III. Az 1529-iki hadjárat.
III.
Az 1529-iki hadjárat.
Az 1529-iki hadjárat.
13. Magyarország, János és I. Ferdinánd czímere.*
A Magyarország, János és I. Ferdinánd czímerét ábrázoló fejléczet (25. l.) a «Magyar Nemzet Története» V. kötete számára rajzolta Cserna Károly.
Szapolyai János visszatérése. A franczia szövetség. Tranquillus Andronicus konstantinápolyi küldetése. Gritti keze a magyar ügyekben. A török hadsereg megindulása. Gritti András intelmei fiához. A mohácsi találkozó. János király visszahelyezése trónjába. Gritti János oldalán. Itélete János felől. A szent korona birtoka. Gritti főkincstárnok és királyi helytartó. Szolimán bécsi kudarcza. Gritti velenczei összeköttetései, leányának férjhezmenetele. Velencze bizalmatlansága. Gritti szolgálatai hazája iránt. A nyugat és kelet közvetítője. Gritti visszatér Konstantinápolyba.
FERDINÁND király sikerei Magyarországon, ha fényeseknek látszottak is, tartósak még sem voltak; a pénzhiány, – a hadjáratot a császár 100,000 kölcsönvett aranynyal indította meg – a hadvezérek hanyagsága, a katonák fegyelmezetlensége megnehezítették a dolgot. Tiszántúl János király egyes hívei még mindig tartották magukat, a Habsburg ház párthívei pedig a lehető legnagyobb mértékben megbízhatatlanok voltak. «Némelyek», írja Bécsbe Zalaházy Tamás egri püspök, «azt akarják, hogy a török adót meg kell fizetni, mások meg azt, hogy János királyt vissza kell hívni. Kevesen beszélnek máskép.»* A «literatus» Athinay Simon, szeptember 25-ikén Sárospataknál János részére kiküzdte az első győzelmet. Most már megjelent ő maga is Magyarországon, «mintegy előtűnve a sötétből»,* s útját Debreczenen és Nagyváradon keresztül Lippának vette, hogy ott a Mehemed bég szendrői basa parancsnoksága alatt eléje küldött török had közelében legyen. Kedvező hirek várták; Francziaországgal a szövetség október 28-ikán végleg megköttetett és a velenczei köztársaság is mellé állott; Ferdinánd követei Konstantinápolyban siralmas kudarczot szenvedtek. Ha Musztafa basa egy 1528 májusában Pietro Zennel közölt értesítésének hitelt akarunk adni – és nincs ok rá, hogy ne tegyük – Szolimán már ebben az esztendőben egy harczkész sereget küldött volna Magyarországba, ha az akkor éppen ott uralkodó drágaság azt meg nem akadályozta volna. Úgy hírlik, egy ló eltartása akkor annyiba került mint máskor húszé.*
Gévay, i. m. I. k. 1528, 46. l.
Tranquillus, i. m. 7a l.
Óváry, i. m. II. k. 99. sz.
Mindazonáltal Szapolyai még mindig nem érezte magát biztosságban; a dalmata Tranquillus Andronicust téli időben a szultánhoz, Ibrahimhoz és Gritti Lajoshoz küldte, kérdezve, hogy bizton számíthat-e következő nyáron a törökök megérkezésére? Csak mikor e sürgetésre kétségtelenül igenlő válasz érkezett, gondolta, hogy örvendezhet.* Tranquillus 1529 márczius 13-ikán megnyugtatólag értesíti Bonzanot, János királynak hasonló gondokkal terhelt velenczei ügynökét, hogy Gritti Lajos a legkiválóbb gonddal és megbízhatósággal munkálkodik a király érdekében.* De egyidejüleg terveiről más hirek is érkeznek. Ama 1529 márczius 10-ikén kelt névtelen levél Ferdinánd királyt arról is tudósítja, hogy Szolimán Grittit Magyarország kormányzójává akarja tenni; az író ugyan maga mondja, hogy ez a hír nem való, de Pomasanich Bernardin testvérének egy levele már jóval korábban, 1528 szeptember 29-ikén, biztosít arról, hogy Ibrahim basa, ki Grittinek 50,000 forinttal adósa, személyesen fáradozott a szultánnál a végből, hogy hitelezője elnyerje a magyar királyi méltóságot, ez pedig ennek fejében 80,000 arany évi adó fizetésére kötelezte magát.* Hogy ebből mennyi igaz, bizonyossággal nem lehet tudni; a kalandor tervei már akkor is gyanúsak és vakmerőek voltak.
Tranquillus, i. m. 7b l.
Bécsi cs. és k. udv. és állami levéltár.
Bécsi cs. és k. udv. és állami levéltár.
Május 10-ikén megindúlt Konstantinápolyból a nagyúr személyes vezérlete alatt a hatalmas hadsereg, mely arra volt hivatva, hogy az ausztriai házzal végezzen. A kinek tekintélye és befolyása volt a portánál, az mind Szolimán kiséretében volt: Ibrahim és Ájász vezérek meg az elhalt Musztafa helyébe lépett Kazim basa. Gritti Lajos sem hiányozhatott. Hiába tanácsolta atyja, hogy a magyar ügyekben lehetőleg vonuljon a háttérbe, a tárgyalásokat folytassa a legnagyobb titokban és azért János királyhoz a leveleket neve elhagyásával csak így jegyezze: «Felséged leghívebb szolgája»; mindenekelőtt pedig ne menjen Magyarországba. A doge rhodusi lovagságot, vagy egy 1000 arany jövedelmet hozó apátságot igért fiának, ha Konstantinápolyban marad; Ludovico résztvétele a vállalatban, úgy vélte atyja, nagy ellenszenvet fog kelteni a keresztény hatalmak közt a respublika iránt.* Azonban ez intelmek hiábavalók voltak. Gritti mint hadi élelmező jelen volt a hadseregben.* «Még május 10-ikén, mondja Szolimán naplója, 30,000 aranyat és 30,000 piasztert kapott a frenki fejedelem fia mint előleget.»* Ily üzletekre különös rátermettsége volt; de ezekkel, úgy mint eddig, most is első rangú politikai műveleteket kötött össze. A tizek tanácsával való levelezés, a köztársaság hűségi biztosítékainak közvetítése a szultánnál elég dolgot adott neki; talán ő volt a Bécs ellen indított hadjárat fő indító ereje, ő hozta létre a török-magyar szövetséget, a Habsburg-ház elleni támadás tervét széles arányokban kitervelve, keresztűlvitte Ibrahim basánál, hogy a Fekete tenger tatárjai a nagyúr parancsát kapják az oroszok megtámadására, hogy így Lengyelországnak az ezek által nyugtalanított erői felszabadúlva, Szapolyai hadaival egyesülhessenek; az ő ösztökélésére szólíttattak fel az Erdélylyel határos szandsákok, hogy e kiválóan habsburg-párti fejedelemségbe betörjenek.*
Gritti András levelei Lajoshoz és Zenhez 1528 márczius 18 és november 24. Óváry, i. m. II. k., 71–72, 119, 120. sz.
Della Valle, i. m. 21. l.
II. Szolimán naplója Konstantinápolytól Bécsig tartó útjáról. 1529. Németül kiadta Behrnauer. Bécs, 1858.
Musztafa basa levele Pietro Zenhez 1528 május 29. Óváry, i. m, II. k., 99. sz.
A törökök hatalmas hadi készületével Ferdinánd csupán a rendektől nagy nehezen kieszközölt nehány ezernyi sereget tudta szembeállítani; még ezeknek a rendes ellátására is hiányzott a pénz; párthívei Magyarországban elvesztették minden bizalmukat; a császár – távol Spanyolországban – a Francziaország és Velencze elleni háborúval volt elfoglalva. Jurisics Miklós, kit ilyen körülmények között a szultán elé küldöttek, nem tudott kihallgatást nyerni. Az ügy a bukás szélén állott.
Ha nem is lehetett Gritti Lajos szándékában, hogy Ausztriát és Magyarországot a fényes porta függelékeivé tegye, de hogy bűnös önzésében a harczias ozmán államot a nyugati kultura romboló elővédei elleni támadásra fölizgatta és vakmerő módon a szellemeket fölszabadította, melyeket újra lebilincselhetni esze ágában sem lehetett, ez a megvezekelhetetlen bűn rajta szárad.
A török sereg nehézkes, természeti események által gátolt menetben haladt előre. János király által kiadott rendeletek fölszólították minden hívét, hogy mindennemű élelmi szerrel ellássák a szövetséges hadsereget.* Augusztus 18-ikán érkezett meg a török had a végzetes mohácsi csatatérre; itt most már megjelent ő maga is, kit az 1526 augusztus 29-iki rémes nap miatt leginkább terhelt a bűnsúly, hogy mint engedelmes hűbéres kezet csókoljon a nagyúrnak. Augusztus 27-ikétől szeptember 3-ikéig Buda körül sereglettek a török csapatok; a néhány százra menő német zsoldos Nádasdy Tamás és Besserer Kristóf vezetése alatt szabad elvonulás fejében megadta magát. Hogy a janicsárok az elvonulók legtöbbjét szeptember 10-ikén lemészárolták, az a török hadakozásban nem volt újdonság. Nádasdy mindenekelőtt Grittinek köszönhette életét, ki őt, mint későbben elbeszélte, három napig sátrában rejtegette; azután meg Brodarics és Statilius püspökök közbelépésének. Elbocsátották, miután igéretét vették, hogy nem fog Ferdinándhoz visszatérni és nem harczol többé János király ellen.* Szapolyai Budán szeptember 14-ikén ünnepélyesen beigtattatott az Árpádok trónjába és pedig nem a szultán, vagy legalább egyik vezére vagy beglerbégje vagy a janicsárok parancsnoka által; Szolimán erre elegendőnek tartotta kirendelni egy magasabb janicsártisztet; a segbanbasit és Gritti Lajost.* A szultán úgy akarta, hogy ez utóbbi Budán maradjon, mint a porta kegyelméből fölemelt király tanácsosa, s vele Hasszán szandsákbég, 3000 török lovas és a dunai török flotilla legénysége.*
Egy ilyen 1529 augusztus 8-ikán kelt rendelet az osztrák belügyminisztérium levéltárában van. Sign. 2. ex 1529.
Ursinus Velius, de bello Pannonico, 105. (Katonánál XX, 478). l. Istvánfi, Historiarum de rebus ungaricis libri XXXIV. Coloniae Agrippinae, 1622, 156. l.
Hammer, Gesch. d. osman. Reiches III. k. 83. l.
Kifejezetten Tranquillusnál, i. m. 8. l. – Brutus, Ungaricarum rerum libri VIII. Monumenta Hungariae historica Scriptores. (XII–XIV. k.) XIII. r. 386. l. – Velius, i. m. 106. l. – Simigianus, Historia rerum Hungaricarum et Transsilvanicarum, 65. l. – Hammer adata, Wiens erste Türkenbelagerung 10. l. ennélfogva hamis. – Ugyanerről szól Zermegh szemtanú, Várallyay Szaniszló budai prépost szolgálatában.
14. Egykorú újságlap az 1529-iki hadjáratról.*
Az 1529-iki hadjáratról (29. l.) és Szolimán 1532-iki hadjáratáról (79. l.) szóló egykorú ujságlapok czímlapjait a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának eredeti példányairól közöljük.
A szultán maga pedig, hogy művét befejezhesse, negyedmillióra menő hadát Bécs falai alá vezette.
Meg kell itt említenünk egy becses tudósítást a tanácsos és patronusának viszonyára vonatkozólag. Tranquillus Andronicus, a ki itt Budán lépett először közelebbi érintkezésbe Grittivel, hogy, a mint látszik, innen kezdve neki mint titkár szolgáljon, kemény szavakat hallott tőle János gyávaságát és hálátlanságát illetőleg: hogy ez semmit sem törődik az ország kormányzásával, tétlenül nézi a dolgok folyását és nem képes magának semmiféle tekintélyt sem szerezni. Ibrahim – mondá az olasz, a kinek minden ravaszsága mellett is néha eljárt a szája – tanácsolta neki, hogy vegye magát körül királyi tekintélylyel és igényekkel s tegyen végre valami érdemes dolgot, hogy az emberek valóságos úrnak lássák országában. «Haragszom rád, – így szólt Grittihez – szépen rászedtél, egekig magasztaltad ezt az embert, mintha senki más csak ő volna képes Magyarországot siralmas helyzetéből kiemelni és a kereszténység tekintélyét ismét helyreállítani.»*
Hammer, Gesch. d. osman. Reiches III. k. 93. l.
Ha van is e panaszban némi jogosultság, egy Mentor még sem szokott így beszélni. Mindazonáltal azt az előnyt, mely Jánost a töröknek pórul járt vállalkozásából érte, tudniillik Szent-István koronájának birtokbavételét, valószinűleg Grittinek köszönhette. A korona már augusztusban a törökök kezébe került; a visszavonulás idején – október 31-ikén – Gritti, Athinay és Perényi Péter elküldték azt János királynak.* A korona megszerzésével és a szultán biztosításával – kitől, a mint kézcsókkal fogadta, kézcsókkal vett búcsút – hogy a jövő évben még nagyobb erővel fog visszatérni, kellett magát vigasztalni János királynak azért, hogy az ország mérföldekre elpusztíttatott, hogy a Budán visszamaradt török katonaság kényuraságot gyakorolt, hogy sértő gyámsága alá került Grittinek, kit a Laski által tett igéretek teljesítéseül mindjárt szeptember 14-ikén kinevezett főkincstárnokává, kamarásává, helytartójává és egri püspökké – már szeptember 17-ikén Gritti e czímekkel írja magát alá* – azt az embert, a kiben sohasem bízhatott és a kit mégis most nélkülözhetett legkevésbbé. Mert ha valaki hasznot húzott az 1529 év eseményeiből, úgy Gritti volt az. Nagyravágyásának és kincsvágyának egyaránt új forrásokat nyitott, sok pénzt keresett hadélelmezési üzletével és búsás jövedelmeket húzott magyar hivatalaiból s a török nagyoknál a legmagasabb kegyben állott. Szolimán, saját bevallása szerint, nem kevesebb mint 2000 aranyat adott neki október 29-ikén ajándékba.* A velenczei követ egy a belgrádi táborban november 11-ikén kelt s a signoriához intézett levelében bámulatának ad kifejezést a tekintély és befolyás fölött, a melynek Gritti örvend; azt írja, hogy várja megérkezését, hogy ezt a befolyást fölhasználhassa.* A követnek jó oka volt erre. A velenczei köztársaság a török vállalat meghiusulása miatt kellemetlen helyzetbe jutott. Egyszerre, valószinűleg egyugyanazon a napon küldték el a sürgönyöket egyfelől Bécsbe és a császárhoz, a melyek áradozó szavakban adtak kifejezést az örömnek, hogy a kereszténységet fenyegető nagy veszély elháríttatott,* másfelől pedig a szultánhoz és nagyvezérhez, melyek ismét a Magyarországon kivívott sikerekhez gratuláltak. A velenczei doge – a mi már kissé sok – annyira megy, hogy egy fiához írt levelében sajnálkozik Bécs első török ostromának meghiusulásán és örül a török hadcsapatok fölállításán Boszniában. Mindenekkel Gritti bizatott meg: magára kellett vállalnia a nehéz feladatot megnyugtatni a török nagyokat a Károly császár és a köztársaság között kötött bolognai békére és ezt megelőző tárgyalásokra nézve és neki kellett e miatt Velenczét kimentenie. Sikerült keresztülvinnie, hogy Ibrahim basa, ki először a velenczei kikötőkre akarta a török hajóhadat küldeni, megelégedett a török tengerészet megerősítésével, a mi Velenczére nézve így is elég aggasztó volt.* Lehet, hogy épen ezért sikerült neki és barátjának, Marco Contarininak, kieszközölniök, hogy leánya, Marietta, egy patriczius család tagjával jegyeztessék el, a mit természetesen a jókora nászhozomány is elősegíthetett. A Cicognák ugyan csupán a chioggiai harczok (1380) után vétettek fel a velenczei nemesség aranykönyvébe, mindazonáltal a törvénytelen leány 1529 nyarán történt eljegyzése Vincenzo Cicognával nagy társadalmi sikert jelentett az apára nézve. A levélből, melyet ebben az ügyben Contarinihez intéz, szinte árad a hiúságteljes öröm.*
Hammer, Gesch. d. osman. Reiches III. k. 93. l.
Lásd Kropf, Gritti egri püspöksége. Erdélyi Múzeum, 1896, 15–21. l.
Hammer, i. m. III. k. 92. l. Szolimán naplója után.
Óváry, i. m. II. k. 152. sz.
Lamansky, i. m. 773–791. l.
Lamansky, i. m. 791. l. – Óváry, i. m. 151, 154, 163, 176. sz. – Paruta, Historia Venetiana. Velencze, 1645. 388–390 l.
1529. szept. 17. Cod. 1933, cl. VII. a velenczei Marcianában. Hogy ez ugyanaz a Marietta-e, kiről az 1534-ik évnél (Magy. Tört. Tár, III. k., 110. l.) szó van, hogy szolgájától, Alvise Foscarinitől fia lett volna, nem tudom.
Egyebekben innen kezdve a viszony a parvenu és szülővárosa közt mindinkább lazább lett. A doge előtt Lodoviconak már a háború előtti magatartása gyanús volt. Februárban megbízta a konstantinápolyi követség második titkárát, hogy kémlelje ki fiának titkait.* Részvétele a háborúban már a föntemlített okoknál fogva sem volt honfiainak szája ízére, valamint az sem, hogy az ausztriai házzal csak nagynehezen kibékített köztársaságot mindenkép szoros szövetségbe akarta hozni a portával. A hivatalos követekkel, Mocenigo Tamással és Zen Péterrel nem jó lábon állott; a szenátus már 1532 deczemberben jónak látta őt meginteni, hogy hűségén ne ejtsen csorbát. Így érthető meg aztán, hogy Alvise Mocenigo nyilt szenátus-ülésben odakiálthatott a dogehez, hogy jobb lett volna, ha ez az ember nem is születik s hogy Daniello de’ Ludovici a szenátusban Lodovico magatartását gyanúsnak és önzőnek tüntette fel. Honfitársai ép úgy nem bíztak benne, mint János királyban.* A köznép őt okozta a keleti kereskedés hanyatlásáért; mert ő az, a kinek kedveért a szultán minden kereskedést Konstantinápoly körül összpontosít. Buda ostroma idején (1530) azt kivánták, bár elfoghatnák és fölnégyelhetnék.* De azért a velenczeiek közbenjárását a hatalmas és rettegett szomszédnál még sem nélkülözhették, melynek jóindulata rájuk nézve olyan fontos volt. Van róla értesülésünk, hogy Gritti minden módon igyekezett a szultánt egy Velenczét fenyegető tengeri háborútól visszatartani.
Óváry, i. m. IV. k. 130, 131. sz.
Alberi, i. m. III. k. I. r. 29, 32. l. Velenczei állami levéltár, Secreto Consiglio Dieci 84/3. k. 59b–60b l. Senato secreti 54. k. 100b–101b l. A velenczei Sz.-Márk könyvtárában. Marino Sanuto Diarii, 54–244b l.
Rodrigo Nińo levele Ferdinándhoz, 1530 decz. 22. Bécsi állami levéltár.
Midőn egy alkalommal a velenczei tengeri proveditore és török kalózhajók közt összeütközésre került a dolog, komolyan rajta volt, hogy a félreértéseket eloszlassa. Midőn 1553-ban a Velenczében uralgó gabonaszükség a doget és a tizek tanácsát arra indította, hogy Konstantinápolyból kérjenek gabonaszállítást, Gritti Ibrahim basánál öt gabonahajó kirendelését eszközölte ki.* A velenczei kereskedőkkel és különösen testvérével, Lőrinczczel, egész élete végeig üzleti összeköttetésekben maradt. Úgy látszik, hogy alkalmilag a velenczei könyvtáraknak is adományokat küldött az általa «kormányzott» Magyarország tudományos kincseiből. A bécsi udvari könyvtár 644. számú kódexe azt az adatot tartalmazza, hogy e művet ő vette ki Mátyás király könyvtárából és ő küldötte Velenczébe.
Velenczei állami levéltár, Secr. Cons. Dieci 84/3. k. 9, 23. sz. Sen. Secr. 55. k. 125, 140a–141b, 142a–143b l. Paruta, i. m. 365, 366, 386. l. – Della Valle, i. m. 34. l.
Gritti Lajos már rég túl volt azon, hogy csupán a porta és Velencze közt játszsza a közvetítő szerepét. Ő a Nyugat és Kelet közvetítőjét látta önmagában, s azt a véleményt táplálta, hogy a porta az ő távollétében épen nem fog az ausztriai ház követeivel tárgyalni.*
Gritti Lajos levele testvéréhez, Györgyhöz. Nischből, 1530. szept. 22. Óváry, i. m., II. k. 180. sz.
Senki sem érezte ezt annyira, mint János király, a ki Grittit Fekete János kiséretében még január első napjaiban a portára rendelte; ez a kiküldetés a szép zenggi és clissai várakba került, a melyek, hogy a kincstárnok jól legyen hangolva,* Gritti tulajdonába mentek át. Elmenetele előtt még egy országgyűlést hívott össze, tűzzel, vassal fenyegetve minden távolmaradót, azután elhagyta Budát, hogy Konstantinápolyba induljon.* János király azt hitte, hogy így kell cselekednie. Aggodalmai által környékezve, hogy királyi koronáját megtarthassa, borzalommal tekintve a Habsburgok nagyban erősödő hatalmára, nem bízva a török becsületességében és mégis mindig rájuk szorulva, kénytelen a neki egyedüli mentséget igérő szövetség fentartásával azt az embert megbízni, kit daczára minden áldozatnak sem hűnek, sem megbízhatónak nem tarthat. Helyzete továbbra is válságos, fenyegetett maradt, félelem és remény közepette.
Óváry, i. m., II. k. 167. sz.
Verancsics (Mon. Hung. hist. Script.). 31. l. – Pray, Epistolae procerum Regni Hung. I, 352. – Kovachich, Suppl. ad vestigia comitiorum Hungariae, III. k. 134. l.
15. János király aláirása.*
János király aláírása (34. l.) V. Károlyhoz 1530 márczius 13-ikán intézett leveléről vétetett, melynek eredetije az osztrák cs. és kir. belügyminiszterium levéltárában őriztetik. Olvasása: Joannes rex Hungariae manu p(ro)p(ria).
