XX.
XX.
Bethlen betegeskedése. A nádor Kéryt küldi hozzá. Az udvar titkos egyezségre lép Katalin fejedelemasszonynyal.
Esterházy Miklós nádor még áprilisban hírt kapott Bethlen fejedelem súlyos megbetegedéséről. Hogy közelebbi értesítést nyerjen, ő is egyik bizalmas emberét, Kéryt, küldötte Erdélybe, ki 1629 ápril vége felé ért Fehérvárra, de nem találta ott Bethlent, mert időközben egy közeli fürdőbe ment. Kéry utána indúlt s a fejedelem őt ottan valamint Fehérvárt; hová május 6-kán tért vissza, ismételve és órákig tartó kihallgatáson fogadta. Mások jelentéseiből és saját észleleteiből Kéry azt a meggyőződést merítette, hogy a kőbajban és nagyfokú vízi betegségben szenvedő fejedelem napjai megszámlálvák. Sőt ismételt ájulási rohamai olykor-olykor azt az aggodalmat keltették, hogy ütött utolsó órája. A fejedelem azonban mégis mindig összeszedte magát s szakadatlanúl dolgozott. Hosszadalmasan tárgyalta azon ügyeket Kéryvel, melyeket a nádor ez utóbbira bízott; gyakran kifejezte ragaszkodását Ferdinánd iránt s azt mondá, hogy a pozsonyi béke megkötése óta nem áll érintkezésben a császár ellenségeivel; ámbár nagy pénzbeli ígéreteket tettek neki, ha hozzájok csatlakozik.
Kevéssel ezután Bethlen egyik bizalmas hívét küldötte Bécsbe, hogy ott ismételje e nyilatkozatokat s a követséget, mely a svéd királytól épen akkor tájban érkezett hozzá, ártatlan színben tüntesse föl.* Noha a betegség nagyon megnehezíté neki a lélegzést, noha enni alig bírt s bort nem ihatott, még egyre a lengyel trón megszerzése foglalkoztatta s Kéryhez is kérdést intéztetett, hogyan fogadná ebbeli törekvéseit a császári udvar?*
PRAY id. m: Kéry a nádornak 1629 maj. 27. – SZILÁGYI S. id. m. Nicodemi Oxenstiernának 1629 febr. 14.
SZILÁGYI Sándor: Tört. Tár. 1887. 32. oldal.
Fehérvárott való tartózkodása közben Kéry Erdély pártviszonyairól is kellő tájékozást igyekezett szerezni. Azt állította, hogy az ország rendei rá untak Bethlenre s örökös hadi terveire, hogy halálát óhajtják s a nádort szeretnék fejedelmökűl. Meggyőződése szerint a rendek ez idő szerint két pártra oszlanak. A többség Katalin fejedelemnéhez csatlakozik, a kisebbség a fejedelem testvére, idősb Bethlen István mellett van, ki mint kormányzó jó ideig vezette az ügyeket. Ez állásban Katalin párthívei a fejedelem halála esetén nem akarják tovább tűrni s Kéry jelezte, hogy annak idején Ferdinándhoz fognak segélyért fordulni. Ily módon fölmerült a remény, hogy Ferdinánd ismét döntő szerepre tehet szert Erdélyben s az ő befolyása lép a töröknek helyére.
BETHLEN GÁBOR ARCKÉPE.
Egykoru metszet után.
De nem csupán ennyi látszott lehetségesnek. Katalin fejedelemasszony több közvetítője útján Kérynek jelezte, hogy egyáltalán nem fektet rá súlyt, hogy Erdély trónját megtartsa; szívesen lemond majdan az országról, ha a király megoltalmazza őt magánjószágaiban. E czélból a fejedelemasszony hívei azt tanácsolták, hogy Ferdinánd nyomban Bethlen halála után sereget küldjön Kassára, kerítse hatalmába a hét vármegyét, mely a szerződések szerint úgyis visszaszáll reá s szükség esetén nyomuljon be Erdélybe.
Mikor Kéry hazatért, a nádor egy másik követet küldött Erdélybe, ki Bethlennel, noha baja folyton fokozódott, szintén ismételve értekezett s a svéd követségről közelebbi tájékozást szerzett. Ez úttal maga a fejedelem beszélte el, hogy a svéd király Lengyelország ellen való közös támadásra szólította; de – mondá – e felhívást elutasította. A nádor embere azonban megtudta, hogy ez csak föltételesen történt s Bethlen megígérte a svéd királynak a segélyt, mihelyt betegségéből fölépül.*
SZILÁGYI Sándor: Tört. Tár. 1887. 35. és 45. oldal.
Kéry jelentései Bécsben rengeteg feltünést keltettek. Hogy Erdély, mely majdnem mindig a császár ellenségeinek pártján állt, immár barátságos viszonyba léphet vele; hogy a fejedelemasszony akarja a dolgot megindítani s a trónról lemondani hajlandó, – minderre sokkal kevésbbé voltak elkészülve, semhogy teljes hitelre találhatott volna. Egyelőre Ferdinánd megelégedett azzal, hogy kérdést intézett az esztergomi érsekhez, a nádorhoz és a kanczellárhoz, mit kelljen tenni Bethlen halála esetén? Az érseknek az volt a nézete, hogy erőszakos eszközökhöz folyamodni nem szabad, hanem békés úton kell a hét vármegye visszacsatolását előkészíteni, mert ha a király hatalmába akarja ejteni Erdélyt, úgy legyen készen a háborúra Törökországgal; ehhez azonban a magyar haderő elégtelen s német hadat kell készen tartani.* A kanczellár és a nádor véleményei* sem abból indúltak ki, hogy Erdélyt közvetlen birtokba kell venni, s ez okból nem is hozták javaslatba egy német hadsereg készen tartását. De mindketten azt remélték, hogy Erdély majd maga csatlakozik a királyhoz, mert arról értesültek, hogy Katalin fejedelemasszony öröklött vallásában megingott s mindenesetre a kath. hitre akar térni.
Bécsi állami levéltár. Pázmány a királynak. 1629 aug. 14.
Mindkét vélemény a kismartoni levéltárban.
Katalin és férje közt sohasem foroghatott fenn benső öszhang és egyetértés, mert a nyelvi nehézségek meggátoltak minden eszmecserét s így férj és feleség lelkileg nem is közeledett egymáshoz. Ehhez járult az a körülmény, hogy Bethlen egészsége második házasságra léptekor már meg volt rendítve s nejének főleg betegápolói szolgálatokat kellett volna végeznie, ha könyelmű természete más irányba nem terelte volna. Katalin azonban e helyett olyan emberek befolyása alá került, kik férjével és a közérdekkel nem sokat gondoltak. Különösen egy morva száműzött, Zerotin Ditrik, volt az, kivel sokat szeretett érintkezni, állítólag mert anyanyelvén beszélhetett vele,* s ki mulattató társalgásával rég megnyerte kegyeit.
A vélemény erről azt mondja, hogy Katalin nyiltan kijelentette, hogy a császárhoz csatlakozik és kath. hitre tér. Ezt Rátkay is, Szunyogh is jelentette. Is (Szunyogh) de dispositione principissae id ipsum serio et affirmate confirmat additque d Zerotinum a Mezeric in Transylvania exulantem magnum adferre ad hanc principissae dispositionem fovendam, utpote cum quo ab linguae et nationis communionem crebrius conversatur principissa.
Zerotin azonban nem elégedett meg a házi barát és kegyencz szerepével, hanem sokkal messzebb menő czélokat követett. Protestáns vallását, melyben született, meggyőződésből vagy számításból – ezzel kegyelmet s hazájába való büntetlen visszatérést lehetett akkor a császártól szerezni – elhagyván, a kitértek közmondásos buzgalmával igyekezett Katalin fejedelemasszonyt is megnyerni a kath. egyháznak. Sikerrel dolgozott úgy, hogy az udvari személyzet észrevette, hogy Katalin vallásos meggyőződéseiben nagy változás állott be. Egyik komornája hallotta, hogy az angyali üdvözletet elimádkozta s sietett a dolgot a fejedelemnek elárulni.
Házi orvosa; Schulz-Scultetus, is észrevette Katalin véleményváltozását s jelezte Bethlennek, kinek azonban minde dolgok csak akkor jutottak füléhez, midőn betegsége már nagyon megtörte s nem volt többé képes a saját akaratát érvényre emelni. Megelégedett azzal, hogy gyöngéden megdorgálta nejét, ki szentűl megígérte,` hogy sohasem tér át a kath. hitre s a fejedelem testvére, a kormányzó kezébe írásbeli nyilatkozatot tett le, melyben lemond a fejedelemségről, ha a Kálvin vallását elhagyná. Ez annyira megnyugtatta a beteget, hogy a halála esetére neje érdekében régebben tett intézkedéseket utólag sem módosította.* Pedig ez intézkedések sokfélék és igen nagy jelentőségűek voltak. Katalinra hagyta a fejedelmi méltóságot, minthogy az ország rendei még 1626 junius 12-én az ő ösztönzésére utódjává választották, mely választást a szultán annak idején már szentesítette.* Ezen kívül számos nagy urodalmat, készpénzben 50.000 aranyat, 50.000 tallért és 50.000 frtot és más roppant értékű drágaságot hagyományozott neki.*
SZILÁGYI Sándor: A Collectio Camerarianaból 253. oldal és Tört. Tár. 1887. 47. oldal.
Müncheni állami levéltár. Jelentés a fejedelemasszony beigtatásáról 1627 mart. 9-én. A diploma mart. 8-án kelt. – További részletek ROEnál és ÓVÁRYnál, de főleg SZILÁGYI Sándor: Bethlen politikai levelei.
RADVÁNSZKY Béla: Bethlen Gábor udvartartása. – KONCZ József: Bethlen Gábor végrendelete.
Sőt Bethlen a hét vármegyét is biztosítani akarta nejének, noha a békeszerződésekben meg volt állapítva, hogy halálával e vármegyék a magyar királyra szálljanak vissza, mire e vármegyék rendei esküt is tettek.* A fejedelem azonban azon eszmétől vezetve, hogy szerzeményei állandóan együtt maradjanak s gyarapítsák Erdély hatalmát, az erdélyi és a hét vármegyebeli rendeket Nagy-Váradra akarta összehívni, hogy magok kijelentsék s írásbeli kötelezettséget vállaljanak, hogy Erdély és a hét vármegye elválaszthatatlanúl együtt marad. Ez ügyben kikérte s meg is kapta a szultán hozzájárulását, ki fegyveres segélyt ígért, ha Ferdinánd a hét vármegyét vissza akarná foglalni.*
SZILÁGYI S.: Bethlen Gábor és a svéd diplomáczia. 31. oldal és Tört. Tár 1887. 47. oldal.
SZILÁGYI S.: Tört. Tár. 1882. Strassburg Gusztáv Adolfnak.
Bethlen tehát épen akkor a legmesszebb menő módon gondoskodott hitveséről, mikor a bécsi udvar ez asszonynyal titkos egyetértésben terveket kovácsolt, hogy a fejedelem nagy alkotását megsemmisítse. A kanczellár említett véleménye ugyanis azt ajálotta Ferdinándnak, használja befolyását Katalinnál arra, hogy Bethlen István helyett katholikust nevezzen ki kormányzóvá, esetleg Kornis Zsigmondot, ki összeköttetésben állt a bécsi udvarral; hogy továbbá Katalin majdan kath. férjet válaszszon. Minthogy a fejedelemasszony aggodalmakat táplált, hogy bajba keveredik, ha férje halálával egész nyíltan meg meri kezdeni tervei valósítását, Ferdinánd meghagyta a nádornak, küldjön hozzá bizalmas embert, a ki kitartásra buzdítsa s az udvar védelméről biztosítsa. Ferdinánd maga olyan levelet írt neki, mely a szerződés jellegével bírt s segélyét és oltalmát igérte, ha az országban zavargások támadnának. Ha pedig a fejedelemasszony Erdélyből kiűzetnék, úgy Magyarországon lesz állandó lakása s mindazon jószágok élvezetében marad, melyeket férjétől örökölt. Ellenszolgálat fejében viszont Ferdinánd azt kivánta, hogy Katalin az ő érdekeire is figyelemmel legyen.
54. KORNIS ZSIGMOND ALÁIRÁSA.
Maga a fejedelemasszony épen nem tekintette magát a Bethlen Istvánnak adott reversalis által lekötve. Értesítette a nádort, hogy az okmányt erőszakkal csikarták ki tőle, miért is érvénytelennek nyílvánitja. Ez alkalommal azon óhaját is kifejezte, hogy Ferdinánd a levelében említett kedvezményeket formaszerűen biztosítsa részére.* (1629 szeptember 9.)
Kismartoni levéltár. Ferdinánd a nádornak 1629 sept. 9. SZILÁGYI Sánd.: Tört. Tár 1887. 48. oldal.
A fejedelem e közben mindent megtett, hogy egészségét visszaszerezze. Kikérte számos belföldi és idegen orvos tanácsát s végűl egy morvaországi orvoshoz fordúlt, ki a többiek véleménye ellenére a betegnek savanyúvíz-kurát rendelt. Ez azonban nemcsak nem javította, hanem lényegesen rosszabbra fordította a fejedelem állapotát, ki akkor Lőcse városát kérte meg, küldje el hozzá azt az embert, ki egy hasonló bajban szenvedő beteget meggyógyított.* De ez sem használt. Bethlen azonban mindezek daczára folyton tevékeny maradt. Egyik helyről a másikra ment, s híveivel tanácskozásokat folytatott, hogy ügyeit halála esetére rendbe hozza. A budai basával Debreczenben személyesen értekezett; onnan Fejérvárra tért haza, hová nov. 14-én érkezett. Itt halt meg másnap; nov. 15-én, délelőtt 11 órakor.*
SZILÁGYI S.: Tört. Tár 1887. 44. és 49. oldal.
SZILÁGYI S.: Tört. Tár 1887. 57. oldal.
A gyászesetet az özvegy nyomban tudatta a hét magyar vármegyével s meleg szavakban hirdette az elhunytnak kimagasló érdemeit. A temetés, melyre nézve Bethlen nehány nappal halála előtt rendelkezett, 1630 január 25-ére tüzetett ki s óriási részvét mellett az napon végbe is ment. A fejérvári nagy templomban, első neje mellé, tették örök nyugalomra Erdély legnagyobb fejedelmét.
55. ALGYÓGY, SPRUDEL.
