VII. A konstantinápolyi tárgyalások.
VII.
A konstantinápolyi tárgyalások.
A konstantinápolyi tárgyalások.
37. Török és császári követek találkozása.*
Török és császári követek találkozása (87. l.) a «Wegraysz Keyserl. Maiestät Legation 1532» czímű, 1532-iki ujságlap czímképéről vétetett, a kép felső részének elhagyásával.
V. Károly győzelmei a török felett. Doria András. A béketárgyalások Ferdinánd és János között. Zárai Jeromos, Ferdinánd követe Konstantinápolyban. A török a béke felé hajlik. Török követség Bécsben. A Ferdinánd által birt magyar terület biztosítása. Grittit Konstantinápolyba rendelik. Ibrahim Ferdinánd-párti politikája. Gritti beavatkozása. Schepper Kornél. V. Károly békeföltételei. Ferdinánd és Károly követei a nagyvezérnél. Gritti mint a török bizalmi férfia. Szerepe a béketanácskozások vezetésében. Velencze közönye. Gritti kifakadásai a magyarok ellen. A szultán Grittinél. Magyarország protektora és a szultán jogainak védője. A német követek búcsukihallgatása. A békeokiratok. Gritti békebiztosi küldetése. Levelei Ferdinándhoz és V. Károlyhoz. A kétkulacsos politika. Grittit Bécsbe várják. Ferdinánd óvó intézkedései. Gritti nem mozdul Konstantinápolyból. A franczia politika és a magyar trónviszály. I. Ferencz János pártján. A német fejedelmek coalitiója Ferdinánd ellen. A Habsburg-ellenes hatalmak diplomacziai törekvései a béke meghiusítására. Gritti és az európai politika. Az angol-franczia-magyar szövetség terve. Fordulat a török politikában. A Ferdinánd békeköveteire váró csalódás. A terület-biztosítás kérdései. Ibrahim igéreteit ennek távollétében letagadják. Gritti álnoksága kiderül. Ájász basa. Kifakadásai az olasz kalandor ellen. A várakozás. Gritti és a római kuria. Zárai Jeromos tanácsa. Schepper újabb követsége. Gritti állása megrendül. Khaireddin Barbarossa. Gritti közgyűlölet tárgya. A magán-életbe akar visszavonulni. A szultán megtagadja a bégoglit. Gritti közeledése V. Károlyhoz. A török ellen háborút ajánl. Titkos tárgyalások. Gritti útnak indul. Új tervek, új kilátások. Az állítólagos házassági terv.
SZOLIMÁN szultán 1532-ik évi őszi hadjárat óta nagyobb hajlandóságot mutatott a békére mint azelőtt; két hadjáratból tanulta meg, hogy a Habsburgház megtámadása mily erőt igényel. 1529-ben seregei nem tudtak erőt venni Bécs nehány ezernyi védelmezőjén; 1532 augusztusban pedig a törökök százezrei még egy szerény, ismeretlen magyar erősséget sem birtak elfoglalni. A hatalmas Károly szerencséjéről babonás hírek szállingóztak keleten; oda is elhatottak a régi jóslatok, hogy 1500 körül eljövend egy nagy császár, ki a birodalmat ismét dicsővé fogja tenni és ennek erejét a török hatalom megalázására fogja fordítani. Most az történt, hogy Doria András genuai doge, ki maga is államfő volt, mint a császár fővezére elfoglalta a görögországi erősséget, Koronét. A török most láthatta, hogy az ellenség mint gyujtja fel az ő tulajdon házát. Ehez járult a szultán szándéka: Perzsia ellen hadat indítani. Először mutatkozott tehát engedékenynek a Habsburgház és különösen Ferdinánd iránt. Ez engedékenységnek hasznát venni csakhamar alkalom kinálkozott.
38. Doria András.*
Doria András képe (89. l.) Schrenck v. Notzing «Der durchl. Kayser etc. Bildnussen» (Innsbruck, 1600.) czímű munkájában jelent meg.
Ferdinánd király a nagy hadsereg szétoszlása után azonnal új tárgyalásokat kezdett meg. Katzianert másokkal egyetemben elküldte Pozsonyba, hogy ott János király képviselőivel érintkezzenek, Kőszeg védőjének idősebb fivérét, vagy féltestvérét Zárai Jeromost pedig a portára, hogy a szultántól fegyverszünetet vagy békét eszközöljön ki. Két irányban óhajtott működni, hogy annál biztosabb sikert érhessen el. És valóban, az ellenkirályok képviselői már 1532 deczember 30-ikán a Csallóközben megállapodásra jutottak négyhavi fegyverszünetre és a béketárgyalások megkezdésére nézve, a melyek Pozsonyban 1533 február 7-ikén kezdetüket is vették. De ezek nem vezettek sikerre, mert katholikus és protestáns német fejedelmek, a bajor herczegek és a hesseni gróf természetesen Gritti közbelépésére minden igyekezetükkel ellene dolgoztak a kiegyezésnek.* De mialatt Pozsonyban az annyira sürgős kibékülés «a német szabadság» kedvéért hajótörést szenvedett, Zárai Jeromosnak Konstantinápolyban tizenegy napi tartózkodás alatt sikerült egy kielégítő megegyezést létrehozni. Január 21-ikén már jelentést tehetett Bécsbe, hogy a szultán hajlandó Ferdinánddal békét kötni és hogy már ezirányú rendeleteit elküldte szandzsákjaiba, különösen pedig János királynak és Grittinek, kiknek kötelességükké tétetett, hogy halálbüntetés terhe alatt gátolják meg a király hiveinek zaklatását vagy megsértését a határtartományokban. Mehemet bég csausz (nagykövet) Zárai Jeromos fiával, Vespasiannal Bécsbe útazott, hogy ezt a királylyal ünnepélyesen közölje és hogy bejelentse, hogy a szultán a császárral és V. Károlylyal is kész szövetségre lépni. Egyszersmind magával hozta Ibrahim egy iratát, a mely biztosította a királynak az általa birt magyar területet. Eszerint Gritti parancsot kapott, hogy János királyt az ezen területről való formalis lemondásra rábirja. Ferdinánd viszont ezért elfogadta azt a megalázó feltételt, hogy Esztergom várának egyik kulcsát hódolata jeléül átadja s azután, a hogyan fogadta a csauszt, ép oly ünnepélyesen bocsátotta útnak, elhalmozva őt gazdag ajándékokkal. Az akkor birt terület biztosítása, az új béke legfontosabb pontja Ibrahim saját elhatározásából eredt, a nélkül, hogy erre nézve a szultánt megkérdezte volna. Sehol sem fordul az elő a Ferdinándhoz, Korone fő embereihez, Katzianerhez, Lazcano Tamáshoz, az alsó-ausztriai kormányhoz és másokhoz intézett iratokban, melyek Zárai Jeromostól erednek, sem Ferdinándnak a magyar biztosokhoz és nővéréhez irt leveleiben. Erről a feltételről csak Ibrahim föntemlített leveléből és a király magyar biztosaival közölt előterjesztéseiből veszünk tudomást. A további tárgyalások Konstantinápolyban kétségtelenül bizonyítják, hogy itt Ibrahimnak egy souverain önkényü tényével állunk szembe. A «basa» – mert általában így nevezték – azt hitte, hogy ilyeneket megengedhet magának.*
Huber, i. m. IV., 46, 47. l.
Gévay, i. m. II. k. 1532, 66, 68, 71, 73, 101–105, 112. l. – 1534, 109. l. – Katona, i. m. XX. k. 881–883. l. – Buchholtz, i. m. IV. k. 122. l.
Mig az ozman főemberek ennyire békülékeny hangulatot mutattak, Grittinek a Habsburgok ellen folytatott ellenséges magatartása 1533 tavaszán budai tartózkodása alatt éles ellentétben állott a szultán parancsaival és ennélfogva bizalmatlanságot, vagy épen gyanut kelthetett Konstantinápolyban. Midőn aztán ő maga azt a jelentést küldte oda, hogy Ferdinánd és Zsigmond lengyel király János királlyal és vele a kötendő békére nézve egyetértésre jutottak volna, Ibrahim ingerülten fölkiáltott: sem a vajda, sem a kormányzó nem avatkozhatnak a békekötésbe; ez kizárólag a szultán dolga. Még az hiányzik, hogy a tárgyalások nehézségeit kettős tárgyalással tetézzék. Grittit tüstént Konstantinápolyba rendelték. Meg akarták gátolni, hogy az ügyek menetébe önhatalmulag beleavatkozhassék, mert Ibrahim már bizonyosan tisztában volt magyarországi terveivel. Azonkívül a tárgyalásoknál a magyarországi ügyekben való jártasságának is hasznát akarták venni. Ibrahim igéretei nem maradhattak titokban a király előtt; látnia kellett, hogy azok Gritti eddig követett politikájával egyenes ellentétben voltak. Gritti talán nem hazudott, midőn a megrendült királyt biztosította, hogy mindent föl fog forgatni a portánál, csak egyszer ott legyen! Hogy később ismét azt a nyilatkozatot tette, hogy Jánosnak minden, a béke helyreállítása ellen irányuló törekvését meg fogja bénítani, nem épen biztos, de rá vall.*
Gévay, i. m. II. k. 1532, 82, 84–86, 91. l. 1533, 4. l. – Katona, i. m. XX. k. 881–883. l. – Quellen u. Erört. IV. k. 288. l. – A következőkhöz lásd Zárai Jeromos és Schepper Kornél naplótöredékét a bécsi udvari könyvtárban, Cod. 9026. szám alatt. A nem hiteles közlemény Bethlennél I. k. 204. l.
Gritti több mint egy hónapig tartó utazás után április 29-ikén megérkezett Konstantinápolyba, május 3-ikán bemutatkozott Ibrahim basánál, nehány nappal utóbb pedig a szultánnál. 300 szolga czipelte a nagy értékű arany, ezüst és selyem drágaságokat, a melyekkel a szultánnak kedveskedett. Szolimán kegyesen fogadta a gyönyörü ajándékokat, szívélyesen elbeszélgetett az ajándékhozóval és barátságosan bocsátotta el. Az ajándékhoz méltó volt a szultán viszontajándéka: Tizenkét skárláttakaróval diszített paripa, mindegyik két zsákkal megterhelve, melyek mindegyike tizenkét ezer aranynyal volt megtöltve.* Hihetetlen kincsek! Mintha csak az ezeregy éjszaka egy meséjét olvasnánk! Hanem az is eredeti, hogy a kormányzó hazaérve, egy asztalra öntette ki a pénzt és megszámoltatta, nem mulasztván el dúsan megjutalmazni a számadással elfoglaltakat. Annyi bizonyos, hogy a minden irányban való ellenszenv elenyészett.
Della Valle, i. m. 33. l. – Quellen u. Erörter. IV. k. 290. l.
39. Zárai Jeromos aláirása.*
Zárai Jeromos aláírása (91. l.) 1530 augusztus 14-én kelt; eredetije a bécsi cs. és kir. állami levéltárban. Olvasása: Hieronimo de Zara p(ro)p(ri)a m(anu).
Midőn Gritti megérkezett, a tárgyalások Zárai Jeromos és a porta között, már folyamatban voltak. Ibrahim basa már korábban igéretet tett, hogy rábeszéli János királyt, mondjon le az országról és koronáról azonnal vagy legalább is örököseire nézve. A követ várakozása elég magasra volt csigázva. Most aztán vegye át Gritti az alkudozásokat, ugyanaz a férfiú, a kinek becsületességében Ferdinánd oly kevés bizalmat helyezett, hogy már 1533 április 7-ikén fölszólította Zárai Jeromost, hogy mozdítson meg minden követ és beszélje rá Ibrahim basát a legjobb és legalkalmasabb szavakkal, hogy Grittinek sem ebben, sem egyéb ügyekben ne legyen része, hanem zárassék ki a tárgyalásokból, s adja értésére, hogy a király legjobban szeretné, ha az alkudozást magával Ibrahimmal folytathatná minden más befolyás mellőzésével, miután ő császárja bizalmával dicsekedhetik és ez minden tanácsát követi. Csak ha sehogyse volna máskép lehetséges, fogadja el a követ Gritti közbenjárását és akkor lehetőleg igyekezzen vele szembe kerülni. A kezdet nem is kecsegtetett sok reménynyel. Gritti azt fejtegette, hogy az osztrák ház Magyarország, vagy egyes részei megszerzésének eszméjét verje ki a fejéből; Magyarország János király birtokában fog maradni. V. Károlyt csak Korone föltétlen visszaadása mellett vonják be a békekötésbe; tehát az eddigi alkudozásokat és Ibrahim becses igéreteit semmiseknek kell tekinteni. Ő maga, folytatá, sehogy sem ért egyet a már megállapított pontozatokkal; ha ő jelen lett volna, ezek nem is jöhettek volna létre. Ez ügyben különben még értekezni fog Ibrahimmal. Zárai Jeromos hizelgő szavakkal igyekezett Gritti ingerültségét csillapítani és beszéde a hiú velenczeire nem is maradt hatás nélkül.* Az alkudozások 1533 május 6-ikától 24-ikéig megakadtak, mert meg akarták várni az úton lévő Mehemet béget és Schepper Kornélt, a második követet. Május 24-ikén megérkezett Mehemet és Zárai Vespasian, Jeromos fia, Esztergom bekövetelt kulcsaival és 7000 arany értékű ajándékkal a nagyvezér számára. Egy nappal utóbb érkezett Konstantinápolyba az elsasi származásu Schepper Kornél, a császár tanácsosa és titkárja, mint ennek nem hivatalos és a királynak második hivatalos képviselője. Az utóbbi olyan utasításokat adott nekik, hogy elsőben is követeljék egész Magyarországot, hogy aztán legalább ennek egy részét megkaphassák. A király a legjobb reményekkel volt eltelve. V. Károly császár sem volt rosszat váró hangulatban; a feltételek melyek mellett Koronét vissza akarta adni, ugyancsak előnyösek voltak: hogy testvére egész Magyarországot bírja, a török adja vissza a spanyoloktól elvett Argel szigetet és a békébe foglaltassanak be az összes keresztény államok. Május 27-ikén fogadta Ibrahim a két követet ünnepélyes kihalgatáson. Schepper Kornél átadta a Ferdinánd király, testvére és az özvegy Mária királyné üdvözletét, Jeromos Esztergom várának kivánt kulcsait, mindketten az ajándékokat. Ibrahim ez utóbbiakat örömmel vette át, azután mosolyogva intett Jeromosnak, hogy a kulcsokat megtarthatja. Majd köszönetet mondott az üdvözletekért és azonnal hozzáfogott egy beszédhez, melynek nem volt se hossza se vége: előfordultak abban a jancsárok zsoldja, a császári kincstár gazdagsága, a háború borzalmai, de mindenekfölött ő maga és az ő fontos szerepe, hogy ő kormányozza a birodalmat, ő osztogatja a hatalmat, tőle függ gazdagság, háború és béke. Midőn Schepper V. Károly császárnak fivére részére kiállított ajánlólevelét átnyujtotta, Ibrahim fölkelt, megcsókolta azt és török módra üdvözletül homlokához emelte. Mert «ez nagy ur, a kit tisztelnie kell». A követek elbámúltak a nagy megalázkodáson. Ez az ember félig komédiásnak, félig közönséges henczegőnek mutatja magát. Miután Károly föltételeit eléje terjesztették, aggodalmának adott kifejezést. Rajta lesz, hogy a Károly császár által nővére, Mária királyné részére kivánt özvegyi tulajdont visszaszerezze. Ha a királyné Budán marad és az ő kezébe jut, a szultán olyan tiszteletben részesítette volna akár a nővérét. Befejezésül a követeket a magyar ügyekben Grittihez utasította, mint a ki török részről meg van hatalmazva és a birodalom viszonyaiban a legnagyobb jártassággal bir. E kijelentésnek nem nagyon örültek meg a követek. Ferdinánd utasításaira emlékezve meghökkenve tekintettek egymásra és hallgatva leültek, úgy hogy Ibrahim jónak látta őket azzal a biztatással megnyugtatni, hogy Gritti csakis az ő parancsait fogja végrehajtani.
Gévay, i. m. II. k. 1533, 6, 7, 118. l. – Voyages des Souverains des Pays Bas III. k. 454. l. – Az alkudozások további folyamatára, a forrást mindig az osztrák követek Gévaynál kiadott jelentései képezik; elsősorban Jeromos és Schepper jelentése 1533 szeptember 27-éről. Gévay, i. m. II. k. 1533, 1–48. l.
40. Schepper Kornél aláirása.*
Schepper Kornél aláírása (93. l.) 1533 márczius 11-én kelt; eredetije ugyanott. Olvasása: Cornelius Duplicius Scepper(us).
Gritti, mint a «pártfelek képviselője és egyúttal biró», kényes tisztét két konferenczián viselte május 28-ikán és 30-ikán. Miként az első értekezlet alkalmával, most is, Jeromossal tárgyalva minden előterjesztett föltételt visszautasított. Fejtegette, hogy Korone amúgy is közel van ahoz, hogy a törökök visszafoglalják, miért csapnak tehát akkora lármát vele? Khaireddin Barbarossa Argel szigetét, melyet meghódított, és a mely az ő szandsákságához tartozik, aligha fogja kiadni. Magyarországot a szultán az ország urának, János királynak ajándékozta és ezen nem lehet változtatni. A keresztény államoknak a békébe foglalása pedig a császár önkényes követelése, a melyhez azokat megkérdezni elmulasztotta; a velenczei követek épen ma – május 28-ikán – jelentették ki neki, hogy a köztársaságot ez a dolog épen nem illeti, mert amúgy is békében él a magas portával. Ez Velencze magatartására nézve megint jellemző volt! Schepper gúnyosan jegyezte meg, hogy Gritti a velenczeiek iránt nagyon is jó indulattal viseltetik. Gritti mosolyogva vallotta be, hogy ez valóban úgy van; «a vér nem válik vizzé». Azután azt a kijelentést tette, hogy föl van hatalmazva azt kívánni, küldjön Károly császár mindenekelőtt teljes hitelü nagykövetet a portára, de addig is, mig ez megtörténik, kaphat három hónapos fegyverszünetet. Továbbá, miután igen hizelgő volt rá nézve, hogy Ferdinánd király vele titkos egyességre igyekszik lépni, úgy nyilatkozott, hogy reméli kieszközölheti a szultántól, hogy Magyarország Szapolyai halála után az ő birtokába menjen át. A mit az ő czéljairól híresztelnek Magyarországra vonatkozólag, rossz akaratu mese; ha ez igaz, dögöljön meg mint egy kutya. A magyar gyalázatos, hitszegő, szerződésekkel nem törődő nemzet; a nemesek közt nincs egy se, ki egy vagy többször is urat ne cserélt volna. Hálát fog adni istennek, ismétli megint később (1534) Zárai Vespasian és Schepper előtt, ha ezzel az átkozott országgal nem lesz több dolga. Egy nappal sem akar tovább maradni magyar földön, mint a szükség parancsolja; már megelégelte, hogy ez országért éjjel-nappal fáradalmaknak és kellemetlenségeknek tegye ki magát.
41. Ibrahim nagyvezér kézjegye.*
Ibrahim nagyvezér kézjegyét (95. l.) Hammer «Wiens erste Türkische Belagerung» czímű munkájából vettük.
Ha akarta volna, már beglerbég lehetett volna Magyarországon; de ő keresztény és igényt tart arra az érdemre, hogy Magyarországot a török hódítástól megmentette. «Erre vonatkozólag természetesen eltérők a vélemények», jegyzi meg jelentésében Zárai Vespasian.* – Ez élesen kifejezett czáfolaton nem lehet eléggé bámulni; de tapasztalásból tudjuk, hogy egy meghazudtolás annál kétségesebb, minél erélyesebb a hangja. Egy június 2-ikán – pünkösd hétfőn – Ibrahimnál tartott kihallgatáson, melyben Gritti, Juniszbég a porta tolmácsa és Musztafa Dselálfáde (Cselebi) államtitkár és történetíró is részt vettek, a nagyvezér helybenhagyta Gritti nyilatkozatait. Ibrahim megint úszott a szóáradatban; kikérdezte a követeket Spanyol- és Francziaországra vonatkozólag, a császárra és levelére most ép olyan kiméletlenül panaszkodott, mint a milyen tisztelettel bánt azelőtt vele és a követeknek azt a komikusan hangzó parabolát kötötte a lelkére, hogy császárjukat, a kinek ők őrei és gondozói, fegyelmezzék meg ép úgy az igazság botjával, mint a hogy azt szultánjával ő is tenni szokta. Ugyanezen Szolimán szultán még aznap este Ibrahimmal meglátogatta Grittit palotájában és késő éjszakáig időzve, teljes három óráig maradt ott. A törökök elkeseredetten panaszkodtak, hogy uruknak talán az esze ment el, kába, el van bűvölve Ibrahim és Gritti által. És ebben igazuk lehetett, mert a két utóbbi már körülbelül azt cselekedte, a mi nekik tetszett. 1533 június 11-ikén Gritti kijelentette a követek előtt, hogy ő fel van hatalmazva a két ellenkirály közti ellentéteket Magyarországra vonatkozólag kiegyenlíteni és területeik határait kölcsönös beleegyezésükkel kijelölni.* Ehez képest a szultán és Ibrahim hivatalos értesítést küldtek Bécsbe, kijelentve, hogy Gritti mint «Magyarország protektora a porta részéről» és mint «a szultán jogainak védelmezője és ügyvéde» e feladat megoldására csakhamar oda fog utazni.* Ibrahim, ki «gubernator supremus et magnus consiliarius super omnes dominos»-nak nevezte magát, ezúttal megint önkényüleg cselekedett, mert világos, hogy csak a tényleges birtokviszonyokat akarta fenntartani, ami a Habsburgok iránt jó indulattal viseltető urának nem történt kedve szerint. Ellenben nagyon tetszése szerint volt, hogy Ibrahim ép oly önkényüleg az V. Károlyhoz való viszonyok rendezését szintén Grittire bízta és az ő elhatározásától tette függővé, hogy mely államok foglaltassanak a békébe. A szultán a június 23-ikán tartott búcsúkihallgatáson, a melyben a megállapodásokat jóváhagyta és különösen megigérte, hogy Mária királyné ügye még Gritti Magyarországra érkezése előtt kedvezőleg fog elintéztetni, nem tudott meg ezekről a dolgokról semmit, valamint azokról a «secretumokról» sem, melyekről Ibrahim június 22-ikén azt mondta, hogy Gritti közölni fogja azokat Ferdinánddal. Junis bég a tolmács maga beszélte később, hogy Ibrahim az ő szavait részben megváltoztatva közölte a szultánnal, és hogy még sok egyebet mondott, a miről a többi basa semmit sem tudott.
Lásd a bécsi cs. és kir. udv. könyvtár 118. A. I. számú kéziratán kívűl Gévayt, i. m. 1534, 48, 107, 117. l.
Pray Epistolae proc. II. k. 39. l.
Gévay, i. m. II. k. 1533, 139. l. – Voyages des Souv. des Pays Bas III. k. 467. l.
A követek június 24-ikén Gritti jelenlétében megkapták Ibrahimtól a lepecsételt békeokmányokat. Engedélyt kértek, hogy megtekinthessék az iratokat, vagy, ha ez nem volna lehetséges, kapják meg azok másolatát. Ibrahim úgy nyilatkozott, hogy ez nem szokás a törököknél; de az ellen nem tett kifogást, hogy Gritti a másolatot nekik kiszolgáltassa. A szultán szavait magyarázni is elég vakmerő volt. Mária királyné ügyét is ő akarta rendezni, daczára a szultán nyilatkozatainak. Erre Schepper és Gritti közt ingerűlt szóváltás keletkezett, melynek Ibrahim azon szavakkal vetett véget, hogy Gritti csak azt fogja tenni, a mit ő parancsol. Ez alkalommal e sokat jelentő szavakat szalasztotta ki: «Ez az ember minduntalan visszaesik a modorába; én tudom, mit jelent az, hogy ő Mária királynét meg akarja látogatni». Egyébiránt a királynak, mint testvérének üdvözletét küldte és mindkét követet nyájasan elbocsátotta. Gritti hasonlókép előzékeny és szeretetreméltó volt a július 14-iki búcsúkonferenczián.* Miután hosszabb ideig a láz gyötörte, a követeknek várniok kellett mig a szultán, Ibrahim és a maga iratait Ferdinándhoz kiállítja.* Megigérte, hogy hű szolgája lesz a királynak és behatólag kérte, hogy csakis ő vele tárgyaljon és ne engedje meg egy megbízhatatlan magyarnak sem az alkudozásokban való részvételt. A császárnak is felajánlotta hű szolgálatait; viszonzásul csak annyit kért, hogy adják ki neki halálos ellenségét, Nádasdyt. Annyira ment a képmutatásban a követekkel szemben, hogy jó barátját, Laskit is, aki az előszobában várt bebocsáttatásért esedezve, megtagadta. Engedjék meg – így szólt nevetve – hogy beléphessen; ő ugyan ki nem állhatja ezt az embert, de kénytelen annak tekinteni, a mi: Szapolyai János követének. Ugyanekkor azt írta János királynak, hogy országának legcsekélyebb részecskéje se fog Ferdinánd birtokába jutni.* A szultán és a nagyvezér pedig augusztus 4-ikén felhívást intéztek a magyar hatóságokhoz, legyenek törhetetlen engedelmességgel igazi uruk, János király iránt.* A követek csakhamar tapasztalták is Gritti megbízhatóságát. Alig hogy július 16-ikán Konstantinápolyt elhagyták, már Clissa vára ellen, minden biztosítások daczára, egy újabb támadást kisérlettek meg.
Voyages des Souv. des Pays Bas, III. k. 465. l.
Gévay, i. m. II. k. 1533, 140–141. l.
Katona, i. m. XX. k. 839. l. Nuntiaturberichte aus Deutschland, I. k. és 123. l.
Gévay, i. m. II. k. 1533, 144. l.
42. I. Ferdinánd király.*
I. Ferdinánd király képe (99. l.) Barthel Beham metszetének a Magyar Történelmi Képcsarnokban 6608. szám alatt őrzött példányáról készült.
Ferdinánd azonban nagy örömmel fogadta a régen várt békehírt. Az oly kedvező előjelek között megkötött egyességet országaiban kihirdetteté, némán tűrve a megaláztatásokat, melyek az alkudozások közben érték. Sürgeti Gritti utazását s biztosítja a Bécsbe meghívott magyar főúrakat, hogy a mily gyorsan csak lehet, helyet és időt tűz ki a Grittivel való találkozásra. A három török uralkodóhoz – így lehetne a szultánt, Ibrahimot és Grittit joggal nevezni – intézett leveleiben október 5-ikén azon kérelmét fejezi ki, hogy Gritti elutazása oly módon eszközöltessék, hogy már újévre Bécsbe érkezzék. Azt is óhajtaná, hogy az ítélőbíró, ki János igényeire nézve Morvában és Sziléziában is intézkedik és most Mária királyné ügyében is birói szerepet visz, egyszersmind nyerjen fölhatalmazást a lengyel király és a Törökország közti tárgyalások vezetésére, hogy már egyszer mindennek a végére jussanak! Mindezeket nem a közvetítőbe vetett bizalom sugalta. Hogy ennek szereplését, mint annak előtte, úgy most is gyanusnak tartotta, kitűnik a követeknek adott utasításokból, hogy egyikök kövesse Grittit útjában, továbbá abból is, hogy Gritti kérelmével ellenkezőleg a már említett magyar főurakat Bécsbe rendelte azon czélból, hogy a tárgyalásoknál jelenlegyenek, biztosítva őket, hogy a megállapodások csak az ő tanácsukkal és közreműködésükkel fognak létre jönni. Egyik leghívebb embere, Zalaházi egri püspök kereken kimondta, hogy neki úgy tetszik, mintha Gritti a királyra háruló kellemetlenségeket megszüntetni sem nem tudná, sem nem akarná.* Mindazonáltal mindenki, a pápa, a császár, Ferdinánd, János király, a német fejedelmek, a magyar főurak csak ő rá vártak. Még Londonba küldött jelentések is beszélnek megérkezéséről. Már júliusban igéretet tett a követeknek az elutazásra. Azután kijelentette, hogy csak Verbőczy kanczellárt akarja még bevárni, hogy «abban az órában» útra keljen és a békét végkép létesítse. Verbőczy szeptember 10-ikén érkezett meg. Gritti még mindig nem hagyta el a török fővárost. János király Pécsett akarta bevárni, s még az őszszel lement oda, nyilván azért, hogy legyen ideje őt kellőleg a maga érdekeire hangolni. «Az összes ügyek Gritti eljövetelétől függnek,» írja Laski november 8-ikán Bajorországba. És ő még mindig nem jött. És volt rá oka, hogy ne jőjjön. A dolgok az aranyszarvnál aggasztó fordulatot vettek. Ezekről azonnal értesülni fogunk.*
Nuntiaturberichte I. k. 1, 121, 125, 160, 163. l. – Gévay, i. m. II. k. 1533, 40, 151, 152. l. 1534, 69. l. – Pray Epistolae procerum, II. k. 40. l. – Quellen u. Erörter. IV. k. 348. l. – Mon. Hung. hist. Dipl. I. k. 385, 410. l. – Voyages des Souv. des Pays Bas III. k. 460. l.
Voyages des Souv. des Pays Bas. III. k. 463, 464. l. – Nuntiaturberichte I. k. 1, 129, 133, 145, 151, 153, 158, 163, 169, 172, 173, 184, 185, 190, 200, 203, 205, 216, 228, 239. l. – Mon. Hung. hist. Dipl. I. k. 426, 431, 433, 441, 444, 447, 456, 457, 459, 460, 461, 463, 465, 467, 474, 481, 482, 484, 490, 493, 495. l. – XXV. k. 320, 323. l. – Quellen u. Erörter. IV. k. 301, 302, 321. l. – A Records Office actái Londonban. Letters of Henry VIII., VII. köt., 193. l.
***
Szapolyai nem maradt tétlenűl 1533 nyarán, midőn látnia kellett, mint készül a portának őt romlással fenyegető egyezkedése a Habsburg házzal. Képviselője, Laski Jeromos június 28-ikán jelent meg a portánál, hogy egész ügyességével fordulatot eszközölhessen ki. Egyidejűleg megjelent a franczia követ, Camillo Orsini kétségkívül készen arra, hogy mindenben támogassa őt.* Hiszen a franczia politika már régóta bele volt szövődve a magyar trónharczba. Majdnem úgy lehetett ezt tekinteni, mint a Valois és Habsburg uralkodóházak világtörténeti küzdelmeinek egy epizódját. A franczia diplomáczia 1527-ben Lengyelországban azon dolgozik, hogy a nemességet a németek ellen izgassa. Rincon franczia követ ellensúlyozza Ferdinánd alkudozásait Nanada kánnal, a rettegett «fekete emberrel». I. Ferencz király készségesen elismerte János királyságát, megkötötte vele az 1528-iki szövetséget, és támogatására sem pénzzel, sem fegyverrel nem fukarkodott. A török császár, írja jelentésében a bajor követ, felhívta a franczia királyt, hogy a császárral békét ne kössön és megigérte, hogy a császári korona elnyerésében segítségére lesz.* A Habsburg ház ellenségei mindenütt nyiltan és alattomban azon voltak, hogy a magyar ügyeknek Ferdinándra nézve kedvező elintézését megakadályozzák. A bajor herczegek nyíltan kimondották, hogy minden kitelhető módon meg kell akadályozni, hogy Magyarország Ferdinánd hatalma alá kerüljön. A német fejedelmek csodálatos coalitiója, a mely már 1533 tavaszán a pozsonyi egyezkedéseknek ellenszegült, most még szorosabbra fűződött: Vilmos és Lajos bajor herczegek, a katholikus birodalmi fejedelemség előharczosai és a schmalkaldeni protestáns szövetség vezérei Hesseni Fülöp gróf és Frigyes szász fejedelem* személyében.
Gévay, i. m. II. k. 1533, 45. l. – Hatvani M. Okmánytár, I. k. 256. l.
Quellen u. Erörter. IV. k. 302. l.
Quellen u. Erörter. IV. k. 307, 309, 322, stb. ll.
Ez összekuszált diplomácziai ármánykodások közepette jelenik meg Gritti. Laski és Verbőczy erősen ostromolják, hogy intézze el kedvezőleg uruk igényeit, különösen Morvában és Sziléziában. Winzerer Gáspár azt tanácsolta urainak, a bajor herczegeknek, tűntessék ki az annyira körülrajongott Grittit ajándékokkal, mert «ő a szultánnál Ibrahim mellett a legmagasabb személy és igaz szívű, őszinte úr», – ez már több volt, mint a mennyiért az ágens el tudta volna vállalni a felelősséget – ki azután annál hajlandóbb lesz a herczegek czéljaira közreműködni: hogy t. i. a Ferdinánd és Szapolyai közt kötendő béke ne jőjjön létre a német birodalmi fejedelmek közbenjötte nélkül. VII. Kelemen pápa az ő közbenjárására a megkötendő békébe minden keresztény államot be akart foglaltatni vagy legalább is tiz évre érvényes fegyverszünetet létesíteni. Gherardi Lajos firenzei követ által tárgyalt vele, a ki Grittit jóakaratunak és a portánál fölötte befolyásosnak jellemzi. Gritti Francziaországba, sőt még Angliába is küld követeket és leveleket.* A bajor követ helyesen vagy helytelenül, azt állítja, hogy Gritti Rincon franczia követtel egy az Árpádok trónjára emelendő franczia herczeg jelöltségéről tárgyalt. Egyike lehetett ez ama rögtönzött terveknek, melyek akkoriban sűrűen burjánozhattak fel. Hogy János király tárgyalásai a franczia királylyal, VIII. Henrik angol királylyal, a skót Stuartokkal egy a Habsburgok ellen irányzandó szövetség létesítésére az ő kezén mentek keresztül, Gritti maga bevallja és okmányokból bizonyítható. Mily kár, hogy e politika szövevényei nincsenek világosabban földerítve, hogy a párisi és londoni levéltárak nem nyújtanak kielégítő felvilágosításokat. Bizonyos, hogy egy angol-franczia-magyar szövetségnek ezt a tervét VIII. Henrik hiusította meg, a ki nem csak átallotta a szultán társaságában más keresztény hatalmasságokat megtámadni, hanem I. Ferencztől még követelte is, hogy bontsa fel viszonyát a törökkel, sőt segítsen azt lekűzdeni. János király ügynöke különben a franczia királyban sem tudott valami nagy bizalmat kelteni. Jónak találta «kedves barátját» Grittit ura iránt hűségre inteni és Corsini előtt azon gyanujának adott kifejezést, hogy Gritti törekvéseit gyanusaknak találja; az általa vett tudósítások szerint Gritti «a császári párthoz» hajlik.
Quellen u. Erörter. IV. k. 306, 317, 326, 347, 348, 408. l. Voyages des Souv. des Pays Bas III. k. 477. l. – Katona, i. m. XX. k. 835, 913. és köv. ll. – Gévay, i. m. II. k. 1534, 77–81. l. – Okmányok a bécsi áll. levéltárban: I. Ferencz levele Grittihez, 1534 aug. 24. lenyomatva: Archiv. f. ö. Gesch. LXXXIII. k. 102. l. – Corsinius Grittihez 1534 szept. 15. – Conte de Villanova Abbatis Ibrahimhoz és Grittihez 1534 aug. 8. London, Record Office. – Archiv. für öst. Gesch. LXXXIII. k. 69. l.
43. I. Ferencz franczia király.*
I. Ferencz franczia király képét (102. l.) a Hirth «Kulturgesch. Bilderbuch»-ja II. kötetében megjelent metszet után adjuk.
Szemben mindezekkel Ferdinánd lehetőleg sietve jelentette a portánál, hogy a békét elfogadja. Zárai Vespasian már november 15-ikén megjelent Konstantinápolyban, hogy urának hivatalos nyilatkozatát átadja. De már lényegesen megváltozott helyzetet talált.* Ibrahim basa 1533 október 25-ikén Perzsiába utazott, hogy ott a háborúra az előkészületeket megtegye. A közbenjáró Gritti és a szultán között most hiányzott és az Ibrahim önkényes politikája most már nem volt keresztülvihető. Midőn Gritti ötheti távollét után november 28-ikán Konstantinápolyba visszaérkezett, az első konferenczián november 30-ikán szeretetreméltóan fogadta a követet, kétszer megcsókolta, nagy szorgoskodással kérdezősködve a király és a követek egészségi állapota felől és utánozva a nagyzásban urát és mesterét Ibrahimot; dicsekedett, hogy mindenről beszél a szultánnal, hogy azt tesz vele a mit akar, hogy markába tartja a birodalmat és így tovább – mindezt vakmerően és szeretetreméltósággal. De mikor Ferdinándnak Ibrahimhoz intézett levelét felbontotta – mert a király csak a nagyvezérrel akart tárgyalni – és azon passzushoz ért, a hol a határigazitásról volt szó, kereken tagadta, hogy valaha ilyen igéretről szó volt volna. A szultán János királynak adta az országot, ezen nem lehet váltóztatni. Pedig Ibrahim a Mehemet bég által Ferdinánd királynak küldött levelében teljes biztonsággal meg igérte, hogy az országnak jelenleg birtokában levő része Ferdinánd kezén marad. De, mint már mondottuk, ez is önkényes tette volt a nagyvezérnek és jó barátjának, Grittinek a mit most le kellett tagadni. Mert erről a záradékról sem Ájász basa, ki Ibrahim helyébe lépett, sem a szultán nem tudtak semmit. A tagadás Grittinek nem eshetett nehezére, mert az Ibrahim által Ausztriának tett engedményeket valószínüleg soha sem helyeselhette. Hiszen a mi egyszer Ferdinánd hatalmába került, az az ő befolyása alól ki volt már vonva.
A főforrás Vespasian tudósítása 1534 márcz. 5-ikéről. Gévaynál, i. m. II. k. 1534, 104. l.
1533 deczember utolsó napján levelet írt Ferdinándnak, a melyben igérte, hogy a közjóért mindenre kész, de ugyanakkor megjegyezte, hogy a királynak október 5-ikén a szultánhoz írt levelében olyan «articulusok és clausulák» foglaltatnak, a melyek a portánál sohasem kerültek tárgyalás alá, a melyek tehát a királyi oratorok hamisításai.* E miatt csak nehezen nyugtathatta meg a felingerült szultánt. Ugyanily értelemben írt néhány nap mulva Zárai Jeromosnak. Ez a vádat nem hagyta magán száradni és a királynak írva egyenesen kimondja, hogy Gritti e levele csak félig igaz, félig pedig hazug dolgokat tartalmaz. Gritti most az Ibrahim távollétében a kikötött pontozatokat elferdíti, mert Szapolyai pártján áll. Ezt könnyen tehette, mert Ferdinándnak a szultánhoz, vagy Ibrahimhoz intézett leveleit sohasem fordította szóról-szóra, hanem előbb megváltoztatta és csak azután juttatta kézhez. Ebből látni lehet, hogy a Habsburgok egész levelezése a portával Gritti kezén ment keresztül. Ájász basával könnyen elbánik Gritti, mert az nem ért a dolgokhoz. Gritti egész pogánynyá lett, mondja Schepper és eladta magát az ördögnek, hogy a szultánnak szolgáljon; így hát vakon tagadja, a mit pedig jól tud.*
Voyages des Souv. des Pays Bas III. k. 507. l.
Voyages des Souv. des Pays Bas III. k. 529. l.
44. Zárai Vespasián aláirása.*
Zárai Vespasian aláírása 1532 február 8-án kelt; eredetije a bécsi cs. és kir. állami levéltárban. Olvasása: Vespasiano Gilio de Zara s(cripsit) m(anu) p(ro)p(ria).
Zárai Vespasiant nem kevéssé megíjesztette a helyzetnek ez a változása. «Ő tagad, írja, pedig atyám és Schepper jelenlétében Ibrahim szájából értesült mindenről». Gritti iparkodott őt megnyugtatni; nem akar ő semmit sem elmulasztani, hogy Ferdinándnak a kereszténység harmadik fejének a megillető tiszteletet megadja. Valóságos zavarban volt, midőn kijelentette, hogy Ibrahimnak a királyhoz írt leveléről semmit sem tud és végre azt ajánlotta, nehogy Ájász basának, mint hivatalos képviselő mutassa be magát, miután ő maga fog mindent a legczélszerűbben tisztába hozni. Ferdinánd levelét lefordítja és az eredetivel együtt el fogja küldeni Ibrahimnak. Azután egy álló hétig tanácskozott Ájász basával, a kinek Ibrahim igéreteiről sejtelme sem volt és a kit ezekre az ujságokra elő kellett készíteni és a ki különben csekély képzettsége és tehetsége miatt nem volt képes a politikai csalfaságokból kivezető utat találni. Helytelen a követnek az a véleménye, hogy Ájásznak vele szemben követett magaviselete tulajdonkép egy Grittivel szőtt ármány lett volna. Grittinek mindent el kellett követni, hogy az ő és Ibrahim önkényességei lehetőleg napfényre ne kerüljenek. Vespasiánnal különösen rejtekhelyeken szeretett tanácskozni. Végre ha nagy fáradsággal is, de létrejött az egyezmény, melyre a szultán is megadta a szankcziót: Ferdinánd tartsa meg az ő magyar birtokrészét úgy, a hogy az II. Lajos halála előtt volt. Ezzel a tavaszszal adott igéretek, a mennyiben Magyarországra vonatkoztak, tettleg érvényüket vesztették. De alig, hogy elhárították ezt a bajt, Gritti már újabb igéretekkel és biztosításokkal kecsegtette Vespasiant: hogy a szultán igen rossz hangulatban volt, de ő lecsendesítette, márczius végén el fog jönni Budára, innen pedig Bécsnek veendi útját. Nemcsak a magyar kérdést fogja mindenek megelégedésére megoldani – csak a magyarok kizárását kéri az alkudozásokból – hanem fel van hatalmazva arra is, hogy a császárral a békét megkösse. Nehéz volt ezen Ibrahim által ismét önhatalmulag tett igéretekben bízni, mikor épen az imént vallottak egy ilyen igérettel kudarczot. És különösen veszélyes, tekintve, hogy Gritti állása Ibrahim távolléte óta meg volt rendülve. Ájász basa sohasem rokonszenvezett sem vele, sem az urával. A porta tolmácsa, Junisz bég, halálos ellensége volt és a követ előtt egész leplezetlenül úgy nyilatkozott, hogy minden bajnak ő az oka; ő tudta a nagy urat annyira behálózni, hogy ez oly vakon bízik benne, mintha csak az eszét vesztette volna. – Ezek a török udvari emberek valamennyien szabadszájúak voltak! – Gritti ép olyan rossz keresztény, mint a milyen rossz török, a mit mond, mind gyanus vagy hazugság. Európa és Ázsia örvendezhetnének, ha valaki eltenné láb alól; halálával csakhamar elkövetkezne a béke. A követ Ibrahim visszaérkezését nagyon óhajtotta volna, miután Grittivel aligha lehet valamit kezdeni. Házában nagy a rendetlenség; egyetlen latinul értő emberre, Tranquillus titkár távol van. Gritti, bár tagadja, egy szót sem tud latinul. Ferdinándhoz intézett leveleit, a velenczei követtel fogalmaztatja és így attól lehet tartani, hogy ennek fontos titkokat árul el, melyek ismét János király fülébe juthatnak; ez a Gritti izről-izre álnok. Gondolja meg ezt a király és a tárgyalásoknál legyen a legnagyobb mértékben óvatos. E kevéssé vígasztaló elmélkedéssel hagyta el a követ mindjárt januárban Konstantinápolyt.
45. János magyar király.*
János magyar király képét (107. l.) az Ő Felsége hitbizományi könyvtárában őrzött eredeti metszet után adjuk.
Ezalatt Magyarországon és Ausztriában még mindig várták a közbenjárót. János király, aki az ő megkérdezése nélkül mellőzte a bajor herczegek azon tervét, hogy a würtembergi herczeget igtassák országába és Ausztriát támadják meg, husvétra várta őt. A bajor herczegek, követüknek, Weinmeisternek azt az utasítást adták, hogy legyen jelen Grittinek és Ferdinándnak közelgő találkozásán; figyelje meg jól az ott lefolyó dolgokat és erre a czélra ne kimélje a költséget.* A római kuria részéről is azt hitték, hogy Gritti megérkezéséből a békére vonatkozólag hasznot húzhatnak. Vergerio nunczius, ki Grittit ismerte és barátságával is dicsekedett, persze óvatosságot tanácsolt. Az pedig teljességgel hihetetlen, hogy a pápának komoly szándéka lett volna a huszéves Antalt atyja kedveért bíborossá kinevezni; bizonyos csak annyi, hogy a kuria igen komolyan számot vetett érkezésével és főleg befolyásával.* Ferdinánd Gritti vakmerő hazugságaira és az oratorok elleni vádjaira csak hallgatott és egy 1534 február 20-án kelt iratában csupán azt kívánta, hogy ügyét becsületesen, őszintén képviselje, akár van Ibrahim jelen a portán, akár nincs. Midőn Czeglédi Izidor, Gritti küldötte, ki neki és a török basáknak az európai államokról fölvilágosításokat adott, a kezei közé került, tekintettel volt a kormányzóra és szabadon bocsátotta. Révay Ferencz, turóczi főispánnak márczius 30-ikán megparancsolja, hogy számos jól fölfegyverezett lovas kiséretében jelenjen meg nála, mikor Gritti Bécsbe lesz érkezendő. Gritti volt a beszéd tárgya Magyarországon.* De a várakozók, mint ezelőtt, úgy most is csalódtak. «Magyarország protektora» mindig csak közeli megérkezését helyezte kilátásba. Most is azt tette egy a lengyel királyhoz írt levelében, a melyben a határrendezés végzetes ügyét fordítási tévedésre akarja visszavezetni, küldetéséről pedig vakmerő és nagyzoló szavakban beszél. Herberstein Zsigmond udvari tanácsos, ki a Ferdinánddal közölt levélről véleményt volt mondandó, indulatosan jegyzi meg, hogy jobb volna, ha ez az ember egyátalában nem jönne; legalább ő a maga együgyü esze után Gritti eljövetelétől és cselekvésétől semmi tisztességes, vagy hasznos eredményt nem vár. És sokan, csaknem mindnyájan így gondolkoztak. Senkisem viselkedett iránta bizalommal, de eljövetelét mégis óhajtották. Zárai Jeromos azt a tanácsot adta a királynak, vigyázzon, hogy a folytonos Grittire való várakozással nevetségessé ne váljék; tegye magát mintha lemondólevelet kapott volna tőle és most megjelenését újból sürgetné.*
Quellen u. Erörterungen, IV. k. 340, 351, 356. l.
Nuntiaturberichte I. k. 160., 191., 193, 281., 284., 289. l. – Gévay, i. m. II. k. 1534, 77. l. – Sleidanus, De statu religionis et rei publicae sub Carolo V. (ed. 1555) 136b. l.
Archiv für österr. Gesch. LXXXIII. k. 99. 101. l. – Nuntiaturberichte I. k. 189., 207. l. – Óváry, i. m. II. k. 273., 278., 280., 281. l. – A Révay család levéltárában. Levelezés. Fasc. I. 18. Kis-Selmecz.
Gévay, i. m. II. k. 1534, 129–131., 132. l. – Mon. Hung. hist. Dipl. I. k. 493. l.
A porta kívánságára V. Károly egyelőre Schepper Kornélt nevezte ki Konstantinápolyba hivatalos képviselőjévé. 1534 deczember 24-ikén kiadott, nem egész világos utasításában lelkére kötötte a követnek, hogy vizsgálja meg alaposan Gritti felhatalmazását és minden erélyével és szívósságával hasson oda, hogy a békébe minden keresztény állam be legyen értve, Khaireddin Barbarossa pedig büntetését vegye. Egyidejűleg, deczember 31-ikén igazoló okmányt adott át neki a szultán, Ibrahim és Gritti «a török császár tanácsosa és legfőbb ügynökéhez» czímezve.*
Gévay, i. m. II. k. 1534, 86–91. l. A következőre a főforrás Schepper jelentése Ferdinándhoz 1534 augusztus 2. Gévay, i. m. II. k. 1534, 27–65. l.
Schepper április 14-ikén érkezett meg Konstantinápolyba. Még megérkezése előtt levelet kapott Grittitől, melyben ez meghagyta neki, hogy főleg Junisz bég előtt mindaddig hallgasson, mig vele nem beszélt, mert neki titkos egyessége van Szolimánnal. Eddig azért nem jöhetett el, mert tárgyalásai voltak a pápával és miután ezeket már befejezte, épen az tartotta vissza, hogy Schepperre várt. Ezeket az ürügyeket május 9-ikén ismételte, a nélkül, hogy valakit meggyőzött volna velük. Junisz bég Scheppert biztosította arról, hogy nem a szultán tartóztatta Grittit, aki már régen elutazhatott volna, ha magánügyei vissza nem tartották volna, Zárai Vespasian pedig azt a tudósítást küldi, hogy Gritti Albániából február közepéig 30,000 arany jövedelem megérkezésére várt. Elmaradását tehát kereskedelmi ügyletek okozták s hihetőleg a magyarok gyűlöletétől való félelme, a kikkel csak jól felkészülve akart találkozni. Végre Ibrahimra is folyton várakozott, hogy megrendült állását segítségével megszilárdítsa és ellenségein boszút álljon.*
Voyages des Souv. des Pays Bas III. k. 529., 537. l.
Hogy Gritti éppen Schepper kintlétekor egyre többet vesztett befolyásából, azt a követ is észrevette. Nagyon bánthatta Grittit, hogy Chaireddin Barbarossa, ki ép úgy, mint ő, valamikor kereskedő volt és a kit ő emelt a magasba, nemcsak adósságainak megfizetését tagadta meg, hanem a hol csak tehette, sértegette.* Barbarossa elbizakodottságában a konstantinápolyi keresztény kalmárokat, kiknek Gritti volt a védnöke, fogságba tétette, a nélkül, hogy javukra valamit tenni lehetett volna. Sokan közülök, különösen a velenczeiek, köztük Gritti György, a kormányzó testvére, visszavándoroltak hazájukba. És ez nem volt elég. Gritti az általa kezelt görögországi adókról mindig természetben, különösen ékkövekben számolt el. Most a kincstárnok közbelépésére kénytelen volt a fizetéseket pénzben teljesíteni és a 200,000 aranyra rúgó hátralék két ötödét beszolgáltatni. Hogy ezt tehesse, egész arany és ezüst házikészletét el kellett adnia, «különben pórúl járt volna», jegyzi meg Schepper. Mert közgyűlölet tárgya volt, mint legjobb barátjai is tudták. A neki alárendelt szandsák megesküdött, hogy háború esetén egyetlen lovast sem ad neki. Junisz bég nemcsak Vespasian, hanem Schepper előtt is szabadfolyást engedett Gritti elleni haragjának, azt mondva róla, hogy a legrosszabb, leghaszontalanabb ember, a kit ismer; valamennyi ember együttvéve nem teheti jóvá azt a rosszat, a mit ő okozott. Meg nem foghatja, hogy a különben oly ingerlékeny magyarok közt nem akadt senki, a ki leütötte volna. «Ki törődnék ennek a fattyuszülöttnek a halálával»!
Della Valle, i. m. 36. l.
Semmi kétség! ezek más idők voltak, mint az 1531-ki év, a melyben Gritti Budáról visszatért.* Ilyen helyzetben juthatott eszébe Grittinek a magánéletbe visszavonulni. Úgy nyilatkozott, hogy a magyar ügy befejezése után életét Szalonában akarja befejezni tudósoktól és művészektől környezve.
Voyages des Souv. des Pays Bas III. k. 529. l. – Tranquillis, i. m. 24 a/b. l.
Majdnem négy hétbe került, a mig Schepper a gyűlölt emberrel találkozhatott. Május 4-ikén titkos levélben mentegette magát, hogy eddig a törökök gyanusításai miatt nem mutatkozhatott. Csak május 9-ikén jött el hozzá lopva és panaszkodott neki, hogy Ibrahim távozása óta milyen rosszak az idők. Minden erejével azon van, hogy a két császár között békét hozzon létre, de hogyan sikerüljön ez, mikor Barbarossa készületeket tesz hadihajóival a császár flottáját megtámadni. Ha Ibrahim jelen volna, ennek a támadásnak még elejét lehetne venni; ő maga nem hiszi, hogy valami érdemes dolgot művelhessen.
46. Khaireddin Barbarossa.*
Khaireddin Barbarossa képének (111. l.) eredetije ugyanott őriztetik.
Az események nem is alakultak úgy, hogy állása kedvezőbbre változhatott volna. A szultán pártfogását is elvesztette, midőn a követ május 17-iki kihallgatása alkalmával szóba került a Károly császárral való tárgyalások önkényes felvétele. Egész drámai jelenet folyt le a szerályban; Schepper elmondta a történteket, mire a szultán fejét felvetve ingerülten kérdé: «Mért lett volna Gritti bégogli?» «Hogy az egyezkedést a császárral vezesse» felelé Schepper. A fölingerült szultán harsány hangon szólt: «bégogli? bégogli? Ezekben a dolgokban semmiféle meghatalmazást sem kapott tőlem. A magyar ügyek vannak rá bízva, egyéb semmi. A császár ügyét egyenesen a portára, hozzám kell intézni.» Hogy az így visszaútasított Gritti, legalább is Ibrahim távolléte alatt teljesen háttérbe szorult, az iránt neki magának se lehetett semmi kétsége. Barbarossa május 19-ikén elútazott, a nélkül, hogy Gritti ellene valamit tehetett volna. Ekkor Gritti határozottan közeledett a császári követhez. És egyszerre mily messze kiható tervek fogamzottak meg agyában! Két tanácskozmányban, május 22-ikén és június 11-ikén azt az ajánlatot tette, szövetkezzék a császár Velenczével és Francziaországgal, vagy legalább is Velenczével; a köztársaság most Törökország teljesíthetetlen követeléseitől úgy is meg van döbbenve és így könnyen meg lesz nyerhető. A török hatalom ellen csak így lehet erőteljesen föllépni és ehez most mutatkozik a legjobb alkalom. Barbarossa Afrikában van, a szárazföldi török hadsereg távol, Perzsiában harczol. Ilyen körülmények között könnyen el lehet foglalni Törökország valamely parti erősségét, sőt még Konstantinápolyt is sikerrel meg lehet támadni. A Hellespontus erődítvényei gyöngék. A szövetségesek itt csekély ellenállásra találnának és rengeteg hadiszert zsákmányolhatnának. Barbarossa kalózhajóit pedig a szövetséges hajóhadak tönkretehetnék. Törökországnak hajóhaddal való megtámadása nem volt új eszme. 1534 márcziusban maga Schepper ajánlotta a császárnak Algir megtámadását – később tettek is ilyen kisérletet.* De minő hatást tehettek ez óriási tervek a követre! Gritti egyre tüzesebben belebeszélte magát merész reményeibe. Ígérte, hogy életét és vagyonát fogja érte koczkára tenni. Ő jobban ismeri a török állapotokat, mint a törökök maguk. Ó legjobban fölfejtheti Ferdinánd előtt a módokat, hogy Görögországot mikép lehetne legkönnyebben meghódítani. Mert ő őszintén keresztény és híve a császárnak, írja Károlynak is június 7-ikén.* Ámde gyorsan kell cselekedni. Ha a keresztény hatalmak ismét húznák, halasztanák a dolgot, ha megint nem értenének egyet és e közben a perzsa hadjárat véget érne, akkor olyan háború várna rájuk, mely felülmulná erejüket. Nem mindig a védelem, hanem a támadás, Velencze és a császár szövetkezése – ez a győzelem útja!
Voyages des Souv. des Pays Bas III. k. 449–450. l.
Ugyanott, III. k. 544. l.
47. V. Károly császár.*
V. Károly képét (113. l.) Bartel Beham eredeti metszetéről, a «Magyar Nemzet Története» V. kötete számára készült felvételről adjuk.
A magyar dolgokkal már torkig van. Most már Laski megint erdélyi vajda akar lenni és ezért levelekkel ostromolja, a király pedig az ellenkezőt akarja.* Még azt a tanácsot is adta a követnek, hogy színlelje János előtt, mintha ő vele (Grittivel) nagyon elégedetlen volna, mert az eszélyesség ezt így követeli. Különben János király és az ő emberei mindjárt panaszt emelnének a portánál és ez neki árthatna. És Ferdinánd se csodálkozzék azon, ha ő kezdetben olyan lépéseket tenne, mely ellene irányulnának. Az csak arra való lesz, hogy a király el legyen altatva. Ennek megfelel az a körülmény, hogy V. Károly 1533 deczemberi útasításainak pótló czikkelyeiben titoktartó embereket kíván a Grittivel való tárgyalásokhoz küldetni, hogy róla és lépéseiről minden gyanú el legyen hárítva.* Gritti még azt is mondta, hogy Erdélyen át fog Magyarországba jönni és elhatározott szándéka minden ellenállást vérbe fojtani. Június 11-ikén egyenesen kijelentette, hogy egynehány főnek porba kell hullni. Egy héttel később – június 18-ikán – elhagyta Konstantinápolyt.
Archiv für öst. Gesch., LXXXIII. k. 64. l.
Voyages des Souv. des Pays Bas III. k. 503–505. l.
Róla és terveiről Magyarországon különféle hírek voltak elterjedve. «Némelyek, írja Laski Lengyelországba, azt állítják, hogy meghalt, mások ismét hogy Perzsiában van.* Híre járta, hogy török megállapodások szerint Dóczy nádorrá, Batthyáni temesi vajdává és Gritti maga magyar királlyá lesz.* Midőn az utóbbit végzete már elérte volt, a pápai nuntius és a bécsi velenczei követ csaknem egybehangzólag jelentik, hogy egy kifőzött terv szerint János királyt és legfőbb párthíveit meg akarták ölni, hogy így Gritti számára az út a trónhoz szabad legyen. Czibakon kezdték meg a hívek kiírtását, a midőn az események folyása Erdélyben mindent megakasztott.*
Laski levele Josius lengyel királyi titkárhoz és Bonner Szeverinhez, 1534 április 14-én. Bécsi áll. levéltár.
Szerémi, i. m. 324. l.
Nuntiaturberichte, I. k. 305–316. l. – Magyar történelmi tár, III. k. 97–99. l.
Nehéz elgondolni, hogy Gritti, úgy, mint azelőtt, a magyar királyság elnyerésére gondolt volna. A Schepperrel folytatott bizalmas tárgyalásokon áruló ajánlataival bizonyos mértékig kiszolgáltatta magát a császári követnek. Úgy látszik, hogy ő azért nem akart a portával szakítani; hiszen az osztrák követi jelentések minden lapján olvasható, hogy a konstantinápolyi hatalmasok milyen vakmerő nyilatkozatokat engedtek meg maguknak a nélkül, hogy e miatt veszedelmes helyzetbe kerülnének. De az bizonyos, hogy Ibrahim távolléte alatt a Schepperrel folytatott beszélgetések nyilvánosságra jutása a «begoglit» a legnagyobb veszélybe sodorhatta volna. Nem valószínűtlen, hogy örömest felcserélte volna a török főváros veszedelmes talaját a gondtalan élettel Magyarországon vagy másutt, ha meggondolta, mennyire gyűlölik őt és védurát, a kivel sorsa összekötötte. De ez esetben tűrhető viszonyban kellett lennie a hatalmas Habsburg uralkodó családdal és el kellett ejteni az ellenségeskedés minden gondolatát a császár és Ferdinánd ellen. A Habsburg-velenczei szövetség terve valóban nem volt ügyetlenül kigondolva. Egy sikeres tengeri támadás Törökország ellen különösen Velenczére nézve mérhetetlen következményekkel járt volna. Hanem a fontos pillanat későn érkezett el, ott már csak törpe nemzedékre talált. És ha Gritti kieszelt tervei valóban sikerültek volna, ha Konstantinápoly csakugyan a szövetségesek kezébe kerül és a török hatalom Ázsiába visszaszoríttatik, nem volt-e kizárva minden lehetőség arra nézve, hogy Magyarországot birtokába vehesse? Bizonyos, hogy Gritti, ki hivatva volt az Árpádok nagy birodalmában királyi módon intézkedni, vakmerő dícsvágyában fokozódó önérzettel gondolhatott egy új latin császárságra! És ki lehetett volna inkább hivatva annak sorsát intézni – ha nem is mint császár, legalább mint herczeg vagy fejedelem – mint a velenczei doge fia, a konstantinápolyi kalmár, a kelet kincstárnoka?
És ha e tervek nem sikerültek, vagy megvalósításukra kisérlet sem történt, még mindig fennállott Ibrahimhoz való baráti viszonya, a mely fentarthatta. Menekülve a tűrhetetlen viszonyok nyomásától keleten, nyugodtan bevárhatta barátja visszaérkezését, kivel nem egy sötét titok kapcsolta össze. Miért ne adnánk hitelt Zárai Vespasian 1536 április 16-iki határozott jelentésének,* hogy Ibrahim basának erőszakos halállal kelle kimulnia, mert a szultán életére és trónjára tört ép úgy mint Gritti a Szapolyaiéra? Ha pedig ez való, akkor az egyetértés kettőjök közt kétségtelen és a Szeréminél található mende-mondák erősebb alapot nyernek. Gritti talán épen most, mikor a török sereg távol volt, királyi sereg pedig nem is létezett, találta alkalomszerűnek szándékait foganatba venni és ezeket az V. Károlyra és Velenczére épített reményeknek eléje tenni. Bizonyosnak látszik, hogy a ravasz férfiú kettős tervénél fogva biztosra vette egy vagy más úton a sikert.
Gévay, i. m. II. k. 1536. 105. l.
Ily körülmények között útazott Magyarországra. Épen a mikor el akart indulni, beszéli Della Valle, ajánlotta fel neki Zsigmond lengyel király Laski által leányának, Izabellának, a későbbi magyar királynénak kezét. Laski a herczegnő arczképét is átnyujtotta neki. A dolog csak azért maradt abban, mert a kiszemelt vőlegény útja igen sürgős volt. Azonban valószínű az a föltevés, hogy Laski önkényűleg, s a lengyel udvar tudta nélkül tette az ajánlatot Grittinek, hogy ezzel neki hízelegjen.* Valóban csodálni lehetne, hogy Gritti két kézzel nem kapott e kitüntető ajánlaton és hogy Zsigmond király, a ki épen nem rajongott Grittiért, leányának, egy Jagello herczegnőnek kezével ajándékozta volna meg a törvénytelen származású kalandort.
Della Valle, i. m. 35. l. – Hirschberg, i. m. 210. l.
48. Gritti Alajos aláirása.*
Gritti aláírása (116. l.) 1532 április 16-án kelt; eredetije a m. kir. Orsz. Levéltárban. Olvasása: Ludovicus Gritti regni Vngariae gubernator et c(etera).
Tranquillus Andronicus Grittiről írt munkájának czímlapja.
(A kézirat eredetije a Magyar Nemz. Múzeum könyvtárában.)*
Tranquillus Andronicus Grittiről írt munkájának kézirata, melynek czímlapját és 1b oldalát hasonmásban adjuk (116. l.), a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának tulajdona; könyvtári jelzete: 3760. Fol. Lat.
Olv.:
1 a. lap.
Tranquilli Andronici Dalmatiae Traguriensis de rebus in Hungaria gestis ab illustrissimo et magnifico Ludovico Gritti deque eius obitu epistola.
1 b. lap.
Illustrissimo et magnifico domino Alberto de Lascho palatino Syradiensi et libero baroni in Kiesmark Franciscus Andronicus salutem plurimam. Ingeniorum monumenta, eorum praesertim hominum, qui non minus ipsa scientia, quam rerum usu excellerunt, Alberte Laschi, semper eiusmodi custodia sepienda esse putavi, ut ad omnem etiam posteritatem per manus quasi transmissa humanae vitae usui esse perpetuo possint. Ratio autem ea monumenta custodiendi antea quidem compluribus in eandem sententiam conscriptis libris, nunc vero typys, commendatis optima esse ducitur. Siquidem hoc demum illud est, quod viros illustres ab hominum oblivione vindicet et tanquam immortalitatis quadam civitate donet. Patruus meus Tranquillus Andronicus quo ingenio, qua doctrina quam exquisita fuerit, si cuipiam notum
