XVI. A HAINBURGI TANÁCSKOZÁS. HÁZASSÁGTERVEZET MÁRIA ÉS SZAPOLYAI KÖZÖTT.
XVI.
A HAINBURGI TANÁCSKOZÁS.
HÁZASSÁGTERVEZET MÁRIA ÉS SZAPOLYAI KÖZÖTT.
A HAINBURGI TANÁCSKOZÁS.
HÁZASSÁGTERVEZET MÁRIA ÉS SZAPOLYAI KÖZÖTT.
AMI a királynét mindjárt Pozsonyba való érkezése után különösen foglalkoztatta, az a testvérével való találkozás tervének a végrehajtása volt. Ferdinánd már szeptember 17-ikén küldötte hozzá Pozsonyba.* Linzből sausteini Lamberg János tanácsosát azon izenettel, hogy amennyiben Mária vele személyesen óhajtana talákozni, jöjjön, miután őt a tiroli és cseh ügyek még távol tartják Bécstől, Ybbsbe, hová ő, Ferdinánd is el fogna jönni. Ha nem érezné magát Pozsonyban biztonságban s örökös tartományába akarna jönni, jelöljön ki kedve szerint való helyt, melyet szivesen át fog neki engedni.* A két testvér találkozási helyül a Pozsony szemhatárán fekvő, de már Ausztriához tartozó Haimpurgot tűzte ki október 14-ikére. Mária a maga kísérőiül Báthori István nádort, Brodarics kanczellárt és Frangepán Kristófot szemelte ki, kinek e végett külön levelet írt.* De Ferdinánd bizalma csupán Szalaházy Tamás veszprémi püspök, Thurzó Elek és Bornemissza János személyeire szorítkozott. Ez utóbbit a Ferdinánddal együtt jött Anna is vágyakodott látni. Bornemissza azonban, bármennyire beszélte is rá Nádasdy,* aggkorára való hivatkozással vonakodott résztvenni a hainburgi értekezleten és így Mária csak Szalaházyval és Thurzóval jelent meg október 15-ikén Hainburgban.*
Erstlich soll Er sich zu Irer lieb gen Pressburg oder wo sich dieselbig yetzmalen enuthalt, verfuegen.
soll sich gedachter Lamberg gegen Irer lieb erpieten, wo Sy vermain zu Pressburg oder an anndern orten in der an Hungern nit sicher zu sein.
Pray: Epist. Proc. I, 279–280. A levél kelte csak ez: Datum Posonii 1526. E levélben a királyné a testvérével való találkozást ad diem Dominicum proxime venturum történendőnek mondja s minthogy Ferdinándot csak osztrák főherczegnek mondja, bizonyos, hogy a levél kelte október 24-ike előtt való időbe teendő, mert október 24-ikén Ferdinánd már cseh király volt.
Nádasdy levele Ferdinándhoz 126 október 14. Gévaynál.
Gévay: Itinerarium és Oester. Beob. i. h.
107. HAINBURG.
(Régi metszet után.)*
Vischler Tobias: «Topographia Archiducatus Austriae inf.» cz. művében. T. Sadler metszete.
Hogy mit végzett október 16. és 17-ikén a két testvér Hainburgban, ezt csak lényegében tudjuk. Tudniillik azt, hogy a magyar koronának Ferdinánd számára való megszerzése legyen mindkettőjök törekvése. E czéból hirdessen a királyné és a nádor, Katalin napjára országgyűlést,* és hogy Ferdinánd kész Magyarországhoz való jogát fegyverrel is megvédeni, ha netalán más választatnék magyar királynak.* Ferdinánd azonkívül ünnepélyes esküvel fogadta, «hogy élni-halni kész az országért s hogy jogaihoz ragaszkodik.»* E találkozás és megbeszélés hatása alatt Ferdinánd aztán október 18-ikán Kreutzer Gergely laibachi székesfőesperest és Dornberg Erasmust Pozsonyba küldötte azon megbizással, hogy Brodarics kanczellárt és Báthori nádort biztosítsák küldőjüknek irántuk való jóindulatáról és hogy őket az osztrák ház érdekeiben való minél erélyesebb közreműködésre szólítsák fel. Hogy úgy Hainburgból és Pozsonyból számos levél ment az ország előkelőihez, őket a Ferdinánd pártjához való csatlakozásra szólítja fel nagy igéretek mellett, az a füleki vár urának, Ráskay Gáspárnak Verbőczihez intézett 1526 október 26-ikén írott, de a Ferdinánd-párt által elfogott leveléből is eléggé kitünik.*
Ezt maga a találkozáson jelen volt Thurzó Elek közölte Zsigmond lengyel királylyal. Ez utóbbinak Thurzóhoz intézett válaszlevelében ugyanis mondja: Accepimus literas Serenitatis tue, quibus declaravit, S. dominum archiducem Austrie regem Bohemie electum, cum Serenissima domina Ungarie regina Hainburgi una fuisse et illic pariter constituisse, ut eadem S. domina regina cum domino palatino regni Ungarie, generali et reliquis optimatibus ad proximum dive Catharine festum de futuro rege Ungarie eligendo, simul et de tam affictis Ungarie rebus fulciendis conventum indiceret. (Datum nélkül közölve in Actis Tomic. VIII, 256.)
Preterea … Ferdinandhum in animo habere, jus suum, quod ad regnum Ungarie se habere pretendit, armis et viribus prosequi, si aliter quispiam, quam ipse rex Ungaris designaretur. (U. o.)
iuravit frater Ferdinandus nunc in Hainburg, quod vult mori vel vivere pro isto regno, nam jus suum allegat. (Mária királyné szavai Szapolyai küldöttéhez, Horváthhoz. L. ennek 1526 október 28-iki levelét a cs. titk. levéltárban. Közli Gévay I, 139–140.)
Azt írja Verbőczynek: valóban csodálkoznék, ha az én uraim és barátaim leveleit látná, melyeket Hainburgból és Pozsonból hozzám küldöttek. Miket nem ígérnek ezekben nekem! megírni sem merem, majd eredetiben mutatom elő nagyságodnak. Sokat tanulhat belőlök nagyságod. (Jászaynál: A magyar nemzet napjai a mohácsi vész után I, 135. A levél a bécsi cs. titk. ltárban van.)
A hainburgi találkozáson más fontos kérdés is szóba került. Mindjárt kezdettől fogva híre terjedt, hogy a trónkövetelő pártok igényeiknek államjogi érvényesítése mellett egy tisztán politikai combinatióit is szóba hoztak, azt t. i., hogy Szapolyainak és Mária özvegy királynénak egybeházasítása által az ellentétes Szapolyainak egyik-másik meggondolatlan híve úgy nyilatkozott, hogy Lajos királyt majd elteszik láb alól s a vajdát ültetik helyébe a királyi trónra és Máriát adják neki feleségül.* Sok valószinűség mellett szólott, hogy ez a combinatio úgy Mária mint Szapolyai személyes hajlamával és óhajával találkozott. Mária királyné fiatalsága, vérmérsékletének elevensége és uralomvágyának megnyilatkozása feltenni engedte, hogy ő a Szapolyaival való összeházasodása elvét nem éppen ellenezte. Hiszen ebben még saját testvére előtt is gyanuba jöhetett.* Másfelől Szapolyai is késznek mutatkozott vágyát, Magyarország trónjára jutni, ilyképpen megvalósítani. Nem csoda, hogy aztán csakhamar az a hír terjedt szét, mintha a házasság dolgában a két fél között megegyezés történt volna. Egy Villachba jött magyar kereskedő tényleg azt beszélte, hogy titkosan rebesgetik, miszerint János király és az özvegy királyné közötti házasság készül.*
Burgio 1525 július 11-ikén írja: Alauni sono che suspettano troppo gran sceleragine … dicono che mandarono il re via a regnare in l’altro mondo, faran lo vayvoda re, et li daran per moglie la regina. L. Fraknói Verbőczy István a mohácsi vész előtt. Századok 1876. X, 612.
Szalay László véleménye szerint «Ferdinánd, úgy látszik, gyanúba vette nővérét, hogy gyenge óráiban mégsem idegen a gondolattól, Zápolyával házasságra lépni. (MO tört. VI, 16.)
Item dice che se diuulga secretamente tamen chei se tratte parentella tra el vayuoda e la regina ongarica. (A venzonéi tanács levele Moro János udinei helytartóhoz 1526 deczember 9. Sanudonál XLIII. 245.)
108. HAINBURG LÁTKÉPE.
(Cserna K. rajza.)
Ki volt ennek a politikai combinatiónak tulajdonképeni szerzője, azt kimutatni ez idő szerint lehetetlen, de hogy tényleg kísértett, azt hiteles okiratok kétségtelenné teszik. Amennyiben mindazonáltal ez a tervezett megvalósítása nagyon bizonytalan volt s a mennyiben ez úgy az egyik mint a másik érdekelt fél részéről bizonyos államjogi jogeladást tartalmazott, annyiban természetesen sem Mária, sem Szapolyai ebbeli törekvésüket nyiltan be nem vallhatták. Tényleg a ránk szállott okiratok és tudósítások mindkettőjöket úgy tüntetik fel, mintha a házassági tervet maguktól elutasították volna. Mária királyné párja szerint a házassági terv fogalmazója és szorgalmazója Szapolyai volt. Ő küldötte Pozsonyba s Hainburgba Bekényi Benedek ítélőmestert házassági ajánlattal.* Nem tudván azt, hogy hogyan fogják azt ott fogadni, kétség sem lehet benne, hogy az ítélőmester egyéb politikai megbízást is kapott, azt t. i., hogy igyekezzék kéz alatt a Ferdinánd-pártiakat Szapolyainak megnyerni s nálok a nagy hírben állott Verbőczi tekintélyével hatni.* Majd Ferencz deák jött ugyancsak házasságközvetítési megbízással Pozsonyba, ki is e czélnak megnyerendő Thurzó Elek tárnokmestert, ennek Szapolyai nevében Bajmócz várát igérte adományul, csakhogy Thurzó ellentállott a megvesztegetésnek s nem vállalkozott közvetítőnek. Majd vingárti Horváth Gáspár, főétekfogómester következett házasságszerzési meghagyással, de kinek ebbeli igyekezete szintén nem sikerült, mert Mária királyné Szapolyai ajánlatát határozottan visszautasította. Sok valószinűség szól amellett hogy Szapolyai befolyásának volt része abban, hogy VI. Kelemen pápa 1527 január 7-iki levelében arra kéri VIII. Henrik angol királyt, hasson oda, hogy Ferdinánd házasítsa össze özvegy nővérét Szapolyai Jánossal.* Viszont, ezekkel szemben, a Szapolyai-párt szerint a vajda utasította vissza a Mária királyné által kieszelt tervet.* A valóság nyilvánvalóan az, hogy bár mindkét fél hajlandó volt trónigényeiket kölcsönös házassággal megvalósítani, de végre is az államjogi érdek felülkerekedve a politikai hasznossági combinatión, mindenik fél a utóbbiról lemondott. Alig vonható kétségbe, hogy a lemondásban Mária királyné előzte meg Szapolyait, mert a hainburgi találkozón szóba kerülvén az ügy, Ferdinánd személyes befolyása alatt Mária egyéni hajlamait és ambitióját háza, családja érdekeinek alárendelte. Ferdinándra és dynastiájára nézve életkérdés volt, hogy neki Magyarország az államszerződések alapján biztosítva legyen. Egy Mária és Szapolyai közt kötendő házasság, ha nem volna meddő, Ferdinánd jogát illusoriusokká tenné s még azon esetre is, ha a házasság tényleg terméketlen maradna, a jogokat legalább vitásokká tenné. Ez okból Ferdinánd még csak nem is gondolt arra, hogy nővérét összeházasítsa Szapolyaival. Az ő érdeke az volt, hogy Szapolyaival kiegyezkedjék, őt trónigényeiről való lemondásra birja s azért mit sem óhajtott inkább mint azt, hogy vele tárgyalásokat kezdjen. Jól tudta, hogy ezek leginkább akkor sikerülhetnek, ha Szapolyai főemberét, Verbőczy Istvánt nyerheti meg s ezért nem ellenezte azt, hogy pártja egyes vezérférfiai a Mária és Szapolyai közt kötendő házasság kilátását ürügyül használhassák fel a részleges tárgyalások megkezdésére.* S minthogy Szapolyai az ilyen ajánlatok őszinteségében hitt, a tárgyalásoktól nem is idegenkedett.* Előbb Trencsénben, a Szapolyaiak fényes várában, utóbb Esztergomban találkoztak Ferdinánd és Szapolyai emberei. De hogy Ferdinánd maga a házasságra nem is gondolt, mutatja ennek Shwarcz János által hozott s Verbőczyhez intézett levele, melyben csakugyna a házasságról szó sincsen. Ebben Ferdinánd csakis a maga jogát hangsúlyozza Magyarország trónjára s kéri Verbőczyt, hogy ezt az ország érdekében ő is elismerje.* Kétség sem fér ahhoz, hogy Ferdinánd ebbeli álláspontját tisztán és félreérthetetlenül megismertette Máriával, ki azt, háza érdekét előbbrevalónak tartva a maga személyes érdekénél, tántoríthatatlan elvhűséggel a magáévá tette.
Bekényi küldetéséről némi homályos és hézagos tudósításokat tartalmaznak Nádasdi Tamásnak 1526 okt. 15. és 18-án Ferdinándhoz irott levelei a bécsi udv. ltban. (Smolka: Ferdinand I. Bemühungen um die Krone von Ungarn, közzétéve az Archiv für österreichische Geschichte LVII, 1–172. V. ö. Fraknói: Werbőczy István életrajza 244. l.)
Brutus: Hist. Praynál: Annales Reg. V, 124–125. és Jászaynál i. h. I, 99–101. Hogy Brodaricsot a vajda és pártja átpártolásra csábította, bizonyos annak saját bevallásából. Nuntiant mihi, írja ő Kriziczky András püspöknek és Tarnowi János várnagynak, fratres et amici apud dominum waywodam existentes, integra mihi esse et salva omnia, tam quoad alias promotiones quam quoad officium; ego tamen non possum hinc diacedere, magis officio boni et constantis viri ductus, quam ulla alia causa. (Acta Tomic. IX, 110.)
Calendar: az angol állandó okiratok gyűjteménye.
Szerémi úgy adja elő a dolgot, mintha Mária királyné gondolt volna a Szapolyaival való összeházasodásra, mit azonban az utóbbi elutasított. Regina in litteris scribebat jam dominum fore pro ea dominum vajvoda ad modum maritus foret. Sed dominus vajvoda nequaquam voluit. (Epist. cap. XXXVIII, p. 128.) Kamarjay Tamás, Batthyány Ferencz követe 1526 deczember 2-ikán szintén úgy nyilatkozik a venzonéi városi tanács előtt, mintha a vajda utasította volna vissza Máriát, mindaddigra, míg bátyja, Ferdinánd Magyarországhoz igényelt jogáról le nem mond: Item dice che la regina le de ongaria voria el vayuoda transylvano per consorte, et che esse vayuoda non la vol sel principe suo fratello non li crede la raxon chel pretende hauer nella ongarie. (A venzonéi tanács 1526. évi deczember 3-iki levele Moro János udinei helytartóhoz, Sanudonál Hist. XLII, p. 228. Jászaynál i. m. I, 307–308.) Krizicky András przemysli püspök, ki Szapolyai üdvözlésére annak koronázása után Magyarországba jött Zsigmond király küldetésében, Tomiczky Péternek azt írja Trencsénből 1526 deczember 9-ikén: Quantum ex secretis tractatibus dominorum, qui regine adherent, conjicere licet, omnes principis Ferdinandi mine et apparatus adversus Ungaros eorsum duntaxat tendunt, ut hic novus rex (Szapolyai) reginam duceret, quod ille maxime recusat. (Acta Tomic. VIII, 277.) A párbeszéd, mely a királyné és vingárti Horváth Gáspár közt folyt, ez utóbbi 1526 október 28-ikán Pozsonyból Szapolyainak írt levelében foglaltatik. (A levél eredetije megvan a bécsi cs. titk. levéltárban, közli Gévay: Urk. u. Actenstücke cz. művében és Jászaynál i. m. I, 139–141.)
Harrach Lénárd, Ferdinánd osztrák kanczellárja írt 1527 január hóban ez értelemben Verbőczynek, Szapolyai János kanczellárjának, biztosítva őt, hogy ő képes a frigyet létrehozni. E levél mását aztán János király megküldötte Zsigmond lengyel királynak, miről Harrachot Ferdinánd lengyelországi követe Logschau 1527 június 9-ikén Krakóban írott levelében tudósítja. (Megvan a bécsi cs. államlevéltárban).
Fraknói szerint is Harrach ajánlatának nem volt komoly alapja, csak az volt czélja a házassági tervnek, hogy Verbőczyt tárgyalásokba vonja. (Werbőczy István életrajza. 256–59. II.)
L. az Instructio ad Stephanum Werbewczy cz. egykorú másolatot.
Ez ki van fejezve abban a nyilatkozatban, melylyel elhatározását Horváth Gáspárnak tudtul adta. «Bátyám, Ferdinánd, mondotta, minap Hainburgban már megesküdött, hogy élni-halni kész ezen ország birtokáért, én pedig testvérek árulója nem akarok lenni soha. Inkább apáczák közé állottak, avagy koldulni megyek, semhogy azt tegyem.» E határozott és szószerint veendő nyilatkozat* után Szapolyainak sem maradahtott egyéb határozat, mint az, hogy a hírben forgó házasságról mit sem akar tudni, hivatkozva Mária királynénak meddőségére és első férje életében kitüntetett uralomvágyára.*
Fraknói szószerint veszi és veheti is Máriának Szapolyai megkérését visszautasító ezen válaszát. (Werbőczy István életrajza. 242–44. ll.) Csakhogy ez a válasz nem zárja ki, mint láttuk, Mária személyes hajlamainak valóságát. Az, hogy Mária az utóbbiakat alárendelte háza érdekeinek, mutatja egyéni nagyságát a házával vallott közös czélokkal szemben.
Quellen und Forschungen zur bayerischen und deutschen Geschichte. IV. Itt van közölve a bajor követnek 1527 január 9-iki jelentése, melyben az a nézet nyer kifejezést, hogy Szapolyai talán nem óhajtotta a házasságot az özvegy királyné meddősége miatt.
109. TRENCSÉN VÁRA.
(Dörre Tivadar rajza.)
