XV. MÁRIA KIRÁLYNÉ POLITIKAI ÉS KORMÁNYZATI TEVÉKENYSÉGE.
XV.
MÁRIA KIRÁLYNÉ POLITIKAI ÉS KORMÁNYZATI TEVÉKENYSÉGE.
MÁRIA KIRÁLYNÉ POLITIKAI ÉS KORMÁNYZATI TEVÉKENYSÉGE.
MÁRIA, amint Pozsonyban elrendezkedett, legott elkezdte háza és testvére Ferdinánd érdekében állhatatos és czéltudatos tevékenységét. Át van hatva a legmélyebb meggyőződésig testvére trónjogosultságáról s azért szította s élesztette fáradhatatlanul trónrajutásának mozgalmát. Első sorban is azon volt, hogy családja híveit hűségükben megtartsa és hogy számukat újabbakkal szaporítsa. E czélból számos urat Pozsonyba hívott* s a megjelentekkel szemben sem a pénzzel, sem az igéretekkel és adományokkal nem fukarkodott.* Az a párt, mely Pozsonyban körülötte csoportosult, a szerencsétlen hadi fordulat következtében, anyagi eszközökben igen szűkölködött, mert legnagyobb részt birtokaiktól s így jövedelmeiktől el voltak zárva.* Mások, a mijök még maradt volt, azt csakhamar hazafias áldozatul felajánlták.* Maga a nádor, a királyné főhíve s hívek szerzésében főkortese, leginkább szűkölködött anyagiakban, mondhatni már csak nejének masoviai járadékára volt utalva.* Ezért is ő és párthívei a királyné pénzbeli támogatására rászorultak, mit sürgettek is, mert anélkül kénytelenek volnának, amint jöttek, úgy szét is menni.* Mária tehát a magával hozott pénzt és kincseket szétosztani nem habozott s amennyiben készpénzre erre elegendő nem volt, összeolvasztotta s pénzzé verette arany s ezüst asztali készletét s drágaságait. Egy tőle magánlevéltárában maradt jegyzékben maga jelöli ki az egyes tételeket, melyekben Ferdinánd királyon való követeléseit összegezi.* Maga mondja, hogy ő, mielőtt Pemflinger István kamarafőnök Pozsonyba jött, összesen 3612 magyar = 4515 rajnai forintot fordított azon magyarok eltartására, kiket hűségükben megtartani óhajtott.* Későbben Thurzó Elek által a többi arany s ezüst edényeket, 300 márkánál többet szintén megolvasztott s 2100 magyar = 2625 rajnai forint értékben, némely magyar urak eltartására fordította.* Másszor átadott Ferdinánd magyar kamarájának, ugyancsak magyar urak megtartására, 6 ezer magyar = 7500 rajnai forintot.* Ezeken felül átszolgáltatott ő Pozsonyban testvérének, Ferdinándnak arany, ezüst billikomokat és némely gemmákat 25 ezer magyar = 31.250 rajnai forintnyi értékben.* Mária nemcsak hogy ily kölcsönökkel támogatta testvérét, hanem kiszolgáltatandó jövedelmeit sem kapta. A pozsonyi kamara fizetett ugyan neki a pozsonyi harminczadból és fiókjaiból 1526 szeptember 8-ikától 1531 márczius 1-ig 31.297 magyar = 39.121 rajnai forintot, de hogy mégis nagy hátralékban volt, kitetszik abból, hogy Mária összes követelése Ferdinándon, részint mint Lajos örökösén, részint mint folyó adósság fejében 134.182 rajnai forint volt.*
Brodarics azt írja 1526 szept. 6-ikán Tomickinek és Krizickinek: Alii quoque domini hic (Pozsonyban) convocantur. (Acta Tomic. VIII, 221.)
Ebbeli készségében őt bátyja Ferdinánd is buzdította. Ferdinánd, ismerve a magyarság önzését, Máriához irott leveleiben ajánlja ennek, hogy pártja növelésére, amennyire pénztárczája engedi, azt kihasználja. 1527-ben írja neki: Mais madame il faut que la prouision se acorde aueques la burse. (Gévaynál i. m. I, 31. V. ö. r. Kiss István: A magyar helytartótanács I. Ferdinánd korában. Budapest. 1908. CLIV l.)
Oláh Miklós egyik levelében elpanaszolja: hii qui nostras sequuntur partes, sint omnium pauperrimi. (1529 máj. 25. Codex Epistolaris 7. l.) Szalaházy Tamás egri püspök egyik ugyancsak 1529. évi levelében írja Oláhnak: serenissima regina nihil rescribit ad meas litteras, quibus illi declaro, qua laborem penuria. (U. o. 21. l.)
Ego quidem, írja a lengyel királynak Thurzó Elek, omnem substantiam meam ad regias necessitates et conducendas gentes in proximam expeditionem contra hostes consumpsi. (Acta Tomic. VIII, 225.)
L. Zsigmond lengyel királynak Báthori István nádor követéhez intézett válaszát. (Acta Tomic. IX, 19.)
Si aliqualiter practicare voluerimus, opus est pecunia, et potissimum pro Domino Palatino, qui sicut et ceterj inops iam sunt, absunt enim ab eorum proventibus. (Ered. okl. a bécsi csász. titk. levéltárban.)
Kiadta Hatvani: Brüsseli Okmtár II, 26–32.
Posonij post miserabilem cladem domini Ludovicj regis nos conflauimus et confusimus omnes nostras credentias aureas et argenteas et exinde numisma cudj fecimus, de qua ad intertencionem hungarorum ut fideles et in parte Romanorum Regis domini et fratris nostri charissimi constantes permanerent, antequam Stephanus Pempflinger superintendens Camerae hungaricae illuc Posonium missus erat, et status erat ordintus exposuimus et rogavimus florenos hung. 3612 qui faciunt flor. rhen. 4515.
Fecimus eciam postea per Alexium Thursonem residua nostra conflare vasa argentea et aurea, plus quam trecentas marcas, ex ijs numisma cudi et ad intertencionem aliquorum dominorum hungarorum erogari fecimus, faciunt trecentae marcae, vnamquemque marcam pro septem florensi hung. computando 2100 fl. hung. qui faciunt fl. rhen. 2625. (I. h. II, 27.)
I. h. II, 29.
Insuper dedimus et assignavimus eciam domino et fratri nostro charissimo regi Ferdinando Posoniae ex suppellectile nostra in poculis aureis, argenteis, et nonnullas gemmas, quae adhuc insoluta exant in valore 25,000 flor. hung. qui faciunt in monetis fl. rhen. 31,250. (l. h. II, 29.)
Mária jegyzéke Hatvaninál I. h. II, 29.)
104. MÁRIA KIRÁLYNÉ.*
(B. Montcornet metszete a Tört. Képcsarnokban.)
Az Ő Felsége hitbizományi könyvtárában őrzött példányról leírta e mű szerzője a 86. lapon, jegyz. D) 11. sz. a.
Az Ő Felsége hitbizományi könyvtárában őrzött példányról leírta e mű szerzője a 86. lapon, jegyz. D) 11. sz. a.
Mikor Mária pénzéből teljesen kifogyott, többeket igéretekkel, hangzatos elismerésekkel és egyes adományokkal igyekezett megnyerni. Igy Ráskai Gáspárt, kit rábirni igyekezett, hogy Ferdinánd főherczeg mellé álljon.* Igy Dessewffy Jánost, ki 1527 február 2-ikán hittel fogadott Ferdinándnak hűséget úgy a maga, mint családja részéről,* mire őt és testvéreit Mária a maga különös pártfogásáról biztosította.* Hogy Mária Szapolyai oszlopos híveit is megnyerni kívánta, azt bizonyítja Ferdinándnak azon levele, melyet Verbőczi Istvánnak írt, értesítve őt arról, hogy Batthyány Ferencz bán neki izenetet visz, de mely levél, miután a Batthyányiak levéltárában van, nyilván czímzettnek kezeibe nem került.* Nagy Máténak, ki az esztergomi várat a török ellenében sikerrel megvédte, tetszését és megelégedését jelentette ki,* mi ennek nem kevéssé hízelgett. Október 13-ikán a mohácsi ütközetben magvaszakadtan kimult Pálóczy Antal pesti házát váraljai Horvát Jánosnak adományozta, nyilván őt ezzel hűségében megerősítendő. Oláh Miklósnak győri kanonokságot, Amadé Farkasnak győri kanonoki várományt s október 14-ikén Egrősy Lőrincznek bácsi nagyprépostságot adományoz.* Majd, mivel a győri káptalan Oláh Miklóst a kanonokságba beiktatni vonakodott, a káptalannak parancsa végrehajtását büntetés terhe alatt meghagyja.* 1526 deczember 16-ikán ajánlja testvérének, Ferdinándnak Garzetze Adorjánt, ki nála (Ferdinándnál) testőr vagy legalább ajtónálló szeretne lenni.* 1527-ben biztosító levelet ad Szentmihályi Thúróczy Miklósnak, hogy azon esetben, ha Ferdinánd az ország kormányát átveszi, a Lajos király iránt tanusított soknemű érdemeiért s azon reményben, hogy Ferdinánd irányában hasonló hűséggel lesz, Zoby Mihály mindazon jószágai, melyeket az nejének örökbe vallott, Ferdinánd király által neki (Thuróczynak) fognak adományoztatni, amint Ferdinánd 1527 november 9-ikén a jószágokat tényleg Thuróczy Miklósnak adományozta is.* Mária nagy igyekezettel rajta volt továbbá, hogy Pozsony környékét és környékének közelebb-távolabb fekvő városait biztosítsa magának és politikájának. Első sorban Sopron városát, melynek magatartásától igen sok függött. Sopron úgy mint Pozsony, határszéli fekvésénél és sok lakosságának német nemzetiségénél fogva kétségtelenül Ferdinánd pártjához vonzott. 1526 október 13-ikán fogadta Mária e város küldöttségét Pozsonyban,* éreztetve vele ez alkalommal kegyeit. Mikor később Sopron városa nála tudakolta, hogyan viselkedjék János vajdával szemben, azt írta neki november 23-ikán Pozsonyból, «hogy követe által üzenje meg a vajdának, hogy miután II. Lajos a keresztény hitért húnyt el és mi ezen Pozsony városunkba jöttünk, ti a mi pártfogásunkhoz és oltalmunkhoz folyamodtatok és mi időközben mindenről gondoskodtunk, a mi védelmetekre s oltalmatokra tartozik s a város védelmére küldött hadakat nem tartják idegeneknek, hanem Mária királyné hadainak, Magyarország testétől és koronájától elszakadni nem akartok. Védeni és megtartani fogunk benneteket, bármely ellenségeitek ellen».* Ez igéretét aztán azzal hatályosította, hogy két ízben 500 gyalogost küldött Sopron védelmére, felszólítva a soproniakat, hogy «a hozzájuk régebben küldött 500 gyalogost tartsák a városban, az újabban hozzájuk küldött 500 gyalogost pedig fogadják be a városnak külső részeibe, esküvel kötelezve őket arra, hogy felségünkhöz, mint Magyarország királynéjához hűek lesznek s az ő parancsait mindenekben telejsítik».* A deczember elején jelentkezett soproni követeket azonkép kegyesen fogadta és rajta volt, hogy a város is tisztességgel fogadja őket. Deczember 9-ikén Pozsony városa megvendégelte az érkezetteket, meghíva őket Fischer Mihály városi bíróhoz ebédre, melyen 13 font tehénhús, 5 kappan, 1 nyúl, sok alma, zsemlye s bor fogyott el.*
Ez kitetszik Ráskai Gáspárnak Füleken 1526 október 25-ikén kelt leveléből a bécsi áll. ltárban. Fraknói: Werbőczy István életrajza 248. l.
Kitetszik a Dessewffy Jánosnak Ferdinándhoz intézett 1527 május 31. előtt irott folyamodványából, melyben mondja: Item dum ego … in festo purificationis virginis gloriose proxime elapso, medio hominis mei serenissime domine Marie regine, fratrisse maiestatis vestre excellentissime maiestati Posonii fidem prestiteram inter alia super eo, quod scilicet ego cum fratribus meis uterinis et aliis ad me pertinentibus in regno Hungarie neminem volo alium pro rege Hungarie recognoscere et domino ac regi meo naturali tenere, nisi vestram maiestatem excellentissimam. (Megvan egykorú másolata a cs. és k. házi, udvari és áll. levéltárban Bécsben. Közölve Thallóczy-Horváthnál az Alsó-szlavóniai Okmtárban. (MO melléktart. oklevéltár a III. kötetében) 297. lap. XLXXXII. db.)
Tunc domine gratiosissime, sua reginais maiestas benigno favore suo reginali me et fratres meos pro sequens omnino sub suis alis et eiusdem vestre maiestatis protectionem specialem receperat, prout recipit, assecurando me in sua ac eiusdem vestre maiestatis persona, ut nullum ex fratribus meis uterinis alicui commendarem, sed deberem deinceps nomen titulumque maiestatis vestre excellentissime gerere, ac sub alis et tutela eiusdem perseverare. (U. o.)
E levél megvan a körmendi ltárban. Acta memorabilia 76. Fraknói: Werbőczy István életrajza 249. l.
Koppi Károly: Vestigia potestatis et purium quondam Reginis Hungariae propriorum. Kézirat néhai Jászay tulajdonában. 14. l.
Jászay i. m. I, 92.
Koppi id. kézirata.
Cuperet autem se ascribi in eum statum qui vulgari vocabulo Arciere vocantur, velut hostiarius esset Maiestatis Vestre. (Datum Poson˙ XVI. Decembris Anno domini 1526. Ered. a bécsi cs. titk. ltárban. Gévay Urk. z. Gesch. és Jászay I, 327.)
L. Waltherr Imre: A Zach nemzetségi és a Saagiak. Közölve a Századok 1875. IX, 262.
Pozsony város 1526 évi számadókönyvei szerint a küldöttség e napon a várostól egy tál halat kapott ajándékba.
Levele Pozsonyban 1526 november 23-ikán kelt. Megvan Sopron város ltárában. Magyarul közli Jászay I, 231.
A levél kelt Pozsonyban 1426 november 24-ikén, Sz. Katalin szűz ünnepe előtti napon (vagyis november 24-ikén) az úr 1526-ik esztendejében. (Ered. megvan Sopron városa ltárában, magyar fordításban közli Jászay I, 237–38.)
Item Sontag nach Concepionis Marie habn meine Hern zu gast geladn die Hern von Edenburg vnd bei dem Her Richter, ain mall gessen, ist aufgangn zu sidn vnd pratten X t. rindfleisch per I. ß XXII d. vnd funf kopaum per III ß. X d. vnd ain Haspen per II ß. XXII d. II. bß X. d. vmb semel, vmb wein II. ß. vbm. offl VI d. vnd der Kochin geben XXIII d. vnd vmb castraun vleisch XII d. VI halb arbais per XVIII d. Thuet alles I t. VI bß XXIIII d. (Pozsony város 1526. évi szám. könyve.)
105. SOPRON.
(Krekwitz metszete után.)
Nagy súlyt fektetett a felsőmagyarországi bányavárosok hűségére. 1527-ben hűségre inti Beszterczebányát.* Még Lajos király életében privilegiumok osztogatásával igyekezett egyes városokat és helyeket magának biztosítani. Ezt bizonyítják vári, strobiczai, felső-vizniczai, szerecsenfalvai privilegiumai.*
Ered. okl. a beszterczebányai városi ltban. Ipolyi: Századok 1874. VIII, 693.
Lehoczky: Tört. kalászatok. Közzétéve a Századok 1867. I, 286.
106. BESZTERCZEBÁNYA.
(Régi metszet után.)
De nem kisebb igyekezettel volt Mária azon, hogy a horvát-szlavon rendeket is megnyerje és biztosítsa magának. Ezek küldöttei Frangepán Kristóf, Tótország választott kormányzója,* Erdődy Simon, zágrábi püspök és nehány más előkelő a királyné üdvözlésére és hódolására, nemkülönben a király halála felett való fájdalmuk kifejezésére november 15-ikén Pozsonyba érkeztek.* Mária őket innen Bécsbe küldötte Ferdinándhoz s hogy nála annál bizonyosabban nyerhessenek kihallgatást, nekik a maga mellett levő biztosok által ajánlólevelet adatott.* Ebben az ajánlólevél kiadói, Rauber Kristóf, laibachi püspök és társai melegen kegyeibe ajánlják Ferdinándnak az érkezőket, mint olyanokat, kik az osztrák ház és a keresztény köztársadalom körül nagy érdemeket szereztek, amennyiben a török becsapások következtében annyi pusztítást szenvedtek és mégis folyton küzdenek a hazáért.* Ferdinánd az érkezetteket nagyon kegyesen fogadta, a maga vendégeinek tekintette, szállásukról s élelmezésükről gondoskodott,* s velök eredményesen tárgyalt. Kitetszik ez Ferdinándnak november 28-iki leveléből, melyben Batthyány Ferencz horvát bánt értesíti, hogy az eléje járult követekkel megegyezett abban, hogy a pozsonyi diétára is elmennek s ott Ferdinánd érdekében minden cselszövény ellenében működni fognak, aztán pedig, mielőtt hazamennének, nála újabb utasítások czéljából ismét jelentkezni fognak.* Épp így fogadta Ferdinánd a gr. Korwai Joachim vezérlete alatt eléje járult horvát követséget is, melynek tagjai és kísérő szolgái részére szintén szabadlakást és élelmezést biztosított.*
Oláh: Cod. Epist. 208. l. A XVI-ik századi Névtelen által mint a királyné mellett Pozsonyban tartózkodókul említettek közt van Christophorus Comes. (Praynál: Epist. Proc. I, 289–90.) A pozsonyvárosi számadókönyvek szerint 1526 novmember 3-ikán: Sambstag nach Omnium Sanctorum geschenckt graff Cristoffen, etlich hechten, Zindl, kärpffen vnd rutten pro II t. VII ß XXIII. d.
Zárai Jeromos tudósítása Gévaynál i. h. és Frangepán Kristófnak Dandolo Jánoshoz 1526 szeptember 29-ikén intézett levele ugyancsak Gévaynál: Urk. u. Actenstücke 27. l.
Az ajánlólevél kelt Pozsonyban 1526 november 16-ikán. Eredetiben megvan a bécsi csász. titk. ltárban.
Ered. fogalm. a bécsi cs. titk. levéltárban. Chmelnél: Habsburgisches Archiv II, 24–25. XXII. Jászaynál I, 255–56. Thallóczy-Hodinka: MO melléktartományainak oklevéltára I, 580. (Mon. Hung. Historica XXXI. köt.)
Ez kitetszik Ferdinándnak az ausztriai főadószedőhöz küldött ama rendeletéből, melylyel meghagyta neki a horvát követekre fordított kiadások kiegyenlítését. Unser beuelch ist – írja – das die vereerung, so wir der Krabatischen botschaft jngstlich alhie von vischen vnd wein gethan haben, aus unserm viztumbamt deiner verwaltung austrichtest und bezalest. (Ered. a közös pénzügyi ltárban. Közli Thallóczy-Hodinka: MO mellktart. okltára I, 587.)
cum nuntiis Croatarum, qui ad nos missi erant, tantum egimus, ut ad dietam Posoniensem quoque eant rebus nostris illic operam daturi eaque finita se domum conferant, sed nos antequam in Croatiam redeant salutabunt, quibus in mandatis, que ulterius agere debeant, dabimus resolutionem. (Chmelnél i. h. XXIII. Thallóczy-Hodinka: MO melléktart. okltára I, 586.)
Unser bevelh ist, das du r. Joachim von Korwaw aus Krabaten sambt seinen mitgesandten, die von der Krabatischen landschaft jezo in botschaft zu uns gesandt und hieher ankumen ist, so lang sy hie gelegen sein, mit iren dienern und pherden umb ir getane zerung bei den wirten aussprechen und dieselben bezalen. (Bécs 1526 november 27. Khiembseer Györgyhöz intézve. Ered. a köz. pénz. ltban. Közli Thallóczy-Hodinka: MO melléktart. okltára. I, 585.)
Amint a követséget Mária melegen ajánlotta fivérének, azonkép rajta volt, hogy Perusicz János és Krizanics (Chrysantith) Gáspár, horvát követek is jó fogadtatásban részesüljenek Bécsben, ajánlva őket 1526 november 30-ikán Pozsonyban kelt levelével Ferdinándnak.* A horvát urakkal való ezen érintkezések mind biztosabbá tették, hogy az országnak Dráván túl levő részei Ferdinánd királysága számára biztosítottakul tekinthetők. Későbben, 1527 márczius 18-ikán felszólítja Jurisics Miklóst és Puchler János kapitányokat, hogy Karlovicz János korbáviai gróffal Medved és Rokonoch várak átadása ügyében a Rauber Kristóf laibachi püspöktől és Pemftlinger Istvántól kapott utasítás értelmében tárgyaljanak.*
Chmelnél: Habsburgisches Archiv. XXIV. Thallóczy-Hodinka: MO melléktart. okltára. I, 586.
D. Posonii feria secunda proxima post dominicam reminiscere anno d. 1527. (Ered. a körmendi ltárban. Közli Thallóczy-Hodinka: MO melléktart. okltára. I, 643.)
A tengerparti részeknek Ferdinánd leendő királysága számára való biztosítása Máriának és pártjának szintén egyik gondja volt, bár épp az anyagi eszközökben való nagy fogyatkozás a párt cselekvési erejét nagyon bénította. A tengerpartnak egyik előkelő tényezője, Krusics Péter, zenggi kapitány épp ez időben járatta követét Máriánál pénzbeli támogatás ügyében. Küldöttje, András diák Pozsonyban 1526 november 16-ikán kelt levéllel arra kéri Ferdinándot, írna Mária özegy királynénak, hogy hagyná meg urának, Krusics Péternek azt a zsoldot, melyet II. Lajos király részéről élvezett volt.* Krusics Péter évi fizetése 7 ezer forint volt, melynek fejében aztán 100 lovast s 100 gyalogost kellett tartania. Ferdinánd türelemre kérte a folyamodót a legközelebbi országgyűlésig* s a kérvényt megküldötte Máriának és tanácsosainak Pozsonyba, hol az azonban, nyilván pénzhiány következtében, kedvező elintézést nem nyerhetett.
Ex Preyzpurgh feria sexta ante Elisabeth 1526. Ered. a cs. titk. ltárban.
Az oklevélre rá van vezetve: Supplicans cum petitione sua habeat patientiam usque ad Ragusch, tunc tractabitur ultrius super petitione sua. A. in presentia regis Vienne 22 Nov. 1526. (Ered. a köz. áll. ltárban. Közli Thallóczy-Hodinka: MO melléktart. okltára. I, 579–80. ll. CDXXXIV. sz.)
