VIII. A katasztrófa.*
VIII.
A katasztrófa.*
A katasztrófa.*
Lásd erre vonatkozólag Schuller Károlynak főleg Museusból és Della Valléból merített munkáját: «Ludwig Gritti’s Ende.» (Archiv des Vereines für siebenbürgische Landeskunde. N. F. II. k. 1855). A brüsszeli Archives generales du Royaumeban a lundeni érsek eredeti levelei Granvelle bíboroshoz és a császárhoz Gritti haláláról. (Bécs, 1534 október 1. 3. 10. 16.)
49. Nagy-Szeben régi képe.*
Nagy-Szeben régi képe «Das Gedrückte und Erquickte Königreich Hungarn» (Frankfurt és Lipcse, 1668.) czímű munkában jelent meg.
Ferdinánd pártjának gyarapodása. János király gyanúja Gritti ellen. Készületek a gyülölt pártfogó fogadására. Czibak Imre Erdélybe megy. A felkelés szervezése. A János-pártiak szövetkezése a moldvai vajdával. A hangulat Gritti ellen. Gritti Brassó alá érkezik. Meghivók a medgyesi országgyűlésre. A magyar nemesek tisztelgése a szultán képviselőjénél. Czibak Imre Brassó felé közeledik. A felméri tábor. Czibak megöletése. A hangulat Gritti táborában. Gritti Medgyes alá vonul. A fölkelés terjedése. Maylád István. Medgyes elfoglalása. A moldvaiak árulása. Gritti János királytól kér segítséget. János Nagyváradon várja a fejleményeket. A felkelők Medgyest ostrom alá veszik. Szökési terv. Alkudozások. Nádasdy Tamás megérkezése. A verembe jutott róka. A medgyesi polgárok. Gritti utolsó erőfeszítései. A város bevétele. Gritti kivégeztetése. Sirja. Híveinek sorsa. A zsákmány. Gritti halálának befolyása a politikára. A bécsi tervek. János király öröme és aggodalmai. Védekezése a szultán előtt. A halálhír hatása a portán. A Habsburg ház kilátásai. Vizsgálat a gyilkosság ügyében. A török politika állhatatlansága. Ibrahim nagyvezér meggyilkolása. Magyarország végzete.
A HATALOMÉRT való szüntelen versengésben 1534-ben ismét Ferdinánd király pártja jutott túlsulyra. A portával kötött béke nem kevéssel járult ahoz, hogy újabban számos főúr János királytól az osztrák házhoz szegődött. Nádasdy Tamás, a ki sohasem volt egészen a János pártján, régi urához pártolt vissza, a kit öt év előtt kényszrűségből hagyott el. Erdődy Simon zágrábi püspök, a ki már régóta ingadozott, követte példáját. Szapolyai környezetéből kitértek még a többi között Verbőczy kanczellár fia Imre, Bebek Ferencz, a hadverő kapitány, és Serédy Gáspár. Gritti egy június 17-ikén kelt iratában panaszt emelt a miatt, hogy Ferdinánd az átpártolásokat szívesen fogadta és ez által a békét megszegte. De hasztalan! Bécsben azt a nézetet vallották, hogy a béke nem János királylyal, hanem a szultánnal köttetett meg.* Ferdinánd türelmetlenül sürgette a közbenjáró jövetelét. Remélte, hogy augusztus végén már találkozhatik vele. A cselszövő nagyhangú igéretei nem maradhattak előtte közönyösek. Némely emberei azt tanácsolták, hogy ne várja be Grittit, hanem hirtelen támadással semmisítse meg az ellenkirály gyengülő pártját. Így ajánlotta ezt Bakics Pál és hasonló módon okolta meg tanácsát, mint Gritti a császárnak a Velenczével való gyors szövetséget.* Azonban a Habsburg ház sokat magasztalt politikája érdemesnek találhatta, hogy Grittit bőbeszédűségének saját hálójában fogja meg. Ferdinánd abban a hitben volt, hogy megjelenése véget fog vetni a szűnni nem akaró zavaroknak.*
Gévay, II. k. 1534, 139. l. – Magyar történelmi tár, III. k. 88. l.
1534 aug. 1-jén kelt levél a bécsi áll. levéltárban.
Gévay, i. m. II. k. 1584, 141, 146, 148. l.
Egészen más érzelmekkel várta János király kormányzójának eljövetelét, ki őt «nem királynak, hanem társának tekintette», a kinek márczius 21-ikén Szegedet és püspökségei jövedelmeinek jelentékeny részét kénytelen volt elzálogosítani, a kinek jóakaratát újabban is óriási pénzadománynyal – Schepper 200,000 aranyról beszél – kellett kinyernie. Már gyanakodott – s joggal, – hogy Gritti, Laski és Schepper olyasvalamit forraltak, a mi aligha mozdíthatta elő az ő javát s jónak találta a Magyarországon és Erdélyben az összes idegenek, de főleg Gritti ellen támadó hangulatot még ingerültebbé tenni és kihasználni.*
Tört. Tár, XII. k. 317. l. – Voyages des Souverains des Pays Bas, III. k. 549. l. – Quellen u. Erört., IV. k. 409. l. – Pray, Ep. Proc., II. k. 47. l. – Archiv f. öst. Gesch., XXI. k. 272. l.
A lakosság egy jó része Grittiben csak a gyűlölt török kényuralom képviselőjét látta. Híveit lebeszélték és a kik nem engedtek, azokkal ellenség módjára bántak. A magyar főurak arról tanácskoztak, mikép lehetne az országot a közeledő «protector» ellen legsikeresebben lázadásra birni. János király e törekvésekkel teljesen egyetértett; Czibak Imrét Erdélybe küldte, hogy ott a fölkelést szervezze. És úgy látszik, hogy ez jól értett e mesterségéhez.*
Tranquillus, i. m. 11b és 12a. l.
Czibak Imre (Cibacco) bevándorolt olasz családból vette származását és az 1514-iki parasztlázadásban, valamint a mohácsi csatában eszélyessége és vitézsége által tűnt ki. 1530-ban Buda védői és azok közt találjuk, kik Grittinek kormányzóvá kinevezését ellenezték. Szapolyai 1535-ben a nagyváradi püspöki czímet és jövedelmet adományozta neki és megtette Erdély helyettes vajdájának. Műveletlen, nyers, óriási termetű és erejű ember volt, valódi ellentéte a papi méltóságnak. Nem igen tartották megbízhatónak; azt beszélték róla, hogy átment volna Ferdinánd pártjára, ha ez püspökségét meghagyta volna. Gazdag volt, kitünő szónok, nagy erélyű és nagy befolyású ember. Azt tartották róla, hogy azért gyűlöli Grittit, mert a Báthory István halálával megüresedett erdélyi vajdaságot el nem nyerheti, mert Gritti kormányzósága óta nem volt több alkalma a királytól rokonai részére előnyöket kicsikarni és mert a püspökségek zálogbavetése miatt saját püspökségét is veszélyeztetve látta. Tudta, hogy Gritti is gyűlöli őt, mert kineveztetését ellenezte, mert az ő parancsa és akarata ellenére ostrom alá vette és el is foglalta a Brandenburgi György őrgróf birtokát képező Hunyadot. Jól tudta, hogy Grittinek Konstantinápolyban tett azon fenyegetése, hogy «a büszke magyar mágnások fejeit meg fogja alázni», első sorban is ő rá vonatkozik. «János király mindig vonakodott ezt tenni, de a ki uralkodni akar, annak nem szabad a vérontástól félni.» Czibak dús lakomákat adott és nagy beszédeket tartott, hogy magának híveket szerezzen. «A magyar, Németország és Olaszország réme, fejtegeté, a magyar, a ki még sohasem engedelmeskedett idegennek, most a török és egy jövevény olasz rabszolgaságába esett, a ki az országos jövedelmeket mind zsebre rakja. Az országban csak Grittinek van tekintélye. Ha az általa követelt pénzt és sereget neki megszavazzuk, magunk leszünk okai Magyarország teljes romlásának. Ennek az állapotnak véget kell vetni.» A hallgatók megértették a dolgot; ha nem is mondták ki határozatképen a kormányzó halálát, tudta mindenki, hogy az olasznak meg kell halni.*
Tranquillus, i. m. 12–13. l.
50. Czibak Imre aláirása.*
Czibak Imre aláírása (119. l.) 1534 február 2-ikán kelt; eredetije a Magyar Nemzeti Múzeum levéltárában. Olvasása: Emericus Czybak de Palotha Waradien(sis) (e)t c(etera).
A népet kiáltványok szólították fegyverre. A vagyonosak fegyverkezzenek maguk, a szegények Nagyváradon kapnak fegyvereket.
Midőn Museus, Gritti Antal udvarmestere 1534 nyarán Magyarországon keresztűl Brassóba utazott, egész kocsirakományokat látott Gyalu várába és Moldvaországba vonulni. Gyalu akkor Statilius püspöké volt. Péter vajda – kit Gritti titkára Tranquillus «bipedum omnium sceleratissimum, specimen perfidiae plusquam punicae» gyanánt jellemez – Gritti elleni gyűlöletében már áprilisban összeköttetésbe lépett Maylád Istvánnal, Nádasdy Tamás sógorával és Fogaras urával, ki akkoriban befolyásos híve volt Ferdinándnak. Azonkívül fölhívta a Habsburg-érzelmű nagyszebenieket, hogy a kormányzó leküzdésére vele összeköttetésbe lépjenek. Gritti Oláhországon átvonulva már közeledett. A vajda ekkor ajándékokat és követet küldött eléje, a kit fölhatalmazott, hogy Grittivel okmány, pecsét és esküvel eszközlendő szövetséget kössön. Ez a szövetség tényleg meg is köttetett. Azután minden politikai becsület arczulcsapásával megegyezett az erdélyiekkel, hogy látszólag, mintha az ellenfélnek segíteni akarna, tekintélyes sereggel jövend az országba, hogy így Grittit annál biztosabban kézre keríthesse és megölhesse. A szebeniek visszautasították a közreműködést. Ők Grittit osztrák érzelműnek tartották és attól féltek, hogy épen emiatt fogják Oláhországban vagy Erdélyben meggyilkolni. Egyébként egész Erdély ellenséges állást foglalt a közeledő protectorral szemben. Museus beszéli, hogy mikor Brassóba utazva Hunyadon megállapodott, egy öreg asszony adott neki szállást. Ez hallva, hogy ő Gritti szolgája, fölsóhajtott: «Szerencsétlenek, hova akartok menni? Forduljatok vissza, mert mindnyájan a halál fiai vagytok!» Az asszony férje pedig hozzátette: «Az idén rosz dolgoknak nézünk eléje; egy intés és Erdély föl fog kelni, hogy Grittinek útját állja, akár békét akar, akár háborút hoz magával.» A Gritti ellen szőtt összeesküvés még a parasztviskókban is ismeretes volt. Gritti Antal, Dóczy János és Batthyány Orbán egyaránt intették őt, ne jöjjön Erdélybe. Állítólag maga a király is azt írta neki, hogy kerüljön inkább Belgrádnak. Museus is közölte vele aggodalmait. Gritti mellőzte a figyelmeztetéseket. Megszállta a hatalmasok biztonságba ringató hangulata, a kik azt hiszik, hogy nem követhetnek el hibát.*
Archiv f. öst. Gesch., XXI. k. 272–274. l.. – Museus, i. m. 63–65. l. – Óváry, i. m. II. k. 284. sz. – Tranquillus, i. m. 16b. l..
Pedig már az út kezdete sem kecsegtetett sok reménynyel. A szandzsákok és vajdák nem mutattak valami nagy buzgalmat a csatlakozásban. Egy bojárt, Eliast, Gritti a Duna partján fölakasztatott, mert nem gondoskodott kellő számú csónakról. Volad, az oláh vajda, ki őt 1532-ben oly fényes fogadásban részesítette, most – július végén – haddal jött ellene. Gritti meg volt bízva, hogy a török kincstár számára 12,000 arany adóhátralékot hajtson be tőle. Alig volt képes megnyugtatni a vajdát, a ki bevallotta, hogy őt Czibak Imre ingerelte föl. Gritti, elhárítva ezt a kellemetlenséget, most már biztosra vette, hogy Péter vajda a szövetséget fentartja vele. Így augusztus kezdetén az erdélyi havasokon átvonulva, 7-ikén elérte Brassót és a városhoz közel a Fortyogón tábort ütött.* Itt maga köré gyűjté a fia, Antal és párthívei által vezetett csapatokat. Antal atyja parancsára már márczius 1-én elhagyta Budát 100 janicsárral, 80 spahival és mintegy 80 magyar lovassal. Czibak Nagyváradon barátságosan fogadta. Azután összetalálkozott Dóczy Jánossal, Batthyány Orbánnal és Penesich Gáspárral, a kik 800 lovassal jöttek. Húsvétra érkeztek meg Brassóba.* A csapatok számára vonatkozó adatok nagyon eltérnek egymástól. Museus és Tranquillus, pedig ők érdemelnek legtöbb hitelt, 3000-4000 emberre becsülik a sereget. Ezekből 1000 gyalog harczos, közöttük 200 janicsár a szultán testőrségéből, a többi lovas: török, magyar és oláh. A tábor 250 sátorból állott. Ez tehát nem valami nagy haderő volt, az emberek pedig csak részben voltak jól megválogatva.* Gritti, a ki második fiát, a tizenkét éves Pétert is magával hozta, Brassóban nagy pompát fejtett ki, a mint az már szokása volt. 500 forintos lovon jelent meg; a lószerszám ragyogott az aranytól, ezüsttől. Társzekerek, tevék, öszvérek hordták utána a drágaságokat, az ékköveket, aranyat, ezüstöt, selymet és készpénzt. Museus mindezeket egy millióra becsüli.* Mint kormányzó ítélt a fenforgó polgári és büntető ügyekben és meghívta a szász képviselőket egy augusztus 26-ikán Medgyesen tartandó országgyűlésre, a melynek minden panaszos ügyben intézkednie kelle. Egy kiadott parancs értelmében a magyar nemeseknek a szultán képviselője előtt meg kellett jelenniök. Ennek következtében János király, szorongásában és félelmében, megbízta Statilius püspököt és az Erdélyben nagy befolyású Kun Kocsárdot, hogy jelenjenek meg a kormányzónál; hasonlókép tisztelgett Maylád István is, valószínűleg Ferdinánd kívánságára. Ez utóbbi ugyanis hírét vette, hogy Gritti Erdélyben való rövid tartózkodás után Bécsnek veszi útját. A küldöttek, miután kifejezték hűségüket, szépen visszavonúltak várkastélyaikba. Nemsokára a brassói táborban elterjedt a híre, hogy Ferdinánd főemberei, Bebek Ferencz és Serédy Gáspár ostrom alá vették Gritti püspöki székhelyét, Egert. A kormányzó kijelentette, hogy a várost azonnal föl kell menteni és kinevezte Batthyányt az oda küldendő sereg parancsnokává. E készülődések közepette esett meg Czibak katasztrófája.*
Museus, i. m. 65. l. – Della Valle, i. m. 37. l. hibásan július 6-ikára teszi a megállapodás napját. – Paduai egyet. könyvtár, 2219. sz. kézirat, 118. l. (Biografie di Veneti illustri). Ostermayer, i. m. 20. 21. l. (A datum hibásan augusztus 20-ra téve.) – Istvánffy, i. m. 196. l.
Kiséretükben volt Museus, a ki azután még egyszer Budára ment és június 24-én újból visszatért Brassóba.
Museus, i. m. 63–65. l. – Della Valle, i. m. 36. 37. l. – Tranquillus, i. m. 16a l. – Archiv für öst. Gesch., LXXXIII. k. 73. l.
Museus, i. m. 66. l.
Della Valle, i. m. 38. l. – Tranquillus, i. m. 17 a. l. – Museus, i. m. 67. l. – Ostermayer, i. m. 21. l. – Jovius, Katonánál, i. m. XX. k. 916. l. – A bécsi áll. levéltár okmányai (Maylád levele Ferdinándhoz 1534 aug. 12.) – Archives generales du Royaume, Brüsszelben (Wassraël Gergely levele Ferdinándhoz 1534 aug. 13.).
Gritti és Czibak egymáshoz való viszonya ismeretes. Grittit még inkább fölingerelte a hozzá érkezett hír, hogy az ellene irányzott népmozgalom középpontja Czibak területén van és hogy e mozgalom lelke ő maga; ő izgatta fel a népet, hogy Grittit és embereit megrohanja és megsemmisítse. Hogy Gritti kapott-e utasítást a szultántól Czibak kézrekerítésére, nem tudhatni. Szolimán János király képviselője előtt úgy nyilatkozott, hogy «ő nem adott neki utasítást Czibak vagy mások megölésére.» Bizonyos, hogy mindketten egymás életére törtek, s bár oktalan, de nem a legrosszabb tette volt Grittinek, hogy egy csapat lovast küldött ki Czibak elfogatására. Tranquillus találóan idézi a régi közmondást: «Insidiatorem vel in ara occideris», «a cselvetőt még az oltárnál is megölheted.»* De ép oly bizonyos, hogy «ha Gritti száz évig gondolkodik, sem találhatott volna ki meggondolatlanabb tettet.»* Azonban ki tudná bebizonyítani, hogy a parancs, Czibakot élve vagy halva kézrekeríteni, ki volt-e adva vagy sem? Della Valle, Museus és Tranquillus háromszoros állítása, nézetünk szerint, mégis elfogadhatónak látszik, hogy Czibak meggyilkolása inkább Dóczy János boszújának műve volt, mint Gritti hatalmaskodása. Dóczy halálos ellensége volt Czibaknak, mert ez régebben czivódás közben arczul ütötte. Most tehát idején valónak találta, hogy urának ellenséges hangulatát boszujának kielégítésére használja fel. Az alkalom igen kedvező volt; Czibak lassan közeledett a nemesekből és katonákból álló tündöklő kísérettel. Grittit ez nagyon feldühösítette. Hermelin-süvegét, melyet rendesen viselni szokott, a földhöz vágta és fölkiáltott: «Ez a süveg nem alkalmas két fejre; csak egy fejen maradhat meg.» Czibak mégis tartott Gritti haragjától és Dóczy izgatásaitól s egy Péter nevű barátot előre Grittihez küldött, hogy a haragvót ajándékaival kiengesztelje. De Gritti ingerülten utasította vissza. Szerémi elbeszélése szerint Dóczy ekkor azt az ármányos tanácsot adta a barátnak, hallgassa el ura előtt Gritti haragját, mely úgy is hamar le fog lohadni, és birja rá, hogy közeledjen. Az együgyű ember beleegyezett és Czibak környezete intelmei daczára a Marosnál fekvő Felméren, nem messze Brassótól, tábort ütött. Dóczy most mindenkép igyekezett rávenni urát, hogy el ne szalaszsza a jó alkalmat Czibak megbüntetésére. Batthyány kijelentette, hogy ha Czibak magánvagyonát kapja jutalmúl, foglyul ejti és a kormányzónak kiszolgáltatja őt. Gritti beléegyezett. Az augusztus 10-ike és 11-ike közötti éjszakán Batthyány több száz lovassal elindult és még napkelte előtt megérkezett a felméri táborhoz. A Czibak sátra előtt kiállított őröket hirtelenül megrohanták és zajtalanul megölték. Az álmából fölriadt s félig öltözetlen Czibakot meglepték. Hirtelen fegyverre szólította embereit és hevesen ellenállt. Hogy Batthyány először szép szavakkal felszólította volna, kövesse őt mint fogoly, kérdéses. Szerémi a történetet magától Batthyánitól, tehát épen nem megbízható tanútól hallotta. Inkább hihető, hogy már Dóczy által is ingereltetve, a gyilkolás eltökéltségével indult útnak. Az erős és ügyes Czibak derekasan ellentállott és a kétségbeesett küzdelemben megtámadói közűl sokakat levert, de ezek végre gyáva alattomossággal elvágták a sátorköteleket és a súlyos sátorszövet alatt vergődő védtelen embert csapásokkal és szúrásokkal megölték. Tizenhét seb volt a hullán, írja a bajor követ. Híveit, a mennyiben nem tudtak menekülni, szintén agyonverték. A czinkosok a meggyilkoltnak lándzsára tűzött fejével tértek vissza Brassóba.*
Della Valle, i. m. 38. l. – Tranquillus, i. m. 13 a–16 b l. – Quellen u. Erörterungen, IV. k. 409. l.
Tranquillus, i. m. 16a l. – Della Valle, i. m. 38, 39. l. – Museus, i. m. 66, 67. l. – Maga Szerémi sem mond egyebet.
Szerémi, i. m. 324. 332. 333. l. – Jovins, Katonánál, i. m. XX. k. 918, 919, 926. l. – Museus, i. m. 67. l. – Delta Valle, i. m. 38. l. – Quellen und Erörter., IV. k. 389, 399. l. (a következőkhöz is.)
51. Brassó, természet után.*
Brassó látképét (125. l.) a «Magyar Nemzet Története» III. kötete számára természet után rajzolta Cserna Károly.
Gritti épen Kunnal és Mayláddal beszélgetett, mikor meggyilkolt ellenségének fejét bemutatták neki. Nagyon meg volt ütődve. Sokszor ismételte, hogy ő nem akarta ezt; nem halva, hanem élve akarta Czibakot hatalmába ejteni. A jelen volt urak némán távoztak sátraikba és igyekeztek a táborból kijutni. A meggyilkolt valamikor Gritti Antalnak egy kutyát adott ajándékba. Ez a kutya most egykori urának fejét megszimatolva, hangos vonítással szaladgált a táborban összevissza. Magában a táborban levertség kapott lábra és egy általános előérzet azt sugalta, hogy ez az esemény közelgő szerencsétlenségnek lesz az oka és előhírnöke. Változtatott-e valamit a helyzeten Gritti azzal, hogy a meggyilkolt fejét, melyből a nyelvet Dóczi gyalázatosan kivágatta, Brassóban, hulláját pedig a felméri kápolnában egész tisztességgel eltemetteté? A bűntett már nem volt jóvá tehető. A kedvelt és tekintélyes püspök halála oly izgatottságot keltett, hogy sírján még csodákat is véltek látni. A közhangulat egy kikerülhetetlen válság felé látszott siettetni az eseményeket.
Gritti jónak látta a Fortyogón levő nyilt tábort azonnal odahagyni. Átvonult a még füstölgő, égő táborhelyen, a hol Czibak halálát lelte és az újból megerősített Medgyesre vonult. Tíz napi menet után, augusztus 23-ikán, e város előtt ütötte föl táborát. Kétségen kívül arra gondolt, hogy itt megtartja a kihirdetett országgyűlést, azután Magyarországra siet, a hol Ferdinánd sóvárogva, János király pedig szorongások közt várja. Medgyesen tényleg már sok részvevő gyűlt össze. De e közben a helyzet teljesen megváltozott. A Czibakon elkövetett gyilkosság Erdélyben nagy elkeseredést idézett elő, melyet az összeesküvő főurak ügyesen szítottak. Patócsi Miklós kiáltványokban hívta fel a lakosságot a fölkelésre, a török veszedelemre és Gritti kincseire utalva. A városokban, különösen Nagyszebenben ősi szokás szerint véres pallost hordtak körül a fölkelés jeléül. Kun, Kendy Ferencz, Czibak rokona és Maylád barátja, továbbá Maylád mint «a boszú triumvirjei» magukra vállalták a mozgalom szervezését. Kun Kocsárd lángoló beszéddel hívta fel a népet boszúra azon ember ellen, a ki a hazára rávetette magát «mint a kígyó a madárfészkekre.» Ezen a török-olaszon vért vérrel kell megtorolni. Rövid idő alatt a nemesség, a városok és pórok buzgó részvétele mellett – Brassó maga 200 zsoldost állított – 35,000–40,000-nyi hadat sikerült összehozni, többnyire rosszul fölfegyverzett, harczokban kevéssé gyakorlott földmívesekből. Museus megjegyzi, hogy valóságban csak 5000 lovas volt hasznavehető. A vezérséggel Mayládot ruházták fel, a kit Gritti állítólag szintén el akart tenni láb alól.*
Museus, i. m. 67–69. l. – Della Valle, i. m. 39–40. l. (hamis datumokkal). – Tranquillus, i. m. 16b–17b. l. – Quellen u. Erört., IV. k. 400-424. l. – Archiv für siebenb. Landeskunde, I. k. 197–200. l. – Jovius, Katonánál, i. m. XX. k. 923. l. – Istvánffy, i. m. 198. l. – Voyages des Souv. des Pay Bas, III. k. 356. 555. l. – Quellen z. Gesch. der Stadt Kronstads, II. k. 337. l.
Gritti most egyszerre minden oldalról ellenséggel látta magát körülvéve. Hogy csak némileg is biztosítsa magát, kénytelen volt három nap mulva táborát Medgyesről tovább vinni és magát a várost megszállani. De itt is nehézségekre bukkant. A «kis számú, de vitéz» szász polgárság nem adott helyet a tábornak a város falai közt. Grittinek brutalis cselhez kellett folyamodni. Magához rendelte a város főbb embereit és fogságba tette őket. Így kierőszakolta a bebocsáttatást. Mondják, hogy egy földalatti alagútat is ásatott Perusich által, hogy, ha máskép nem lehet, ez úton ejtse hatalmába a várost. A polgárok odahagyták házaikat és családjaikkal a belső városrészbe vonultak fel, melynek a megerősített templom képezte a középpontját. Tranquillus írja, hogy ezt Gritti maga rendelte így, nehogy az asszonyok és gyermekek ki legyenek téve a törökök hatalmaskodásának. De bármiért történt is, szerencsétlen gondolat volt kiszolgáltatni a polgároknak épen azt a pontot, mely az egész város fölött uralkodott. Grittit figyelmeztették erre a hibára, de Dóczy szavai megnyugtatták: «mihelyt akarjuk, az erődítvény kezeink közt van.» A csapatok augusztus 27-ikén elfoglalták az üres helyiségeket, melyekben csak a legszükségesebb dolgok maradtak vissza. A főparancsnokságot Batthyáni vette át. Világos, hogy Gritti nem helyesen ítélte meg a helyzet komolyságát. Mindenekelőtt nagyon keveset tartott az erdélyiek harczképességéről. Museus az erdélyieket gyülevész bandának gúnyolja, mely az első komoly támadásnál mint a juhnyáj vagy disznócsorda fog szétszaladni. Gritti bizonynyal fölmentésre is számított az oláh vajda, a moldvai fejedelem vagy János király részéről. Nem tudta, hogy Volad vajda, ha akarna, sem hozhatna segélyt, miután az Erdélyből Oláhországba vezető szorosok meg voltak szállva. Gyakran érintkezett Péter moldvai vajda kanczellárjával, ki értesítéseket hozott neki az ellenség mozdulatairól. Péter maga levelet írt hozzá, melyben ígéri, hogy nehány nap alatt 12,000 lovast hoz a fölmentésre. Egy szép napon eltünt a követ, a 12,000 lovas pedig megérkezett és – egyesült az ellenséggel. Gritti ezalatt a moldvaiak segítségét várva, elvesztegette a drága időt. Közben Laskit János királyhoz küldte kérő levéllel, a melyben emlékeztette Buda ostrománál tett szolgálataira. Bizonyosan nem tudta, hogy a király két sürgős levelet menesztett a portához, kérve Gritti visszahívását, ki életétől és trónjától akarja megfosztani* és hogy a fölkelés az ő beleegyezésével jött létre. Hogy akarhatta volna épen ő ezt az embert a veszedelemből kiszabadítani. Elfogatta Laskit mint árulót és abba a toronyba záratta, a hol egykor Árthándy szenvedett. Megparancsolta a budai vár és a naszádok török parancsnokának, hogy maradjon veszteg, mert ő maga fog Gritti segítségére menni. Azzal lassacskán nehány ezer embert Nagyvárad felé vezetett és ott megállt, várva az eseményeket. Gritti leveleire nem is válaszolt. Számos Erdélyből érkezett levél azt jósolta neki, hogy Gritti megmentésével magát sodorja a veszedelembe. Verbőczy hasonlókép nyilatkozott. Úgy tett most is, mint 1526 augusztusában, midőn az ország a katasztrófa előtt állott. Óvatosan Nagyváradon várta be az események végét, mindazonáltal, úgy látszik, hogy az erdélyiek támogatására 1000 ember küldött.*
Gévay, i. m. II. k. 1536, 70. l.
Tranquillus, i. m. 17–18. l. – Szerémi, i. m. 333–336. l. – Museus, i. m. 68–69. 1. - Della Valle, i. m. 39–42. l. – Quellen und Erörter., IV. k. 410–412. l.
Ekként Gritti kizárólag önmagára maradt. Augusztus végén, kisebb csoportokra oszladozva megjelent Medgyes előtt az ostromlók előhada, 2000 ember. Ezeket kitörések által akarták harczra ingerelni; de a kisérletek nem vezettek czélra, mert az ellenség mozdulatlanul húzódott meg sánczaiban; a vezérek nem ismerték a vidéket és nem is voltak nagyon megbízhatók. Szeptember 23-ikán egy újabb kitörés nem folyt le kedvezőtlenül, de azért a helyzet egyre aggasztóbb lett. Az ostromló főhad már minden oldalról körülözönlötte a várost. A védelemben kevés buzgalom mutatkozott, mert a vállalat lelke, Gritti, komolyan megbetegedett; heves epeláz vett rajta erőt. Nyomorultan, megtörve, egykedvűen feküdt ágyában napokig. Nagyon keveset evett és a folytonos izgalmak sorvasztották. A három magyar vezér, Batthyány, Dobó Ferencz és Dóczy kedvet mutatott az ostromlókhoz átmenni és a kormányzót sorsára hagyni. Tranquillustól hallhatta, mint akarják elárulni, eladni. Újra meg újra fizetnie kellett, hogy a jó hangulatot fentarthassa. Ilyen körülmények közt a szökés jutott eszébe. Szeptember 23-ikán hadi tanácsot tartott, a melyben Gritti Antal és Tranquillus, a titkár kifejtették nézetüket, hogy mindenkitől el van hagyatva, hogy csupán a legszükségesebb kisérettel és a legértékesebb kincsekkel el kell menekülnie; két nap alatt elérheti a Dunát, Belgrád felé még szabad az út. Azután nem lesz nehéz hadat vezetni a város fölmentésére. A túlerő elől való menekülésben nincs semmi megbecstelenítő. Azután példákat soroltak elő az olasz történetből hasonló esetekre. Grittire a nyomós okok hatással lehettek, még sem tudta magát eltökélni. Végül mégis Dóczy és Batthyány tanácsát fogadta meg, kik az ellenséggel való alkudozást ajánlották. Ez talán eredményre vezetett volna, ha Dóczy, kit az alkudozással megbiztak, becsületesebb ember lett volna. Nem jött létre semmi eredmény, mert, mint Della Valle mondja, az ostromlók Dóczy kiadatását követelték, ő pedig ezt a feltételt elhallgatta. Maylád szeptember 28-ikán készületeket tett a rohamra. A tarka elemekből álló hadat öszpontosította; képviselve voltak abban a három nemzet minden osztálya s velük oláhok és moldvaiak. A nagyszebeniek is – habár kedvetlenül – részt vettek az ostromban. Nádasdy Tamás se szalasztotta el az alkalmat; 660 harczost hozott halálos ellenségének megsemmisítésére és ezek a városhoz legközelebb foglaltak állást. A helyzet egyre súlyosbodott. Museus nem minden ékesszólás nélkül tárgyalja a helyzetet, midőn a legszükségesebb élelmi és hadi szerek teljesen hiányoztak, a városban pedig kincsek voltak fölhalmozva. A kenyér, liszt, abrak csaknem teljesen elfogyott. Lőpor alig volt; de annál több volt a drágaság aranyban, ezüstben, selyemben, ékszerben és a forintok százezreiben. Bőven volt pénze mindenkinek. Museus maga 300 forintot, értékes ékszereket, fegyvert, lovat és könyveket vesztett el. A szentírás szavaival vígasztalta magát: az Úr adta, az Úr el is vette, az Úr neve legyen áldva! «Halljátok tehát, mikép mentünk tönkre.»*
Museus, i. m. 70. l. – Tranquillus, i. m. 18–22. l. – Della Valle, i. m. 42–44. l. – Magy. tört. tár, III. k. 97. l. – Quellen u. Erörter., IV. k. 409. l.
52. Medgyes főtere, a bástyatorony sé a Gritti-ház ablaka.*
Medgyes főterét, a bástyatornyot és a Gritti-ház ablakát ábrázoló képet (130. l.) a Magyar Nemzet Története V. kötete számára rajzolta Cserna Károly.
A szeptember 28-ikáról 29-ikére következő éjszakán az ostromlók ágyúzni kezdték a város egy gyöngébb falát.* A több óráig tartó lövöldözésre 20 lépésnyi rés támadt a falban. De ezt egy földből és fából épített sáncz védte meg, mely a falnál is erősebb volt. Az ostromlók, rohamra készen, szüneteltek. A rést törökök foglalták el. Gritti a kimerült harczosok közt frissítőket osztatott szét. Ő maga betegen, erőtlenül feküdt ágyában. Ekkor a megerősített templom felől harangszó és puskatűz zaja zendült meg. A polgárok fehér zászlót tűztek ott ki és hangos kiabálással szólították fel az ostromlókat, hogy törjenek a városba; ugyanazok a polgárok a kik esküt tettek, hogy nem fognak fegyvert Gritti és emberei ellen; az olasz most láthatta, mennyire nem lehet bízni a kényszer által kicsikart esküben. A polgárok nyíllal és puskával támadtak a kormányzó háza előtt felállított őrökre s a falakon harczoló katonákra és belőttek az ablakon a szobába, a hol Gritti a szenvedésektől félig eszméletlen állapotban feküdt. Nem volt már biztos hely az egész városban.
Erre és Gritti halálára vonatkozólag Museus i. m. 70–74. l. Delle Valle, i. m. 44–51. l. Tranquillus, i. m. 22–25. l. Szerémi tudósítása, 336–340. l. csak Szapolyait illetőleg megbízható.
53. Gritti medgyesi szállása.*
Gritti medgyesi szállását (132. l.) és a szent-ferenczrendiek temploma és kolostora (135. és 137. l.) Cserna Károlynak a helyszinen készült eredeti rajzai.
A beteg emberben még egyszer föléledt a harczi kedv. Nem akart nyomorultan az ágyban elveszni. Felöltözködött, lóra ült; még meg akarta menteni, a mi menthető volt. Hű szolgáját, Sztoján Mátyást elküldte a magyar vezérekhez, hogy vitéz ellenállásra buzdítsa őket. A magyar lovasok már lovon ültek, hogy elhagyják a várost és átmenjenek az ellentáborba. Grittihez, ki fáradtan, a láz szomjúságától gyötörve, apathiával állott a város kapujánál, odajött Batthyány Orbán. «Mit tegyünk?» kérdé. «Mit tegyünk?» felelé hevesen a beteg. «Azt, a mit nekem megígértetek és a miért annyi kincset adtam nektek. Mit tegyünk? A mit a becsület parancsol: Harczoljatok! És még azt kérditek, mit tegyünk!!» Batthyány szó nélkül távozott. Nehány percz mulva egy török jelentette az elárult Grittinek, hogy a magyar katonák a török szállásokat fosztogatják. Della Valle küldetett ki, nézze meg, igaz-e a hír. Vissza is jött csakhamar a tudósítással, hogy igaz. A magyarok az ellenségnek megnyitottak néhány fali ajtót, melyeket a polgárok Gritti jövetelénél csak felületesen falaztattak be. E falréseket megtágították. Az ostromlók e fölkiáltással: «ne féljetek, magyarok, semmi bajotok sem lesz!» minden oldalról benyomultak. Gritti magyar vezérei urat cseréltek, először is Batthyány, kinek emberei azonnal megrohanták a törököket. Azután Perusich pártolt el, pedig csak az imént kapott nagy ajándékokat. Dobó Ferencz nagyban igyekezett ura kincseiből, a mit csak lehetett, magának félretenni. Úgy látszik, hogy csak Dóczy csinált a szükségből erényt és mivel nem számíthatott kegyelemre, mindvégig kitartott. A törököket, kik nem képeztek önálló testet és a kiket a sietségben különböző pontokra helyeztek, agyonverték. Az oláhok a város elé vezették és kegyetlenül lekaszabolták őket. A következő napokon sorban fekve lehetett látni hulláikat a falak előtt. Borzalom tanyája volt az egész város: mindenfelé holttestek, menekülők és üldözők üvöltése, puska- és ágyútűz dörgése, vészharangok zengése, piszok, lárma, zavar, vér és halál.
Grittinek látnia kellett, hogy minden el van veszve. Egy janicsárcsapattal talán még menekülhetett volna. Az ostromlók állítása szerint kétszáz török el is menekült. De a megtört Gritti már nem volt képes hősies eltökélésre és – bármennyire hihetetlen – egyezkedést kisérlett meg Péter vajdával, a ki oly becstelen módon megcsalta és elárulta. Gritti mindkét fiát kiszolgáltatta neki, hiába kérte Antal könnyezve, hogy ha már meg kell halnia, halhasson meg fegyverrel a kezében. Azzal Gritti búcsút vett híveitől, János rokonától, öt szolgájától és Della Valletól. Végső szavai, ha csakugyan úgy voltak mondva, mint Della Valle állítja, bizonyos nagyságot tanusítottak a szerencsétlenségben. Bemutatta nekik a moldvai vajda levelét, ki felhívta, hogy magát, két fiát, szolgáit és holmiait rá bízza; esküszik mindenre a mi szent és igazságos, hogy semmi bántódása nem lesz. Ők óva intették, ne higyjen az álnok embernek. De Gritti nem hallgatott rájuk. Erre elhagyták a várost, csak Gritti János maradt vissza. Egy lovas azonnal megrohanta Gritti Lajost, leütötte a hermelin kucsmát fejéről és le akarta vágni. A megtámadott gyöngeségében nem védhette magát. De kísérői leütötték a lovast. Della Valle erre azt indítványozta, térjenek vissza a városba. Azonban Gritti, bár a halállal nézett szembe, nem fogadta meg a tanácsot, hanem visszaküldte a kamarást, megbízva őt, ha Isten segedelmével viszontlátná Velenczét, szegény ősz atyjának tegyen jelentést arról, a mit itt látott. Ugyanilyen megbízást adott Museusnak is. Della Valle menekülni igyekezett.
Grittit a moldvai lovasok azonnal körülvették, kifosztották, azután, csak a legszükségesebb öltözetet hagyva meg rajta, a vajda elé vezették. Ez az ismételt szószegést még sátáni gúnynyal tetézte. Biztosította Grittit, hogy szavához híven épen nem bántaná, de a magyaroknak tett ígéretei következtében kénytelen őt nekik kiszolgáltatni. Ez Gritti sorsának megpecsétlése volt. Hiába erősítette, hogy Czibakot az ő parancsa ellenére ölték meg, hiába hivatkozott a méltóságra, mely őt mint a szultán képviselőjét megilleti, és a büntetésre, mely gyilkosait érni fogja. A katonák dühösen kívánták halálát. Ekkor belenyugodott sorsába és csupán azt kívánta, hogy gyorsan hajtsák végre az ítéletet és szentelt földbe temessék.
54. A Szent-Ferenczrendiek temploma Medgyesen.
Azzal erőtlenül esett térdre az országút sarában és a hóhérbárd a súlyos betegre lecsapott. A férfi, ki a kivégzést eszközölte, jutalmul az áldozat csizmáit kötötte ki magának. Tudta, hogy azokban nagy értékű gyöngyök vannak és eladta Patócsi Miklósnak, Czibak unokaöcscsének egy lóért és 38 magyar aranyért – nem csekély hóhérdíj. Batthyánynak megkegyelmeztek. Dobó urának kincseiből magához vett 116,000 aranyat és odább állott. Dóczy hasztalan könyörgött életéért, Kun Kocsárd megmondta neki, mondja el a «Domine non sum dignus»-t és készüljön a halálra. A még életben maradt törököket a moldvaiak nyársra húzták. Gritti fiait Péter vajda magával vitte Moldvaországba és bizonyos, hogy élve nem kerültek ki a kezeiből. Azt beszélték, hogy az ifjabbat vízbe fojtották, az idősebbet lefejezték.* A kormányzó holttestét barbár módon meggyalázták. A véres maradványokat Kun Kocsárd közbenjárására a medgyesi Szent Ferencz-rend kolostorában temették el. A kolostor guardiánja szitkozódva akarta a temetést meggátolni, de hasztalan.
Magy. tört. tár, III. k. 110. l. – Hurmuzaki, i. m. II/I. k. LXIII.
Gritti kíséretének előkelőbbjei megmenekültek. Della Vallét szökése közben elfogták és Patócsi elé vezették, a ki jó bánásmódban részesítette. Hogy a magyarokat jobban kileshesse, színlelte, mintha nem tudna magyarul és Bécsen át június 14-ikén Velenczébe tért vissza.* Museust Gritti Antal egy más hivatalnokával együtt Bécsben február 3-ikától 7-ikéig szigorú vallatás alá vették, azután a velenczei köztársaság közbenjárására szabadon bocsátották.* Tranquillus, ki Perusich védelmébe ajánlotta magát, ennek árulása után szintén futásban keresett szabadulást és mintegy csoda által menekült meg. Egyenesen Francziaországnak vette útját. János király Gritti halála után megfosztotta jövedelmeitől, kivéve az egri prépostságot, mely az ő kormányzására volt bízva.* Gritti Jánost Kun Kocsárd mentette meg; sikerült Belgrádon át Velenczébe futnia.*
Della Valle, i. m. 49–60. l. – Karácsonyi J., Olasz fogoly Gyula várában 1534-ben. Békésvármegyei régészeti társulat évkönyve, IV. k. 54. l.
Museus, Constitutio, 75–81. l. – Paduai közkönyvtár (71. o., A. 8.) – Óváry, i. m. 305. 308. 309. sz. (A bécsi velenczei követ jelentései.)
Tranquillus, 25 a/b. – Magy. tört. tár, III. k. 110. l.
Magyar tört. tár, III. k. 110. l.
55. A medgyesi Szent-Ferenczrendi templom belseje.
A medgyesi Szent-Ferenczrendi templom és kolostor.*
A medgyesi Szent-Ferenczrendi templom belseje.
Rajzolta Cserna Károly.
Rajzolta Cserna Károly.
Gritti bukása után János király iparkodott a zsákmányból* mennél többet megszerezni. A Dóczy várában talált kincseket három kocsin Budára viteté. Dobónak is ki kellett adnia az elharácsolt értékek egy részét. A Gritti kíséretében jött zsidókat és görögöket, kik pénzt és műtárgyakat hoztak magukkal, szintén kifosztották. A királynak legalább ennyi haszna volt kormányzóságából. A magyarok nagy többsége «nagyon meg volt elégedve», hogy Gritti és hozzá még Laski csodálatosképen maguk estek a verembe, melyet a királynak ástak.*
Szerémi, id. m. 338–340. l. – Nuntiaturberichte, I. k. 316. l.
Quellen und Erörterungen, IV. k. 410. l.
)
Olv.:
1 a. lap.
Warhaffte geschict wie herr Ludouico Griti van Constantinopel in die Walachey ankommen und in Sybenbürgen erschlagen ist den 28. Septembris. 1534.
1 b. lap.
Herr Ludouico Griti des Hertzogen von Venedig beysun, so zu Constantinopell an des Türcken hoff aufferzogen und in sondern genaden gewesen ist, daselbst von im abgefertiget worden mit tausent Janitschern und acht hundert pferden, und auff die Walachey gezogen. Aldo er bosz practicken fürgenomen, etlich der mechtigsten Herrn der Walachen an sich gezogen, und auff sein parthey bracht hat, in willen den Wayda daselbst zu entsetzen. Dasselb aber gedachter Wayda zu frü gewar worden ist, sich gesterckt, und den Griti genötet, im die Walachen, so er ihm anhengig gemacht het, zuzustellen. Dero fűrnemsten er die meüler und nasen abschneyden, und die ander niderhacken lassen, hat Griti gesagt ob er de Kaiser ungehorsam sein wöl. Darauf er geantwort, nayn, der Kaiser aber hab im solche sachen mit ym zu handlen mit befolhen. Dagegen Griti gebetten, in on schaden in Sybenbürgen zihen zu lassen. Das der Walachisch Wayda bewilligt: und ym zu seiner verglaitung noch tausent man zugeben hat. Als Gritti in Sybenburgen ankomen ist, seyn ym der herr Zibac Bischoff zu Wardein undd der Wayda in Sibenburgen entgegen gezogen mit anderthalb hundert pferdem in zu empfahen. Und do sie auff vier meil in einem dorff gelegen sein, hat Griti ausgeschickt, unnd ernenten Bischoffen Ziback sampt
2 a. lap.
sampt seinem volck bey nachts niderhacken lassen, mit befelh im des Bischoffs haupt auf einem Sebel zu zufüren. Und den Mailaten, der diselbe nacht auch bey dem Bischoff gelegen sein solt, aber nit entgegen gewesen ist, gleicherweisz niderzuhacken. Darob di Sibenbürger erzürnet sein, und haben mit hilff des Waida aus der Molda und ettlicher Hunger, Zecken undd Walachen ein mechtig grosz volck versamelt, und den Griti sampt seinen sünen und etlichen mechtigen. Herrn in einen festen Stetlin Medwisch genant ein zeytlang belegert. Letzlich seyen die Burger mit etlichen Hungern vereinigt, in den kirch thurn oder freydthoff geflohen, und haben die Gritischen mit schiessen und werffen so weit beschedigt und getrungen, das sie zum teil uber die Statmaurn auszgefallen sein, und zum theil die thor selbst eröffnet, und sich dem Mailat obersten hauptman in gnad ergeben haben. In demselben haben die Sibenburgischen und mitverwanten inn die Stat getrungen, des Griti volck alles, etlich melden in drey tausent erschlagen. Aber Griti, sein zwen Sün, auch Doci Janisch und Luti Janischerban haben sich in einem hausz auff das sterckist vertarrast gehabt. Do sollichs der Mailat erfarn, hat er das haus erbrechen lassen, den Griti, der sich nit gerürt, noch gegen ihm auffgestanden ist, in einem sessel gefinden, selbst bey der hand genomen, sampt bemelten
2 b. lap.
seinen Sünen und Doci und Luti Janisch für das Stetlein, in dem leger zu seinen zelten gefürt, daselbst den Griti mig eigner hand nider gehackt. Und einen gepman in seinem blut wol gewaschen, dem Doci Janisch anlegen, und in etlich mal um die Zellt unter dem volck umbfüren lassen. Darnach hat er yn, sampt dem Luti Janischerban und zweyen des Griti sünen auch nidergehackt, die der massen geendet haben. Janus Wayda enthelt sich im Geschlosz zu Wardein XXI. meyl. von dannen, und wöllen die Hungern keinen Türkischen Herrn mer gedulden. Und hat der Hoffrichter zu Ofen, des Griti güter in das geschlosz füren lassen, besorgen sich die Pester. Und was sich auff soliche geschicht weyter zutregt, gibt die zeyt zu erkennen. Der gutig Herr Gott sey mit uns allen. Amen.
56. Tranquillus kéziratának Gritti haláláról szóló része.*
Tranquillus kéziratának Gritti haláláról szóló része (139. l.) a nemz. múzeumi kézirat 23b. lapjáról van kicsinyítve.
Olv.:
... promitterent, velle se ipsis dedere. Moldaui ingenue promiserunt ac stabiliverunt litteris ad gubernatorem datis, quem postquam in eorum potestate fuit, tradiderunt necandum Hungaris, negantes se occidere posse, iureiurando teneri. O perfidiam singularem et inauditam: interpretantur se vacare crimine, quod alium carnificem subiecerint. Ianizeri omnes ad unum prius nudati, deinde lanceis confixi interiere. Gubernatori caput iussu Francisci Chendi amputatur et Petro vayuodae missum est; sevitum est in cadaver more barbarico; cor extractum pectore dissecto, manus, pedes, singuli digiti abscissi, dimissique per civitates Hungariae. Gothardus tamen Chun, quo maiorem hostem non habuit, reliquias corporis in loco sacro humavit. Filii obducti in Moldauiam etiam mandato vayvodae interempti dicuntur, egregia indole, summaeque spei adolescentes, alter duodecimum, alter vero vigesimum annum aetatis agens. Hunc exitum habuit vir magnitudine animi et consilii nemini principum nostrae aetatis priscorumque temporum, si fortuna par accessisset, inferior. Parcus cibi et potus, victu parabili assuetus, somnum naturali desiderio finiens, pecuniae neque tenax, neque profusus, appetens laudis et gloriae, plus quam dici potest laboris et periculorum contemptor, perpetua constantia memoriaque incredibili: hunc summis omnibus et praeclaris dotibus abundantem excultumque natura ad res magnas videbatur genuisse; addiderat ei decorum et procerum corpus oris dignitatem et facundiam, cui plurimum fidei et admirationis conciliebat permixta gravitas cum sapientia. Errant vehementer, qui eum
Gritti Lajos nem tartozott azok közé, kik ha letűnnek, hézagot ne hagynának maguk után. Olyan állást foglalt el a világban, a mely hiányát érezhetővé tette. Minő magatartást fog tanusítani a szultán védenczének halála miatt a magyar királylyal szemben? Mennyiben fog Gritti bukása a Habsburg ház politikájára befolyást gyakorolni? Ez a két nagy kérdés foglalkoztatta az embereket az elesett sírja fölött. Halála újból kiindulási pontjává lett a Habsburgok Magyarországot leigázó törekvéseinek.
Ferdinánd az értesítést Gritti haláláról már négy nap mulva, 1534 október 3-ikán megkapta. Ő és nővére azt a reményt táplálták, hogy a magyar ügyekben rájuk nézve kedvező változás fog beállani, miután a magyarok János királyt ép úgy mint Grittit megúnták. Bakics Pál augusztus 1-én adott tanácsát Thurzó Elek a hó utolsó napján megújította: ragadja meg Ferdinánd az alkalmat Magyarország elfoglalására és vagy keljen Grittivel harczra vagy lépjen szerződésre Jánossal, de a kormányzót semmi esetre se engedje az országba. Ez sokat árthatna és édes keveset használhatna, mondá Schepper is Ferdinándnak és Granvellának. Bécsben most azt hitték, hogy Gritti, szép szavai és tanácsai daczára, tulajdonkép meggátolta, hogy Ferdinánd a portánál egész Magyarország birtokbavételét kieszközölhesse. «Isten bocsássa meg ezt a megboldogultnak», mondó Statilius püspök 1535 januárius havában a velenczei követnek, Contarininak. Mária királyné egy november 1-én kelt levelében épen nem titkolja megelégedését az eset fölött s egyenesen kimondja: Gritti csak azért jött, hogy rosszat tegyen és most megérdemlett jutalmát vette.* A megkönnyebbülés érzetével fogadták a katasztrófa hírét. János királyban egészen más érzelmeket kelthetett a Medgyesről érkezett hír. Mindenekelőtt örvendhetett: megszabadult a gyűlölt, veszélyes embertől, a gyanús vetélytárstól, a ravasz hitelezőtől. A helyett, hogy pénzügyi kötelezettségeit teljesítse, kormányzója hátrahagyott kincseit magának tarthatta. Ez a vége – mondá – a velenczei gőgnek és a török zsarnokságnak. A fölkelés vezéreit megjutalmazta. Maylád Istvánt, ki Ferdinándtól teljesen elpártolt, erdélyi vajdává nevezte ki. A nagyváradi püspökséget és a kincstárnoki méltóságot Fráter György kapta meg, ki pályáját Ferdinánd elleni ügyes sakkhúzásokkal kezdte meg. De mennyire megzavarhatta ezt az örömet a szultántól való félelem. A velenczeiektől is tarthatott, kik Gritti meggyilkoltatását nem nézhették közönyösen. Azt kezdték beszélni, hogy János két Lajosnak okozta halálát. Mindenkivel szemben erősen hangsúlyozta ártatlanságát. Kész volt Gritti kincseit a velenczei signoriának kiadni, ha ez ügyét a szultánnál pártfogásába venné. A szultánnak a bagdadi udvarba azt a jelentést tette, hogy a nép dühét lehetetlen volt fékezni, hogy általános amnestiát kellett hirdetnie, különben egész tömegek átpártoltak volna Ferdinándhoz. Másokat okolt a medgyesi esetért. Azt híresztelte, hogy Ferdinánd a bűnszerző, pedig épen azokban a napokban folytatott vele békealkudozást. Azt is állította, hogy Ferdinánd egyes gyilkosokat védelmébe vett, a többi között a moldvai vajdát! Ferdinánd tette volna ezt, kit VII. Kelemen pápa, János király közbenjárására, intett, hogy vele együtt működve lépjen fel Szolimán ellen, ha ez Gritti halála miatt Magyarországot újra megtámadná?*
Gévay, i. m. II. k. 1536, 7. l. – Bucholtz, i. m. IV. k. 131. k. – Oláh M. levele Gerendihez, Brüsszel,1535 jan. 30. Mon. Hung. hist. Dipl. I. k. 534. l. – Voyages des Souv. des Pays-Bas, III. k. 549, 551, 554, 556, 557, 558. l. – Magy. tört. tár, III. k. 88. l.
Quellen u. Erörter., IV. k. 427. l. – Gévay, i. m. II. k. 1536, 10. 11. 18. 19. 24. l. – Magy. tört. tár, III. k. 79. 83. 86. l. – Óváry, i. m. II. k. 326. l. – Bucholtz, i. m. IV. k. 141. l.
A szultán, úgy látszik, már kezdettől fogva tisztában volt a helyzettel s János királyt tartotta a vértett okozójának. Arra gondolt, hogy az 1.200,000 arany adót, a melylyel János a portának tartozott, beköveteli, jól tudva, hogy lehetetlent kíván.*
Gévay, i. m. II. k. 1536, 10. 12. 17. 23. 36. 58. 69. 74. l. (Nogarola jelentése Junisz béggel végbement tárgyalásáról.) – Bucholtz, i. m. IV. k. 132–140. l. – Urkundenbuch, 65–69. l. – Huber, i. m. IV. k. 53–57. l.
Később azonban hangulata változott és úgy nyilatkozott, hogy Gritti csak megérdemelt jutalmát vette el s hogy Törökországban kínosabb halált kellett volna elszenvednie. Meglehet, hogy a porta ellen szőtt háborútervei napfényre kerültek. János király vádjait Ferdinánd ellen kezdettől fogva kevés figyelemre méltatta. Lehet, hogy ez Ibrahim befolyására történt, a ki még most is a Habsburgok javára szolgáló politikát látszott folytatni. 1535 januárius havában kelt leveleikben mind a ketten csak azt kívánják a római királytól, hogy a porta képviselőjének gyilkosait a közöttük fennálló baráti viszony értelmében ne vegye pártfogásába, hanem ellenkezőleg büntesse meg. Ferdinánd 1535 márczius 23-ikán és június 3-ikán küldött leveleiben kizárólag Jánost okozta Gritti haláláért. A szultán és a nagyvezér erre elhatározták, hogy az ügyet újabb vizsgálat alá veszik és a porta tolmácsát, Junisz béget bízták meg vele, kit Zárai Jeromos és Schepper megvesztegetéssel úgy is már Ferdinánd részére térítettek volt és a ki – ha az elbeszélés igaz – már a télen Ferdinánd javára működött a szultánnál. Az ő biztosi kiküldetése Magyarországra nagy siker volt a Habsburgok törekvései szempontjából. János király ajánlatát, mely szerint megelégszik a trón birtoklásával halála bekövetkeztéig, most már nem fogadták Bécsben kellő méltánylattal; sokkal nagyobb előnyöket reméltek a portával folytatott közvetetlen tárgyalásokból. Junisz bég János király bűnrészességére csalhatatlan bizonyítékokat hozott napfényre. A király nem tagadhatta, hogy Gritti vagyonának, kincseinek nagy részét magához ragadta. Junisz bég, kit a medgyesi mészárlásból megmenekült Gritti János alaposan informált, durva nyiltsággal támadt a királyra: «Csak ne tagadd, te ölted meg Grittit! Micsoda fejedelem vagy te, mondj le már egyszer az országról, ha már egyszer a királyi méltóságot nem tudod betölteni!»
Ferdinánd a Junisz béggel való közvetetlen érintkezésre hű tanácsosát, Nogarola Lénárt grófot rendelte ki. Junisz bég kezdettől fogva azt a véleményt nyilvánította, hogy a porta hajlandóságot mutat az országot Ferdinándnak átadni. Csak jobban ki kell használni a vizsgálatnak Ferdinándra oly kedvező és Jánosra kedvezőtlen és meggyalázó eredményeit. Nogarola nem fukarkodott az arannyal, hogy a tolmácsot jó hangulatban tartsa. «Reményli, mondá a válásnál, hogy a szultán évről-évre beküldendő tiszteleti ajándék fejében le fogja venni kezét Jánosról». Ugyanabban az időben – 1535-ben, késő őszszel – János király bizonyos föltételek mellett maga is hajlandó volt az országról lemondani. Valóban úgy látszott, mintha Gritti halála keleten az erők nagy változását idézné elő.
Azonban a körülmények gyorsan megváltoztak. A szultán hasznosabbnak ítélte Magyarországon a két-királyos rendszert fentartani; az osztrák politika főtámogatója pedig, Ibrahim basa, hivatalos gyilkosok tőrei alatt vérzett el. Ez alkalommal még egyszer felújult Gritti nevének emlékezete.
A szerencsétlen Magyarországra mindez nagyon kevés jelentőséggel birt. Ezentúl is, hosszú ideig az egymással küzdő hatalmak labdája maradt.
57. Gritti pecsétje.*
Gritti pcsétje (142. l.) Grittinek az országos levéltárban és a Magyar Nemzeti Múzeum levéltárában őrzött eredeti okleveleiről vétetett. A pecsét mezejét Gritti czimere foglalja el, mely vágott pajzs felső mezejében keresztet, az alsó vörös mezőben koronás oroszlánfejet ábrázol. Körirata: LVD(ovicus) · GRITTI · GVBERNATOR · REGNI · HVNGARIAE · Rajzolta Cserna Károly.
