XIII. A MOHÁCSI RÉMHÍR MEGÉRKEZÉSE. MÁRIA MENEKÜLÉSE. ÚTKÖZI SZENVEDÉSEI.
XIII.
A MOHÁCSI RÉMHÍR MEGÉRKEZÉSE. MÁRIA MENEKÜLÉSE. ÚTKÖZI SZENVEDÉSEI.
A MOHÁCSI RÉMHÍR MEGÉRKEZÉSE. MÁRIA MENEKÜLÉSE. ÚTKÖZI SZENVEDÉSEI.
MÁR MÁSNAP, augusztus 30-ikán* érkezett az est beálltával* a csata vészhíre Mária királynénak egyik, lóhalálában vágtatott s a kimerültségig kifáradt, a királyi lak ajtaján félőrültként betámolygó* német embere által Budára.* A rémülettől és levertségtől csaknem elalélt királyné,* Thurzó Elek kincstartóval tartott sietős tanácskozás után* elhatározta, hogy még azon éjjel menekül Pozsony felé. Nagy hirtelen összecsomagoltatta a nála levő vert ezüstpénzt és legértékesebb holmijait. Ezek közt voltak a Corvina némely ékességei, mint a híres Evangeliarium* és a diplomácziai szertartásra használt Attavanti-féle Missale. Amaz Mária halála után 1558-ban II. Fülöp rendeletére, Spanyolországba került, hol az Escurial dísztermében Codex aureus néven üveg alatt őriztetik. Az utóbbi ellenben a burgundi herczegek könyvtárában Brüsszelben, mint a XV. század miniatur festészetének ma is utánozhatlan szépségű kincse díszlik.* Alamizsnás Sz. Jánosnak üvegszekrényben nyugvó, ma a pozsonyi dóm oldalkápolnájában őrzött teteme azonkép a megmentett drágaságok között volt, melyet a királyné káplánjai sietve szállítottak le a dunai hajóhoz.* Egy 1528. évi eredeti feljegyzésből ismeretesek a királyné férjének, II. Lajos királynak azon drágaságai,* melyek a futás alkalmából szintén elcsomagoltattak s Pozsonyba indíttattak. E drágaságokon kívül még a királyi várlak nagybecsű és ritkaságszámba menő bútorai is elszállíttattak. Mindezeket a sietve összecsomagolt holmikat ládákban s zárható szekrényekben elhelyezve, málhás lovakra és szekerekre,* nagyrészt hajókra rakták* s útnak indították. Magától értetődik, hogy Budán azért még igen sok értékes holmi és műtárgy: szobor, festmény, elefántcsont- és ébenfadíszítmény, fegyver, ruha, valamint sok nagyobb bútor visszamaradt, hiszen az egykori török íróktól tudjuk, hogy a szultán utóbb hajókon és tevéken még tömérdek holmit szállíttatott Budáról Belgrádba s aztán Konstantinápolyba.* A híres Corvinának egy jelentékeny része is Budán maradt.* De még – ha Szeréminek hihetünk – a vert készpénznek egy része is. Szerinte a királyné azt vallotta, hogy 10 mázsa ezüst pénze volt, de neki 50 mázsán felül is, úgy hogy futáskor el sem szállíthatta mind s maradt belőle elég a töröknek is.*
Ezt a jelenvolt Szerémi világosan mondja: Quum jam fuisset conflictus in feria quarta in campo Mohach, secundo die in quinta feria venerat cicius famulus vnus Regine Germanus de bello. (Epist. de perditione. Cap. XXXVI. p. 122.) Hasonlóan nyilatkozik báró Burgio János nuncius is. (Gévaynál: Urk. u. Aktenstücke zur Gesch. v. Ung. im letzten Drittel des Jahres 1526. Bécs 1845. 14. l.) Oláh Miklós, kit a király a csata előtt visszaküldött Budára, mondja: hogy ő a csata előtt 3 nappal érkezett a királynéhoz. Sic quarto post meum reditum die superuenit, nuncius, quem ad id ordinaramus, qui retulit pugnam amissam, hostesque esse superiores. (Cod. Epist. 209. l.)
jam post vesperas erat, írja Szerémi i. h. cap. XXXVI. p. 122. Ezt Várdai Pál egri püspök is hitelesíti, mint ki akkor a király küldetéséből Budán volt. Cum vero Bude negotia domini mei gratiosissimi per aliquot dies perfecissem et jam in castra redire vellem, audivi sequenti die post prelium circa noctem, nostros sinistre pugnasse. (Zsigmond lengyel királyhoz 1526 szeptember 13-ikán írott levelében. Acta Tomiciana. VIII., 216.)
per januam nesciebat intrare, quasi semifatuus. (Szerémi i. h.)
Hogy az itt említett famulus Germanus nem volt Czettricz Ulrik, bizonyosul vehetjük, mert Czettricz Ulrik a király kamarása volt, Szermi szerint pedig a hírhozó német szolga a királyné szolgája volt. Továbbá, ha a hírnök Czettricz lett volna, ki a király halálos szerencsétlenségén jelen volt, akkor a királyné nemcsak a csatavesztésről, de férje haláláról is értesült volna. Czettriczről, amúgy is azt mondja Szerémi, hogy ő, két bajtárstól kísérve a csatatérről egész éjjen át Buda irányába vágtatott, útját Székesfejérvárnak véve, hol arról értesült, hogy a királyné Budát már elhagyta, mox pauper super equum ascenens cum duobus solumnodo clientulis, et per totam noctem diuagans sua sors reduxerat adversus ad Albam-Regalem. Et ibi audiens quod Regina Maria discessisset de Buda ad Viennam, et ipse post ipsam equitavit. (Epist. cap. XI. p. 134.) Egyes újabbkori történetírók (Fraknói: A Hunyadiak és a Jagellók kora 509. l.) ugyan abban a véleményben vannak, hogy Mária királyné még Budán értesült férje haláláról s ebben őket támogatni látszanak úgy Verancsics (Mária hogy hallá meg az ura elveszisit. Összes munkái II. 25.), mint Zermegh (Regina, audita infelici pugna, et morte mariti, desperatis rebus … fugam arripit. Comment. Schwandtnernél: Script. II., I. 381. l. § I.) De ez nem áll, mert Brodarics világosan mondja, hogy a királyné, mikor Budáról menekült, mit sem tudott Lajos haláláról: incerta adhuc de regis interitu. (Clades in campo Mohacz Bonfinnél Hist. Appendix. 773. l.) Ezt Cuspinianus is állítja: ignara adhuc de mariti fato. (Oratio protrephica. Bécs (1527) és gr. Keménynél: Tört. és irod. kalászatok. 126. l.) Czettricz, mint látni fogjuk, még csak augusztus 31-ikén érte utol a királynét Neszmélyen.
Zermegh János szerint prae moerore et tristitia exanimis. (Comment. Schwandtnernél i. h. II., I: 381. l. §. I.)
Et erat Turzo cum Regina, ambo colloquia inter se miscebant, ezt Szerémi káplántársaival az ablakon át látták s mondja: Magnificium Turzonem Alexium super gradarium, de arce Regina velociter currebat inclinato capite, et nemini nil loquebatur. Qum vidimus ego dixi: Fraters, hoc est malum signum, quia dominus Turzo semper fuerat letus, nunc quidem male. (De perdic. i. h. 122. l.)
A negyedrétű hártyán ragyogó aranybetűkkel, pazar fénynyel kiállított latin kézirat könyvjegyzéki czíme: Codex aureus quatuor Evangeliorum. L. Hänel: Catalogus Codicum manuscriptorum stb. Lipcse, 1830. 923. l. Szól róla Escudero de la Penna spanyol író s későbben Ewald P. a Neues Archiv der Gesellschaft für ältere deutsche Geschichtskunde VI. kötetében II. füz. 219–308., valamint Müntz Jenő: Le Missel de Mathias Corvina la bibliothčque royale de Bruxelles, megjelent a párizsi Gazette Archéologique 1883. évf. 116–20. ll.
Mindkettőről külön fejezetet olvashatni a burgundi herczegek brüsszeli könyvtáráról közrebocsátott monográfiában; a Catalogue des Manuscrits de la bibliothčque royale de ducs de Bourbogne. Bruxelles et Leipzig 1842. I., CXI–XCV. l. Egy jeles hazai írónk a két codexet összetévesztve, a Missaleről állítja, hogy az Spanyolországba került II. Fülöp rendeletére. (Magyar Sion II., 23.) Hogy ez tévedés, ez nemcsak a fentidézett Catalogusból tűnik ki, hanem más hazai írók tudósításából is. (L. Deák Farkas: Magyar emlékek Brüsselben, megjelent a Századok 1872. évf. VI., 720. és Pulszky Ferencz: A Corvina maradványai, közzétéve a M. Könyvszemle 1877. évf. II., 145. Csontosi: A escuriali codex aureusról. Megj. a M. Könyvszemle 1881. évf. VI., 78–79.)
Cumque capellani Regie Majestatis audissent tam ruinam Hungarorum, post hoc rapuimus Joannem elimozinarium cum vrna sua, statim duximus ad nauem et vexatus fuit in Posonio. In hodiernum diem ibi jacet. (Szerémi: Epistola de perdicione regni Hungarorum cap. XXXVII. p. 124.)
E jegyzéket összeírták 1528 ápr. 22-ikén Bernardus Bohemus comes Crunviciensis, Nicolaus Olah custos Albensis secretarius et Johannes Solmawer consiliarius ser. princip. dominae Mariae reginae Hungariae et Bohemiae stb. (Ered. az Országos ltárban. Tört. S. Emlékek a B. 1526–1540. Közli Barabás Samu) a Tört. Tár 1890. évf. II. füz. 367–369. ll.)
Quum jam et sarcinati erant super equos et quadrigas multas – írja Szerémi – et post hex perexerunt ad iter versus Viennam. (Epist. de perd. regni Hungarorum. cap. XXXVI., p. 123.)
rerum suarum magna parte per Danubium subvecta, mondja Brodarics. (Clades in campo Mohacz Bonfinnál: Appendix 7373. l. De conflictu in Actis Tomic. VIII., 252.) Ugyanígy Istvánffy: rerum suarum majori parte navibus imposita, adversoque flumine vehi jussa. (Hist. Lib. VIII., p. 83.) Alii e regiis, quibus plurimum confidebat (t. i. a királyné) cum mulierum comitatu, atque iis rebus, quae cariores erant, iussi adverso flumine Posonium subire. (Brutus: Vngaricar. rer. Lib. VII., p. 243.) Az egykorú Cuspinianus Mária futásáról írja: Tunc fit miseranda fuga civium, et Maria regina in tanta festinatione ignara adhuc de mariti fato, omnem suppellectilem in naves asportat. (Oratio protreptica. Bécs (1527) Kemény Józsefnél: Tört. és irod. kalászatok 126. l.) Zermegh János szerint rebus et supellectile raptin mauibus impositis, Posonium profugit, namibus oneratis, aduerso flumine, se sequentibus. (Comment. Schwandtnernél: Script. II., I. 381. l. § 1.)
Dselálzáde Musztafa, túlozva a dolgot, mondja, hogy «a nyomorult királynak a várban levő töméntelen kincsei, háziszerei, ágyúi, ágyúgolyói lefoglaltattak». Máshelyt ugyanő említi a budai királyi vár termeinek gazdag felszerelését, a bálványokat, melyekkel azok megtömve, falait, melyek az alávaló gyaurok képeivel telve voltak, aztán azokat az aranyos festményeket, a magyar szultánok képeit, melyek csodálatos elrendezéssel a falakat díszítették. Nemkülönben azon különféle palotákat, melyek elefántcsontból és ébenfából való művekkel díszítve voltak, úgy hogy szépségben tökéletesek valának. (Az országok osztályai Thurynál: Török történetírók II., 168. és 169.) Egy másik, török író Ferdi előadása szrint «a gonosztevő király (II. Lajos) fegyver- és kincstárában talált fegyverek, összes hadiszerek és kincsek mind lefoglaltatván, szélgyorsaságú hajókon Belgirad várába küldettek». (Thurynál: Török történetírók II., 71.)
Hogy a Corvinának egy része még 1616-ban is Budán volt, emellett a Szt. Antali Vitéz-Codex egykorú feljegyzése szól. (Fraknói: M. Könyvszemle 1878. III., 86.) Azonkívül tudjuk, hogy egy német főúr, gr. Althan Antal komáromi várparancsnok 1616-ban Ali nagyvezérrel a Budán levő Corvinák megszerzése iránt tárgyalt s e czélból még XV. Gergely pápa közbenjárását is igénybe vette. (Frankl: A budai Corvin-Könyvtár történetéhez. Közzétéve az Arch. Értesítő 1871. évf. V., 297–99. Azonkívül v. ö. Csontosival: M. Könyvszemle 1878. III., 220–21.) Utóbb Pázmány és Bethlen, majd 1631-ben és 1633-ban Rákóczi is tettek kísérletet a könyvek megszerzésére, de hasztalanul. (Szilágyi Sándor: A Corvina történetéhez. Közzétéve a M. Könyvszemle 1882. évf. VII., 336–40.) Budának 1686-ban történt visszafoglalásakor gr. Marsigli Lajos ládákba csomagolva több száz Corvina-kötetet talált, melyek a legnagyobb része a bécsi császári könyvtárba került. (L. Marsigli levelét, közzétette Szilády Áron az Akad. Értesítő 1686. évf. II., 128. Magyar fordításban dr. Ábel J.: A Corvina történetéhez cz. czikkében a M. Könyvszemle 1880. évf. V., 171.) Az 1686-ban Budán kézrekerített könyvek lajstromát: Catalogus librorum in Arce Budensi repertorum anno 1686, közzétette Pfluck.
tot argentum purum cumulauerat Regina, quod quando fugam dabat in nocte, quod non puebat omnes secum ferre, sed paganis eciam remanserat multum thesaurum in arce Buda. Non decem massa abebat, sed quinquaginta supra abebat. (Epist. de perd. cap. XXXIII., p. 114.) Ennyi pénznek együttléte a királyi párnak mondott nagy szegénysége mellett csak úgy magyarázható, hogy e pénz, mint az egyházi ékszerekből kivert pénzt, nem magán, hanem állami pénz volt.
II. LAJOS KIRÁLY.*
(Bartel Beham olajfestménye a müncheni kir. képtárban.)
Beer J. K. másolata megvan a Budapesti Szépművészeti Múzeumban.
Beer J. K. másolata megvan a Budapesti Szépművészeti Múzeumban.
A menekülő királynét az urak közül többen kísérték tövises útján: báró Burgio János pápai nunczius, Szalaházy Tamás veszprémi püspök, bethlenfalvi Thurzó Elek kincstartó,* Berzenczei Bornemissza János pozsonyi gróf és budai várnagy,* valamint Oláh Miklós. A királyné kíséretében volt azonfölül vagy 50 lovas fegyveres, néhány szolga és komorna.* Hogy az akkor Budán tartózkodó Várdai Pál egri püspök nem volt a királyné kíséretében, az kitetszik a saját maga előadásából, mely szerint a királyné «az ő tudta nélkül» menekült volt.*
Brodarics említi őket Regina, hac clade audita, cum episcopo Vesprimiensi, et Alexio Thurzone, et oratore pontificio, incerta adhuc de regis interitu, trepide Posonium confugit. (Clades in campo Mohacz Bonfinnél: Append. 773. l. és DE conflictu in Actis Tomic. VIII., 252.) Már előbb is említi a veszprémi püspököt s Thurzó Eleket, mint a királynénak a menekülésben való kísérőit: ipse (Alexius Thurzo) cum domino Vesprimiensi Bude relictus erat apud reginam. Hi duo ad ejus custodiam et obsequia deputati fuerant, fuge etiam ejus postea comites, qui in hanc usque diem in regine obsequiis permanserunt. (Acta Tomic. VIII., 246. Bonfinnél i. h. 768. l.) Ugyanő előszámlálva Pozsonyban 1526 szept. 6-ikán kelt levelében, hogy kik vannak a királynénál, ezek közt fel van sorolva dominus Vespiniensis. (Acta Tomic. VIII., 221.) Thurzó Elek 1526 szept. 29-ikén Pozsonyban írott levelében értesíti a lengyel királyt, hogy Mária királyné Pozsonyban van cum episcopo Vesprimiensi, cancellario regio. (Acta Tomic. VIII., 225.) Oláh is említi őt olyanul, kit II. Lajos király neje mellé rendelt volt. (Cod. Epist. 208. l.) A XVI. századi, Szapolyai koronázásán jelen volt Névtelennél a király mellett levő urak közt felsorolvák Episcopus Vesprimiensis Cancellarius, Dominus Thurzo et plerique alii. (Praynál: epist. Proc. I., 2899–290.) Az egykorú Brutus Mihály csak a legatust és a veszprémi püspököt említi: pontificio legato, et Vesprimiensi episcopo, fugae comitibus, qui pudoris commedationem magis iuveni Reginae, quum si quid accideret, tutum praesidium afferrent, se Posonium recepit. (Vngaric. rerum Lib. VII., p. 243.) Bucholtz ezen Thurzó Eleket mondja veszprémi püspöknek, összetévesztve őt Szalaházyval. (Gesch. d. Regierung Ferd. d. Ersten. Wien, 1832. III., 160.) Zermegh János a királyné cum aliquot proceribus, signanter Joanne Bornemisza, Alexio Turzone et Thoma, Episcopo Besprimiensi, fugam arripit. (Rer. gestar. Commentarius. Schwandtnernél: Script. II., I. 381., §. I.) Ehhez l. Friedensburg megjegyzését Aleander bíbornok-legatus Naplójához a Nuntiaturberichte VI. köt. 292. l. jegyz.
Istvánffy: Hist. Lib. VIII., p. 83. Jászay: A magyar nemzet napjai a mohácsi vész után I,. 6. Szalay László: MO története. Pest, 1865. II kiad. IV., 3.
Extunc – írja az akkor a budai várban tartózkodott Szerémi – Regina Maria de arce Buda quinquaginta equitibus equitabet per januam Logod cum ancillis suis. (Epist. de perd. cap. XXXVI., p. 123.)
sine scitu meo Buda excessit. (Acta Tomic. VIII., 216.)
87. A MOHÁCSI CSATA EMLÉKÉRE VERT ÉREM ELŐ- ÉS HÁTLAPJA.
A királyné lóháton a fejérvári kapun át, a mai Palota-út irányában levezetett régi várúton Logod faluba sietett, melynek emlékét máig fenntartja a budai Krisztinavárosban a Logodi-utcza neve. Lent a bécsi úton bevárta a királyi kincsnek és bútornak Thurzó Elek kincstartó emberei által eszközölt leszállítását* s aztán még éj idején* megindult kíséretével Pozsony felé.* E várost maga a harczba indult király ajánlotta volt neki veszedelem idejére,* de ajánlották a bécsi helytartósági és kamarai tanácsurak is.* Pozsony város ugyanis egyrészt földrajzi fekvésénél fogva, közel lévén az örökös tartományok határaihoz, honnét segélyt várni, vagy legalább is remélhetni lehetett, ha netán az ellenség idáig terjesztené ki portyázásait, de amúgy is városi erődítésénél, tornyos körfalainál és hegyi váránál fogva a legbiztosabb menedékhelyéül tekintetett. De ajánlotta azt a királynénak tartózkodási helyül lakosságának az osztrák házhoz való ragaszkodása is.*
stetit Regina in Logod – folytatja Szerémi – ut expectaret thezaurarium de ciuitate. Et habitacio prope d. archiepiscopi Strigoniensis erat, et habebat tricenta plus quam insimul equites et pedites, et ita vehementer vehebant super humeris theaurum Thurzoni et non vsque ad sextam horam. Quum senserat, quod iam aurora exarsit, post hoc mitebant de monte Buda in vasa tigrea bene repagulan. ad vallem Logod res preciossas et thezaurum. (Epist. cap. XXXVI., p. 123.)
Ez kitetszik Szerémi előadásából, mely szerint a királyné komornái «égő lámpást tartottak kezökben» quaelibet lucernam ardentem habebat in manibus suis. (U. o. i. h.) Különben Burgio pápai követ is írja szept. 5-iki pozsonyi tudósításában: Io havuto la nova di la rotta a di XXX a meza notte cum la famiglia mia in compagnia di la Regina mi son partito di Buda. (Theinernél: Mon. Vat. II., 799.) Várdai Pál egri püspök, ki mint tudjuk, aznap Budán volt, a lengyel királynak azonkép írja Eadem nocte reginalis Mtas, sine scitu meo Buda excessit. (Acta Tomic. VIII., 216.) Maga Mária királyné, futását illetőleg azt írja Lambert Jánosnak: «ich heut vmb 3 vr tags von offen zogen pin». (E levele Neszmélyen kelt aug. 31-ikén. Archiv f. Kunde österr. Geschichts-Quellen XXII., 124.) Úgy értjük, hogy hajnali 3 órakor s más értelme nem is lehet.
Brodarics István, ki a mohácsi csatát Zsigmond lengyel király számára leírta, mondja: Regina hac clade audita … trepide Posonium confugit. (Clades Bonfinnél i. h. 773. l.) Verancsics Antal írja: «Lajos királné Mária hogy hallá meg az ura elveszisit, Budát pusztán hagyá egy ijjel Budáról kimene, Posónban szálla». (Összes munkái II., 25.) Zermegh János szerint Regina, audita infelici pugna… Posonium profugit. (Comment. Schwandtnernél i. h. II., I. 381., §. I.) Brutus Mihály szerint Mária királyné, a mohácsi vész hírétől megrettenve, de sententia suorum, cum Solimani celeritas in regiam imminentis minime tutam Budae moram manenti efficeret (magis enim itineribus approperare ferebatur, quo Reginam cum regiis thesauris ex nec oppinatio opprimeret) … Posonium recepit. (Vngaricar. rer. Lib. VII., p. 243.) Cseh Antal szerint a «királyné meghallván az ütközet vesztét, éjjel titkon szaladt el Pozson felé». (Gévaynál) Istvánffy szavai szerint a királyné trepide se Posonium recepit. (Hist. Lib. VIII., 83.) Turóczi szerint Regina Vidua, quae tantisper Budae substitit, intellecta immani strage, Posonium fugam arripuit. (Ungaria suis cum Regibus 408. l.) A török történetírók is említik ezt az eseményt. «Amint a király felesége, Mária asszony meghallotta a vereséget, mondja Pecsevi egykorú történetíró, nagyon megzavarodott és megijedt s Budáról elfutva, Pozsonyba ment». (Thurynál: Századok 1892. évf. XXVI., 566.)
Oláh Miklós, kit a király a csata előtt 3 nappal visszaküldött a királynéhoz azon meghagyással, cum belli alea incerta esset, rogare reginam, uti amantissimam coniugem, ut Posonium veluti locum ei tutiorem, proficiseretur. (Cod. Epist. 209. l.)
Verrer so haben wir beschlossen – írják ezek 1526 szept. 1-sején éjjeli 10 órakor Ferdinándnak Insbruckba – Ir (a királynénak) zu ratten, das Sy jeczo nit aus dem Vngerlannd ziehe, sonnder sich im Vngerland zu presspurg oder sonnst in ainem starcken fleckhen erhallte, damit das kunigreich vns nit gar verlassen, vnnd E(uer) F(ürstliche) D(urchleuchtigkeit) desto pesser mit der Hilf in Hungern komen müge. (Eredetije megvan a cs. és k. pénzügyi levéltár aktái között. Közzétette Oberleitner Károly: Archiv f. Kunde österr. Geschichtspuellen XXII., 125–27.)
Jászay Pál: A magy. nemz. napjai a mohácsi vész után. I., 47–48.
88. BUDA ÉS PEST A XVI. SZÁZADBAN.*
A Lewenclew Cronicájában megjelent metszet után.
A királynénak éj idején való hirtelen távozása észrevétlen nem maradhatott. Csakis Oláh hirdeti, mintha a királyné nem mint futó, hanem mint vadászatra induló kelt volna útra, hogy ezzel a futás színét leplezze.* Már maga az a körülmény, hogy a palota kincseit és értékes holmijait sietve összecsomagoltatta, nem tehette hihetővé senkinél, hogy vadászatra ment legyen. A budaiak nem is voltak csalódásban. A királyné menekülése iszonyúan fokozta nemcsak Budán, de Pesten is a közrémületet. Csakhamar valamennyien menekültek. A Budán volt Várdai pál egri püspök szerint «akkora zavar és rémület keletkezett Budán és Pesten, hogy azokból mindenki úgy menekült, mintha az ellenség már hátukban volna». Bármennyire tiltotta légyen is ő a futást, de a menekülők látván, hogy sehonnan gyors segély nem érkezik, minden reményről lemondva futottak.* Egy török író szerint «a szegényeken és zsidókon kívül senki sem maradt a városban».* Ezeket, Buda elfoglalásakor, minthogy védték magukat, a bősz ellenség legnagyobb része lekonczolta.* A lakosság tehetősb része a lemészárlást megelőzve, gyorsan menekült. Ki gyalog, ki lóháton vagy kocsin, ki hajón, férfi, nő és gyermek.* Valami 76 hajó tellett meg ezekkel s holmijukkal.* Az ó-német szövegű híres budai jogkönyv* is e futáskor került Pozsonyba, hol ma is megvan az ág. ev. lyceum könyvtárában. A budai káptalan is futva menekült ekkor nagygazdagságú kincseivel, templomi drágaságaival, egyházi díszöltönyeivel, országos levéltárával s jegyzőkönyveivel Pozsonyba, hol ezek a Sz. Márton egyházában tétettek le s még a következő század elején is őriztettek.* De mondhatni futás, menekülés volt az egész ország képe is. Az egykorú Pecsevi török író szerint «az egész országot oly félelem szállta meg, hogy a nép futott, a merre a szeme látott».*
regina ex Buda non tam praebens fugae, quam venationis speciem, lento itinere Posonium venit. (Cod. Epist. 209. l.)
Szerinte tantus tumultus et terror factus est in utraque urbe budensi et pestiensi, ut ex eis ita passim ab omnibus migraretur, ac si hostis in tergo instaret. Ego quantum potui fugam et tumultum in utraque urbe cohibui, meliore adhuc sperare jubens sed cum viderent, nullum citum auxilium alicunde adventurum, deposita omni spe, ex utraque urbe excesserunt, paucis tantum viris in illis relictis, qui potius hererent usque ad adventum hostis, quam permanerent ad custodiam urbium. (1526 szept. 13-iki levele Zsigmond lengyel királyhoz. Acta Tomic. VIII., 216.) Misseri cives, írja Zermegh János, visa regina subita fuga, reus perpaucis collectis, in diuersas partes diffugere, vrbe vacua relicta. (Comment. Schwandtnernél: Script. II., I., 381. l., §. I.) Egy egykorú, 1526-ban nyomatott, kis negyedrétű, 4 lapból álló jelentés szerint der mererteyl des volcks daselbst (Budán) geflohen. (Harrach gróf magánlevéltárából közli Oberleitner Károly: Archiv f. Kunde österr. Geschichts-Quellen XXII., 124. l.)
Ferdi török történetíró: Szulejman szultán története. Thury kiadásában: Török történetírók II., 71.
Auch alles Christlich volck, alt vnd jungs, weyb vnd kindt erschlagen… A zsidókat illetőleg pedig: was athem gehabt hat, alles zerbackt, vnd dermassen mit inen gehandelt das von vierdhalb tausent Juden nit mer denn zwaintzig entrunnen sind. (Így a már említett egykorú nyomtatott német jelentés Harrach gróf könyvtárában, i. . XXII., 125.) Az egykorú Zermegh János szerint csak annyit mond: Hostis, post paucos dies subsequutus cum copis, vrbem desertam ingreditur, occupat, diripit, et incendit. (Comment. i. h. II., I., 381. l., §. I.)
Szerémi élénken írja le a futást: Extunc ad mediam noctem… pincernarius Stephanus … Sursum ad palacium cucurit, dixit: Surgite igitur, quia Turcus Hungaros prostrauerat omnes ad terram». Sureximus … et in plateis Budensibus cum lucernis ardentibus in manibus Alemanorum, et multa nigras ladulas et scrinyas vhehebant super brachiis suis extra ciuitatem ad Logud, quidam autem ad naues infra Ister flui et cum thesauris plenis ladulas eferebant vbi poterant. (Epist. de perdicione regni Hungarorum cap. XXXVI., p. 122.) Egy másik író – Cuspinianus – írja: Cives cum uxoribus, et liberis, ac suppellectile, quem in tanto metu ac trepidatione eripere poterant, Danubio sese committunt, ut Viennam versus fugiant. (Oratio protretica Keménynél: Tört. és irod. kalászatok 126. l.)
Feruntur septuaginta sex naves onuste per Danubium ascendisse praeter illos, qui currubus et equis satagebant auferre quas qusque poterat recules suas, mondja ugyanazon Cuspinianus. (I. h. 126. l.) Az egykorú Brutus Mihálynál olvassuk: Cum Reginae mundo, simul Budensium civium preciosa quaeque eodem subvecta, quaecunque subtrahi avro hosti potuerant. (Vngaric. rerum Lib. VII., p. 243.) Egy jeles történetírónk – Szentkláray Jenő – szerint ez a 76 hajó Radics Bózics százados kapitány hajóraja volt, melyet az alvidékről indított volt Budára s onnan fel Pozsonyba. (A dunai hajóhadak története 99. l.) Azon véleményben vagyunk, hogy e hajóraj, mely augusztus 29-ikén Mohácsnál volt, augusztus 30-ikán még nem lehetett Budán.
Rechtpuch nach Ofner Stadtrechtn. Kiadták magyar czímmel, előszóval és ó-német szótárral Michnay Endre és Lichner Pál: Buda városának törvénykönyve. 1244–1241. Pozsony, 1845.
Révay: Cent. 67. Jászaynál: A magy. nemz. napjai a mohácsi vész után I,. 13.
Thurynál: Századok 1892. XXVI., 566.
89. MAGYAR KATONA A XVI. SZÁZADBAN.*
XVI. századi czímeres levélről.
A menekülő királyné útja nem volt zavartalan. Ő és kísérete, de meg podgyásza is nagy veszedelmeken ment át.* Báró Burgio János nunczius, útjukat rettenetesnek mondja, melynek egyes részleteit majd Rómában élőszóval elmondani igérte.* Nyilvánvaló, hogy miután a török portyázók még csak szeptember 1-sején kaptak a szultántól engedélyt az üldözésre és rablásra, a királyné pedig még augusztus 31-ikére virradó éjjel menekült, a veszélyek a királynét s kíséretét nem a törököktől, hanem saját kapzsi és hűtlen alattvalói részéről érték. Ezek hatalmaskodtak a többi menekülők fölött is, kegyetlenül fosztogatva őket. Ha az egykorú Szeréminek hihetünk, a fosztogatás már a menekülés idején Budán kezdődött.* Úton névszerint az esztergomi prefektus, Orbáviai András, az érsek elestével mitől sem tartva, tört rá embereivel, kivált huszárjaival* a menekülőkre. Mellette rozsályi Kun Pál, szatmárvármegyei főnemest vádolják hatalmaskodásról és rablásról.* Lesieczki Mártont, ki kora ifjuságától kezdve Ulászló király és fia Lajos szolgálatában állott s a mohácsi csatában résztvett, azzal vádolták a királyné előtt, hogy szintén része volt a fosztogatásban, miért is a királyné őt utóbb bizonyos határidőn belül a maga tisztázására szine elé idézi. Addig is, míg a rablók által ellátott utak biztonsága ezt neki lehetővé teszi, a vádat merő rágalomnak tartja.* De hogy magyarokon kívül idegenek, névszerint a cseh és morva zsoldosok is rablással tüntették ki magukat, azt a menekülő Brodarics esete bizonyítja. Szerinte a magyarok segítségére érkezett s a cseh kanczellár vezérlete alatt állott csehek őt elfogták s csak pénzváltságon engedték szabadon.* A rablás aztán modhatni általánossá lett mindenfelé. Báró Burgio elpanaszolja, hogy mikor Olaszországba igyekezett, csak ügygyel-bajjal menekülhetett a törökök, magyarok és németek elől.*
Regina Mária – írja Sámboki János XVI. századi író – onustis aliquot navibus, comitatu promiscuo civium, et suorum Posonium, non sine violentia, evasit. (In Appendice ad Ranzan: Epitome rer. Hungaricarum. Ind. XXXVIII. Schwandntnernél: Scriptores I., 693.)
«In compagnia della regina mi son partio, di buda et son venuto qui in posonio, con quanto pericolo et disordine, un giorno a boca lo intendere. (Burgio János Gévaynál: Urk. zur Gesch. v. Ung. 14. l. és helyesírási eltéréssel Theinernél: Vet. Mon. Vat. II., 799.) Ugyanő írja 1526 szept. 30-ikén Avenzoneból: perché in Buda, per camino, in Posonio, et in Vienna poi non una volta hebbi periculo di erdere la vita. (Relationes Orator. Pontific. CXXXII. db. in Vet. Mon. Vatic. II., I., 454.) Majd aztán: La piccola famigliola mia cum alcuna robbe che si pottero salvare, perche una bona parte si perde in Buda, sono in Vilacco. (U. o. Azonkívül l. Óváry Lipót: Hazai állapotaink a mohácsi vész előtt. Közzétéve a Századok 1885. évf. XIX., 489–90.)
A magyarok látva a budai németek futását, csodálkoztak, quidnam hoc esset, quia nesciebant adhuc ipsi. Interrogabant eos Germanos, et nil respondebant, quia timebant ab Hungaris, ne ipsos despoliarent. Quod cum sensissent, qui erant chaplarones latrones, multa ab eis ceperant depredare. (Epistola cap. XXXVI., p. 123.)
Istvánffy vádolja Orbaviai Andrást rút fosztogatásról. (Hist. Lib. VIII., 83.) Brodarics azonkép említi, hogy Orbánusz Endre esztergomi várnagy a királynénak s a budai polgároknak Dunán felfelé haladó holmijaiban nonnulla damna fecerit. (Caldes in campo Mohacz. Bonfinnél: Append. 773. l. Acta Tomic. VIII., 262.) Cseh Antal is annak tulajdonítja a rablást. Híre terjedt, hogy Orbáncz huszárjai a királyné komornanépével illetlenül bántak. Az egykorú Cuspinianus szerint: «Tum Husserones, incolae regni Turcius longe saeviores, et crudeliores, nulla pietate moti, nulla misericordia navem unam onustam regia suppellectile reginae auferunt, spoliant, et diripiunt, nec tanta feritate saciati, muliebres vestes, et puellarum soleas ex gineceo absorptatas induunt, choreas faciunt, risus, et subsannationes in timidum sexum jaciunt… Quibusdam navibus funes nauticos secuerunt, ut in Danubio fluctuarent errubandae et submergerentur. Denique nullum genus saevitiae, et crudelitatis, quod in reginam suam, et miseros cives profugos excogitare poterant, obmiserunt hi strenui milites. (Oratio protreptica Joannis Cuspinianu ad sacri Ro. Imp. Principes et prceres. Bécs (1327.) Gr. Kemény Józsefnél: Tört. és irod. kalászatok 127–28. l. Azonkívül l. Jászay: A magy. nemz. napjai a moh. vész után I., 13. és Bucholtz: Gesch. d. Reg. Ferd. d. Ersten III. 161.) A huszárokat a fent említett váddal, mint igaztalannal szemben, védelembe veszi Brodarics, in hujus rei commemoratione longe a veritate recessit ille, qui militibus nostris levis armature, quos vero noine «Hussarones» apellat, eam culpam, impingit, quod puellas reginales inhonestius habuerint et in eorum soleis per ludibrium saltaverint. (Clades Bonfinnél i. h. 773. l. De conflictu in Actis Tomic. VIII., 252.) Brutus Mihály is védelembe veszi a vádolt huszárokat. (Vngaric. rer. Lib. VII., p. 243.)
I. Ferdinánd egy 1533 április 21-iki oklevelében hír után mondja, hogy rozsályi kun Pál szatmárvármegyei főnemes, ubi intellexisset Regiam supellectilem et res varii generis Serenissime Domine Marie Regine … in navem locatas esse, eam hostili impetu in portu Strigoniensi irruisse, resque ipsas diripuisse, et in predam cum suis complicibus convertisse. (Jászaynál i. h. I., 13.)
Apud reginalem Mtatem Hungariae est delatus, quasi ipse ex suppellectili regia et vestibus aliquid, quod ei non attineret, abstulisset. Quod tamen, cum sibi primum… licebit, isthuc ad suam reginalem Mtatem veniens falsum esse probare se intendit. Tomicki Péter krakói püspök ajánlja őt Brodarics István kanczellár pártfogásába. (Tomiczki levele Brodaricshoz. Acta Tomic. IX., 60. és 61.) Maga Zsigmond lengyel király is pártját fogja, sőt érdekében Mária királynénál is lépéseket tesz, mert Lesieczki kész, mihelyt a morva útonállóktól lehetséges lesz, a királyné színe elé járulni s elmondani, hol s kiknél vannak az eltulajdonított holmik. Ő a maga tulajdonán kívül mit sem vitt el. (Acta Tomic. IX., 61.)
Multa pericula in itinere passus et captus quoque a nostris – de Bohemis dico – et pretio redemptus. (Tomiczkyhez és Krizkickyhez intézett 1526 szept. 6-iki pozsonyi levelében. Acta Tomic. VIII., 221.)
Hier sera, írja 1526 szept. 30-ikán Avenzoneből, par la gratia di Dio giunsi in Avenzone savo et salvo, scampato da li mani di Turchi, Ungari et Tedeschi. (Relationes Orat. Pontif. CXXXII. db in Mon. Vatic. II., I. 454.)
90. MÁRIA KIRÁLYNÉ.*
(Az ambrasi gyűjteményben őrzött olajfestményről.)
(L. 83. l. jegyzet 4. sz. a.)
(L. 83. l. jegyzet 4. sz. a.)
Hogy mily merész volt a támadás és erőszakoskodás, eléggé kitetsző abból, hogy a királynénk néhány, bútorral megrakott hajóját nemcsak hogy kifosztották,* de el is süllyesztették.* Mi több, a királynénak még saját közvetlen környezetében állott hívei részéről is nem kisebb erőszakot kellett tapasztalnia, mert maga panaszolja, hogy a magával vitt kincseiből Saly János és Nádasdy titkon és erőszakosan 6000 forintnyi értékű összeget vettek el.* Ezt Forgách Ferencz is annyiban igazolja, a mennyiben szerinte Bornemissza János, budai várnagy és pozsonyi gróf, a pozsonyi várban letett királyi kincset Mária királynénak ki nem adta, hanem úgy intézkedett, hogy a lefoglalt kincs a megválasztandó törvényes királynak biztosíttassék.* Forgách szerint e roppant értékű kincs Pozsony várossal együtt kezeibe is került Ferdinándnak, ki aztán ebből tartott hadsereget.* Csakhogy Istvánffy nem tartja Forgách előadását igaznak, mert nyiltan kijelenti, hivatkozva Bornemissza János kamarásának, Saly Imrének, valamint Nádasdy Tamás és Majlát István vallomásaira, hogy Ferdinánd semmit sem kapott e kincsekből.* Alig is férhet kétség ahhoz, hogy Mária királynénak panasza csakis oly értelemben magyarázandó, hogy ő a Bornemisszáék kezében levő ingóságot a magáénak tartotta, míg ezek az állami vagyonnak tekintették. Nevezetesen azon vert érczpénzről lehetett szó, mely az egyházaktól elvett arany- s ezüstanyagból készült volt s melynek visszaadására magát úgy a király, mint a királyné kötelezte volt.
Verancsics írja: «Az királné asszony hajóit Isztergomnál mind felverik, kik az királné asszony morháját viszik vala». (Összes munkái II., 25.)
Jászaynál i. h. I., 47.
Joannes Salj et Nadasdi ex cistis nostris obsignatis, quas fecimus ex Buda illuc Posonium asportari nunciata miserabile clade domini Ludovici Regis clam et vi ex hijs exceperunt alique nostra clenodia, gemmas, vasa aurea, et argentea in valore sex millium floren. hung., quae omnia adhuc nobis impersoluta extant. Faciunt 6000 fl. hng. fl. rhen. 7500.
post mortem regis – írja Forgách – gazam in arcem posoniensem per naves Danubio transportavit, uxore Maria regina frustra ab eo petente, quae jam Buda Posonium in oppidum venerat; ac paulo post relicta custodia arcis atque gazae regiae Johanni Zalay et Johanni Ivanczy, obilit, addito mandato, ut successori, qui legitime in regem eligeretur, conservarentur. (Commentarii. Lib. XII., p. 241.)
Ea res tandem Ferdinando ad adipiscendum regnum magno adjumento fuit; nam Posonium quod erat claustram regni, et sine quo regnum nec Danubio, nec terra tuta intrari portuit, una cum thesauris obtinuit, traditum a tribus viris ex queis, qui inaestimabilis pretii erant, egens achux atque inops, facile exercitum conscribere et alere potuit. (Commentarii. Lib. XII., p. 242–43.)
Certe nihil Fernando datum est, omnia in suos usus dissipata, ut saepe ab Emerico Saly Johannis Bornemizzae cubiculario accepl. (Istvánffy jegyzete Forgách fenti előadásához. Commentarii. Lib. XII., p. 242.*) jegyz.)
Esztergomból a királyné útja Komáromba vezetett. Ezt az utat is lóháton tette.* Ez útjában érte őt utól, nyilván Neszmélyen, augusztus 31-ikén a néhai király legkedvesebb kamarása, ki a mohácsi csatában közvetlenül a király mögött állott,* Czettricz Ulrik. Tőle tudta meg a boldogtalan asszony férje halálát.* A királyné őt legott visszaindította azon meghagyással, hogy keresse a legnagyobb gonddal és kegyelettel szerencsétlen férje holttetemét.* Egyúttal levelet is küldött vele Sárffy Ferencz, győri várparancsnoknak, melyben őt felszólítja, hogy adjon ő Czettricz mellé 12 lovas embert. Bár Czettricz hiobspostája határozottan hangzott, mégis a királyné teljes hitelt nem adott volt a vészhírnek, mert voltak, kik a királyt még a Cselepatakon túl is látni vélték,* s még későbben is tartotta magát a hír, hogy a király nehéz sebbel Pozsonyba menekült. Még Várdai Pál, egri püspök is hitelt adott az utóbbi hírnek, annyira, hogy levelet intézett Lajoshoz, bátorítva és felszólítva őt, hogy gyűjtse össze a had maradványait. Bár sokan estek el Mohácsnál, mondá, azért még sokkal többen vannak a hazában, azonkívül Cseh-, Morva-, Sléziaországok s a németek és lengyelek segítségére is számíthatni.* Ezen s hasonló híreszteléseknek tudható be, hogy Mária nem is tudósította fivérét, Ferdinándot legott a király haláláról.* Még sok időn át keringtek Európaszerte a legkülönbözőbb hírek a mohácsi borzasztó eseményről.* Spanyolországba csak október közepén jutott Francziaroszágon át a vészhír,* míg egyidőben Olaszországban a győzelem híre terjedt el, mintha Lajos király csehektől, lengyelektől és németektől segélyeztetve a törököt leverte s Ibrahim basát élve elfogta volna.* Az akkori német ujságlapok még csak novemberben hozták Lajos király halálhírét.* Az uralkodó fejedelmek közül V. Károly császár is még csak november 13-ikán tudta meg Ferdinánd szeptember 22-iki linczi leveléből sógora halálát.* A császár eredetileg deczember elején tervezte a Lajos lelki üdvéért rendezendő gyászistentiszteletet,* de tényleg még csak a következő évi február 10-ikén tartatta azt meg.* Hogy a közhangulat mily elszántan szólalt volt meg a vészhír érkezésekor a török veszedelem ellen, kitetszik abból, hogy a toledói érsek a maga és egyháza összes jövedelmeit, 200.000 aranyat késznek nyilatkozott volt segélyül átengedni Ferdinándnak.* Sajnos, a kitörő lelkesedés épp oly hiúságos fellobbanás volt,* mint a milyen kegyeletlen a császári udvar színlelt gyásza.*
Szentgyörgyi: Vita Domini Palatini Thomae de Nadasd Kováchichnál: Scriptores Minores I., 130. Ez író ugyan azt állítja, hogy a királyné a Dunán utazott, de ebbeli adatának el nem fogadhatása abból tetszik ki, hogy a királyné szept. 3-ikán már Pozsonyban volt, a mi, ha hajón utazott volna, tekintve a Dunának e vidéken való nagy és sokszoros kanyargásait, nem lett volna lehetséges. (Jászay i. m. I., 47. l. 4. jegyz.)
Regi a tergo adhaerebant Czetricz, Majlath et Horuuath. (Brodarics i. h. 769. l.)
«A király – mondá – ő vele és Aczél Istvánnal (kit Brodarics castellanus Posoniensis-nek mond Clades i. h. 772. l.) együtt az ütközetből szerencsésen megmenekedvén, a Dunának egy kis eréhez jött, ezen át akart menni, de megsebesedett lova hanyatt esett és őt a nehéz fegyverzetben és a harcz fáradalmaitól ellankadtan, a vízbe fojtotta. Aczél István veszedelemben látván királyát, utána ugrott, és ő maga is oda veszett.» Hogy így kellett Czettricznek az eseményt előadnia, nyilvánvaló abból, hogy báró Burgio nuncius, ki nem volt Mohácsnál, hanem a király rendeletéből Budán a királyné mellett maradt, egészen így adja elő Lajos halálának körülményeit. «Di la Maestŕ sua – írja – si č detto che poi di haver combatutto valorosamente si era partita sana di la battaglia nč si sapea per dove, questa fama fu confirmata tre giorni dopo per molti, di poi č venuto uno suo cameraro principal favorito che il Re havasse et dice che la Maestŕ sua cum esso lui et Stephano Azél, quel gentilhomo mio cemico che fu in Roma al tempo del giubileo et che parló cum Sua Santitŕ, scamparo di la battaglia et poi pervennero in uno certe piccolo ramodel Dannubbio et volendo passarlo il cavallo del Re che venia ferito s’é cascato ne l’aqua, et la Maestŕ sua trovandosi grave di arme et stracco di la fatiga si č affocato in quella aqua et che Stephano Azil vedendo il Re in pericolo anchor egli č intrato er aiutare la Maestŕ sua et li č rimasto affucato anchora. (Theinernél: Mon. Vatic. II., 798–99.) A mit Szerémi mond, ki szerint Citrich a Bécsnek indult királyné után lovagolt, megvive neki Lajos halálának hírét, mintha a szerencsétlen királyt Bátán Szapolyai György 3 karddöféssel gyilkolta volna meg a mohácsi vészből való menekülésekor (Epist. de perd. Reg. Hung. cap. XL., p. 133–34.) természetesen el nem fogadható. Azonkép azon előadása sem, hogy a vészhír megvitele után a királyné őt fogságba vettette, a melyben aztán őt, amiért nem jól őrizte urát, mala morte interfecerunt Germani. (Epist. cap. XL., pp. 134–35.)
soror nostra charissima, maxima sollicitudine ac pietate, írja Ferdinánd 1527 jún. 29-iki, a magyar nemzethez intézett levelében. (Acta Tomic. IX., 223.) Sacher-Masoch szerint Czettricz még csak Szoliman szultánnak MOból való kitakarodása után kapta Máriától a parancsot, férje hottetemét felkeresni. (Ungarns Unterg. 73. l.)
benche molti sian poi che dicono che il Re era passato gia ultra quel loco ove questui referixe che fui il caso – írja Burgio ugyanazon szept. 5-iki pozsonyi levelében. (Theinernél: Mon. Vat. II., 799. Gévaynál: Urk. 2. Gesch. v. Ung. 13. l. és Jászaynál i. m. I., 47.) Abban a levélben, melyet Mária 1526 aug. 31-ikén Neszmélyből Lamberg Jánosnak írt Bécsbe, maga mondja, hogy ellenkező híreket is hallott férjéről. «Lieber her Hans ich kan euch nichs anders schreyben denn das leyder der Turk meinen hern vnd gemahl vollens In der schlacht geschlagen hatt, vnd vyl redlich leyt vmbkomen, was seiner lieb person antrifft, wie mir angesagt das er daruon Ist got gib das es war sey dem Ich hab khain gewisse kuntschafft von Ime. (Ez érdekes levelet Dat. Netzmyll den Freytag nach Bartholomej anno 1526 a cs. k. pénzügyi levéltár aktáinak egyik másolata után közli Oberleitner Károly az Archiv. f. Kunde österr. Geschichts-Quellen XXII., 124.)
Scripsi etiam regie Mti dno meo gratiosissimo – dicitur enim vivere et Posonii esse, sed grave vulnus habere, ne desperaret stb. (1526 szept. 13-iki levele a lengyel királyhoz. Acta Tomic. VIII., 216–17.)
Hogy Ferdinánd még 1526 szept. 7-ikén sem értesült volt sógora haláláról, kitetszik ennek e napon Innsbruckból II. Lajoshoz, Szalkay László primáshoz, Szapolyai Jánoshoz, Batthyány Ferencz dalmát-horvát-szlavon bánhoz intéző leveleiből, melyekben ő mindnyáját a II. Lajos iránt való hűségre és ragaszkodásra szólítja fel. (A leveleket közli Gévay: Urk. u. Actenstücke. Wien, 1840. 1–5. ll.) De hogy még szept. 8-ikán sem tudta, kitetszik ez Ferdinándnak, Károly münsterbergi herczegnek s cseh főkapitánynak, valamint Pernstein János morva főkapitánynak irott leveleiből. (Közölvék u. o. 5–7. ll.) Ugyane napon Innsbruckból Máriához írott levelében vígasztalva nővérét a mohácsi csatavesztés felett örömét fejezi ki azon, hogy Lajos a csatából megmenekült. (Közölve a bécsi államltárból Bauernél: Korrespondenz Ferd. I., 444.) De szeptember 9-iki levelében már vígasztalja nővérét Lajos halála felett s ígéri neki segítségét. (A levél kelt Innsbruckban s közölve van Bauernél: Korrespondenz I., 445.) Szeptember 11-ikén Kufsteinből Máriához írott levelében kéri nővérét, hogy elhalt férje némely tanácsosát küldje el hozzá. (A belga áll. ltból közli Bauer: Korrespondenz I., 447.) Abból a leveléből, melyet Ferdinánd 1526 szept. 18-ikán Linzből Margit főherczegasszonyhoz, Németalföld kormányzónőjéhez intézett, szintén nyilvánvaló, hogy már értesűlt volt Lajos haláláról, de nem halála körülményeiről, mert mint mondja, Lajos némelyek szerint harczolva az ütközetben, mások szerint egy mocsárban veszett el. (Eredetije a brüsseli kir. ltárban. Közli: Hatvani: Brüsseli Okmtár I., 41–43.)
A király haláláról s a mohácsi csata eseményeiről varii rumores hue quotidie ad nos deferri solent, írja Zsigmond lengyel király Brodarics Istvánnak. Kér helyes híreket. (Acta Tom. VIII., 222.) Ezeket aztán maga a királyné juttatta Zsigmond királyhoz, elküldvén titkárát, Sabka Györgyöt levelével (Datum Posonii IXa Septembris). Ebben határozottan bejelenti a mohácsi csata borzasztó elvesztését és férje halálát. (Acta Tomic. VIII., 219–20.) Maga Sabka György és társa, Erasmus élőszóval is többeket közöltek a lengyel királylyal. Dominum Strigoniensem captum et capite truncatum multaque alia tristissima referunt, írja Krizicki lengyel püspök Tomickinek. (Acta Tom. VIII., 222.)
quum hec scriberem, írja Granadából október 14-ikén Danticki János lengyel orátor Tomicki Péternek, venit novum ex Gallia, quod Smus Ungarie rex in conflictu cum Turcis occubuisset. (Közölve in Actis Tomic. VIII., 366.)
Ex Italia tamen felicior describitur successus, írja ugyanazon orátor. Smum Ungarie regem, accepta prius clade, ex Bohemis, Polonis et Germanis reintegrasse exercitum et turcos profligasse ac ipsorum ductorem Ibraim Bassa vivum cepisse. (Dantiscus ad Tomicum. Granada 14. Octobris. Acta Tomic. VIII. 366.)
A M. N. Múzeumban levő azon Newe Zeyttung, mely nyilván néhány nappal a mohácsi csata után iratott, a király sorsáról még mit sem tud. «Hová lett a királyi felség, azt nem tudom» mondja abban írója. (M. Könyvszemle I., 9.) Az a másik Newe Zeyttung szerint, mely 1526 szeptember 30-ikán bocsáttatott közre, senki sem tudja megmondani, «hogy hová lett a király. Azt hiszi, hogy a magyarok megölték és tetemét elrejtették». (U. o. I., 11.) Az a Newe Zeyttung, mely 1526 novemberben látott napvilágot, már jelenti a király halálát, mint ki mocsárba fulladt s kit egy Cebrus (nyilván a morva Czettricz kir. kamarás) nevű magyar úr megtalált. (U. o. I., 13.)
Kitetszik ez magának a császárnak Granadából 1526 nov. 30-ikán irott leveléből, melylyel válaszolva Ferdinánd levelére, mondja: Jay recen voz lectres du XXIIe de septembre dattees a Lintz, et arriua ycj le courrier qui appourta le XIIIe de ce mois de nouembre. (Másolata a brüsseli kir. ltárban. Közli: Lanz: Correspondenz d. Kaisers Karl. V. I., 224. Hatvani Brüsseli Okmtár I., 47.)
In Valle oleti cesar (V. Károly) celebraturus est regie Ungarie exequias. (Danticki János orátor, Granadában 1526 decz. 6-ikán keltezett s Zsigmond lengyel királyhoz intézett jelentésében. Acta Tomic. VIII., 373.)
Exsequiae ser. olim Hungarie regis … Xa Februarii hic sunt habitae. (Ugyanazon orátornak Valladolidból 1527 május 6-ikán kelt jelentésében. Acta Tomic. IX., 155.)
Danticki János lengyel orátor Granadából 1526 decz. 6-ikáról keltezett s Zsigmond lengyel királyhoz intézett jelentésében. (Acta Tomic. VIII., 373.)
Ugyanazon orátor 1527 május 21-ikén már azt írja Valladolidból Zsigmondnak: Hic nihil curatur de Turcis, quasi jam omnes essent deleti, ne verbum quidem magis auditur. (Actu Tomic. IX. 187.)
Joannes Dantiscus 1527 május 6-iki tudósítása in Acta Tomic. IX., 155. És l. A mohácsi csata elvesztésének okai és következményei cz. értekezésünket. Budapest 1910. 5. és 55. ll.
91. V. KÁROLY CSÁSZÁR ÉRME.*
(Leone Leoni műve.)
Körirata: IMP[erator]. CAES[ar] CAROLVS V. AVG[ustus].
Körirata: IMP[erator]. CAES[ar] CAROLVS V. AVG[ustus].
92. ZSIGMOND LENGYEL KIRÁLY RÉSZVÉTIRATA.*
A Battyhány-herczegek körmendi levéltárában.
Bár így Mária királyné férje halálának hírében egy időn át kételkedhetett, mégis mélyen érezte helyzetének rettenetességét. Ezt ki is fejezi Neszmélyről írott augusztus 31-iki levelében.* Meg volt győződve, hogy a győztes török meg sem áll Ferdinánd országának határáig s ezért felszólítja bizalmasát, Lamberg Jánost, ösztönözze minél hathatósabban a tanácsurakat az erélyes védekezésre. Reméli, hogy három nap alatt már közelében lesz.* A komáromi és tatai várakat aztán erős eskü vétele mellett endrédi Somogyi Ferenczre bízva,* folytatta nagy remegés között útját a Csallóközön át. Ez úton találkozott Nádasdy Tamással, ki eléje sietett a birodalmi rendek segélyadásának hírével.* Szeptember 1-sején Pozsony város küldötte járult eléje,* nyilván a menekülőt a város részéről üdvözlendő, sőt biztonsága felől megnyugtatandó.
Lieber Her Hans Ich wayss euch nichs anders zu schreyben dem Ir kundl gedenken In was fürder ych pin, doch muss vnd wils got beuelhen vnd haimsetzen.
Ich wil euch auch ermant haben, dieweyl das mein her vnd bruder nicht Ih seinen Österreichischen Landen ist, das Ir wölt die hoffritt ermanen, das sy wol auffsehen, wen ich besorg der Turk wiert khain auffhaltung haben biss auff m. H. v. bruder gränitz. Ich hoff In 3 tagen mit fern von Ew. zu sein.
Ferdinánd 1527 nov. 4-iki levele.
Szentgyörgyi i. h. Kováchichnál: Scriptores Minores I., 130.
Pozsony város ez évi számadókönyveiben olvassuk: Stat Zerung nach Jacobi Awsgeben. Item Sambstag nach Egidy ist chamerknecht gegen der Könnigin geschickt wordn, hat er verzert vnd verfarn. Fac. III. 3., XXI dem.
MÁRIA ÖZVEGY KIRÁLYNÉ.*
(Seisenegger Jakab olajfestménye után.)
Mária királyné, úgy látszik, szeptember 3-ikán érkezett Pozsonyba, mert szeptember 4-ikén már a város szeretetadományaiban részesül.* Ő a kiállott izgalmaktól és testi fáradalmaktól betegen jött meg, lázak által gyötörtetve. A városban nem a királyi curiában, a városi számadásokban «királyi lak»-nak és «királyi szálló»-nak nevezett,* Valentini Caesar olasz diplomata által szépül és díszesül dicsért,* a Ventur- és a Pázmány-utczák sarkán álló, újabban átépített és magánkézben levő házban szállott meg, melyben már előbb több király s királyné, de ő maga is férjével II. Lajossal lakott volt,* hanem a Főtéren álló, újabban szintén átépített s legújabban lerombolt házban,* melyet a város készséggel tett a maga költségén lakályosabbá, azon többrendbeli javítást eszközöltetve.* A hegyen levő királyi várba azért nem szállhatott, mert ennek várgrófja Bornemissza János, bár II. Lajosnak nevelője s híve s a királyné pozsonyi útjában – mint láttuk – kísérője volt, vonakodott azt átadni, mielőtt az új király törvényesen meg nem választatik.*
A városi számadókönyvek szerint a város őt szept. 4-ikén 10 potykával, 16 csukával, 3 keszeggel, 1 harcsával, néhány sigérrel, meny-, márna-, süllő- s egyéb hallal, 200 zsemlyével és 1 akó majorsági borral vendégelte meg. Ily adományokat a város később is juttatott a királynénak. Szept. 15-ikén 20 pisztrángot, deczember 7-ikén csukát és menyhalat. Item am abent Conceptionis Marie mer geschenckt der Könnigin, ain Hechtn, vnd rutten. II. t. VI. ß X d. Pozsonyban való létét Verzeli János pápai követ Bécsből 1526 szept. 6-iki Sadolet Jakobhoz intézett levelében is jelzi. La Regina, írja ő, et il Signor Barone et Vesprinio sono in Posonio. (Relationes Orat. Pontif. CXXXI db. in Mon. Vatic. Hung. II., I., 453.) V. Károly egy hozzá Ferdinánd által Linzből 1526 szeptember 23-ikán intézett leveléből értesűl Máriának Pozsonyban való tartózkodásáról. (A bécsi áll. ltból közlik Gévay I., 13. és Bauer: Korrespondenz I., 457. s kk. ll.)
Az adatokat l. Pozsony város története cz. művünk II,. I., 36. l. 3. és 4. jegyz.
Diplomatiai emlékek Mátyás korából III., 137. Azonkívül l. Századok 1883. évf. XVII., 781.
L. említett művünk II., I., 36–37. ll. Azonkívül másik művünk: Pozsony város utczái és terei 613. lapját.
Jelenleg e nevezetes ház helyén a leszámítoló bank nagy s díszes háza áll.
Az 1526–27. évi városi számadókönyvekben előfordulnak ily kiadási tételek: Item die wochen Nativitatis marie verhond Maister hannsen IIII taglon, ains das sy der konnigin kochen gezimert, aufgericht vnd verschlagn habn fac. III. t. I. ß XIIII d. Aztán: Item die wochen Mathei verlondt maister hannsen VI maisterlon vnd XX gesellen lan, egyebek közt azért, das sie der konigin Iren bron bei der kuchen verschlagen vnd vf den Mauern gepessert. Aztán: Item die wochen presentaiconis marie verlond khamerer den Zimmerlevttn, das sie konigin Kunchenn verschlagen. Aztán: item die wochen Dorothee verlondt II Maisterlon, ains das sy der Konigin Kuchen abbrochn vnd widerumb gedeckt vnd gepessert. Aztán: Mer hat chamerer genommen von leonhart geradwol etlich laden zu der Konnigin Kuchen. Aztán: Item mer zu der Konnigin kuchen khaufft Ilc lattennagel.
Kitetszik ez Zsigmond lengyel királynak Bornemissza Jánoshoz intézett (datum nélkül közölt) leveléből, melyben mondja: Narravit nobis egregius et nobilis Martinus Liszieczki Sinceritatis tue curam et providentiam in tanto casu et discrimine istius regni Ungarie, quod et arcem Posonium bene obfirmaverit nullumque ad eam permittere velit, donec ab universis regnicolis debito modo rex fueri declaratus. (Acta Tomic. VIII., 254.)
