IV.
IV.
Esterházy Pál befejezi tanulmányait Nagyszombatban. Első fegyverténye Fehérvárnál. Átveszi elhalt bátyja jószágait. Mennyegzője.
AZ ESKÜVŐ megtörtént, de nem nyert vele befejezést a rokonszenves mátkapár érdekes regénye. Pál és Orsolya hitvesekké lettek ugyan a fraknói várkápolna chorusán a mondott 1652-ik év október 21-én; de ezentúl is újabb évekig kelle várniok, míg férj és feleség válhatott belőlök.
Esterházy Orsika alig volt még tizenkét esztendős, Pál csak hat évvel idősebb, éppen hogy belépett életének tizennyolczadik évébe. Egybekelésökre tehát már koruknál fogva sem gondoltak most az atyafiak.
Az «úrfi» azonfelül még iskoláit sem fejezte be. Most jutott csak el bölcsészeti tanulmányainak befejező évfolyamához. Pedig nagynevű atyja végrendeletének szellemében «az öregebb tudományokra is akara menni». S ez a végrendelet különösen Palkóra nézve «igen prćcaveálni kívánta, hogy valamíg implete huszonegy esztendős nem lészen, addig Isten éltetvén az oskolát el ne hagyja».
38. FRAKNÓ VÁRA KELETRŐL.
Mire pedig huszonegyedik évébe jut, akkorra a közélet férfiára nézve oly nélkülözhetlen törvénytudományban is teljesen versatussá képezheti magát.
Ennyi és ily nyomós tekintet szólt a mellett, hogy Esterházy Pál gróf hitvesét Fraknón hagyva, eskető prćfectusával újra visszatérjen Nagyszombatban tanuló öcscse, Ferkó mellé.
«Onnét azért mentem megint Szombatba a tanulásra, úgymint phisikára. A hol a vacatiókra, értvén, hogy Ferdinandus tertius fölséges császárunk és királyunk öregbik fiát, negyedik Ferdinandust, római királyságra akarják koronázni, magamban eltökéllettem, hogy oda menjek Ratisbonába, a hol a koronázatnak kölletett lenni.» Ekkép fejezi be emlékjegyzeteit az iskola falai közűl im a nagyvilágba lépő fiatal főúr, kit azok a tekintélyes birtokok, melyek szerencsés házassága révén is szaporították dús atyai örökségét, az ország leghatalmasabb dynastái közé emeltek, s ki e szerint a gyors emelkedés legbiztosabb tényezői fölött már közpályája küszöbén oly bőven rendelkezett.
Külföldi útjában nem annyira előkelő összeköttetéseket, befolyásos ismeretségeket, mint inkább hasznos ismereteket iparkodott szerezni; s hazatérve, friss erővel, újult kedvvel látott jogi és katonai tanulmányaihoz. Amazokra utalta őt főispáni, ezekre pedig, kiváló hajlama mellett, egyszersmind főkapitányi hivatala is.
A részére, főkapitányi kinevezése kapcsán kiállított utasítás,* melynek hű és pontos megtartására magát írásbelileg is köteleznie kellett, nemcsak a hadi bíráskodást ruházta reá a pápai végvárnak kétszáz lovast és kétszázötven gyalogot számláló magyar őrsége felett, hanem feladatává tette egyszersmind az erődben előforduló műszaki munkálatok vezetését, a gyökeresebb javításoknak, új erődítések építésének, valamint a számvitellel megbízott tiszteknek szakszerű ellenőrzését is. Gondja volt tehát reá, hogy e feladatok sikeres megoldása rajta ne múljék. Könyves polczán a «Tripartitum», «Decreták», «Articulusok» «Institutiók», «Lexicon juridicum», «Processus judiciarius», «Praxis criminalis» s egyéb jogtudományi könyvek mellől nem hiányzott a «Stratagema militare», az «Architectura militaris», a «Series militarium Solutiorum», az «Architectura super Praesidiis», a «Theoria et Praxis Artilleriae»;* mindmegannyi bizonyítékai a kir. diplomában is kiemelt előszeretetnek, melylyel Eszterházy Pál a vitézi pálya iránt viseltetett* s azon alapismereteknek, melyeket a katonai tudományok terén, kivált pedig az erődítéstanban, már ifjú éveiben szerzett, s a melyeket utóbb korának legkitünőbb hadvezére, gróf Zrínyi Miklós, annyi megtisztelő megbízással igazolt.
Instructio supremi Capitaneatus prćsidii Papensis C. Paulo Esterházy data, mely a főkapitány fizetéséről is intézkedik: «Pro salario autem dicto Comiti Esterházy in Pápa centum Equitum nomine mensalem, uti vocant, pecuniam sexaginta duos florenos et triginta cruciferos Hungaricales deputamus, et ei prćterea alios menstruos florenos Hungaricales centum; pro uno autem vicecapitaneo vigintiquinque; ad duos vexilliferos, tubicines duos et unum tympanistam, cuivis quatuor florenos constituimus.» Kismartoni hgi főlevéltár. Rep. 2. et 3. Fasc. H. Nro 131.
Catalogus Librorum. U. o. Rep. 8. Fasc. C. Nro. 46.
«Quoniam Nos Spect. ac Magn. Fidelem Nobis dilectum etc., ob diuturna ac fidelia totius ejus familić nobis prćstita servitia, ac singularem ergo rem bellicam propensionem, in supremum Nostrum Capitaneum Papensem constituimus etc.» L. III. Ferdinánd donatióját az i. h.
S ugyancsak ifjú korában nyílt már alkalma a harczmezőn érvényesíthetni, hadtudományi ismeretei mellett, azt a személyes bátorságot is, melynek próbáját gyermekjátékai közben annyiszor adta. A mint akkor kitűnt társai közűl a testedző gyakorlatokban, a tánczban, a lovaglásban: úgy tünt ki most a vitézi mérkőzés mezején mindjárt a legelső ütközet alkalmával, melyben Székesfehérvár alatt alig húsz éves korában részt vőn.
A fraknói fegyvertár maig őrzi ez első katonai szereplésének győzelmi emlékét, abban a szép janicsár-puskában, melynek agyára önérzettel írta fel e jegyzést: «Magam nyertem Fehérvárnál az első harczomon».
Ezen első táborozása közben értesült a vitéz ifjú bátyja özvegyének korai elhúnytáról, ki október 21-én (1654-ben) Rohonczon halt meg.*
SZILÁGYI Sándor: A gróf Esterházyak Családi Naplója. Budapest, 1888. 9. lap. «Tekintetes és nagyságos gróf Batthyány Mária Eleonora asszony, boldog emlékezetű uram bátyám, gróf Esterházy László uram meghagyott özvegye, holt meg Rohonczon, die 21. Octobris, 1654, reggel hét órakor, mikor szinte Fehérvárnál a harczon volnánk Batthyány Ádám urammal, – kit ugyanakkor megütött a gutta, semmit nem tudván, még leánya haláláról.»
39. PECSENYÉD LÁTKÉPE.
Ángya elhúnytával Eszterházy Pálra háromlott vissza a pordányi, kishöflányi, darásfalvi és szentgyörgyi jószág, valamint a kismartoni vár kizárólagos birtoka. Beszállott tehát e «magas kőfalak közé, melyek főpapok és főherczegek, királyok és királyfiak kezéről jutottak az ő vérsége örökébe. A XIV. század végével Kanizsay János érsek birta e várat. Az ő közbenjárására mentettek föl Kismarton polgárai a soproni vámvonalnál azelőtt fizetni szokott harminczad alól. Utóbb ez a vár is a Habsburgok kezére jutott s az 1463-ban Frigyes császár és Corvin Mátyás között létrejött békekötés a fraknói és kaboldi uradalmak birtokával együtt Kismartont is az osztrák ház részére biztosította. De e kötés nem volt tartós, mert Mátyás a nevezett uradalmakon kívűl csakhamar Ausztria nagy részét is elfoglalta. És bár 1477 végén a két uralkodó között új szerződés jött létre, melynek értelmében Mátyás Csehország birtokáért, hadi költségei kárpótlása után, összes foglalásait visszabocsátja vala: tudjuk, hogy ez a béke sem volt tartósabb, s a frigyszegő Frigyes kezéről Bécscsel és Újhelylyel, sőt Stiria egyrészével egyetemben az egész vidék újra Mátyás birtokába jutott, és halálaig birtokában is maradt. Még fiának, Corvin Jánosnak, örökségéhez is hozzátartozott úgy Fraknó, mint Kismarton, de már csak névleg; mert ezeket a kormány elzálogosította az interregnum alatt, s kiváltásukról többé soha sem volt szó.* A XVI. században azután Kismartont is Weyspriach Kristóf bírta ideiglenes joggal. S midőn az ő családja 1570-ben kihalt, a várkastély Ernest főherczeg kezére szállott; kinek kedveért az ausztriai kamara nemcsak megnagyobbította, hanem valóságos rezidencziává alakíttatta. át. Ily alakjában kerűlt zálogjogon Esterházy Miklós, s az ő halála után örökjoggal is Esterházy László birtokába, most pedig az ifjú Esterházy Páléba, ki szülőhelye iránt érzett kegyeleténél fogva elhatározta, hogy itt rakja meg fészkét annak a családi boldogságnak, mely felől az epedés édesbús óráiban, lantjának lágy hangjai mellett, oly régóta ábrándozott:
L. SCHÖNHERR GYULA: Hunyadi Corvin János. Budapest, 1894. 176. 1.
De bízom Istenben, ki az én reményem,
Mely után elmúlik én kedvetlenségem.
Mely után elmúlik én kedvetlenségem.
– – – – – – – – – –
Mellyel meg fog térni tudom én víg kedvem,
A mikor egyhelyben véle fektet engem,
Akkor mondhatom azt, hogy vagyon szerelmem.
A mikor egyhelyben véle fektet engem,
Akkor mondhatom azt, hogy vagyon szerelmem.
Együtt lévén véle, vagyon is víg kedvem
Mert szeretem őtet, ő is szeret engem,
Ölelgetem őtet, s viszont ölel engem,
Kedveskedem néki, s kedveskedik nekem.»
Mert szeretem őtet, ő is szeret engem,
Ölelgetem őtet, s viszont ölel engem,
Kedveskedem néki, s kedveskedik nekem.»
Az ifjú várúr most már minden előkészületet megtett arra nézve, hogy házához méltó fénynyel ünnepelhesse meg azt a rég óhajtott napot, a melyben szíve Orsikájával végre egybe fog kelhetni. Szorgos körűltekintéssel intézkedett, hogy, – mint egykor István bátyja örömünnepén, – az ő násza napjára is együtt legyen mindaz, «a melyek kívántatnak egy kismartoni menyegzői lakodalomhoz».* Hogy legyen «ház vagy palota elegendő, cum omnibus suis requisitis; kárpitok, asztalok, székek etc. Mindenféle gazdák. Szállások mind a várban, mind a városban és a falukon is».
Kismartoni hgi főlevéltár. Rep. 84. Inter Varia lectu digna.
«Gyertyatartók öregek a palotában. Egyébféle gyertyatartók is, a falakra és az asztalokra is.
Vas lámpások és üveg lámpások is.
Viaszgyertyák; fejérek is az asztalokra. Szövétnekek.»
Továbbá, a konyha ezerféle szükségletén kívűl, «borért való átalagok, eszközök, palaczkok etc.»
Azonkívül «ácsok, asztalos, képírók. – Taraczkok, mozsarak; por azokhoz és tüzes szerszám.» Végűl pedig «lajtorják, csáklyák, bőr vödrök és fecskendők az tűz miatt».
Mikor aztán minden irányban megtörténtek az előkészületek: minden irányba szétküldé meghívóit is, 1655 farsangján, februarius 6-án megtartandó nászünnepére.
És bár nem hiányzottak egyesek, kik – azt vélve, hogy az atyátlan-anyátlan Esterházy Orsika birtokaira, ha nem most, talán később, valamelyes igényt formálhatnak, – úgyszólván a legutolsó órában kívántak volna még akadályokat gördíteni a szerelmes pár egybekelése elé: ebbeli törekvésök hajótörést szenvedett, egyrészt «a szentséges pápa dispensatióján, accedálván az Ő Felsége kegyelmes consensusa is»; másrészt «a több öreg atyafiak akaratján»,* a kik megemlékezvén gróf Esterházy Miklós nádornak irántuk tanúsított atyafiságos szeretetéről,* tőlök telhetőleg igyekeztek teljes diadalra juttatni azt a mindnyájok érdekében fekvő családi politikát, melyet a nagy nádor annyi gáncsolódás daczára s oly sok akadály leküzdése árán, már Orsika szüleinek összeházasításával inaugurált.
L. ugyanott. Revocatio interpositć protestationis intuitu matrimonii C. Pauli Esterházy cum Ursula Esterházy etc. Rep. 3. Fasc. A. Nro 15.
Ennek megható kifejezésével találkoztunk a nádornak István fiához intézett instructiójában: «A mi Zólyom dolgát illeti, – – – mely jószágot – nékem nagy szükségemben kölle eladnom, a mikor ujonnan Bethlen Gábor nagy erővel, törökkel, német ellenséggel reánk üt vala, kinek ellene menvén én is derék hadakkal, meg is szégyenedett vala; mely jószágot én – magánossan kérvén meg Ő Felségétől s egy nehány ezer forintot is adván reá, nemcsak partim pénziért s partim atyafiságos szeretetből cedáltam Esterházi Pál uramnak öcsémnek, de inscriptiómban való jussomat is transferáltam ő kegyelmének. – – A beczkói portiót adtam Esterházi Dániel öcsém uramnak – – – Contentátiót teszek mindazonáltal arról is – – noha ebben Öcsémuramat meg ne bántsd, – – látván maga emberségét és feles szép gyermekit.» Kismartoni hgi főlevéltár; i. h.
Esterházy Pál tehát megtartotta nagyfényű lakodalmi ünnepélyét Kismartonban, 1655 februarius 6-án.
A következő napról családi naplójában ezt a bejegyzést találjuk: «Az én szerelmes feleségemmel háltam el, nagyságos gróf Esterházy Orsika asszonyommal, Kismartonban die 7-a Februarii 1655., kin Istennek dícsértessék az ő szent neve, s engedje, hogy jó csendességben élvén, az igaz római hitben is múljunk ki e világból».
S ehhez a fohászhoz fűzte azt a nem kevésbbé benső óhajtást: hogy e házasság által az Esterházyak egész családja új virágzást érve, hálás szívvel éljen örökké, az Isten, a király és a hon szolgálatára.*
V. ö. SZILÁGYI S. i. h. és «Protocolum in quo diversć antiquitates. res memorabiles etc. continentur». Kismartoni hgi főlevéltár. Rep. 85. pag. 67.: «ut per conjugium hocce tota familia Estorasiana reflorescens Deo ćternas retribuat gratiarum actiones, et – – – in servitio Dei, Regij et Patrić vivat et perennet».
