XIX.
XIX.
Bethlen és Esterházy nádor. Ujabb alkudozások Gusztáv Adolffal. A fejedelem új támadásra készűl , de abban hagyja. Strassburg Pál Erdélyben.
Kevéssel a szőnyi béke megkötése után s így jóval szentesítése előtt Esterházy nádor azt a hírt vette, hogy Bethlen elvesztette a porta kegyét, mert nem tartotta meg ígéreteit, melyeket katonai támogatásban való részeltetése esetére tett s mert Moldva meg Havasalföld vajdái azt a panaszt emelték ellene, hogy hajdúságot küldött országukba s adófizetésre kényszeríti őket. Sőt nem csak ezt tette, hanem Sándor vajdát Havasalföldből elkergette s a porta egyideig kénytelen volt némán tűrni a dolgot. Mikor tehát Ferdinánd a Konstantinápolyba készülő Kufstein utasításai tárgyában véleményt kért a nádortól, ez azt tanácsolta, hogy minden áron oda kell működni, hogy a porta bizalmatlansága Bethlen iránt fokozódjék, mi végből közölni kell a törökökkel, hogy a fejedelem időnkint minő ajánlatokat tett a bécsi udvarnak.*
A közös hadügyminiszterium levéltára. A nádor véleménye, milyen utasítást kapjon a konstantinápolyi követ. 1628 mart. 7.
A hírt, hogy Konstantinápolyban Bethlen iránt ellenséges hangulat kapott lábra, nemsokára Szombathelyi is megerősítette. Ez az ember jó sok időt töltött a fejedelem szolgálatában a török fővárosban, de mikor hazájába visszatért, az udvarnak ajálotta fel magát, a mint mondotta azért, mert nem akar olyan fejedelmet szolgálni, a ki állhatatosan a császár megrontásán dolgozik. Fölkereste tehát a nádort s hosszasan elmondotta neki Bethlen áskálódásait.*
Közös hadügyminiszterium levéltára. Princeps Bethlen in porta ottomanica cur jam sit invisus et suspectus. Ugyanott Szombathelyi levele Ferdinándnak. 1628 majus 6.
Az udvari hadi tanács, melyhez a császár Szombathelyi előterjesztéseit véleményezés végett áttette, javaslatait túlságosan kalandosaknak találta s csakugyan azok is voltak. A többek közt azt tanácsolta, lépjen az udvar szövetségre a moldvai és havasalföldi vajdákkal Bethlen ellen. Hogy ezt a porta megtűrje, azt a hadi tanács sem hitte, mely gyanúsnak tartotta azon állítást is, hogy Bethlen annyira gyűlölt egyéniséggé vált volna Konstantinápolyban, mint Szombathelyi hirdette. A hadi tanács általában ellenzett minden olyan lépést, mely akár a fejedelemmel akár a portával is összeütközést idézhetett volna fel vagy a szőnyi béke szentesítését zavarhatta volna.*
A közös hadügyminiszterium levéltára. A hadi tanács véleménye Szombathelyi javaslatairól.
Bécsben tehát hidegvérrel mérlegelték Szombathelyi terveit s nem követték csábításait. Nem így cselekedett a nádor, ki mint heves, szenvedélyes ember annyira a Bethlen iránt való gyűlölség hatása alatt állt, hogy a legképtelenebb állításokat is készpénznek vette, mihelyt azt hitte rólok, hogy árthatnak a fejedelemnek, kit ép oly veszedelmesnek tartott mint a törököt s kiről váltig hirdette, hogy békebiztosításait sohasem tartotta meg s minden alkalmat felhasznál újabb támadásokra. Mintha az udvar Bethlen irányában nem ép oly kétszínűen, néha hitszegően járt volna el, még pedig sokszor csakis a nádor sürgetésére!
Esterházy azon meggyőződésben élt, hogy tartós békét csak Bethlen letétele esetén remélhetni, ha ugyan az új fejedelem a keresztényekkel, nem pedig a törökökkel fog rokonszenvezni. Szombathelyi közleményei sokkal inkább hízelegtek dicsvágyának, – mely titkon ugyan, de nagy erővel élt benne s már számba vette azon lehetőséget is, hogy magának szerezheti meg az erdélyi fejedelmi méltóságot, – semhogy e gyanus egyén további szolgálatairól lemondott volna. Konstantinápolyba küldötte, hogy a képzelt viszályt a porta és Bethlen közt szítsa és fokozza s tudassa a nagyvezérrel, hogy a fejedelem ismételve ajálkozott a császárnak Törökország megtámadására. És pedig először akkor tette ezt, mikor II. Ozmán szultánt megölték, azután az utolsó háború alkalmával, midőn késznek nyilatkozott török segélyhadait megsemmisíteni, ha a császár örök időkre szövetséget köt vele Törökország ellen s ha az összes hódításokat neki engedi át. Sőt a fejedelem a legutóbbi békealkudozások közben is szövetséget ajánlott a nádornak, biztosítván őt, hogy három év alatt kiűzi Magyarországból a törököt. Végűl a nádor az írásbeli utasításban,* melyet Szombathelyinek adott, megjegyzé, hogy Bethlen utódjára nézve a bécsi udvar és a szultán közt előleges megegyezést kell létesíteni s Kornis Zsigmondot és Szilvásy Boldizsárt említé olyan jelöltekűl, kiket Ferdinánd elfogadni hajlandó.
Kismartoni levéltár. A nádor titkos utasítása a saját konstantinápolyi követe számára. Hogy ez Szombathelyi volt, kitűnik PRAY II. 174.
Hogyan teljesítette megbízását Szombathelyi, nem tudjuk. Roe és Giustinian jelentései kétségtelenné teszik, hogy 1627 tavaszán Konstantinápolyban megnehezteltek Bethlenre, mert Sachin-Giraj tatár khámmal, kit a szultán ellenségének tartottak, érintkezésbe lépett. A keresztény követek áskálódásai nagyban élesztették a porta haragját, kik nem bocsátották meg Bethlennek, hogy békét kötött Ferdinánddal s elvált a tehetetlen hágai szövetségtől. Mihelyt a fejedelem a törökök ezen hangulatáról tudomást nyert, minthogy a császár nagy sikerei Németországban különben is gondot okoztak neki, Toldalaghyt küldötte be a portára azon megbízással, hogy minden fölmerült kellemetlenséget eloszlasson s a legnyomatékosabban biztosítsa a törököket a fejedelem törhetetlen hűségéről és ragaszkodásáról. Hogy a konstantinápolyi kormányköröket kiengesztelje s bizalmukat visszaszerezze, állandó követéhez levelet intézett, melyben elmondotta, minő rendkívüli módon megszaporodtak Ferdinánd hadai Németországban, hogy Spanyolország s a kath. liga kezet fogott a császárral s így seregök együttvéve 150.000 főre megy, melynek egy része Marradas és gróf Mansfeld Farkas vezetése alatt készen áll török területre törni.
49. THOLDALAGHY MIHÁLY ALÁIRÁSA.
50. BETHLEN PÉTER ALÁIRÁSA.
Ez adatokat nem koholta, hanem külföldön járó ifjú unokaöcscse, gróf Bethlen Péter kísérőitől hallotta s a jövő bizonytalanságaival szemben a törökhöz való szoros csatlakozással igyekezett érdekeit biztosítani. Kijelentette tehát említett levelében, hogy minden intézkedést megtesz az ellenség betörésének meghiúsítására, de másrészt várja Murteza csatlakozását is s azt óhajtja, hogy a szultán a fenyegető veszélyekről tájékozva legyen. Üzenetének volt is foganatja. A törökök minden ellenséges gondolattal felhagytak irányában, míg az angol és a németalföldi követben újra föléledt a remény, hogy Bethlen ismét megtámadja a császárt. különösen Roe tanusított megint jobb indulatot a fejedelem iránt s kedvezőbben nyilatkozott róla. Toldalaghy egyébiránt azt is mondotta a két követnek, hogy ura nem áll el a hágai szövetségtől, hanem nyomban fegyvert ragad, mihelyt kedvező alkalom kinálkozik.
Erre Roe ismételte azon biztosítást, hogy, ha Bethlen táborba száll, az ígért pénzsegély el nem marad. Egyelőre mindent elkövetett, hogy a török kormányférfiakat a fejedelem javára hangolja.
Ez igyekezetek nem is maradtak meddők. Az összes magyarországi basák és bégek parancsot kaptak, hogy csapataikat készenlétben tartsák.* Maga a kaimakám értésítette Bethlent, hogy 12.000 jancsárt fognak Budára küldeni, s hogy a többi basák és bégek haderejét is tetemesen szaporítják, ha Ferdinánd támadást intéz.* Mindez ugyanazon időben történt, mikor Kufstein a szultánhoz, Redseb pedig a császárhoz küldetett a szőnyi béke szentesítését átnyújtani. Bethlennek teljesen sikerűlt tehát Konstantinápolyban eloszlatni a bizalmatlanságot, a melyre a nádor oly nagyokat épített. A porta e hangulatváltozása annál fontosabb volt, mert a fejedelem csakugyan magas röptű tervekkel foglalkozott. Negyed ízben meg akarta támadni Ferdinándot s ez úttal nem csupán a törökök, hanem a svédek segítségét is fel akarta használni, sőt a küzdelmet Lengyelországra is kiterjeszteni.
ÓVÁRY 735–7, – ROE 813–15.
ROE: A kajmakám levele Bethlennek 1628 jul. 24.
Gusztáv Adolf svéd király igyekezetei,* hogy Bethlent a lengyelek ellen való háború eszméjének megnyerje, 1626-ban nem vezettek eredményre, mert akkor a fejedelem nem halaszthatta tovább a Ferdinánd elleni támadást.
Ez igyekezetekről bő tájékozást nyújtanak SZILÁGYI Sándor különböző kiadványai. Bethlen is küldött akkor követséget a svéd királyhoz. Csakhogy a lengyelek elfogták a követeket s kezökbe kerítették irományaikat.
51. III. ZSIGMOND LENGYEL KIRÁLY,
Az 1626 és 1627-iki hadjáratok mindazon által a svédekre igen kedvező folyamot vettek. 1626-ban Mévánál verték meg a lengyeleket; a következő évben pedig a Dirschaunál ismételve vívott ütközetben kerekedtek felűl. A további előnyomulás lengyel földön azonban csak úgy volt lehetséges, ha Gusztáv Adolf megfelelő számú könnyű lovassággal rendelkezik s ez okból egyik bizalmas emberét és tanácsosát, Strassburg Pált, ki már előbb is járt Erdélyben, Bethlenhez indította, hogy nehány ezer huszár segélyűl küldését eszközölje ki tőle. Oxenstierna kanczellár felhasználta ez alkalmat, hogy egészen más irányú ajálatot is tegyen. Azon időben Svédország és Erdély termelte az Európában fogyasztott réznek legnagyobb részét s ha a két ország egymással megegyezett, kényök-kedvök szerint szabhatták meg a réz árát.
Még mielőtt Strassburg Bethlennel találkozott, ez utóbbi sereget szerelt föl, melyet 10,000 emberre becsültek s mely az erdélyi nemesi fölkeléssel s a csatlakozó hajdúkkal napról-napra szaporodott. A fejedelem 1628 julius havában a Tisza balpartján, valami tizenkét mérföldnyire Kassától, ütött tábort s szándékait lehetőleg titokban tartotta. Mindenféle mende-monda keringett terveiről; némelyek azt hitték, hogy a lengyelek, mások meg azt, hogy Ferdinánd ellen készül. Bethlen már-már bizonyosra vette Murteza támogatását s épen meg akarta indítani a háborút, midőn Erdélyből rossz híreket vett.* Jelentették neki, hogy ellenségei, főleg a katholikusok, gyanús dolgokban törik a fejöket s új támadását minden áron meg akarják akadályozni. Megtudta egyszersmind, hogy a zaporogi kozákok, a moldvai palatinus, sőt eddigi szövetségese Sachin-Giraj is betörést terveznek Erdélybe s távollétét az ország kifosztására készülnek felhasználni. E komor kilátásokhoz járult egészségének kedvezőtlen állapota, minek következtében a háborút Ferdinánd ellen el kellett halasztania.
SZILÁGYI S. id. m. Oxenstierna levele Betlennek 1628 jul. 28.
Haza felé indúlt s útközben Bátorban előde, Báthory Gábor fejedelem, meggyilkolásának tizenötödik évfordulóján a legnagyobb katonai pompa kifejtésével nagyszerű gyászünnepélyt tartott. Onnan folytatta útját Erdélybe s Kolozsvárt találkozott Strassburggal, ki elkísérte az oláh határig, miközben ép oly beható, mint érdekes tárgyalásokat folytatott vele, melyekben Bethlen előadta nézeteit a helyzetről. Meggyőződése szerint Németország szabadsága veszve van, mert sem Anglia sem Francziaország nem akar belviszályai és rossz tanácsadók folytán megvédéséhez járulni, Velencze és Németalföld pedig a maga hasznát lesi, Dániát viszont nem kíséri törekvéseiben siker. Gusztáv Adolf – mondá Bethlen – a szabadulás egyetlen reményhorgonya. Erről az uralkodóról Bethlen a legteljesebb magasztalással szólt s panaszkodva említé, hogy Németországban és másutt oly kevéssé veszik számba Erdély és az ő jelentőségét, noha ő volt az, ki vereséget vereségre mért a császári hadseregre. Elbeszélte továbbá, hogy azon fáradozik, hogy a törököt új támadásra ösztönözze; de ha ez a császár és a szultán közt épen mostanában kötött béke miatt nem sikerűl, a portát Lengyelország ellen fogja felbujtani. Jelenté egyszersmind, hogy a moszkvai czárban szövetségese van, kinek követei Konstantinápolyban a portát szintén az említett irányban akarják befolyásolni.
52. KOLOZSVÁR, MAGYAR KAPU.
A társalgást később, mikor a fejedelem Gyula-Fehérvárra visszatért, folytatták. A beszélgetés különösen Stralsund sorsa körűl forgott, melyről ellenmondó hírek jutottak Erdélybe. De a külföldi útjáról épen akkor hazaérkező ifjú Bethlen Péter hiteles jelentést hozott, mely kedvezőtlenűl hangzott a császáriakra. Strassburg be igyekezett bizonyítani, mennyire közös érdekökben állana, hogy Gusztáv Adolf mindenek előtt Lengyelországgal végezhessen, mielőtt más feladatot tűz maga elé. Ezúttal meg is nyerte a fejedelem hozzájárulását, ki addig helytelenítette volt ezt a háborút, mert a svéd királyt azon eszmének akarta megnyerni, hogy közvetlenűl Ferdinándot támadja meg. Bethlen meghagyta Toldalaghynak, hogy ne csak a törököket izgassa Lengyelország megtámadására, hanem Cyrill konstantinápolyi patriárkha segítségét is megnyerje, s általában az összes szomszédos országok közös támadását zudítsa a lengyelekre. Radziwil herczeget szintén meg akarta nyerni Gusztáv Adolf javára, Cyrill patriárkha segélyével a kozákokat el akarta vonni Lengyelországtól s pénzszomjukat a lengyel kolostorok kincseire való utalással vélte fölkelthetni. Nézete szerint Gusztáv Adolfra nem létezett fenköltebb és kivihetőbb feladat, mint az, hogy uralmát a Keleti tengertől a Fekete tengerig terjessze ki. Lengyelország ereje csekély; őt – mondá a fejedelem – egy kiváló szellemű és nevű franczia, Rousel Jakab, ki több esztendeig élt amaz országban s a viszonyait alaposan megismerte, behatóan tájékoztatta az ottani helyzetről. Rouseltől egyszersmind megtudta, milyen könnyen más fejedelemre lehetne ez ország koronáját átruházni.*
SZILÁGYI Sándor id. m. Strassburg két jelentése Bethlennél való követségéről.
53. HIDKAPU.
Mikor Bethlen ilyképen a lengyel korona megszerzésének könnyű voltára irányozta Gusztáv Adolf figyelmét, tulajdonképen inkább magára gondolt. Magának tűzte ki czélul e korona megszerzését s hozzá a porta beleegyezését igyekezett kieszközölni. E czélra egy franczia hugenottát használt, a ki felkereste s bizalmát megnyerte. Minthogy újra birta a török miniszterek jóindulatát s a keresztény követek is megint az ő pártját fogták, a szultán teljesíté kívánságait s a tatárok új khámjának, Dsanibek-Girajnak, meghagyta, hogy akár támad akár megtámadtatik az erdélyi fejedelem, a lehető legnagyobb sereggel siessen segélyére. A moszkvai czár Svédországgal és Bethlennel karöltve, szintén rá akart törni Lengyelországra, miért is követét Konstantinápolyban a legelőzékenyebben fogadták.
A portánál mindazonáltal kételyeket tápláltak arra nézve, képes-e terveit Bethlen valósítani? Azt beszélték róla, hogy súlyosan beteg. Ennek folytán az a követ, ki a szultán kedvező válaszát Erdélybe megvitte, megbízatott, hogy egészségi állapotáról pontos tájékozást szerezzen.*
ÓVÁRY 764–74. – Müncheni állami levéltár. Hága jelentése pfalzi Frigyesnek 1629 febr. 27. és aug. 28. – Gyulafehérvári káptalani levéltár. Donát János Bethlennek 1629 jul. 28.
