VII.
VII.
Ezért Kanitz porosz, majd Padniewski lengyel követ jár az erdélyi udvarban, hol helyzete szinte elviselhetetlenné vált. Mikor azonban a királyné már útrakészen állott távozni, vette atyja halálának hírét, a mi itthon marasztalta. De a barát azért alkudozásait tovább folytatja, bár kissé megzavarta Zebrzydowski András püspök, kit az új lengyel király azért küldött nénjéhez, hogy ügyeit rendezze, s ha szükségesnek találná, hozza haza. Sikerült is egész kormányát megujítani s felségjogait biztosítani.
A BARÁT válasza és cselekedete egészen reá vall. Erős, elhatározott egyéniség. Nem fél senkitől, nem keresi senki barátságát és állhatatosan bízik szerencséjében. Azok közé tartozott, kiknek nincs szüksége barátokra, vagy legalább nem törik magukat embertársaik barátságáért, becsüléséért, még ha azok koronát viselnek is. Haladt a maga rögös útján. Czéljait nem szokta elárulni, de szeme előre tekintett, s mindig látta a veszélyt, mely a hazát fenyegette. Már a pápának is jelezte Ágoston barát által, hogy V. Károly császárt a török igáját szenvedő Magyarország elfoglalásában nemcsak saját, hanem a moldovai vajda hadával is megsegíti. Vele egyesülten nagy lovascsapatot állított ki, a miről a császárt is értesíteni fogja.* Izabella királyné is szívesen elhagyja Erdélyt, ha annak fenmaradását biztosítják és cserében más államot adnának neki, fiával meg eljegyzik Ferdinánd valamelyik leányát, hogy rangjukhoz illően élhessenek akár Olaszországban, akár a római király más birtokán.* Hanem különösen aggódott a tavasz óta; midőn kitudódott, hogy Ferdinánd bátyja közbenjárásával a törökkel öt évi fegyverszünetet kötött, s azt az országos törvények közé is beigtatták.*
Értesítette is, de csak 1547 november 18-ikán; Tört. Tár, 1879. évf. 485. l.
Tudjuk a pápa (Rómában kelt, 1547 május 31-iki) útasításából: Instruttione a Monsignor Prospero Santa Croce, destinato nuntio al Sermo Re de Romani. Egykorú másolata a nápolyi állami levéltár Cart. Farn. 690. kötegében. Közölte k. n. Óváry: III. Pál pápa levelezése, 133–4. l.
A fegyverszünet 9 pontját bevették az 1547-iki törvények két czikkelyébe, megerősítve Augsburgból, 1547 február 22-ikén; a milleniumi Magyar Törvénytár id. I. k. 189–191. l.
Könnyen megeshetik, gondolta a barát, hogy a béke nyugalmát élvezve, a szultán elfoglalja az erdélyi Részeket. Ezért április elején titkos beszélgetést folytatott Ferdinánd egyik tisztjével,* a fejérvári nevezetes gyűlés után pedig május közepén, külön emberével sürgette Károly császárt a cselekvésre. Válasza az volt, hogy Magyarország megszabadítására irányuló hadi vállalatát még nem indíthatja meg,* de haladásra vallott, hogy legalább – gondolkozott s tárgyalt felőle. Az öreg lengyel király nevezetesen felkérte Cema András által vejét, Joachim brandenburgi őrgrófot, hogy járjon közbe a császárnál Izabella kielégítése ügyében.* E végből aztán a wittenbergi táborban beszélt is vele, de szükségesnek tartván Zsigmond király közbenjárását is, követét, Kanitz Gottfriedet előbb hozzá küldte.* Kanitz Szent-Katalin napjára ért Piotrkówra a királyhoz,* és ámbár keveset időzött udvarában, csak karácsony hetében érkezett Izabellához,* hogy elmondhassa jövetele czélját. Kérte a királynét, hogy a közeledő birodalmi gyűlésre küldjön követeket, hogy tájékoztassák a császárt, miként védhető meg Magyarország a török hatalmával szemben. De, mint az őrgróf rokona, ígérete szerint küldje meg neki néhai János király végrendeletét s a Ferdinánddal kötött egyezséglevél másolatát.* Ugyanerre kérte leányát a lengyel király is,* midőn egyik titkárát, Padniewski Fülöp krakói kanonokot,* Rilski János kíséretében* a porosz követ mellé adta.
Török hírek Budáról, 1547 április 17-ikén, hogy ez ügyről Izabella és Petrovics tett jelentést a portára; a bécsi állami levéltár Turcica osztályában.
Károly császár György baráthoz 1547 június havában; Tört. Tár, 1879. évf. 482. l.
Zsigmond útasítása Cemának 1547 elejéről; a kolozsvári «Cancellaria polonica» 333. l.
Joachim brandenburgi választó fejedelem Izabellához Kölnből, 1547 szeptember 20-ikán; a krakói id. 285. k. 448–451. l.
Kanitz beszéde Zsigmond király előtt e napról; a kolozsvári «Cancellaria polonica» 327–8. l.
Izabella Joachim őrgrófhoz Gyulafejérvárról 1548 január 25-ikén; Marczali Henrik, Regesták a külföldi levéltárakból, (Budapest, 1882.) 52. l. György barát is 1548 január 5-ikén írja.Kolozsvárról a követről, hogy már megjött; Tört. Tár, 1879. évf. 488. l.
Legatione ab Joachimo marchione Brandenburgensi etc. ad Isabellam viduam, reginam Hungariae, Gottfrido a Kanitz consiliario marchionis data. Kölnből, 1547 szeptember 20-ikán; a kolozsvári «Cancellaria polonica» 326–7. l.
Zsigmond Izabellához Piotrkówról, 1547 november 28-ikán. a krakói 285. k. 442–3. l.
Zsigmond útasítása Padniewski számára ez ügyben; ugyanott, 443–5. l.
A kanonok 1547 november 27-ikén útiköltségül 150 forintot kap a kincstárból; a varsói főlevéltár udvari számadásai 144. kötetéből.
A mit a császár kívánt, megtették az erdélyiek, még mielőtt a fentebbiek hozzájuk értek volna. November elején ugyanis embere érkezett a moldvai vajdának Izabellához, kinek támogatását ígérte. Ő aztán György barát titkára: Pesthy Gáspár és a szebeni Haller Péter társaságában hozzáindította Augsburgba.* Ezt gyűlésből tette, melyre a rendek a végből jöttek az udvarba, hogy a szultán újabb követelése ügyében határozzanak. Becse átadását sürgette ismét, mire külön levelekben könyörögtek neki a rendek, a barát s a királyfi «János király» aláírással,* hogy hagyja meg továbbra is birtokában, mint eddig. S hogy engedékenyebbé tegyék, a barát jónak látta az adót is beküldeni.*
Izabella Ferdinándhoz Gyulafejérvárról, 1547 november 18-ikán; a bécsi állami levéltárban és György barát ugyanaz nap V. Károlyhoz; Tört. Tár, 1879. évf. 485. l.
Egykorú másolata Gyulafejérvárról, 1547 november 11-ikéről; a bécsi állami levéltár Turcica osztályában.
György barát levele Gyulafejérvárról, 1547 november 12-ikéről; Tört. Tár, 1879. évf. 483. 1
84. Izabella királyné sajátkezű gyulafejérvári lengyel levelének zárósorai.*
Izabella sajátkezű gyulafejérvári lengyel levelének (277. l.) eredetije a berlini királyi könyvtárban őriztetik; a hasonmásban közlött zárósorok olvasását a 490. lapon közöltük.
Mialatt ezek útra készülődtek, a külföldi követek ismerkedtek s egész otthonossá váltak a fejérvári udvarban. A királyné és fia kíséretében különösen reggelenként volt érdekes látni őket, a mint misére mentek vagy kijövet elvegyültek a rendek között. Majd felgyűltek az újra tatarozott palotába, melynek mázos téglával kirakott,* ízléssel kipingált* termei kényelmet nyújtottak, szőnyeges falai, rakott pohárszékei és drágamíves almáriomjai a szemet gyönyörködtették. Itt tartattak a múlatságok, a trónteremben a fogadtatások. Egy íly alkalommal nyújtotta át Izabellának Padniewski kanonok ura levelét és adta elő titkos megbízatását amaz óhajáról, hogy ismét férjhez menjen. Csak a mult évben történt, hogy Ferdinánd felesége meghalt, s az öreg Zsigmond király agyában az az ötletszerű gondolat támadt, hogy ha ő, vagy immár húsz éves fia, Miksa, feleségül venné Izabellát, vége lenne természetszerűleg minden egyenetlenségnek. A királyné nem ellenkezett atyja akaratával, melynek «mindig aláveti magát», bármennyire kalandosnak tartotta is e házassági tervet. Beleegyezését adta hozzá, sőt levélben kérte fel közbenjárásra Macieiowski püspököt, az alkanczellárt. De Isten a tanum – írta, és mondta a követnek is – a ki az emberek lelkébe lát, hogy ezt nem azért teszem, mintha a szent házasság után vágyódnám, hanem nagy szomorúságom és fáradtságom érzetében, melynek már szinte áldozatává lettem. És ámbátor nagyon fog a szívem fájni itthagyni fiamat, a fejedelmet, bízom a jó Istenben, hogy nem fogja őt elhagyni, miként a király sem szegény árva unokáját. Vígaszom és megváltásom olyan lesz, mint azoké, kiket az Úristen Egyiptomból felszabadított!*
Izabella levele a szebeni tanácshoz «de transmittendis tegulis vitreatis pro pavimento cubiculi» Gyulafejérvárról, 1545 január 7-ikéről; a nagyszebeni városi levéltárban.
Izabella kívánságára 1547 márczius 10-ikén küldik Szebenből Benedek festőt Fejérvárra; a nagyszebeni id. 1547-iki számadási könyvből. A palota újraépítését említi Gromo is, id. h. 19. l.
Izabella lengyel nyelvű levele Macieiowski Sámuelhez Gyulafejérvárról (Bialogrodzie), 1547 november 10-ikén; Przezdziecki, Jagiellonki Polskie, II. k. 251. l. hol a kötet végén hasonmása is közöltetik.
A megváltást Izabella arra is értette, hogy megszabadul ettől az országtól, melyben annyit szenvedett, és a baráttól, a ki – mióta váradi püspökségében megerősítette a pápa* – még gőgösebb lett, mint azelőtt volt. Vallási türelmetlenségével is kezdett kiállhatatlanná válni. Ekkoriban, a novemberi gyűléskor történt, hogy Batthyány Orbán rövid betegeskedés után meghalt.* A királyné nagy tisztességgel temettette el a fejérvári «monostorban» e régi hívét, kit olaszos műveltségeért szeretett, hűségeért becsült. Különben is, némileg atyjafia volt János királynak. Hanem mikor a barát az udvarba jőve erről értesült, Izabella és tanácsosai tiltakozása ellenére éjnek idején kivétette kősírjából a feloszlásnak indult holttestet és a királyné asszony szemeláttára dobatta át a várfalakon, hol a «ganéban temettette» el. Mindezt azért, mert Batthyány, a korszellem hatása alatt a protestáns vallás felé hajlott és bibliát s egyéb könyveket olvasgatott,* sőt verseket írt, s még halálos «kórágyában feküvén» is vallásos énekeket szerzett.* Az is bántotta a királynét, hogy még a Szent Atya is a barát által közlé válaszát, mert a mit levelére neki magának felelt, azt csak egyszerű udvariassági cselekedetnek tekinthette.* Egyébiránt a királyné férjhezmenetelének terve a barát czéljainak nagyon kedvezett. S a míg a tárgyalások folytak, feltűnően jól bánt Izabellával. Annál rosszabbul, midőn a dolog dugába dőlt.*
Ez 1547 május 10-ikén történt, de csak az év végén jutott a baráthoz.
Miles szerint (Wuergengel 43. l.) 1550 november havában halt meg, de mivel tudjuk máshonnan, hogy 1548 elején már nem élt, a krónikás adatának csak a hónapját fogadjuk el, melynek végén azért kellett lennie halálának, mivel György barát november 18-ikán még Fejérvártt volt.
Miles, id. h. Blandrata vallomása, id. h. 291. l. Maylád Istvánné tudósítása Fogarasból, 1548 január 12-ikén; Károlyi és Szalay, Nádasdy levelezése, 128. l.
Szilády, Régi magyar költők tára, IV. k. (Budapest, 1883.) 53–56. l.
III. Pál pápa Izabellához Rómából, 1547 április 25-ikén; eredetije hosszúkás, finom pergamenen, a bécsi állami levéltárban.
Blandrata vallomása, id. h. 290. l.
85. Batthyány Orbán aláírása.*
Batthyány Orbán aláírása (279. l.) 1532-ből először Maylád István életrajzában jelent meg. Olvasása: servitor Urb[anus] Batthany manu propria.
A farsang végét a királyné gyalui várában töltötte,* hová neki házassága tárgyában 1548 február közepén Krzizanowski János hozott szüleitől levelet,* míg márczius végén Padniewski kanonok is visszatért udvarába.* Biztatására felcsomagolt, s már a kocsik is készen álltak, sőt a barát hajlandónak nyilatkozott elkísérni a lengyel határig,* midőn hirtelen futár jött a lesujtó hírrel, hogy atyja meghalt.* Éppen húsvét első napján (április elsején) érte Krakóban a halál, miként arról anyja, az özvegygyé lett Bona királyné értesíté.* A 81 évet betöltött öreg királyról Izabella állandóan várta a gonosz hírt, de most kétszeresen leverte, hogy viszontlátni remélte, és olyan nehéz viszonyok közt, idegenben érte. Temetésére sem mehetett el, de fényes gyászünnepélyt rendezett emlékezetére, sőt egész Erdélyben «nagy pápistasággal» kellett meggyászolni, még a protestáns szászoknak is.* Így nyilvánítá kegyeletét atyja iránt, kiről eszébe jutottak mindazok a gyermekkori emlékek, melyek hozzáfűzték... Jó erdélyi borokkal sem kedveskedhetett már többé neki, miként eddigelé.* De a bánatot és gyászruhát hamar letette, legalább egyes ünnepségekre. Ilyen volt most is egy elhalaszthatatlan lakodalom esete, a milyet utóljára mult év nyarán tartott János király egyik atyjafia esküvője alkalmával.* Ezúttal első udvari kisasszonya, Kothyamowska Jadwiga esküdött örök hűséget május elsején Kinsky Jánosnak a gyalui várban,* hová a királyné asszony még a húsvéti ünnepek előtt felköltözködött.
Izabella oklevele Gyaluról, 1548 február 26-ikáról; a nagyszebeni városi levéltárban.
Piotrkówból küldték Erdélybe, 1548 január 31-ikén, 100 frtnyi útiköltséggel; a varsói főlevéltár udvari számadásai 149. a. kötetében.
Krakóból 1548 márczius 15-ikén indult, 300 frt útiköltséget kapván; ugyanott.
Bona királyné Izabellához Krakóból, 1548 márczius 9-ikén; a krakói hg. Czartoryski-muzeum kézírattára 66. k. 22. sz. a.
Blandrata vallomása, id. h. 290. l.
Bona levele Izabellához Krakóból, 1548 húsvét másodnapján; Niemcewicz, Zbiór pamiętników, IV. k. (Varsó, 1822.) 58–64. l.
Miles, Wuergengel, 41. l.
A lengyel királyi udvarba legutóbb, 1547 április 15-ikén érkezett Izabellától annyi bor, hogy 19 kocsis vitte át Erdélyből, hová őszszel még Izbienski Szaniszlót is beküldték, október 25-ikén; a varsói föltevés id. 144. számadási kötetéből.
Izabella levele Gyulafejérvárról, 1547 június 6-ikán a szebeni tanácshoz, melyben köszöni Fejér Márton polgármesternek, «quod nuptias affinium defuncti regis, specialibus hominibus, ac donis, exornandas non intermiserit». Az esküvő 6-ikán lehetett, mert a menyasszonynak június 3–4-ikén küldik az ajándékot; a nagyszebeni városi levéltárban.
Izabella meghívója Gyaluról, 1548 április 7-ikén a szebeni, illetve beszterczei tanácshoz; az illető két város levéltárában.
86. Zsigmond lengyel király síremléke Krakóban.*
I. Zsigmond lengyel királynak Krakóban, (281. l.) a waweli székesegyházban levő síremlékét és Zebrzydowski András püspök ugyanott levő síremlékét (289. l.) Krieger fényképfelvétele után adjuk.
Itt töltötte Izabella az egész évet visszavonultan, csendesen. Mindössze június havában látogatott el pár hétre változatosság kedvéért Szamos-Újvárra,* illetve Gyulafejérvárra. Hanem azért mindenütt foglalkozott államügyekkel s törődött közigazgatási gondokkal. Hol jószágot vagy nemességet* adományoz és erősít meg régi kiváltságokat, hol ítélkezik s bocsát meg egy beszterczei polgárnak, a ki feleségét megölte. Most már fia is jelen van egyes tárgyalásokon, hogy szokjék, sőt néha ő is aláír egy-egy fontosabb oklevelet.* Különösen érdekelték a követségek, mivel számára is hoztak mindig valamit s mivel útazással kecsegtették: ki Lengyelországba, melyről dajkái annyi sok szépet meséltek, királyi nagybátyjához, a kitől aranyos hintóját kapta.
Innen írt oklevele 1548 június 26-ikáról; a beszterczei városi levéltárban.
Izabella armális nemesi adományleve pergamenen, deési Mátyus Mihálynak Újvárról, 1548 július 8-ikáról; eredetije a M. Nemz. Múzeum levéltárában.
Első, együttesen aláírt oklevelük Gyulafejérvárról, 1548 július 15-ikéről; másolata Keménynél: Dipl. Trans. IV. k. 389–397. l.
Erre azonban ezúttal sem nyílt kilátás. Az Augsburgba küldött erdélyi követek hosszas várakozás után végre 1548 február végén előadhatták a császár és öcscse előtt kérésüket, hogy védjék meg az országot, «mely most a keresztyénség védbástyája» és gondoskodjanak a szerződések teljesítésével, az özvegy «királynéról – a ki mindent ő Felségétől vár – s ártatlan fiáról, kiktől ők a becsület sérelme nélkül nem szakadhatnak el». Csakhogy, bár Izabella a pápai követet is felkérte közben árásra,* válaszuk márczius közepén az lett, hogy a törökkel szemben sem szeghetik meg a fegyverszünetet, s annak öt éve alatt «az erdélyiek megszabadításáért» vele háborút nem kezdhetnek.* Igazi oka azonban nem ez, hanem a régi volt: hogy nem bíztak a barátban, úgy, hogy midőn június elején Ferdinánd 12 gyalogezred felállítása iránt rendelkezik, a császár lovasságát tulajdonképen azért akarta Erdélybe küldeni, hogy könnyebben hűségére térítsék az özvegy királynét s a barátot.* És, hogy ennek a készülődésnek komoly alapja volt, tanusítja György barátnak Ibrahim basához intézett levele, melyben kérte, parancsolja meg a budai két basának, hogy siessenek őt megsegíteni, ha a mostani háborús időkben szükségből hozzájuk fordulni kényszerülne.*
Sfondrato bíboros, pápai követ írja Farnese bíbornok-államtitkárnak Augsburgból, 1548 február 26-ikán, hogy a napokban levelet kapott Izabellától és György baráttól ez ügyben; a római vatikáni levéltárban: «Lettere de principi» 12. k. 65. l.
Szilágyi, Erdélyi országgyűlési emlékek I. k. 208. és 233. l. és V. Károly György barátnak adott válasza Augsburgból, 1548 márczius 13-ikán; Tört. Tár, 1879. évf. 488. l.
* Per ridurre meglio la regina vedova, et fra Georgio. Sfondrato szavai Augsburgból, 1548 június 8-ikán írt leveléből; a római vatikáni levéltár id. 12. k. 96. l.
György barát Ibrahim basához Számos-Ujvárról, 1548 július 8-ikán; egykorú másolata a bécsi állami levéltár Turcica osztályában.
A római király bizalmatlanságát ismerték a portán is. Érdekesen lepleződött is le a tavaszon, midőn követeit (márczius 24-ikén) dívánban hallgatták meg. Beszéd közben kérdé az egyik basa: «Hogy él Ferdinánddal György barát?» «Nincs gondja miatta ő Felségének – felelték – annyira kicsi.» «De a szúnyog is kicsi, mondák a basák, mégis csíp.» «Meg is lehet ám könnyen fogni és ölni», válaszolt Malvezzi.*
Justus de Argento jelentése Ferdinándhoz (Konstantinápolyból, 1548 márczius 19–28-ikáról); Hurmuzaki, Documente, II/1. k. 247. l. és Acsády, id. m. 296. l.
Hanem azért Izabella mégis remélt és készülődött. Padniewski kanonok is újra bejött a nyár közepén Zsigmond Ágost, az új lengyel király biztatásával, hogy ne búsuljon sokat atyjuk halálán, és bízzék benne. Ha átjön, készítse elő jól útját, kész örömmel fogadja és ad neki lakóhelyet Lengyelországban.* A királyné asszonynak nagyon jól esett királyi öcscse vendégszerető hívása, s vígan készülődött az útra. A barát is kezére játszott azzal az ajánlatával, hogy 40,000 forintot ad «kölcsön» czímen hitbérbirtokaiért, ha Solymos, Lippa, Déva, Almás és Diód várát ráíratja, úgy, a mint azokat János királytól kapta volt, joga lévén a barátnak az összeg feléig hagyakozni is e várakból.* Pedig ez évben két országgyűlést is tartott Tordán május végén, és utóbb egyet Kolozsvártt, kisasszony napján, melyeken a rendek neki újabb jövedelmet szavaztak meg és tanácsosait is újra választák.* Őt azonban ez a gondoskodás már nem igen érdekelte. Ezért őszire Gyalura hívatta a rendeket, és közülök egy újabb négytagú küldöttséget indított Ferdinándhoz,* kérve, hogy legyen gondja reá s adja vissza fia atyai örökségét, a mint atyjával szerződött volt. Hisz neki, mióta atyja (a lengyel király) meghalt, nincs a halandók közt e földön más menedéke a császáron és a római királyon, az árvák és elhagyatottak gyámjain kívül. A pápához is azért küldte volt – szegény atyja ajánlatára – Ágoston barátot, hogy szíve vágyát a pápa által nyilváníttassa V. Károlylyal.* De mind hiába. Hasztalan vállalta magára ügyét Frigyes bajor herczeg,* a befolyásos német hadvezér és kérte Ferdinándot Santa Croce új pápai nunczius, hogy ne múlaszsza el a jó alkalmat Magyarország megnyerésére, mert ime a királyné emberei is nyíltan hirdetik, hogy a török el akarja foglalni Erdélyt, miként Budát és a többi várakat. Ferdinánd azt felelte, hogy ezek régi dolgok, s jól ismeri György barát természetét, melylyel mindig alkudozik, de soha sem végez.* Szegény követek még november közepén is ott unalmaskodtak Pozsonyban, lesve-várva, mikor kapnak választ előterjesztésükre.* Huszadikán aztán mégis megkapták a választ, mely úgy szólott, hogy majd gondolkozik a barát ajánlatáról és később fog határozni: átadja-e János király birtokait fiának és eljegyeztesse-e leányát vele – Erdélyért, melyről már évek óta mind azt hajtogatják, hogy különben elvész.
Zsigmond Ágost király útasítása Padniewski számára Krakóból, 1548 június 28-ikán; a krakói id. 66. k. 61. sz. a.
A királyné oklevele eredetiben «Ysabella regina Ungarie» aláírással Gyaluról, 1548 augusztus 23-ikáról; a bécsi állami levéltárban.
Erdélyi orsz. emlékek I. k. 238–243. l.
Izabella megbízó-levele Gyalu várából, 1548 október 13-ikáról Was Mihály, Horváth György, Kemény János és Somlyai Mihály számára; a bécsi állami levéltárban.
Izabella útasításának eredetije fenti leveléhez mellékelve; ugyanott.
Izabella Frigyes bajor herczeghez és rajnai választó fejedelemhez Gyaluból, 1548 szeptember 21-ikén; Brüsseli okmánytár, II. k. 165. l.
Prospero Santa Croce pápai követ Monsignor di Massahoz Bécsből, 1548 július 28-ikán arról, a mit neki Ferdinánd mondott, hogy György barát «sempre tien pratiche d’accordo et mai conclude»; a római vatikáni levéltárban: «Nunziatura di Germania sub Paulo tertio», IV. k. 56. l.
Ugyanaz Farnese bibornokhoz Pozsonyból, 1548 október 29-ikéról és november 19-ikéről; a római vatikáni levéltárban: az id. 12. k. 389–391. l.
Az erdélyi követeknek s a nuncziusnak nagyon rosszúl esett, hogy Ferdinánd oly kevés figyelemre méltatta fontos ügyüket, mert meg voltak róla győződve, hogy, ha seregei egyesülnének János király fia hadaival, nem kellene a töröktől annyira félni, sőt vissza lehetne egész Magyarországot szerezni; holott így megoszlottan, a pogány mindkettő birtokait elfoglalhatja rövidesen.*
* Ugyanaz, Pozsonyból, 1548 deczember 1-én; a római vatikáni levéltárban: «Nunziatura di Germania sub Paulo III.», IV. k. 77. l.
Nyílatkozott a római király Ágoston barát ügyéről is.* Ezt t. i. Rómából visszajövet elfogatta, mivel nem volt menetlevele, s azt hitték, hogy titokban jár, és csak a pápa felszólítására, illetve követe sürgetésére bocsáttatta nagysokára szabadon.* Még nagyobb megbotránkozást okozott társának, a «segnii» püspöknek az elfogatása, kit a Szentszék azért küldött, hogy György barátot püspöki székébe iktassa. Több mint nyolcz hónapig tartották fogva, azon az okon, hogy Ferdinánd tanácsosa, s mint ilyen, a baráthoz indult, anélkül, hogy ezt neki bejelentette volna.* A római király bízalmatlanságát és adott hideg válaszát okozta ám az is, hogy még nem kapott volt feleletet portai követétől arra az utasítására, melyet november elején gyorsfutárral küldött Malvezzinek Pozsonyból, miután az erdélyi követeket már meghallgatta. Felszólítá ugyanis, hogy erélyesen sürgesse Magyarország, vagy legalább ama részének átadását, melyet Izabella és fia bir. Igérjen ajándékot a basáknak s biztosítsa őket arról, hogy teljesen ki fog elégíttetni, a portára pedig megfizeti azt az adót, melyet Izabella királyné fizetett eddig.* Csakhogy a basák szóba sem álltak Malvezzivel, hanem egyszerűen elibe tartották azokat a híreket, melyekkel a havasalföldi vajda kedveskedett a portának. Ezek szerint György barát az ország tudta nélkül titkos egyezséget kötött Ferdinánddal, a ki átadja János király fiának atyai örökét. E birtokokat továbbra is a barát kormányozza, habár lakói Ferdinándnak esküdnek hűséget. Ez ügyben a barát legjobb titkárát (Pesthy) Gáspár mestert küldte a királyhoz, kitől július havában tért vissza; majd Csemő János ment utána, míg viszont a veszprémi püspök is többször járt Erdélyben a barátnál Ferdinánd nevében, baráti látogatás színe alatt.
Ferdinánd válasza Pozsonyból, 1548 november...; Brüsseli okmánytár, II. k. 176–181. l.
Santa Croce id. november 19-iki jelentése szerint.
Ugyanaz Farnese bíbornoknak Bécsből, 1548 október 7-ikén; a római id. Nunziatura-gyűjtemény IV. k. 67. l. Értesülése szerint 8 vagy 10 hónapja fogták el s tartották Innsbruckban «fin pochi dě sono», a honnan az udvarba jött, hogy ártatlanságát bebizonyítsa; de püspöki javait még lefoglalva tartják.
Ferdinánd Malvezzinek Pozsonyból, 1548 november 8-ikán; eredeti fogalmazványa a bécsi állami levéltár Turcica osztályában.
Izabella királyné – folytatták a hírek – biztos helyen férjhez megy egy németországi grófhoz. Nemrég már ki is akart menni az országból, de a rendek nem engedték a szultán tudta nélkül; és évi 12,000 forintot ígértek udvartartására, mire ígéretet tett, hogy még egy ideig marad.*
Malvezzi jelentése Ferdinándhoz Konstantinápolyból, 1548 november 22-ikén; ugyanott.
Mindez alapjában véve helyes értesülés volt, még abban a tekintetben is, hogy a tárgyalások olyan titokzatosan folytak; hogy a császár külön levélben kérdezősködött öcscsénél, nem lehetne-e valamit megtudni Izabella üzelmeiről?* S Ferdinánd bízalmatlanságát növelte végül annak szemlélete is, miként terjeszkedik a barát Felső-Magyarországon az ő birtokain. Ez olyan általános volt, hogy a tavaszon már a császár útján szólíttatja fel, hogy adja vissza Eger várát, az egri püspökséget és tizedbirtokokat, melyeket tisztjei elfoglaltak.* Most meg a rendek az éppen folyamatban lévő pozsonyi országgyűlésből kérik a király gondoskodását, hogy «Heves, Abauj, Sáros, Zemplén és Ung vármegyék, a melyeket György barát elszakított, ő Felsége uralma alá visszakerüljenek,» hogy az általa Varanón, Szepsiben, Jászón és Tornán felállított harminczadok eltöröltessenek, s «méltóztassék a királyi Felség arra is módot találni, hogy ő Felsége híveinek a felséges Izabella királyasszony és György barát hatalmában lévő fekvő jószágai visszakerüljenek azokhoz, a kikre tartoznak».*
Károly császár Ferdinándhoz Brüsszelből, 1548 deczember 10-ikén; Druffel, Briefe und Akten, I. k. 180. l.
Károly császár György baráthoz Augsburgból, 1548 június 2-ikán; Tört. Tár, 1879. évf. 489. l.
Az 1548 november 22-ikén megerősített 1548. évi pozsonyi törvényczikkek 57–59. czikkelyében; a Milleniumi törvénytár id. I. k. 247. l.
Ily körülmények közt indultak meg a tárgyalások az új évben, 1549-ben, mely a barátot Nagybányán érte. Azért ment oda, hogy kényelmesen és gyanúkeltés nélkül alkudozhassék Ferdinánd biztosaival, nehogy a török észrevegye. A határidőt ugyan elhalasztották Mátyásnapig,* de haladásra vallott, hogy a római király egyáltalán tárgyalni óhajtott a baráttal abban az ügyben, melyről «eddig nem akarta meghallgatni». Elhatározására hatott – a pápai nunczius szerint – annak híre is, hogy Balassa Menyhárt megtámadta spanyol lovasait, a mit lehetetlen, hogy a barát tudta nélkül cselekedett volna. Ezért Salm grófot bízta meg Ferdinánd a tárgyalások megkezdésével.* De ez lassú ember volt, fegyvertelen sem vonulhatott át a Balassák birodalmán, s így az alkudozások felvétele ismét elhalasztódott bizonytalan időre. Pedig azok sikerében most annyira bíztak még Lengyelországban is, Izabella előterjesztése folytán,* hogy a király kérésére,* Ferdinánd még menetlevelet is küldött neki számára.* Ezt a lengyel király Zebrzydowski András vladiszláviai püspökkel szándékozott nővéréhez juttatni, kinek bemeneteléről hazatérő nemes-szolgája, Dampski Miklós útján értesíté.*
György barát Ferdinándhoz Nagy-Bányáról, 1549 január 3-ikán; Tört. Tár, 1879. évf. 491. l.
Santa Croce (vescovo di Chisamo) Farnesenek Prágából, 1549 február 26-ikán; a római vatikáni levéltár id. 12 k. 499. l.
Ekkorra, 1549 legelejére tehető a királyné követküldése anyjához és öcscséhez (Poselstwo Izabelli Jagiellonki królowéj Węgierskiéj do Bony królowéj Polskiéj, matki, i Zygmunta Augusta, króla Polskiego), kiket arra kér, hogy «illi de securo, transitu» hozzájuk gondoskodjanak; Grabowiecki, Starożytności historyczne Polskie, I. k. (Krakó, 1840.) 28. l.
Zsigmond Ágost király Ferdinándhoz Piotrkówról, 1549 január 10-ikén; eredetije a bécsi állami levéltár Polonica osztályában.
Ferdinánd válasza a lengyel királynak Prágából, 1549 január 26-ikán; fogalmazványa ugyanott.
Ezt 1549 január 6-ikán indítják vissza Piotrkówból Izabellához; a varsói főlevéltár udvari számadásai 152. kötetében.
Zebrzydowski, követségekben forgott 53 éves tapasztalt egyházi férfi, volt, a ki jól ismerte Izabella királyné ügyét, s abban Ferdinándnál is járt hat évvel ezelőtt,* Verancsics társaságában. Ezért esett reá az ifjú király választása, midőn még mult év őszén tanácsért fordult hozzá.* Most január végén egyúttal a szenátus megbízásából is indult útnak Erdélybe,* hogy a királyné ügyeit elrendezze, megismerje a barát s a temesvári bán közti viszály okait,* s ha szükségesnek találná, hazahozza Izabellát Lengyelországba.*
Zsigmond útasítása számára Krakóból, 1543 május 28-ikán; dr. Wisłocki Vladiszláv, Andrzeja Zebrzydowskiego korespondencyja z lat 1546–1553., (Krakó, 1878.) 489. l. Megjelent az «Acta historica res gestas Poloniae illustrantia» I. köteteként.
Zebrzydowski levele Zsigmond Ágosthoz Diboviról, 1548 szeptember elején; u. ott, 193. l.
Piotrkówról 1549 január 28-ikán indítják el 800 frt útiköltséggel, míg a mellé rendelt Mielecki Sebestyén wislicai várnagy 300 frtot kapott; a varsói főlevéltár id. 152. számadási kötetéből.
Zebrzydowski Bona királynéhoz Piotrkówról, 1549 január elején; Wisłocki, id. m. 199. l.
Lang János Ferdinándhoz Krakóból, 1549 márczius 26-ikán; Scriptores rerum polonicarum, I. k. (Krakó, 1872.) 286. l.
Elbúcsúzván a királytól, a követ előbb wolborzi várába ment, hogy kellően felkészüljön a nagy téli útra. Tovább haladva Krakóból értesíté György barátot február végén hozzá érkezéséről.* Fáradságos, nehéz útja volt. Lovainak nagy része megsántult vagy villámcsapástól eldöglött. A folyók ki voltak áradva, s a vizek egy ízben magát a püspököt is úgy körülfogták, hogy Isten szabad ege alatt volt kénytelen hálni a havasokban. Néhány szolgáját elsodorta aznap az ár. Egyébként, mindenfelé szívesen fogadták az emberek.* Igy azonban csak április elején ért Váradra, hol a baráttal tárgyalt. De bajosan ment a dolog, mert olyannak találta, a kit nem lehet meggyőzni, ha valamit maga is nem akar, és annyira bízik állításai igazságában, hogy éppen nem, vagy alig tűr ellenmondást. Most is, azt akarta, hogy várja meg Ferdinánd biztosa megérkezését, s csak nagy sokára egyezett bele, hogy a követ előbb is a királynéhoz mehessen.* A hónap végén vonult be aztán közel 200 lovas kíséretében,* Gyulafejérvárra, honnan azonnal írtak Petrovics után, a ki nélkül a követ és a királyné nem tudott tárgyalni.
Zebrzydowski György baráthoz Krakóból, 1549 február 26-án; Wisłocki, id. m. 208. l.
Zebrzydowski Macieiowski Sámuel krakói püspökhöz Gyulafejérvárról, 1549 május havában; u. ott 214. l.
A lengyel követ három levele Váradról, 1549 «ineunte Aprili»; u. ott 209–210. l.
Verancsics Antal, öcscséhez, Gyulafejérvárról, 1549 május 27-ikén; Összes munkái, VI. k. 320. l.
Majd háromszor is hívatta a barátot, kinek kérését rosszra kezdte magyarázni. Annak azonban ezalatt április végén a székelyvásárhelyi gyűlésre* kellett mennie, hová a lengyel követ is elküldte maga helyett Paczynski Jakabot,* királya egyik titkárát, hogy üzenetét előadja s a békesség létrejöttén munkáljon. Így egy egész hónapig várt Zebrzydowski Petrovicscsal a barátra, míg mindenféle furfanggal az udvarba csalhatták. Akkor aztán nagy körültekintéssel kibékíté egymással «a két dynasztát», a mi oly általános örömöt okozott a jelenvolt nemesek közt, hogy – miként írta – nemcsak a követ, hanem egész Magyarország osztozni látszott benne. Erre gyűlést tartatott, kérvén a királyné tanácsosait, hogy vagy engedjék Izabellát szabadon menni Lengyelországba, elkísérve őt oda annak rendje és módja szerint, vagy pedig szüntessék meg amaz okokat, melyek ő Felségét távozásra kényszerítik. Harmadnap a tanácsurak egyhangúlag kérték a királynét, hogy ha neki országa boldogsága, fia jövője és méltósága, s tanácsosai tisztessége drága, mondjon le távozási szándékáról. E szavakra ő Felsége teljesíté a nemesség kérését, ha – úgymond – lehetővé teszik, hogy «dignitással» élhessen. Ezért, meghányva-vetve ennek módozatait, a lengyel püspök tapintatos befolyásával, hosszas tárgyalások után az alábbiakban állapodtak meg:
Ezt eleinte Tordára hirdették volt, mert a szebeni tanács április 20-ikán oda küld a királynénak egy 72 frtos és fiának egy 46 frtos kupát ajándékul; a nagyszebeni 1549-iki számadási kötetből.
Zebrzydowski öt levele Gyulafejérvárról 1549 április és május havából; Wisłocki, id. m. 211–212. l.
87. Zebrzydowski püspök síremléke Krakóban.
A királyné asszony tekintélye és igazságszolgáltatási joga épségben fenmarad. A törvénykezés ő Felsége nevében gyakoroltassék. Idéző levelek és hirdetések az ő nevével adassanak ki. Felfolyamodások ő hozzája intézendők, mire a királyné tanácsosaival széket ül, s meghallgatva a panaszt és védelmet, ítéletet mond, a pert elhalasztja vagy felfüggeszti; miként mind e jogot eddigelé jóformán kizárólag a főbíró gyakorolta.* Ő Felsége jövedelme teljességében folyjon kincstárába. Diód «erős» várát, Gyulafejérvár szomszédságában, melyet a királyné távozása reményében tavaly a kincstartó barátnak engedett át, visszaadták neki, másokkal együtt. De a királyné nem akarta őket előbb átvenni, a míg a várparancsnokok neki a lengyel követ jelenlétében hűségi esküt nem tettek. Végül évi tízezer forintnyi jövedelmet ajánltak a királynénak udvartartására, kimondván egyszersmind, hogy négy főtanácsosa (György barát, Petrovics, Pathócsy Ferencz és Losonczy Antal) közűl «mindenkor egyik ott benn laknék» nála és «ott forgódnék» mellette.* Izabella kegyesen köszönte a rendek jóindulatát, és dícsérte a lengyel követ buzgóságát, melylyel sikerült kormányát megújítani, s felségjogait biztosítani.*
Csak legutóbb is György barát Váradon kelt, 1549 márczius 24-iki oklevelével adómentessé teszi Muthnoky Lajos márialaki házát; eredetije a Magyar Nemz. Múzeum levéltárában.
* Tinódi Sebestyén, id. h. 12. l.
* Zebrzydowski jelentése a lengyel királyhoz Gyulafejérvárról, 1549 mense Maio; Wisłocki, id. m. 212–213. l.
Mindez megtörténvén, Zebrzydowski május végén* elbúcsúzott Izabellától, de kérésére nála hagyta Paczynski atyát, kit kanczellárává tett, a már negyedéve hazament ügyes Porembski titkár helyébe.* Megnyugvással és vígan, «mint a ki jól végezte dolgát,» távozott a baráttal Várad felé. Sőt kárpótlásul téli szenvedéseiért, a szép tavaszi napok felhasználásával megtekintette közbeeső városainkat, templomainkat is, úgy hogy csak június 27-ikén érkezhetett vissza királyához. Zsigmond Ágost örömmel fogadta derék hívét. Muzsikusait is megajándékozta, midőn Erdélyben tanúlt nótáikat előadták,* s jól esett hallania előterjesztése részleteit, melyekkel jelentését élőszóval egészíthette ki. Izabella jövedelme fokozására új birtokot helyezett számára kilátásba, nagyobbat az oswieciminél, melyet eddigelé birt. Szóba jött férjhezmenésének terve is, melynek sikere érdekében haladéktalanul megtesz minden lehetőt.* Ez ugyan nem igen tetszett az éppen udvarában tartózkodó osztrák követnek, de be kellett látnia, hogy az özvegy magyar királyné esetleges házassága nem változtatna semmit Ferdinánd politikáján, s a lengyel királyhoz való barátságos viszonyán. Most is ép e viszony megerősítésén fáradozott, miután ez ügyben már a tavaszon megindultak a tárgyalások Hozius Szaniszló krakói kanonok, czímzetes püspök útján. Magyar vonatkozásuk az volt, hogy a római király Zsigmond Ágosttól lekötelezést kívánt arra nézve, hogy egyik szerződő fél sem nyújt a másik ellenségének segedelmet, s így János király fia se közvetlenül, se közvetve tőle segítséget nem kap. Erre Hozius a lengyel király nevében (újabb megbízásából) azt felelte, hogy ő János Zsigmondot annyira meg nem tagadhatja, hogy úgyszólván azt is feledni lássék, hogy vérrokona. A római király ellen czélzó terveiben – ha ilyenek lennének – nem támogatja, de abban, a mi őt jogosan illeti, segíteni fogja. Különben is előrebocsátá a lengyel király, hogy az ő készsége ne helyzete kényszerűségének, hanem az osztrák házhoz való hajlamának tulajdoníttassék.*
Verancsics id. 1549 május 27-iki levelében már úgy ír a lengyel püspökről, hogy: reversus est in patriam.
Már 1546-ban ismét Krakóban él, mint kanonok; Wisłocki, id. m. 10. l.
A lengyel király 2 frt 18 garast adat nekik. A püspök kíséretében volt még két cubicularius: Cziecziszewski János és Vierzbietha Szaniszló, kiket 1549 márczius 4-ikén, illetve május 8-ikán küldtek be utána (30–30 frtnyi útiköltséggel) Erdélybe; a varsói id. 152. számadási kötetből.
Zebrzydowski Izabellához Krakóból, 1549 június végéről; Wisłocki, id. m. 214. l.
Ferdinánd Hoziushoz 1549 április 11-ikén, és Hozius válasza; Scriptores rerum polonicarum, I. k. 287. l. A létrejött szerződés július 12-ikéről; Dogiel, id. m. 213. l.
88. Zsigmond Ágost király aláírása.*
Zsigmond Ágost király aláírása (291. l.) Ferdinándhoz Krakóból, 1549 márczius 9-ikén írt levelén a bécsi állami levéltár Polonica osztályában található. Olvasása: Sigismundus Augustus rex scripsit.
