V. MÁRIA ÉS LAJOS EGYÉNISÉGEINEK ÉRTÉKELÉSE.
V.
MÁRIA ÉS LAJOS EGYÉNISÉGEINEK ÉRTÉKELÉSE.
MÁRIA ÉS LAJOS EGYÉNISÉGEINEK ÉRTÉKELÉSE.
MÁRIA és Lajos házassági frigyét egyébiránt nemcsak anyagi viszonyaik szempontjából, hanem a frigyesek testi és lelki jó tulajdonságaiknál fogva is boldognak lehetett jósolni. A jegyesek közt már kezdettől fogva kölcsönös vonzalom nyilatkozott meg. A császári követ levelének egyik helye szerint a 14 éves király rendkívül vágyódott a hzasság után. «Inkább ma házasodnék, mondotta, mint holnap s hogy szerelemmel van eltelve a főherczegnő iránt, nem csupán testalkata, de szellemi előnyei folytán is.»* Viszont Mária is lelkesedett jegyeseért, mert az ő szemeiben Lajost lelki tulajdonságai igen rokonszenvesnek tüntethették fel és egyéniségét szeretetreméltónak és becsülendőnek. Lajos egyik személyes ismerőse, Cuspinianus, ki az ifjut a pozsonyi és bécsi congressuson jól megfigyelhette, őt «csodás lelkületű» ifjunak magasztalja.* A hazánkban járt s a királyi udvarban sokat forgolódott velenczei követek jelentéseikben telvék Lajos dicséretével. Suriano 1516-ban úgy nyilatkozott, hogy «a király, ha életben marad, méltó király leend, ki országát megnyugtatni képes lesz».* Bon három évvel későbben csaknem ugyanazon szavakkal mondja Lajosról, hogy «az, ha életben maradt, érdemes király leend».* Orio Lorenzo velenczei követ 1523-iki és Guidoto Vincze ugyancsak velenczei követ 1525. évi zárjelentéseikben kiemelik Lajos «angyali jóságát, kimondhatatlan kegyességét, mindenki iránt való jóindulatát és bőkezűségét». Oly férfiuul magasztalják, kinek «öröme telik a nyomorultak és szűkölködők panaszainak meghallgatásában s abban, hogy nekik kegyességének és bőkezűségének bizonyitékait jutassa. S oly férfiuul is, ki szívét isteni félelemnek és áhitatnak szereti szentelni».* Massaro Ferencz, velenczei követségi titkár a csodálat superlativumait halmozza az ifju királyra, «kit szája eléggé dicsérni képtelen». Szerinte «a 17 éves király áhitatos, kegyes, jósággal teljes és bőkezű, sohasem lobban haragra, de nem is bosszúálló, mindenkor megbocsát s az őt érő csapásokon keveset töprenkedik».* Lajos anonym életírója szerint «kitűnt ő lelki szépsége és tehetsége által».* Brodarics szavai szerint «ő természetének kiváló jóságánál és kitűnő lelki tulajdonságainál fogva,* ha érettebb korhoz jön, kétségtelenül a legjobb és legkitűnőbb fejedelem lehetett volna, mert lelkülete minden legkisebb rútságtól ment szelídséggel ékeskedett, minden igaz és tisztesség iránt csodálatosan fogékony és készséges…, igaz, állhatatos és titoktartó volt.»* Szapolyai János I. Zsigmond lengyel királyhoz intézett egyik levelében róla mint «kitűnő tulajdonságú, erényeinél fogva például szolgálható ifjúról» szól.* Egy másik személyes ismerőse, Dubravszky cseh történetíró Lajost «jóindulatunak» mondja.* Istvánffy azonkép dicséri «kiváló szellemi és erkölcsi tulajdonságait, készségét a közügyekről való tanácsban segíteni buzgólkodott, valamint kegyességét, vallásosságát».* A XVI. század Zsámboki szerint pedig Lajos «senkinek sem volt terhére, bőkezű, szeretetreméltó kedves természetű».* Ezen s hasonló hírek alapján X. Leo pápa méltán magasztalhatta Lajost «nagyreményű, csodás lelkületű ifjuként». És egyik utódja, VII. Kelemen pápa még 1525 augusztus 8-ikán is még «sokat vél remélhetni az ő jámborságától, eszességétől és emberségétől».*
Smets: Az osztr. birod. története II, 468.
Rex Lvdouicus mirae indolis. (Diarium Johannis Cuspiniani de Congressu Caesaris Maximiliani I. et trium Regnum, Hungariae, Bohemiae, Poloniae. Bélnél: Adparatus. 283. l.)
Tört Tár XXV, 56.
Tört Tár XXV, 153.
Fessler: Die Geschichten d. Ungern VI, 3.
Summario di una letera scripta al Serenissimo Principe nostro per Francesco Massaro venuto secretario di d. Lorenzo Orio dotor e caualier orator in Hongaria. Data 5 octubrio 1523. Kiadva a M. Tört. Tár-ban XXV, 291. A turini áll. ltár Francesconi-gyűjteményéből ismerteti b. Nyáry Albert: Századok 1869. III, 237–38.
Virtute, ingenio, proceritate … supra etatem conspicuus. (In vitam Ludovici, közzétéve in Actis Tomic. VIII, 253.)
Nature singulari bonitate et preclara indole virtutis insignis. (In Actis Tomic. VIII, 232. Bonfinnál i. h. 757.)
Nature singulari bonitate et preclara indole virtutis insignis. Ingenio erat miti admodum ac minime feroci, ad omne rectum et honestum mire flexibili et sua etiam sponte procliui … verax, constans et secreti, si quod ei credidisses, tenacissimus. (In Actis Tomic. VIII, 232. Bonfinnál i. h. 757. l.)
rex ipse, praeclarae indolis adolescens et summae virtutis specimen. (Tarnow, 1528. aug. 5. Közölte in Actis Tomic. X, 351.)
Kiemeli annak bona indoleseit. (Hist. Bohemiae XXXIII, 203. l.)
seriis et gravibus de Republica consiliis sese immiscere, supplicum libellorum expeditioni vacare, miseros et calamitosos sublevare, clementiae et liberalitatis indica praebere, pietati et religioni imprimis studere. (Hist. de rebus Vngaricis libri XXXIV. Lib. VIII. p. 82. Kölni kiad. 1622. VI, 85. VII, 100.)
Fuit is … nemini molestus, largus … amabilis, et placidus natura. (In Appendice ad Petri Ranzani Epitomerer. Hungaricar. Index XXXVIII. Schwandtnernél: Script. I, 517.)
Non enim ignoramus, quae sit indoles virtutis tua, et quantum de tua probitate, ingenio, humanitate sperandum sit. (Theinernél: Vet. Mon. II, 651.)
23. II. LAJOS ARCZKÉPE.*
(A Dietrichstein-féle lakodalmi képen.)
Még ajánlatosabbá tehette őt Mária szemében testi deli épsége: jóltermettsége, formás szépsége és egészsége. Mert hogy Lajos senyvedő, fejletlen testalkattal bírt volna, az az egykorúak hiteles elbeszélése mellett mesének bizonyul. A dőre hír eredetileg abból származhatott, hogy Lajos súlyos anyai terhesség utáni nehéz szülésből előálló koraszülött volt,* s kezdetben az életképességet nélkülözni látszott.* A közhír szerint «bőr nélkül született s hogy életben maradhasson, az orvosok rendeletére egymásután, frissen leölt sertések meleg belsejébe zárták, hol a gyermeket életre megérlelték.* Az is feltűnt nála, hogy már ifju korában őszhajú volt.* Egykoru okiratokban is «gyengének, uralkodásra legkevésbé alkalmasnak» mondatik,* mit azonban a legtöbben félreértettek, mert e szavak nem vonatkoznak Lajos testi s lekli épségére és képességére, hanem csakis zsenge gyermekkorára. A félreértéshez hozzájárult napjainkban az a körülmény, hogy az ambrazi gyűjteménynek egyik mellvértét a Lajosénak tartották s tartják ma is.* Ez a mellvért vaóban igen fejletlen ifjuember vagy éppen serdülő gyermek számára készült, de miután az semmi esetre sem volt a Lajosé, annak töprengése mellett nem is bizonyíthat.* Egykorú, személyes ismerői is ugyancsak ellentmondanak e téves nézetnek. Lobkovitzi Hassenstein Bohuslaw Lajost 1509-ben, négyéves korában Prágában, koronázásakor saját szemeivel látta s azt írja felőle barátjának, Adelmann Bernátnak, hogy «a bölcsőben aranyhímzésű takaró alatt fekvő s kezecskéjét feléje nyujtó gyermek testének alakja s tagjainak formája sokat igérők».* Suriano velenczei követ elismerőleg szól egyik 1516 évi jelentésében Lajos király előkelő tulajdonságairól. Szépnek és nagynak mondja őt.* Massaro követségi titkár szerint Lajos «szép és magastermetű».* A királynak említett egykorú névtelen életírója szerint «kitűnt ő korát meghaladó testi ereje és magassága» által.* Brodarics «testileg derék, magas növésú ifju»-nak mondja.* Istvánffy őt «minden testi jó tulajdonokkal ékeskedő fejedelemként» dicséri.* A XVI. századi Zsámboki «erős egészséges testűnek s minden reményre feljogosítónak» mondja.*
A velenczei követségi titkár jelenti április 15-ike alatt: La Raina sta in leto per la gravedenze; aztán április 29-ike alatt: La Raina non si move, e grossa e grassa. (Marino-Samutónál: Világkrónika május 11-ike alatt.)
Fraknói: A Hunyadiak és a Jagellók kora 414. l.
Brutus: Hist. Praynál: Annales IV, 322. Istvánffy: Hist. Lib. IV. 33. Geiszan: Hist. Tagebuch d. Erzhauses Österr. 130. l. Engel: Gesch. des Ungr. Reichs III. II, 530. Fessler: Die Geschichten d. Ung. V, 829.
ante tempus, adolescens, írja Zsámboki, canos aliquot capillos alebat. (In appendice ad Ranzani Epitome. Schwandtnernél: Script. I, 517.)
«imbecillis est, et ad gubernacula regni minime aptus», mondja egy 1516. évi márczius 26-ikán kelt s Miksa császárhoz intézett veszprémi tudósítás. (Eredetije és jó másolata a bécsi cs. államlevéltárban, Maximiliani-gyűjteményben. Közli Szabó Dezső: A magyar országgyűlések tört. II. Lajos korában 113–116. lt.
Ilyenül szerepel úgy a szakkatalógusokban, mint a leíró-művekben és még a világtörténelmi munkákban is. Így például a Corvin-Held-féle: Illustrirte Weltgeschichte für das Volk cz. műben. Leipzig u. Berlin 1882. IV, 289.
A mellvért most a bécsi cs. műtört. múzeumban van. Rajzát közli Fraknói: M. Nemz. tört. IV, 509. Thallóczy: Zay Ferencz élete 6. l. Held-Corvin, Szendrey és az Osztrák-magyar monarchia irásban és képben czímű mű MO. I. köt. stb. Már a régibb műtörténetírók kétségbevonták mint Lajos mellvértjét. Ipolyi Arnold «állítólagos»-nak mondja. (Századok 1876. X, 490.) A vért mellén alkalmazott L. S. monogramm nem is bizonyíthatja, hogy a Lajosénak tartsuk. L. 65. l.
Hassenstein levélgyűjteményében, a boroszlói városi könyvtárban (Sign. N. 716. 156. l.) 1570-ből. Közölve Neustadt Louisnál: Markgraf Georg v. Brandenburg 34. l.
E bella et grande mondja róla.
1523 október 5-iki jelentésében. A turini áll. ltár Francesconi-gyűjteményében. I. b. Nyáry Albert: Századok 1869. III. 237–38. M. Tört. Tár XXV, 291.
Viribus corporis supra etatem conspicuus. (In vitam Ludovici. Közzétéve in Actis Tomic. VIII, 253.)
In Actis Tomic. VIII, 232. Bonfinnál i. h. 757. l.
Hist de reb. Vngarisch. Lib. VIII, p. 82.
Fuit in corpore valido, bene sano, colore subfusco, ad quaevis solatia natus. (In Append. ad Petri Ranzani Epitome. Ind. XXXVIII. Schwandtnernél: Script. I. 517.)
KETTŐS ELJEGYZÉS A HABSBURG- ÉS JAGELLO-CSALÁDBAN.*
(Miksa császár innsbrucki síremlékén.)
Eredeti fényképfelvétel.
Eredeti fényképfelvétel.
24. II. LAJOS KIRÁLY ÁLLÍTÓLAGOS VÉRTEZETE.*
A bécsi hadtörténelmi muzeumban Boeheim Vendel reproductiója. L. Mill. tört. IV. köt. 509. l.
E tudósításokkal egyeznek aztán Lajos ismert arczképei is. Egy gyermekkori arczképe látható a Gersei-Petheö-család 1507 szeptember 27-ikén kiállított czímeres levelén, mely II. Ulászlót tünteti fel gyermekeivel, Lajossal és Annával. A mennyezetes gyermek trónon ülő Ulászlótól jobbra áll Lajos nyilt koronával fején, jogarral jobb kezében s alakja felett külön van feltüntetve a cseh zárt korona s e felett nevének L kezdőbetűje. A bíborköntösbe öltözött, hosszú és tömött fehér hajú,* friss telt arczú gyermek testi, lelki épségre vall.* Egy másik gyermekkori arczképe látható a bécsi császári múzeum képtárában.* E képet Strigel Bernát festette a XVI. század két első tizedének éveiben, (1520–28.) Lajost hosszú hajjal s kék szemmel, mellén medaillonnal s azon függő nagy gyöngygyel tünteti fel. A gyermek csattanós egészségre vall.* Ugyancsak Strigel műve I. Miksa császár családképe, melyen a császáron s nején, Burgundiai Márián kívül fia, Szép Fülöp, ennek fiai, V. Károly és E. Ferdinánd és utolsó helyen Ludovicus Rex Hung. et Bohemiae is fel van tüntetve.* A gyermek mellén aranylánczon medaillont lóg függő gyöngygyel. A hosszú hajú gyermekarcz s alakja teljes épségre s szépségre vall.* Lajosnak egy másik arczképe rávonatkozó Lvd. felirattal ismeretes a bécsi udvari műtörténelmi múzeum ambrazi arczképgyűjteményéből, mely ez idő szerint a császári éremgyűjteményben, tiroli Ferdinánd főherczeg arczképgyűjteménye sorozatában van elhelyezve.* Ez arczkép, melyen a Holbein-, sőt a későbbi Amberger-féle arczfestészeti modor félreismerhetetlen* s újabban Dashorst Antal Mór után készültnek mondatik,* s hosszúszakállú s hajú, hajlott nagyorrú, erőteljes szép férfiut tüntet elénk. Ugyancsak Lajosnak két másik arczképét szemlélhetjük a brüsseli St. Gudule-egyház két csúcsíves ablaka üvegfestményén, melyeket életnagyságban Lajos özvegye festett meg. Mindkét képen a festőművészek, Jean Haeck és Bernhard von Orley, arczképi hűségre törekedtek kétségtelenül. Bár Lajos két arczmása nem természet után készült, mert 1540–47 közti évekből valók, mégis bizonyos, hogy mindkettő Lajosnak egyik, Mária birtokában volt hű arczképének a másolata. Mindkét arczkép Lajost mint magas alakú, szakállas, szép férfiut tünteti fel.* Ugyancsak Lajosnak egy ismeretlen festőtől származó, 7 hüvelyk széles s 12 hüvelyk magas, igen szép és értékes képe látható a brüsseli királyi múzeum régi képtárában.* A szép arczú, egyenes orrú, rendes szájú és állú király e képe nyilván annak fiatalabb évekből való.* Erre mutat ritka bajusza és szakálla. Fején dupla selyemzsinóros, aranyszállal sujtásozott fekete barett van. Testén fekete talár, alatta hímzett körfodros ing s a felett piros alsó öltöny van. Mellén nagy rendláncz s drágakövekkel kirakott kereszt látható. Arczát hosszú, a nyak körül lenyesett gesztenyebarna haj szegi fe. Feltűnőek e képen az arcz nagy szemöldökei és hasított szemnyílásai. Hogy szemei bágyadtak, tekintete révedező volna, nem mondható.* Hogy kinek a műve ez arczkép, nem tudjuk, a képen levő képtári felirat azt az École Allemandból valónak mondja. Vele ugyanazon a falon I. Miksa császár hasonló nagyságú s ugyanazon ismeretlen festőre valló arczképe látható.* Nyilván mindkét képet II. Lajosnak Máriával történt eljegyzése vagy még inkább házassági egybekelése idejéből származónak vehetjük. Lajos arczképe éppenséggel nem teszi az elcsenevészett ember benyomását. Egyik délolaszországi képtárban, Rotonda városában (Basilicatában) egy igen megnyerő külsejű, fekete kis körszakállú s bajuszú, hosszukás arczú, rendes, de kissé hosszas orrú fiatal ember arczképe szemlélhető, kinek vonásain férfiassággal párosult jószívűség tükröződik. A kép felső balsarkán e felirat van: Ludovicus rex Hugnariae et Bohemiae. Festészetének modora világosan bizonyítja, hogy a kép felírásával együtt a XVI-ik század elején készült. «Rendes, mondhatnám szép arczvonásaival és egészségre mutató arczkifejezésével, írja a kép szemlélője s feltalálója. Kápolnai P. István, merő ellentétében áll az a II. Lajos külsőjéről általánosan elterejdt véleménynyel.»* Ugyanazt mondhatjuk II. Lajos királynak azon arczképéről, mely a Dietrichstein menyegzőjét ábrázoló festményen van megörökítve. Jól kifejlett testű, szelíden, jóságosan tekintő, hsoszú hajú, pelyhesedő, díszpalástba öltözött, nagy arany nyaklánczczal ékesített ifju.* Előtte terített asztal, serleg, ivópohár, kenyér, tálalt szárnyas és egyéb étel. A Burgkmayr Hans színezett képe után készült, a gr. Thun-Hohenstein család tescheni hitbizományi könyvtárában levő egykorú másolaton feltüntetett Lajos, koronával fején, jogarral jobbjában, kardhüvelyt tartó balkézzel, aranypaszomántos ruhájú s díszcsaton tartott köpenynyel, nagyon életrevaló, jó testben levő egészségs ifjuként jelentkezik.* Ugyancsak II. Lajosnak egy fametszetű arczképét közli Herberstein Zsigmond önéletrajzi iratában. A kép ugyan hitvány fametszet, de a feltüntetett magyar király hosszúhajú és szakállú férfias egyént tüntet elénk. Hogy II. Lajost ábrázolja, mutatja a felírás: Ludovicus Hung. et Bohemiae Rex. Aetatis Suae XX.* A Nemzeti Múzeum birtokában levő rézmetszet Lajost en faceben tünteti fel renaissance-kalapban, homlokon és fültáján egyenesre lenyesett hosszú hajjal, lelógó bajuszszal és kettős csimbókú szakállal, hermelines alsó öltönynyel, bő felső palásttal s nagy aranylánczon lógó aranygyapjas renddel s a körirattal: LVDOVICS HUNGARIAE ET BOHEMIAE REX. IN PRELIO CONTRA TVRCOS CAESVS M. D. XXXVI. A metszet Wirix Jeromos műve, ki Amsterdamban 1551-ben született. Ez arczkép is férfias, erőteljes, komoly egyénként tünteti fel a királyt.* Végre Münchenben, az Ujképtárban is van Lajos királynak egy arczképe. Ez a királyt mellképében tünteti fel. Fején barett, testén prémes felöltöny van, arczát fülig érő szőke haj veszi körül, felső ajkát vékony bajusz takarja, állát gyenge körszakáll borítja, arczkifejezése komoly. A kép felírása Lvd. Rex Vngariae. A kép egy férfias, derék alakot állít elé.*
Az okirat szövege szerint «capillulis albis et nunc primum pullulantibus», minek értelme, a kép magyarázata szerint nem lehet «jelentkező fehér haj», hanem a capillamentum = nagy, hosszú, eresztett haj, capillatus = nagy hajú, hajas értelmében «tömött, eresztett hosszú haj». A kép, mint Szabó Károly írja, szebb miniaturjeihez tartozik. A XIV. és XV. században uralkodó németalföldi van Eyck-féle iskola realistikus befolyása rajta szembetűnő, minélfogva következtethetjük, hogy azon «pictor», ki – az okmány szerint – «non indocta manu» azt készítette, a németalföldi vagy a kölni iskola tagja volt. (Századok 1871. v. 680.)
Közli a gr. Sztáray-család nagymihályi levéltára eredeti példányáról Fraknói a Magy. Nemzet Történeté-ben (Millennáris kiad.) IV, 589.) Azonk. közli ezt a Sztáraynak homonnai ltárából varians kiállításban a Beöthy Zsolt-féle Magyar irodalom története. Bpest 1896. I, 142. Lásd még Századok 1871. VI, 581.
IX. terem 1428. sz.
L. Übersicht der kunsthistorischen Sammlungen d. allerh. Kaiserhauses. Wien 1912. 273. l. Saal IX. 1428. sz.
IX. terem 1429. sz. L. itt 48. l.
Ugyanott 273. l. Saal IX. 1425. sz.
Ugyanott 361. lap.
Közli Fraknói i. h. IV, 502. L. itt 67. l. I(polyi) A(rnold): Századok 1876. X, 503.
Übersicht der kunsthist. Sammlungen d. allerh. Kaiserhauses. Wien 1913. 361. l.
I(polyi) A(rnold): Századok 1876. X, 503. és Deák Farkas: Magyar emlékek Brüsselben. Megj. a Századok 1872. évf. V, 723.
XI. terem 564. sz.
Meglep, hogy Deák Farkas, ki szintén említi, «20–22 év körülinek» veszi. (Századok 1872. VI, 723.)
Ezt Deák Farkas véli mondhatni. (Századok VI, 723.)
XI. terem 620. sz.
II. Lajos arczképe. Megjelent a Századok 1869. III, 200–201. és u. o. 192.
A képet közli a M. Nemzet Tört. (Millennáris kiad.) IV, 415. Ugyanazt a Tört. Életrajzok V, 154. És itt 63. l.
Közli a M. Nemz. Tört. IV, 492. És a Die österr.-ung. Monarchie in Wort u. Bild I, 139. És itt 70. l.
Sigmund Freyherr zu Herberstain Neyperg u. Guetenhag stb. Gecruckt zu Wienn inn Oesterreich durch Michael Zimmerman MDLXII. És Selbst-Biographie, közölve Font. rer. Austriac. Script. I, 225. Ez utóbbiban azonban az arczkép másolata nincs meg.
A rézmetszetet közli Fraknói: Erdődi Bakócz Tamás életrajzában a Tört. Életrajzok-ban V, 162. l. itt 73. l.
A kép czéduláján mint Barthei Beham műve van feltüntetve, de a képtár katalogusában mint Blinck Jakab műve szerepel. (Grieben: München. Berlin. Albert Goldschmitt. 1910–1911. 61. lap. 268. szám.
25. II. LAJOS KIRÁLY.*
(Az ambrazi arczképgyűjteményből.)
A bécsi udvari műtörténelmi muzeum ambrasi arczképgyűjteményében levő eredetiről Túry Gyula másolta.
A bécsi udvari műtörténelmi muzeum ambrasi arczképgyűjteményében levő eredetiről Túry Gyula másolta.
26. II. LAJOS KIRÁLY.*
(Burgkmayr egykorú rajza után.)
Színezett képe után készült egykori másolat a gróf Thun-Hohenstein-család hitbizományi könyvtárában. Az udvari műgyűjtemények évkönyvének reproductiója után. L. e mű 71. lapján közölt leírást.
Színezett képe után készült egykori másolat a gróf Thun-Hohenstein-család hitbizományi könyvtárában. Az udvari műgyűjtemények évkönyvének reproductiója után. L. e mű 71. lapján közölt leírást.
27. II. LAJOS KIRÁLY.*
Az Ernst Lajos képtárában lévő metszetről.
Ugyanily eredményhez jövünk, ha II. Lajos plastikus arczmásait vizsgáljuk. Egy 1525. évi egyoldalas nagy bronz emlékérmen egy már öregebb, férfiasabb, sűrű hosszú szakállú, nagy bajuszú s nyakig leérő hajjal bíró arczot szemlélünk.A király hermelines palástban, nehéz aranylánczczal ékesítetten, egyenes gallérú alsóöltönyben s gyöngyökkel pettyegtetett barettben van feltüntetve. Körirata: Lvdovicus, Vladislai. Filivs. Hungariae. Et. Bohemiae etc. Rex. 1525. Eredetije a M. Nemzeti Múzeum régiségtárában van.* Ugyanott van a mohácsi csata emlékére vert eredeti érem is, melyen az előlapon a Mária királynéval szemben néző Lajos király szintén a teljes erőben levő férfiut mutatja.* Így tehát méltán és igazul írhatta egyik legkritikusabb történetírónk, Jászay pál: hogy Lajos «sugár termetű, kora felett magas, gyönyörű testalkotású király volt, kit bár kissé vastagabb orra, ajkai s erősebb vonásai miatt szép arczúnak mondani nem lehetett, mégis széles válla, izmos, erőteljes volta derék férfiuvá tették.»*
Közli a M. Nemzet Története (Millenniumi kiad.) IV, 459. l. itt 74. l.
Közli a M. Nemzet Története (Millenniumi kiad.) IV, 514. l. fejléczünket.
A magyar nemzet napjai I, 2. És Századok 1869. III, 200.
28. II. LAJOS KIRÁLY.*
(Wirix metszete után.)
a Herbrstein-féle «Gratae posteritati stb.» cz. műben.
a Herbrstein-féle «Gratae posteritati stb.» cz. műben.
Ezen egykorú arczképekkel s emlékérmekkel hitelesített előnyökhöz hozzájárultak, mi egy nő részéről való megbecsülésben nem kis dolog, Lajosnak köztetszésben részesült lovagi virtusai is. Brodarics szerint Lajos «fegyverforgatás, lovaglás, vadászat s egyéb ifjusági és hadi gyakorlatok után vágyakozó» volt.* Tényleg ügyes lovas, biztos íjlövő, gyakorlott kard- és lándzsaforgató volt. Már nevelésénél fogva is kiváló sportul űzte a vadászatot, melyet nemcsak kellemes,* de hasznos foglalkozásnak tekintettek.* Lajos a nagyvad, a szarvas és vaddisznó kitartó, bátor vadászának mutatta magát a budai hegyek erdőségeiben, a pozsonyi Dunaszigeteken és az ausztriai vadasvidékeken. Néha több napon át is hódolt ezen nem minden veszedelemtől ment szenvedélynek.* Vívásban, párbajozásban is amily bátor, oly ügyes is volt. Abban a látványos küzdelemben, melyet Budán a nászünnepélyek alkalmából 1522-ben, január hóban tartottak, Lajos a vele megmérkőzött Brandenburgi György őrgrófot levetette lováról.* S e diadal nyilván annál nagyobb dicsőségére vált Lajosnak, mert fellenfelében mesterét és vitézi dolgokban tanítóját győzte le, ki pedig mesteri vívási ügyessége után országszerte hírneves volt.* Abban a lovagi összemérkőzésben, melyet Pozsonyban a császár és a lengyel király követeinek tiszteletére 1523 őszén rendeztek, ellenfelét, Ungnad János bárót ugyancsak győztesen kiemelte nyergéből.* A hozzáértők méltán mondhatták róla, hogy megvan benne «a tökéletes lovag minden kelléke», ki mint ilyen méltó volt arra, hogy Miksa császár, «az utolsó lovag» kedvelten legeltette rajta szemeit.
Armorum tractandorum, equitandi, venandi et alia huiusmodi iuuenalia et militaria opera exercendi studiosus. (In Actis Tomicianis VIII, 232. Bonfinnál: Hist. 757. l.)
Óváry: M. Tud. Akad. tört. bizottságának oklevélmásolatai. 265. l.
Amaz időkben vadászat, madarászat s hasonló foglalkozások az előkelő egyének megengedett szórakozásai voltak. Iucunda dumtaxat exercitia utique, suis temporibus viro principi concedenta, mondja Istvánffy. (Hist. VI, 85.)
Ezt kimutatja abban az iratban, melyet Erzsébet királyné, II. Ulászló anyja II. Lajos nevelése dolgában szerkesztett. (Zeissberg: Kleinere Geschichtsquellen Polens im Mittelalter 110. l.)
A Schydlowiecz-féle Napló másolatai a M. Tud. Akadémia tört. bizottsága gyűjteményében. Ennek nyomán Fraknói: II. Lajos és udvara cz. műve. (Olcsó könyvtár 1878. 46. sz. 52. l.) Egy ily vadászatnak, bár fantastikus, de a való igaznak megfelelő rajzát olvashatni Sacher-Masochnak: Der letzte König d. Magyaren cz. művében I, 146. s kk. ll.
Mint győztes lovag szerepelt Székesfejérvárott II. Lajos koronázásakor 1508-ban (Vincenzo Guidoto 1508. évi április 4-iki jelentése a M. Tört. Tár-ban XXIV, 153. l.), Boroszlóban 1511-ben (Kloss: Kulturgeschichte v. Breslau II, 195.), Bécsben 1515-ben a congressus alkalmakor (Cuspinianus: Diarium 26., 28., 30. ll. és Bartholimus: Hodeporikon 120. l.), 1519-ben a farsangi tu niron. (Spiess: Aufklärungen 64. s k. ll.
Óváry: M. Tud. Akad. tört. bizottsága oklevélmásolatai 50. l.
29. II. LAJOS EMLÉKÉRME 1525-BŐL.*
A Magy. Nemz. Múzeum régiségtárának eredeti példányáról Cserna Károly másolta le. Körirata olvasását l. e mű 73. lapján.
30. II. LAJOS KIRÁLY ÉRME.*
(Ifj. Bernhard Beham emlékérme.)
Körirata: LVDOVICVS DEI GRATIA HVNGARIE BOEMIE E[TCETERA] REX Közbül: 15/25 Hátlapján kilencz czímerrel s e körirattal: MAR[CHIO] MORAVIE LVSACI DVX LVCEN[BURGENSIS] SLESOA
Körirata: LVDOVICVS DEI GRATIA HVNGARIE BOEMIE E[TCETERA] REX Közbül: 15/25 Hátlapján kilencz czímerrel s e körirattal: MAR[CHIO] MORAVIE LVSACI DVX LVCEN[BURGENSIS] SLESOA
De tetézte Lajos testi szervezetének és ügyességének mindezen előnyeit szellemi képessége is. Az egyes korírók ezt ki is emelik, mint egykorú névtelen életírója, ki szerint kitűnt «tehetsége» által.* Brodarics «kitünő lelki tulajdonságait» említi.* Istvánffy «kiváló szellemi és lelki jó tulajdonainál» fogva magasztalja.* Zsámboki «élénk elméjű»-nek mondja.* Már mint zsenge gyermek, külön udvartartás által gondozva,* örvendetes előhaladást tett az ismeretek elsajátításában. Első éveiben a hírneves humanista, a poeta elegans et venustus, a már említett Balbi Jeromos, későbbi pozsonyi prépost vezetése alatt állott, ki nagy buzgósággal s nagy szaktudással, bár nagyratörő politikai czéljai és diplomácziai szereplésre való vágyódása miatt kisebb állhatatossággal foglalkozott fejedelmi növendékeinek, Lajosnak és Annának, szellemi kiképzésével.* Majd az erdélyi (medgyesi) Borsódy (Piso) Jakab, a hírneves költő, szónok és államférfiu* s a később, 1528-ban Sz. Zsigmondról czímzett budai prépostság prépostja vette át 1516-ban a királyi sarjak nevelését.* Ő Lajosban nagy tanulási kedvet s erős tudásvágyat ébresztett fel, míg udvarmestere, berzenczei Bornemissza János a rend és kötelesség, a mértékletesség és vallásosság iránt való hajlamot és szeretetet költötte fel benne.* Bornemissza jelleme és hazafias érzésre nézve ama kor egyik legkiválóbb férfia volt. A pápa fennen magasztalta őt mint oly férfiut, «kit tanácscsal a vének, szorgosságban az ifjak fölül nem múlnak»* s kit «annyi vallásos cselekedet tesz hírnevessé s annyi tény a pápának kedvessé».* Hozzájárult tanítványához való őszinte ragaszkodása is. Lajost ő valósággal a maga fiául tekintette.* Viszont a brandenburgi őrgróf Lajost a fegyverforgatás mesterségébe s egyéb szükséges tudnivalókba (nyilván a lovagi gyakorlatokba) vezette be.*
ingenio … supra etatem conspicuus. (In vitam Ludovici, kiadva in Actis Tomic. VIII, 253.)
In Actis Tomicianis VIII, 232. Bonfinnál: Hist. 757. l.
Hist. de rebus Vngaricis libri XXXIV. Lib. VIII. p. 82.
bene sano … ingenio satis excitato. (In Appendice ad Petri Ranzani Epitome. Ind. XXXVIII. Schwandtnernél: Scriptores I, 517.)
Főudvarmesteréül, magister curiae, gersei Pethő Jánost s háznagyul Istvánffi Istvánt találjuk említve. (Engel: Gesch. d. Ungr. Reichs. Wien 1834. III. II, 136.) Egy külfldi író, Neustadt Lajos úgy Pethőt mint Istvánffyt a gyermekkirály nevelőivé teszi. (Markgraf Georg v. Brandenburg 29. l.)
Lajos két oklevélben önmagának ellentmondólag egyszer 2, másszor 3 évinek mondja Balbinak tanárkodását. Egy harmadik, Zsigmond lengyel királyhoz intézett levelében 3 évinek, per triennium. (Retzernél: Opera Balbi I, 36.) Miksa császárhoz intézett levelében nagy dicsérettel említi tanítását. Nos ipsos etiam, mondja, carissimamque sororem nostram primis litterarum elementis erudivit, per integrumque biennium solertissimi praeceptoris munus explevit. (Katona: Hist. Crit. CVIII, 554–55. Bél: Not. I, 555. Knauz M. Sion IV, 88.) A tétényi táborból 1521 augusztus 8-ikán írott s Wolsey yorki bíborosérsekhez intézett levelében dicsérettel halmozza el Lajos Balbit, kit követeképen Angliába küldött. Elegimus – mondja – ex omnibus Consiliarijs nostris hunc precipuum ad tam arduas res tractandas Oratorem quem nobis semper fidissimum sincerissimumque sumus experti, et quo praeceptore solertissimo, deinceps omnium nostrarum rerum Consultore ac ministro fidissimo usi sumus, eique tantum confidimus quantum mortalium cuique confidi potest. (A londoni Cottoniana-féle könyvtárban lévő eredeti okiratot közli Simonyi: Londoni magyar Okmtár V, 66.) Gróf Szentgyörgyi Péterhez írott levelében pedig: nos ipsos primis litterarum elementis praecipua cum dexteritate, ac diligentia erudivit, optimique, ac solertissimi praeceptoris officio per biennium in ingenio nostro, quantum pro aetatis teneritudine licuit, excolendo est perfunctus. (Knauznál: i. h. IV, 88. Bélnél: Not. I, 550. Katonánál: H. Crit. XVIII, 554., 555. és XIX, 143.) Fáradozásáért hálásnak is mutatta magát, 1525 szeptember 18-ikán őt és káptalanát ajánlja Bornemissza János pozsonyi grófnak és Aczél István pozsonyi várnagynak oltalmába. (Knauznál: M. Sion IV, 171.) Lehetetlen elhinnünk, hogy azon ocsmányságok: pederastia hitetlenség, lélektagadás, melyekről Lobkovitzi Hassenstein Bohuslaw egyik distichonja Balbit vádolja (Illustr. ac generosi D. D. Bohuslai Hasisteynii a Lobkowitz … farrago poëmatum per Thomam Mitem. Praga 1570 d. 162. f.) Lajos nevelésében valamelyes befolyással lett volna, úgy amint azt a magyarellenes Neustadt Louis elhitetni szeretné, csakhogy kedvencze, György brandeburgi őrgróf vállairól a vádak súlyát elhengerítse. (Markgraf Georg v. Brandenburg 35. l.) Az a férfiu, kit II. Lajos ob excellentes virtutes egregiamque doctrinam dicsér, (Knauz i. h. IV, 95.) nem lehetett az a puerilium amorum sectator et iuventutis corruptor, kit ilyenül vádol.
Poeta praeclarissimus, Orator et Poeta excellens. Ő maga erdélyinek mondja magát s azért tévesen teszi őt meg olasznak Neumann Louis. (Markgraf Georg v. Brandenburg 37. l.) Diplomácziai szerepléséről l. Acta Tomic. I, 100, 113., 222. III, 70., 97., 144., 159., 202., 254. IV. 363. Az Opus epistolarum (Erasmus Rotterdamus összegyűjtött levelei) 1529-iki kiadásában Piso az indexben mint «praeceptor Ludovici quondam Ungariae regis» van megnevezve. (Századok 1905. XXXIX, 64.)
Egy német író abból, hogy a velenczei Suriano már 1516 deczember 20-ikán róla nem tesz említést, csak György őrgrófról és Bornemisszáról (M. Tört. Tár. XXV, 56.) azt következteti, hogy Piso csak igen rövid ideig volt Lajos oldala mellett. (Neustadt: Markgraf Georg v. Brandenburg 37. l.)
Burgio pápai nuncius VII. Kelemen pápához intézett 1525 április 13-iki jelentése.
ut neque te senes consilio, neque adolescentes solertia superent in omni pia actione et suscipienda et perficienda.
equem tot piis operibus sanctis clarum, tot etiam nobis testimonia carum efficiunt. (A pápai breve 1524 február 20-ikán kelt. Másolata megvan a budapesti egyet. könyvtár kéziratos osztályában. Közli Schmith: Episcopi Agrienses II, 253–55. Katona: Hist. Crit. XIX, 433–35. Theiner: Vetera Monumenta II, 633–34. Luksics: Egyháztört. Emlékek a magyarorsz. hitújítás korából I, 113. Ugyanő: Mon. Rom. Eppat. Vespr. IV, 295–96. s részben, magyarul Fraknói: MO a mohácsi vész előtt 37. l.
Brodarics írja ugyanis 1525 november 30-ikán Budáról a pápához intézett levelében: Quae cum ego nostro Abstemio… narrasem (t. i. a pápának II. Lajosról való gondoskodását), non potuit … lachrimas prae gaudio, continere, considerans Sanctitatem Tuam tantam de filio communi (nam et ipse Regem filium sibi, iure educationis vindicat), curam et sollicitudinem habeo. (Fraknóinál: MO a moh. vész előtt 185. l.)
Ezt Suriano közléséből tudjuk: E mostrar e altre cose degne di saputa di uno excellentissimo Re. (M. Tört. Tár. XXV. köt. Azonk. l. Fraknói: Brandenburgi György i. h. XXXVI, 344. És Neustadt: Markgraf Georg v. Brandenburg als Erzieher am ung. Hof 42–43. ll.
31. II. LAJOS ÉRME 1526-BÓL.*
Körirata: LVDOVIC[US] VNGA[RIAE] E[T] C[ETERA] REX CONRA TVRCA[M] PVGNANDO OCCVBVIT Belől: I. 5 / 26. ETATIS SUE. 30.
Lajos tanítói igyekezetei s saját jó képességei következtében fiatalabb éveiben elismerésre méltó előhaladást tett. Hat nyelven: magyarul, csehül, lengyelül, francziául, olaszul és latinul beszélt.* Nyelvmesterei közül névleg is ismerjük Tandorfi Dietrich prépostot, ki a cseh nyelv tanításában volt mestere.* Amellett elsajátított magának előkelő és könnyű előadást, értelmes és szabatos irályt, mit a tőle fennmaradt latin s német magánlevelei fennen bizonyítanak.* Kedvvel foglalkozott továbbá nyilvános ügyek megfigyelésével, az atyjának benyujtott kérvények és jelentések tanulmányozásával. Tízéves korában, mikor az országos pártok compromissuma értelmében, kiskorúsága daczára «valóságos királyként» léptették a cselekvés terére, úgy a királyi tanács, mint a királyi törvényszék ülésein elnökölt, országgyűlésken megjelent, külföldi követeket fogadott, ezek előterjesztésére válaszolt s e ténykedésében annyira kiválónak bizonyult, hogy ő, egyik velenczei követ jelentése szerint nehéz helyzete igényeinek meglepő ügyességel tudott megfelelni s komoly méltósággal szólni.* Hogy mekkora önérzettel s önmagához való bizalommal bírt, mutatja az őt jellemző következő eset, melyet az első pesti szentgyörgynapi országgyűlés idejéből a történetírók feljegyeztek róla. Ezen gyűlésen a Szapolyai-párt ki akarta ragadni az ő törvényes gyámságának kezeiből úgy a gyámságot, mint az országos közigazgatási hatalmat és gyámok helyett helytartót léptetni életbe. Az erőszakoskodás következtében támadt heves vitatkozásra Lajos megkérdezte a mellette ülő esztergomi érseket, hogy mi tulajdonkép a helytartó? Erre azt válaszolta, hogy a helytartó «király és birodalom felett álló úr». «És én?» – kérdezte Lajos. «Árnyék-király inden hatalom nélkül» – válaszolta az érsek. «Ilyen én nem akarok lenni» – mondta a király. «És mi nem akarunk ilyen királyt tűrni» – volt Barkócz érsek felelete. «Tehát elégedjetek meg csak én velem», – válaszolá Lajos.* Hogy harczászati dolgok iránt értelemmel, életrevaló felfogással vagy legalább is helyes sejtéssel bírt, világosan kitetszik abból, hogy Salm Miklós grófnak a Magyarországba küldendő német hadsereg főparancsnokává leendő kineveztetését ő javallotta Ferdinándnak.* De hogy kedélye sem volt üres és sivár, eléggé mutatja az, hogy a Balbi és Piso által előtte hirdetett humanista felfogással és irányzattal rokonszenvezett. Humanista s művészeti tehetségeket anyagilag támogatott és serkentett.* Örömet talált classikai műveltségben s tanultságban.* A zenében nemcsak gyönyörködött, hanem azt gyakorlatilag űzte is. Játszott a lanton s foglalkozott domborművek faragásával.*
Lorenzo Orio tudósítása szerint. Vincenzo Guidoto a franczia nyelv helyett a németet említi. (Quellen u. Forschungen z. vaterl. Geschichte 135. l.) A német nyelvet Aluixe Bon is említi olyasul, melyet Lajos beszélt. Palaczky pedig téved, mikor azt mondja, hogy Lajos csakis csehül tudott. (L. Neustadt Louis: Markgraf v. Brandenburg 40. l.)
Palaczky: Gesch. v. Böhmen V, 2. 288. Neustadt i. h. 40. l.
Amazok kiadvák az Acta Tomiciana oklevélgyűjteményében. Emezek pedig a müncheni kir. levéltárban találhatók.
Parla con un reputatione, írja a követ 1516 deczember 28-iki jelentésében. (Fraknói: II. Lajos udvara 4124. l. Azonk. l. ugyanőt: Brandenburgi György, közölve a Budapesti Szemle 1883. évf. XXXVI, 343.)
Istvánffy: Hist. Lib. VI, p. 55. Dubravius: Hist. Lib. XXXIII. p. 835. Balbinus: Miscellan. Lib. VII. p. 233. Fessler: Geschichten VI, 4–5.
Ez kitetszik Ferdinándnak egyik, 1526-ban június 27-ikén Speierben keltezett leveléből. (Megvan a cs. k. pénzügyministerium udv. pénzügyi aktái között. Oberleitner: Archif. f. Kunde Österr. Gesch. Quellen XXII, 27. l.)
Nagyon érdekes adatra találunk erre vonatkozólag VII. Kelemen pápának egyik 1525. évi november 24-ikén Lajos királyhoz intézett levelében, melylyel ő Logus György humanista ifjut ajánlja a királynak, mikor az végzett olaszországi tanulmányai után hazament. Is nobis, t. i. az említett ifju, narravit se biennium sane in Italiae gymnasiis litteris operam dedisse, adiutum literalitate et munificentia Serenitatis tuae, quod ei annuum subsidium ducatorum aureorum constitutisses: gratissimoque animo sese opus tuum et abs te factum esse predicavit. (Közölve Theinernél: Vet. Mon. II, 654.)
Mikor a király hírét vette a nagyműveltségű humanista, Burgio báró nunciussá történt kinevezésének, e felett való örömének kifejezést adott a Brodaricshoz Rómába intézett levelében: Quod Baro Siculus ad nos revertitur, libenter audivimus; delectant enim nos vivi humanitas, virtus et conditio non vulgaris. (Praynál: Epist. Proc. I, 181.)
Fraknói: II. Lajos és udvara 414–415. ll.
32. II. LAJOS ÉRME.*
Körirata: LVDOVICVS D[EI] G[RATIA] HVNGARIE BOHEMIE REX. A hátlapon: MARCH[IO] MORA[VIAE] E[T] DALMACIE CROACIE E[T] C[ETERA].
Mind e tulajdonságok Lajost, személyes értékét illetőleg közelhozták Mária szívéhez és női vágyaihoz. E nő sokban rokontulajdonságokkal bírt. Ha nem is mondható oly igéző női szépségnek, ki legott a rátekintő férfiut szerelemre gyullasztja,* bája, lelkiereje, nagy társadalmi műveltsége és szórakozási szokásai őt igen közel hozták a kor szellemében nevelt férfiak szívéhez. A vele személyesen érintkező külföldi államférfiak és tudós urak sok szépet s dicséreteset mondanak róla. Ha a magyar udvarban követségben járó velenczei követek egyike-másika kevésbbé vonzó színben tünteti őt fel, erre meg kell jegyezni, hogy Mária életében két korszakot kell megkülönböztetni, egyiket, mely a mohácsi vész előtt való időbe, másikat, mely a mohácsi vész után következő időbe esik. A nagy nemzeti szerencsétlenség, amely nemcsak az ország hatalmi állását és politikai önállóságát semmisítette meg, hanem a király életének is véget vetett, annyira átalakító következményű volt Mária lelkületére és jellemére, hogy az özvegy nő már nem volt azonos a férjes nővel.* E nőnek jó tulajdonságai fölülkerekedtek, főleg megszokás által szerzett kevésbbé jó tulajdonságain, úgy hogy azok a hivatalos relatiók, melyek a velenczei követek évi zárjelentéseiben reánk maradtak, nem veendők mindig betű- s szószerint.* Mert a velenczei követek személyrajzaiba nem csekély mértékben belejátszott az a politika, a melynek szolgálatában ők állottak.* Mária, a közügyek iránt való érdeklődése mellett, nem tudott annyira titkolódzó lenni, hogy a velenczei köztársaság iránt táplált ellenszenvét egészen leplezhette volna, mi pedig annál szembeötlőbb volt, mivel elődje a királyi trónon, Anna királyné nagy Velencze-barát volt.* Az a férfiu is, ki bizalmi állásban volt a magyar udvarban, György brandenburgi őrgróf ugyancsak bevallott ellenese volt Velencze politikájának,* a mi Máriát nemcsak erősebben meggyanusította a signoria ágensei szemében, hanem őt tényleg ellenséges érzületében meg is erősítette. Ez a körülmény tehát jelentékenyen befolyásolta az informáló jelentések íróit, kik, ha politikai tényállások dolgában hűen informálták is küldőiket, mégis a személyes vonatkozások megrajzolásában éppen nem voltak mindig részrehajlatlanok. Ha figyelemmel s elfogulatlanul olvassuk jelentéseiket, kitűnik, hogy ők azokat, kik politikai ellenesei voltak Velenczének, előnyeik mellett is mindig kedvezőtlenebbül tüntették fel, mint azokat, kik a doge uralmával rokonszenveztek, bár kisebb egyéni előnyök által váltak ki. Hogy csak Szapolyait említsük, Massaro őt váltig dicséri, «bölcs és eszélyes, valódi szép tehetségekkel felruházott, az országban közszeretetben részesülő, jeles vezéri képességgel bíró férfiunak» mondja. A dicséret magyarázata: «A velenczeieknek igaz barátja».*
Sacher-Masoch politikai regényének phantasmagoriája. Szerinte «Mária magas, nyulánk testű, buja szépségű nő volt, kinek daczos kifejezésű osztrák ajka emelte júnói feje ingerét». (I. m. I, 85. l.)
Thallóczy: Zay Ferencz életrajzában. (Történelmi Életrajzok. Budapest, 1885. 13. l.)
A követjelentések használhatóságáról újabban több, nem éppen optimista nézet nyilvánult (L. Századok 1911. XLV, 449.) azon feltétlenül dicsérő elismeréssel szemben, melylyel régebben e diplomacziai okiratokat elhalmazták. (L. Századok.)
Cuers: De Georgii vita 9. l.
Era molto amica dial Signoria nostra, írja Benedetti János Ferencz velenczei követségi titkár egyik jelentésében. (Marino Sanutonál: Világkrónika 1506 augusztus 6-ika alatt.) Velencze iránt való szeretetének azzal is adott kifejezést, hogy magát a velenczei köztársaság leányának mondotta; Lajos főkeresztatyjául a köztársaságot kívánta, terhessége idején velenczei osztrigát és velenczei szülésznőt kívánt magának küldetni. (L. az idézetteket Wenzelnél: Századok XI, 833.)
inimicissimo di questo stato, írja róla Massaro. (M. Tört. Tár XXV, 287.)
A turini áll. ltárban a Francesconi gyűjteményben. Ismerteti b. Nyáry Albert: Századok 1869. III, 238.
33. II. LAJOS LOVASÉRME.*
Körirata: LVDOVIC[US] HVN[GARIAE] REX. A hátlapon: PATRONA VNGARIE.
MÁRIA KIRÁLYNÉ 1519-BEN.*
(Eredetije a berlini kir. Képtár metszetgyűjteményében őrzött eredeti metszetről, melyhez dr. Friedländer múzeumigazgató úr előzékenységéből jutottunk.)
Ismertetését s a kép aláírásának olvasását l. e mű 83. lapján a jegyzetben 8. sz. a.
Ismertetését s a kép aláírásának olvasását l. e mű 83. lapján a jegyzetben 8. sz. a.
Máriát illetőleg épp ezen Massaro velenczei követségi titkárról állnak a mondottak. Az ő jelentése szerint «Mária királyné fényűző, kicsiny, rút, gőgös, szívtelen és bosszúálló;* a magyarok őt nem szeretik,* s férjének is sok kellemetlenséget okoz.* Velenczét gyűlöli. Egész nap ágaskodó paripákon nyargal s annyira telhetetlen az evésben, hogy meddőségét is annak tulajdonítják».* Számos adattal mutathatni ki,* hogy ez a személyleírás nem minden vonásában hű és Massaro politikai gyűlöletéből fakadó. Az olasz diplomata rajzának először is Máriának ránk maradt festett, metszett, öntött és faragott arczképei mondanak ellent. Ez egyike sem tüntet fel oly női arczot, melyre Massaro leírása ráillenék. Ha eltekintünk Mária alsó ajkának duzzadtságától, inkább is formás női alaknak mondhatjuk őt még későbbi éveiben is. Számos és ritka jó tulajdonai amúgy is nagyon alkalmasak voltak mérsékelni némely testi fogyatkozásai hatását, annyira, hogy Mária személyes megjelenését nagyon megnyerőnek mondhatni. Brentôme Máriát inkább is igen szépnek mondja, bár az osztrák család nagy és lecsüngő alsó ajkát ő is kifogásolandónak tartja.* Van írónk, a kinek ízlése szerint még e pittyedt ajkak sem vonnak le e nő szépségnéek magasztalásában, mert «mintegy csókra álló ajkak»-ul tekinti.* Mária német életírója is őt, nyilván túlzott felbuzdulással, «üde szépségűnek» mondja, kinek «daczos kifejezésű osztrák ajka emelte júnói feje ingerét».* Mindenesetre nem állott nagyon nővérei: Eleonora, Izabella, Katalin mögött, kik mindannyian a szépség hírében állottak.*
U. o.
U. o.
U. o.
e tutto il giorno la vol cavalchare cavalli che saltano, sollazare et ben mangiare a tutte Choro metendo indigestum usper indigestum, perho non si po ingrauidar. (M. Tört. Tár XXV, 286.)
A) Mária festett arczképeiből ismeretesek: 1. Egy Londonban a Burlington-Houseban, mely a Society of Antiquaries tulajdona. Mária halaványarczú, barnahajú, csinos 14 éves leány. Turquoise kék alapra van festve, de London kormos levegőjétől már megviselt állapotú. Mária fején széles karimájú piros kalap van, ennek lapos karimája gyöngyökkel és aranyékszerekkel gazdagon díszített. Ujján gyűrű ékeskedik. A vászon felső részén aranybetűkben olvasható: Mária + Regina | 1520. Anno etatis 14. (Látta és leírta Kropf Lajos a Századokban) 2. Különösen szép s kitűnő mesterre valló olajfestményű mellképe őriztetik a belgiumi Turnhout városháza tanácstermében, melyről későbben lesz szó. 3. A budapesti szépművészeti múzeumban, a régi képek tárlatában látható Máriának egy hűen festett arczképe, az 1540-ben meghalt Ioost van Cleef műve. Egykorú eredeti kép. 4. Az ambrazi arczképgyűjteményből származó, ez idő szerint a bécsi császári éremgyűjteményben, tiroli Ferdinánd főherczeg arczképgyűjteményében Máriának két arczképe van. Ezek egyike (Tafel X. Fig. 157.) fiatalos mellkép, balra, csaknem szembe fordult arczczal, fekete szemekkel, sötétszőke hajjal, aranyhímzésű fekete barettel, melynek nyakfedőjén a gyémántokkal kirakott pht betűk fénylenek, a betűk alján gyöngyök. A szögletesen kivágott ruha fekete, arany hímzéssel díszítve. Elől a mellen a fekete széllel befogott s ezüst hímzéssel díszített vöröses alsóruha gyenge szegélye látható. A finom, ránczokba hajtott ing keskeny fodrozatban és széles nyakszalagban végződik. Egy rövid, kettős nyaklánczon ékszer lóg, mely fekete alapú korongból áll. Ezen két szürke alak van, mely a tokot tartja. Az egész kép fűzöld alapra van festve. (Rajzát közli Fraknói: A Hunyadiak és Jagellók kora cz. művében 473. l. A magyar nemzet millenniumi történetének IV. kötetében.) 5. Mária két üvegfestésű arczképe látható a brüsseli St. Gudule-egyháznak, későbben tüzetesebben leírandó csúcsíves ablakán férjének, II. Lajosnak arczképeivel együtt. Az egyik üvegfestményt Michael Coxia kartonja után Jan Haeck, a másikat pedig van Orly készítette. Az évszámok, egyikén 1538, másikon 1547, mutatják, hogy míg II. Lajos (†1526) csak régibb mű után, addig Mária személyes felvétel után készült egykorú festmény s így annál hitelesebb arczvonása. 6. Máriának egy hártyaokmányos szép arczképe látható a herczeg Eszterházy-hitbizományi könyv- és levéltárban, Kismartonban. Az okirat Oláh Miklós primás kinevezési okirata. Mint különösen szép festményre, figyelmeztette rá Marczali Henrik. 7. A berlini múzeumban van Mária színes fametszetű arczképe. Testén elől négyszögben kivágott brokátos ruhával, magasan álló gallérral, vállán és mellén háromsoros gyöngysorokkal, hasított ruhaujjakkal, vállán ránczokba rakott és lecsomózott szövettekercsekkel, fején sűrűn reczézett fejkötővel s a felett magas karimájú, kissé ferdén álló, drágagyöngyökkel dúsan ékesített kalappal, hosszukás, szép, üde arczczal, keskeny és erősen kidomborodó orral, erős és határozott állal, keskeny és magasan ívelő szemöldökökkel, fülig lenyúló s símán fésült dús hajzattal, mellén zsinóron vagy karikán lógó kettős medaillon, alant nagy gyöngygyel. (Közli Loga a berlini múzeum évkönyvében: Jahrbuch der k. preuss. Kunstsammlungen 1889. 209–210. ll. I. képmelléklet. Utána Kövér Béla az Arch. Ért. Uj foly. 1890. X. k. 246. l. és Fraknói: A Hunyadiak és Jagellók kora 447. l.) 8. Ugyancsak a berlini múzeumban egy másik, eddig kiadatlan arczképe van Máriának, mely őt az előbbinél valamivel fiatalabb korában tünteti fel. A királyné féltesttel ablaknyílásból jobbra tekint, ruhája olyan, mint az előbbi képen, de nem oly gazdag. Arczvonásai az előbbiekhez hasonlók. A kép párkányán cursiv írással 1519. évi német felirat szerint Frau Marie gebornne Kunigin zu Castilien Romisch vnd hispanischer kuniglicher vnt schwester Die Kunig Ludwigen von Hungern eelich vermehelt ist. Irs alters im funffzehennden Jaren 1519. 9. Königsbergben a porosz herczegek képtárából származó egyik kép Mária királyné arczmását tünteti fel. Halvány arcza hosszukás, kerek szemei barnák, orra vékony s nyújtott, szemöldökei finoman ívültek, sötétszőke dús haja gondosan félrefésült, szája formás, erősen kifejlett alsó ajakkal, ruházta igen gazdag, fején fekete bársonyból készült nagy barett, aranyszövetes béléssel, szintén fekete bársonyból készült ruhája bőujjú aranybarna kelme-mustrákat mutató borítékokkal, ránczokba szedett fehér patyolatinggel, e fölött aranynyal átszőtt gallérral, a melyen egy férfi és női alak, valamint tarka virágok hatásosan ütnek el az aranyos háttértől. Nyakán lelógó nehéz aranyláncz, ahhoz erősített zománczos ékszerrel, drágakővel és hatalmas gyöngygyel. Derekán aranyos öv. A királyné kezeiben keztyűk. A kép hátterén aranyos latin majusculákkal e felirat: M. D. XXIJ. CAL. CVLIJS ETATIS. REGINE. MARIE. XVJ. MENSIS. SEPTEMBRIS. IJMAGO FVIT. (Ezt az arczképet közölte Ehrenberg H.: Die Kunst am Hofe der Herzöge von Preussen. Leipzig u. Berlin 1899. Onnan Éber László: Mária királyné arczképe Königsbergben. Arch. Ért. Uj foly. 1899. XIX, 193–196.) Francis Beckett és Ehrenberg véleménye szerint ez arczkép alighanem Blinck Jakab német festő, rézmetsző és fafaragó műve, ki 1569-ben halt meg. A mű a német renaissance-festészet becsesebb alkotása. 9. A Forgáchok czímerében látható Mária-arczkép annyira syrénszerű, hogy kétesnek mondható, vajjon az csakugyan Mária királynét ábrázolja-e? (Századok 1871, V, 582.) 10. Az I. Miksa császár koronázási kocsiján látható alakok egyike ugyan Máriára vonatkozik, de a mű nyilván csak képzeleti arczkép, mely a történeti bizonyítás erejét nélkülözi. (Dürer ezen eredeti színes rajza megvan a bécsi Albertinában. Kisebbített alakban közli Heyck: Kaiser Maximilian I. cz. művében. Bielefeld u. Leipzig 1898. I. lapon. (Monographien zur Weltgeschichte V. köt.)
B) Mária ismert szoborművei: I. Márvány mellképe a madridi El Prado-múzeumban található. (Rajzát l. az Arch. Értesítő 1887. évf. Uj foly. VII, 147. és Ortvaynál: Pozsony város tört. III, 69.) 2. Bronzszobra Leone Leonitől szintén a madridi El Prado-múzeumban van. (Rajzát közli az Arch. Ért. 1887. Uj foly. VII, 145.) 3. Aranyozott bronzszobra az Escorial templomában, a Presbyterium evangeliumi oldalán, az V. Károly császár csoportjában levő 5 aranyozott bronzszobor közt szemlélhető. Pompeio Leoni művészi terméke. (L. Zschokke Herman: Erinnerungen an Spanien II, 251.)
C) Mária reliefarczképei: I. Bronz emlékérem Leone Leonitől. (Rajzát l. Fraknóinál: A Hunyadiak és Jagellók kora i. h. 435. l. És itt 82. l. Arch. Ért. 1887. Uj foly. VII, 149. Ortvaynál: Pozsony vár. tört. III, 71.) 2. Vert műben kidomborodó éremszerű mellképe látható a Mária egykori tulajdonául hirdetett ezüst tintatartón, mely jelenleg a báró Rédl-család tulajdona. (Ipolyi) A(rnold) a Századok 1876. évf. X, 497.) 3. A mohácsi csata emlékére vert érem előlapján, a felső félmezőnyben Mária látható éles profilban, typikus hű arczmásban, balra fordulva, Lajossal szemben. Fején az ismeretes renaissance lapos kalap lecsüngő nyakfedővel. Alatta reczés főkötő, melynek szélein a haj fülig leérően az arczba lehullámzik. Testén négyszögűen kivágott s bőujjú ruha, mellét ránczba szedett ing takarja s fodros gallérban végződő patyolating takarja. Nyakba vetett aranylánczon függő medaillon. A lap háttere virágdíszes. Az alsó mezőnyben a felirat: Lvdo: Vngar Bohe: Que | Regis. Et Mariae. Re | ginae. Dvlciss. C<s>iv | gis. Ac. Proces | In. Flan. (Egyik példánya a müncheni kir. éremtárban, másik példánya a M. Nemz. Múzeum régiségtárában. Rajzát közli Fraknói i. m. IV, 514.) – 4. A mohácsi csata emlékére vert másik érem előlapján, a felső félmezőnyben oszlopos ív alatt Mária balra fordulva, éles profilban ugyanúgy mint az előbbi érmen. Az oszlopos íven kívül jobbról s balról czímerek. Aláírás: Marie. Hvngar: Bohemi | Equae. Reginae. Iam. | Pro. Cesarae. Carol | Vo. In Flandris | Effigies. Hátlapon a mohácsi csata úgy mint az előbbi érmen. (Egyik példánya a bécsi császári éremtárban.) – 5. Mária jobbra fordult emlékérme. Előlapon a királyné typikus arcza erősen kiálló alsóajakkal és állal. Fején főkötő nyaka körül csavart s hosszant lelógó végekkel. Körirata: Maria. Regina. Vng: Vidva. Caroli. Caesa: Et. Ferdi. Reg. Sor. Hátlapon: In. Paciencia, Possidebitis. Animas. Vestras. Lvce. XXI. A mezőnyben földön ülő, jobbra fordult nőalak. Szárnyas angyal keresztet tart eléje. A háttérben tornyos vár. (Egy-egy példány a brüsszeli és a müncheni kir. éremtárban.) – 6. Emlékérem. Előlapon Lajos király és Mária királyné. Mindkettő balra néző profilban. Mezőnyben 15–20. Körirat: Lvdwivs. Rex. Boemie. Et. Vngarie. Maria. Conjvnx. Eivs. Hátlapon: Golyót tartó meztelen alak. Háttérben vár. Körirat. (Egyik példánya a müncheni kir. éremtárban) – 7. Mária mint özvegy. Az érem körirata: Mária. Hvn. Bo. Re. Caroli V. Imp. Soror. Jobbra néző arcz lecsüngő ajakkal. Fején barett, testén prémes felöltő. Az érem 1550 körűl aló. Ismeretlen németalföldi műve. S. sigla. Szép, de nem fiatal arc. (Közli Domanig Károly: Porträtmedaillen des Erzhauses Österreich von Kaiser Friedrich III. bis Kaiser Franz II. aus der Medaillensammlng d. all. Kaiserhauses herausgegeben. Wien, 1896. 4. l. és Tab. V. 26.)
D) Mária metszett arczképei: Az alább elsorolt 13 arczkép mind a bécsi császári hitbizományi gyűjteményben van. 1. Maria Regina Hongar. Guber. Belgii soror Imperat. Caroli Quinti. R. Sich<s> sculp. et. excud. Mária egész alakban, prémes felöltönyben, barett fején, nyaka körül csavarva. Jobb kezének mutatóujját csatos könyvecskén tartva, balkezében olvasó. Nyakán aranylánczos medaillon. Előtte tört oszlop, annak alján magyar czímer, hármas dombok emelkedő kettős kereszt, fent MO koronája. Jobbról a háttéren donjonos vár. 2. Mária mellképe. Körirat. Maria. Hvn. Bo. Re. Caroli V. Imp. Soror. Fején főkötő, nyaka körül csavarva. Szétálló felsőruha. Szép szájú, finom orrú, jellegzetes szép arcz. Osztrák ajak. (Éremről). 3. Mellkép. Medaillon. Körirata: Maria * Regina * Ec * Qvos * Devs * Conivnxit * Homo * No * Se * Mária fején kalap, alatta fejkötőbe foglalt hajak, csipkés gallér, nyakán aranymedaillon. Kivágott ruha. Egyéni typust feltüntető szép arcz. (Éremről.) 4. Mellkép. Medaillon. Körirat: Mária. D. G. Idegenszerű, szögletes, öreges arcz, fején főkötő. Lapos orr. Nyakán lánczos függőmedaillon. Testén felöltő. Ölében kis eb. (Éremről.) 5. Mellkép. Medaillon. Balra néző profil. Sasorr, habsburgi ajak. Fején aranydíszes kalap. Alul reczés főkötőbe foglalt haj, melynek hullámos fürtjei a reczés főkötőn kívül szegélyzik be az arcz hosszát. Álló gallér. Kivágott ruha. Hermelin felöltő. Nyakán két gyöngysoron lógó rózsamedaillon. Az érem hátlapján M. D. XXVI. (Éremről.) 6. Mária hosszukás mellképe. Körirata: Maria. Dei Gr<s> Hvngariae ac Boemiae Regina – Caroli – V – Imperatoris Soror. Balra néző en face arcz. Fején főkötő, nyaka körül tekert és hosszant lelógó végek. Prémes brokádos felöltő, zsinóros és gombos, rojtos felső ujjakkal. Egészen zárt alsó brokádos ruha. Egymásra tett kezek. Balkezében iráslap 3 sor írással. Szigorú arcz, habsburgi ajak, mérsékelt sasorr. Az egész tojásdad keretben. Keret alatt F. H. (Képről.) 7. Előbbinél kisebb tojásdad mellkép. Jobbra néző fej. Körirat: Marie D’ Avtriche Reine de Hongrie. Öregesb arcz, nagy orr, osztrák ajak. Főkötő, nyak körül tekert s hosszant lelógó végek. Zárt alsó ruha, kilátszó fehér fodros gallérral. Prémes felöltő. (Képről.) 8) Mellkép. Fejkötő lelógó végekkel. Nagy szem, nagy, de nem sasos orr. Gombos alsó ruha, prémes felső ruha. En face jobbra néző arcz. Aláírása: Maria Ab Austria. D. G. Regina Hvngarie. Caroli V. Imperatoris Soror. Gvbernatrix Belgiarum. 9. Balra néző mellkép. Főkötő, nyak körül tekert hosszan lelógó végek. Egészen zárt gombos alsóruha. Prémes felsőruha. Mária kezeiben könyv. Aláírása: Maria Ab Austria D. G. Regina Hungariae, Caroli V. Imperatoris Soror. Gvbernatrix Belgicarum etc. (Alul szögletben Martin van des Enden excudit.) Nagy szem, nagy, de nem sasos orr, osztrák ajak. Jó arcz. (Képről). 10. Jobbra néző en face mellkép. Főkötő nyak körül csavart s hosszan lelógó végekkel. Zárt gombos alsóruha. Prémes felöltő. Mária mindkét kezében rojtos könyv. Aláírása: Maria Ab Austria. D. g. Regina Hvngariae, Caroli V. Imperatoris Soror, Gvbernatrix. Belgicarum &. (Alul szögletben P. Jode excudit. Kézírással: nata anno 1505, nupta 22 Julij Ludovico Hung. Regi, mortua 18 Oct. 1558.) Az arcz elég fiatalos, nagy, de nem sasos orr, osztrák ajak. (Képről.) 11. Tojásdad mellkép. Főkötő, nyak körül csavart, hosszant lelógó végekkel. Kivarrott brokát alsó öltöny. Prémes felső öltöny, gombzsinóros rövid felső ujjakkal. Egymásra tett kezek, a jobb kézben könyv. Fodros alsó ujjak, t. i. a felső öltöny ujjai. Jobbra néző, idegenszerű arcz. Nagy sasorr, osztrák ajak, szigorú tekintet. Aláírása: Marie d’ Avtriche, Royne de Hongrie, et Soeur de l’Empereur Charles le V. Alul b. Moncornet excu. (Képről.) 12. Jobbra néző mellkép. Főkötő, nyak köré csavart, hosszan lelógó végekkel. Mellette lánczon vagy szalagon függő medaillon. E felett mellközepén függő <s> alakú kereszt. Zárt alsó ruha, prémes felső ruha. Aranyrojtos párnán nyugvó kezeinek ujjai szétterjesztvék. Látszik, hogy beszél, mit nyitott szája is bizonyít. Talán nem egészen hű portrait. Fent kézírás: Maria, Carol. V. Soror. 13. Térdkép. Jobbra néző arcz. Hű portrait. Főkötő, nyak körül csavart, hosszant lelógó végekkel. Zárt alsó ruha. Hermelines, prémes felső ruha, fodrokban végződő szűk ujjakkal. Egymásra tett kezek. Nagy szemek, nagy orr, szép száj, hegyes áll. Aláírása: Marie d’ Autriche, Archiduchesse d’ Autriche Reine de Hongrie et de Bohčme † 1558. Fent 1849. Szép jellegzetes arcz. (Aczélmetszet.) 14. Bronzmellkép, Mária en face arczczal, nagyszemű, kifejlett orrú, osztrák ajkú szép arcz. Főkötő nyak körül tekerve s hosszant lelógó végekkel. Zárt alsó ruha, felső öltöny. Talapzaton D. Mar | Hvng. Reg. Renaissance díszítés. (Rézmetszet.)
Vies des Dames illustres stb. cz. művében.
Kropf Lajos: Mária magyar királynénak, II. Lajos nejének arczképe 1520-ból. Közzétéve a Századok 1887. évf. XXI. 72.
Maria war üppig schön. (Sacher-Masoch i. h. 43. és 85. ll.)
Gans: Österr. Frawen Zimer 108. 115., 124. ll.
34. MÁRIA KIRÁLYNÉ ÉRME.*
(Leone Leoni műve.)
Hogy Massaro egyéb torzvonásai is csakugyan Mária személyisége iránt érzett politikai ellenszenvének szülöttei, más írók nyilatkozatai világánál kétségtelen. A nagyevőség, igaz, a Habsburg-család egyik tulajdonsága. Mária nagyatyja, Miksa császár s atyja Fülöp örömet találtak a lakmározásban. Maga V. Károly is nagyevő hírében állott, ki annyira nem tudott ételvágya felett uralkodni, hogy még orvosának szigorú és határozott tilalma daczára sem tartózkodott a túlgazdag tápláléktól.* Azonban Máriának a meddőségét a sok evésnek tulajdonítani merő képtelenség, mert orvosok állítása szerint, a meddőségnek semmi összefüggése nincsen a táplálkozással és az osztrák házból származó számos férjes nő nem kis szaporaságú anya, minden jó étvágya daczára is. Sokkal helyesebben tulajdonítják más írók Mária méhi terméketlenségét, gyenge testi alkatának és nyughatatlan életének, folytonvaló élénk s izgatott mozgásának. A velenczeiek közül maga Guidoto Vincze mondja 1525. évi szeptember 3-iki jelentésében, hogy Máriát gyönge testalkata és rendkívüli mozgékonysága miatt tartja már eleve a világ terméketlennek.* Nagyevőség illetőleg pedig, ha fiatal asszony korában netán abban gyönyörködött, későbbi éveiben mindinkább elszokott az élvezettől. Richard nikápolyi püspök,* a Mária királyné felett tartott halotti beszédében azt mondja róla: «Nem tudok oly teremtést a világon, kihez a tétlenség kevésbbé tudott volna férkőzni mint hozzá s ki az időfelosztásban kevesebbet juttatott volna evésre, ivásra, alvásra és nyugalomra, mint ez asszony.»
Prescott: Gesch. Philipps des Zweiten I, 238.
di natura fluxa per il che et per il suo nimio exercitio, et moto tutti judicano, la non sia per hauer figlioli. (Firnhaber: Font. rer. Austr. p. 135. Gévaynál: Urk. u. Actenstücke 6. l. Jászainál: A magy. nemz. napjai I.)
Justinél: Mária magyar királyné 60. l.
35. MÁRIA ÉS LAJOS KETTŐS MELLKÉPE.
36. MÁRIA KIRÁLYNÉ.*
(Dürer Albert egykorú metszete után.)
Nem tartalmasabbak az olasz diplomácziai agens egyéb ráfogásai sem, ha a fényűzéstől eltekintünk. Mert a mit gőgjéről, szívtelen és bosszúálló természetéről mond, az nem helyes magyarázása Máriának alkalomadtán megnyilvánuló természetének. A mit a velenczés gőgnek mond, az könnyen megmagyarázható abból a társadalmi felfogásból, mely a középkorban a magasbrangút elkülönítette az alsóbbrangútól. A mi jellemzőt tudunk V. Károlyról, II. Fülöpről, I. Ferenczről és számos más azonkori uralkodóról és uralkodói eseményekről, az szintén a gőgnek benyomását teszi, bár nem egyéb annál a társadalomrangi felfogásnál, melylyel az állami rendek egyes osztályainál találkozunk. A tekintély öntudatának, mondjuk a rangosztályok beleneveléssel kapott önfelbecsülés kifejezése s e czímen aligha volt Mária vagy más uralkodói személy a nemességnél és polgárságnál gyűlölt. Látszólagos szívtelenségének is az a magyarázata, hogy az, ha mutatkozott nála, mindig a kérések és fenyegetések részéről megközelíthetetlen, hozzáférhetetlen szigorú igazságszeretetének következménye és a megismerés útján kialakult hajthatatlan akaratának és meggyőződésének a következménye volt. Ebben nyilván éles ellentét volt közbe és Lajos között, ki senki kérését meg nem tagadhatta, mert csupa jóság és szolgálatkészség volt annyira, hogy ez az egyéni tulajdonsága már emberi erényül nem vétethetett, mert ha a szolgálatkészség, az engedékeny jóság az igazságosság alatt szenved, a korlátozó igazságosság fensőbb erény a szolgálatkészségnél és legengedékenyebb jóságnál. Máriát a fentebb kifejezett vád ellen sikeresen megvédi megszámolhatatlanul sok jótéteménye. Az eléje terjesztett s reánk maradt sok folyamodás és segítségkérés kedvező elintézése szíve jóságáról és nemességéről szól.
MÁRIA KIRÁLYNÉ.*
(Az eredeti olajfestmény a königsbergi képtárban.)
Hozzájárul mindehhez, hogy nagy, talán páratlan erélye is őt érdesebbé tette, de abban a korban, mikor a sors e nőt uralkodásra szólította, kivált Németalföldön, becsülendőbb egyéni tulajdonság alig is képzelhető, mint ez a határozottság. E szempontból a legnagyobb dicsérete és magasztalása, ha Guidoto kiemeli férfiasságát.* Érthető egyik kortársa és bizalmasa, Henckel János mondásának értelme: kívánatos volna, mondá, egy oly átalakulási lehetőség, mely e nőt férfiuvá tenné, mert ez esetben hazánk ügyei jobban állanának.* Jellemző Mária férfias érzületéből folyó amaz előszeretete, melylyel a vitézség, a jó katonai virtuskodás iránt viseltetett. Férjének egyik káplánja, Szerémi György elmondja nekünk,* hogy úrnője különös kegyében részesítette Bárdi Istvánt, daczára annak, hogy ez egyén Péterváradon gonoszságainak egész sorozata miatt lefejeztetett. A királyné kegyének magyarázatául szolgál az a katonai vitézség, melylyel magát ez a gonosztevő híressé tenni tudta.* A vitézséget tehát Mária többre becsülte, mint kellett volna egy oly férfiuval szemben, kit a rakonczátlankodás, erőszakoskodás, prédavágy tett a társadalomban gyűlöltté és halálra keresetté. Azt is tudjuk, hogy egyik kedvencz embere Tomori Pál érsek volt, ki silányul tartott külsejével alkalmasabb volt egy finomabb nőt magától inkább eltaszítani, semmint magához vonzani. De a legdurvább daróczban járó férfiunak egy másik oly tulajdonsága volt, mely Mária szemében nem volt érték nélkül. t. i. vitézsége. Mindig nagy örömére szolgált Máriának és férjének, mikor a végbeli vitéz generális török foglyokkal, a török kerületekbe tett becsapásainak vitéz kézzel eredményeiként kedveskedett nekik és a pápai követeknek.
Ha core di far ogni cosa. (1525. évi októberben.)
1526 márczius 15-ikén: «Utinam transformaciones fieri possent, ut ipsa (Maria) in virum regium transferri posset, res proinde nostre melius starent.» (Századok 1876. X, 611–612.)
Et per illas causas (többrendbeli bűnét és kihágásait sorolja elő) decolatus erat, quia iam neminem formidabat, quod Regi Ludouci aulicus erat, et Regina valde eum diligebat propter bonam miliciam prosperitatis. sue. (Epist. de perd. cap. XXIV. p. 116.)
Campeggio bíbornok-legatus 1525 április 25-iki jelentése. Fraknóinál: MO a moh. vész előtt 67. l.
37. MÁRIA KIRÁLYNÉ ÁLLÍTÓLAGOS ARCZKÉPE A FORGÁCH-CZÍMERBEN.*
Magy. Nemz. Múzeum. Richter Aurél rajzolta.
Ilyképen tehát mondhatni, hogy két rokonlelkű s hasonképzettségű egyén készült egymással házassági frigyre lépni, mely éppen a tulajdonságuk s műveltségük egyenlő színvonalánál fogva boldognak igérkezett. Csak egyben tértek el lelki tulajdonságaik egymástól s ez az egy sajátság tette Máriát jóval tökéletesb egyénné, mint a milyen volt Lajos: a character erélyessége. Lajos akaratereje nagyon gyenge volt, mely nála a teljes tétlenségig sülyedt le, míg a Máriáé szívós, kitartó és következetes. A Lajosé éppen ellenkezője annak a tulajdonságnak, melyre kora erkölcsi zsibbadtságával és petyhüdtségével szemben oly nagy szüksége lett volna. Mindenben engedékeny, képtelen volt a maga jobb belátásának érvényt szerezni, nem tudott úszni azon ár ellenében, mely akkor a társadalomban és politikában uralkodó elemként hömpölygött. Inkább is úszott az árral, melyről tiszta beismerése volt, hogy veszedelembe sodorja őt is, a hazát és a nemzetet is. Mária ellenben akaraterős lélek volt, mely szembe tudott nézni a veszedelemmel s mely a maga meggyőződését sikerre vezetni képes volt. Megvolt az a tulajdonsága, hogy állhatatos híveket tudott szerezni magának.* Férfiasság volt gyöngéd női szervezetében, mely nemcsak képességet, de akaratot is egyesített magában magának czélokat kitűzni s azok felé törtetni. Uralkodásra és nem engedelmességre, cselekvésre és nem tétovázásra termett egyén, mely mint ilyen, felülkerekedett férjén s mely képesítette őt akkor, mikor már férje nem volt, a helyzet magaslatára emelkedni, irányt adni a politikának s azt diadalra juttatni.
Thallóczy: Zay Ferencz életrajza 13. l.
