X. A TÖRÖK VESZEDELEM. A HONVÉDELEM ÁLLAPOTA. AZ ORSZÁGOS ÁLLAPOTOK.
X.
A TÖRÖK VESZEDELEM. A HONVÉDELEM ÁLLAPOTA. AZ ORSZÁGOS ÁLLAPOTOK.
A TÖRÖK VESZEDELEM. A HONVÉDELEM ÁLLAPOTA. AZ ORSZÁGOS ÁLLAPOTOK.
MÁR AZ UDVAR silány viszonyaiból könnyen következtethetni az azonkori országos közviszonyok romlottságára és sülyedtségére. Ezek tényleg példanélküliek voltak Európa államai között s a legsúlyosabb aggodalmakat kelthették fel minden jóravaló hazafi szivében. A török veszedelem egyre fenyegetőbbé, a megújuló vészhírek egyre hangosabbakká és ijesztőbbekké lettek. A török veszedelem pusztító szélviharának elsősorban is hazánk volt kitéve, a miért is a pápák, VI. Sándor, II. Gyula, X. Leo, VII. Kelemen erélyesen buzdítanak a török ellen. VI. Sándor teljes búcsut hirdet azoknak, kik a török ellen indítandó hadjáratra pénzt és segélyt nyujtanak.* Ugyanő engedélyezi a török háborura a magyar- és lengyelországi tizedeket.* II. Gyula felszólítja a magyar praelatusokat és bárókat a hitetlenek ellen való hadra.* Ezt később is megismétli.* Majd meghagyja a magyarországi ferenczeseknek, hogy a Sz. Péter-bazilika számára gyűjtött pénzösszeg két részét a török háború költségeire fordítsák.* X. Leo szintén nem szűnik meg buzdítani a magyarságot, a horvátságot és a külföldet a török ellen való védekezésre,* csakhogy mindezek a buzgólkodások nem voltak kellően eredményesek. A pápai és a külföldi fejedelmi segélynyujtások a fenyegető baj elhárítására annyira elégtelenek voltak, hogy Beriszló Péter veszprémi püspök 1518 április 10-én X. Leo pápához intézett levele valósággal kétségbeesett jajkiáltás volt. Az országot ő már elveszettnek látta.* Gróf Frangepán Bernát,* Krusich Péter,* a klissai kapitányok* feljajdulása elveszetteknek hirdetik az ország pajzsát: a magyar-horvát végvidéket. Országosan beszélték, hogy Nándorfejérvárt azért nem támogatták, a szultán ellen, mivel hiányzott az az 50 frt, melybe a kész védelmi szereknek Budáról a Szávához való szállítása került volna.* A török erejének a magára hagyott magyarság annál kevésbbé állhatott sikeresen ellent, mivel a fenyegető veszedelemmel szemben amúgy is eltörpülő magyarság önmagában sem volt egységes. Pártoskodás, politikai versengés s felekezeti szétszakadozás egyaránt megosztották a nemzetet. A hazai védelem egyik tényezője, a királyság, teljesen tehetetlen volt. A korona nem volt képes hadi kötelezettségeinek eleget tenni. E miatt már 1518-ban annyi baj volt az országban és az országhatáron, hogy magának Lajosnak szavai szerint* azt leírni sem lehet.* Érthető, hogy Lajos 1519 május 13-ikán oratora Bélay Barnabás útján ideiglenes menekülést vélt nyerhetni a szultánnál kötött fegyverszünet által.* Csakhogy a fegyverszünet daczára is két évvel későbben ő maga kénytelen bejelenteni az ország hatalmi csődjét. 1521 június 30-ikán azt írja VIII. Henrik angol királynak, hogy «az ország erei annyira megtörvék a hosszas háborúkban, hogy semmi módon már fel nem tartóztathatja akkora ellenség támadását».* Ez évben a megajánlott adóból 5 millió aranynak kellett volna befolynia, de tényleg még félmilliót sem szedhettek össze.* Lajos király 1524-ben azonkép kijelenti a pápának, hogy országa «a pápa és a keresztény fejedelmek segélye nélkül semmiképen fenn nem tarthatja magát».* És azon túl sem javult az ország helyzete. Napról-napra szembetűnőbbek voltak itt az ádáz ellenség által okozott károk.* Burgio nunczius 1526 január 18-ikán azt jelenti Rómába, hogy «ez az ország képtelen magát megvédeni s egészen az ellenség lényétől függ. A véghelyeket nem tudja őrséggel ellátni. Hogyan tudna hát az egész török haderővel szembeszállani? Nincsenek semmiféle hadi készületei, melyek nélkül pedig mit sem tehetni. Egy ütközetet vívhatni és veszthetni. Nincs egyetlen erőssége, melybe vissza lehetne vonulni kissé megpihenni és a segítséget bevárni».* Majd nehány hónappal rá, márczius 29-ikén azt írja Budáról Sadoletnek: «napról-napra érkeznek a végek rossz ellátásának hírei, úgy hogy ő napról-napra mindinkább kétségbeesik ezen ország sorsa felett»* s alább kijelenti, hogy «napról-napra mindinkább meggyőződik a felől, hogy az ország helyzete reménytelen, mert ha már most, mikor az ellenség még kívül van, ilyenek a zavarok, mi fog majd akkor történni, mikor az ellenség a kapu előtt áll? Adja Isten, hogy hazugnak bizonyuljak. Az ország száz részre bomlik szét, száz ember fog parancsolni».* Kevéssel utóbb meg azt írja: «Ha a szultan csakugyan jön, Ő szentsége az országot ugy tekintheti, mintha már el volna veszve. Végtelen zavar van itt, és a mi a háborúra szükséges, mind hiányzik.»* Július 10-ikén pedig mondja: «Magyarország állapota a legkétségbeejtőbb. Annyi fog ez évben belőle fennmaradni, a mennyit az ellenség meg akar hagyni. Semmink sincs ahhoz, a mi háború viseléséhez szükséges, míg az ellenség mindennel bővelkedik. Nálunk minden hiányzik: kapitányok, pénz, tanács, hajók, rend és kellő élelmezési intézkedés. A sereg sincs még együtt s ha együtt lesz is, mit várhatni egy zsold hiánya miatt lázongó seregtől?… A bajt gyógyíthatatlannak látom.»* De a hazától távol levők is a legsötétebb színben látták az ország közeli jövőjét. Az a tanácskozmány, mely a mohácsi vész előtt nehány hónappal Rómában összeült, erősen kifakad a magyarok vétkes hanyagsága s mulasztásai ellen, különösen pedig azért, hogy még csak megvédhető várról vagy erődített hadászati pontról sem gondoskodtak, a hová csatavesztés esetére visszavonulhatnának s ily módon kirohanásaik által az ellent folytonosan nyugtalanítva, kifáraszthatnák és gyöngíthetnék; addig e várakban, másrészről, a külsegélyhadakat is bevárhatnák.*
1500 április 11. Theinernél: Vet. Mon. II. 547–550.
1500 május 22. (U. o. II, 550–52.)
1504 július 26. (U. o. II, 558–59.)
1505 január 30. (U. o. II. 562–63.) 1508 márczius 27. (U. o. II, 576–17.)
1508 szeptember 26. (U. o. II., 578–79.)
Igy 1513. Idibus Julii. (U. o. II., 594–96.) és 1513. XV. Kal. Oct. (U. o. II., 608–10.) 1515-ben buzdítás mellett pénzt, eleséget, lőszert s egyéb szükségeseket küldött. (Mon. Rom. Eppat. Vespr. IV., 231., 232., 243–45.)
Mon. Rom. Eppat. Vespr. IV., 251–53.
1525 február 20. Modrusból. (Theiner Vet. Mon. II., 648–49.)
1525 április 11. Klissából. (U. o. II., 649–50.)
1525 április 11. Klissából. (U. o. II., 650.)
Ranke: Deutsche Gesch. im Zeitalter d. Reformation. Berlin 1852. III. kiad. II., 329.
Abban az eredeti papirokmányban, melylyel Lajos 1518 márczius 14-ikén meghívja az országos rendeket az 1518. évi április 24-ikén tartandó országgyűlésre. Megvan az Orsz. ltban. Kiadta Kováchich: Suppl. II., 508. Újabban némely eltérésekkel Szabó Dezső: A magy. orsz. gyűlések tört. II. Lajos korában. 121. l. VI. db.
Talia tantaque sunt pericula confinibus nostris et toti huic regno nostro undique incumbentia, ut literis explicari iam nequeant.
Theiner: Vet. Mon. Hung. II., 626–28.
Nostrae vires tot annorum bellis ita sunt attrite, ut ad sustinendum tanti hostis impetum, pares esse nullo modo possint. Simonyinál: Londoni Magyar okmtár 64. l.)
A befolyt összeg 45.747 frt. volt. (L. Kováchich. Suppl. II. 516. Szabó Dezső: A magy. országgyűlések tört. II. Lajos korában. 53. l.)
Ad id ventum est necessitatis, ut haec Regna absque Sanctitatis Vestrae et aliis externis auxiliis nulla ratione servari et defendi possint. (A levél kelt Pozsonyban 1524 február 4-ikén. Közli Theiner: Vet. Mon. Hung. II., 633.)
Quotidie aliquod oppidum captum, aliquas urbes amissas, aliquam cladem Regno isti illatam audiremus, írja 1526 január 21-ikén VII. Kelemen pápa az esztergomi érseknek. (Theinernél: Vet. Mon. II, 659.)
Quanno non pň Maestŕ nč li Signori far tanto, che la gente che č in li confini, sia pagata, como č possibile che sustegnino la guerra contra tutta la potentia del Turco? … li Signori discordi, la nobilitŕ, divisa; ma se ben fosser concordi, che mai potrian far loro sensa uno minimo apparato de la guerra? Li potrian dare un agiornata et perdere; non hano uno solo loco torte, ove possino reclinare il capo per respirare un poco et espettare aiuto. (Relationes Orator. Pontif. LXXVII. db. Kiadva Theinernél: Vet. Mon. II., 744. Újabban Mon. Vet. Hung. II., I., 306. És V. ö. Fraknóival a Monumenták Bevezetésében CXXIX–CXXX. ll.)
Ogni giorno si scoprino tanta male provisioni di questa confini, che mi fano desperare di giorno in giorno piů di la salute di questo misero Regnio. (Relationes. Theinernél: Vet. Mon. II. 763. és Mon. Vet. Hung. II., I., 352.)
Io mi confermo piů di giorno in giorno in quel parere che per laltri ho scritto, che le cose di questo Regnio sono in maxima desperatione. Quanno č tanta confussione, et lo inimico anchora non ci č in casa, che serra quanno lo havriano in su le porte? Dio voglia che 10 menta; ma mi dubbito che al Regnio presto si dividirŕ in cento parti, et serrŕ di cento voluntati, cui vorra, cui non osirŕ defendersi. (Relationes orat. Pontif. LXXXIX. db. Theinernél: Vet. Mon. II. 763. Újabban an Mon. et. Hung. II. I., 332. V. ö. Fraknói i. h. Bevezetés CXXXII. l.)
U. o. CXXXIII. l.
Le cose di Ungaria son disperatissime et Vostra Signoria Reverendissime sia certa che in questo anno tanto ci restirŕ di Ungaria, quanto lo inimico ci vorrŕ lassare. Perchč io iudichi et fari le cose desperate, č perchč vedo che qui non havemo una sola cosa di quelle che bisognano ala guerra, et lo inimico l’have tutte. Qui non sono Capitani, qui non sono denari, qni non č consiglio, qui non sono navi, qui non č ordine. Di qui non si č dato ordine a vittuaglie; lo exercito non č anchora congregato; et si ben si congreghirŕ, che puň far uno exercito tumultuario, che milita senza denari? … Io videndo il male inremidiabile. (Relationes CXI. db. Mon. Vatic. Hung. II. I., 415. És v. ö. Óváry: Hazai állapotaink a mohácsi vész előtt. Századok. 1885. XIX., 403.)
Az erről 1526 február 5-ikén a Sz. Angyal várában kiállított okiratot 6 bíbornok s a császári, franczia, angol, portugál, florenczi és az osztr. követek jegyzik alá. Megvan a turini áll. lltár Francesconi gyűjteményében: Consilio di oprimer il turco e liberar il regno d’ Ungheria, modo di farlo et intensione el Pontifici. (XXI. köt. 208–211. ll. Ismerteti b. Nyáry Albert: Századok. 1869. III., 240.)
63. II. GYULA PÁPA ÉRME.*
Müntznek «Les arts ŕ la cour des papes … (Paris 1898.) cz. műve után. Olv. IVLVS PAPA II. (A kép alatt sajtóhibából érem van pecsét helyett.)
64. VIII. HENRIK ANGOL KIRÁLY.*
(Holbein festményéről.)
Holbein festményének egy részlete.
Holbein festményének egy részlete.
Pénz hiányában a király erélyes készülődések helyett természetesen csupa igéretekre szorítkozott. Csakhogy ezeket senki sem vette komolyan. Bécsujhelyt 1523-ban a fejedelmi találkozáson Lajos 60 ezer harczost és 100 ágyút igért kiállítani, de Ferdinánd főherczeg éppen nem bízott ezen igéretében.* Mikor Burgio pápai nunczius arról étesíti a pápát, hogy hadi czélokra II. Lajostól sokan pénzt kérnek, megjegyzi, hogy ugyan honnan, miből adjon, mikor nincs mit ennie s apró kölcsönökből tengeti életét.* Mikor az urak és a király az 1526-ik évi szentgyörgynapi országgyűlésen egymást okolták, ha a haza bajba jön, Burgio azt komédiának mondja, mert hiszen hogyan kívánhatják, hogy a király seregeket állítson, mikor csizmája sincs.* Tomorinak is kijelenti ő, hogy a királytól hiába vár segélyt, mint olyantól, ki, hogy legyen mit ennie, az ezüstjét is elzálogosította a zsidóknál s kinek semmi reménye, hogy pénzhez jusson.* Valósággal meddő dolgot kívánt tehát az 1526-ik évi rákosi országgyűlés, «hogy a királyi felség tegyen előkészületet a hadjáratra, akképen, hogy álíltsa fel bandériumát és ne csak azokat a csapatokat, a melyekkel a decretum értelmében tartozik, hanem mentül nagyobb és számosabb csapatokat tartson készen».*
Ferdinánd levele V. Károly császárhoz 1523 deczember 18. (Firnhabernél: Fontes rer. Austric. Scrit. I., 264. Archiv für Kunde österr. Geschichtsquellen I. 2. füz. Palaczky 452.)
La Maestŕ del Re č in tanta necessitŕ che ben spesso li manca per la cocina. (Theinernél: Mon. Vet. II., 744. Szerémi György: Epist. 135. l.
Theinernél: Mon. Vet. iI., 767–769., 771., 774. (Itt a dátum téves.)
Il Re gia non trova di mangiare, et have impignato li argenti a li Judei, nč ci č speranza di poter haver molti denari per qualche giorno. (Theinernél: Mon. Vet. II., 763.)
II. Lajos 1526. évi (rákosi VII.) decretumának 8. czikkelye. (Magyar Törvénytár. I., 843.)
65. BÉCSÚJHELY.
Régi metszet után.
Mint a királyé, épp oly vigasztalan volt az ország állapota is. Pénzügye a legrosszabb volt. Természetes jövedelmi forrásai az egyre jobban hanyatló kereskedelem, városi iparosság, a súlyosan megterhelt pórok kezében levő földmívelés és a kapzsi idegenek kezén levő bányászat alig jövedelmeztek annyit, hogy az ország igényeinek legszerényebb kielégítésére is elég lett volna. A harminczadokat a hanyatló kereskedelem, a kivitel és behozatal aránytalan megoszlása s egyes törvényalkotások közgazdasági félszegsége egyre meddőbbekké tette, úgy hogy a közelszegényedés évről-évre ijesztőbbé lett. Hozzájárult az országos jövedelmek rendszertelen és lelkiismeretlen kezelése, melyet a törvények a közromlottság árjában hasztalan akartak bizalmat keltő becsületes egyének által gyógyítani.*
Az 1526. évi rákosi (VII.) decretum 3. czikke.
Az az expediens, hogy a pápai engedélylyel bevont egyházi arany- s ezüstékszerek pénzzé verésével segítsenek a bajon, mint láttuk, szintén hiú kísérlet volt. Végül tetézte a bajt a forgópénz és érczének silánysága és értéktelensége is, melynek még kényszerrendszabályok alkalmazásával sem volt kelete.*
Hogy II. Lajos alatt a pénz minősége rosszabb volt, mint apja, II. Ulászló alatt, köztudomású. (L. Szabó Dezső: A m. országgyűlések tört. II. Lajos korában. 65. l.) Hogy ő alatta a kezdetben jó pénz megromlott, azt világosan mondja maga az egykorú törvénykönyv 20. czikkelye, mely szerint «Mátyás és Ulászló király urak idejében, meg a királyi felség, a mi legkegyelmesebb urunk (II. Lajos uralkodásának kezdetén jó pénzt veretett. (M. Törvénytár I., 832.)
A honvédelem erős szervezését joggal lehetett volna a király és az ország tehetetlenségével szemben az ország fő- és alnemességétől várni. E két társadalmi osztály anyagi viszonyai sokkal kedvezőbbek voltak, főleg a főnemességéi, de mindkettőnél hiányzott a hazafiság.* Nagy részüket a petyhüdtség s a nembánomság jellemezte. Egy köznemes váratlan halála elegendő volt ahhoz, hogy az 1521-ik évi országgyűlés, mely fegyveres gyűlés volt, s melyben a török háború ügyét tárgyalták,* sikertelenné váljék,* mert valamennyien nemesek, papok, főurak szétoszlottak.* De jellemezte a magyarságot másrészt a fösvénység is, a mikor a haza oltárán áldozatokat kellett volna hozni. «Ha Magyarországot – mondta Burgio – a veszélyek örvényéből 3 forint árán ki lehetne ragadni, nem találkoznék három ember, a ki magát erre az áldozatra elszánná.»* «Szegény ugyan az ország, mondja egy másik külföldi diplomata, Massaro, követi jelentésében a mohácsi vész idejéről, de roppant az egyesek gazdagsága; ezek azonban csak egy aranyat sem áldoznának a haza oltárára».* És mikor a török Magyarország felé indult, «a püspökök kincses ládáikat nyakra-főre külföldre szállították: Szathmáry György a Fugger-bankba Németországba, Szalkay és az erdélyi püspök Csehországba».* És így cselekedtek a világi urak is. Egy koríró, Szerémi György joggal írhatta: hogy «a főurak semmivel sem törődve, a gyönyörűséges Magyarországot elveszítették».* Amellett alantas irígység, kaján rosszakaratuság és kártevő pártoskodás vezette őket egymás ellen. Ugyancsak a fentidézett Burgio írja 1521-ik január 18-ikán a pápának: «Az urak egyenetlenségben élnek. A nemesség pártokra van oszolva.* Az ellentétek s a torzsalkodás annyira kirívó és fenyegető volt, hogy Lajos király leplezetlenül bevallotta a nuncziusnak, hogy ő voltaképpen jobban fél a magyarországi törököktől, mint a törökországiaktól.»*
Burgio 1525 augusztus 9-iki jelentése.
Szabó Dezsőnél: A magy. országgy. tört. II. Lajos korában 46. l.
Sena avuto fato provisione. (U. o.)
Szabónál i. h. i. l.
Marino Sanuto: Világkrónika. XXX. 262.
A turini Francesconi-gyűjteményben. Ismerteti b. Nyáry Albert a Századok 1869. III., 237.
Massaro jelentése u. o. és Századok III, 237. Ám tudjuk Szerémiből, hogy Szalkay kincseinek egy része Budán volt. Ego in civitate, írja ő, apud dominum Strigoniensem cum Sigismundo Literato dorniebam iuxta thzaurum archiepiscopi Ladislai. (Epist. de perd. cap. XXXVI. p. 122.) T. i. azon az éjjelen, mikor a mohácsi vereség híre Budára érkezett.
Sed nil curam adhiberunt magnates Hungari et amiserant in dubium tam nobilissimum Hungariae Regnum. Vidit hostis, libere intravit in Regnum Hungarorum. (Eist. de perd. cap. XXXIV. p. 114.)
Li Signori discordi, la mobilitŕ divisa. Relationes orat. Pontif. LXXVI. db. in Mon. Vatic. Hung. II. I., 306. Theinernél: Vet. Mon. II., 744. És V. ö. Fraknóival: MO a mohácsi vész előtt. 212. l. és ugyanő a nevezett Monumenták Bevezetésében CXXIX. l.)
La Maestŕ Sua apertamente mi ha detto che lei piů teme questi Turchi di Ungaria, che quelli di Turcia. (Burgio nunczius 1526 márczius 27-iki jelentése: Relationes orat. Pontif. LXXXVIII. db. Közölve in Mon. Vat. Hung. II. I., 345. Fraknóinál a Monumenták Bevezetésében. CXXXII. l.)
66. KÜLFÖLDI BANKÜZLET A XVI. SZÁZADBAN.*
Schak B. «A kereskedő könyve» cz. műve után.
A nagyok példái természetesen rossz hatással voltak az alsónemességre. A hazafiatlanság általános volt ennél is. Történeti anacronismussá vált az a nemzeti erény, melyet még 1505 január 30-ikán II. Gyula pápa a magyar főurakhoz és főpapokhoz* intézett levelében mint a magyar nemességben fentlevő erényt fennen feldicsér.* Mindenki önérdeke szerint cselekedett. Anyagi előnyök és hatalom után való vágyakodás főjellemvonása az akkori társadalomnak. Suriani szerint «valamennyien pénzszomjasok, felfalni szeretnék a kincseket, maga az apa sem ismer e tekintetben kíméletet fiával, a fiu apjával szemben».* A becsületesség fogalma annyira száműzve volt a társadalom légköréből, hogy nyíltan és tartózkodás nélkül egymást vádolták meg a legelőkelőbbek is csúf haszonlesésről, tolvajlásról, sikkasztásról, erőszakosságról, megvesztegethetőségről, igazságtalankodásról. Az öreg Bornemisszát a közpénzek hűtlen kezelésének vádja érte.* A velenczei követségi titkár szerint az 1523. évi országgyűlésen a nemesség azzal vádolta Báthori István nádort, hogy a határszélekre fordítandó 300.000 aranyat elsikkasztotta s csupán 500 lovast alkalmazott a véghelyek védelmére. Vádolták azonkívül hamis pénzverésről s árulásról.* A váradi püspökről Perényi Jeromosról mondja saját aulicusa: hogy ételtől, italtól mindig részeg, rossz és fajtalankodó életű volt, pogány és a mellett még emberölő is.* Maga Szerémi György az azonkori magyarság természetét három jellegzetes tulajdonságban vélte kifejezhetni: irígységben, istenkáromlásban és emberölésben.* Ha e vádak mindegyike nem is felelt meg a valóságnak, a korra nézve mindenesetre jellemző, hogy ily vádak elhangozhattak. Hogy a külföldi diplomaták is mennyire rossz véleményben voltak az akkori magyarokról, azt hivatalos nyilatkozataik hirdetik. Massaro 1523-ik évi jelentése szerint a «magyarok a világ egyik népét sem szeretik, csak önmagukat. Csakis önhasznukat tekintik, lopják az államot, egyébként keveset törődnek ele. Maguk közt is hihetetlenül szítják a gyűlöletet és ellenségeskedést és mégis napról-napra kölcsönösen egymásnál esznek, mintha testvérek volnának». Másutt mondja ugyanő: «A magyarok nem szolgáltatnak igazságot, nincs az az igazságtalanság és méltánytalanság, melyet el ne követnének, ha háromszor-négyszer pénzt csusztatnak kezeikbe». Aztán: «A magyarok nem ismerik az engedelmességet. Fennhéjázók és követelők. Sem uralkodni, sem kormányozni nem tudnak, de tanácsot senkitől nem fogadnak el.» «A magyarok gyorsak az elhatározásban, szintén az ő szavai, de felette késedelmeskedők a kivitelben s azért nem is végeznek semmit, kivévén, ha ivásról vagy az állam meglopásáról van szó, e dolgokban igen szorgosak.»
Gavisi sumus, maiorum vestrorum decus bellicum in vrbis quoque refulgere, et vos ab illis neque religionis amore neque militia strenuitate degenerare… (Theiner: Vat. Mon. Hung. II., 562–63. Újabban Beke Kristóf: Hist. Eppatus Vesprimicusis. Per. II. p. 190. Kézirat a veszpr. püsp. könyvtárban. Katona Hist. Crit. XVIII, 400. Schmitth: Episcopi-Agr. Tyrnavie. 1768. II., 205. Mon. Rom. Eppatus Vespr. IV:, 154.)
Maxime letati sumus – írja ő quod hac nostra etate idem christiana religionis amor, ac bellandi contra eosdem immunissimos hostes fervo, qui in maioribus vestris semper apparuit, in vobis minime fuerit diminutus. (Theiner: Vetera Mon. Hung. II., 563.)
M. Tört. Tár. XXV., 55.
Császár Mihály Naplója XII. Horvát Istvánnál: Verbőczi Emlékezete cz. művében. És Szalay MO tört. III., 539.
Massaro jelentése a turini államlevéltár Francesconi gyűjteménye. Ismerteti b. Nyáry Albert: Századok. 1869. III., 237. Azonkívül l. Marino Sanutonál XXXV., 104. És Szabó Dezső: Magy. országgyűlések története II. Lajos korában. 61. l.
Malignabatur super terram, semper crapulatus erat in vino et in esu, et malam ac stupram vitam habebat pauper, et homicida erat. (Szeréminél: Epist. de perd. cap. XXXV. p. 121.)
Hungarii habent tres naturas: inuidia, blasfemia et homicidia. (Epist. de perd. cap. XXIV. p. 75.)
67. II. GYULA PÁPA.*
a Galleria Pitti festménye után.
Ugyancsak szerinte a magyar főurak és nemesek mindig műfogásokkal, csalárdsággal és csalással élnek; mindig igen elővigyázónak kell lenni annak, a kinek dolga van velök. Egyszóval, a magyarok a világ legrosszabb nemzedéke,* a világ alját, sepredékét teszik.*
Hungari in universali sono la pegior generation del mondo.
La fece del mondo.
68. SZATHMÁRY GYÖRGY NÉVALÁÍRÁSA.*
Az Orsz. Levéltárban 23.150 sz. a. őrzött eredeti oklevélről. Olv. Georgius Ep[iscop]us ecc[les]ie Quinq[ue]ecc[les]ien[sis] manu p[ro]p[ri]a.
Hogy e részegeskedés valóban nagy arányokat öltött volt e szomorú korban a magyarok közt, azt egy egykorú másik velenczei követ, Aluixe Bon is mondja. Szerinte a magyarok szokása magukat gyakran leinni.* Hogy ez köztük nem is vétetik szégyenszámba.* Csak reggel dolgoznak, délután semmit,* mert akkor 4 órán át alusznak, hogy megemészszék a bort.* A legelőkelőbb körökben is dívott az ivás. Sztahmáry György pécsi püspök teljesen leiszsza magát,* Báthori István nádorról egy másik követ – Massaro – mondja, «hogy mindig borittas, reggeltől estig, estétől reggelig».* Szapolyai János vajdáról mondja ugyanaz a követ, hogy «egész napon át együtt iszik a nádorral, bár ő annak halálos ellensége.* A munkavégzésben a magyarok, kivéve az ivást,* nagyon hanyagok. Az ivásban a legszorgalmasabbak.*
E il costume di Hongari, che spesso se imbriagano.
Ne e vergogna.
E non da poi disnar.
Par padir el vin.
Se imbriaga volentiera.
Id. h. és Századok III, 238.
Non ostante chč l mangi, ed levi insieme con lui tutto il giorno.
Salvo che il crapular.
A queste chose sono diligentissimi.
Sőt volt az egykorú államférfiak közt egy, nem is a legjelentéktelenebbik, I. Miksa császár bizalmasa, Cuspinianus, kit a magyarság rossz tulajdonai mintegy annak létezési jogának megtagadására feljogosítani látszottak. Ő egyik röpiratában a magyart áruló, szökevény és bünös nemzedéknek mondja, mely nem érdemli meg, hogy a föld hordja s a levegőt szívja s ez okból a keresztény-fejedelmeket nem átallja izgatni, hogy azt teljesen irtsák ki és semmisítsék meg.*
Brodarics 1527. évi márczius 18-ikán Ferdinándhoz intézett panaszában. (Eredetije Ardenne báróné birtokában. L. Századok 1877. XI., 60.)
Ily kétségbeejtő állapotok mellett csak egy biztathatott volna, – a keresztény külhatalmak segítsége. Miután a török nemcsak Magyarország, de a Magyarország mögött levő európai államok veszedelmét is jelezte, csakugyan gondolni is lehetett volna, hogy Magyarország megvédése az európai keresztény államok feladatához is tartozott legyen. A külföldi hatalmak igértek is segélyt, de a valóságban alig nyujtottak ilyent, úgy hogy a király és az ország, az igazságnak megfelelően kijelenthették, miszerint «régóta tapasztalják azt, hogy a keresztény uralkodók között a pápa az egyetlen, a ki jó tanácscsal és pénzzel segíti őket.»* A nyugati államoktól tényleg mit sem várhattak. Hisz ezek sem voltak egységesek. Egyrészt politikai versenygésük, másrészt a hitújítás bontották meg közös érdekeiket. Azoknak, kiknek egymással egyesülniök kellett volna, inkább s egymás ellen fordították fegyvereiket. Vívták egymás ellen azt a szerencsétlen harczot, melyet egy egykorú koronás fő méltán «a keresztény fejedelmek legméltatlanabb vetélkedésének» mondhatott,* s melyet II. Lajos király is olyanul jellegez, «melynél semmi a keresztény köztársaságot alaposabban fel nem forgathatja».* Hiába volt a lelkes VI. Adorján pápa komoly szózata: «Elegendő rokonvért ontottak immár, igyekezzetek ezentúl érdemesekké tenni magatokat a koronára, melyet viseltek.»* Hiába való volt VII. Kelemen pápa atyai serkentése is. Az a fejedelem, kinek legnagyobb érdekében lett volna Magyarországot megvédeni, V. Károly császár, Magyarország segélykiáltását semmibe sem vette s kijelentette, hogy akkor, mikor adakozásra felszólították, összes pénzkészletét «utolsó aranyáig» kiadta olasz expeditiojára.* Inkább is azt mondhatjuk róla, hogy hatalmi versenygéseivel ő volt okozója annak, hogy Magyarország tőszomszédja, Ferdinánd segítséget alig küldhetett, miután az emberben és pénzben vakló segítséget bátyjának, a császárnak kellett rendelkezésére bocsátani. I. Ferencz franczia király, V. Károly főellenese, kit a pápa «a legkeresztényebb király» czímmel tüntetett ki, a törökkel, a kereszténység halálos s esküdt ellenségével inkább is szövetkezett, semhogy ellene fegyvert fogott volna s államférfiai bizonyára örültek annak, hogy a Kelet felől fenyegető veszedelem igénybe veszi V. Károly császár és szövetségese erejét és figyelmét. VIII. Henrik angol király kijelentette, hogy a nagy távolság és saját országa belső viszonyai miatt segítséget nem küldhet s ha később ő és III. János portugál király tetemes segélyénzt igértek is, az hogy ezt tényleg meg is tették volna, annak semmi nyoma nem maradt fenn. A velenczei köztársaság, mióta a portával barátságos szövetségben volt, Lajos király segélytkérő levelét tanácskozás tárgyává sem tette.* I. Zsigmond lengyel király önfenntartási politikája szintén a török barátságát kereste. Hogy a tatárjárást kikerülje, békét kötött a szultánnal.* A németországi hitújítás legnépszerűbb vezéralakja s legnagyobb erkölcsi tekintélye, Luther Márton is inkább Magyarország bukását kívánta, semmint hogy annak megmentésére emelte volna fel hatalmas szavát.* Nem tudott jó szívvel lenni azon Magyarország iránt, a melyet a pápa pártfogolt s mely a lutheránusok megégetésére törvényt hozott.* Ezért jelölhette meg tehát Ferdinánd osztrák főherczeg a török előnyomulásának és a nyugati kereszténység veszélyének okául a terjedő lutheránus hitfelekezetet.* Ez különben nemcsak a főherczeg nézete, hanem mondhatni általános vélekedés volt.* E szomorúan visszás állapotokat tekintve mondhatta tehát Burgio nunczius a pápához 1526 január 18-ikán küldött jelentésében: «Honnan várhatnának (a magyarok) segítséget? Németország nagy zavarok színhelye, megtagadta az engedelmességet fejedelmeinek és a magyar nemzet természetes ellensége. Lengyelország már a törökkel békét kötött… Ha a török erős hadsereggel jön, ezen ország megmentésére nincs remény.»* Valóban nem is volt. Hazánk s nemzetünk sorsa már meg volt pecsételve. Előestéjén állottunk Mohácsnak.
Burgio 1526 május 24-iki jelentése. (Relationes XCIX. db. Közölve a Mon. Vatic. Hun. II. I., 382. s kk. ll.)
«Indignissimae principium christianorum discordiae et seditiones». (I. Zsigmond lengyel király 1527. évi február 18-iki levele VII. Kelemen pápához. Acta Tomic. IX., IX. 45.)
Nemo est, qui non intelligat, nihil esse, quod magis … christianam Rempublicam funditus evertat, quam Christianorum Principum inter se discordia. (Lajos király 1526 április hó 13-ikán a pápához Visegrádból intézett levelében. Theinernél: Vat. Mon. Hung. II., 669.)
Közölve Gachardnál: Correspondence le Charles V. et d’Adrien VI. p. 116. És l. Mon. Vatic. Hung. II. I., CXI. l.
Hatvani: Brüsseli Okmtár I., 48.
V. ö. Bevezetés a Mon. Vatic. Hung. II. I. köt. CXLI–CXLII. ll.
L. Burgio 1526 január 1-én Budáról irot jelentését: Relationes Oratorum Pontificiorum LXXXVI. db. Közzétéve in Mon. Vatic. II. I., 299.
«Ich bitte alle lieben Christen, wollten helfen Gott bitten für solche elende verblendete Fürsten … dass wir ja nicht folgen wider die Türken zu ziehen oder zu gehen, sintemal der Türke zehmal klüger und frummer ist, denn unsere Fürsten sind.» (V. ö. Jannsen: Gesch. d. deutschen Volkes seit dem Ausgange des Mittelalters. II., 333. Ranke: Gesch. d. Deutschen in Zeitralter d. Reform. III., 160. És Fraknói: Bevezetés a Mon. Vat. Hung. II. I. köt. CXIX: l. Ugyanő: MO a mohácsi vész előtt. (46. l.)
1524-ben Zwei kaiserliche unsinige und widerwärtige Gebote czímű munkájában (a Plochmann és Tornischer által kiadott összes munkái XXIV-ik kötetében) erélyesen izgatott amellett, hogy a német hadakat ne vigyék a török ellen. Később persze megváltozott nézete. 1529-ben, mikor a török Bécset fenyegette, már erélyesen írt a török ellen. (Vom Kriege wider die Türken. Martin Luther M. D.XXIX.) Bécs ostroma egy tábori beszéd cz. röpirat írására is bírta. (Eine Heerpredige widter den Türken. Martin Luther. Wittemberg M. D. XXIX.) Egyéb iratokat is írt a török ellen. (L. Magyar Könyvszemle 1883. évf. VIII., 216–17.)
si dieu par sa saincte bonte ny mect la main, actendu mes-mes le desordre, que y est, et que ceste secte lutteriane sespauche et augmente tousiours de mal en is. (Margit főherczegasszonyhoz 1526 aug. 15-ikén Speierből irott levele. Kiad. Hatvaninál: Brüsszeli Okmtár I, 39.)
Így mondja egy röpirat szerzője, hogy a mohácsi vész oka «das betriglich geschwetz eines leichtfertigen menschen Luthers». (Ein Sendbrieff darinn angezeigt wirt vermeinte vrsach warumb der Türck widder die Hungern triumphirt vnd obgelegen hat. Dresten 1527. Apponyi Sándornál: Hungarica 154–155. ll., 194. sz.) Egy másik író, szólva a mohácsi vészről, ugyancsak kikel a protestánsok ellen. (Ad potentissimum atque invictissimum Ferdinandum Hungariae et Boemie… Regem… Georgii Sibuti Medici Poetae et Oratoris Panegyricus. Viennae Anno etc. M. D. XXVIII.) Egy harmadik író, Gans szerint a török hatalomra vonatkozólag mondja: kein Teutscher Potentat konte ihme als dann die Hand bietem, weiln der Lutter mit seiner schwermerey alle gegen einander Verhetzt, vnnd in Harnisch bracht. (Österr. Frawen Zimer. Cöln. (1638) 121. l.)
Ma se ben l’havessero, donde aspetterano aiuto loro? Da terra Tedesca che č piena di dissensione et senza una obedientia a li suoi superiori, et naturalmente inimica di questa natione? O da Pollonia che have fermato giŕ la tregua cum il Turco par cinque anni? …io non vedo nixumo rimedio di potr salvare questo Regnio, se lo Turco viene gagliardo, como verrŕ, si haverŕ a venire. (Relationes orat. Pontif. LXXVIII. db. Közölve Theinernél: Vet. Mon. II. 744. Újabban in Mon. Vatic. Hung. II, I, 306. S. v. ö. Fraknóival: MO a mohácsi vész előtt 212. l. Ugyanővele a Monumenták II, I. kötetének Bevezetésében CXXX. l.)
69. V. KÁROLY NÉVALÁÍRÁSA.*
1523 aug. 15-iki oklevelén, a M. Nemz. Múzeum levéltárában. Olv. Carol[us].
70. I. FERENCZ NÉVALÁÍRÁSA.*
1527 febr. 5-én Batthyány Ferenczhez intézett levelén a Batthyány-herczegek körmendi levéltárában. Olv. Francoys.
71. A VELENCZEI TANÁCS.*
G. Franco «Habiti d’huomenti Venetiani» cz. művéből.
