IV. Országos kormányzóság.
IV.
Országos kormányzóság.
Országos kormányzóság.
16. Török martalóczok.*
A török martalóczokat ábrázoló metszet (35. l.) a «Türkischer kayser Ankunfft» czímű, Augsburgban 1543-ban megjelent munkából vétetett.
Ferdinánd sikerei. A szendrői törökök betörése. Rogendorf Buda ellen indul. János király egyénisége. Gritti Magyarországon. Buda védelme. János király hálája. Gritti Magyarország kormányzója. Gritti Antal egri püspök. A hangulat az új kormányzó ellen. Az 1530-iki országgyűlés. Az országgyűlési rendek hűséglevele. Nádasdy kormányzó-helyettesi kinevezése. Nem fogadja el. A király és a kormányzó. A poseni tanácskozás. Fegyverszünet. Gritti elrettentési politikája a Habsburg házzal szemben. Diplomacziai tevékenysége a béke érdekében. Gyanús önzetlensége. A veszedelmes ellenfél. Az Ártándyak sorsa. Gritti másodszor tér vissza Konstantinápolyba.
A HABSBURG ház zavarteljes helyzetéből hatalmasabban mint valaha emelkedett ki. Ausztriában tekintélyes seregeket állítottak fel. Győr, Komárom, Óvár, Eger és Kassa megint Ferdinánd király kezeibe estek; Esztergom, sőt Buda is hasonló sorsnak néztek eléje. A török veszedelem hatalmasan fölrezzentette a német fejedelmeket is: az augsburgi birodalmi gyűléstől azt várták, hogy erős segélyt fog a török ellen megszavazni. A pápa ezek védenczét egyházi átokkal sújtotta. És dél felől, minden hatalmas ellenségén győztesen közeledett a császár diadalteljes fegyvereivel. Mennyire lehangolhatta János királyt, kinek lelke úgy sem mutatkozott erősnek, midőn így magával szemben látta a Habsburg ház egész erejét. Ismét Törökországhoz folyamodott segítségért. A felhívásra Mehemet bég, a szendrői basa, 1530 késő nyarán mintegy 30,000 emberrel Magyarországba tört. János Ausztria és Morvaország keleti részére utasította őket, mint alkalmas pusztítási területekre és tapasztalt vezetőket adott a törökök mellé. S meg kellett érnie, hogy ezek, Thurzó Elek által a Vágnál feltartóztatva, az ő saját országában tombolták ki magukat, a Vág és a főváros közt levő területet tisztára kirabolták és ezerekre menő foglyot ejtettek. A király, mint értesülünk, könnyező szemmel maga volt kénytelen szemlélni a szomorú látványt.* Egy október 6-ikán kelt iratában keserű szavakkal fordult konstantinápolyi képviselőjéhez, Grittihez, legyen gondja rá, hogy a foglyok megszabadúljanak, és Mehemet garázdálkodásának vége szakadjon; inkább semminő szövetségese se legyen, mint ilyen; ha efélék történnek, akkor Ferdinánd király, a mit eddig nem tehetett, könnyen bebizonyíthatja, hogy ő – János király – a kereszténység romlására szövetkezett a törökkel.*
Istvánfi, i. m. 170. l.
Pray, Epistolae procerum I. k. 359 l. – Buchholtz, i. m. IV. k. 65–66. l.
17. Thurzó Elek aláirása.*
Thurzó Elek aláírása (36. l.) 1525 szeptember 9-ikén kelt; a levél eredetije a m. kir. Országos Levéltárban őriztetik.
Mialatt a török így országának egy nagy területét elpusztította, ellenfele megtett minden készületet, hogy döntő támadás által fővárosa birtokába jusson. Ferdinánd 1530 augusztus 2-ikán Augsburgból parancsot adott vezérének, Rogendorf Vilmosnak, hogy Buda ellen induljon. Ez október közepén kezdte meg a hadjáratot. János fejére 1000–10,000 forint jutalom tűzetett ki.* E zűrzavarban gyámoltalanul fordult ide s tova.
Oláh Miklós levele Mihály kölni préposthoz. Augsburg, 1530 nov. 11. Mon. Hung. hist. Dipl. I. k. 105. l.
János személyes dicsvágya érdekeit hazája sorsának föléje helyezte, a nélkül hogy azokat nagyszabású politikával szolgálta vagy legalább is állhatatossággal képviselte volna. Elkerülte a mohácsi csatamezőt, hogy Lajos királyt a veszedelemnek kiszolgáltassa és megjelent azon a szultán szolgájának minőségében. A szerencsétlenségben kislelkű, a szerencsében kisszerű volt, eldöntő cselekedetre nem lehetett rábírni; hiába keressük benne a katonai merészség valami magyaros jellemvonását. Habozónak, határozatlannak látjuk őt, a környezet rábeszélésének könnyen zsákmányul esik és az alacsony kincsvágy vonásai sem hiányzanak jelleméből. Ha el is szeretnénk ismerni, hogy sok minden bajában, ha nem is valami nagysággal, de legalább szívóssággal, makacssággal ragaszkodott ügyéhez, ez az érzés mindjárt eloszlik, ha az eszközöket tekintjük, melyeket inkább rövidlátólag, semmint bátran alkalmazásba venni jónak látott. Engedte, hogy a török kényurak és teremtményeik játékszerül használják. Most is, midőn az ellenfél a fővárost fenyegette, úgy látszik, hogy hajlandóbb volt azt feladni, semmint megtartásáért életét koczkáztatni.* Ekkor félig elhatározott menekülési kisérlete váratlanul ellentállásra, ő maga pedig segítségre talált.
Tranquillus, i. m. 9a l.
Gritti Lajost több havi konstantinápolyi tartózkodása után 1530 szeptemberben mint orator Turci-t sürgősen Magyarországra küldték.* Azzal volt megbízva, hogy Ferdinánd királyt, kinek követei épen útban voltak Konstantinápoly felé, a Magyarországról való lemondásra rábirja. A mennyiben pedig ez nem sikerülne, feladata volt a legközelebbi támadásra kirendelt török sereg részére élelmezési szertárakat állítani.* Hogyan ejthette volna el ezt a jövedelmező üzletet? Október 10-ikén érkezett Budára, de János király utasítására megint elhagyta a várost, látszólag azért, hogy a lengyel és szász közvetítés folytán a két ellenkirály részéről megnyitott egyezkedési tanácskozásokra mint a porta képviselője, Posenbe utazzék, vagy pedig e tárgyalásokról informácziókat szerezzen.* De ekkor Rogendorf 10,000 emberrel és egy kis dunai flottillával már közeledett a Duna mentében. Esztergomot és várát az érsek átadta. Gritti és mások sietve vonultak be Budára, a melynek falai alatt Rogendorf serege október 31-ikén megjelent. Most Gritti lett az ellentállás lelke. A lehangolt királyban előbb bátorságot kellett ébresztenie; fölajánlotta magát, hogy ő maga megvédelmezi a helyet, ha a király nem bátorkodnék maradni. «Budának – írja 1531 január 7-ikén semmiféle körülmények között sem volt szabad a Habsburgok kezébe esnie, mert ha egyszer János királytól elvették, a török pedig, a mint kétségtelen, másodszor is elfoglalja, úgy többé a kereszténység vissza nem nyerhette volna.»* Vajjon a fölidézett veszedelemtől döbbent meg, vagy sejtette, hogy Szapolyai elbukásával az ő politikai szerepének is vége Magyarországon? Föltette magában, hogy, habár elégtelen eszközökkel is, Budát a végsőig fogja védelmezni. Mert abban is igazi velenczei volt ő, hogy kereskedés és váltóüzlet mellett sem felejtette el a hadi mesterséget. A történelmi kutatás nem sok pozitiv vonást leshet el a harczias kalmár jelleméből, de azt, hogy gyáva lett volna, sohasem fogja állíthatni.
Bécsi cs. és k. udv. és állami levéltár 1530 okt. 31. Bagochi Marcian jelentése Bécsbe (Másolat és kivonat). – Szeptember 22-én Nischben van. Óváry, i. m. II. k. 180. sz.
Gritti levele Zsigmond lengyel királyhoz, 1530 deczember 23, Muffat, Quellen und Erörterungen zur bayerischen und deutschen Geschichte, IV. k. 81. l.
Grittinek Kosztka Szaniszló részére adott instructiójában a lengyel királyhoz 1531 január 7. Quellen und Erörterungen, IV. k. 90 és 112. l.
Tranquillus, i. m. 9a l.
)
Pest és Buda a XVI. század derekén (39. l.), olasz metszet, mely a kép aláírása szerint Francesco Collignon sajtója alól került ki. T. 145. jelzet alatt, a Magyar Történelmi Képcsarnokban van.
Buda védelme valóban megérdemelte ezt az eltökélést. Nem csupán azért, mert az ország fővárosa volt. Falai között összpontosul majdnem minden, a mivel János király pártja hatalomban és tekintélyben rendelkezett: mindenekelőtt ott volt ő maga, ki jónak látta a várban megvonulni, továbbá kanczellárja, Verbőczy István, tanácsosa, Pöstyéni Gergely, Czibak Imre nagyváradi püspök, Athinai Simon, úgy látszik, Statilius fehérvári püspök is; a később oly híressé lett Martinuzzi György és még sok más. Nádasdy Tamásnak, ki 1529 szeptember óta Jánosnak félig kényszerűségből párthive lett és másoknak, kik Szigetvár előtt voltak, sikerült az ostromlók által nem teljesen körülzárt városba csellel behatolni; törökök, magyarok összevéve 4000-en lehettek.* Gritti Lajosnak sok bajába került őket csak egyszer is együttes cselekvésre bírni; de nem kimélt semmi áldozatot, fáradságot, hogy a várost megtartsa. A pénzzel nem fukarkodott; hogy a törököket feltüzelje, nem kevesebb mint nyolcz arany forintot fizettetett ki egynek-egynek. A maga életét sem kimélte, éjjel-nappal talpon volt; daczára a zimankós hidegnek a falakon sátorban aludt, az ostromlottakat a kitörések alkalmával személyesen vezérelte; az ellenség egy ostromát olyan nyomatékkal verte vissza, hogy az a rákövetkező nap nem mert újra támadni. Még akkor is mentőeszközt talált, mikor a minden bátorságnál erősebb éhség veszedelemmel fenyegetett; deczember 7-ikén meg kellett kezdeni a lovak és szamarak leölését. Már-már híre járt, hogy Buda elfoglaltatott és János király meg Gritti foglyul estek.* A király – Gritti sürgetésére – kénytelen volt Mehemed béget segítségül hívni. A bég lovas csapatainak megjelenése tényleg sietteté Rogendorf elhatározását, hogy a hideg és betegségek által megtizedelt seregét Esztergomba visszavezesse. Egy utolsó, meghiusult roham után deczember 23-ikán megszüntették az ostromot. Buda János király birtokában maradt.
Ehez és a következőkhez fontos Szerémi Györgynek a Mon. Hung. hist. Script.-ben megjelent emlékirata. Szerémi, mint a király udvari káplánja, az egész ostromot végig élte és így mint forrás legelső sorban jön tekintetbe. Csakhogy latinsága oly gyarló, előadási módja oly zavaros, hogy megfigyeléseinek helyességét joggal kétségbe lehet vonni. Szerémiről lásd: Szádeczky, Szerémi György élete és emlékiratai; Értekezések a történeti tudományok köréből. XV. k. Ime egy példa latinságából: «Gritti cum Turcis et cum Tracianis adversus eos (t. i. az ostromlók ellen) irruit et audacter cum pugnabat adversus eos propter aureos florenos, quae ante projiciebant de manica» (289). – Zermegh, i. m. (401–404). Verancsics, i. m. 33. Magyar Történelmi Tár, II. k., 799. l. – Quellen und Erörterungen, IV. k. 112. l. – Ostermayer, i. m. 18.
Mon. Hung. hist. Dipl. I. k. 113. l.
Érthető, hogy János király igyekezett rendkívüli módon kitüntetni azt a férfiút, ki életének koczkáztatásával megmentette őt és fővárosát. A kitüntetések özöne követte az ostromot. Buda valamennyi polgára megnemesíttetett, mindegyik felszabadult a katonai és egyéb szolgálattételektől és csupán a várost kelle szolgálnia, a mely nehány területet kapott ajándékba. Nádasdy Fogarast kapta, Laski Erdély czímzetes vajdájává neveztetett ki.* A legnagyobb kitüntetés – a mint méltányos volt – Grittit érte. A király deczember 26-ikán országos kormányzóvá nevezte ki, a mihez járúlt a mármarosi főispánság, a megye minden királyi várának és sóbányáinak gazdag jövedelme, a mely hír szerint évenkint 80,000 tallért tett ki.* Azonkívül feljogosította Grittit, hogy czímerében oroszlánfőt viseljen. Gritti 16 éves fia, Antal, Eger választott püspökévé neveztetett ki. Ekként Egernek három püspöke volt: Zalaházi, ki a püspökség Ferdinánd-részi jövedelmét, Gritti Lajos, ki a Szapolyai-rész jövedelmét húzta és Antal. Gritti Lajos ekkor jónak látta fia részére udvarmestert nevezni ki a trevisoi Agostino Museo személyében, ki ágostonrendi szerzetes és egyházjogi tanár volt és a kinek a fiút nemcsak «in grammaticalibus», hanem azokban a dolgokban is oktatni kellett, «miket egy püspöknek tudnia illik».*
Fessler–Klein, i. m. III. k. 444. l.
Pray, Ep. proc. I. k. 367. l. Katona, i. m. XX. k. 699. és köv. ll. – Szerémi szokása szerint összezavarja a dátumokat s 1530 márczius 12-ét említi mint kinevezési napot.
Magyar Történelmi Tár, III. k. 78. 90. ll. Della Valle, i. m. 21. l.
Nem lehet rajta csodálkoznunk, ha a nemzeti érzületet sértette, hogy a törökverő Hunyadi méltósága egy fattyúszármazású idegen kalandorra ruháztatott, kiről általában az volt a nézet, hogy az országot a török kezére akarja játszani. Azt is állítják, hogy Laski Jeromos, azért, hogy az erdélyi vajdává emelkedéséből származott és szélesebb körökben elterjedt ellenszenvet ellensúlyozza, maga kezdeményezte ezt a kinevezést és törekvésében Verbőczy kanczellár támogatta.* Bármint áll is a dolog, az országnagyok tanácsában a terv ellentállásra talált. Ép a legtekintélyesebb férfiak, Nádasdy Tamás, Czibak Imre, Statilius János, Athinai Simon, Várallyay László, a budai prépost, hevesen ellentmondtak.
Zermegh, Historia, 404. l. – Révai Péter, de monarchia et sacra corona regni Hungariae, Schwandtnernél, Scriptores Rerum Hungaricarum, II. k. 721. l. – Simigianus, i. m. 130. l., negyedik jegyzet a XIII. fejezethez.
Mily gyermekes dolog ez, – intették a királyt – az tudva van, hogy kiskorú gyermekek mellé gyámot rendelnek, de hogy felnőtt emberek maguk adassanak maguknak ilyet, mégis különös.* Soha idegen ilyen tisztségre nem emelkedett, mondá Nádasdy, ez a kinevezés ellenkezik a magyar királyság törvényeivel. llyen állás nemcsak méltatlan a királyhoz, hanem veszélyes is rá nézve; ezt sohasem szabad megengedni.* Statilius is keserű szavakban tört ki Szerémi udvari káplán előtt; Czibak Imre, még akkor, a mikor Gritti elhagyta Budát, erős szemrehányásokat tett a királynak, mikép nevezhette ki ezt a pogányt az ország kormányzójának.* János király Verbőczy és Laski tanácsa értelmében döntött. Alighanem fontolóra vette rábeszélésük folytán, hogy csakis ez ügynek Grittire nézve kedvező megoldása által lehet Ibrahim basa és a porta segítségére számítani. Erre aztán állítólag a nevezett országnagyok aláírásukat és pecsétjüket a király által 1530 deczember 30-ikán kiállított decretumtól megtagadták volna, a mely «a mi és országunk kinevezett kormányzóját» felruházza a joggal és hatalommal, hogy bármit, a mi az ország méltóságának és javának megfelel, rendeletek, illetve rendszabályok által életbe léptethessen és igéri, hogy e ténykedésében támogatni fogja.*
Szerémi, i. m. 298. l. – Zermegh, i. m. 404. l.
Bethlen Farkas, Historia de rebus Transsilvanicis (rendesen Zermeghre vezethető vissza) Szeben, 1782–1793, 186. l.
Szerémi, i. m. 298 és 307. l.
Pray, Ep. proc. I. k. 367. l. – Pray, Annales regum Hungariae ab 997–1564, III. k. 240. l. (Az oklevél eredetije nincs meg.) Tekintve, hogy az okmány Nádasdy, Czibak, Statilius és Athinay Simon aláírásával van ellátva, ellentállásukat Grittivel szemben többen mesének nyilvánították. Nem látom át, hogy miért és e dolgokat, úgy a mint Zermegh és Szerémi előadják, igazoltaknak tartom.
Gritti még 1530 októberében megújította a rendeletet, mely az ország rendeit mindenszentek napjára gyűlésbe hívta és meg nem jelenés esetén a javak elkobzásával és a szultán haragjával fenyegetőzött.* De az országgyűlés megtartását Buda ostroma lehetetlenné tette. A rendek csak az 1530. év utolsó napjaiban gyűltek össze Budán. A behívottak némelyike még most is késedelmeskedett. A bányavárosok követeit 1531 január 6-ikán a kormányzónak ujolag föl kellett szólítania, hogy megjelenjenek.* Ezen a napon ötvenhárom országgyűlési követ 1530 deczember 31-iki dátummal ellátott, ünnepélyesen megpecsételt oklevélben megfogadta, hogy Grittinek, a kormányzónak, kincstárnoknak és király tanácsosának mindenben, a mi a király, a szabadság (!) és az ország jólétét czélozza, a lehető legnagyobb buzgalommal segítségére lesz.
Gritti rendelete Zala- és Vasmegyékhez, 1530 okt. 11. Fraknói, Monumenta comitialia regni Hungariae I. k. 257. l.
Archiv für öst. Gesch. XXI. k. 83, 89 (Gritti levele Körmöczbánya, Selmeczbánya, Besztercze- bánya tanácsához és polgáraihoz 1531 január 6). – Körmöczbánya, városi levéltár.
)
Az országgyűlési követek 1530. deczember 31-iki hűséglevele.
(Eredetije a m. kir. országos levéltárban.)*
Az országgyűlési követek 1530 deczember 31-ikén kelt hűséglevelének (43. l.) eredetije a m. kir. Országos Levéltárban őriztetik; hasonmását Divald Károly által készített fénynyomatban adjuk. Az eredeti az Országos Levéltárban Budapesten. Lásd Kovachich, Vestigia comitiorum I. k. 647. l. – Fraknói, Mon. comit. I. k. 251. l.
Olv.:
Nos Joannes Statilius episcopus Albensis Transsiluanie, Emericus Czybak electus Waradiensis, item Joannes Bánffy de Alsólyndwa comes perpetuus comitatus de Weretze, palatinus regni Hungariae ac iudex Comanorum, comes Gregorius Pesthyeny de Marthonos iudex curie regie maiestatis, Hieronymus de Lasko, Stephanus Bathori de Somlyo waywode Transsiluanienses et Siculorum comites, Gaspar de Paska comes comitatus Newgradiensis, Stephanus Drwget de Homonna, Joannes Zerechen de Meztchegnyew comes comitatus Tholnensis, Franciscus de Bachya praepositus Scepusiensis, Simon de Athyna castellanus et provisor curie castri Budensis, Thomas de Nadasd administrator proventuum regie maiestatis, Joannes Doczy de Zeg, Nicolaus Kozka de Zedlecz capitaneus partium regni superiorum, necnon egregii Benedictus de Beken locumtenens personalis presentie regie maestatis, Emericus de Saros prothonotarius iudicis curie regie maiestatis, Albertus Fylpessy prothonotarius personalis presentie regie maiestatis, Nicolaus de Thelegd vicewaywoda Transsiluanensis Michael Iakchy comes comitatus Zolnokmediocris, Michael Kesserew de Gybarth, Stephanus Balynthtyth supremus capitaneus Rascianorum, Nicolaus Thomori de Kewesd comes comitatus Albensis, Petrus Bodo de Mezthegnyew, Joannes de Dombo, Franciscus Somogy de Endred, Petrus Emreffy de Zerdahel, Ladislaus Nagh de Beer, Stephanus Thomori de Chwch, Blasius de Weche capitaneus peditum regie maiestatis, Paulus de Barcha, Michael Somlyay, Mattheus Kassono, Blasius Chery, Michael Kwnyowych, Emericus Pwthnoky, Ioannes Zthary de Maria, Franciscus Dobo de Ruzka, Sigismundus de Rohman, Andreas Ispan de Macha aliique universi et singuli fideles subditi serenissimi domini regis Ioannis, domini nostri gloriosissimi, qui in presenti negotio interfuerunt, memoriae commendamus per presentes litteras nostras, quod nos illustri et magnifico domino Ludouico Gritti, gubernatori regio et regni Hungariae electoque ecclesie Agriensis, summo thesaurario et consiliario regie maiestatis in omnibus, que ad commodum et statum predicti serenissimi domini nostri regis necnon libertatem et conservationem regni pertinerent, pro facultate nostra auxilio esse volumus, atque ad hec nos eidem promittimus, harum nostrarum sigilli nostri munimine manusque nostre subscriptione roboratarum vigore et testimonio litterarum mediante. Datum Bude, sabato proximo ante festum circumcisionis domini, anno eiusdem millesimo quingentesimo tricesimo.
Gritti jónak találta előbb kérdést intézni Konstantinápolyba, hogy a neki adományozott és biztosított méltóságot elfogadhatja-e?* Csak azután érezte magát biztosnak méltóságában. A biztosító okmányt Nádasdy, Czibak, Statilius és Athinai is aláírták. Ennek daczára a boszúálló olasz nem tudta megbocsátani, hogy kineveztetését ellenezték. Gyülöletével üldözte őket.
Della Valle, i. m. 21. l.
Czibaknak később meg kellett halnia és úgy látszik, mintha ugyanezt a sorsot szánta volna Statiliusnak is.* Athinay budai várkapitányságától megfosztatott, mihelyt Grittinek ott szabad keze volt. De Nádasdy Tamást, kire lett volna oka haragudni, mert 1529-ben életét neki köszönhette, meg akarta magának nyerni. Kinevezte – ő és nem a király – mielőtt Budát elhagyta volna, 1531 január 12-ikén az ország alkormányzójává és a maga helyettesévé.* Midőn Nádasdy e kétes értékű kitűntetést, nem minden gőg nélkül, visszautasította, Grittivel való viszonyát végkép elrontotta. Azonban a neki kivetett hálóból eszélyességénél és másünnen jövő intéseknél fogva mindig ki tudott menekülni. Ez a január 12-iki kinevezési okmány különös egy irat! Egész világosan azt tartalmazza, hogy, ha a király vagy bárki más az «officium gubernationis»-ba – a mi csakis a közigazgatást jelentheti, – beleavatkoznék, az alkormányzó ezt azonnal Grittinek jelenteni és hivatalát elhagyni tartozik. Nem tűnik-e fel Gritti kormányzósága ebben a világításban úgy, mint a király ugyanazon időben való lemondása?
Verancsics, 36. l.
Archiv f. öst. Geschichte XXI. k. 83, 89. l. (Gritti Nádasdyhoz 1531 január 12. – Orsz. Levéltár). – Mayláth, Gesch. der Ungarn, III. k. 28. l.
Az október 4-ikén megkezdett egyezkedési tanácskozás Posenben, a melynek megtartására János király a szultán beleegyezését kikérte és megnyerte, csak féleredményre vezetett. Jánosnak kétségtelenül Gritti által formulázott követelésére nézve, hogy országát egész haláláig megtarthassa, mire azután Ferdinándra szálljon, természetesen nem tudtak megegyezni. Azonban a Lengyelország és Szászország részéről tett indítvány, hogy 1530 deczember 13-ikától egy évre a hadakozó felek tényleges birtokállományuk fentartása mellett fegyverszünetet kössenek, időközben pedig a portát birják fegyverszünetre vagy békekötésre, általános helyesléssel találkozott. Ferdinánd 1530 november 25-ikén elfogadta az ajánlatot; de János jónak látta a szultán helybenhagyását kikérni.* Végül 1531 január 23-ikán Laski által három havi fegyverszünetet kötött. Természetesen az eközben megkezdett budai ostrom tovább tartott és a panasz, melyet Gritti azután e miatt, mint a fegyverszünet megtörése miatt emelt, jogosulatlan volt. Mint a lengyel király követe 1531 februárban a császárnak jelentette,* a porta Grittit ép akkor küldte a poseni tanácskozmányokra, a melyeken Ferdinándot mindennemű fenyegetéssel lemondásra kellett volna rábirni; egyidejüleg megtudjuk azt is, Herberstein Zsigmondnak, a poseni osztrák meghatalmazottnak egy Ferdinándhoz intézett iratából, hogy neki – Herbersteinnek – sikerült rábirni Laskit,* hogy Bécsbe utazzék, a ki is e czélból menedéklevelet kér. Laski reméli, hogy Grittit is rábeszélheti, hogy vele együtt Bécsbe jöjjön! Csak a neve ne foglaltassék a menedéklevélbe, hogy «ezt valamikép bűnül ne rójják föl neki». Gritti már bizonynyal akkoriban is azon igyekezett, hogy a Habsburg házhoz vezető minden hidat föl ne égessen és ebben találkozott Laski barátjának nézeteivel. Azonban Magyarországtól minden körülmények között távol akarta tartani. Innen magyarázhatók meg 1530 deczemberben és 1531 ugyancsak deczemberben kelt iratai és jelentései V. Károly császárhoz és Zsigmond lengyel királyhoz,* melyek ijesztő híreket tartalmaznak a törökök óriási hadikészületeiről, hogy már minden ellentállás hasztalan; a szultán négy hadsereget akar megindítani: az elsőt személyesen vezeti Bécs ellen, a második Morvaországot és Sziléziát fogja elpusztítani, a harmadik Csehország ellen fog nyomúlni és a negyediket Olaszországba szállítják, hogy a nápolyi királyságot megtámadja; Német- és Olaszországot tűzzel-vassal pusztítják el. Ő jó keresztény és jót kiván a kereszténységnek és keresztényeknek s keservesen esik neki, ha ebben kétkednek vagy őt teszik felelőssé a török veszedelemért. Ismeri a törökök nézeteit: ezek sohasem fogják eltűrni, hogy a németek Magyarországon uralkodjanak; a Habsburg ház volt az – mondja korának sajátszerű képes kifejezésmódjával – mely az alvó kígyó farkára lépett, úgy hogy most fulánkját mutogatja; a Habsburg-háznak Magyarországról le kell mondania és Ferdinánd királynak át kell engedni ezt az országot ellenfele javára; más megoldás nem képzelhető. Ha egyszer Magyarországban a rendes állapotok helyreállottak, akkor minden, embertől kitelhetőt el fog követni, hogy a keresztény vallás javát előmozdítsa.
Huber, i. m. IV. k. 34. l.
Buchholz, i. m. IV. k. 542 l.
Bécsi állami levéltár. Levél 1530 nov. 9–10-ikéről.
1.) Gritti levele V. Károlyhoz 1530 decz. 23. Lanz, Correspondenz Carls V. 1844 I. k. 411. l. és Mon. Hung. hist. Dipl. I. k. 81–82. l. 2.) Gritti levele Zsigmond lengyel királyhoz, 1530 decz. 27. Quellen u. Erört. IV. k. 36. sz. Gritti Costka Szaniszlónak adott utasitásai a lengyel király részére (17 fő- és 2 pótló-pontban). Quellen u. Erört. IV. k. 88 92. l. – Gritti megbizólevele Minkwitz Miklós részére a bajor herczegekhez. Buda, 1531. jan. 10. Quellen u. Erört. IV. k. 94, 95, 99, 101, 110, 119 l. – Negociations de la France dans le Levant, publiés par Charričre (I624. Collection des documents). I. k. 184. l. – I. Ferencz levele az auxerrei érsekhez, 1531 január 25. Buchholtz, IV. k. 542 l.
)
Nádasdy Tamás kormányzó-helyettesi kinevezése.
(Eredetije a magyar kir. országos levéltárban.)*
Grittinek Nádasdy Tamás kormányzó-helyettesi kinevezését tartalmazó, 1531 január 12-ikén kelt oklevele (44. l.) szintén az Országos Levéltárban őriztetik.
Olv.:
Nos Ludouicus Gritti gubernator regni Hungarie, comes perpetuus terre Maramorusiensis ac summus thesaurarius et consiliarius regie maiestatis etcetera, recognoscimus per presentes litteras nostras, quod nos magnificum Thoma de Nadasd in absentia nostra fecimus et constitutimus in vicegubernatorem nostrum, dando et conferendo eidem plenam atque omnimodam auctoritatem, ut ipse Nadasdy intra adventum nostrum vice et in persona nostra omnia negotia ad gubernationem nostrum pertinentia unacum officio thesaurariatus exercere universosque proventus regni administrare et iuxta necessitatem negotiorum regie maiestatis simul et regni dispensare debeat, et quod universi officiales et prefecti quorumlibet bonorum et officiorum ac proventuum regalium exactores ad praefatum Nadasdy in omnibus attendere, omniaque officia ad libitum suum tenere proventusque huiusdem universos ad manus suas administrare ac eidem rationem dare debeant; hoc tamen non pretermisso, quod si regia maiestas vel aliquis dominorum aut alter quispiam ad huiusdem officium gubernationis vel thesaurariatus et proventuum administrationem sese immiserit vel ipsum in eo quovis pacto turbaverit, extunc ipse Nadasdy aut ad nos Constantinopolim aut alicubi nos reperire poterit, venire, aut ad domum suam se conferre, ibique adventum nostrum exspectare possit et valeat, harum nostrarum vigore testimonio mediante. Datum Bude, 12. mensis Ianuarii, anno domini millesimo quingentesimo tricesimo primo.
Idem Ludovicus Griti
manu propria.
manu propria.
19. Zsigmond lengyel király.
Látni való ebből, hogy úgy beszél, mintha az ország ura volna. Mindezek felől – írja – márcziusig bizonyosságban kell lennie; ha addig a porta nem kap megnyugtató értesülést, akkor a harczi kikerűlhetetlen. A lengyel királyt Kosztka Szaniszló ügynöke által akarta a maga részére hangolni, felszólíttatta Lajos és Vilmos bajor herczegeket Minkwitz Miklós,* lengyel szolgálatban álló szász lovag által, hogy birják rá a Habsburgokat; levélben fordúlt VII. Kelemen pápához, hogy közvetítsen a feleknél; ha közbelépésük nem használna semmit, akkor Károlyt és Ferdinándot éri a felelősség a vérért, a melynek akkor okvetlenűl folynia kell.
Minkwitz a missziót január 31-én Kresdorffer Mártonra ruházta át. Quellen und Erört. IV. k. 99. l.
Lehetetlen ezt a buzgalmat a kereszténység békéjéért komolyan venni. Azt a férfit, kit egy párt már most úgy állított oda, mint Magyarország legrátermettebb urát (seńor), bizonyosan közelebb fekvő okok bírták rá, hogy a Habsburg-ház igényeivel szemben oly állhatatosan állást foglaljon. A mig a viszály az ország birtokáért tartott, mindig eszébe juthatott a szultánnak, hogy fenyegetését megvalósítsa és Magyarországot török szandzsáksággá tegye. De ha Ferdinánd király igényeiről egyszer lemondott, akkor igen kellemes és jövedelmező foglalkozás volt a gyönge király gyámját játszani. És ki tudja, nem akad-e alkalom teljesen véget is vetni az ő uraságának. Hogy már most is teljes tudatában volt hatalmának, annak a többek között újabb, véres bizonyítékát adta. János király az Árthándy testvéreket, Pált és Balázst, Ferdinánd királyhoz való áruló üzelmek gyanújában, 1531 január 9-ikén Budán börtönre vettette. Gritti gyűlölte őket, mint az ellene szövetkezett nemesi társaság híveit. Azért még a hó folyamán, midőn a király alkalmilag vadászaton volt, hajnalban a város elé vezetteté és előzetes ítélethozatal nélkül lefejezteté a két testvért. E tettet nyomon követte a szárnyaló hír, hogy Gritti különösen Árthándy Pál dús vagyonát akarta megkaparítani és hogy Nádasdy Tamás volt, a ki azt megmentette.* Abban a reményben, hogy egyfelől kinyeri a szultán beleegyezését a január 23-ikán Visegrádon Laski és Rogendorf között április 22-éig kötött fegyverszünethez, másfelől, hogy e közben a bajor herczegek és a lengyel király igyekezetét a Habsburgoknál érvényesülni látja, január végén, a mint megbízatása parancsolta, visszatért Konstantinápolyba.* Milyen nagyszerüen sikerült eddig minden terve! A siker kecsegtette, szerencséje elérte a zenitet.
Hatvani, Magyar történelmi okmánytár, I. k. 122. l.
Az iránt, hogy a kivégzés nem 1533-ban (Szerémi 318), hanem 1531-ben (Verancsics 34) történt, lásd Bunyitay munkáját, «A váradi püspökség története», III. k. 197–198. l. – Továbbá Mon. Hung. hist. Dipl. I. k. 333. l. XXV. k. 272. l.
20. Nádasdy Tamás aláirása.*
Nádasdy Tamás aláírása (47. l.) 1543 április 22-iki leveléről vétetett, mely a Soós család levéltárában, a Magyar Nemz. Múzemban őriztetik. Olvasása: I(dem) Th(omas) Nadasdy (e)t c(etera) manu p(ro)p(ri)a.
