III. MÁRIA ELJEGYZÉSE. A POZSONYI ÉS A BÉCSI CONGRESSUS.
III.
MÁRIA ELJEGYZÉSE. A POZSONYI ÉS A BÉCSI CONGRESSUS.
MÁRIA ELJEGYZÉSE. A POZSONYI ÉS A BÉCSI CONGRESSUS.
A CSÁSZÁR a tervet, melyet unokájának Máriának Lajossal és Károlynak, esetleg Ferdinándnak Annával való összeházasítása ügyében szem előtt tartott, nem is ejtette el többé. Politikai eszménye, családját a magyar s cseh király családjával házassági kötelékkel tartósan összekapcsolni, részéről folyton való gondos ápolásban részesült. Követe, Cuspinianus János mind sűrübben járt-kelt Budán* s ilyenkor felmerülő államügyeken kívül a czélba vett kettős házasság, mint legfontosabb államügy mindannyiszor szóba került. Terve érdekében a császár Máriát még 1514-ben Németalföldből Bécsbe hozatta, kit oda Chimai Croy Károly herczeg kísért volt. Mária június 12-ikén érkezett Bécsbe, hol a papság és a város összes népessége a legünnepélyesebben fogadta az érkezőt. Mária hosszabb időre a bécsi Burgban szállott meg.* A következő évben, 1515-ben, mikor Mária még csak 10 éves volt, a házassági terv már kötelezőbb jogi formát öltött. Ez évben a császár indítványára,* Pozsonyban fejedelmi congressus volt összeülendő. Az összeülést eredetileg 1515 február végére tervezték,* de azt csakhamar márczius 26-ikára határozták.* Ám ez időpontot is csak Ulászló magyar és Zsigmond lengyel király tartották meg. Amaz márczius 4-ikén indult Budáról Pozsonyba, hová márczius 18-ikán érkezett.* Emez márczius 5-ikén indult Krakóból* s márczius 24-ikén jött meg Pozsonyba.* Itt őt a legnagyobb pompával fogadták.* György pécsi püspök és György brandenburgi őrgróf Ulászló meghagyásából Nagyszombatig járultak eléje.* Maga Ulászló király fiával Lajossal Frangepán Gergely kalocsai érsek, Szalkay László váczi, Keserű Mihály boszniai és Országh János szerémi püspökök kíséretében a város határáig ment az érkező elé s egymást könnyek közt üdvözölve bementek a városba. Ulászló, a mint jött, hintón, fia Lajos lóháton haladt. A hosszú menetet számtalan lovag, nemes és kocsi előzte meg.*
1512, 1513, 1514 ismételten említi Cuspinianus a maga budai követjárását s a királyi asztalhoz való meghívását, nyilvános és magán kihallgatását, nyilvános és magán válasznyerését. (Karajánnál: Tagebuch i. h. Fontes rer. Austirac. VIII. Scriptores I, 399. s kk. ll.) Ezt a Naplót újabban kiadta Hans Aukwicz a Mittheilungen des Instituts für österr. Geschichtsforschung 1909. évi 2-ik füzetében Das Tagebuch Cuspinians czímen az egyetemi könyvtár birtokában levő Stöffler-Pflaumen-féle Almaanch 1499–1541-ig terjedő példány nyomán.
Concepta iam dudum matrimonia, írja Cuspinianus, ex Flandria, in Austriam misit charissimam suam neptem Mariam, Sponsam Ludovici regis, quae Viennam appulit, duodecima die Junii, anno millesimo quingentesimo decimo quarto, honorificentissime excepta, non tam a clero, quam vniuerso populo Viennensi, et deducta ad arcem Viennensem, vbi hodie adhuc habitat. (Diarium Johannis Cuspiniani, de Congressu Caesaris Maximiliani I. et trium Regum, Hungariae, Bohemiae, Polonie. Kiadva Bélnél: Adparatus ad hist. Hungariae. Posonii A. 1735.291 l.) Cuspinianussal ellenkezőleg az egykorú Georg Kirchmair von Ragen azt írja, hogy Mária még csak 1515-ben magával a császárral érkezett Bécsbe: Dass dahin kam zum ersten Maximiliano als ein Romischer Kayser Auch pracht er mit Im ain tochter, Weilent Kunig phillips tochter von castilien, Ir Kays. Mt annichel. (Denkwürdigkeiten seiner Zei 1519–1553. Kiadja: Karaján: Fontes rer. Austriae. VIII. Scriptores i, 450.) A későbbi Gans szerint: Als sie noch nicht 10 Jahr alt, hat Ihr Vatter dem Fürsten zu Chimai Carl Crouiae befohlen, solche auff Wien zu führen. (Österr. Frawen Zimer 121. l.) Hogy azonban nem Mária atyja érthető, kétségtelen abból, hogy Mária atyja, Szép Fülöp, mint mondtuk, már 1506-ban halt meg.
Az egykorú Kirchmair György írja emlékiratában: Vagevarlich pey dreyen Jaren Ee Maximilian starb, nach Verainigung des venedigischen Kriegs, verfueget bemelter Maximiliano sovil, das zu Wien ain grosse besamlung beschach. (Denkwürdigkeiten seiner Zeit 1519–1553. i. h. Scriptores I, 450.) Hogy a congressus eredetileg Pozsonyba volt tervezve, kitetszik, hogy az arra hivatott magyar és lengyel király itt várták a császár megérkezését, ki azonban egyre mentegette meg nem érkezhetését.
Caesar tum pluribus occupatus, venire ad finem Februarii, in Posonium, vt deliberatum erat, non potuit. (Diarium i. h. 282 l.)
Praemissus est itaque Cuspinianus Budam, qui haec regi renunciaret. Et vt dies conuentus, in diem Dominicam Quadragesimae, qua in Ecclesia Romana cantatur: Laetare Hierusalem, differetur. (Cuspinianus: Diarium i. h. 282 l.)
Ráth: A m. királyok hadjáratai 273. Horváth M.: MO tört. II, 625. Szalay: MO tört. III, 531. Hogy Ulászló Pozsonyban volt, kitetszik Cuspinianus feljegyzéséből is: MDXV. 22 Martii: Jui Posonium ad Regem Hungarie, missus a Cardinale Gurcensi. (Karajan. Tagebuch, Fontes rer. Austr. VIII. Script. I, 407.) Tubero Lajos dalmát apát csak azt mondja: Rex (Ulászló) extemplo Pisonium, cum liberis et amicis profectus est. (Commentariorum de rebus, MCCCCXC usque ad annum Christi MDXXII Libri XI. Lib. X. § VI. p. 355. Schwandtnernél Scriptores II. p. 335.)
Cracouiam quinta Martii deseruit. (Cuspinianus: Diarium Bélnél i. h. 282. l.)
MDCV. 24. Martii. Intrauit Rex Polonie. (Cuspinianus Naplója Karajánnál: Fontes I, 407.)
Cum celeberrima pompa ingressus est Posonium. (Cuspinianus: Diarium Bélnél 283. l.) A rendkívüli pompa, melyet a magyarság az eljegyzési ünnepélyeken kifejtett, sokáig emlékezetes maradt. Két híres német történetíró, Schlosser Frigyes Kristóf és Ranke Lipót (Weltgeschichte XI, 313) «barbár pompának és felvonulásnak» mondja.
Quem ex Ternavia vsque conduxerunt, Episcopus Quinqueecclesiensis Georgius, et Georgius Marchio Brandenburgensis, iussu regis Hungariae. (Diarium Bélnél 283. l.)
Ipse autem rex Hungariae Vladislaus, in curru ei, cum filio Lvdouico, occurrebat, sequentibus ipsos Episcopis, Colocense, Vaciense, Bosnense, Sirmiense, et vniuersa eius nobilitate, quae ornatissime, more patrio, est instructa. In capo, vbi vidit fratrem aduentantem, iussit se ex curru in terram ponere in sella, quam rex Poloniae fraterne amplexs, prouocauit in lacrymas. Rex Lvdouicus mirae indolis, patruum ecosculatus, benignissime excepit: repositus in currum, senior rex, filius Ludouicus equum ascendit, et in latere sinistro, cum patruo, vrbem ingressus est, magno cum fastu, praecedentibus innumeris equitibus, nobilibus, et curribus. (Diarium Bélnél 283. l.)
16. II. LAJOS ÉS MÁRIA.*
(Az eredeti olajfestmény, a Tört. Arczképcsarnokban.)
XVI. századi festő műve. L. Tört. képcs. műtárgy. leíró lajstr. (Bp. 1907.) 15. l.
XVI. századi festő műve. L. Tört. képcs. műtárgy. leíró lajstr. (Bp. 1907.) 15. l.
A Miksa császár képviseletével megbizott s magát esküvel lekötött* Lang Máté gurki bíbornok-püspök s salzburgi coadjutor még csak márczius 28-ikán jött meg,* miután a Hainburgnál márczius 27-ikén eléje járult megbizottaitól, Stein Marquardt bembergi préposttól, Mraxius Janustól, Cuspinianus doctortól és Hemerle Farkas császári titkártól a Pozsonyban látottakról és hallottakról kellőleg értesíttetett.* Az ő kíséretében az osztrák és stiriai nemesség volt.* Pozsonyi bevonulása, miután a császár képviseletében jött, szemkápráztató fénnyel történt. Világi és egyházi főurak s beláthatatlan sokaság lepte el a dunai révpartot s várta a Hainburgból hajón érkező, cardinális díszbe öltözött bíborost. A magyar és a lengyel király nevében Lajos király és Frangepán Gergely gróf, kalocsai érsek fogadták. A szép üdvözlőbeszédet az érsek mondotta, melyre a bíboros kegyesen válaszolt. Zajos trombitaszóval és rivalgással kísérték aztán szállására.*
MDXV. 27 Februarii. Juraui in Regimine hora Ima, min 30, pro officio a Cesare mihi collato. (Napló Karajánnál: Fontes VIII. Script. I, 407.)
MDXV. 23. Martii. Intrauit Cardinalis Gurcensis Posonium. (u. o.)
Cuspinianus: Diarium Bélnél 283. l.
Ductabat electam nobilitatem Austriae et Styriae. (Diarium i. h. 284. l.)
Vigesima octaua Marti, írja Cuspinian, Cardinalis Gurcensis ex Hainburgo soluit naui, et venit Posonium, horam circiter nonam. Cui omnis multitudo obuiam egressa, ripam Danubii ita adimpleuit, ut eques vix subsistere posset. Incessit ipse in habitu Cardinalium, quem Archiepiscopus Colocensis Gregorius, Comes de Frangepanibus, regni Hungariae Cancellarius, im latere regis Lvdovici, obuiam Cardinali, nomine patris et patrui missi, benigna et pulchra oratione suscepit. Ipse vero Cardinalis humanissime respondit. Aderant hic utriusque regis proceres, et consiliarii, Episcopi et nobiles, ac summo cum honore ipsum quam honorificentissime, vsque ad hospitium conduxerant, cum ingenti tubarum sonito ac plausu. (Diarium Bélnél 284. l.)
Egy nappal későbben, márczius 29-ikén Bakócz Tamás bíboros s esztergomi érsek érkezett meg.* Az említetteken kívül Magyarország s a külföld legelőkelőbb egyénei is összegyűltek Pozsonyban. A külföldiekből itt voltak az oláh vajda,* továbbá Münsterbergi Károly herczeg, Sternberg László cseh kanczellár, Brandenburgi György őrgróf, Särentheim Cziprián osztrák udvari kanczellár s az említett Spieszhammer (Cuspinianus) János.* A lengyelektől Schidlowiecki Kristóf kanczellár, Virla Miklós sandomiri, Miklós vilnai, András lublyói, Miklós marburgi palatinus, Costiliczki András kincstartó, Mátyás vladislavi, János poseni, Péter przemysli püspök, Lukács lengyel kapitány, Ráfáel lengyel úr s mások.* A magyarok közül Perényi Imre nádor, guthi Ország Imre királyi főkamarásmester, guthi Ország Ferencz nándorfehérvári bán, Gersei Petheö János, a királyi gyermekek kamarai előljárója, gergelylaki Buzlai Mózes és fia László udvarmester, Lindvai Bánffy János királyi főpohárnok, Dóczy János királyi kamarás, Korláthkövi Péter, Péter Bazini és Szentgyörgyi gróf, Bornemissza János pozsonyi gróf és királyi kincstartó, Kanizsai László, Szapolyai György szepesi gróf, a püspökök közül az említett esztergomi és kalocsai ésekeken kívül Szalkay László váczi, Országh János szerémi és Keserű Antal boszniai püspökök s mások.* Ez urak egy részének kísérete is igen fényes volt: Ulászló királyé 2 ezer, a lengyel királyné 1500, Bakóczé 6 száz lovasból állott.* A lengyel király kiséretében a lengyel, ezenkívül rutén, orosz, tatár lovasok s török foglyok is voltak.* A lengyel lovasok tetszetős díszbe voltak öltözve.*
MDXV 19 Martii. Intrauit Cardinalis Strigoniensis. (Cuspinianus Naplója Karajánnál: Fontes I. 407.)
Vaivoda Valachiae. (Cuspinianus: Diarium i. h. 284. l.1)
Engel.: Gesch. d. Ungr. Reichs III. II. 178–79.
Cuspinianus: Diarium Bélnél i. h. 284. l.
Engel i. h. III. II, 178. Cuspinianus: Diarium Bélnél i. h. 290. l.
Engel és Cuspinianus i. h.
Sed erant practer Polonos, Ruteni, Pruteni, Moschi, Turci captiui, et Tartari in suo equitatu, cum multis tibicinibus, qui tubas amplas sonoras, et a nostris dissonas, non sine horrore stridentes, vt in magno aestu solent vespae et crabrones, inflabant. Erat et Turcus quidam cum tibia, qui nobis inauditam harmoniam et auribus nostris inacceptam, edebat, cum puero, tympanum ambatus violenter manibus percutiente. Sed est nostrates habebant tibicines, qui belle sonabant, et nostram musicam referebant. (Diarium 284. l.)
Partim more Hungarorum, quos Husserones appelant, vestiebantur; partim habitu Alemannico ornati erant. (U. o. 283. l.)
17. PERÉNYI IMRE NÁDOR.*
Ugyanonnan Az jóval későbbkori olajfestmény körirata: Emericus Peren˙ Palatinus Regni Hungariae et Iudex Cumanorum Ao 1504. A kép alatt: Necefsitas frangit legem. L. Graf. kiáll. leíró lajstr. I, 17. l.
Április 1-sején, virágvasárnapján, az esztergomi bíborosérsek sz. Márton egyházában ünnepélyes nagymisét mondott. A szertartáson jelen volt a három király: Ulászló, Zsigmond és Lajos, valamint a magyar királyi herczegnő Anna és az összes nemesség, a gurgi bíboros-püspök azonban muló betegség miatt távolmaradni volt kénytelen. Mise után teljes búcsú hirdettetett ki a hivőknek.* Következő napon, április 2-ikán kezdetét vette a congressus ugyancsak istentisztelettel a 3 király és a gurki bíboros-püspök jelenlétében. A sz. Lélekről szóló misét ez alkalommal is Bakócz bíboros szolgáltatta. Mise végén latin, magyar, cseh és német nyelven felszólították a hivőket, hogy a fejedelmek egyességéért imádkozzanak.* Majd mise után a 3 király, a bíbornokok, püspökök, tanácsosok s főurak, mintegy 500-an tanácskozásra egybegyültek Ulászló király palotájában. A gurki bíboros bemutatta császári megbizó és felhatalmazó iratát, melynek szövegét nagy figyelemmel hallgatták meg a jelenlevők. Majd előadta összejövetelük czélját s a gyűlés még csak délutáni 2 órakor oszlott szét.* Következő napon, április 3-ikán a gurki bíboros meglátogatta a lengyel, majd aztán a magyar királyt. Nem csekély ijedelmet s aggodalmat okozott 3 egyén hirtelen elhalálozása. Bertalan münsterbergi herczeg, ki a császár által küldve, hajóján Pozsonyba igyekezett, Hainburg közelében a hajóval együtt elmerült s halálát találta a hullámokban. A morva kapitány Messericzi János, ki gyakran orátorként szerepelt a congressusi ügyben, hirtelen meghalálozott és Fürst Vitust, a congressus egyik buzgó szorgalmazóját, ugyancsak hirtelen halál érte Bécsben. Bár azonban e szerencsétlenségek némelyeket baljóslatokra késztettek,* a congressust folytatták. Csakhogy a tanácskozást nagyon megnehezítette a tanácskozók nagy száma, miért is jónak látták a tárgyalók számát kevesbíteni.* A gurki bíboros tanácsosokul Marx Jánost, Saurer Lőrinczet, Cuspinianus Jánost és Vogt Gábor császári titkárt vette maga mellé, a magyar király az esztergomi érseket, a kalocsai érseket és a pécsi püspököt, a lengyel király pedig Péter przemysli püspököt, Schidliowieczki Kristóf kanczellárt és Miklós vilnai palatinust. Ám a tárgyalások így is nehezen mentek s bár a bizottságok délutáni 3 óráig is dolgoztak, megegyezni nem tudtak. Több nap telt el eredménytelenül.
Cuspinianus: Diarium Bélnél i. h. 284. l.
Altera die, iterum conuenerunt in hoc templo tres reges, cum Cardinalibus ambobus: Strigioniensis celebrauit officium de Spiritu Sancto. Finito, admonita est plebs per suffraganeum Strigoniensem, vt deuotissime, pro concordia Caesaris el Regum, deo supplicarent: lingua Latina, Hungarica, Bohemica, et Alemannia: pronunciatae sunt interim indulgentiaa plenariae. (U. o.) A Karaján által közlött Napló szerint Cantata fuit Missa des Spiritus Sancto, et factum principium tractatus cum duobus Regibus. (Fontes rer. Austr. VIII. Script. I, 407.)
Cuspinianus: Diarium Bélnél i. h. 285. l.
Cui tam male de futuro augurantur. (U. o. 285. l.)
Inueniunt rem esse morosam, in tanta multitudine, per tot suffragia esse consulendum: redigunt itaque ad minorem numerum singulorum regum consiliarios. (U. o.)
Ezalatt a nagy tömeget látványos mulatságok rendezésével szórakoztatták: lófuttatásokkal és műlovaglási productiókkal. Nyereményekül aranyozott serlegek, aranybrokátos és egyszerű posztók voltak kitűzve. Mintegy 40 ló került versenyfutásra, valamennyi közt György szepesi grófé volt a leggyorsabb. Nem csekély érdeklődést keltett egy, török lovakon magát produkáló moskovita, ki két lovon nyargalva a leggyorsabb futásban egyik lóról a másikra vetette át magát, mi a jelenvolt királyokat és a gurki bíboros-püspököt, a püspököket s a nemességet felette gyönyörködtette. Ugyancsak megbámulták a moskoviták és tatárok nyílazási művészetét is.*
Mindezekről Cuspinianus: Diarium Bélnél 286. l.
Április 13-ikán rövid időre Máté bíbornok elhagyta Pozsonyt s Bécsbe ment,* honnan tanácsosait Rogendorff Vilmost és Saurer Lőrinczet Augsburgba a császárhoz küldötte. Távozása előtt a bíbornok 4 aulicusát: testvérét Lang Jánost, Schenk Jánost, Keutschacki Farkast és rastatti Graff Kristófot a 3 király a husvéti főistentisztelet végeztével katonai övvel díszítették fel. Nemsokára nagy szerencsétlenség érte Pozsonyt: a város felét tűzvész hamvasztotta el.*
MDXV 13 Aprilis. Discessimus. (Cuspinian Naplója Krajánnál: Fontes VIII. Script. I, 407.)
Interim vrbs Posonium inopinato et subito incendio, plus media, comburitur. (Diarium Bélnél 186. l. Azonk. l. Istvánffy: Hist. Lib. VI. p. 78. Bél: Hung. I, 181.)
Még csak május 11-ikén érkezett a gyurki bíboros-püspök vissza Pozsonyba, hol akarata ellenére újból nagy ováczióval fogadták. A fiatal Lajos király járult a dunai révparthoz eléje.*A bíbornokkal jött Stein Marquard bambergi prépost, Rogendorff Vilmos, Mrax Janus, Lőrincz alháznagy, Cuspinianus János és Vogt Gábor.* A tárgyalást újból elkezdték úgy a tervezett házasság, mint a kötendő szövetség és egyezmény ügyében.* . Hét napon át megfeszített munkával dolgoztak, írásba foglalták a megállapított czikkelyeket* s május 20-ikán az aláirott és pecsétekkel hitelesített végzést felolvasták az összes tanácsosok jelenlétében.* Ezt másnap a magyar király lakomája követte, melyre a lengyel királyt, Máté bíborost és a fentemlített hat császári tanácsost meghivta.* Május 23-ikán a cardinális ismét elutazott, hogy Miksa császárt a történtekről értesítse s Bécsbe kisérje.*
MDXV. 11 Maii. Iui cum d. Cardinali Gurcensi Posonium, ad Reges Hungariae et Polonie, olvassuk Cuspinian Naplójában. (Karajánnál: Fontes VIII. Script. I, 407.) Bővebben szól a Diariumban. (Bélnél i. h. 286.)
Diarium i. h. 286. l.
Tractaturus et conclusurus, tam matrimonia, quam foedera pacis et concordiae. (U. o.)
Septem hinc diebus ardue disputatum et tractatum est de singulis, et mature omnia deliberata sunt, in articulos redacta et scripta, ac vltro citroque pensitata. (U. o.)
MDXV. 20. Maii. Conclusa sunt omnia inter Cesarem et Reges Hungariae et Polonie, hora prima post prandium. (A rövidített Napló Karajannál i. h. I, 407.) Vigesima Maii, olvassuk a Diariumban, mane a septima hora, vsque in primam post meridiem, vterque Rex, cum duobus Cardinalibus et consiliariis deliberarunt, et deliberatis omnibus in praesentia consiliariorum, Caesaris, et amborum Regum articulos legi fecerunt, qui fuerant ipsorum manibus subscripti et sigillis muniti, cum omni fauore et plausu. (Bélnél i. h. 286. l.)
Sequenti die, Rex Hungariae instituit conuiuium regale, quo regaliter et opipare accepit fratrem suum Regem Poloniae. Cardinalem Gurcensem, et praefatos sex consiliarios Caesaris. (Diarium p. 286.)
U. o. 287. l.
A várvavárt császár ugyan már május 9-ikén tett készületeket a congressusra való jöveteléhez,* de az őt sürgető követségek daczára is még csak július 10-ikén érkezett Bécsbe,* mentegetve magát nagy elfoglaltságával és mindenféle bajával* s minthogy Pozsonyba jönni nem akart, mert állítólag az ott kitört tűzvész pusztítása miatt megfelelő lakást nem kaphatott,* a legfényesebb kísérettől környezve* július 16-ikán vasárnapi napon, Elek hitvalló előnapján, Bruck és Hainburg között – amott Ulászló, emitt Zsigmond töltötte az éjszakát* – a harti erdőnél Trautmannsdorfnál, – hol a császár töltötte az éjszakát.* – találkozott Ulászló és Zsigmond királyokkal és kíséretükkel.* A fejedelemnek ki sem szállva gyaloghintóikból,* meleg kézszorítással s kevés szóval üdvözölték nagy meghatottan egymást.* Ez alkalommal a vörös bíborral átszőtt aranybrokátos öltönybe öltözött, délczeg és pánczélott lovon ülő magyar és cseh országnagyok által körülfogott s a lovagias császártól mintegy megigézett Lajos magyar trónörökös is intézett Miksához, kit atyjának nevezett, betanult beszédet.* Nővére, az aranyos ruhába öltözött s csodás ékszerekkel s gyöngyökkel diszített, 8 fehér ló által vont kocsin ülő Anna is rebegett, a kocsiban felállva, nehány üdvözlő szót.* Aztán az előzetesen odaterelt vadra való vadászat után a császár meghívására valamennyien Bécs felé vették útjukat. Az éjt Ulászló király gyermekeivel Trautmansdorffban, a lengyel király Enczersdorffban, a császár a gurki bíboros-püspökkel Laxendorffban, az esztergomi érsek Margarethenben töltötte.* Következő napon, július 17-ikén vonultak be Bécsbe,* hol fogadásukra Miksa másfélszázezer aranyforintnyi-költségen nagyszerű fogadási ünnepségeket rendezett.* Julius 18-ikán, mely pihenési napul szolgált, a császár gazdag ajándékokban részesítette vendégeit, névszerint a lengyel királyt, Lajost és nővérét Annát.* Július 19-ikén fényes gyülekezetben tárgyaltak* s ugyane napon vacsora után a bécsi várban tánczmulatság volt. Ez alkalommal a vendégeket Mária, a császár unokája fogadta.* A bájos gyermekasszonyt herczegek, grófok, bárók s Rottal udvarmester vezették be s a legelőkelőbb matronák, a grófok és bárók nejei és sok hajadon hölgy kísértek be a terembe. Mária kecses térdhajlással üdvözölte mindenekelőtt a császárt, aztán a királyokat és Annát.* Majd szóval üdvözölte őket Mária nevében Marcklin Boldizsár waldkircheni prépost, mire a lengyel király meghagyására Tibor przemysli püspök válaszolt az ő, testvére, Ulászló, Lajos és Anna nevében.* E kölcsönös üdvözlés után elkezdődött a táncz. Először is Lajos és Anna tánczolt Mansfelt és Vesterburg grófok, Kázmér herczeg és a mechelburgi herczeg előtánczolása mellett.* Mindegyik kezében égő gyertya volt. Ezt a tánczsorozatot két udvarmester, Schmihoi Prothesilaus és Korlátkövy Péter zárták be.* A második tánczlejtést Vilmos bajor herczeg vezette Mária főherczegasszonnyal Hennenberg és Hadeck grófok előtánczával.* A harmadik lejtést ismét Lajos vezette Mária udvarmesternőjével Rottal György nejével. Aztán a többi grófok is hévvel vezettek tánczokat. Mintgy 10 óráig tartott a szórakozás.*
Ő 1515 május 9-ikén tudósítja Augsburgból Herberstein Györgyöt. Wir sein willens ain Rit hinab in vnsern N. O. Füstenthumb und Lande, zu vnsere lieben Brüedern und Curfürsten de Künigen zu Hungern, Behaim vund Polln, die vnser zuckunfft de erwartet, zuthuen s felszólítja a stiriai nemességet a csatlakozásra. (Az okiratot közli Herberstein: Biografie Bécs 1564. 20–3. ll.)
MDXV. 10. Julü: Caesar intrauit Viennam. (Cuspinianus Naplója Karajannál: Fontes rer. Austriac. VIII. Script. I, 407.
Multis de caussis Caesar nequicebat, quod vterque rex petebat, adimplere, írja Cuspinianus s többet névszerint is felemlít. (Diarium Bélnél i. h. 282. l.)
Smets: Az osztr. birod. tört. II.
Instructissimo et electissimo exercitu, cum multis equis cataphractariis, cum splendidissimis militibus. (Diarium Bélnél 288. l.)
Cum rex Hungariae in oppido Prugk, prope Leyttam fluuium; Rex vero Poloniae in Hamburgo eam noctem consumerent. (Diarium i. h. 288. l.)
Caesar quinque miliaribus a Vienna in castro quodam Trautmansdorff pernoctabat. (Diarium i. h. 288. l.)
MDXV. 16 Julii, Conuenerunt in campo, qui dicitur Hart, simul hora prima circiter: Cesar, Rex Hungariae Vladislaus, Rex Ludouicus, Rex Polonie Sigismundus et D. Anna filia Regis Hungarie. Ő a Diariumban is ezt a napot jelöli meg; decimo sexto enim Julii, hoc est in profesto Alexii mutuo sese viderunt. Mane horam circa sextam, XVI. Julii egressus est Caesar cum omni suo exercitu a Trautmansdorff, ad locum illum designatum, in planitie quadam, iuxta siluam, cui nomen est patria lingua Hart. (Bélnél i. h. 283, 288, 408 l.) A találkozás rendkívüli fényét részletesen közli u. o. 289–291. ll.
Jussus est rex (II. Ulászló) manere in sua lectica: nan et ipse vehebatur lectica, quam Caesar, pulchre adornatam, cum optimis equis regi donauerat pridie. Maga Miksa is gyaloghintón érkezett: prodiit obuiam Caesar Regibus, in lectica adornata. (Diarium Bélnél i. h. 288. l.)
Et quasi felici captato augurio, sub diuo aperte voluit alloqui fratres Reges, et eos salutare, ac multuis complexibus exosculari. (Diarium i. h. 288. l.)
Ludouicus rex iunior, aurea veste, rubea intertexta purpura, ornatus, capillis extensis, bireto ex veluto fusco, capite tectus, pulchro et phalerato equo insidens quem vndique cingebant, ex vtroque regno, Barones et domini pedites incedentes ad obsequium … Ludouicus ut erat institutus, ex equo, summa cum reuerentia Caesari dixit, et tamquam patrem salutauit, nec auertere faciem a facie Caesaris potuit, quasi aspectu non posset saturari. (Diarium i. h. 290 és 291. ll.)
Anna, aurea veste, et pulcherrima torque, mirum in modum, multis gemmis et monilibus, ornata, quae in amplissimo curru deaurato, ac imaginibus exornato, octo equis candidis trachebatur, quam multi etiam nobiles pedites cingebant, vndique. Inter quos erat, Marchio Georgius Brandenburgensis, et Comes Petrus de Pösing, qui de equis descenderant pedites. Aztán: Regina in curru surrexit, nam altus erat, et obseruantiam in Caesarem, verbis, vultu, et gestis ostendit. (U. o.)
U. o. 292. l.
MDXV. 17. Julii. Intrauerunt Cesar et Reges Viennam, de nocte circa vesperam. (Rövid Napló i. h. 408. l.) A bevonulás nagyszerű rendjét leírja Cuspinianus: Diarium i. h. 292–94. Az események egy másik egykorú közlője, Kirchmair György ugyancsak 1518 július 17-ikére írja: Kays. Mt., der Kunig von Vngern und der Kunig von Polland kamen alle drey zu Wien mit gar herlichem pracht zusamen. (Denkwürdigkeiten seiner Zeit 1519–1553 in Fontes rer. Austriac. Scriptores I, 440.) A bevonulás datumát helyesen közli Geiszam is, kiemelve, hogy a látogatók közt volt Lajos magyar király is. Láttuk, hogy a fiatal Lajos a harti erdőnél beszéddel üdvözölte a császárt. (Hist. Tagebuch S. Erzh. Österr. 144. l.) Herberstein Zsigmond báró datumként csak az 1515. évet említi: Im 1515. khamen zu Khaiser Maximilian geen Wienn: Vladislaus Khünig zu Hungern vnd Behaim, Ludwig sein Son, auch gekhrönter Khunig, vnnd Sigmund Khunig u Polln. Alább: Dazumal khamen dem Khaiser zu Eern vnnd diennst vill fursten. Vunder denen Hertzog Cristof fon Braunschweig, Erzbischoue zu Bremen. (Selbst-Biographie i. . I, 83.)
Cuspinianus szerint a császár nec vllis vnquam pepercit expensis. (Diarium i. h. 294. l.) Máshelyt ugyanő: Judico ego, et puto me non falli, Caesarem in hac festiuitate exposuisse pro impensis (nam vtrumque regem suis alimentis liberalissime cum liberis quoque aluit) et muneribus, supra centum quinquaginta millia nummum, erogasse: tanta liberalitate vsus est erga Reges, et principes, et consiliarios. (U. o. 300. l.) Tubero Lajos szerint nemo enim regum, aetate sua, Maximilianum pecuniae contemtu superavit, 100 ezer aranyába került Miksának az ünnepély. (Commentariorum Libri XI. Lib. X. § VI. Schwandtnernál: Script. II. 335.) Ez adat átment a világtörténeti művekbe is. (L. Schlosser: Weltgeschichte f. d. deutsche Volk. 1850. XI, 313.)
Diarium i. h. 294. l.
Cuspinianus 1502–1527. évi Naplója szerint ad an. MDXV. 18. Julii: Fuerunt simul in consilio: Cesar, tres Reges, duo Cardinales summi Pontificis, item Regis Hispanie oratores, Archiepiscopi, Episcopi, Principes Seculares et consiliarii eorundem circiter 60. Cesar loquebatur fere tota hora. (T. h. 408. l.) A Diarumban tüzetesebben i. h. 294–95. ll.
Fuit haec chorea instituta, vt domina Maria Archiducissa Austriae, filia regis Philippi, et Caesaris neptis, susciperet reges et dominam Annam, quos nondum viderat. (Diarium 295. l.)
Vbi ergo Caesar, Rex Hungariae et Poloniae, tribus sellis consederant, Rex Lvdovicus, et soror domina Anna, seorsum suas habuerunt sedes. Tum ingressa est domina Maria, praecedentibus principibus, Ducibus Bauariae, et aliis quotquot hic erant cum, Comitibus et Baronibus, et magistro curiae domino suo de Rottal, quam multae nobilissimae matronae, Comitissae et Baronum vxores, cum multis virginibus sequebhantur. Quae postquam regiam Caesaris, vbi eam opperiebantur, intrauit (nam extra arcem tum habitabat, in domo Comitis Ciliae), decoro motu flexis genibus, vt est morigeratissima, et a cunabulis recte instituta, primum Caesarem auum, tum ceteros Reges, ac dominam Annam salutauit. (U. o. 295. l.)
U. o.
U. o.
U. o.
Secundam choream duxit Dux Bauariae Wilhelmjus, cum domina Maria Caesaris nepte, cui duo Comites praeibant, de Hennenberg, et Hardeck. (U. o. 296. l.)
U. o. 296. l.
18. MIKSA CSÁSZÁR TALÁLKOZÁSA II. ULÁSZLÓVAL ÉS ZSIGMOND LENGYEL KIRÁLYLYAL.*
Birken «Spiegel der Ehre des Erzhauses Oesterreichs» cz. műből vétetett.
19. MIKSA CSÁSZÁR ÉS CSALÁDJA.*
(A jobboldalon alul Lajos arczképe.)
A képen felül balról jobbra I. Miksa, I. Fülöp, Miksa neje (Burgundi Mária), alul: I. Ferdinánd, V. Károly és II. Lajos arczképe látható.) Strigel Bernát festménye a bécsi cs. és kir. műtört. gyűjteményben. Löwy bécsi fényképész eredeti fényképe után.
A képen felül balról jobbra I. Miksa, I. Fülöp, Miksa neje (Burgundi Mária), alul: I. Ferdinánd, V. Károly és II. Lajos arczképe látható.) Strigel Bernát festménye a bécsi cs. és kir. műtört. gyűjteményben. Löwy bécsi fényképész eredeti fényképe után.
A következő két napon, julius 20- és 21-ikén tovább folytak a tanácskozások, mindig délutáni 2 óráig, úgy hogy még csk 3 órakor ülhettek ebédhez. Tanácskozások alatt az azokban részt nem vettek hadjátékokon mulattak, nevezetesen György brandenburgi őrgróf lándzsát tört Hennenberg gróffal s más vitézekkel.*
U. o.
Julius 20-ikán megerősítették s megpecsételték a pozsonyi előleges szerződést s e napon egyidejűleg a császár Lajost, «hármas számban rejtvén a tökély» harmadik fiául fogadta s családjába sorozta «Károly és Ferdinánd és nővéreik örökösödési jogának csorbítatlan fenntartásával». Őt azonkívül távolléte idejére a német birodalom császári helyettesévé tette s meghagyta a német birodalom választófejedelmeinek, hogy Lajost az ő – Miksa – halála után római királyul válaszszák.* Majd két nap mulva, július 22-én, Mária Magdolna napján ratifikálták azt az 1462-, 1491-, 1506- és 1507-ik évi örökösödési szerződések értelmében* ünnepélyesen a Sz.-István-domban,* mely ez alkalomból a legfényesebben fel volt díszítve.* Az egyházban összegyült főuri és főrangú közönség között főleg a császár tünt ki milliót érő dúsgazdag ruházatával* és két bájos főherczegasszony: Anna és Mária, kik a templomszentélyben aranybrokátos posztóval bevont két külön imaszéken várták a szertartást.* Körülállották őket oldalvást az aragoniai király orátora, azonkívül Lajos bajor herczeg, György brandenburgi őrgróf, Bazini és Szentgyörgyi Péter gróf és más szolgálattevő nemesek.* A hazai és külföldi püspökök nagy számmal voltak a gyülekezetben képviselve.* A misét a bécsi püspök végezte.* Az egyházi szónoklat alatt félrevonult császár császári ornatusba átöltözve, fején koronával, lépett oltár elé s összeadatta magát az esztergomi érsek által Annával, majd ugyanazon érsek összekötötte Lajos királyt Máriával.* Ezután a császár királyi trónra ülve s környezve a három király által, mindannyian meztelen kardokkal, 200-nál többet aranysarkantyús lovagokká avatott.* Majd az esztergomi érsek a főoltárról áldást osztott, míg egyik suffraganeusa az ő s a gurki bíboros nevében a teljes búcsút hirdette ki.* Te Deummal s trombitaharsogással végződött a délutáni 1 óráig tartott nagyszerű ünnepély.*
Liske: Der Congress zu Wien um Jahre 1515. Megj. a Forschungen 2. Deutschen Geschichte VIII. k. 491–548 ll. Szalay: MO. tört. III. 533. Cuspinianus sem a Diariumban, sem az 1502–27. évi Naplójában erről nem tesz említést.
E szerződések eredeti oklevelei megvannak a bécsi áll. ltárban. (L. Katona: Hist. Crit. CVII., 252–254. Engel: Gesch. d. Ungr. Reiches III. II, 34., 127., 138. ll. Fraknói: A Hunyadiak és a Jagellók kora. 350–53., 380–383. ll. Az 1515 július 22-i eljegyzési okiratnak eredeti átirata megvan Mária királyné brüsseli ltárában is. Kiadta Kollár Ursinus Velius Gáspár De bello Pannonico cz. műve X. köt. a 292. s kk. ll. Ujabban Hatvani Mihály: Brüsseli Okmtár I., 563. s. kk. ll.
Cuspinianus írja 1502–27. évi Naplójában: MCXV. 22. Julii. Facta Sponsalia in templo S. Stephani. (Karajánnál: Fontes VIII. Script. I., 408.) Ugyanő congressusi naplójában: Vigesima secunda die, quae erat D. Mariae Magdalenae, institutus est dies pro contrahendis sponsalibus inter Principes et Reginales. (Diarium Bélnél i. h. 296. l.) B. Herberstein Zsigmond írja: Also ward durch vil hanndlungen die sachen dahin gedigen, das Khaiser Maximilianus Enigkhle, Khunig Philips aus Hispanien Sun ainer, des Khünigs Vladislay tochter, vnnd herwider desselben (Sun), Khunigs Philipps tochter Eelichen nemen sollen. Darumb auch baid gebruder, Vladislaus sambt seinem Sun, der auch numalls zu Khunig gecrönndt war, vnnd der Tochter, auch Khunig Sigmund geen Wienn zw dem Khaiser khamen, sich da miteinander verainigten, verbunden, die Heruatn beschlossen, vnnd die Tochter dem Khaiser in Sanndt Steffan khirchen offenlich, an stat seiner Enenghkle ains, vermähelt ward. Dermassen: wo derselben Khaiser, die näme, soll der Khaiser die beschlaffen vnnd behallten, wie zum teil in derselben Zusamnkhunfft angeruert ist worden. (Selbst-Biographie i. h. I., 184.) Azonk. l. Gans: Österr. Frawen Zimer 121. l. Geiszan állítása, hogy Lajos és Mária egybekelése (Vermählung) 1515 július 22-ikén ment végbe (Hist. Tagebuch d. Erzhauses Österr. 148. l.) csakis az eljegyzés ünnepélyes ratificatiójáról értendő.
Elegantissimo igitur ordine Caesar cum Regibus Poloniae et Lvovico, in equis, seniore (II. Ulászló) vehente in lectica, et reginalis in curribus, praecedente et comitante nobilium caterua insigini post nonam horam descendit ad templum S. Stephani, quod erat elegantissime ornatum. (Diarium i. h. 296. l.)
Chorus aulacis aureis et sericeis contectus. In dextra stabat Caesar, Rex Vladislavs, Rex Sigismvndvs, omnes auries vestibus ornati. Caesar maxima torqui ex margaritis, lapidibus pretiosissimis, conspicuus omnibus erat. In bireto monile ex adamantibus pretiosissimum gestabat, aestimabatur eius ornatus una millione auri. (U. o.)
In medio chori duo erant pulpita aureis pannis contecta, in quibus duae reginae stabant, Anna et Mária. (U. o.)
Circa quos a lateribus orator regis Aragonum, et Ludouicus Dux Bauariae, Marchio Georgius, et Comes Petrus de Pösing… inseruiebant. (U. o.)
Ott volt a két tábornok Bakócz Tamás és Lang Máté, továbbá Gergely kalocsai érsek, Kristóf bremai érsek, György pécsi, Mátyás vladislavi, Stanislaus olmüczi, János regensburgi, László váczi, János poseni, Vigilius pettaui, Kristóf laibachi, Péter przemysli, Mihály boszniai, Bertold kiemensei püspök. (U. o.)
Episcopus Viennensis celebrauit summum officium, quod cum summa reuerentia et amoenissimis concentibus diuersorum musicorum peragebatur. (U. o. 297. l.)
Interea Imperator quodam secretiori loco regalibus amictus et coronatus: vt Caesar introiuit chorum, cui desponsata est domina Anna, per reuerendissimum Cardinalem Strigoniensem, per annuli suberrationem. Tum Lvdovicvs rex, et domina Maria, per eundem dominum Cardinalem, copulati et coniuncti sunt. (Diarium 297. l.) Ezt a nagyszerű jelenetet tünteti fel gazdag szinpompában az újabb (1852–1901) festők egyikének, Brožik Wenczelnek: Tu felix Austria nube czímű hatalmas festménye a bécsi császári múzeum képtárában. (Saal V. 341. sz.) A Jahrbuch der Kunsthistorischen Sammlungen d. allerh. Kaiserhauses czímű, Bécsben 1893-ban megjelent mű XIV-ik kötetében helytelenül mondja Máriáról: vermählt durch Procuration 22 Juli 1515 mit Ludwig. A két jegyes személyesen állván oltár előtt procuratióról szó sem lehet. Máriának Lajossal való procurationalis házassága Innsbruckban történt volt.
Residente tunc Caesare in solio maiestatis: a lateribus cingebatur tribus praefatis Regibus, quibus singulis nudus est datus ensis, vt milites insignirent … Creati sunt tum a Caesare et tribus Regibus plus quam ducenti milites siue equites aurati, ut vulgus loquitur.
Quo perfecto, ascendit Cardinalis Strigoniensis ad summum altare, dans benedictionem, cuius suffraganeus sua et domini Gurcensis autoritate, pronunchianit plenariam indulgentiam. (U. o.)
Mox omnes inflatae sunt tubae, et mirabilis, auditus est concentus: simul cantores, Te Deum Iaudamus, pronunciabant. Vsque in primam horam post meridiem durauit haec festiuitas. (U. o.)
II. ULÁSZLÓ, II. LAJOS ÉS ANNA.*
A Gersei Petheő-család 1507 szeptember 22-én kiállított czímeres leveléről Cserana Károly másolta.
Ebéd után lovagjátékok voltak, melyeket a császár és a királyok, de Anna és Mária is végignézték. A sorompókban gróf Hardeck Géza és Kneringen Dávid, majd Kázmér őrgróf és Landaui János Jakab, végül György őrgróf és Bibrachi Adolf csaptak össze lándzsákkal.* Este lakodalmi vacsora volt Dietrich Zsigmond és Rottal Borbála tiszteletére, kik aznap lettek egymás hitveseivé. Az asztalülésnél Lajos király jegyese Mária mellett ült.* A fényes vacsora éjjeli 10 óráig tartott, mire a táncz vette kezdetét.
Diarium i. h. 298. l.
Domina Maria, postea Rex Lvdovicus. (U. o.)
Következő napon, július 23-ikán, Miksa újból ajándékokat osztottak szét: Annának drága posztókat, a lengyel királynak két gyönyörű lovat, Ulászlónak gyönyörű művű régi serleget, Lajosnak pánczélba öltöztetett lovat s gyönyörű művű aranyos fegyvereket, minőket addig még kevesen láthattak.*
Diarium i. h. 298. l.
Július 24-én ebéd előtt tanácskozás folyt, ebéd után lovagjáték gyönyörködtette 4 órán át a nézőket, este vacsora s kártyázás következett. A császár a saját képmásával vert arany- s ezüstérmeket osztott szét a királyoknak és a két főherczegasszonynak. A főnyertesek, kik a pénz legnagyobb részét elnyerték: Lajos király, Anna és Mária voltak, Ulászló keveset, a császár semmit sem nyert. Sok tréfás beszéd füszerezte a vacsorát.*
U. o. i. h. 298. l.
20. II. ULÁSZLÓ LEÁNYA, ANNA ARCZKÉPE.*
(A Dietrichstein-féle lakodalmi képen.)
Július 25-ikén lovagi játékot, ú. n. tornát tartottak, melyet végtelen sokaság nézett. A legelőkelőbb urak vettek részt a fegyverforgatásban.* A napot táncz fejezte be, melyben Lajos ismét Máriával tánczolt. Utána kiosztattak a tornában részt vettek jutalmai. Befejezte a napot dús vacsora, mely éjfélutáni két óráig tartott s melyben a császár, a királyok s a két fejedelmi sarj: Anna és Mária résztvettek.*
A résztvevőket névszerint sorolja fel a Diarium i. h. 299. l. A rövid Napló csak ezt jegyzi fel. MDXV. 25 Julii. Torneamentum. (I. h. 408. l.)
Diarium 300. l.
21. FALKAVADÁSZAT A XVI. SZÁZADBAN.*
Július 26, 27 és 28-ik napjai elutazási készületekkel, levélirással, látogatásokkal, kölcsönös ajándékok adásával teltek el.
Július 28-ikán este a császár, a királyok, két bíboros s a tanácsosok jelenlétében kihirdettette orátora, Cuspinianus által, hogy a kereszténység hasznára a jelenlevő fejedelmek szövetséget kötöttek egymással, a maguk kölcsönös támogatására és kivált a hitetlen török ellenében s hogy e szövetség megerősítésére és feloldhatatlanná tételére új atyafiságot is létesítettek, amennyiben unokáik és gyermekeik közt házasságot kötöttek.* Július 29-ikén a császár vértezett lovon, tetőtől talpig fegyverben elhagyta Bécset.* Lajos, szintén vértezetten, a császártól ajándékba kapott lovon a távozó császárt a városon végig kísérte. Anna aztán Bécsujhely felé ment, Lajos visszatért Bécsbe. Július 30-ikán Cuspinianus a császár által a királyok tanácsosainak szánt ajándékot átvette a kincstartótól és kézbesítette az illetőknek.* Július 31-ikén a három király és a két királyné, a bíborosok és előkelők szintén, Bécset elhagyva, Bécsujhelybe mentek.* Augusztus 1-jén Lajos király, Anna és Mária a bécsujhelyi várhoz közellévő vadasban íjakkal dámvadra és szarvasokra vadásztak s az elejtett zsákmánynyal Ulászlónak kedveskedtek. Délután Ulászló és Zsigmond is vadásztak.* Augusztus 2-ikán a császár Bécsujhelyt a két idősb királylyal, a két bíboros és két tanácsos bevonásával 3 órán át tanácskoztak.* Azután a császár elbucsúzott. Lajost megölelve, Máriát megcsókolva és Annát átkarolva távozott Linz irányába.* Augusztus 3-ikán Ulászló is megvált leányától Annától, kitől való bucsúzása különösen sok könnybe került.* Augusztus 5-ikén a Bécsbe visszajött Zsigmond lengyel király elbucsúzott Annától és Máriától, kikkel aznap estéjét még tánczmulatságban töltötte.* Végre augusztus 6-ikán Zsigmond lengyel király is hazament.* A két királyi női sarj Anna és Mária pedig Innsbruckba mentek, hol 3 éven át együtt neveltettek.* A császár óhajtotta volt ugyanis, hogy Anna neki átadassék, ki aztán Máriával együtt neveltessék, míglen mindkettő a házasság végrehajtására megérik.*
Et quo magis haec vnio inter eos stabiliatur, vltra necessitudinem, quae alias inter haereditates eorum intercedit, etiam nouam affinitatem, et connubium inter se, et nepotes, et liberos eorum contraxerunt.
MDXV. 29. Julii. Discessit Cesar. (Napló i. h. 408. l.) Bővebb tudósítást ad a Diarium i. h. 301. l.
Diarium i. h. 301. l.
Sequuti Reges ad Nouam ciuitatem, mondja az 1502–27. évi Napló, de ezt nem 30-ikára, hanem 31-ikére mondja. Ellenben a Diarium szerint Vltima Julii, tres Reges, duae Reginulae, duo Cardinales potiores ex curia Regis Poloniae, vniuersi vero Hungari, simul a Vienna ad Nouan ciuitaten profecti sunt, et recepti in arce, humanissime a Caesare tractati. (I. h. Bélnél 301. l.)
Prima Augusti, mane ante prandium, Lvdovicus, domina Anna et Maria, ingressi sunt viuarium prope arcem, vbi innumeri hinnuli cerui, damaeque aluntur, et sagittis iaculati damam ac ceruam, patri suo Regi Vladislao obtulerunt, quasi praedam a se captam. (Diarium i. h. 301. l.)
Tribus continuis horis cum iis tractauit, ac post valedixit. (U. o.)
Ad Gynaeceum descendens, Lvdovicum amplexus, optime valere iussit, Mariam, osculo patrio more salutauit, dominam Annam brachiis amplexus, deseruit, multisque post se desiderium reliquit. (U. o.)
Az 1502–27. évi Naplóban Cuspinianus csak azt mondja: MDXV. 3. Augusti. Rex Hungariae, (accepit veniam) a sua filia. (Karajánnál: Font. VIII. Script. I., 408.) A Diariumban közlékenyebb. E szerint Rex Vladislaus, cum maximo gemitu ac lachrymis filiam Annam salutauit. Ortus est vtrobique ingens eiulatus, hinc pater, hinc filius, hinc filia, etiam adstantibus lachrymas excusserunt: coacti sunt comsiliarii vi patrem abducere, qui una cum filio eo die achuc Supronium cum omni sua curia concessit. (I. h. Bélnél 301. l.)
Quinta Augusti, írja Cuspinian, castrum et arcem Viennensem ingressus est ad salutandum et valedicendum Annam, et Mariam, cum quibus choreas duxit, et vniuersia eius nobilitas. (Diarium i. h. 32. l.)
MDXV. 6. Augusti. Rex Polonie discressit. Igy az 1502–27. évi Napló i. h. 408. Alteraque die (t. i. augusztus 6-ikán) mane Viennam egressus est, mondja a Diarium. (I. h. 302. l.) E Diariumból megtudjuk azt is, hogy augusztus 6-ikáig való késése miért történt, mert Bécsujhelyből való visszajötte után a király a Dunán át nem jöhetett, az árvíz elsodorta a hajóhidat.
Ez kitünik Kirchmair György egykorú feljegyzéséből. A fejedelmek bécsi tartózkodására vonatkozólag írja: Vnd vngezweifelt alda vil cristenliche sachen gehandlt, Doch vnnder Andern die heyratt abgerett zwischen Kunig Karls vnd des Kunigs von Vngern tochter. Dieselbig des Kunigs von Vngern oder Hungern thochter (t. i. Anna), auch ain schwester Kunig Karls (t. i. Mária), kamen bede gen Insprubb, alda sy vest vil Zeit pey dreuen Jaren haussten. Doch solt bemelts Kunig Karls schwester, als man sagt, dem Kunig gen Hungarn gegeben werden. (Denkwürdigkeiten seiner Zeit 1519–1553. I. h. Scriptores I., 440.)
So was auch der Jung Kunig ze Vngern auch ze jung ze der hairat. Darumben damit ferdinandus erwuechs, auch der Kunig zu Vngern, so pracht die Kays. Mt. sovil zu wegen, daz paide die Kunigin, namlich die von Vngern auch des Maximilians annichel, widerumb seiner Mt. vertraut wurden. Demnach die Kays. Mt. Maximilianus, als ein listiger Her, nit lang feiret, Sonnder vunderstuende sich und racht baide freulein in sein gewalt her gen Insprugg. Alda vermaint er die Kunigin mochten vnd muessten peitten piss zu seiner gelegenheit. (Kirchmair: Denkwürdigkeiten seiner Zeit 1519–1553. I. h. Scriptores I., 451.)
Igy folyt le az úgy Annára mint Máriára nézve egész életökre emlékezetes eljegyzési nagy ünnepély. Ugy az egyiknek, mint a másiknak az eljegyzése gyűrűiknek a jegyesekéivel való kölcsönös felcserélése, az arra vonatkozó okirat szavai szerint, a végből történt, hogy a törvényes kor beálltával a jegyesek az ilykép kötött házasságot szokás szerint végrehajtsák.* A mi Pozsonyban és Bécsben történt, annak értelme az volt, hogy II. Ulászló fia Lajos, a megkoronázott magyar s cseh trónörökös és Mária, nemkülönben Ulászló leánya Anna és Miksa császár egyik unokája, Károly vagy Ferdinánd közt valóságos házasság köttessék.* Miksának a házasságban való szereplése csak praeventiv természetű s személyére nézve csak feltételesen kötelező. Egyik unokája ugyanis, Károly (V. Károly) el volt jegyezve XII. Lajos franczia király leányával. Ez eljegyzés egyoldalú felbontása az 1515 évi márczius 24-iki szerződés értelmében érzékeny büntetést vont volna maga után. Minthogy azonban Miksa pápai dispensatióban reménykedett, ő egy éven át substituálta ugy Károlyt mint Ferdinándot.* Szembetünő, hogy a kettős házasság egyenest politikai indokokon nyugvó egyezség volt, melynek nyilvánvaló czélja s feladata volt Magyarországot Anna és Mária által a szultánnal és esetleg a magyar nemzeti trónköveteléssel szemben Ausztria számára fenntartani és biztosítani.* Ez világosan ki volt fejezve azon titkos pontokban, melyet az 1515. évi eljegyzési okmányhoz hozzácsatolva voltak. Ezek szerint «a szerződő uralkodóházak, ha egyikök netalán kihalna, Ausztriában s Magyar- és Csehországokban kölcsönös örökösödésre jogosítvák s hogy névszerint Annának férje, ha Lajos utódok nélkül fogna elhunyni, a magyar koronára számot tarhat.»* Beválandó volt ez által is a költő mondása:
Hac postissimum Lege, ac fine, Vi succedente per tempus legitiam atque idonea aetate, praefati Dominus Ludouicus Rex et Domina Maria huiusmodi Matrimonium per copulam carnalem, ut convenit, inter se consumare debeant.
Daselb richtet der Maximiliano ain seltsame hairat zue. Irja a kor leírója Kirchmair György. Naulich daz unit der Zeit der Jung Kunig von Vngern nemen solt daz freulein, genant Maria. Vnd Maximiliano solt nemen, In selbs oder ferdinando, die Jung Kunigin von Vngern. Pey disem beschluss was auch der Kunig von polland zu Wien vnnd vil furstn, die ich nit nennen kand. (Denkwürdigkeiten seiner Zeit 1519–1553. i. h. Scriptores I., 450–51.) Egy másik koríró, Herberstein Zsigmond báró szerint: Beschlossen dazumal lere freundtschafften, vnnd das Khunig Ludwig des Khaiser Enigkhle, Khunigin Maria, vnnd aber des Khunig vladislaj tochter Anna des Khaisers Enigkhle Carolus oder Ferdinandus, oder aber der Khaiser selbs Eelichen nemen sollen. (Selbst-Biographie I. h. I., 83.)
Az 1515 július 23-ikán Bécsből Ferrarába küldött tudósítás szerint. L. azonkív. Lanz: Actenstücke u. Briefe zur Gesch. Kaiser Karl V. Wien 1857. Einleitung 163. l. és u. o. Wien 1853. 7–8. ll. és Fraknoi. A Hunyadiak és a Jagellók kora. 412. l.
Mária német életírója, Sacher-Masoch szerint: Wurde keine Ehe mehr als die ihrige durch Politik, beiderseitigen Vortheil geschlossen… Maria war als Kind schon bestimmt die Gemahlin Ludwigs II. zu werden, Ungarn für Oesterreich gegen den Sultan zu behaupten. (Ungarns Unterg. u. Maria von Oesterreich. 42. l.)
Szalay: MO. tört. III., 533.
Bella gerant alii, Tu felix Austria nube;
Nam quae Mars aliis, dat tibi regna Venus.*
Nam quae Mars aliis, dat tibi regna Venus.*
A kettős eljegyzés történeti momentumát hatásosan fejezi ki Brožik Wenczelnek a bécsi császári műtörténeti múzeumban levő (V. terem 341. sz.) nagy történelmi festménye. Tu Felix Austria nube czímen tünteti fel gazdag szinpompában és kápráztató festői csoportosításban II. Lajosnak Máriával és (Miksa császár által képviselt) Ferdinándnak Lajos nővérével, Annával való ünnepélyes eljegyzését.
A házasságok végrehajtásának ideje azonban az érdekeltek kiskorúsága miatt még csak több év mulva következhetett be.
22. II. LAJOS A TRÓNON ÜLVE.*
(A znaymi városi jog codexéből.)
