VI.
VI.
Izabella Szamosújvárra rándúl. Aztán fogadja Zsigmond Ágost király ajándékát, Rej Miklós könyvét, a farsangon pedig három udvarhölgyét adja férjhez, fényes ünnepséggel. Ezalatt György barát alkudozni kezd Ferdinánd embereivel, mert fél, hogy Erdélyre is ráteszi a kezét a török. Majd ismét kibékül a királynéval s (1547 február elején) újra Szebenbe mennek. De azután is csak rosszúl bánik vele, úgy hogy Izabella egész nyiltan panaszkodott ellene az országgyűlésen és atyjánál, kit a helytartó sajátos magatartása rendkívül elkeserített.
JELENTÉKTELEN eseményekkel kezdődőtt s telt el az 1545-iki esztendő is. A királyné újból ezer forintot kapott február hó elején szüleitől. Ligenza* Szaniszló, egy megnyerő külsejű szép ifjú lengyel nemes hozta be, a kit Izabella mindjárt udvarában is marasztalt és pohárnokává tett.* A szebeni szászok adójából szintén kapott mintegy harmadfélezer forintot, s így legalább egyelőre anyagi gondokkal nem kellett törődnie. Ők látták el konyháját hallal is, a mi minden péntekinapra kellett. Iparczikkeket is ők szállítnak, sőt kívánságára egy ízben egy szép czimbalmot is küldenek,* melyen a királyné unalmában órákig eljátszott.
Ligenzát 1545 január 15-ikén indítják be a pénzzel a lengyel királyi udvarból; a varsói főlevéltár udvari számadásai 131. k. feljegyzése szerint. Február 1-én pedig a nagyszombati gyűlésre Broniewski Szaniszló aulicust küldik be «in legatione ad Rakosch in Tarnawa,» a mire útravalóul 30 forintot kap a kincstárból.
Így fordul elő teljes nevével, mint «pocillator reginae Maiestatis» 1546 márczius 27-ikén a nagyszebeni városi levéltár 1546-iki számadási könyvében és Izabella Gyulafejérvártt 1546 márczius 13-ikán írt oklevélében, melylyel őt Brassóba küldte; eredetije a brassói városi levéltárban, 453 sz. a.
A nagyszebeni városi levéltár 1545-iki Prothocollonja adatai alapján; február 5-ikén vesznek és küldenek számára «unum virginale» 8 frt értékben; a Magyar Nyelvtörténeti szótár III. k. 1193. l. szerint «a virgina avagy clavicordium», melyet újjakkal vernek.
Külpolitikájában szélcsend állott be. Ez idén még nem vágyakozott elhagyni az országot és Ferdinánddal nem is érintkezett. Mindössze Bethlen Ferencz érdekében kapott tőle levelet, melylyel személyesen jött Erdélybe, hogy a távolléte alatt elfoglalt ősi birtokait visszanyerje a királynétól.* Ezt az ügyet elintézve, Szent-György napján országgyűlést tartott fiával Tordán. Végzései közül fontosak azok, melyek a királyné birtokadományozási jogát megerősítik, a három rend közti viszonyt szorosabbra fűzik, s azok, melyek az új vallás terjedését igyekeznek meggátolni, kimondván, hogy minden a régiben maradjon.* Szigorú eljárást és megtorlást kívánt a három Barcsay esete is, mely szerint egy fa-feszületet gyermekekkel kötélre kötve a folyóig hurczoltattak a földön, s ott letelepedvén ételt főztek rajta.*
Ferdinánd Izabellához Prágából, 1545 február 14-ikén; Történeti Lapok, II. évf. 1220. l.
Ostermayer krónikai feljegyzése, id. h. 506. l.
A vád Barcsay Farkast, Györgyöt és Miklóst érte; Erdélyi országgyűlési emlékek, I. k. 217. l. Jakab Elek, Keresztény Magvető, II. k. 220. l. és Bunyitay, id. m. I. k. 440. l.
81. Szamosújvár és elővára.*
Szamosújvár és elővára (262. l.) Visconti-Welzer id. 1699-iki erdélyi térképe metszetéről van kicsinyítve, Poppi bolognai fényképésznek a bolognai egyetemi könyvtár Marsigli-gyűjteménye példányáról vett fényképe után.
E gyűlésből a királyné György baráttal Újvárra ment,* hogy megtekintse, miként építette azt fel a Szamos partján. Modern új erősség volt, négy jó szögletbástyával és a vársánczon kívül magas földhányással, mely a kastély két oldalát pompásan fedte. Egy firenzei hadi mérnök műve az egész, vastag várfalakkal, s mély árkokkal.* Itt töltötte a pünkösdi ünnepeket is* a barát kényelmes házában. De váratlan megbetegedvén,* hazament Fejérvárra; július elején azonban nyárára Gyalura költözködött.* Hanem azért gyakran bejött a templomba Kolozsvárra, hol Mária-Magdolna napján is találjuk,* elfoglalva bizonyosan a János király halála évfordulóján rendezni szokott gyászünnepély teendőivel.
Innen ir «ex arce nostra Wywar» 1545 május 14-ikén; u. ott, 222. l. A barát pedig május 15-ikén; Tört. Tár, 1879. évf. 467. l.
Így írja le Giovanandrea Gromo 1565-ben; az Archiv für Siebenb. Landesk., új f. (1855.) II. k. 23. l.
Izabella oklevele Újvárról 1545 május 25-ikéről; a nagyszebeni városi levéltárban.
A szebeni tanács május 30-ikán orvosságot küld a királynénak; az id. 1545-iki nagyszebeni számadási könyvből.
Június 17-ikén még Gyulafejérvárra, de július 12-ikén már Gyalura küldenek neki a szebeniek egyet-mást; ugyanott.
Oklevele e napról Keménynél, Appendix dipl Trans. D. 10. k. 97. l. az Erdélyi Múzeum könyvtárában.
Ezen az ünnepélyen ezúttal Zsigmond Ágost ifjabb lengyel király követe, Potocki is jelen volt, abból az alkalomból, hogy unokaöcscsének: a hat éves kis János Zsigmondnak egy szép fedeles hintót, kolebkát hozott ajándékul.* A kocsi valóságos remekmű volt a maga nemében. A tavasz óta dolgoztak rajta a lengyel udvarban a legügyesebb mesterek, s egész kis vagyon, a mit reá áldoztak. Kívülről aranyvirágokkal és aranyozott szögekkel díszítve, kerekei pirosak voltak. A fedele karmazsinpiros szövetből készült, drága zöld posztóval bélelve. Hasonló tunikája volt a bakon ülő két kocsisnak is, csakhogy lundi posztóból. Hozzátartozott még egy négy lóra való teljes lószerszám és ugyanannyi ezüstös nyereg. Maga a királyné egy feketére festett kocsit kapott, meg 450 frt értékű czobolyprémet, míg György barát finom posztókat. János király fia művészies kocsija nagyon megtetszett mindenkinek, s hogy milyen díszes lehetett, fogalmat nyújthat róla az a néhány számadat, hogy csak a fedeléhez (148 frt értékű) 68 sing posztó kellett, s csupán az aranymíves 40 forintot kapott munkájáért, kifestője pedig tizenötöt.* A királynét és fiát rendkívül kedvesen lepte meg a testvér és nagybátya szép figyelme. Hálásan köszönte meg Potocki útján, a kit előbb Szebenbe is elküldött, hol a tanácstól két darab aranyat kapott emlékül.* De hozott a király követe Izabellának mást is: egy neki ajánlott szép kis lengyel könyvet, mely így valószínüleg az ő anyagi támogatásával jelent meg. Rej Miklós, kora egyik jeles költője írta meg számára az egyiptomi József történetét,* talán allegórikus vonatkozással királynénk életére, szenvedéseire; de mindenesetre korának hatása alatt, mely József alakját kedvelte, s lépten-nyomon szerepeltette drámai művekben.
A lengyel kolebka németül: Hängewagen, francziául: carosse suspendu; magyarul, – a kocsi leírásából következtetve – fedeles hintó.
A kocsik és ajándékok részletes számadási adatai Chmiel Ádám «Zródła do historyi sztuki i cywilizacyi w Polsce» cz. sajtó alatt levő művének 186–8. és 196–8. lapjain. A Krakóban élő szerző szívességéből, a ki munkája füzetlen íveit rendelkezésünkre bocsátotta. Az érdekes tételek 1545 április 26-ika és június 24-ike közti időről valók; míg a kocsik elkészültek.
Az ifjabb lengyel király követe 1545 augusztus elsején ér Szebenbe, hol «duo frusta auri»-t adnak neki 13 frt 20 d. értékben; a nagyszebeni id. 1545-iki számadási könyvben.
Mellékletül adjuk e mű czímlapját és ajánlólevelét a kórniki könyvtárban őrzött egyetlen példányáról készítve. A 124 lapnyi 8-r. munkát 1889-ben újra kiadta a krakói lengyel tudományos akadémia.
A királyné az őszt is Gyalun tölté, a kormányzás gondjaival elfoglalva. Augusztus elején hadi készületre inti Brassót, s a határszéli városok tanácsát.* Szeptember második felében pedig, Máté napja körül a rendekkel királyi gyűlést tart,* melyen a székelyekre új adót, fejenkét egy-egy forintot vetettek ki.* Általánosabb érdekű volt azonban az október végén összejött tordai országgyűlés. Ezen újra biztosíták a királyné udvara számára megállapított jövedelmet, rendenként évi 4000 forintot, a mit eddig lanyhán fizettek; de nehogy túlkapások forduljanak elő, elrendelték a királyné s az «urak» birtokai összeírását.* Tordáról Izabella november elején télire Gyulafejérvárra vonúlt, hol teljesítve a szászok régi kívánságát, megengedte, hogy Márton-napi adójukat ezentúl két héttel később, Katalin napján fizethessék.* Általában, szívesen könnyített a nép terhén, ha az egyébként tartozását pontosan teljesité. Alattvalói iránt is kegyes, leereszkedő volt, s megtörtént, hogy midőn Kövendy Imrének fia született, azt karácsony táján udvarában kereszteltette meg, s maga vállalta el a keresztanya tisztjét.*
Emberei augusztus 9-ikén járnak Brassóban és Szebenben; a nagyszebeni 1545-iki számadási könyvből.
A szebeniek t. i. szeptember 18-ikán küldik követeiket erre a gyalui gyűlésre; ugyanott.
A Kultsár-féle Székely krónika, 13. l.
Erdélyi országgyűlési emlékek, I. k. 223–4. l. 1545 október 28-ikáról.
Izabella oklevele Gyulafejérvárról 1545 november 13-ikán; kivonata Schlözernél: Kritische Sammlungen zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen, (Göttinga, 1795.) 95. l. Eredetije a nagyszebeni városi levéltárban; 491 sz. a.
A nagyszebeni városi levéltár 1546-iki számadási könyvéből.
A «Zywot Jozepha» czímlapja és ajánlása.
(A kórniki nyilvános könyvtárban őrzött egyetlen példányról.)*
Rej Miklós «Zywot Jozefa» (264. l.) czímű munkájának egyetlen példánya, melynek czímlapját és Izabella királynéhoz intézett ajánlását eredeti nagyságban közöljük, a Pozen melletti kórniki nyilvános könyvtárban őriztetik.
Fényesebb volt ennél az a három esküvő, melyet a királyné az új évben, 1546 elején rendezett. Előbb két udvari leányát adta férjhez fejérvári palotájából a farsangon,* majd György barát nővérét. Ennek esküvője Judica-vasárnapon tartatott Enyeden, az oda hívott országgyűlés alkalmából.* Igy természetesen jelen voltak a rendek és nemesek is, különböző ajándékaikkal, melyek közül a szászoké tünt ki leginkább.* Jól esett a mulatás mindenkinek. Legalább feledtette az erdélyiekkel egyidőre annak gondját, mit a szultán üzenete okozott, hogy adják át neki a Délmagyarországon fekvő Becse várát. Még január végén hozta hírét a lengyel királynak a portáról haza térő követe,* s megerősíté a húsvétra visszaért Czikowski Miklós is.* Nemsokára pedig a török el is foglalta. Ezért most Konstantinápolyba indítják Byka Imrét* a gyűlésből, s egyúttal felkérték Zsigmond lengyel királyt is közbenjáróul arra nézve, hogy a szultán vagy adassa vissza a várat, vagy romboltassa le. A király írt is a portai franczia követnek,* de leányának ama kívánságát, hogy fegyveres erővel támogassa, nyiltan nem teljesíthette, a fennálló szerződések s a törökkel szemben élvezett békesség megszegése nélkül. Ezt Jakubowski Sándor vilnai, sandomiri és varsói kanonok által üzente meg Izabellának, atyailag intvén arra is, hogy vonatkozással György baráttal való rossz viszonyára, inkább megnyerni, mint elidegeníteni igyekezzék őt.*
A szebeni tanács 1546 január 5-ikén küld fűszerszámot a királynéhoz és február 17-ikén két kupát nászájándékul; ugyanott.
Hogy ezen az országgyűlésen Izabella is jelen volt, tanusítja egy Enyeden, 1546 április 16-ikán kiállított nyugtája; a nagyszebeni városi levéltárban, 861 sz. a. Ugyanott van egy 1546 április 5-ikén kelt oklevele Szász-Sebesről, honnan Batthyányt, Csákyt és Pannonius Gábort Szebenbe küldte.
A szebeniek ajándéka 250 frt értékű volt, s külön kapott a királyné is két 183 frt árú serleget; u. ott.
A szebeni tanács 1546 január 16-ikán küld elibe Erdély határára nyolcz lovat segítségül; ugyanott.
Ez 1546 április 22-ikén vesz fel Brassó város tanácsától 200 frtot kölcsön a királyné nyugtájára.
Ez most történt, mert Byka május 23-ikán már vissza is tért Törökországból; a nagyszebeni id. számadási könyvben.
Zsigmond király Izabellához Krakóból, 1546 márczius 26ikán; a krakói hg. Czartoryski-múzeum kézirattára 285. k. 81. l.
Zsigmond király k. n. (1546 május 3-iki és 16-iki levél közé ékelt) levele Izabellához; a kolozsvári «Cancellaria polonica» 292. l. Említi Bielski krónikája is: id. kiadás, 1093. l.
Byka Imre május végén tért vissza újból egy csausz kíséretében* a portáról, elég kedvezőtlen válaszszal. Ekkor a barát elérkezettnek látta az időt a Ferdinánddal félbeszakadt alkudozások fonalának felvételére. Tudta, hogy a török nem elégszik meg Becse birtokával, hanem már Temesvárt és Becskereket is követeli. Félt, hogy e terjeszkedés eredménye az egész Tiszavidék meghódolása lesz, a mit csakis Erdély és Magyarország egyesülése gátolhatna meg. Tapasztalta ugyan, hogy a vallási viszályokkal küzködő császár csak ígér, de remélte, hogy tettre serkentheti legalább Ferdinándot, ha a fenyegető török veszélyt nagynak festi, Erdély elfoglalásának lehetőségét pedig könnyűnek. Tervét közölte Báthory Andrással, s közbenjáróul őt kérte fel. Erre ez június 5-ikén felkereste Pozsonyban Salm Miklós grófot, a kinek kijelenté, hogy György barát hajlandó Ferdinándnak átadni Erdélyt, Várad kivételével, ha János király fiát valami német herczegséggel kárpótolja. Ennek kiváltására maga adna pénzt, s különben is sok útat-módot tud, miként lehetne még sokáig ellentállani a töröknek. Salm nem felelhetett határozottan a barát ajánlatára, mert meggyőződése szerint azt téli időben kellene nagy titokban valami felső-magyarországi várban tárgyalni, nehogy a török megtudja. De helyeselte, mert, a míg «az a féregnyi János Zsigmond» és pártja Magyarországon van, nem lesz hűség és békesség; holott, ha az ország többi része is egy fő alatt volna, könnyű lenne Erdélyt is elfoglalni.*
Brassóba (Szebenből jöve) május 24-ikén ért; az id. brassói Quellen III. k. 346. l.
Salm jelentése Ferdinándhoz Pozsonyból, 1546 június 6-ikáról; az Archiv id. 22. k. 178. l. Idézett szavai: Derweill dieser Wurmb als Kunig Hansen Sohn und sein Anhang im Ungerland ist, so wirdet nümmer mehr kein Gehorsamb sein.
82. Petrovics Péter pecsétje.*
Petrovics Péter gyűrűpecsétje (267. l.) Gyulafejérvárról, 1550 deczember 7-ikén Salm Miklós grófhoz György baráttal együtt intézett leveléről, mely a bécsi állami levéltárban őriztetik, vétetett. Az eredetiről készült gipsz-lenyomat után rajzolta Passuth Ödön.
Ezalatt Izabella az enyedi tavaszi gyűlésről haza térve, május és junius végét Déván tölté.* Majd Péter és Pál napja felé a meggyesi országgyűlésre ment,* hová a barát is eljött Váradról. Onnat azonban visszasietett fejérvári udvarába, hogy fogadja Joachim brandenburgi választó fejedelem követjét,* kivel sógora meglepte, hogy viszonyairól közvetlen úton szerezzen tudomást.
Ezt onnan tudjuk, hogy a szebeni tanács 1546 május 23-ikán Literatus Jánost és június 1-jén Török Györgyöt Izabellához Dévára küldi; a nagyszebeni id. 1546-ik számadási könyvben.
Egyetlen adat e gyülésról, hogy a szebeni tanács 1546 június 26-ikán fehér zsemlét küld a meggyesi országgyűlésre; ugyanott.
Ezt a királyné Szebenbe is elküldte, melynek tanácsa 1546 július 30-ikán két kis kupát ajándékoz neki; u. ott.
Izabella őszintén feltárta helyzetét, reménységét és vágyait s különösen a barát mindenhatósága ellen panaszkodott. Erről a temesvári bán és Batthyány Orbán is naponta tudott valami újat, miként bánik a barát a királynéval, és halászgat mindent magának. A sok besugásra Izabella udvarába rendelte a kincstartót, de az megneszelvén az okát, be sem ment hozzá, hanem Fejérvár alól katonai kíséretével augusztus közepén Szász-Sebesre vonúlt. Innen azonnal országgyűlést hirdetett Kis-Kisasszony napjára. S midőn a három rend együtt volt, előadta nekik a sok áskálódás részleteit, melyekkel az udvarból megbuktatni akarják, főleg Petrovics Péter, a ki elbizakodottságában már az ő saját helytartói czímét is használja.* A rendek teljes bizalommal voltak iránta, s «mivel senkit sem találtak, a ki nálánál jobban tudna kormányozni,» újra reá bízták az ország gondját, s mindnyájan felkerekedve Fejérvárra vitték és megbékéltették a királynéval.* Egyelőre meg is történt a kívánt egyezség, s minden hazafinak örült a lelke, látva, hogy a barát az udvarban él,* és órákig eltárgyal a királynéval országos dolgokat. Úgy látszik, Maylád Istvánné is felkereste, hogy beváltsa régi szándékát;* legalább ekkoriban (október 20-ikán) kap birtokaira saját és fia számára adománylevelet Izabellától.* Sírva könyörgött támogatásáért szegény ura kiszabadítása érdekében, hisz a szultán és a kincstartó rendeletére a két fogott bojárt is kibocsátotta, immár ide s tova másfél éve,* s még mindig nincsen látszatja. Hanem a barátnak nemsokára ennél nagyobb gondja is akadt. A királyné párthívei ugyanis nagy botorúl megölettek egy hazatérő csauszt. A kincstartó erre vagy húsz nemest elfogatott,* de mivel a szultán bosszújától félt, hadfelkelést rendelt. Egyúttal hirtelen Szebenbe ment november végén, s háromezer forintnál többet vett fel a szászoktól.* Az udvarba is omlott a pénz mindenfelől, hisz csak a szebenieknek tizenharmadfélezer forintot nyugtáz deczember havában a királyné* és a barát a törökök elleni védekezésre kivetett adóból.* Kőrösi Ferencz udvarmester* meg az ajándékokat vette át: szegfűszeget, cynamont és egyéb fűszerszámot, meg halat a konyhára, zabot a lovaknak, és tizenkét szép gyertyát a közeledő ünnepekre.* A szebeniek Márton-napi adójukat is sürgetés nélkül felajánlták, de midőn a királynénak boldog új évet kívántak a tanács két tagja útján, egyúttal igazságot kértek vallási ügyben a vicarius ellen, a ki közöttük ismételten erőszakoskodik* és térít.
Szász-Sebesről 1546 április 9-ikén írt oklevelében t. i. így czímezi magát: Petrus Petrovich de Suraklyn, comes ac infra reditum Maiestatum suarum in jurisdictione earundem Maiestatum suarum tam in regno Hungariae, quam etiam in hoc regno Transilvaniae locumtenens. Másolata az Erdélyi Múzeum könyvtárának kézirattárában: Kemény, Diplomatarium Transilvaniae, Suppl. VI. k. 373. l.
Ostermayer krónikája, id. h. 507. l. és Verancsics Krakóból, 1546 október 2-ikán, Összes munkái, VI. k. 226. l.
György barát 1546 október 22-ikén Gyulafejérvárról ír; másolata az Erdélyi Múzeum könyvtárában: Kemény, Dipl. Trans. IV. k. 357. l.
Mayládné 1546 február 8-ikán írja Fogarasból, hogy a királynéhoz akar jönni; Majláth, Oklevelek, 38. l.
Másolatban Keménynél: Dipl. Trans. Suppl. VI. k. 377–8. l.
Ostermayer krónikája szerint 1545 május 12-ikén bocsátották ki őket; a brassói id. Quellen IV. k. 506. l.
A «Warhafftige Newe zeitung aus dem Ungerlandt und Türckey» cz. 1546-iki újság szerint a csauszt Morsinban ölték meg; ritka példánya a M. Nemz. Múzeumi könyvtárban, Hung. h. 2688. sz. a.
György barát 1546 november 28-ikán ért Szebenbe és deczember 3-ikán 3333 frtot kapott a szász univerzitástól, de forintját csak 132 denárban számítva fogadta el, holott a szászok 133 denárjával vették; a nagyszebeni városi levéltár id. 1546-iki számadási könyvéből.
Izabella nyugtája 4000 frtról Gyulafejérvárról 1546 deczember 8-ikán; a nagyszebeni városi levéltárban, 866 sz. a.
György barát elismervénye 8480 frt-ról, Gyulafejérvárról, 1546 deczember 17-ikén; ugyanott 540 sz. a.
Izabella Gyulafejérvárról írt 1546 november 24-iki okleveléből ismerjük; u. ott.
Ezeket 1546 deczember 16-ikán küldik a szebeniek; a nagyszebeni városi levéltár 1547-iki Prothocollonjában elszámolva.
List és Pellio 1546 deczember 26-ikán indul Szebenből a királynéhoz, hogy panaszt tegyenek «propter minas vicarii in septem sedem factas»; ugyanott. Hasonló ügyben már 1544 november 25-iki gyülésükből is panaszkodtak Izabellának a szebeniek; Teutsch, Urkundenbuch, 3. l.
**
A felvirradt 1547-ik esztendőt Izabella királyné gyengélkedéssel kezdte. Elővette régi baja, s midőn már Blandrata sehogy sem tudott rajta segíteni, elhívatta a szebeni városi orvost,* a beszterczei származású híres Brenner Mártont.* S ez tíz nap alatt úgy helyrehozta, hogy nem törődve a tél hidegével, február első napjaiban útnak indúlhatott udvarával Szebenbe a szász egyetem nagygyűlésére. Ötödikén vonult be a városba, melynek tanácsa két szép kupával fogadta.* Kíséretében volt György barát, a helytartó, Mikola László, a helyettese,* Kendy Ferencz; Bethlen Farkas, a fejérvári vicarius Csáky Mihály,* Mikola Miklós, Literáti Gáspár és Demeter, Glesán János, Ligenza, Blandrata* és mások. A királyné mindjárt másnap bérbe adta Haller Péternek és Veres Jánosnak a szebeni huszadjövedelmet.* De azért a szászok nem engedtek, s a gyűlésen ezúttal is visszaútasíták ama követelését, hogy kerített szász városokban a magyar nemesek birtokolhassanak és házat építhessenek.* Hiába érvelt ellenük a barát, s hivatkozott a változott viszonyokra s a haza érdekére, mely ezt kívánja, a szászok százados kiváltságaik megsértésének tekintették a dolgot, s jogaikból nem engedtek. Egyébként nagyon szívesen látták a királyné asszonyt, s kényelmére, szórakoztatására mindent elkövettek. Szokását ismerve, lakását illatos füvekkel füstölték ki,* asztalára őzet, nyúlat, bárányt, friss és sós halat, fáczányt és majorságot, borjúhúst és zöldséget juttattak, s malváziabort, mandolát és déli gyümölcsöt raktak. Hasonlóképpen gondoskodtak a kincstartó s a kíséret tagjai asztaláról, mert ki-ki külön étkezett, s csak néha egy-egy ebédre hívattak meg közösen. Ilyenkor a királyné trombitásai és síposai múlattatták a társaságot, egyik nap pedig nagyszerű gerelydobást és tornajátékot rendezett tiszteletére a tanács,* a miben mindíg örömest elgyönyörködött.
Ezt 1547 január 20-ikán küldik kérésére Szebenből hozzá; ugyanott.
Teutsch adata az id. Sächsischer Hausfreund 1860. évf. 41. l. Említi Verancsics is 1549 február 1-jén Gyulafejérvárról; Összes munkái, VI. k. 314. l.
A két kupa értéke 196f rtot tett.
Ez évtől Kemény János volt az ország második vice-vajdája; a brassói id. Quellen III. k. 396. l. és Kemény vallomása: M. Tört. Tár, 18. k. 10. l.
Így nevezi magát egy Gyulafejérvártt 1545 deczember 16-ikán kelt oklevelében Tört. Tár, 1893. évf. 306. l.
Ezek név szerint előfordulnak a nagyszebeni számadásokban, de természetesen voltak velük mások is.
Oklevele Szebenből, 1547 február 6-ikáról; a nagyszebeni városi levéltárban.
Ostermayer krónikája id. h. 507. l. Ez ügyben György barát már 1544 május elején, s egy országos küldöttség november 25-ikén járt itt hiába; ugyanott 505. és 41. l.
E végre a patikából vettek 37 d. árú trocisco-nak nevezett fűszert, ad faciendum suavem odorem pro reginali Maiestate; a nagyszebeni id. 1547-iki számadási könyvben.
Ehhez az ünnepélyhez díszitésül 3 frt árú zöld posztót vettek, míg azoknak, «qui hastis ludebant coram reginali Maiestate» 1 frt 5 d. bibaliat adtak; 1–1 forintot kaptak a királyné drabantjai, tubicinatorai és fistulatorai is; ugyanott.
83. Mikola László pecsétje.*
Mikola László erdélyi vice-helytartó pecsétjét (269. l.) 1544-iki évjelzéssel; az Országos Levéltárban, a Történelmi emlékek B. osztályában őrzött, Segesvárról, 1544 augusztus 23-ikán kelt okleveléről rajzolta Passuth Ödön. Körirata: [Sigillum] LAD[ISLAI] MIKOLA VICELOCVMTENENTIS 1544.
Igy tartott ez egy egész hétig, s midőn Izabella elútazott, annyi mindent kapott és vett, hogy szőnyegeit és egyéb holmiját, a városnak 55 lóval kellett elszállíttatnia.* Jutott is mindenkinek valami apróság belőle, úgy hogy nem volt okuk megbánni szebeni útjukat.
Izabella 1547-iki szebeni látogatásának költségei a fenti könyvön kívül az 1547-iki «Racionarium Petri Norimberger villici» cz. könyvben «Sumptus et impensae factae in reginalem Maiestatem, dum Cibinium ingressa esset» fejezet alatt 21 lapon vannak elszámolva; ugyanott.
Haza térve gyulafejérvári udvarába, a királyné asszonynak alkalma nyílt a Szentszékkel is újból érintkeznie. Lesinai Boglussich Ágoston,* egy domonkosrendi dalmácziai barát indult vissza február közepén Rómába, s az vitte levelét III. Pál pápához. Elmondván benne, hogy miként egykor János király, ő is hűséges alattvalója a Szentszéknek, kéri, fogadja őt fiával és György baráttal együtt kegyébe, és atyai támogatásába, miként a tyúk szokta szárnyai alá húzni csirkéit. S hogy a pápa jobban megismerje országának a Szentszék iránti hűségét, rendelje ki Puzzi Antal bíbornokot védőül a maga, fia, «komája» a barát és Magyarország részére.* János Zsigmondot György barát is melegen ajánlja a Szent Atya támogatásába, hogy ez a «királyi gyermek» is megkapja a többi fejedelmi ifjak közt a méltóságának megfelelő helyet, mert tehetségéről ítélve – ha Isten élteti – nagy hasznára fog válni hazájának és a keresztyénségnek. Eddigelé ő maga gondoskodott neveltetéséről, mert látta, hogy úgy el van hagyatva, hogy a keresztyén fejedelmek közűl senki sem törődik vele, se nem mutat szeretetet iránta. Saját személyét illetőleg kéri, erősítse meg püspökségében, melynek eddig csak kormányzója volt, az erdélyi püspökségbe pedig küldjön papokat, mivel tíz faluban is alig lehet egy papot találni, úgy kipusztúltak.*
Rendesen csak «frater Augustinus» néven említik, s vezetéknevét III. Gyula pápa Rómában, 1550 márczius 9-ikén írt leveléből tudjuk meg; másolata a római vatikáni levéltárban: Minutae brevium, 55. k. 146. sz. a.
Izabella levele «Elisabetha regina» aláírással III. Pál pápához Gyulafejérvárról, 1547 január 12-ikén; a parmai állami levéltár «Carteggie Farnesiane» gyűjteményében; említi Kollányi Ferencz: Akadémiai Értesítő, 1898. évf. 407. l.
György barát («electus Varadiensis») 1547 február 7-ikéről Farnese Sándor bíbornokhoz, a pápa testvéréhez; Theiner, Vet. mon. Slav. merid., I. k. (Róma, 1863.) 660. l. A levél Váradról van keltezve, vagy hibából, vagy politikából; mivel a barát február 2-ikán Szebenben tartózkodott a királynéval.
Ám ha törődött is a kincstartó az ifjú királyfival, hova-tovább mind kevesebbet gondolt anyjával, a koma-asszonynyal. Lassanként minden méltóságot és jövedelmet kicsikart tőle. Krokodilkönyeket ejtve fogadott hűséget iránta, s a királyné hitt neki, mert vallásos szenvelgése félrevezette, mondja Blandrata. Hálából a barát előbb a töröknél vádolta be, hogy Ferdinánddal tart, aztán országgyűlésen jelenté ki, hogy Izabella tönkre teszi az országot, majd pénzt nem adott neki, úgy hogy hónapokig nem volt kenyere, bora, pénze. Ezért még élelmi szereket is a rendeknek kellett megszavaznia a királynénak, a ki sok tűrés után elpanaszolta nekik keserű sorsát.* Így természetesen nem lehetett tartós a békesség a királyné és a barát közt, már csak azért sem, mivel Petrovics és társai is gyűlölték s izgatták ellene.
Blandrata György id. vallomása a római vatikáni levéltárban.
E kellemetlenségek híre Izabella szüleihez is eljutott, s hogy véget vessenek a barát zsarnokságának, 1547 tavaszán követséget küldtek Erdélybe. Erre a királyné Petrovics, Pathócsy, Kendy, a nemesség és székelység támogatásával május elsején országgyűlést tartott. Ezen, felelősségre vonván a helytartó barátot, kimondták, hogy János király kincséről és az ország jövedelméről számadást adjon, a királyné tudtán kívül követségeket ne küldjön és fogadjon, a kezére bízott várakban pedig a királyné asszony kapitányait tartsa.* Azután Jakubowski András adta elő követségét, a lengyel király nevében.* Habár Izabella királyné – kezdé – veleszületett szerénységénél fogva nem is panaszkodott nála, a Magyarországból érkezett hírek olyan siralmasnak festik az ő helyzetét, szegényesnek udvartartását, s méltatlannak azt a bánásmódot, melyben György barát részesíti, hogy atyai szíve elszorúl, s ezért tovább nem türhetvén e visszás helyzetet, külön emberével óhajtá megfigyeltetni, mi ennek tulajdonképpeni oka. Azt írják sokan, hogy a barát és Petrovics közti ellentét, ám e miatt nem szabad a királynénak szenvednie. Emlékezteti, hogy Buda átadásakor Izabella és a szultán nem azért nevezte ki Erdély és János király fia procuratorául, hogy mindent magának szerezzen meg s a királyné birtokait elszedegesse, hanem hogy azokat jól kormányozza, és Izabelláról királyi méltóságához illően gondoskodjék. A lengyel király gondoskodhatnék róla és kis fiáról, mert hisz Lengyelországban kényelmesen élhetnének, de nem teszi, mivel fél, hogy Magyarországot tönkretenné, vagy legalább is újabb bonyodalmakba sodorná. Kéri tehát, tekintse meg saját és királynéja méltóságát, mert immár tovább nem tűrheti, hogy úgy bánjék leányával, mint eddigelé bánt. Elvárja ezt annyival inkább, mert György barát levében és követei útján is gyakran kifejezte, hogy Izabelláról és fiáról úgy gondoskodik, miként maga János király is gondoskodott.* Különben is – inti – ne feledje azt a közmondást, hogy a királyoknak hosszú a kezük.*
Ostermayer krónikája, id. h. 507. l. és Szilágyi, Erdélyi országgyűlési emlékek, I. k. 205. l.
Hogy ez e gyűlésen történt, Blandrata vallomásából tudjuk; az id. római k. 289. l.
Zsigmond király útasítása (Krakóból, 1547 deczember 20-ikán) Instructio ad Reverendissimum dominum episcopum Varadiensem, domino Andreae Jakubowski czímen a krakói id. 285. k. 316–9. l. és a kolozsvári «Cancellaria polonica» 337. l.
A követ így fejezte be oratioját: Sunt enim – ut est in proverbio – longae regum manus! Blandrata meg így jegyezte fel: Scias reges habere longas manus; az id. két helyen.
Hasonló szellemű levelet nyújtott át a lengyel követ a barátnak Zsigmond Ágost ifjabb királytól is. Kérte benne, béküljön ki Petrovicscsal az ország és a jó egyetértés érdekében. Arról pedig, hogy Izabella várait erőszakkal elvették tőle, azt írja, hogy ha ezt ellenség tette volna, értené, de hogy azok tegyék, a kiket János király a felesége és fia megvédésére rendelt, azon szörnyen csodálkozik.* S az öreg lengyel királyt annyira elkeseríté a barát magaviselete, hogy költséget nem kímélve, a portára is követet küldött Czikowski Miklós személyében, kérve egyúttal, hogy adja vissza Becsét is, ne mondják, hogy az vette el Izabellától, a ki mindig olyan nagylelkűen adott neki és részesíté kegyében.* Sőt egyidejűleg (1546 november végén) Verancsics Antalt meg Ferencz franczia királyhoz indítá,* kérve, intesse meg portai követe útján a barátot a szultán által, hogy jogkörét ne lépje át, Izabellával jól bánjék és ne szerezzen magának nagyobb tekintélyt, mint a milyenre királynéja tarthat igényt.*
Zsigmond Ágost György baráthoz, a krakói id. 285. k. 268–270. l.
Zsigmond útasítása Czikowski számára 1546 végéről; ugyanott, 273–5. l.
Verancsics 1546 nov. 17-ikén még Krakóban időzik, 1547 márcz. 2-ikán már ismét Gyulafejérvártt; Összes munkái VI. k. 243/5. l.
Legatio ad Franciscum regem Gallorum data Antonio Vrantio in fine anni 1546. Egykorú másolata a krakói id. 285. k. 312–3. l.
György barát – a Francziaországból visszatért Verancsics rábeszélésére is hallgatva – mindent ígért a gyűlésen, de alig mentek haza a lengyelek, ismét a régi maradt, és semmit sem tett. Erre a királyné többször küldte hozzá Kőrösit, vagy Batthyányit, s maga Blandrata is kétszer járt nála Váradon, hol a barát «könyes szemmel ígért,» de hiába. Nagysokára, csak eljött egyszer Fejérvárra, hogy Izabella udvarát rendezze, és ekkor annak ürügye alatt, hogy meg kell erősítenie, elvette tőle Alvincz várát is. Az erődítésekhez s a kastélyhoz a régi templom s mellette állott kolostor kő-anyagát használta fel, és midőn szemére hányták tettét, azt felelte Csáky fejérvári püspöki helyettesnek, hogy Isten nem veri meg, mert saját templomát rombolta le. Pedig, teszi hozzá Blandrata, pár év múlva a barát ugyanazon a helyen öletett meg.*
Blandrata vallomása, id. h. 289. l. és Bornemisza Pál püspök feljegyzése; M. Tört. Tár, I. k. 262. l.
