III.
III.
Esterházy Pál házasságra lép unokahugával, Orsolyával.
A VEZEKÉNYI hős, Esterházy László gróf, rövid házassága gyermektelen maradván; öcscsére Pálra szállottak a nagy nádor elsőszülöttjének hagyományos feladatai. Azon egyesség által pedig, mely atyai jóakarója, Pálfy Pál nádor közvetítésével közte és bátyja ifjú özvegye között létrejött, csaknem kizárólag ő reá szállottak László grófnak uradalmai is.
Elvégezvén azért szegény bátyám uram temetését, megalkudtatott Pálfy Pál palatinus uram az ángyommal engem; oda cedálván Kismartony várának felét Kis-Heflánynyal, Szent-Györgygyel, Trausdorfnak (ma Darásfalva) s Pordánynak felével együtt, a többi az én kezem között maradott.* És így általjövénk a Dunán, s a végezés szerint fölosztánk a jószágokat magunk között.
Az ifjú gróf kezén maradott «többi» képezte: az egész fraknói uradalom, úgymint Nagymarton és Széleskút mezővárosok, Fraknó, Rétfalva, Czikles (ma Siklós), Tormásfalu, Félszerfalva, Pecsenyéd, Völgyfalva, Büdöskut, Szárazvám, Nagyhöflain, Darázsfalva fele, Ottava, Stodra, Czemenfalva (ma Zemenye), Draszburgh (ma Darufalva), Károsfalva (ma Somfalu), Mártzfalva, Czikrom (ma Szikra), Hasondorff (ma Hasfalva) Sopronmegyében; Pomogy és Bala (ma Valla) Mosonmegyében; a kismartoni uradalomból pedig a vár fele, Szent-Margit és Fekete-város mezővárosok, a zemenyei részjószág, Czogerstorff (ma Zárány), Sércz, Oszlop, Oka, Fejéregyház Sopronmegyében; a nezsideri részjószág, Apothlon (ma Bánfalva) és Ilmecz Mosonyban. Ugyszintén három rábaközi helység, úgymint: Csorna, Szárföld és Veszkény. (Kismartoni hgi főlevéltár Rep. 7., 8. et 9.) Atyai öröke volt ezen fölül az egész bittsei uradalom, valamint a sempthei uradalom is egészen.
Ezután mentem föl Fraknóba az én szerelmes édes mátkámhoz, Esterházy Orsik kisasszonyhoz, a hol két hetet töltvén, vígan lakoztam, ki igen nagy örömmel is látott engem. Adtam azért az én jegyesemnek egy szép gyémántos násfát, s egy vörös aranyos szoknyát, s egy szép hegyes gyémántos gyűrűt, s holmi aranyos pántlikákat, selyem aranyos strimfliket.
Azonban a pater carmeliták levelét vevém Rómábul, kik azt írták, hogy a dispensatiót megadta a szentséges Pápa;* de egy Olimpia nevű asszony általállott a dologban, kinek ezer tallért kelletett adni, nem lehetvén más mód a dologban; és így jutottak a dispensatióhoz, maga azon Olimpia vivén bé a Pápához a subscriptióra a dispensatiót, kit kezekhez is adott. Kire én azt adtam válaszul, hogy igen jól esett, s azon ne is törődjenek; küldjék ki a dispensatiót. Mellyet már postára is adtak volt; a mint hogy páter Bátori nevű carmelita barát ugyanoda Fraknóba hozta a dispensatiót.»
X. Incze pápa, Pamfili János, született 1574 május 7-én Rómában. Uralkodott 1644 szept. 15-től 1655 január 5-ig. Donna Olympia Maldachini, kiről itt említés tétetik, sógorasszonya volt.
A vérrokonság akadályát tehát e rég tervezett házasságkötés elől jókor elhárították a családnak Rómába küldött kérvényei.
Mikor Esterházy László utolsó hősi útja előtt öcscsétől a magyar Rómában bucsút vett, magával vitte egyszersmind a vígasztaló tudatot, hogy «Roma locuta, causa finita». A pápai dispensatio ugyan nem volt még kezeinél, de hiteles alakban vette hősi útja közben a carmeliták tartományfőnökének, Alexander a Jesu Máriának ez iránt hozzá intézett biztosító jelentését. Ritka lelkiismeretességének fényes bizonyítékát szolgáltatja ez az okirat. Mert kifejezetten tanúsítja, mennyire iparkodott László gróf, mint családfő, megnyugvást szerezni a felől, hogy a pápai szék a valóságnak mindenben megfelelő informátiók alapján hozza meg határozatát a szorgalmazott házassági engedély ügyében. Ebből a jelentésből ismerjük az érveket is, melyeket a küldöttek Rómában az Esterházy Pál gróf részére kért pápai dispensatio kieszközlése végett érvényesíteni iparkodtak. Indokaikat a carmelita tartományfőnök következőleg részletezi:
1. Ha a kért dispensatio megadatik s a tervezett házasság létrejön: az egész Esterházy-család a legszebb békében s egyetértésben fog élni; a dispensatio megtagadása ellenben a legnagyobb egyenetlenségnek és perlekedésnek tárna kaput.
2. Folyamodók a törökkel határos vidékeken laknak, a hol az egyház védelmében gyakori és számos viszontagságot kell tűrniök. Már ennélfogva is méltók tehát, hogy a szentszék részéről e kegygyel jutalmaztassanak.
3. E házasság, ha a kívánt dispensatiót megnyerik, két katholikust fog egyesíteni. S ily módon megszünnék annak a lehetősége, hogy kérelmezők egyike vagy másika eretnekkel lépjen oltár elé. Pedig ez igen gyakori eset Magyarországon, a hol az eretnekség tűrve van.
Végezetre maradt az egész keresztény világ előtt ismert érv: hogy az Esterházyak mindig bőkezűen hozzák meg áldozataikat az egyház előforduló szükségleteire.
Ezt az indokolást küldte Rómába a bécsi -apostoli nuntius cancellárja a Datáriához. «Ez terjesztetett» – írja Alexander a Jesu Maria – «minden csalárdság nélkül» ő szentsége elé. S az ügy – melyet pontos családfával is illustrál – alapos vizsgálat alá vétetvén: ő szentsége a kérelmet kegyelmesen teljesíté.*
Kismartoni hgi főlevéltár. Fasc. A. nro 2. Reg. 3.: «Suć Sanctitati absque ulla fraude reprćsentata, et re bene examinata Sanctitas Sua benigniter petentibus indulsit. – Et quia hćc omnia rogatus ab Illustrissimo Domino Comite Ladislao Esterhasio per me absque ulla fictione vel fraude sollicitata et gesta fuerunt, volui in testimonium veritatis propria manu subscribere et sigillo officii mei munire. Viennć 20. Augusti Anni 1652. Fr. Alexander a Jesu Ma. Provincialis Carmelitarum discalceatorum Germanić. M. P.»
ESTERHÁZY PÁL ÉS NEJE ORSIKA.*
Esterházy Pál és neje Orsolya, Esterházy István és Esterházy Benedek arczképeik Fraknóban lévő eredetiek után rajzolta Cserna Károly.
Az esküvőt e szerint, melynek lehetővé tételén annyi reménynyel s oly meleg szeretettel munkálkodtak a szerelmes mátkapár hozzátartozói, most már semmi sem akadályozta. Orsikáját Pál gróf holtaiglan magáévá tehette.
A fiatal főúr, ki László bátyjának nemcsak jószágaiban, de – III. Ferdinand kegyes intézkedése folytán – 1652 szeptember 13-án pápai főkapitánynyá,* a következő napon pedig Sopronmegye főispánjává neveztetvén,* – méltóságaiban is közvetlen örököse lőn, a lehető legnagyobb csendben készült a frigykötésre. Hű mentora, Szalkovics Ádám, az esztergomi főkáptalan kanonokja, október 17-én fölkereste rákosi nyaralójában a győri egyházmegye főpásztorát, Püsky János kalocsai és bácsi érseket, s eléje terjesztvén a Rómában (apud S. Mariam Majorem sub annulo Piscatoris) 1652 augusztus 13-án kelt pápai dispensatiót,* formaszerinti meghatalmazást kapott tőle, hogy galanthai Esterházy Pál grófot, Fraknó örökös urát, Sopron vármegye főispánját, Ő császári és királyi Felsége pápai végházának főkapitányát és gróf Esterházy Orsolya kisaszszonyt, a tőle, mint megyés püspöktől e részt nyert teljes hatalommal összeadhatja, copulálhatja.*
Collatio Ferdinandi III. super officio supremi Capitaneatus Papensis, pro Comite Paulo Esterházy facta. Kismartoni hgi Főlevéltár: Fasc. H. Nro 130 et NB2. Rep. 2. et 3.
Collatio officii supremi Comitis Comitatus Soproniensis Comiti Paulo Esterházy Facta. U. o. Fasc. C. Nro 46. Rep. 2. et 3.
Dispensatio Sć Sedis in negotio matrimoniali Comitis Pauli Esterházy. Ugyanott Fasc. A. Nro 5. Rep. 2. et 3.
Dispensatio Archi-Episcopi Colocensis respectu copulć C. Pauli Esterházy cum C. Ursula Esterházy. U. o Fasc. A. Nro 6. Rep. 2. et 3.
Szalkovics Ádám tehát úgy távozott a Fertővidék kies püspöki nyaralójából, mint az illetékes ordinariatustól megbízott eskető lelkész. S útját Rákosról egyenesen Fraknónak vette.
Fraknó várában várta őt az ifjú soproni főispán, legbensőbb környezetével. Vele voltak: Olasz Kolosváry István főporkoláb és Kürtösy György, jószáginak prćfectusa.
Oda jött még Esterházy Farkas, ez az áldott lelkű hű rokon, hogy örvendő tanúja lehessen az általa oly gyöngéd kezekkel ápolt szövetség megszentelésének.
Csak ebben a kis környezetben jelent meg a fiatal mátkapár 1652 október 21-én a fraknói várkápolna chorusában, a hol Szalkovics Ádám a fiatal várurat «igaz és törvényes házasságra» összeadta s megeskette az ő szerelmes mátkájával. Miről nyomban az összes tanúk pecsétes aláirásával megerősített eskülevelet állított ki, ebbe is befoglalván az egyházi ténykedése közben elrebegett fohászt, hogy ez a házasság szolgáljon a mindenható Isten nagyobb dicsőségére, a boldogságos Szűz Máriának és minden szenteknek tiszteletére, a katholikus anyaszentegyház javára s a lelkek üdvösségére».*
Testimoniales intuitu Copulationis C. Pauli Esterházy, cum C. Ursula itidem Esterházy. Fasc. A. Nro 7. Rep. 2. et 3. A kismartoni hgi főlevéltárban. V. ö. SZILÁGYI S.: A gróf Esterházyak Családi Naplója 8. lapján a 61. sz. bejegyzést: «Anno 1652. die 21. Octobris délután négy-öt óra közben esküdtem meg az én szerelmes feleségemmel gróf Esterházy Orsik asszonnal Fraknóban, kit Isten sokáig éltessen szent nevének dicséretire, énnekem is örömemre, Innocentius decimus római pápa dispensatiójából. – A copulatio lett a fraknai kápolnában levő chorusban Szalkovics Ádám prćfectus uram s szombati kanonok által, kinek arra való licentiát adott Piski János kalocsai érsek s püspök uram. Voltak jelen azon copulátiókor Esterház Farkas, Olaszkolosvári István, Kürtösi György, Kolarics Péter uraimék, és Fabiankovics inasom.»
