XIII.
XIII.
Keresztesy Pált Bethlen Konstantinápolyba küldi. Francziaország szövetkezik a fejedelemmel. Bethlen és a protestans szövetség. Gusztáv Adolf ajálatai.
Nehány héttel e biztatások után Bethlen egy újabb követe, Nagymegyeri Keresztessy Pál, érkezett Konstantinápolyba s megvitte a szultánnak a folyó évi 10.000 frtos adót. Megerősítette azon már előbb elterjedt hírt, hogy a fejedelem 10.000 főnyi had élén Kassára indult; hogy a készülő félben levő szövetségnek eleget tehessen; követe elmondotta, hogy a fejedelem sokféleképen kihivta a császár haragját s magára, vonta bosszúját. Mindazonáltal a keresztény hatalmak feltünő módon elhanyagolják, mert sem Francziaországba küldött üzenetére sem abbeli követeléseire nem kapott választ, melyeket a konstantinápolyi, követekkel közölt. Roe, a ki érezte e panasz jogosultságát, mert jelentései daczára az angol kormánytól semmi utasítást nem kapott, hallgatását mindenképen mentegetni igyekezett. Felhozta I. Jakab király halálát s az ezzel kapcsolatos sokféle bút és bajt, a nagy halandóságot, mely Angliában akkor uralkodott s hangsúlyozta, hogy a Bethlen által előterjesztett feltételékhez Anglia a franczia király és más uralkodók jóváhagyását is ki kénytelen eszközölni, a mi természetszerűen késlelteti a végeldöntést.
Roe nézete szerint Bethlen hibát követett el, mikor nem az angol királyhoz fordult közvetlenül; ez esetben már rég megkapta volna a választ. De azért – mondá – ne magyarázza félre a hallgatást, mert Károly király -ki Jakabot a trónon követte – nyíltan kijelenté, hogy kardoskodni fog sógora, pfalzi Frigyes, visszahelyezése érdekében, védeni kész minden barátját, kik közé Bethlen is számíthatja magát. (1625. nov.)
Keresztesyt e nyilatkozat kielégítette. Elmondotta, hogy a fejedelem már Angliába is küldötte egy bizalmas emberét* s háború esetére 25.000 főnyi sereget tart készenlétben. Roe ama jelentésben, melyet a saját kormányához küldött, csakugyan ajálotta a Bethlen-féle kívánatok teljesitését, mert meg volt győződve, hogy egyes egyedül a fejedelem biztosíthatja a hadműveletek sikerét s kényszerítheti engedékenységre a császárt pfalzi Frigyes irányában. Keresztessy a többi követeknek* is ugyanazt mondotta, mit Roenak s mindnyájan a döntő válasz siettetését ajálották a saját kormányuknak.
Ez Quadt százados volt, ki a szövetség tárgyában folyó alkudozásokhoz küldetett.
Giustinian két levele 1625 dec. 4. és 28-ról; továbbá 1626 jan. 12-ről. ROE 471–4. oldal.
A tárgyalások és ígéretek ez útvesztőjében Francziaország tette az első lépést előre. A franczia követ Bethlenhez küldte tolmácsát, Fornettit, s közölte vele, hogy királya kész a kívánt havi 40.000 talléros pénzsegély egy negyed részét, azaz 10.000 tallért azon föltétellel fizetni, ha a másik három szövetséges: Anglia, Velencze és Németalföld szintén megteszi a magáét. Fornetti közölte továbbá a fejedelemmel, hogy nyomban négy havi részlet bocsáttatik rendelkezésére, mihelyt a hadjáratot megkezdi. Mikor erről Roe értesült, azt jelentette Angliába, hogy szégyelte magát, midőn be kellett vallania,* hogy a saját kormányától még nem kapott ily irányú utasítást. Sürgetésére lord Conway, az új államtitkár, azt felelte, hogy a király egyáltalában képtelen Bethlennek pénzt adni, minthogy hajórajának fölszerelése s a dán királynak és Mansfeldnek a hágai tárgyalásokban biztosított segélyezése minden anyagi erejét kimeríti; hogy továbbá Bethlen nem is egyenesen hozzá fordult, mint a franczia királylyal tette. A hágai szerződés egyébiránt tekintettel van Bethlenre is, ki a szövetséghez való csatlakozásra s az alkudozások folytatása czéljából új követ küldésére szólíttatott fel.*
Giustinian a dogénak. 1626 februar 21. – ROE 510. old. – SZILÁGYI Sándor: Tört. Tár 1886. Fornetti utasítása 1626 január.
ROE 485–6., 492–3. old.
Conway megjegyzése a hágai szerződésről nem tartalmazta a teljes igazságot. Mikor Bethlen tudtára adta a császárnak, hogy a brandenburgi herczegkisasszony kezét kérte meg s ez okból követséget akar Berlinbe küldeni, a követség egyik tagjául Quadt kapitányt nevezte meg s számára menvédet kért a császári területen át. Quadt feladata azonban nemcsak az volt, hogy a követek számát szaporítsa, hanem az is, hogy pfalzi Frigyessel közölje, hogy Bethlen csatlakozik a szövetséghez, ha havi 40.000 tallért kap s ha a dán király 13.000 főnyi haddal, melyet Sziléziába kellene indítani, támogatja az ő támadását a császár ellen.
Quadt elintézte megbízását Berlinben s azután IV. Keresztély dán királyhoz utazott, kire a császár elleni küzdelemben a főszerepet bízták. Quadt 1625 october havában terjesztette a dán király elé a fejedelem óhajait. A király szívesen vette a felajálott szövetséget; ugyanez időtájt maga is követet küldött Bethlenhez – Berbisdorfot – s csatlakozásra kérte fel. Ezt a fejedelem 1626 april havára helyezte kilátásba, ha ugyan a készülő félben levő szövetségbe őt is felveszik.* Noha a dán király időközben a hágai tárgyalásokban Bethlen kívánságainak teljesítését sürgette, érről azon szövetségszerződésben, mely Anglia, Dánia s Németalföld közt 1625 deczemberben köttetett, szó sem volt. Mindössze is annyi történt, hogy a fejedelem tetszésére bízták a szövetséghez való csatlakozást. Csak szóbelileg biztosították követét, hogy, ha megtámadja a császárt, a szövetségesek 40.000 tallér havi segélylyel fogják támogatni. Ezt az ígéretet az angol meghatalmazottak épen úgy megtették, mint a többiek s ha Conway most azzal mentegette királyát, hogy nincs pénze vagy ha rossz néven vette a fejedelemtől, hogy közvetlenül Angliához nem fordult, úgy egyáltalán nem volt igaza. Vele homlokegyenest ellentétben a dán király,* midőn a hágai egyezmény létrejötte után Bethlent a csatlakozásra felszólította, valóban azt a nyilatkozatot tette, hogy a szövetségesek készek feltételeit elfogadni s hogy különösen Mansfeld 12.000 ember élén Sziléziába fog nyomulni. Ellenben a franczia király volt az első, ki a hágai ígéreteket igazán komolyan vette s sietett azokat teljesíteni, noha különben tagja sem volt a hágai szövetségnek.
FRAKNÓI Vilmos: Tört. Tár 1881. 113. oldal. Keresztély Bethlennek 1625 oct. 29. és nov. 26. A Bethlennél levő dán követ János Ernő weimari herczegnek 1625 nov. 6. és dec. 29.
ROE 501–5. old. – Müncheni udvari könyvtár Collectio Camerariana: Bethlen utasítása Quadt részére. IV. Keresztély király Bethlennek 1626 jan. 30.
Midőn Bethlen a franczia ajálatok hírét vette, meg volt velök elégedve. A háborút azonban csupán csak úgy akarta megindítani, ha előzetesen 100.000 tallér kész fizetést kap; ez esetre, mondá, – benyomúl Sziléziába s ott kezet fog Mansfeld gróffal. Azon biztos föltevésben, hogy ajálatait elfogadják, ugyanazt a csauszt, kivel a szultán neki házassága alkalmából némi ajándékot küldött, 15.000 tallér értékű ezüstművel a budai basához indította, hogy a maga pártjára vonja s erélyesebb készülődésre bírja. Kevéssel később Toldalaghy személyében új követet küldött a portára, melytől azt kívánta, parancsolja meg a budai basának a vele való egyesülést és hívjá fel a tatárokat, nyomúljanak a lengyel határra s tegyék lehetetlenné, hogy Lengyelország a császárt segítse.
A keresztény követék támogatták Bethlen kérelmeit; csupán a franczia követ tanusított ezúttal tartózkodást, mert királya időközben Monzonban békét kötött a spanyolokkal s így elvált a protestáns szövetségtől. Ezt a követ még nyíltan nem ismerte be, de magaviselete kizárt minden kétséget a franczia politikában beállott fordulatra nézve.*
Giustinian a dogénak 1626 maj. 18., jun. 15., 27., 28. és jul. 11. Toldalaghy levele a követeknek. ÓVÁRYnál.
E közben érkezett a hír Konstantinápolyba s ott nagy feltünést keltett, hogy Mansfeld Dessaunál súlyos vereséget szenvedett. Ez is elég lett volna arra, hogy a porta válaszát Toldalaghy kéréseire kedvezőtlenül befolyásolja, ámbár Gurdsu-Mohammed kaimakám végül talán mégis Bethlen javára döntötte volna el a dolgot. Csakhogy 1626 julius havában a jancsárok megbuktatták a kaimakámot, kinek nem bocsátották meg takarékos gazdálkodását s különösen azt, hogy a rossz veretű pénz értékét leszállította. Mikor utódjánál, Redef pasánál, Toldalaghy látogatást tett s kedvező választ kért, ez kijelentette, hogy mindaddig nem határoz, míg a budai basától jelentést nem vesz a helyzetről. Midőn pedig Toldalaghy a gyors eldöntést sürgette, magához hívatta a keresztény követeket, hogy felvilágosítást kérjen tőlök. Roe, Giustinian és Hága csakugyan megjelentek nála s mindenképen Bethlen részére igyekeztek hajlítani. Előadták neki a hágai szövetség nagy fontosságát s a külügyekben való tudatlanságát tőlök telhetőleg igyekeztek kiaknázni. Úgy látszik, különösen a velenczei követ fejtett ki nagy ékesszólást. Azt ajálotta, hogy a budai, boszniai, egri és kanizsai basáknak hagyja meg a porta, hogy csapataikat készen tartsák s Bethlent minden támadás ellen megoltalmazzák. A követek törekvése tehát első sorban az volt, hogy csak védelmi háborúra biztosítsák Bethlennek a török segélyt.
A török ministerek 1626 augustus elején értekezletet tartottak a követendő politika ügyében. A kaimakám bemutatta az erdélyi fejedelem egy emlékiratát s fölvetette azt a kérdést: megindítandó-e háború II. Ferdinánd császár és Lengyelország ellen, s támadólag lépjen-e föl a porta? A többség válasza tagadó volt; míg a perzsa háború be nincs fejezve, nem szabad újba bocsátkozni. Mikor Roe e határozatról értesült, nagyon megütközött rajta. Hága kíséretében a kaimakámhoz sietett s szemére lobbantotta, hogy a kérdés élére állításával nagy bajt okozott, hisz Bethlen nem azt kéri, hogy a szultán hadat üzenjen a római császárnak s a lengyel királynak, hanem csak azt, hogy a budaí basa seregét a királyi terület határszéléhez közel vonja össze s ekkép nyugtalanítsa a császáriakat, míg a tatárok ugyan így helyezkednek el a lengyel határon.
A keresztény követek ezen s másnemű erőfeszítései nagy sokára meghozták a hőn várt eredményt: A szultán a szövetséges keresztény hatalmakhoz levelet intézett s jelentette nekik, hogy a budai, boszniai, kanizsai és egri basáknak parancsot adott, hogy Buda közelében sereget vonjanak össze s Bethlent minden segítségben részesítsék, mihelyt őt vagy birtokait az ellenség megtámadja. Majdnem hasonló tartalmú levelet intézett a szultán Bethlen fejedelemhez. Határozott engedélyt a keresztény hatalmakkal való szövetkezésre nem adott ugyan neki, de azt mégis megengedte, hogy «teljes egyezségre» lépjen azon uralkodókkal, kik Törökországgal barátságban állanak. Végül a szultán meghagyta a budai basának, hogy a legbensőbb egyetértésben éljen a fejedelemmel, minden támadás ellen megoltalmazza s mihelyt Bethlen óhajtja, vele személyesen értekezzék.
A szultán e levele a budai basának nem adta ugyan meg azt a jogot, hogy a fejedelmet akkor is megsegítse; ha ez támadólag lép föl, de Toldalaghyt ez a korlátolt engedély is kielégítette, még pedig méltán, mert csakhamar a budai ` basaságban Bethlenre és harczias terveire igen kedvező fordulat állott be. Mehemed basa, a császáriak embere meghalt s helyét a harczvágyó Murtesa, boszniai basa foglalta el, ki bizonyosra vette a porta utólagos jóváhagyását, ha Bethlen támadásában részt vesz, föltéve, hogy a közös vállalatot siker koszorúzza.*
Giustinian a dogénak 1626 aug. 10., sept. 21. és oct. 18. A szultán levelei a keresztény uralkodókhoz, Bethlenhez és a budai basához. ROE 536–8. oldalon közelebbi részleteket a szultán leveléről a keresztény uralkodókhoz. Az első fogalmazvány nagyon lanyha volt s ROE sürgetésére más levél iratott.
Törökország tehát hosszas halogatás után, de végre mégis csak megtette azt, a mit kértek tőle: megengedte az erdélyi fejedelemnek a szövetséges uralkodókhoz való csatlakozást s megengedte a saját magyarországi és boszniai hadainak, hogy Bethlennel egyesűljenek. A keresztény uralkodóknak most az lett volna kötelességök, hogy Hágában tett ígéreteik beváltásával siessenek. Bethlen csakugyan ezt remélte, egyrészt a konstantinápolyi követek folytonos buzdításai, másrészt a dán király biztatásai s végül Quadt jelentése következtében. Csakhamar azonban volt oka kiábrándulni. Az első kellemetlen tapasztalást Francziaországgal tette, mely egyszerre megtagadott minden támogatást. Ezután Velencze következett. Giustinian útján Bethlen még 1625 aug. havában formaszerűen felkérte a köztársaságot, hogy havi 40.000 tallér segélyben részesítse. Noha akkor a köztársaság Valtellino miatt gyűlölettel volt telve a Habsburgok iránt, s a portát arra igyekezett rávenni, ne tűrje, hogy a magyar korona III. Ferdinándra ruháztassék, mégis vonakodott a fejedelemnek határozott ígéretet tenni s végül ismételt kérései daczára minden segély nélkül hagyta.*
Giustinianhoz intézett levelek 1625 september 20. és 26-ról s az 1626. évből. 186–197. és 205. oldalak. ÓVÁRYnál.
Ámbár Francziaország és Velencze a beléjök vetett reményt nem teljesíték, Bethlen még mindig azt hitte, hogy legalább a hágai szövetség részeseiben nem lehet kételkednie. A dán király csakugyan komolyan szívére vette ígéretei beváltását s a szolgálatában álló János Ernő weimari herczegnek meghagyta, szólítsa föl a Hágában tartózkodó pfalzi Frigyest, érvényesítse befolyását oly irányban, hogy Anglia és Németalföld 15.000 katona fogadásának költségeit viseljék s a kikötött 40.000 talléros havi segélyt fizessék. Frigyes viszont sógorához, Károly angol királyhoz fordúlt, de nem kapott tőle egyebet üres biztatásnál. (1626 martius 14.)*
Müncheni állami levéltár. Streif kapitány küldetése pfalzi Frigyeshez és ennek levele Rumdorfhoz 1626 mart. 24.
Mindezekről Bethlen még semmit sem tudott, mikor kevéssel lakodalma után Kassán a barátságos hatalmak képviselőivel tanácskozást tartott a követendő politika tárgyában. A tanácskozás később Gyula-Fehérvártt folytattatott s azon eredményre vezetett, hogy Quadt kapitány Hágába küldetett, hogy a hágai szövetség részeseivel létrehozza a végleges megállapodásokat.* Miközben Bethlen ekképen készült a Ferdinánd császár elleni háborúra, megérkezett hozzá Gusztáv Adolf svéd király követe s szövetségét kérte Lengyelország ellen.* Gusztáv Adolfnak Bethlen segítsége rendkívül megkönnyítette volna Lengyelország leverését, de bármi szívesen egyesítette volna a fejedelem is a maga hadait a svédekével, ezúttal nem tehette, ha élete egyik főczéljáról, a császár hatalmának megtöréséről le nem akart mondani. A válasz, melyet a svéd követnek adott, tagadó volt tehát, de mivel egyszersmind remélhette, hogy Gusztáv Adolf, a ki akkor még nem szállt partra Poroszországban, megváltoztatja nézetét, őt a lengyelek megtámadásától visszatartani s a császár elleni háborúra megnyerni igyekezett. E czélból azt ajálotta neki, nyomúljon az Odera mentén Sziléziába.
SZILÁGYI Sándor: Tört. Tár 1881. Bethlen utasítása Quadtnak 1626 apr. 18.
SZILÁGYI Sándor: Bethlen Gábor és a svéd diplomaczia.
Ezt a választ a király csak akkor kapta meg, midőn már hajóra szállott s rég elhatározta volt, hogy seregével egyenesen a porosz partokhoz vitorláz. Noha tehát egyelőre keveset várhatott Bethlentől, nem szakította meg vele az összeköttetést. Szerfölött előzékeny válaszában, melyben azt is említé, hogy Poroszországba sem vonúlt volna, ha Bethlen terveiről és szándékairól ideje-korán alaposabban tájékozva lett volna, nehány ezer lovas küldésére kérte, kiket a lengyelek ellen sikerrel alkalmazhatna. Sőt később újra rábeszélte a fejedelmet, ejtse el legalább egyelőre minden más tervét s kezdje meg vele közösen a Visztula mentén a háborút.* Csakhogy mikor e választ kézhez vette, Bethlen már megindította a támadást a császár ellen s így Gusztáv Adolf ekkor sem ért czélt. Alkudozásaikból az tűnik ki, hogy mindegyik szerette volna a másikat a maga czéljaira használni, hogy azonban mindketten egyenlően okos és ildomos magaviseletet tanusítottak.
SZILÁGYI Sándor id. műve. A svéd király válasza Bethlennek 1626 jul. 24.
Quadt april havában indult el Magyarországból, tehát későbben, semhogy a hágai szövetségszerződés ratifikálásánál, mely martiusra volt kitűzve, jelen lehetett s ott ura követeléseit képviselhette volna. Ez okból Keresztély dán királyhoz utazott s tőle kívánt határozott ígéretet. Minthogy a vereség, melyet Mansfeld időközben szenvedett; sürgősen szükségessé tett olyan diversiót, a mely a császári hadakat másutt köti le, a király megadta a kért hadi segélyt s nemcsak Mansfeldet, hanem János Ernő weimari herczeget is nehány ezer dán katonával Sziléziába küldötte s a szövetségesek nevében a kívánt pénzsegély fizetését is elvállalta. Quadt jelentette urának e kedvező eredményt s felszólította, hogy julius 30-án induljon el Sziléziába, mert az említett két hadvezér körülbelől ugyanakkor érkezik oda.
De még mielőtt Quadt e jelentését megkapta s csakis azon biztos reményben, hogy törekvéseinek sikerök lesz, Bethlen 1626 julius 5-én felszólította sógorát, a brandenburgi választót egy férfias elhatározásra, azaz a háborúban részvételre. Egyúttal biztosította, hogy ő maga augustusban megkezdi a támadást.* Ugyanezt ígérte a dán királynak. Ez elhatározása annál nagyobb figyelmet érdemel, mert akkor már hírét vette Mansfeld vereségének, de egyáltalán meg nem ijedt tőle, sőt inkább kitartásra buzdította a dán királyt s a hadműveletek megindításában a saját részéről beállt késedelmet azzal mentegette, hogy a török had, mely 60.000 emberből fog állani, csak augustusban jelenhetik meg a harczmezőn.
Kopenhágai állami levéltár. Keresztély levele Quadnak 1626 jun. 13. Ugyanott Keresztély pfalzi Frigyesnek 1626 jul. 10. SZILÁGYI Sándor Tört. Tár 1881. Keresztély Bethlennek 1626. jun. 9. Tört. Tár 1886. Bethlen a brandenburgi választónak 1626 jul. 5.
Quadt a dán királylyal elintézvén dolgait, folytatta útját Hágába s ott a dán király által tett ígéretek beváltását szorgalmazta. Élénken hangoztatta a Habsburgok zsarnoki uralomvágyát s a család összes ellenségeinek egyesülését mondotta szükségesnek. Szavainak az a sikerök volt, hogy Németalföld késznek nyilatkozott a kívánt pénzsegélyt megadni s Bethlennel ideiglenes szerződést kötni, sőt bizonyos pénzösszeget nyomban utalványozott is, mely Bethlennek Nürnbergben kifizettessék.
Quadt erre Angliába útazott s ott – 1626 octoberben – ismételte a kérést; melyet Dániához és Németalföldhöz intézett. Károly az ügyet véleményezés végett a titkos tanácshoz utasítá ugyan, de csak azért, hogy zavarát leplezze; egyáltalán minden pénz hiján volt, de nem akarta őszintén bevallani, hanem nyomorúságos helyzetét lehetőleg takargatni igyekezett Quadt előtt.* Hogy lerázza nyakáról, Károly Bethlen részére Quadtnak levelet akart átadni, telve ígérettel. De Quadt nem tágított, hanem azt követelte, hogy Bethlen formaszerűen bevétessék a hágai szövetségbe.
Contarino a dogénak. 1626 sept. 18. és 25., oct. 9. ÓVÁRYnál. – ROE: Conway levele 1626 nov. 4. Londorp III. 937. oldal.
E sürgetésnek engedve, Károly 1626 dec. 10-én szerződést írt alá, melyben befogadta Bethlent a szövetségbe, 12.000 főnyi német sereg küldését ígérte, mely ígéretet azonban Mansfeld Sziléziába vonulásával egyszersmind teljesítettnek nyilvánította s végül 10.000 font sterling fizetését helyezte kilátásba.
44. IV. KERESZTÉLY.
E szerződéssel Quadt a szárazföldre utazott, hogy Németalfölddel s Dániával aláirassa.* 1627 martius elején találkozott IV. Keresztélylyel, ki kérelmére csakugyan aláírta a szerződést. A király már nehány hóval azelőtt Bethlennek 30.000 tallért küldött, mely 1626 decemberben érkezett Konstantinápolyba, honnan a pénz vételét jelentették is a fejedelemnek.*
Contarino a dogénak 1626 oct. 30., nov. 6. és 20.. dec, 4. és 11 ÓVÁRYnál. – ROE: Conway levele 1626 dec. 16. – Coll. Camerar. a müncheni udvari könyvtárban; I. Károly szerződésszövetsége Bethlennel 1626 dec. 10.
ROE 584–5. és 527. oldal Kopenhágai levéltár. IV. Keresztély szerződése Bethlennel 1627 mart. 10.
Mindebből látni való, hogy egy egész év telt el Quadtnak Magyarországból másodszor történt elindulása óta, míg a szövetség ügye Bethlen kívánságai érdekében elintéztetett, mig Németalföld bizonyos összeggel – mennyivel, nem ismeretes –, Dánia pedig 30.000 tallérral támogatta. Ez 1627 elején fizettetett ki, vagyis olyan időben, mikor nem arról volt többé szó, hogy a császár ellen támadást intézzen, mert akkor már befejezte a megkezdett támadást is. A háború folyamán a fejedelem nem kapott más támogatást szövetségeseitől, mint azon német hadakat, melyek hozzá indíttattak.
