XII.
XII.
Sopronyi országgyűlés. Nádorválasztás. III. Ferdinánd megkoronáztatik.
II. Ferdinánd császár-király ismerte a veszélyeket, melyek Bethlen és a porta részéről, mely utóbbi a gyarmati béke szentesítését még mindig késleltette, fenyegették. De mióta Waldstein új és nagy hadsereget toborzott részére, szabadabbnak és hatalmasabbnak érezte magát s Sopronba országgyűlést akart összehívni, hogy biztosítsa fiának Magyarország koronáját s ezzel újabb gátat emeljen Bethlen aspirácziói elé. Még ingadozott, valjon Waldsteint hadastúl Németországba indítsa, vagy Magyarország ellen alkalmazza. Végül is úgy találta, hogy minden eshetőség ellen védelmet nyújthatnak a visszamaradó ezredek, mihelyt létszámok kiegészítéséről gondoskodás történik s Magyarországban is megkezdődik a hadak fogadása. Csakugyan megtették ehhez a sokféle előkészületet s sokat tanakodtak róla, ki legyen ez új sereg fővezére. De mindezt ismét csak abban hagyták, mihelyt megtudták, hogy Bethlen Kassán megállapodott s onnan a császárnak alázatos levelet írt*, melyben megköszöni a német birodalmi fejedelmi czím adományázását, sőt azt is megengedi, hogy a hét vármegyében szintén megindíthassa a hadfogadást.
Az illető levelek a müncheni állami levéltárban. Camerarino (?) Thurnnak 1625 mart. 12 és 15.; Frigyes Bethlennek 1625 mart. 31.; Leuker levele Miksának 1625 maj. 21.; Bethlen a magyar kanczellárnak 1625 jun. 18.; a magyar tud. akadémia kiadványaiban: Bethlen mart. 20. és 30.; apr. 2. talán Solms Albrechtnek, mart. 30, és maj. 8. Thurnnak. – Magyar Orsz. Lvtár az esztergomi érsek Ferdinándnak 1625 jul. 9.
GUSZTÁV ADOLF ARCZKÉPE.
Egykoru. Van Dyck festménye után készitett metszetről.
Bethlen magaviseletének e változását nehéz betegsége okozta, mely őt még a brandenburgi herczegnővel való házassága előtt több hónapra ágyba fektette. Ha baja nem gátolja, kétségkívül királyi területre hatolt volna, hogy a soproni országgyűlést szétugrassza. Midőn Konstantinápolyban értesültek az országgyűlés összehívásáról s II. Ferdinánd azon szándékáról, hogy ott fiát Magyarország királyának választassa és koronáztassa, a velenczei követ a porta féltékenységét igyekezett fölkelteni a Habsburguralom ez újabb szilárdulása ellen. Türelmetlenül várta a jelentéseket* Erdélyből; remélte, hogy Bethlen megkezdi a háborút, minthogy az engedélyt már megkapta. Betegsége azonban egyelőre minden számítást halomra döntött s így a törököknek tétlenül kellett végignézniök a királyválasztó országgyűlést, bármi szívesen megzavarták volna.
Zorzi Giustinian 1625 sept. 7. és 20., oct, 6., nov. 16. és dec. 1. ÓVÁRYnál.
Fiának magyar királylyá választásával Ferdinánd egyébiránt, azt az ígéretét kívánta beváltani, melyet nagybátyjának, IV. Fülöp spanyol királynak, tett, ki nővére Mária kezét csak oly feltétellel igérte az ifjabb Ferdinándnak, a császár legidősebb fiának, ha utódlása a német császári, a a magyar és cseh királyi trónon már eleve biztosíttatik. Minthogy a császár nagyon szívén hordotta e házasságot, elfogadta a kikötést s a magyar korona megszerzésével kezdte meg adott szava beváltását.
Az 1625 september havára összehívott országgyűlés megnyitása a következő hónapig huzódott. Maga a császár csak oct, 13-án indúlt Sopronba s részint személyes biztonsága, részint a kellő pompa kifejtése czéljából, két gyalogezreddel és 2000 lovassal kísértette magát.* A Sopronba való bevonulás a lehető legnagyobb fénynyel ment végbe. A díszmenet élén apródok, nemes urak, kamarások és tanácsosok haladtak. Utánok mentek a barátságos hatalmak követei, azután a császár legidősebb fiával lóháton, továbbá fényes díszkocsiban a császárné mostoha gyermekeivel, Lipót Vilmos főherczeggel és Cecilia Renata főhercznővel. Mária Anna főherczegnő, gyöngélkedése miatt incognito hajtatott a városba. A császárné fogatát valami ötven más kocsi követte a főpapokkal és úri hölgyekkel. A nemesség és a püspöki kar a felséget a város kapuin kivül fogadta. Itt Pázmány esztergomi érsek, a város falain belől pedig a polgármester beszéddel üdvözölte, mire egész kiséretével a ferencziek templomához vonúlt.*
Padavin 1625 oct. 15. ÓVÁRYnál. Némileg eltérő jelentés van Caraffa Commentarjaiban 203.
Khevenhiller X. 695.; Caraffa id. m. 203. oldal.
De az udvar megérkeztekor az országgyűlés tagjai csekély számmal voltak még Sopronban. Hiányoztak a horvát – akkor még szlavonnak nevezett – és a felső-magyarországi, valamint Bethlennek átengedett vármegyék követei mindnyájan. De azért Sopronban annyi idegen tódult össze, hogy a külföldi követek nem kaptak szállást s a két mérföldnyire levő Kis-Martonban telepedtek le. Csupán Dr. Leuker, bajor követ, maradt ott, mert nem volt saját fogata s drága pénzen sem volt képes kocsit bérbe kapni. Sopronba szorúlt tehát, de noha szerény viszonyokhoz volt szokva s kevéssel beérte volna, lakása a legcsekélyebb igényeket sem elégítette ki. Szobájában nem volt elzárható szekrény s minthogy irományait nem akarta nyitott helyen hagyni, valami zsákfélében mindig magával czipelte. De e kényelmetlenségek daczára sem mozdult a városból, hogy ura megbízásait nyomban közölhesse a császárral.
II. FERDINÁND.
Az országos képtárban levő egykoru metszetről
A királyi előterjesztések, melyeket a felség az országgyűlésnek tett, a píllanat komolyságának megfelelők voltak. Tanácsot kért a rendektől, hogyan óvható meg az ország nyugalma a forradalmi üzelmek ellen s azt javasolta, hogy az engedetlenek jövőre sulyosabban büntettessenek, mint eddig. E rendszabályon kívül, melynek éle leginkább Bethlen hívei ellen irányúlt, azt kívánta, hogy a rendek a véghelyek jobb ellátásáról gondoskodjanak. A jó erkölcs érdekében sürgette, hogy azok, kik a kétnejűség bűnébe esnek, megfenyíttessenek s a törökkel való minden közelebbi érintkezés megtiltassék.* Fiának királylyá választásáról nem tett említést.
Müncheni állami levéltár. Leuker levele Miksa választónak 1625 oct. 23. – Padavin 1625 oct. 15.
Az országgyűlés egyelőre nem fogott a királyi előterjesztések tárgyalásába, hanem azt követelte, hogy előbb a Thurzó Szaniszló halálával megüresedett nádori méltóság töltessék be a hagyományos választás útján. Ferdinándnak nem sok kedve volt ezt megengedni, ámbár már közvetlenül Thurzó halála után kötelezte magát a nádorság betöltésére. A nádor széles jogköre féltékenységet keltett benne, miért is egyszerű királyi helytartó választására akarta bírni a rendeket azon ürügy alatt, hogy ekképen jelentékeny összeget lehet megtakarítani, mert a helytartó évi fizetése csekély, ellenben a nádornak évenként 22.000 magyar forintot kell adni. A rendek azonban meg nem tántorodtak s így a királynak akarva nem akarva bele kellett a nádorválasztásba törődnie.*
Khevenhiller X. 696. – Caraffa id. m. 205. s köv. old.
Ősi szokás szerint a felség ez állásra négy jelöltet, két katholikust: Eszterházyt és Bánffyt, és két protestanst: Nádasdyt és Pálffyt hozta javaslatba. A jelöltek közül az akkor már grófi rangra emelt Esterházy Miklós tudományával, az ország viszonyai alapos ismeretével, sokoldalú képességével messze kimagaslott vetélytársai közül. Kipróbált tehetségei, áttérése a kath. egyházba, az uralkodó családhoz való ragaszkodása, mely az utóbbi háborúban a legfényesebben bebizonyult, fokról-fokra magasabbra emelték őt az államéletben s végül elnyerte az országbirói méltóságot. Házassága a dúsgazdag Nyáry Krísztinával,* az ifjan elhúnyt Thurzó Imre* özvegyével, roppant jószágok birtokába juttatta s szorgalmával, takarékosságával és üzérkedéseivel folyton gyarapította vagyonát. A királyi kegy a grófi czím adományozása által egyenrangúvá tette az ország legelső családaival. Most a nádorválasztáskor nemcsak az összes katholikusok hozzá csatlakoztak, hanem számos protestans szavazatot is kapott. De a sikert nem csupán összeköttetéseinek és a személye iránt való tisztéletnek köszönte, mert hatvan szavazatot 20.000 forint segélyével szerzett meg.
IPOLYI Arnold: Bedegi Nyáry Krisztina. (Tört. Életrajzok 1886/7. évf.)
KUBINYI Miklós: Thurzó Imre. (Tört. Életrajzok 1887/8. évfolyam.)
A rendek 125 szavazattal 25 ellen, mely Nádasdyra esett, míg a másik két jelölt csak egy-egy szavazatot kapott, Esterházyt ültették a nádori székbe. Csakugyan nem volt akkor az országban senki, ki alkalmasabb lett volna ez állásra, mint ő, ki már jelzet. képességein kívül kimeríthetetlen munkaerővel is rendelkezett. Nem elégedett meg hivatalos állásának sokféle teendőivel, hanem számos munkálatban előadta nézeteit mindazon kérdésekről, melyek a közügyeket közelebbről érintették s sok olyan reformjavaslatot dolgozott ki, melyekből kitünik, hogy ismerte hazája bajait, orvoslásuk módjáról behatóan gondolkodott s eszméit gyakorlatilag valósítani törekedett. Úgy látszik, már 1622-ben Forgách Zsigmond halála után sikerrel versenyezhetett volna a most elért kimagasló állásra, legalább később így nyilatkozott Ferdinánddal szemben* s hogy akkor nem tette, azt azzal indokolta, hogy visszarettent a nádorsággal járó terhes kötelességektől.
Kismartoni levéltár. Esterházy a királynak 1636 sept. 20. – Caraffa Relatione 274. oldal.
Ferdinándot a választás eredménye nagyon megörvendeztette s az új nádor tiszteletére díszebédet adott. E kitüntetést Esterházy mindjárt másnap akkép viszonozta, hogy az egész udvart fényes lakomára hívta meg.*
Müncheni állami levéltár. Leuker a választónak 1625 okt. 23. – Padovin a dogenak 1625 oct. 22.
Az országgyűlés még ekkor sem kezdett a királyi propositiók tárgyalásába, hanem ősi szokás szerint előbb a sérelmekkel foglalkozott. A rendek azt kívánták, hogy nehány magyar végvárból a német őrség eltávolíttassék, ámbár elismerték, hogy óhajukat nyomban teljesíteni nem lehet; panaszkodtak, hogy a békekötés daczára a törökök a be nem hódolt helyeket adóval zaklatják; hogy a harminczad részben törvényellenesen szedetik s végűl teljes értékű pénz verését sürgették. A hang, mely e panaszokon átvonúlt, azt bizonyította, hogy az országgyűlés többségét mérsékelt szellem vezeti, mely a sérelmeket nem akarja az udvar elleni vádakká élesíteni. Ferdinánd, ki a német őrségeket kivonni nem akarta, a törököket megfékezni pedig tehetetlen volt, sőt pénzügyileg is a legnagyobb nehézségekkel küzdött, a sérelmek egyikét sem bírta ugyan alaposan orvosolni, de az országgyűlésnek legalább előzékeny választ küldött,* mely azonban a rendeket ki nem elégítette. Az ellenzék gyarapodni kezdett és a protestansok is sokféle panaszszal álltak elő s azok orvoslását sürgették.
Magyar Orsz. Levtár. Gravamina regnicolarum Hungariae 1625 nov. 2.; a király válasza és a rendek nov. 12. viszonválasza. A király nov. 14-iki második válasza. – Padavin a dogénak 1625 nov. 19. ÓVÁRYnál.
Csupán az új nádor befolyása s azon körülmény, hogy épen idejében érkeztek meg a horvátok – katholikusok, – szorította háttérbe az ellenzéket. A rendek megelégedtek a király második válaszával s némi ígérettel; megkezdték az előterjesztések tárgyalását s végül adót ajálottak meg. Időközben az udvar folyton azon kérdést feszegette, megindítsák-e és milyen módon az actiót Ferdinánd főherczegnek Magyarország királyává való választása iránt? Ferdinánd király maga nem szerette volna az indítványt megtenni, mert attól félt, hogy a rendek elvetik; megbízta tehát Pázmány érseket, az új nádort és a kanczellárt, kémleljék ki a rendeket s ha hajlandóknak találják, bírják reá őket, hogy magok tegyék meg a megfelelő indítványt. A bizalmi férfiak úgy találták, hogy csupán a katholikusok feltétlen hívei az eszmének, míg a protestansok vagy közönyösen vagy ellenszenvesen állnak vele szemben. Különösen a Bethlen pártja, mely a hét vármegye követeiből alakult, élesztette ez ellenszenvet. A fejedelem ugyanis, ámbár a gyűlésre külön követséget küldött, mely Ferdinánd királynak igen barátságos hangú levelet adott át, mindent elkövetett, hogy a rendeket a királyválasztástól megtartóztassa, sőt a hét vármegye követeit, azon esetre, ha részt vennének a választásban, melyre nincsenek meghatalmazva, meg is fenyegette.* Érvelésében nagy szerepet játszott Lengyelország; az a valóságos mintaállam, ott van a szabadválasztás biztosítva, mert nem az uralkodó király életében foganatosíttatik. Az erdélyiek törekvéseit annál inkább siker kísérhette, mert a királyi terület vármegyéinek követei sem kaptak küldőiktől utasítást a választásra s nem is kívántak bele bocsátkozni.
KATONA XII. 98. oldal – Caraffa Comment 209. oldal.
Álláspontjukat az udvar föltétlen hívei azzal igyekeztek megingatni, hogy ha nincsenek is a kellő felhatalmazással ellátva, utasításuk értelmében szabad határozniok minden oly ügyben, mely az ország javára szolgál. De mi sem lehet olyan előnyös az országra, mint a királyválasztás megejtése.* Lassankint az ellenzék részint érvekkel, részint pénzzel csakugyan legyőzetett. De nem ez volt az egyedüli nehézség, mely a választás közvetlen foganatba vétele elé hárult. Maga Ferdinánd király is késleltette a dolgot, mert habozott, valjon a választást közvetlenül kísérje-e a koronázás, vagy nem. Koronázás esetén az új király eskűt volt köteles tenni az ország politikai és vallásszabadságának fentartására, mint az annak idején II. Ferdinánddal is történt; csakhogy kelletlenül s csupán a körülmények sulyának engedve tette az eskűt. Azt a lelkiismeretbeli terhet, melyet nézete szerint magára vállalt, nem szerette volna immár fiára is áthárítani, hanem azt akarta, hogy trónra léptekor szabad keze legyen minden irányban. Lamormain atya, gyóntatója, kinek véleményét kikérte, hasonló ókból a koronázás ellen nyilatkozott: elég ha a választás a trónutódlást biztosítja s mikor III. Ferdinánd annak idején átveszi az uralkodást, koronázásakor majd kieszközölheti a hagyományos eskü módosítását. Ezt a nézetet támogatta az esztergomi érsek, Eggenberg herczeg és Caraffa pápai nuntius. Ellenben más tanácsosok, valószínűleg a nádor és a magyar kanczellár, ellenezték a koronázás elhalasztását, mi ártalmas lenne az uralkodóházra. De a kincstár képviselői is az elhalasztás mellett kardoskodtak, mert azt mondották, hogy a koronázás tömérdek költséggel jár. Ossuna gróf, spanyol követ azonban, ki a koronázást ama feltételek egyikének tekinté, melyekhez királya a nővére s Ferdinánd főherczeg közötti házasságot köti, a nádor álláspontját helyeselte. A király ellenben egyszerűen azt felelte neki, hogy Lamormain atya az elhalasztást javalja.
KATONA XII. 100. oldal. – Caraffa Comment. 209. s köv. oldal.
Ferdinánd, még mielőtt a koronázásra nézve végképen határozott volna, meghagyta Esterházy nádornak, szólítsa fel a rendeket a királyválasztás megejtésére s minthogy kész volt az ellenzéket ugyanazon eszközökkel lefegyverezni, melyek a nádorválasztásnál alkalmaztattak, biztos lehetett benne, hogy óhajtásának valósulása kevés akadályba ütközik. Csakugyan mikor 1625 november 13-án a nádor az ide vonatkozó indítványt megtette, csupán a hét vármegye követei s az országgyűlés nehány más tagja kifogásolták, mert az ellenzék többi elemei pénzzel némíttattak el. Úgy látszik azonban, hogy a rendek azon csoportja is, mely kész volt a királyválasztásra, értesült a koronázás iránt az udvar körében fenforgó nézetkülömbségről s minthogy katholikusok és protestansok egyaránt vonakodtak közreműködni a jövendőbeli kényuralom megteremtésében, egy értelemmel kijelentették, hogy csak az esetre látnak a választáshoz, ha a trónjelölt-főherczeg előbb megesküszik összes politikai és vallásszabadságaik fentartására.*
Ez ügyben fejtegetéseimben főleg a Caraffa nuncius 1625 nov. 26-án Barberini bíbornokhoz intézett levelét követem, (vatikáni levéltár) s a Commentárjaiban levő jelentésének adatait. A nuncius ügyismerete kétségen kívül áll, mert a tanácskozásokban is részt vett. A velenczei követ is jól értesültnek mutatkozik, mint 1625 nov. 19-iki levele – ÓVÁRY id. m. – bizonyítja.
Ez a határozat teljesen váratlanúl jött az udvari pártra. A kívánt esküt a király eddig mindenkor koronázásakor tette le, míg most már a választás előtt követelték tőle. Ez újítással szemben az udvar jónak látta engedni, már azért is, mert a választás eszközlésének elhalasztása még inkább fokozta volna a bizalmatlanságot s elősegítette volna Bethlen pártjának törekvéseit. Az udvar ugyanekkor azt is megtudta, hogy a fejedelem hívei már czélozgatni kezdenek Bethlen, mint választott király jogaira. Mindez üzelmeket sikeresen csak azzal lehetett meghiúsítani, ha a főherczeg maga nemcsak megválasztatik, hanem még is koronáztatik.
Egy igen előkelő magyar hölgy, Batthyány grófné szintén támogatta Bethlen törekvéseit, még pedig olyképén, hogy magában az uralkodóházban viszályt igyekezett kelteni. Figyelmeztette a császár-királynét, hogy midőn olyan nagy erőködéseket fejt ki mostoha fiának királylyá választására, ezt csupán a maga haszna rovására teszi, mért mint Magyarország koronás királynéját férjének halála esetén őt illetné meg a királyválasztásig a regensség. A császárkirályné azonban, ki sem dicsvágyó; sem fondorkodó természetű nem volt, nyomban visszautasította Batthyány grófné e terveit s a vele folytatott beszélgetésről rögtön hírt adott férjének. Ferdinánd kezdte belátni, hogy minden további késedelem csak az ellenzéket gyarapítaná, miért is beletörődött a koronázásba. A nádor eloszlatta utolsó aggodalmait is, még pedig azon állítással, hogy az ígéret a vallásszabadság fentartására épen nem biztosít annak örök tartamot. A királynak joga van az országgyűléssel egyetértve akármelyik törvényt megváltoztatni s mihelyt egyszer a többség a protestantismus ellen fordul, a királynak módjában lesz bármit is tenni ellene.*
Caraffa Comment, 212–13. oldal,
Az udvar ekképen megegyezett a koronázásra nézve s mihelyt ez megtörtént, az országgyűlés tagjai Pázmány érsek vezetése alatt megjelentek a felségnél s engedélyét kérték a királyválasztás megejtésére. Ferdinánd barátságosan és helyeslőleg felelt. Másnap a rendek Ferdinánd főherczegnél tisztelegtek. A kalocsai érsek volt szószólójok s fölkérte a főherczeget, hogy a reá eső választást ugyanolyan feltételek mellett fogadja el, mint atyja tette volt a saját koronázásakor. A főherczeg ezt megígérte s immár az udvar azt hitte, hogy a választás elől minden akadályt elhárított. Olyan simán azonban, mint képzelték, még sem ment a dolog. Bethlen hívei még az utolsó perczben is nagy erőfeszítést tettek a választás meghiúsítására. Az országgyűlés tárgyalásai oly szenvedélyes lefolyást vettek, hogy tettlegességektől lehetett félni. De a nádor, ki nyiltan fölvetette a kérdést: az országgyűlés tagjai magyarok vagy erdélyiek-e, azaz a királynak vagy a fejedelemnek alattvalói-e, törhetetlen erélyével s a már jelzett pénzajándékokkal végre is lecsöndesíté a kedélyeket úgy, hogy a választás megejtetett.
Az országgyűlés üléstermébe Werdenberg osztrák kanczellár vitte el a koronázó hitlevelet,* mely tizenhét pontból állott s felsorolta Magyarország jogait és szabadságait, főleg azokat, melyeket II. Mátyás 1608-ban és 1609-ben, II. Ferdinánd pedig 1622-ben megerősített. Ezenkívül az új király kötelezte magát arra is, hogy jövőre minden sérelmet, a mely tudomására hozatik, lehetőleg gyorsan orvosol, a magyar ügyeket csupán csak magyar tanácsosaival intézi, az igazság kiszolgáltatásáról czélszerűen gondoskodik, a fő- és a köznemességnek, valamint a királyi városoknak a vallás szabad gyakorlását megengedi, a nádorválasztás jogát mindig tiszteletben tartja, a koronát soha az országból ki nem viszi, a nádor jogkörét nem csorbítja, a véghelyek szükségletéről gondoskodik, a szomszédos országokkal, kivált Erdélylyel és Csehországgal fennálló szövetségeket őszintén megtartja, idegen katonaságot az országba nem hoz; s az Ausztriánál és Lengyelországnál zálogban levő városok és falvak kiváltásán fog munkálkodni.
Padavin 1625 dec. 3. ÓVÁRYnál. – Caraffa Comment. 213. old. – Khevenhiller X. 702. old. – Magyar Orsz. Lvtár a koronázó hitlevél 1625 nov. 27.
A mint a választás 1625 nov. 27-én végbement, a főherczeg királyi atyjához sietett, köszönetet mondott neki, de még inkább mostohaanyjának, a királynénak a buzgalomért, melylyel érdekeit előmozdította. Csakugyan a királyné sokban hozzájárult a föltorlódott akadályok elhárításához. Nyiltan a maga számára vette is igénybe a sikert, mikor III. Ferdinánd koronázása után a velenczei követ kifejezte neki szerencsekívánatait. A királyné azt felelte, hogy megtett mindent, a mit mostoha fia javára tehetett, mert olyan szeretettel van iránta, akár csak a saját vére lenne.
ELEONORA CSÁSZÁR-KIRÁLYNÉ, II. FERDINÁND NEJE.
Az országos képtárban levő egykoru metszetről.
A koronázás deczember 8-án, Boldog Asszony fogantatása ünnepén ment végbe. Ama háztól, hol az idősebb király lakott, a Szűz Mária templomig, hol a koronázás történt, a katonaság kettős sorfalat állott; az egyik oldalon német zsoldosok, a másikon magyar csapatok és a városi polgárőrség helyezkedtek el. A király nejével és gyermekeivel német lovasok és magyar banderiumok kíséretében indult az egyházba. A banderialistákat 50 válogatott gyalog katona kísérte. Utánok jöttek ragyogó díszruhában a magyar főurak a koronázási jelvényekkel. Követte őket a koronázandó választott király,* ki az egyházba vezető úton Rákóczy Pál háza előtt tette le a koronázási esküt. A templomba vonulva, az esztergomi érsek fölkente a királyt, mire a nádor a koronát fejére tette, előbb azonban ősi szokás szerint a rendekhez azon kérdést intézte, akarják-é a főherczeget királyokul elfogadni, mire a rendek helyeslő moraja felelt. A mise és a többi szertartások végeztével az idősebb király udvarával visszatért lakására, az ifjú király pedig lóra ült s a koronával, és Szent István palástjával fényes kísérettől környezve, a város kapujához vonúlt, hol háromszor suhintott kardjával mindegyik világtájék felé, annak jeléül, hogy az országot kész megvédeni bármely ellenség ellen. Ezzel az ünnepélyes koronázási szertartások véget értek.
Magyar Orsz. Lvtár. III. Ferdinánd koronázáshoz kiadott ceremoniale.
Következtek a szerencsekívánatok, lakomák és ünnepségek. II. Ferdinánd a magyar kath. főpapságnak ez alkalommal tanusított hűségét és ragaszkodását azzal jutalmazta, hogy megadta neki a szabad végrendelkezés jogát. A választás és koronázás megtörténtéről Ferdinánd, valamit a nádor külön levélben értesítette Bethlent, ki udvariasan és tiszteletteljesen felelt.* Azon óhajtását fejezte hogy III. Ferdinánd minél tovább viselje a koronát a saját dicsőségére és a kereszténység javára, hogy fentartsa a békét s atyjának nyomdokain haladjon. A maga részéről a fejedelem kijelenté, hogy mint II. Ferdinánd úgy fia iránt is be fogja bizonyítani ragaszkodását s szentűl megtartja a fennálló szerződéseket.
Egyetemi könyvtár Budapesten. Bethlen 1626 januar 8-iki levele-Ferdinándnak.
