IX. MÁRIA PÉNZÜGYI VISZONYAI.
IX.
MÁRIA PÉNZÜGYI VISZONYAI.
MÁRIA PÉNZÜGYI VISZONYAI.
Hogy a király és udvara nyomasztó szegénységben Mária pénzügyi helyzete sem volt kedvező, már az előzőkből is kitetsző. Az ő jövedelmei részint családi vagyonából vagyis hozományából, részint nászajándéki birtokaiból és jogaiból, részint szerzett vagyonából, de részint az országtanács üzelmei után a reá eső nyereségrészekből is folytak. Mintegy 40.000 aranyra volt tehető évi jövedelme.* Hozományáról nem vagyunk eléggé tájékoztatva, de több mint valószinű, hogy a férje anyagi bajai közepette csakhamar kimerült.* Nászajándéka után járó jövedelmei nagyon rendetlenül és fogyatékosan folytak s a mi belőlök befolyt, azt legott elnyelték a tátongó szükségletek. A jövedelmek rendetlen és fogyatékos befolyásának nem kis oka azok kezelésének hitványsága volt. Az országtanácsban uralkodó főemberek Mária jövedelmeinek kezelését egy Innsbruckból hívott bukott kereskedőre bízták, ki manipulácziójával roppant zavart idézett elő, a királyné háztartásában. A nászajándéki birtokok részben már Ulászló, de sőt már Mátyás király idejében zálogba kerültek volt.* A zálogosítások aztán folytatódtak II. Lajos alatt, az el nem zálogosítottak pedig oly bérletbe jutottak, mely évekre kötötte le azokat a bérlők javára. A bérletösszegekről tudjuk, hogy Mária azokat nem egy esetben Lajosnak engedte át. Igy azt a 25.000 magyar = 31.250 rajnai forintot, vagyis a bányavárosok egész bérletét, melyet Mária a török elleni hadjáratra kölcsönzött s miről Lajos 1526 május 3-ikán elismervényt állított ki, meghagyva Thurzó Elek főtárnokmesternek, hogy ezen összeget a királynénak a 8 latos pénz verése királyt illető jövedelmeinek feléből múlhatatlanul kifizetni tartozzék.* A mohácsi csata után pedig e birtokok jövedelmei annyiban váltak Máriára nézve meddőkké, a mennyiben azok a Ferdinánd és Szapolyai közt kitört hatalmi versenygéskor Szapolyai birtokába kerültek.* Ferdinánd ugyan biztosított Máriának kárpótlásul ezért az alsó-ausztriai kamara jövedelmeiből havonkint 2000 forintot s egyúttal Stiriában Cili városát, várát és Purgh kastélyt biztosította neki összes jövedelmeivel és jogaival,* de a mindig pénz nélkül szűkölködő Ferdinánd, kötelességének éppenséggel nem tudott eleget tenni, mit Mária folytonos követelései eléggé bizonyítanak. A Ferdinánd és János király közt folyt béketárgyalások egyik nevezetes pontját épp ezen özvegyi javaknak Mária részére leendő biztosítása tette.* A bányák jövedelme Mária financziái gyarapítására csak később, mikor már Németalföldön volt, alakult kedvezőbbé.*
Óváry: Hazai állapotaink a mohácsi vész előtt. Századok 1885. évf. XIX, 400.
Szerémi szerint Verbőczy ekkép nyilatkozott az 1523. évi országgyűlésen hívei előtt, hogy Mária teljesen szegény. Dicebat Stephanus Verbwchj suis partibus: «Domini mei, decem massam (10 mázsa ezüst) dicit Regina habere, decem florenos non habet latroncula; sed est paupercula, quia ipsa pro sua commoditate wlt, non pro Regno nostro Hungaria.» T. i. A bevont egyházi kincset a maga hasznára kívánja fordítani. (Epist. de perd. cap. XXXII. p. 113.)
L. Wenzel: II. Ulászló király házasélete, közölve a Századok 1877. évf. XI, 820. Ugyanő: Az alsó-magyarországi bányavárosok küzdelmei a nagybucsui Dóczyakkal. Bpest, 1876. Akad. Ért. 50. s kk. ll.
Eredeti átiratában megvan Mária királyné brüsszeli levéltárában. Közli Hatvani: Brüsszeli Okmtár I, 33–34. Azonk. l. Mária jegyzékét ugyanott III. 26.
Erről I. Oláh Miklósnak, a királyné titkárának 1533 január 14-ikén Brüsszelből Scepper Kornél császári követhez intézett levelét. (Levelezése 272. l.)
A hártyán írott, Bécsben 1527 augusztus 1-sején kelt eredeti oklevél megvan Mária brüsszeli levéltárában. XVI. századi másolata megvan a cs. k. pénzügymin. ltárban Bécsben. Közli Hatvani: Brüsseli Okmtár I, 64–66. és Oberleitner: Österr. Finanzen u. Kriegswesen unter Ferd. I. i. h. XXII, 131–132.
A Ferdinánd és János király közt kötött s Ferdinánd által Boroszlóban 1538 június 10-ikén megerősített békében az egyik pont: Item ordinatum et conclusum est, quod Ciuitates montanarum, cum ipsis montanis et mineris, item Castra, Antiquum Zolium, O-Waar, Munkatsch et Huzth cum cameris Salium et alia bona vniuersa, quaecunque Sermae principi D. Mariae Hungariae etc. Reginae, sorori nrae charmae temporibus SS. quondam DD. Wladislai et Ludouici regum inscripta sunt, iuxta formam inscriptionum vita eius durante illi maneant illaesa, et si quae fuissent oblata, tempore publicationis pacis restituantur; ita tamen, vt de Castro Diosgyewr modernus possessor vel via juris vel concordiae per ipsam D. Reginam contentaur, et tunc castrum illud restituere teneatur; et ea mortua bona praescripta ad nos et heredes nostros in Regno successores praedictos deuoluantur. (Mária királyné számára küldött másolat a brüsszeli kir. ltárban. Közli Hatvani: Brüsseli Okmtár II, 13–14.)
Schradt Kristóf Selmeczről értesíti 1552 augusztus 7-ikén Máriát, hogy a bányái igen jól jövedelmeznek. Die Pergwerck hie zu Schemnitz seindt trefflich guet gefelt wochentlich von tausent bis in, tunfzehenhundert Markh Silber; so pessern sich die Perkhwerck zu Königsperg vnd Cremnitz, das nimmer einpuess, sonder nur gewin dabey ist. Die neugefunden goldperkhwerck in der Lipto vnd Woitza seindt auch aufrecht, dermassen das (wo got der Herr Frid geb) E. k. Mt Chamer so gross einkhomen haben würdt, weder vor nie, so lang die Pergstet steen gewesen ist. Datum Schemnitz in Prgstetten 1552. Aug. 7. (Brüss. Okmtár II, 348.)
58. OSTÁBLA II. LAJOS KIRÁLY MEDAILLONÁVAL.*
Hans Kels ostáblája a bécsi művészettört. múzeum gyűjteményében.
Mária nem habozott egyes esetekben férjeért jótállani.* Ily úton is birtokainak bérletei lefoglaltattak. A mi pedig szerzett birtokait illeti, ezek sem voltak jövedelmezés dolgában kedvezőbbek. Ők tényleg adomány vagy tétel útján több uradalmat szerzett magának. Így kapta, adományozás útján II. Lajostól 1522-ben Vöröskő várat,* csakhogy ezt már a következő 1523. évben Thurzó Elek kincstárnokoknak s fivérének, Jánosnak adományozta.* Majd megvette 1524 őszné 33.000 forint árán György brandenburgi őrgróftól Varasd, Medved, Rokonok és Lukovecz uradalmakat, illetőleg várakat, városokat és falvakat a hozzájok tartozó népeikkel.* Csakhogy ezek a privát szerzeményei sem lendíthettek anyagi viszonyain. Vöröskő megszerzésével csak költséges perei támadtak. Mikor ő ugyanis e várat elnyerte, a jogokkal természetesen a terheket is elvállalta, minélfogva kötelességében állott a vár birtokát terhelő 36.100 aranyforintot lefizetni. Kérdés támadt, hogy ez összeg ó- vagy újpénzben fizetendő-e? A per 1525-ig húzódott. Ekkor a nádor, Báthory István úgy ítélt,* hogy Mária ezt a 36.200 forintot fizetni köteles Szapolyai Jánosnak és Györgynek.* A mi az említett horvátországi birtokokat illeti, ezek közül Medved várát még ugyanazon 1524-ik évben megszerezte a Guzics-nemzetségből való Karlovicz Iván gróf.* A többi birtokok Ferdinánd osztrák herczeg kértére szerződésileg annak kezeibe mentek át azon feltétel mellett, hogy azt a 17.200 forintot, melyet a birtokok vételekor Mária készpénzben fizetett az őrgrófnak, Ferdinánd fizesse meg a többi hátralékkal együtt a 26.812 rajnai forintot.*
Így tudjuk, hogy jótállott 3600 schock erejéig Morvában, ez összegből kifizetett ő 900 schockot kamatért 4 éven át, 100 schock után évi 10 schockot, összesen 2184 m. forintot = 2730 rajnai forintot. (Hatvani: II, 28.)
Vöröskői levéltár Capsa VIII. fasc. I. Nr. I.
Vöröskői levéltár Capsa VIII. fasc. I. Nr. 4. Jedlicska: Kalászat a vöröskői ltárból, közzétéve a Századok 1869. évf. III, 453.
Kukuljevics Iván: Medvevár története. Megjelent az Arkiv za poujestuicu jugoslavensku III, 31–132.
Hiteles másolata megvan a vöröskői vár «Registratur» cz. okleveles könyvében.
Jedlicska: Kalászat a vöröskői ltárból. Közzétéve a Századok 1869. évf. III, 452.
Kukuljevics Iván: Medvevár tört. i. h.
U. o. II, 28. Ferdinándnak erre vonatkozó, 1531 márczius 6-ikán Bécsben kiállított s Brüsszelben Mária királyné ltárában meglevő eredeti német okiratát közli Hatvani: Brüsseli Okmtár I, 84.
59. BÁTHORY ISTVÁN NÉVALÁÍRÁSA.*
1528 márcz. 10-én kelt leveléről. Az Orsz. Levéltárban. Olv. Steffanus de Bathor manu p[ro]p[ri]a.
Rendes pénzjövedelemről nem lévén szó, s a befolyó jövedelmek lekötve lévén, nem csodálkozhatni a felett, hogy Mária a maga s udvara szükségleteit szintén hitelre, nagy kamatok mellett vásárolta. Így tudjuk Thurzó, királyi tárnokmester és kincstartó egyik iratából, hogy a királyné egyes kereskedőktől 4000 forintnyi selyem-, arany- és ezüstposztót vásárolt puszta hitelre.* Lajos király neki ugyan a pozsonyi harminczadra, a birtokok megvételére a 4000 forintot utalványozta, miről Thurzó Elek Budán 1526 május 3-ikán írást is állított ki, de minthogy a kincstáros az összeget nem adta meg Máriának, ennek magának kellett a 4000 forintot = 5000 rajnai forintot a kereskedőknek megfizetni.* Ugyancsak Mária fizette ki azt a 14.000 magyar forintot = 17.500 rajnai forintot, melyet férje, Lajos a mohácsi hadjáratkor Szerencsés Imrétől kölcsön vett és miről ő 1526 július 22-ikén Budán adósságlevelet állított ki.* Lajosnak az az 1500 magyar forintnyi adóssága is, melyet a pozsonyi harminczad jövedelmére Szerencsés Imrénél tett s miről ő 1526 április 8-ikán adósságlevelet állított ki, szintén Máriára, mint Lajos örökösére szakadt.*
Quod Reginalis Maiestas ad facte sue Matis a certis mercatoribus leuauit diuersas res in Pannis et rebus Sericeis, in valora quatuor Milia flor.
Mária jegyzéke Hatvaninál: Brüsseli Okmtár II, 27.
Hatvani. Brüsseli Okmtár II, 26. Mária jegyzéke.
Mária jegyzéke Hatvaninál: Brüss. Okmtár II, 27.
60. PÉNZVERŐMŰHELY II. LAJOS KIRÁLY KORÁBAN.
Egykorú metszet után.
A nyomasztó szükség kényszere alatt könnyen történhetett meg, hogy a királyi pár nem átallott beleegyezésével a forgalmi pénz anyagi értékének silányítását s így a valuta megrontását keresztülvihetővé tenni azoknak a pénzügyőröknek, kik feladatuk becsületességét nem vették kellőleg szigorúan. Tudjuk, hogy pápai s országgyűlési engedélylyel az egyházi kincset honvédelmi czélokra használták.* Bár igaz, hogy az így szabaddá tett egyházi kincs a királyi kényszerrendeletek daczára is csak kis részben szolgáltatott volt be,* más részben pedig csalárd kezek által elsikkasztatott,* mégis a temérdek pénzkészletből elég sok jött az állam rendelkezésére. Ölben szállították a királyi várba a tiszta ezüstöt oly nagy mennyiségben, hogy Mária, mint később látni fogjuk, a mohácsi csata után való hirtelen megfutamodása éjjelén el sem szállíthatta mind.* A mint a pénzkészlet egybegyűlt, Mária legott 25 pénzverőt hozatott Bécsből Budára s itt Keresztelő Sz. János utczájában levő egyik házában pénzzé verette.* Csakhogy e pénz, mivel anyagát rézzel felette vegyítették, hitvány minőségű volt s csakhamar rossz hírbe jutott.* Öt érem értéke ment egy Mátyás királybeli éremre, utóbb 32 tíz Mátyás királybelire.* Beváltáskor a német és magyar kereskedők 150 ily éremért egy régi jó forintot adtak csak.* «Akkora kárt okozott ez által a királyné az országnak, mondja Szerémi György, s akkora zsákmányt ejtett az országból, hogy a török, felperzselve az országot, azt jobban nem károsíthatta volna.»*
1526 június 21-ikén Budán II. Lajos elismeri, hogy pápai engedélylyel a budai és pesti templomok s kolostorok kincseit összeszedette a török ellen viselendő háború költségeire azon kötelezettség mellett, hogy háború után a pozsonyi harminczadból visszatérítse. (Mon. Rom. Eppal. Vespr. IV, 301–302. Másolata a bpesti egyet. könyvtár kézirattárában. Katona: Hist. Crit. XIX, 623. Egyháztört. emlékek a magyarorsz. hitújítás korából. I, 266.) Az 1523. évi országgyűlési engedélyt illetőleg pedig olvassuk Szeréminél: Et clamauit arbiter, quod de domo Dei exigant partem vel medietatem auri et argenti ad necessitatem Hungarie Regni. Et congregacio erat idem anno 1523 in octua natiuitatis Marie, et sic determinauerant congregacionem malam et fatuitatem contra spiritus sanctum etc. (Epist. de perd. cap. XXXII. p. 113.)
L. a székesfejérvári és a nagyváradi káptalanokhoz intézett királyi rendeleteket. (Pray: Epist. Proc. I, 250. Engel: Mon. Ungerica 235. l. Ugyanő: Gesch. des Ungr. Reichs III. II, 290–91.)
Közpanasz volt már az egykorú időkben.
nobiles et magnates et coloni vehebant coclearia argenteas et simillime ciphos in vlnis suis ad monetarios in duobus annis. Alább: Post vesperas ad arcem quilibet in vlnis vehebant purum argentum ad Reginam; et tot argentum purum cumilauerat Regina, quod quando fugam dabat in nocte, quod non quebat omnes secum ferre. (U. o.)
Inde jam Regina gaudens, quod consenserunt regnicoli Hungarie ad libitum Regina Mária, mox ad Viennam post monetarios elegit, et duxerunt 20 quinque ad Budam, et in vico S. Joannis Baptiste domum eius deputaureunt, et inceperunt concuture dearios tm. in deformes. (U. o. cap. XXXIII. p. 113.)
Et de pura linea proicebant vnam pisetam argenti inter cuprum rubrum marcij, et debent extra colonis, qui pauperes non intelligebant… Et illa pecunia nil valoris reputabatur, et durauit vsque quattuor. (U. o. cap. XXXIII. p. 114.)
Qua pecunia demum regnicolis de quinque sub vna denariis Mathie Regis deputabant; demum triginta duos pro decem. (U. o.)
Post hec sencies mercatores Germani et Hungari, ad redimendum pro vno floreno in pecuniis bonis antiquis de pecunia reginalis centum et quinquaginta dabant pro rebus Germanis. (U. o.)
Ita Regina fecerat latruncula magnum dampnum Hungarorum, et tam magnum spolium fecerat, quod si Turcus se inter in vrgendum posuisset, totum Regnum Hungarie non fuisset dampnum. (U. o.)
61. II. LAJOS ARANYPÉNZE. I, II.*
Körirata: LVDOVICUS * R[ex] *VNGARIE * Hátlapján: * S[anctus] LADISLAVS * REX * 1516.
Kétségtelen, hogy Szerémi gyűlölettel viseltetett a királyné mint német származású hölgy iránt s így az ő részességét a rossz pénz szerzéséhez kelleténél nyomósabban emlegeti. Rosszhiszeműségét az író azzal is árulja el, hogy az egyházi kincseknek pénzzé való verését Mária személyes kapzsiságára vezeti vissza, mintha vele a királyné nem az országnak, hanem a saját maga szükségletének kielégítésére gondolt volna,* a miben azonban vádja teljesen igazságtalan. Mária és férje viselkedését ez ügyben csakis az országos köz anyagi viszonyaik züllöttsége teszi megérthetővé. De egy pszichológiai momentum is magyarázza a dolgot. Az anyagi szűkösség egyik közvetlen következménye volt, hogy Mária kezdetben szellemének azt a tulajdonságát, mely későbbi életéveiben oly határozottan kifejlődött s egyéniségét annyira önállóvá tette, önállóságát ki nem fejthette. A folytonos függőség és ráutalás mintegy békóba szorította energiáját. Az ország hatalma akkor három férfiu kezében volt: Szalkay Lászlóéban, Brandenburgi György őrgróféban és Del Borgo Károly császári követében. E három férfiu a legjobb egyetértésben élt egymással, támogatták kölcsönösen önző érdekeiket s függővé tették maguktól még azokat is, kik belátva önző czéljaik politikájába, lelkükben határozott ellenségei voltak. Mikor ők Lajos kíséretében Prágából visszatértek Magyarországba, csakhamar elszakadtak egymástól. Del Borgo Károlyt V. Károly császár visszahívta a magyar udvartól, Brandenburgi György pedig viszályba keveredett Szalkayval és pedig a miatt, mivel Szalkay László elhódította az őrgróftól azt a Helene nevű cseh hölgyet, ki Lajosnak Prágából való visszajövetelekor az udvarral hazánkba jött.
Epistola de perd. i. h.
62. II. LAJOS EZÜSTGARASA.*
Körirata: LVDOVICVS * D[ei] * G[ratia] * R[ex] * VBGARIE * Hátlapján : * MONETA * NOVA * AN[n]NO * DOMINI * 1521.
E viszály következménye volt, hogy Szalkay egyes magyar urakkal szövetkezett az őrgróf ellen, kit végül is sikerült az udvartól távol tartani. Minden hatalom Szalkay kezébe került.* E férfiu jellemét az egykorúak, Campeggio és Burgio nagyon selejtesül tüntetik fel. Nagy műveltségű, szép tanultságú férfiú volt ugyan, de annyira önző és érdekhajhászó, hogy e rút szenvedélyének minden egyéni, állásbeli és hazafias tekintetet feláldozott. Szertelen gazdagságra törekedett, hogy a haza tönkrejutása esetén is legyen miből bőségesen megélnie. Az országtanácsba tőle függő urakat neveztetett ki s Burgio jelentéseiből tudjuk, hogy mily körmönfont ravaszsággal vihette általuk czélhoz a maga terveit. Mária királynét is egészen függővé tette magától azáltal, hogy anyagi és pénzügyi viszonyait úgy rendeztette, hogy folyton az ő közvetítésére rá volt utalva. Alig szabadult meg a királyné az egyik szükségből, máris a másikba esett, úgy hogy Szalkay s az országtanács folytonos támogatására szorult s azzal egészen tőlük függővé lett.*
penes quem est summa rerum, mondja Campeggio bíboros-legatus Budán 1525. április 13-iki jelentésében. (Relationes XLIV. db. in Mon. Vct. Hung. II. I, 156. Theinernél: Vet. Mon. Hung. II.
Burgio jelentései alapján Óváry: Hazai állapotaink a mohácsi vész előtt. Századok 1885. évf. XIX, 399–400.
