VI. MÁRIA HAZÁNKBA ÉRKEZÉSE ÉS MEGKORONÁZÁSA, FÉRJHEZMENETELE ÉS PRÁGAI ÚTJA. BUDAI OTTHONA.
VI.
MÁRIA HAZÁNKBA ÉRKEZÉSE ÉS MEGKORONÁZÁSA, FÉRJHEZMENETELE ÉS PRÁGAI ÚTJA. BUDAI OTTHONA.
MÁRIA HAZÁNKBA ÉRKEZÉSE ÉS MEGKORONÁZÁSA, FÉRJHEZMENETELE ÉS PRÁGAI ÚTJA. BUDAI OTTHONA.
AZON idő alatt, hogy Mária Annával együtt Innsbruckban nevelkedett, a pozsonyi, illetve bécsi congressusi egyezmény, mely a vőlegények egyikéül Miksa császárt helyettesítette, azt a határozott kialakulást kapta, hogy Anna férje a Habsburgok közül Ferdinand főherczeg, Mária fivére legyen. Ez meg is kötötte 1520 deczember 11-ikén Annával a procurationalis házasságot Innsbruckban. E házasság megkötése czéljából a nevezett főherczeg még november 20-ikán teljhatalmat állított ki mollenburgi báró Regendorf Vilmos, Dietrichstein Zsigmond és Speranzi brixeni prépost részére,* de ugyanez alkalomból Máriának Lajos koronázott királylyá való procurationalis házassága megkötésére Balbi Jeromos pozsonyi prépost és ákosházi Sárkány Ambrus zalai főispán is kaptak volt hasonló teljhatalmat.* Jelen volt a házasságkötésen az erdélyi Corner János apostoli vicarius és esztergomi pap is. Az esketési szertartást Lénárt wiltaui premontrei apát végezte. A nevezett teljhatalmazottak egyúttal mint tanuk voltak jelen este az elhálás czeremoniáján is és hitelesítették az e napon hozott határozatot, melynek értelmében a következő évben Anna Ferdinándnak, Mária Lajosnak a valóságos elhálásra átadassék.* A következő 1521. évben, május 26-ikán megtartották végre Ferdinánd és Anna Linzben nagy ünnepségek közt, a császár és a magyar király orátorainak, sok fejedelmi és egyházi főúr jelenlétében egyházi egybekelésüket,* de Máriának Lajossal való egyházi egybekelése még több hónapi késedelmet szenvedett, mert azt Mária magyar királynévá történendő megkoronázásának kellett megelőznie.
Kirchmair is említi az emlékiratában: Doch an dem 11-ten Tag Dezember kam von dem Kunig ferdinando gen Insprugg ain her, genant Her Wilhalm von Rogendorf. Derselbig hielt die sponsalia mit der von Vngern, anstat seines Herrn ferdinando. (Denkwürdigkeiten seiner Zeit 1519–1553. I. h. Scriptores I., 451.)
So kam gleich an demselbigen tag (t. i. 1520 deczember 11.) Ain Vngerischer herr, genant graf Ambrosy schärcke, der hielt sponsalia mit der von osterreich. Vnd warden also paide vermechlung auch beeligung auf dem abgemelten tag zu Insprugg herlich verpracht. Der Vnger erschine anstat seins herm des Jungen Kunigs vast herlich. Vnd als gewislich der anschlag was, so solten auch paide hochzeitten den Ersten suntag nach ostern volfuert wrden des 1521. Jars. Dan baide wol ze leiden muglich gewesen sind. (Jorg Kirchmaier i. h. Scriptores I., 451–52. Azonk. l. Fessler: Die Geschichten d. Ungarn. VII., 49.)
Az erről szóló, Croner János apostoli és császári jegyző által kiállított okiratok Praynál: Annales V., 38. s kk. ll.
Az ünnepélyen személyesen részt vett Herberstein Zsigmond báró írja: «Ich belib da (Lynntz), hintz Ertzhertzog Ferdinannd khame, dann da wartettn seiner Durchl. Praut, Khünigin von Hungern Anna, wund Schwester Khünigin Maria. Allso hielt sein Durchl. hochzeyt am Suntag der heilliben Driualtigkhait, das was der Sechsvundzwaintzigist tag May. Bin bey solicher hochzeyt auff mein selbst Cossten beliben. (Selbst-Biographie Karaján kiadásában. Fontes rer. Austr. Script. I., 249.) Közelebbi részleteket közöl egy másik egykorú diplomata: Cuspinianus. Ennek Napló-feljegyzése szerint MDXXI. 26 Maii. Intra 2-dam et 3ia horas ingressus est Lyncium Archidux Austrie Ferdinandus, cum Cardinale Salczburgensi Matheo, Duce Ludouico Bauarie, Episcopo Tridentino, et Andrea de Burgo, qui oratores erant Cesaris Caroli. Sequuti sunt hos tres fratres Marchiones Brandeburgenses Casimirus, Johannes et Georgius, qui una cum Ambrosio Sarckan (Sárkány) agebat oratorem Regis Hungarie. Dehinc Dux Ernestus Bauarie, Episcopus Patauiensis, Episcopus Labacensis (Rauber Kristóf), Chiemensis (Pirstinger Bertold), Viennensis (Slatkoniai György) Episcopus Georgius Duci extra vrbem occurit et crucem osculandam prebuit. Cardinalis (Lang Máté, salczburgi érsek) Ferdinandum cum D. Anna, Regina Hungarie, copulauit, et mane celebrauit officium. Nuptie triduo letissime acte sunt. (Közölve in Font. rer. Austriac. I., 413. Azonk. l. Geissan: Hist. Tagebuch d. Erzhauses Österr. 108. l.) E tudósítást kiegészíti egy másik egykorú író Jorg Kirchmair von Raugen, kitől megtudjuk, hogy a lakodalomnak Innsbruckban kellett volna megtörténnie, hol Anna Máriával együtt már hosszabb időn át nevelkedett, de a tiroli parasztság lázongási kihágásai miatt, Innsbruck nagy kárára a fényes ünnepséget Linzben tarták meg. Im Eingang des Monats juni 1521 (azaz helyesen május 26-ikán), da wart die hochzeit zu linz mit Kunig ferdinando vnd des Kunigs tochter von Hungern herlich verpracht. Der Kunig Ferdinandus kam gar ausser Niderlannd gen Lintz; so kann die Kunigin von Insprugg dahin. Vnnd was gewiss die Maynung, wo im diesem Land vnter der paurschaft nit ain solche vngehorsam erschienen, wär der herlich pracht der hochzeit zu Insprugg gehalten, das dan disem Land nit ain klain Er, auch grosser nutz gewesen wär. (Dunkwürdigkeiten siner Zeit. 1519–1553. Kiadva a Fontes rer. Austr.-ban. Scriptores I., 455. Ezekhez l. még Kollár: Auctar. dipl. ad. Hist. Velii valamint Pray. Annales V., 38. Ugyanő: Hist. regum Hung. II., 590. Katona: Hist. Crit. XIX., 188–204. és u. ö.: Epit. chron. rer. Hung. II., 644.)
Mária az 1521-iki év nyarán* érkezett a fiatalság bájában, 16-ik életévében Magyarországba. Ideérkezése épp nagyon szomorú időbe esett. Az ország kulcsa, Nándorfejérvár sorsa volt akkor függőben. A harczias Szulejman Piri basát rendelte ki a nevezetes vár elfoglalására. Az országos tanács, felfogva a fenyegető nagy veszedelem horderejét, tanácskozással és nemzetközi segélykéréssel igyekezett a bajt az országtól elhárítani. Ám csakhamar kitünt, hogy sem tanácskozással, sem segélykéréssel a bajt megelőzni nem lehet. Erélyes ellenállásra pénzhiányból sem lehetett gondolni, de maga a király is inkább házasságával mint harczias védelemmel volt elfoglalva s Nándorfejérvár védelmét tényleg el is halasztották.* Ily körülmények között Máriának hazánkban való fogadása sem lehetett oly örömzajos, mint a milyen az rendes körülmények között lenni szokott. Mária úgyszólván csendben érkezett Budára.* Útja őt Innsbruckból Bécsbe vezette, honnan a Dunán evezett le Pozsonyba. Innen szárazon tette meg a Csallóközben az utat Komáromba, de útközben megállapodott Sárkány Ambrus főispán meghívására ennek nagyszarvai várkastélyában.* Komáromból Esztergomba újból a Dunán utazott. E városban őt a pécsi püspök és Perényi Imre nádor özvegye, Dorottya fogadták,* majd tovább folytatta a vizi utat, Ó-Budán szállottak partra s innen Mosa László, Batthyány Ferencz és Rétházi Lukács s mások vezették leendő székhelyére Budára.* Mária megjelenése mindenfelé jó benyomást tett.*
Közelebb meghatározza az időt Szerémi. Azt írja ugyanis az 1521-ik évhez: Et eodem anno mortuus erat Thomas archiepiscopus in mense Junii inter octauas corporis Christi. Et post sepulturam ejus introiuit ad Hungariam sola germanica ancilla nomen Maria que erat desponsata jam Ludovicii Regis. (Epist. de perdic. Regni Hungarorum cap. XXIX., p. 92.) Bakócz Tamás esztergomi bíboros-érsek † 1521 június 15-én s így Mária június 2-ik felében érkezett ide. Ily értelemben írja Oláh Miklós is: Thomas Bakocz de Erdeodi, card. Strigoniensis, mortuus in mense Iunio, anno 1521 … Eodem anno Maria regina, deducta in Hungariam, excepta fuit Budae a rege Ludouico in mense Iunio. (Bélnél: Adparatas I., 39. Azonk. l. Katona: Epit. Chronologia rer. Hungaric. II., 645.)
Prolongauerunt arcem sic Nandor-Albam expedire seu defendere ad sedecimum diem. Inde Regi ad thalamum oportet preparare se. Jam etiam debebant tempestiue auxilium mitere contra Turcas et absoluere arcem nobilissimam predictam. (Szerémi: Epist. de perd. Reg. Hung. cap. XXIX. p. 93.)
Introiuit ad Hungariam sola. mondja Szerémi. Majd: Postea venit Maria cum ancillis suis, et nullus cum et aliquis magnus dominus. (U. o.)
Ezt Istvánffitól tudjuk, ki szerint Ambrus ur, pénteki nap lévén, Máriát fényes bőjti ebéddel fogadta, mely alkalommal Mária bámulatát fejezte ki a feltálalt halak sokfélesége, különösen a Fekete-tengerben otthonos vizák felett. (Hist. Lib. VII., 57.)
Ipsa latrocula venit per Ister aquam super rates et in Cutam supra Strigonien resedit. Et posteam elegerunt episcopum Quinque Ecclesiensem, et magnificam dominam Doroteam vxorem condam Emerici Prinij.
Et sic duxerant ad Budam, et de aqua Ister reascendit ad terram supra O-Buda. Et isti aulici, videlicet Ladislaus More et Franciscus Batyani et Lucas Rethlazij, et tales latrones pares ad eam introduxerunt ad Budam. (U. o.)
Engel: Gesch. d. Ungr. Reiches III–II., 227.
38. II. LAJOS KIRÁLY.*
(XVI. századi metszet után.)
Mária koronázásának ügye még az 1521. évi november 19-ikén megnyílt s a deczember 6-ikán befejezett országgyűlésen került tárgyalásra.* Az országgyűlésnek erre vonatkozó tárgyalásai azzal végződtek, hogy a rendek beleegyeztek Mária megkoronázásába, melynek már két nap mulva kellett megtörténnie.* A fényes szertartás 1521 deczember 4-ikén ment véghez Székesfehérvárott, hol Erdődy Simon zágrábi püspök, ugyanazon férfiu, ki később János királyt vallotta Lajos király utódjának, tette fejére a koronát, mert Várdai Pál, bár kinevezett veszprémi püspök volt, még nem volt felszentelve s így a koronázást nem végezhette. Koronázás után 1522 január 13-ikán ment véghez Budán Máriának a nagykorúnak nyilvánított 16 éves Lajossal az egyházi egybekelése. Hogy ennek létrejötte körül sok érdeme volt Balbi Jeromos pozsonyi prépostnak, ezt maga Mária emeli ki azon levelében, melyet 1521-ben augusztus 11-ikén Budáról testvérbátyjához, V. Károly császárhoz a török ellen való segítség megadása ügyében intézett. Ajánlja ebben Balbit a barii érsekségre a nápolyi királyságban az osztrák ház körül szerzett nagy érdemei miatt s különösen azon érdemei miatt is, melyeket az ajánlott ajánlója, Mária és sógornője házassága körül szerzett.
Acta Tomic. VI., 407–15.
Ursinus Velius i. h.
MIKSA CSÁSZÁR INNSBRUCKI SÍREMLÉKE.*
Eredeti fénykép után készült.
A budai egyházi egybekeléssel egyesült két egymást igaz érzéssel szerető szív. Mária élte végeig, évtizedekkel túlélve férjét, igaz hitvesi hűséggel viseltetett férje iránt. De Lajos is viszonozta neje érzelmeit. Bár a budai udvari élet nem egy kalandja csábítólag hatott Lajos érzékeire, mégis minden megtévelyedése daczára is nejét mindvégig szerette. Házassága egész ideje alatt nejének tüzes imádója, a nászhetek férje, a házasság szenvedélyes, odaadó eleme maradt. Ennek koronatanuja maga Mária, ki Chimai herczegnőhöz intézett egyik levelében azzal dicsekszik, hogy «neki a férjek gyöngye jutott osztályrészül.»
Még a koronázáson jelen volt cseh követek meghívták a cseh rendek nevében Lajost és Máriát Prágába, hogy ott az utóbbi szintén megkoronáztassa magát cseh királynévá. Nyilván nem ez volt az első meghivás, mert egy azonkori diplomata már 1520 július havában jött a bécsi kormánytanács küldetésében Magyarországba azon alkalomból, hogy a magyar király akkor Csehországba utazni készült.* Akkor az utazásból semmi sem lett, mert Herberstein még az év szeptember havában is hiába várakozott Pozsonyban.* Mária koronázása csak újabb alkalmat adott a cseheknek a meghívás ismétlésére. Ám a magyar urak akkor is ellenszegültek a kérés teljesítésének, okul adván, hogy a király ily veszedelmes időkben az országot a török bátorítása és a magyarok megfélemlítése nélkül el nem hagyhatja. Ám néhány hét mulva négy cseh főúr érkezett Budára, ismételve a cseh nemzet óhaját s a török ellen való segélynyujtás igérete mellett kérték Mária és Lajos elbocsátását. Hosszas tanácskozások és viták után Lajos, főleg Mária sürgetésére, útra kelt nejével, igérve, hogy husvétra ismét hazajönnek. Lajos és Mária királyné kíséretében több magyar főúr s köztük Szalkay László egri püspök mint magyar cancellár is volt.
Desselben Jars (1520) im Julio zw dem Khunig Ludwigen geen Hungern durch die öbersten des Erwellten Römischen Khünigs vnnd khünfftigen Khaisers Comissarien oder Regenuten geschickht. Nachdem der Khünig in Behaimb raisen wollt, wichtige sachen zuhanndlen, sambt herrn Jan Mrüxi, dahin dann des Khünigs zu Polln Pottschafften auch derhalben geschickht warn. (Selbst-Biographie Karajánnál: Fontes rer. Austr. Script. I., 225.)
Vnnd hienndlen da zw Prespurg gar in September. (U. o.)
39. SZALKAY LÁSZLÓ NÉVALÁÍRÁSA.*
1524 nov. 23-án kelt leveléről. Olv. Ladislaus Archi[episcopus] Strigo[niensis] manu p[ro]p[ri]a.
Márczius 9-ikén Brünnben voltak, hol a következő napon Cuspinianust és követtársát Polhaen Czirjéket audientián s ebéden fogadták.* Márczius 12-ikén királyi válaszban részesültek s újból a királyi párral ebédeltek.* Márczius 13-ikán a király esküt mondott a morváknak.* Ezután a királyi pár folytatta útját.
Cuspinianus Naplójegyzete: MDXXII 9. Martii. Venit Rex Ludouicus cum Regina et omni curia sua Brunam. Et die sequenti habiuimus audientiam, ac pransi sumus cum Rege et Regina. (I. h. 414. l.)
12. Martii. Accepimus Responsum et pransi sumus cum Regina et Rege (Ugyanő u. o.)
13. Martii. Jurauit Rex Morauis. (Ugyanő u. o.)
Már Csehország határán járult eléjök az ország rendeinek képviselete s kísérte őket onnan nagy fénynyel az ország fővárosába, Prágába, hova márczius 28-ikán vonultak be. Itt a lakosság tomboló örömmel fogadta őket. A király 1522 május 9-ikén esküvel fogadta meg a csehek kiváltságainak és szabadságainak megtartását, mire az olmüczi érsek Máriát 1522 június 1-sején cseh királynénak megkoronázta.* Ez ünnepélyes államactuson, hogy az urak és lovagok versenygésének és czivakodásának Lajos véget vessen, ő maga vitte neje előtt a koronázási jelvényeket.*
A velenczei követ 1522 január 21., 26., február 12. és 14-iki jelentései. V. ö. Engel: Gesch. d. Ung. Reichs III., II., 233. Palaczky: Gesch. Böhm. V. II., 453. Szalay: MO tört IV., 567. Fraknói i. m. 434–35. ll. A Jahrbuch d. kunsthist. Sammlungen d. Allerh. Kaiserhauses. Wien 1893. XIV., 157. 1522 márczius 28-ikára teszi.
Sacher-Masoch i. m. 45–46. ll.
40. BUDAVÁR SCHEDEL KRÓNIKÁJÁBAN.
Fametszet után.
41. MADARÁSZAT HÁLÓVAL A XVI. SZÁZADBAN.
Lajos azután, hogy a cseh bajokat elintézze, országgyűlésre hívta meg a rendeket, melyek katholikus, lutheranus, utraquista, pikkardista pártállásuk szerint rakonczátlankodni kezdtek. Főleg az ország nemessége, gyűlölettel eltelve az ország polgársága iránt, kezdett zavarogni. Ám Lajos csakhamar engedelmességre szorította őket s meghagyta nekik, hogy az ország adósságait törleszszék s hogy a török ellen segélycsapatokat küldjenek. Lajos és Mária a polgárság iránt való rokonszenvüket azzal mutatták, hogy a főnemesség meghivásait el nem fogadták s lakomáit az óvárosi városházán tartották a hozzá hű polgárság körében.* Ezt az urak annál inkább rossz néven vették nekik, mivel az összejöveteleken Lajos excessiv természete, daczára fiatal házasságnáak, meg-megnyilatkozott. Hogy a prágai tárgyalásokon jelen volt Ferdinánd osztrák főherczeg oratora, báró Herberstein Zsigmond is, tudjuk ennek életirati közléséből.* Még június hóban visszament Ausztriába a tapasztaltakról jelentést tenni urának.* De Lajos és Mária, az 1523 január 6-ikára kiírt magyar országgyűlést február 14-ikére, majd meg április 23-ikára elhalasztva, még csak 1523 május 2-ikán érkeztek vissza Budára.*
Sacher-Masoch i. m. 45–46. ll.
Aus der Nestat schickt mich sein Fürstl. Durchl. zw Khünig Ludwigen gen Prag im Junio. (Selbst-Biographie i. h. Script. I., 256.)
Kitetszik ez Burgo András császári követnek Prágában 1522 június 29-ikén Ferdinándhoz írott leveléből. Reuertens, írja ebben, ad Serenitatem Vestram D. Sigismundus Herberstainer, eius Orator, referat singula, que acta sunt, et in quo statu sint negocia, circa que prudenter versatus est. (A levelet közli Herberstein i. h. I., 256.)
Fraknói: A Hunyadiak és a Jagellók kora. 442. l. Az ismételt elhalasztást bizonyítja magának Lajosnak 1523 április 17-iki, Lengyelországba küldött követéhez intézett utasítása. (Acta Tomic. VI., 238.) S így Herbersteinnak azon 1523-ból való közlése. Am fünffvndzwaintzigisten February bin Ich auff Gotschien zw Khunig Ludwigen geen Ofen geschickht (Selbst-Biographie i. h. 263. l.) s ugyanennek 1523 április havi másik jelentése: Am Sibenvnndzwaintzigisten Aprilis widerumb nach Ofen zw dem Khünig (i. h. 264. l.) nem vehető a fentebbieknek czáfolatául. Csak bizonyítja, hogy Lajos mennyire tartotta úgy saját rendeit, mint az osztrák kormányt is visszajövetele iránt bizonytalanságban. Lajosnak még csak májusban volt visszatérésével egyeztethető meg Herberstein azon további megjegyzése: Am zwenvnndzwaintzigisten May Bin Ich wider (t. i. von Ofen) in die Neustat komen. (U o. 64. l.)
Innentől fogva Mária és Lajos csaknem folytonosan Budán tartózkodtak.* Itt találhatta Mária még leginkább azt a kényelmet s azt a fényüzéses házi berendezkedést, melyhez szokva volt. Tudjuk, hogy Mátyás király Budát, úgy a királyi várat, mint magát a várost is nagy igyekezettel, de sőt erőszakos ösztönzéssel is* jobb karba állította, nemcsak mivel ez által renaissancehajlamainak és igényeinek tett eleget, hanem mert ezzel nemzetközi hatalmi állását is öregbíteni igyekezett külső fényben és befolyásban. A közvetlen elődei által elhanyagolt, polgárháboruk, politikai versenygések és zavarok által nagyban rongált házakat, palotákat, utczákat tataroztatta, helyreállíttatta, a várost új épületekkel díszíttette, nehogy elhanyagolt vagy egészen romobka dűlt épületek miatt a külföldiek előtt szégyenkeznie kelljen. Így Buda az ő uralkodása alatt a continens egyik legkiesb, legszebb városává lett. Halála után a városnak és várnak ezen külső csinosságát a trónra jutott királyok s szerencsétlen közviszonyok ugyan nem jelentéktelenül károsították,* mindazonáltal Mária királyné, hála királyné-elődjének, Annának, II. Ulászló nejének, II. Lajos király anyjának okosan fényszerető gondoskodásából, melylyel az II. Ulászló esztelen pazarlását ellensúlyozni iparkodott,* Budán még mindig elég úri lakásra találhatott.
L. Ráth: A magyar királyok hadjáratai 280–82. ll.
Csánki: Mátyás király mint városépítő, közzétéve a Századok 1904. évf. XXXVIII, 297–395.
Mátyás király halálától (1490) Ulászló házasságáig 12 esztendőnél nem hosszabb idő telt el, de az ezen rövid idő alatt beállt szerencsétlen politikai és társadalmi események mégis oly mélyenható változásokat és indulatokat eredményeztek, hogy 1502-ben már alig lehetett ráismerni azon Magyarországra, mely Mátyás alatt Európának egyik legvirágzóbb állama, egyik legelőkelőbb hatalmassága volt. (Wenzel: II. Ulászló házas élete, közzétéve a Századok 1877. évf. XI., 816.)
Dubraviustól tudjuk, hogy Anna a II. Ulászló jószívűségével visszaélő s tolakodó kéregetőket az udvartól eltávolította s a királyi lakást királyi fényben ragyogtatta, brevique insignem thesaurum coacervavit, ac prima Reginarum abacum Regis ex solido auro plane Regium instruxit, agressa dein mensas argenteas adornare, ne quid aliud in coenaculo Regis, nisi aurum et argentum purum putumque resplenderet. (Dubravius: Hist. Boemica Lib. XXXII., 131. Baseli 155. évi kiad.)
42. SOLYMÁR A VADÁSZSÓLYOMMAL.
Dürer Albert.
A velenczei követek jelentéseiből tudjuk, hogy Anna királyné, a budai környék egyik-másik helyének kivételével, csaknem mindig budai otthonában szeretett tartózkodni* s így a maga kényelme és királynéi méltósága okából ezen otthonát lehetőleg jókarban tartani s azt ékesíteni szerette. A mi halála után a kastély berendezésében netán hanyatlásnak indult és értékes ezüstnemüiből netán elkallódott,* azt Mária abból a gazdag kelengyéből, melyet magával hozott volt, könnyen pótolhatta. Hogy tényleg II. Lajos és Mária budai residentiájának előkelőnek kellett lennie, kitetszik abból, hogy a mohácsi vész után török kézre került Budát és királyi várát a török írók magasztalólag említik.*
Badoer János velenczei követ a dunai szigetet (Csepelt) s Esztergomot említi Ulászló és Anna kirándulási helyeiül, különben mindig otthon voltak, poi ritornono, e sempre ando a caze. (Az 1503. évi szeptember 25-ik, október 5-iki jelentése Marino Sanutónál október 7-iki és 23-iki jelentése. (L. Wenzel: II. Ulászló király házasélete i. h. 1877. évf. XI., 825.)
Dubravius említést is tesz erről. Az arany- és ezüstneműekre vonatkozólag írja: In ista post obitum Reginae, sicut in alia Regis bona, impetus, non quidem festinus, sed lentus factus est ab Harppis aulicis, qui tempora rapiendi observare, nimiaque Regis bonitate ad suum quaestum abuti probe noverant. (Hist. Boiemica. Basel 1575. 301. l.)
Igy Evlia Cselebi mondja, hogy mikor Szulejman szultán Budára bement, látta, hogy az olyan vár, minőt még szem nem látott. Csársija és bazárja többszörös és tetszetős. Házai művésziek és ragyogók. Utczái márvány-kövezetűek és tágasak. Azután a király palotájába ment s miután azt teljes hét órán át megnézegette, így szólt: «Ah! mi lenne, ha ez a palota a mi Isztámbulunkban a Szeráj-burnun volna.» Magában a várkastélyban pedig «ritkaszép tárgyakat, drágaköves trónokat, százakra menő, drágaköves ablakredőnyöket és ajtókat, bronzból készült bearanyozott fényes angyal-alakokat, a régi királyoknak bronzból készült szobrait» találta, melyeket aztán mind Konstantinápolyba küldött. (Evlia Cselebi török világutazó magyarországi utazásai 1660–1664. Karácson Imre ford. Török-Magyarkori tört. emlékek. Török történetírók. III. 217–19.) Egy egykorú hazai író, Zermegh János is említi, hogy a török, Budát kezére kerítvén, azt egészen feldúlta, arci soli, admiratus ingentem structuram, et aedificiorum pulchritudinem magnificentiamque...pepercít. (Rergestar. Commentarius. Schwandtnernél: Scriptores II–I., 383.
De Budát kedveltethette meg Máriával a főváros környéke is. Dunamenti magas fekvésén kívül kies hegyvidéke, messzire elhúzódó vaddús erdőssége egyaránt bájossá tették az ottan való tartózkodást. Mária szórakozási főszenvedélye már ekkor a vad űzésében mutatkozott. A budavidéki vadászatok mindenkor hírnevesek és keresettek voltak s így a királyné e szenvedélyét Buda vidéke bőven elégíthette ki. Többször ki is rándult férjével vagy egyedül a környékre: a Csepelre, Zsámbékra és Visegrádra, majd távolabbra is, Pozsonyba, Magyaróvárra, Diósgyőrre, hol várai vagy kastélyai voltak. Zsámbékot egy XVI-ik századi követ, Lorenzo Orio említi olyanul, melybe Lajos, kísérve Brandenburgi György és Bornemissza, nemkülönben a két utóbbi csapatai által, megszállott.* A magyaróvári uradalomhoz tartozó Féltoronyban méntenyésztési telep volt, mely iránt Mária nagyon érdeklődött. A Csepel szigetére, már az Árpád-házi királyok kedvencz tartózkodási helyére, sólyomvadászatok vonzották. Brodarics István visszajövén Rómából Budára, említi, hogy Ő felségeiket nem találta Budán, hanem a Csepel szigetén, hová szórakozás okából rándultak ki.* Két, most már elkallódott felirat hirdette, hogy Mária Diósgyőrött tartózkodott.* Igen fényes napokat töltött 1523-ban Németujhelyen és Pozsonyban. Amott találkozott ő és férje Ferdinánd főherczeggel, valamint V. Károly császár és Zsigmond lengyel király követeivel, tanácskozva velök a magyar belazvarok megszüntetése és a török ellen indítandó hadjárat előkészítése ügyében. Pozsonyban érte őket az új pápa, a még nagybátyja X. Leo által Magyarország protectorává kinevezett VII. Kelemen (Medici Gyula) megválasztásának híre, mi úgy a királyi párt mint a város lakóit nagy örömmel s lelkesedéssel töltötte el. Lajos és Mária ellovagolva Sz. Márton egyházához, részt vettek az ott tartott Te Deumon.* Még csak a következő 1524-ik év február végén vagy márczius elején tértek vissza Budára.
L. 1520 július 19-iki jelentését. (M. Tört. Tár XXV., 176.)
Ego postquam, írja ő VII. Kelemen pápának Budáról 1525 szeptember 13-ikán, a Vestra Sanctitae discessi XXI die Budam perveni. Ubi cum Maiestatem Regiam non reperiissem, quae ad insulam Chepel animi causa secesserat, illic Maiestatem suam et Serenissimam Dnam meam Reginam conveni. (Közölve Theinernél. Vet. Mon. II., 654.)
Az egyik, mely a diósgyőri vár tornyának nyugatra néző ragasztóján volt olvasható, mondja: Maria Dei gracia Hungarie etc. et Bohemie etc. regina. 1526. s a másik a nyugati tornyon: Marie fon Gots Genade (Kunigin zw Vngarn) vnd Pehem etc. 1525. (Wenzel: Diósgyőr egykorú tört. jelentősége. Pest 1872. 22. l.)
Schidlovieski írja a lengyel királyság moszkvai levéltárában levő kéziratos Naplójában 1527 deczember 3-ikára: Quia heri hora vesperarum venit significacio ex urbe, quod modernus papa Clemens VII. sit electus in pontificem… Regia et Reginalis Maiestas equitauit ad ecclesiam maiorem Posoniensem… Te Deum laudamus cantaureunt, ex multis bombardis regiis de turribus castri et ciuitatis sagittauerunt. Ibidemque dominus Legatus et domini Cesaris et Regis Polonie oratores comederunt et letari sunt cum serenissimo Rege et Regina. (Fraknóinál: MO a mohácsi vész előtt 23. l. és ugyanő a Mon. Vatic. Hung. II–I. kötetének Bevezetésében. XCIII. l.)
