II. MÁRIA SZÜLETÉSE, GYERMEKKORA, NEVELÉSE S TERVEZETT ELJEGYZÉSE.
II.
MÁRIA SZÜLETÉSE, GYERMEKKORA, NEVELÉSE S TERVEZETT ELJEGYZÉSE.
MÁRIA SZÜLETÉSE, GYERMEKKORA, NEVELÉSE S TERVEZETT ELJEGYZÉSE.
MÁRIA mint szülőinek utolsóelőtti gyermeke, 1505 szeptember 17-ikén* pillantotta meg a napvilágot Brüsselben, a Kaudenberg (Kaltenberg, Froidmont) palotában, mely a mostani királyi palota tőszomszédságában, a St. Jacques-sur-Caudenberg közelében állott. Mária születése tehát abba az évbe esik, melyben Magyarországon az országgyűlési rendek a magyar nemzeti királyságot törvénybe iktató rákosi végzés ellenében elismerték II. Ulászló magyar király születendő fiának a magyar trónhoz való jogát.* A kisdedet keresztvízre I. Miksa császár és Nassaui Engelbert özvegye tartották.* Atyja már a következő évben, 1506-ban, szeptember 26-ikán Burgosban hideglázban elhalálozván,* anyja Johanna pedig férje halála felett való fájdalmában eszét veszítve,* a gyermek korán árvaságra jutott.* Nevelése atyjai nagynénjének, Szép Fülöp nővérének, Habsburgi Margit főherczegasszonynak és németalföldi kormányzónőnek, valamint lovagias nagyatyja, I. Miksa császárnak gondos felügyelete alatt folyt.
Gans (Österr. Frawen Zimer 120. l.) és Lohmeier szerint 1505 szeptember 17-ikén. Erre a dátumra teszi ezt a Jahrbuch der Kunsthistorischen Sammlungen d. allerh. Kaiserhauses is. Wien 1893. XIV. Bd. 157. l.) Ellenben Geiszan (Hist. Tagebuch d. Erzhauses Österreich 190. l.) és Juste (Les Pays-Bas sous Charles-Quint. Vie de Marie de Hongrie 5–6. ll.) szeptember 13-ikára.
B. Herberstein Zsigmond Anna herczegnő születéséhez kapcsolja a magyarság ellenkezését: Dieselb (t. i. Candale Anna) geperte ain Tochter. Da ward ain hanndlung fürgenomen, das die Hungern den Khaiser vnnd seine Erben, wider Ire gegebne verträg, von der Erbschafft des Khunigreichs stossen wolten. (Selbst-Biographie i. h. I. 72.)
Gans: Österr. Frawen Zimer, das ist das Leben aller gebornen Ertzherzogin von Österreich. Cöln (1538) 120. l.
Gans Fülöpnek Burgosban bekövetkezett halálát 1506 szeptember 25-ikére teszi (Österr. Frawen Zimer 107. l.) Geiszan ugyancsak 1506 szeptember 25-ikére, de Granadában. (Hist. Tagebuch 200. l.) Engelhaat szerint is † 1506 szeptember 25-ikén. (Deutsche Gesch. im XVI. Jahrh. I. 194.) E dátumra teszi azt az egykorú Cuspinianus is: Sept. 25. Moritur Rex Hispanie, archidux Austrie Philippus, filius Regis Maximiliani nostri. A hivatalos hír még csak október 11-ikén érkezett meg. (Tagebuch Joh. Cuspinianus. Közzéteszi Karaján: Fontes rer. Austr. I, 401.)
Mocenigo Alajos a maga követségi jelentésében csak jelzi Johanna eszelősségét, la quala anchora uine con fama di esser poco sauia. (Fiedlernél: Relationen. Fontes rer. Austriae. II. Abth. XXX, 13.) Gans körülményesebb. Die Verwittibte Königin hat auch der stätiges Weinen vnnd bekümmern wegen seines Toda ein solche blädigkeit dess Kops bekommen, dass sie dardurch starck am verstand gelitten. (Öster. Frawen Zimer 107. l.) Az ő őrültségéről, mely utóbb tompaelműséggé fajult I. Engelhaat: Deutsche Gesch. I. 194. Azonkív. Reimer: Königin Johanna die Wahnsinnige u. ihre Nachkommen. Közölve Im Neuen Reiche 1878. I. 561–578.
Seine fürstlich kinder vnerzogen hinder sein verlassen, írja az egykorú Jörg Kirchmair: Denkwürdigkeiten seiner Zeit 1519–1553. Kiadta Karaján in Fontes rer. Austr. Script. I, 423.
8. MIKSA CSÁSZÁR LOVASKÉPE 1509. ÉVI TALLÉRJÁN.*
Ifj. Bernhard Beham műve. Körirata † MAXIMILIANVS DEI GRA[TIA] ROM[ANI] IMP[ERII] IMP[ERATOR] AUG[USTUS] ARCHIDUX AVSTRIE.
Gyermekkorának első éveit Mária a brabanti herczegek ősi székhelyén Löwenben, a Löwenstein néven ismert kastélyban töltötte. Ebben kapta ő bátyjával, Károlylyal s két nővérével, Eleonorával és Izabellával együttesen 3 éven át első testi és szellemi kiképeztetését.* Azok a kiváló erények, melyek a kora műveltségének színvonalán felül állott, Margit főherczegasszonyt ékesítették és Németalföld történetében annyira emlékezetessé teszik, kezességet szolgáltattak arra, hogy az ő felügyelete alá került fejedelmi gyermek nevelése fenkölt elvek szerint történend. E mellett kezeskedtek nevelői és tanítói: a finom Beaumont Anna, a jeles Laurent Vacca és főleg a mathematikai, jogi és theologiai tudománya, valamint gazdag politikai tapasztalatai, jámborsága és asketikus szigora által hírnévhez, de sőt a szentség hírébe jutott* löweni egyetemi alkanczellár, az 1522 janár 9-ikén pápának megválasztott Adorján mester, közönségesen Utrechti Adorján.* Az ő gondjuk tényleg kiterjeszkedett a fiatal leányban egészséges csiraként szunnyadó öszes testi s lelki képességek kifejlesztésére és kiművelésére s bár számolniok kellett a millieu befolyásával, mely a németalföldi tartományokban úgy az előkelő mint a polgári házak gyermeknevelő szobáiban egyaránt érvényesült, mégis igyekezetükkel és paedagogiai ügyességükkel könnyen elérték azt, hogy a gondjaikra bízott növendék gondolkodása és érzés ment maradt a túlcsapongó szélsőségek kinövéseitől. A mint nem fejlesztettek a gyermek lelkében vakbuzgó érzéseket, úgy nem tápláltak szellemi igényei világában vallásellenes, szabadonczkodó utopiákat sem, a mi Mária életében könnyen megérthetővé teszi egyéni jellemének későbbi kialakulását.
Károlynak löwensteini tanulásáról és neveléséről Mocenigo Alajos velenczei követ mitsem mond, szerinte a császár kiképeztetését 16. életévéig szülővárosában, Gentben kapta. (L. 1548. évi zárójelentését Fiedlernél: Relationen venet. Botschafter über Deutschland u. Österreich. Közzétéve in Fontes rer. Austriae. II. Abt. XXX. k. 13. l.)
Medici bíbornok mint ilyent ajánlotta a megválasztásra a bíbornoki testületnek. Lettera di Roma a di 19. Jenes Sanudonál.)
Így nevezi önmagát egy 1514. évi levelében. (Burmannus Casper: Adrianus VI sine analecta historica de Adriano VI. p. 443.) A belföldi oklevelekben utrechti Ar˙an Florisze mester a neve. Atyja, Boyens Floris után némelyek Boyensnek nevezik. (L. Burmann jegyzetét Moringi: Vita Adriani cz. művéhez, 2. lap. Ranke: Die röm. Päpste I, 59. Lohmeier: Hist. Tagebuch d. durchl. Erzhauses Österr. 8. l. A Dedel név is gyakori. Engelhaat: Deutsche Gesch. im XVI. Jahrh. I, 195., 397–98.
9. LÖWEN TÁVLATI LÁTKÉPE.
A nevelők fáradozásait könnyítette a növendék testi-lelki jóravalósága, testi nagy ügyessége, tanulási fogékonysága, eleven esze, heves ismeretvágya, éber lelki figyelme s korán érő ítélete, úgy hogy mikor már érettebb gyermekkorba jutott, nemcsak testi edzettségét, nagy fizikai rugékonyságát, ügyes gimnasztikai gyakorlottságát, kellemes tánczát, madarak, dámvad, szarvasok leterítésében kimutatott lőbiztonságát s lovaglási bravúroskodását, de művelt szellemét s egyéni szép jellemét is mindenkinek el kellett ismernie. Feltünt Mária folytonos kérdezősködése által elárult nagy tanulási vágyával és buzgón folytatott önművelődési ösztönével. «Többet állott, mondja német életírója, a könyvespolcz, semmint a tükör előtt.»* Különösen a történelem érdekelte, mintegy korai ítélőképességgel kiérezve azt, hogy ez a tudomány az élet mestere. De az államtudományok alapelvei iránt is érdeklődött, korán elárulva ezzel ama képességeit, melyeket későbben a magyar trónon és kivált a németalföldi helytartóságban közelismerésre érvényesített. Minden könyv, mely tudományos ismereteit gyarapíthatta, már kora ifjuságában lekötve tartotta figyelmét. Tudományos ismeretei gyarapításában nem csekély eszközül szolgált neki a nagyeszű és jeles műveltségű* Croy Vilmos, chimai herczeg könyvtára is, mely idősbb testvére, V. Károly kiképzésében ugyancsak jelentős szerepet játszott volt.*
Sacher-Masoch i. m. 38–39. ll.
Der herr von Tzevers (Herr von Chievres), alls ein hochweiszer, dem nit vill leut diser zeyt mit vernunfft gleichten. (Herberstein: Selbst-Biographie in Fontes rer. Austriae. Script. I, 198.)
Sacher-Masoch i. h. Későbbi szerepléséről s V. Károly részéről élvezett tiszteletéről egy egykorú emlékirat, Jorg Kirchmair: Denkwürdigkeiten seiner Zeit szól. (Fontos rer. Austr. Script. I, 455–56.) Meghalt 1521 május 18-ikán. (Häberlin: Deutsche Reichsgeschichte. 10, 409.) Állítólagos arczképe, Gossart Jean műve, megvan a brüsseli régi képek múzeumaiban, 720. sz. a.
SZÉP FÜLÖP.
(Egykorú festmény után.)
Hogy Mária tudományos kiképzésére nagy befolyással volt testvérbátyja, Károly is, kétségtelen. Károly, Löwensteint elhagyva, gyarkabban tért oda vissza nagynénjével, Margittal, Mária és nővérei látogatására. A fiatal herczeg ilyenkor egy-egy egyetemi cursusban vett részt, a mi nyilván igen serkentőleg hatott fiatalabb testvéreire.* Magát a kastélyt is annyira szerette Károly, hogy azt 1511-ben csaknem teljesen restauráltatta. 1518-ban az éttermet újíttatta meg s azt Gerard Boets üvegfestőművész által tíz, a Brabantok hős haditetteire vonatkozó képpel diszíttette.*
Edward van Even: Louvain dans le passé et dans le présent. 1895. 562.
U. o. 247. l.
Ma e híres, még a IX. században épült, a város északi részén, a mechelni kapu előtt emelkedő dombon, a Mons Caesaron állott várkastély már annyira elusztult, hogy alig maradt belőle csak némi alapfal is. Helyén most egy terjedelmes benczésrendi kolostor és templom áll. Az egyik rendtag állítása szerint a régi várnak csak az a része maradt fenn, melyen ma a gyermek Jézust tartó óriási Sz. Mária-szobor áll. De bár a kastély elpusztult, helyének felkeresése mégis bőven jutalmazza az odajutásnak amúgy sem nagy fáradságát. Mert a ki a Mons Caesaron jár, abban az örömben részesülhet, hogy e helyt, a multba visszaszállva, élénken elképzelheti azokat a benyomásokat, melyeket a gyermek Mária fogékony lelke itt kapott. A hegyről a városra való letekintés elragadó. A város nagy kerületben terül el a hegy tövében s kétséget sem szenved, hogy a panoráma emléke elevenen újulhatott meg Mária lelkében később, mikor szülőhazájából idegen országba, Magyarországba jutva, a pozsonyi várhegyről letekintett a történelmileg annyira jelentékeny s Löwen fekvéséhez annyira hasonló magyar határszéli városra.*
Louvainban, sajnos, eredmény nélkül kutattam Mária-emlékeket. A páratlan szépségű, késő gótstílű, kecses, vidor építkezésű városháza külfalait ékesítő szobrok közt, melyek hirneves louvainieket és az ország regenseit tüntetik elénk plastikai szépségben, Mária szobrát már csak azon oknál fogva nem találhattam, mert az épület, szobordíszeivel együtt sokkalta korábban, a XV. század közepén, 1448–63-ban épült, illetve készültek. A modernizáló belső termeiben elhelyezett múzeuma sem volt számomra kincses forrás. Sok érdekes tárgyú képei közt mégis két festmény igen megörvendeztetett. Mutatják ezek a Mons Caesaron állott brabanti herczegi chateau egykori alakját. Az egyik kép 1460-ból, a másik 1799-ből való. Mindkettő Antoine Clevenbergh műve. Még korábbi időből, 1606-ból és 1625-ből való rajzaikat Edward van Evennek 1895-ben közzétett nagy monografiája közli. (Louvain dans le passé et dans le présent 30. és 245. lapjain.) Az 1525-iki rajz egy egykorú metszet után van reprodukálva. E könyvben egyébként közölvék a fentemlitett 1640. és 1799-iki látképek is. (U. o. 248. és 249. ll.)
10. VI. ADORJÁN PÁPA.
Hopfer Dániel rézmetszete.
Tanulás és önképzés között gyorsan röpültek Mária gyermekkori évei. Gyermekkora gyorsan elfutó álomnak mondható. Már 6 éves korában járt az ő eljegyzése ügyében I. Miksa császár két bizalmas diplomatiája, a klasszikus latinság egyik legelismertebb terjesztője, Spiesshammer (Cuspinianus) János és a magyar családba beházasodott olasz-német gróf Nogarola Lénárt Budán. A császár terve volt nemcsak II. Ulászló leányát, Annát valamelyik Habsburgival, eredetileg Károlylyal, utóbb Ferdinánddal összeházasítani, hanem ugyanazon Ulászlónak candali Foix Annától született fát, Lajost is házasságilag összekötni Máriával s ezzel Magyarországot Ausztria számára, netáni magtalanság esetében, biztosítani.
11. LÖWEN LÁTKÉPE A MONS CAESÁRRÓL.*
Újabb felvétel nem készült.
A házasságra kiszemelt Lajos 1506 július 1-én, délelőtt féltizenkét órakor született* s így Máriánál csaknem egy évvel fiatalabb volt.* Világrajötte nagy örömet okozott nemcsak a királyi családban, hanem az egész országban, sőt az ország határain kívül is. «A legjóságosabb Isten, írja a boldog apa az ország rendeinek, nem csupán az ő, hanem az egész ország, de sőt az egész kereszténység vigaszára adta és ajándékozta az újszülöttet.»* Ez utóbbit hirdette később, a két éves gyermek megkoronázásakor a franczia követ, Helie Lajos is, a mikor azt a reményét fejezte ki, hogy a gyermek a franczia királyi név- és vérrokonai példájára dicsőséget szerzend a bel- és külföldön.* Mert bár születése I. Miksa politikai számításait annyiban keresztezte,* amennyiben t. i. Ulászló házassága férfiutódban magtalan nem maradt, mégis a fiúgyermek világrajötte megszüntette egyrészt azokat az ellentéteket, melyek közte és Magyarország, illetve a Szapolyai-párt közt a trónutódlást illetőleg fennforogtak* s melyek az 1506 július 19-ikén kötött bécsi béke által nyertek elintézést.* Másrészt általános volt az öröm azért is, mert boldog országlást és jó jogszolgáltatást vártak az újszülöttől.*
Come fo mandato per lui (il Re), ritornasse, per che la Raina havita le doie; et culssi adi 2 hore 13 di zuoba la fece uno fiol mascolo con gran letitia. (Benedetti velenczei követ július 2-iki jelentése Velenczébe. Marino Sanutonál július 14-ike alatt. Világkrónika. Tört. Tár XXIV. k. és Wenzelnél: Századok 1877. évf. XI, 836.) B. Herberstein Zsigmond szerint: Alls man im khrieg vor prespurg lag, ist dem Khunig (Vlasla) sein Sun Ludwig geborn. (Selbst-Biographie i. h. I, 72.) Születési idejére nézve l. azonkívül Du Mont IV. I, 212. Lanz: Actenstücke u. Briefe zur Gesch. Kaiser Karl. V. Einleitung 163. l. Katona: Hist. Grit. XVIII, 459. Engel: Gesch. d. Ungr. Reics. III. 11, 130. Kaprinai: Hung. Dipl. I, 406. Pesty: A világtört. napjai. II, 2. Szalay: MO tört. III, 490. Knauz: Magyar Sion IV, 88. Ráth: A magy. királyok hadjáratai 275. l. Ezekkel szemben Fraknói Lajos születését 1506 július 2-ikára teszi. (A Hunyadiak és a Jagellók kora 381. l.) Geiszan május 1 és július 2-ére. (Hist. Tagebuch d. Erzhauses Österr. 90. és 130. l.)
Azaz 9 és fél hónappal.
quem a Deo ipso maximo non solum in nostram, sed et in hujus Regni nostri, et universae Christinitatis consolationem datum et donatum esse arbitramur. (Az 1508. évi okirat megvan Kaprinai kézirati gyűjteményében. Onnan közli Kovachich: Vestig. Comit. 456. l.)
Engel: Gesch. d. Ungr. Reichs III. II, 141.
Hogy a császár nem igen örült Lajos születésének, az a trónutódlásra vonatkozó számításaiból természetszerűen következtethető, de nyiltan beszélték ezt a franczia udvarban is. L’on dit en la cour de France, olvassuk, que le Roi des Romains n’en est pas content. (Mémoire touchant les affaires de France. Jouillet 1506. és Lettres du Roi Louis XII. á Bruxelles 1712. Tom. l.)
A Miksa és a magyarok közt kötött béke 1506 július 19-ikén jött létre. Augusztus 5-ikén megerősítette azt II. Ulászló. Ez az okirat megvan a bécsi áll. ltárban.
L. Kollár: Auct. Dipl. ad Vrsium Velium 268. l. Cziráky: Disquis. hist. de modo consequendi summun imperium in Hung. 123. l. Szalay: MO tört. III, 490.
Edidit infantem, patriae qui jura ministrat Danubii et teneat sceptra superba sui. (Hassensteini Lobkowitz Bohuslav: Farrago Poematum. Prága 1570. 87. l.)
12. II. ULÁSZLÓ ÉRME.*
A Magyar Nemzeti Múzeum régiságtárának eredeti példányáról Cserna Károly rajzolta. Körirata: † WLADISLAVS D(ei) G(ratia) R(ex) VNGARIE ET BOHEMI(e).
A gyermek születésének hírét azonnal el is juttatták Miksának* és a többi udvarnak.* Keresztelése 1506 július 13-ikán nagy ünnepélyességgel ment véghez. Arany mennyezet alatt és nagyszerű, pompás kísérettel vitték a Fehér-Szűz Mária egyházába s ott arany keresztelő-medenczében Lajos névre keresztelték.* A keresztséget Bakócz Tamás esztergomi érsek végezte. A főkeresztatya, az anya, Anna királyné Velenczebarát érzelmeiből kifolyólag, a velenczei köztársaság volt, melyet annak követségi titkára, Benedetti János Ferencz képviselt volt.* Az örömet, fájdalom, csakhamar nagy szomoruság váltotta fel. Anna királyné már 1506 július 26-ikán, délután negyedfél órakor meghalt gyermekágyi lázban.* Nemcsak Ulászló, ki sűrün ontott könnyeivel s aggasztó búskomorságával bizonyítá a neje halála felett érzett vigasztalhatatlan bánatát,* de népe is, melynek az elköltözött «jó angyala» volt, mélyen gyászolta e kitűnő nőt,* ki gyöngéd női nemével nagy észt és férfias lelkületet egyesített* s ki hivatva volt a férje gyöngéiből bekövetkezett zavarokat eloszlatni s fia nevelésében azokat a hibákat orvosolni, melyek a gyermekben mint atyjától örököltek voltak meg.*
Il Re mandava 4 oratori al Re di Romani. (Benedetti 1506 július 2-iki követjelentése Velenczébe Marino Sanutonál: Világkrónika i. h.)
Wenzel: II. Ulászló király házasélete i. h. XX, 836.
Hogy a Lajos név kinek a tiszteletére szólott, az iránt a kül- és belföldi történetírók eltérnek egymástól. Benedetti szerint Nagy Lajos magyar király tiszteletére. Idézett jelentésében ugyanis azt mondja: Nome Lodovico, perche uno Re di Hungaria Lodovico fo Re degno. (I. h.) Kaprinai (Hung. Dipl. 406.), Katona (Hist. Crit. XVIII, 460.), Horváth Mihály (M. Tört. Tár, XI, 133.), Szalay László (MO Tört. III, 490.) szerint Szent Lajos franczia király tiszteletére kapta a Lajos nevet. Ezzel szemben Engel azt mondja, hogy az újszülött Lajosnak anyja a Gyula nevet kívánta volna fiának adni egyik általa nagyon szeretett fivére emlékére, de a Szapolyai-párt határozottan a Lajos név mellett döntött, XII. Lajos franczia király, Miksa ellenese tiszteletére. (Gesch. d. Ungr. Reichs III. 11, 130. l. jegyz.) Fraknói csak annyit mond, hogy az újszülött «a keresztségben a Lajos nevet nyerte.» (A Hunyadiak és a Jagellók kora 382. l.)
prima come a di 13. fo batiza il fiol con gran cerimonie, ut in litteris, videlicet porta soto uno baldachin d’ oro accompagna da tutti; et in chiesa di Santa Maria Bianca fo batiza in uno basil tutto d’ oro per il Cardinal Ystrigonia con gran testa. Fo compare primo loco tra li altri la Signoria nostra, videlicet esse secretario. (Benedetti követjelentése Velenczébe. Marino Sanutonál augusztus 26-ika alatt. Világkrónika i. h. XXIV. köt. Wenzelnél: Századok 1877. évf. XI, 837.) Mikor Engel azt mondja: Bakáts hob den Prinzen aus der Taufe. (Gesch. III. 11, 130.), helytelenül fejezi ki magát, mert aus der Taufe heben annyit jelent, mint valakinek keresztatyja lenni. Bakócz csak keresztelő volt.
A di 16. luio domonega hore 20 la Serenissima Regina Anne da parto morite; videlicet li vene febre, e li tolse sangueala fine obiit. (Benedetti jelentése Marino Sanutonál augusztus 20-ika alatt. Világkrónika a Tört. Tár XXIV. köt. Megiser: Oesterr. Geschichte-Kalender tévesen teszi az évet 1514-re, Geiszan pedig 1516-ra. (Hist. Taschenbuch d. Erzhauses Österr. 150. l.)
Il Re abuto grandissimo dolor di la morte preditta, et sempre che le nominata, lacrima … Il Re lacrimavit in una fenestra… Item il Re a in panni lugubri. (Benedetti követjelentése Sanutonál augusztus 20-ika a.) Búskomorsága ekkor őrülési színezetet öltött. Magát elhanyagolva, hosszúra növesztette haját és szakállát, gyászruháit sohasem változtatta, sóhajtott és panaszkodott szütnelenül. Csak fia koronázása után ocsudott fel lelke újból, jelent meg ismét nyilvános lakomákon s a nép között. (L. Engel: Gesch. d. Ungr. Reichs III. 11, 138–39.)
et morite con grandissimo dolor de tutti di li stb. (Marino Sanutonál követjelentés augusztus 26-ika alatt.)
ingentis spiritus femina, et in sexu imbecillo praeferens virilem animum, mondja róla Brutus. (Vngaricae. Rer. Lib. I. Toldy-féle 1863. évi kiad. I, 69.)
Dicséretét zengik Justiniani Sebestyén és Benedetti velenczei követek. Amaz dicséri nagy népszerűségét és férfias erélyét Ulászló tekintélynélküliségével szemben. 1503. évi márczius 28-ikán a nagy tanácshoz küldött jelentésében mondja: Questo Re nel Regno ha pocha ubedientia stb. Or questa Serenissima Raina a gran gratia in Hongaria, e non vengera doy anni, la sara Re e Raina. (Marino Sanutonál: Világkrónika a Tört. Tár. XXIV. 70.) Benedetti szerint: Era … sapientissima Regina. (Marino Sanutonál augusztus 6-ika a.) Hassensteini Lobkowitz 1508 deczember 26-ika alatt ritka szépségű vigasztaló költeményt intézett Ulászló királyhoz. (Elegia consolatoria. Kiadva in Farrago Poematum. Prága 1570. 68., 76., 87. ll.) Az újkoriak közül l. Palaczkyt: Gesch. v. Böhmen. Prága 1867. V. 11, 122. Wenzel Gusztáv: Ulászló király házasélete. Századok 1877. évf. XI, 838–40.
13. II. LAJOS KORONÁZÁSI ÉRME.*
Az előlapon II. Ulászló arczképe, WLADISLAVS D(ei) G(ratia) R(ex) VNGARIE ET BOHEMIE körirattal, a hátlapon vánkoson ülő csecsemő CORONATVS aláírással és LVDOVICVS FILIVS R(egis) VNGARIE BOHEMIE 1508. körirattal.
Talán baljóslatú eseményszámba ment, hogy Lajos születése alkalmával a székelység lázadását, mely a királyfi születésekor fizetni szokásban volt ökörajándék erőszakos behajtása miatt tört ki, vérbe kellett fojtani.* Ulászlót mindenesetre nagyon nyugtalanította fia jövője, háza trónjának a sorsa. Ezt csak úgy vélte biztosíthatni, ha fiát mielőbb megkoronáztatja. Már két év mulva kérte erre a rendeket s indokul felhozta, hogy az ország bizonytalan s zavaros viszonyai között, a folytonos pártküzdelmekben, csakis fiának megkoronázása «biztosíthatja az országot a maga szabadságában s nyugalmában s csakis azzal kerülhetne el a jövő háboruk alkalmát.»* Az 1507-ben Ulászlótól elpártolt főnemesség eleinte nem akarta Ulászló óhaját teljesíteni, de utóbb, a szeptember 29-iki összejövetelen, a diétától távolmaradt köznemességgel szemben mégis hozzájárult Lajos megkoronázásához, mire, miután Ulászló úgy a maga, mint fia, Lajos nevében az ország törvényeinek és szabadságainak megtartását esküvel megígérni kész volt, az 1508. évi április 24-iki pesti országgyűlés rendei «hódolatuk, engedelmességük és háladatosságuk sugallatára» hozzájárultak ahhoz, hogy Lajos már két éves korában* magyar királyul megkoronáztassék.* A koronázás tényleg ez év június hó 4-ikén Székesfejérvárott ment véghez.* Bakócz Tamás prímás kente fel őt mise közben szentelt olajjal, zászlós urak nyujtották át neki a kardot, a jogart és az országalmát, prímás és nádor helyezték fejére a sz. koronát, aranyos kocsin vitték őt a város falain kívül levő Sz. Miklós egyházhoz a kardcsapások szertartására, melyeket a lóra ültetett gyermek helyett a nádor végzett, úgy amint az ország szabadságait biztosító esküt helyette apja, Ulászló király mondotta.* E koronázást a következő évben, 1509-ben, márczius 11-ikén Cseh- és Morvaország királylyá való megkoronázása is követte volt.* Ezt a koronázást Thurzó püspök végezte.*
Istvánffy: Hist. IV, 53. Eder: Observat. Crit. et pragm. ad hist. Transsylv. 178. l. s. v. ö. Engel: Gesch. d. Ungr. Reichs III, 11, 132–33. Kőváry László: Erdély tört. II, 136. Szalay László: MO tört. III, 491.
nihil salutarius in mentem venit, nec aptius ad conservandum hoc ipsum Regnum in sua libertate, ac tranquillitate, ad tollendum denique occasionem futurorum bellorum, et discriminum quidquam subiit, quam ut Illustrissimus Princeps Dominus Ludovicus Duc, charissimus filius noster… nobis vivis, et feliciter regnantibus coronaretur. (Az 1508-ik évi okirat megvan a Kaprinay-féle oklevélgyűjteményben. Ser. B. Tom. III. N. XI. p. 113. Közli Kovachich: Vest. Comit. 456. l.)
Szerémi 5 éves korában mondja Lajos koronázását megtörténtnek. Et Ludovicum Regis Ladislai Kazimiri filium coronatus erat in infancia sua, dum erat annorum quinque. (Epist. de gard. 50.) Ranzan szerint a bölcsőben: Ludovicus patre adhuc vivo, in ipsis cunis, Rex Ungariae creatus, et insignitus corona fuit. (Epist. rer. Hung. Index XXXVIII. Schwandtnernél: Scriptores I., 517. Horváth M.: MO tört. II, 609. Ráth: A m. kir. hadj. 275. l. Ennek ellentmondva mondja későbben az utóbbi: hogy Lajos «Székesfejérvárott 1521 deczember 11-ikén nejével, Máriával megkoronáztatott.» (I. h. 279. l.)
Szabó: Magyar országgyűlések. 1505–1508. Közzétéve a Századok 1908. évf. XLII, 716–718.
Marino Sanuto: Hist. VII, 560–62. Ung. Magazin I, 476. Geiszan: Hist. Tagebuch d. Erzh. Österr. 112. l.
A koronázásról két jelentése van Brodarics Istvánnak, melyeket Estei Hippolythoz intézett. Mindkettő a modenai állami levéltárban található. Belőlük tudjuk, hogy a szertartás alatt a megrémült Lajos sírásba tört ki. (V. ö. Fraknói: A Hunyadiak és a Jagellók-kora. 384–85. ll.
Szalay i. h., Engel i. h. III. 11,144.
Smets: Az osztrák birod. tört. II, 429.
«ŐRÜLT JOHANNA».
(Egykorú festmény után.)
Mária családjának a kettős koronával ékesített Lajossal való eljegyzése annél kívánatosabb volt, minthogy az európai köztudatban a két koronának jelentősége, daczára Ulászló hatalmi és pnézügyi sülyedésének, még mindig elég nagy volt. Magyar- és Csehország, melyet Aeneas Sylvius nem «országoknak», hanem «főországoknak» nevezett volt,* még mindig nem veszítette el azt a nimbust, melyet rajta dicső Mátyás király emlékezete árasztott. A mint e nimbus fényénél II. Ulászló Európa három leghatalmasabb országa, a német birodalom, Sziczilia és Francziaország uralkodó dynastiáiból kereshetett magának menyasszonyt,* úgy fia, II. Lajos előtt sem zárkóztak el elutasítólag a legambitiosusabb uralkodó családok sem. Annál is kevésbbé, mivel «a jó partiet» erkölcsi biztosítékok is hatalmasul támogatták. A kiskorú Lajos ugyanis hatalmas védők és gyámok befolyása és vezetése alatt állott, kik hatalmi állásuknál és jóakaratuknál fogva mintegy kezeskedtek gyámoltjuk jövőjéről. Egyik védnöke, Miksa császár, kinek II. Ulászló, a koronázásakor az országnak adott ünnepélyes igérete daczára is,* fiát 1516 márczius 11-ikén, halála közeledtekor ajánlotta,* ezt készséggel «fiául» elismerte, «kit elhagyni nem fog.»* Nemcsak hogy elfogadta a gyámságot, de azt személyesen gyakorolni is kész volt. E végből személyesen akart megjelenni a magyar diétán. Másik védője, X. Leo pápa sem kisebb atyai érdeklődéssel viseltetett védencze jövője iránt, mit azzal is tanusított, hogy Róbert rhegiai érseket küldte Magyarországba a gyermekkirály nevelése ügyében. Harmadik védője, kit a halál küszöbén, 1516 márczius 11-ikén Ulászló szintén felkért e védnökségre, Zsigmond lengyel király volt, ki nagy készséggel szentelte magát a ráhárított feladatnak. Az ő udvarában még Lajos születése előtt, ennek reményében egy nevelési rendszert dolgoztak ki, mely állítólag Erzsébet lengyel királynétól származott.* Zsigmond Laszki János gneseni érseket és lengyelországi prímást, valamint Schydlowiecz Kristóf kanczellárt küldte hazánkba. A küldöttek utasítása volt a gyermekkirálynak tanácscsal szolgálni, neki segítségére lenni s uralmát lehetőleg biztosítani.* Bár az országgyűlés utóbb a császár és a lengyel király gyámi hatóságát mellőzte s a kormányt főrendi és köznemes ülnökökből alakított országtanácsra bízta, mégis úgy Miksa, mint Zsigmond őrködése éber maradt. Lajos magyar nevelő gyámjai, kiket ilyenekül II. Ulászló, halálos ágyán, 1516 márczius 12-ikén a maga elé hívott országnagyok jelenlétében kinevezett:* Bakócz esztergomi érsek s a tiszteletreméltó berzenczei* Bornemissza János, néhai Mátyás király kincstartója, ki 1515 óta pozsonyi comes s 1516 óta budai várnagy,* azonkép kezesekül voltak tekinthetők a gyermek jövője tekintetében. A melléjük harmadik gyámul kinevezett külföldi György brandenburgi őrgróf, a Hohenzollern-ház ansbachi és bayreuthi grófságok uralkodójának, Frigyes őrgrófnak, Ulászló király nővérétől való másodszülött fiát pedig, kit II. Ulászló 1505-ben fogadott udvarába, az eljegyzett ara és családja mint közeli rokonukat tekinthették garantiául, annyival is inkább, mivel e daliás megjelenésű egyént Ulászló a maga nagy szeretetében és bizalmában részesítette volt s mintegy fiául tekintette. A mint Bakócz «főpapi», Bornemissza «katonai» szavával fogadta meg, úgy fogadta meg az őrgróf «herczegi» szavával gyámoltjuk helyes és hasznos nevelését és megvédését.* Bornemissza és Brandenburgi György amúgy is külön esküvel kötelezték magukat arra, hogy a királyt «híven, buzgón, jóakarattal fogják nevelni, ápolni, őrizni és gondozni; soha sem fognak neki olyat tanácsolni, a mi az ország szabadságaival és törvényeivel ellenkezik, a miből az országra, vagy egyesekre kár háramolhatna; végre, az országtanácscsal egyetértőleg fognak mindenben eljárni.*
Ez országokról szólva, azokat inkább «Archiregna», semmint «Regna» névvel vélte jelölhetni.
Wenzel: II. Ulászló király házasélete, közzétéve a Századok 1877, évf. XI, 639.
promitimus… quod nos … filium nostrum … nec in vita, nec in morte nostra … Domino Regi Romanorum, sed neque cuicunque alteri Principi forensi ad educandum, vel tenendum, seu gubernandum dabimus, sed eundem apud manus Domiorum Praelatorum, ac Baronum, et Procerum, atque Nobilium, et in hoc Regno Hungariae dimittemus, et relinquemus, et de eodem nullo pacto educere, aut educi facere volumus. (Az okirat megvan Kaprinai kézirati gyűjteményében. Ser. B. Tom. III. N. XI. p. 123. Onnan közli azt egész terjedelmében Kovachich: Vestig. Comit. 455–462.)
Az 1516 márczius 6-án hozzáírt levele megvan a bécsi állami s titkos ltárban. Azonk. l. Kollárt: Auct. Dipl. ad Ursium Velium 277. és 325. ll. És Smetset: Ausztria tört. II, 446.
unsern liebsten sun kunig ludwig in nichts verlassen, írja 1516 április havában a magyar országgyűléshez. (Fogalmazza a bécsi cs. államlevéltár Hungaricái között. Kiadta Szabó Dezső: A magy. országgyűlések tört. Budapest, 1909. 116–17. ll. 11 drb.)
Bár az irat egy anyának fiához intézett levelének alakjában lett szerkesztve, ez idő szerint még kétséges, vajjon csakugyan Erzsébet királyné kezétől származik. Zeissberg még 1873-ban ismertette ez iratot. (Polnische Geschichtschreibung des Mittelalters. Wien 1873. 408–410. ll.) s később, 1877-ben közzétette: Kleinere Geschichtsquellen Polens im Mittelalter cz. művében (Archiv für kunde österr. Geschictsquellen IV. köt. l. Hälfte 99–136. ll.) Maga az eredeti kézirat megvan a bécsi udv. könyvtárban. V. ö. Neustadt Lois: Markgraf Georg v. Brandenburg. Breslau 1883. 28. l.
Acta Tomiciana 14, 25., 39.
Suriani Antonio velenczei követ, ki Ulászló halálakor Budán volt, 1516 márczius 24-ikén írott jelentésében mondja, hogy Ulászló országa nagyjait halálos ágyához hivatta s nekik az ország és a trónörökös jólétét szívökre kötötte, az utóbbi mellé különösen az esztergomi bíborost, György brandenburgi őrgrófot és Bornemisszát rendelte «nevelő gyámjaiul», quazi instituendo loro tre tutori della persona del prefato Re Ludouico.)
Somogyi összezavarja a nagykászonyi Bornemisszával.
Somogyi: MO főispánainak albuma. Szombathely 1889. 325. l. Nagy Iván: MO családai II, 178. Szabó Dezső: A magy. orsz. tört. II. Lajos korában. 17. l.
1516. évi esküjöket közli az erdélyi házból Szabó Dezső: A magy. országgyűl. tört. II. Lajos korában 117–18. ll. 111. db.
A kelet nélkül maradt kötelező oklevél fogalmazata megvan Münchenben. L. Fraknói: Brandenburgi György, II. Lajos nevelője, közzétéve a Budapesti Szemle 1883. évf. XXXVI, 343.
14. II. LAJOS KISEBB KORONÁZÁSI ÉRME.*
Hátlapján ugyanaz a felirat mint az előbb közölt érmen, előlapján * BVDA POTENS ET PANNONV[M] GENS MARTIA REGNI QVOD FVIT ESSET SI VIVERET ISTE PVER * V. G.
15. BORNEMISSZA JÁNOS NÉVALÁIRÁSA.*
1503 augusztus 11-ikén kelt eredeti oklevélről. Orsz. Levéltár, Dl. 21.199. jelzéssel. Olv. Johannes Bornemisza Regius Thezaur[arius] Manu p[ro] p[ri]a.
E szerint úgy itthon, mint a külföldön biztatóan tekintettek a kiszemelt vőlegény jövője elé. A vérmesb reményüek ítéletéből éppen nem volt kirekesztve az optimizmus, hogy Magyarországon az Ulászló alatt beköszöntött hatalmi és közerkölcsi hanyatlás után a második Jagello előtti fényes napoknak, Mátyás király dicsőséges korának ismét folytatása lészen.
