Polonie, ad Ungariam. Közölve in Actis Timic. VIII, 258–59.) Nyiltan bevallja ezt Zsigmond királynak a székesfejérvári gyűlésre küldött követe azon levelében, melyet Esztergomból Pozsonyba Brodaricsnak írt. Expeditus sum ego – írja – e vestigio cum collega non vulgari … ut juvaremus, si quid possemus, et consilio salutem hujus regni et rem Serenissimo principis Ferdinandi, quantum fieri posset, promoveremus. (Acta Tomic. VIII, 275.) Azonk. l. Kammerer püspök Ferdinánd követének jelentését. Ered. a cs. titk. ltban. (Jászay I, 214. 220. l.)
Supervenit orator S. principis Ferdinandi, írja Krizicky püspök, az egyik lengyel követ Brodarics kanczellárnak, auxilium ad regnum consequendum petens. Letata erat Mtas sua (a lengyel király, Zsigmond), quod in princeps munus hoc sibi suscipiendum duxerit, qui potissimum illi statisfacere et rebus labantibus succurrere possit. (Esztergom. [1526 deczember 4.] Acta Tom. VIII, 274.)
E tokaji gyűlésre vonatkozik, Oláhnak fentidézett helyén kívül, Zsigmond lengyel királynak 1526 októer 31-iki két levele, egyik Szapolyaihoz, másik az erdélyi főurakhoz és szabad városokhoz. (Közölve in Actis Tom. VIII, 257–58.) Ugyanerre Krizicky püspöknek Brodarics kanczellárhoz 1526 Esztergomból (deczember 4-ikén) írott levele. (Acta Tom. VIII, 274.) Ugyanerre Ferdinándnak 1526 deczember 17-iki utasítása a Lengyelországba küldött követe számára. (Legatio ad Sigismundum. Acta Tom. VIII, 278.)
Campeggio bíbornok 1527 január 1-én Angolországba küldött levele szerint Szmolkánál: Ferd. I. Bemühungen um die Krone v. Ung. (Archiv f. österr. Geschichte LVII. köt.)
Fraknói: Werbőczy István életrajza 249–50. ll.)
Gévaynál i. h. Magyarul közli Jászay I, 131–133.
Fraknói: Werbőczy István életirata 249. l.
Cseh Antal velenczei kém november 12-iki jelentése Marino Sanudonál.
113. A VISEGRÁDI VÁR LÁTKÉPE.
(Id. Markó Károly olajfestménye a Szépműv. Múeumban.)
Ez utóbbi már csak Mária személyes biztonsága okából is szükségesnek bizonyult, mert a királynét Pozsonyban is veszély fenyegette Szapolyai részéről. Ferdinánd újból Hainburgba jött, hol tanácsosaival tanakodott a felett, miként lehetne az özvegy királyné személyét a fenyegető veszélyek ellen biztosítani. A tanácsosok azt véleményezték, hogy meg kell kezdeni az alkudozást Bornemisszával, hogy adja át a várat. Ha átadja, akkor Mária továbbra is maradjon Ferdinánd őrködése alatt Pozsonyban. Ha pedig nem adja át, akkor helyeztessék Pozsony városába 1200 ember, esetleg több szállíttassék oda a Dunán.
E hadak élére és Mária mellé egy tekintélyes férfiu rendeltessék. Ferdinánd aztán november 15-ikén tért Hainburgból vissza Bécsbe.
114. SZÉKESFEHÉRVÁR A XVI. SZÁZADBAN.
(Eredetije a Tört. Képcsarnokban.)
Sopron segélyezése és biztosítása azonban nem bénította meg Szapolyai hadi szerencséjét. Ráskay Gáspár által Komáromot és Tatát is elfoglalta, melyeket a hűtelen várnagy, endrődi Somogyi Ferencz önként feladott s aztán szinlelt segélysürgetés végett Pozsonyba menekült a királynéhoz. Mária varjasi Nagy Imrét, az alnádort küldötte vele a nevezett várak visszafoglalására, de Somogyi Nagy Imrét is Ráskay kezébe juttatta.
Komárom elfoglalása következtében Ferdinánd auszriai tanácsosai október 25-ikén azt ajánlották Máriának, hogy ő a nádorral együtt, a Katalin napjára kitüzött országgyűlést hívja össze Márton napjára Pozsonyba, Sopronba vagy Győrre és pedig úgy, hogy ezen a nemesség ne fegyveresen és fejenként jelenjék meg, hanem követeket küldjön.* Mária megfogadva a tanácsot, a Komáromba kitűzve volt országgyűlést hirtelen Sz. András napjára Pozsonyba tette át s híveit sietve intette, hogy november utolsó avagy legfeljebb deczember 1-ső napjára Pozsonyban legyenek.* Meghagyta a soproni tanácsnak is, hogy kebeléből nehány polgárt szintén oda küldjön.* Pozsonyból Frangepán Kristófnak is írt levelet,* melyben azt mondja, hogy «jelen a napja azon gyűlésnek, melyet mi Komárom mezővárosba, a nádorispán úrral együtt, az ország hajdani szokása szerint kihirdettünk. Mivel azonban ezt ott, sok előfordult akadály miatt* megtartani nem lehet, benneteket felszólítunk: miszerint a közelebbi sz. Katalin ünnepének legalább 6-ik vagy 7-ik napjára Pozsonyba jöjjetek, velünk s a főpapi s a többi urakkal együtt mindazon szükséges dolgokról tárgyalandók, mik a magyar nemzet szabadságának, védelmének, egykori hírének helyreállítására s az utóbbi években a török által elfoglalt váraknak visszaszerzésére fognak tartatni. Tudjuk, hogy házatokat, köz- és magánszabadságtokat szeretitek, máskép tehát ne tegyetek.» Még nehány sajátkezű német sort is csatolt a levélhez: «Graf Kristóf! A mi kivánságunk az, hogy ti, a közöttünk történt sóbeli egyezség és saját igéretetek szerint, erre a Rókusra eljöjjetek, ha ez által a kereszténységnek és ezen országnak nem csekély javára lenni akartok. Teljes jó és kegyes indulattal szándékozom én azt nektek s a tieiteknek, uram bátyámmal együtt elismerni. Mária királyné s k.»*
«Es muest auch ytzo als pald ain Rakusch, durch unnser gnedigste frawn die khunigin zu Hungern und den grossen Grauen auf nechstn sannt Martins tag, denn durch ainen Ausschusz, und nit nach ordnund, das ain yeder dem gereusst besueche, ausgeschrieben, und di Walstat in der Steett aine Prespurg, Odenburg, oder Rab, so alle auf diesem laand gegen der Thunau gelegen sein, benant werdenn. Dann wie wol bedacht wirdet, wann gedachter Rakusch der altenn ordnung nach, uber die Thunau in ain anndern flegkhnn gelegt wurde, das dadurch etlich aus der Chronn Hungerren, so dem Weyda anhenngenn, durch sonnder hanndlung und practikhn dester eher auf f. dt. parthey zu pringen sein, so findet sich aber hinwiderumb, das die so ytzo f. dt. parthey sein, sich nit gernn zu dem Rakusch uber die Thunaw thun werden. (A bécsi cs. k. titk. ltban. Idézi Fraknói: M. Orsz. Eml. Bevezetés. I, 18–19. ll.)
Kelt Pozsonyban. Sz. Kelemen pápa ünnepén, az úr 1526-ik esztendejében. Brutus: Vngaric. rer. Lib. VII. p. 283. Abban az utasításban, melyet Ferdinánd Bécsben 1526 deczember 17-ikén a Zsigmond lengyel királyhoz küldött követének adott, olvassuk: conventum soror nostra, Ungarie et Boemie regina, simul cum palatino regni Ungarie ad Posonium juxta vim et tenorem ordiantionis regni et statutum indixit. (Acta Tom. VIII, 280.)
«mi azon komáromi gyűlést, – írja nekik – jelen városunkban határoztuk megtartani s hogy ide, a legközelebb jövő Szent András apostol napjára bizonyos egyéneket, teljes hatalommal küldjenek, kik azon országgyűlésen, más híveinkkel együtt jelen legyenek.» Kelt Pozsonyban, Sz. Katalin szűz ünnepe előtti napon, (azaz november 24-ikén) az úr 1526-dik esztendejében. (Ered. sz. k. Pozson városa ltban. Közli magyar fordításban Jászay I, 237–38. Azonkív. l. Fraknói: Századok 1899. XXXIII. 490.)
Kristóf gróf ekkor már Jánoshoz pártolt volt, mit a királyné nem tudott.
Ferdinándnak Pozsonyba a királyválasztó országgyűlésre küldött biztosainak ott 1526 december 16-ikán mondott beszéde szerint «az országgyűlést szükséges okok miatt» tette át a királyné Komáromból Pozsonyba. (Ered. fogalm. a cs. titk. ltban. Magyarul közli Jászay I, 319.). Abban az utasításban, melyet Ferdinánd 1527 január 1-én a moldvai vajdához küldött követének és biztosának adott, azt mondja, hogy a Mária és a nádor által hirdetett gyűlés «bizonyos és alapos okokból» Pozsony városába tétetett á. (Fogalm. a cs. titk. ltban. Magyarul közli Jászay I, 405.)
Lehoczky: Stemmatographia P. II, p. 142. Magyarul Jászay I, 231. Szalay: MO tört. IV. 25–26. Fraknói: M. Orsz. Eml. Bevezetés I, 23.
115. TATA A XVI. SZÁZADBAN.
A Tört. Képcsarnok metszetei után.
Maga Ferdinánd is mindent megtett, hogy a Pozsonyi gyűlés eredményes legyen. Még november 23-ikán, Sz. Kelemen napján küldötte emberét Pozsonyba, nyilván a teendők iránt tájékozódva s aztán országgyűlési biztosaiul a Mária mellett levő tanácsurakat: Rauber Kristóf laibachi herczegpüspök s seckaui kormányzó elnöklete alatt. Zelking Vilmost, Lambert Jánost, Herberstein György aranysarkantyús vitézt, Dornberg Erasmus és Pempflinger Istvánt nevezte ki s azok számára Bécsben 1526 deczember 5-ikén külön utasítást adott ki, melynek értelmében az ő nevében igérniök kellett, hogy ő az ország szabadságait nemcsak sértetlenül fenntartani, de öregbíteni is fogja, a magyarok tanácsába külföldieket nem fog alkalmazni, javadalmakat vagy egyházi méltóságokat idegeneknek nem fog adományozni, az országot pedig a török ellen védelmezni s a császár és a birodalom segélyét kieszközölni fogja.
