VIII.
VIII.
Az udvar a fegyverszünetet nem akarja jóvá hagyni. Bethlen követet küld Bécsbe s szövetséget ajál a török ellen. Bécsi tárgyalások. A béke megköttetik.
Ferdinánd, mint jeleztük, figyelmeztette volt Thurzó nádort, ne igen menjen személvesen az erdélyi fejedelem táborába. A nádor szivére vette az intést s maga helyett két bizalmas emberét küldötte Bethlenhez, hogy a fegyverszünet feltételei iránt alkudozzanak. Bethlen elég barátságosan fogadta az érkezőket s a közlemények, melyeket nekik tett, olyanok voltak, hogy a nádor aggodalmai életének veszélyeztetése iránt eloszlottak. Ferdinánd viszont szintén késznek nyilatkozott alkudozni.* Midőn Thurzó személyére nézve menvédet kapott a fejedelemtől, «isten nevében» 1623 nov. 15-én útnak indult az erdélyi táborba. Az utána küldött meghatalmazásban a császár kötelezte magát, hogy mindenesetre helyben hagyja a fegyverszünet mindazon feltételét, melyeket a nádor Montenegro tábornokkal egyetértésben Bethlennel megállapít. November 16- vagy 18-án a nádor Gödingbe érkezett s ott Montenegro tábornokkal tanácskozott, mire visszatért a fejedelemhez.
Magyar tudom. akadémia levéltára. Thurzó a császárnak oct. 31. Császári resolutio 1623 nov. 5. Thurzó a császárnak 1623 nov. 14. Bethlen menvédje Thurzó számára 1623 nov. 13. Magyar országos levéltár. Meghatalmazás Thurzó részére. 1623 nov. 16.
Bethlen következőkben szabta meg a fegyverszünet föltételeit: A szünet 1624 september 29 napjáig tart; ez időben Bethlenre száll a szabad rendelkezés joga a Duna balpartján fekvő vármegyékben, kivéve Pozsony, Nyitra, Trencsén, Bars és Thurócz vármegyéket, Érsekujvár és Fülek végvárakat; a fegyverszünet tartama alatt német hadat Magyarországba küldeni nem szabad. Ha e föltételek elfogadtatnak, a fejedelem kész visszavonulni, végleges békealkudozásokba bocsátkozni és a császár s a porta közötti béketárgyalásokat támogatni.* A nádor meg volt győződve, hogy kedvezőbb feltételeket lehetetlen lesz elérnie s annál inkább indíttatva érezte magát elfogadásukra, mert Montenegro marchese szintén helyeselte, ha nem is mindegyiket, de legtöbbjüket.* A tábornok sem kedvezőbben ítélte meg serege helyzetét Gödingben, mint Waldstein s a fegyverszünetet egyetlen menekülésképen üdvözölte. Mindazonáltal el nem titkolhatta, hogy e feltételek Bécsben kínos benyomást fognak kelteni, hogy különösen a fegyverszünet hosszú tartama fog visszatetszeni már azért is, mert a császár jövedelmei Magyarországból egész egy esztendőn át a minimumra szállnának le.
Szászországi állami levéltár. Formula induciarum prout Bethlen voluit.
Magyar tudom. akadémia levéltára. Summarium punctorum, quae oretenus per Dom. Emericum Czobor et Andream Keresztury propositae sunt. 1623 nov, 26.
Mivel azonban Bethlen ragaszkodott kívánságaihoz, a nádor e pontban is engedett s november 19-én befejezte a tárgyalásokat. Alig hogy ez megtörtént, érkezett meg a császár rendelete, hogy fegyverszünetet csak hat hétre kell kötni. E rendeletet, mint elkésettet, már figyelembe venni nem lehetett. A nádor örült, hogy ura számára megmenthette legalább Oppeln és Ratibor herczegségeket, melyeket a császár a háború kitörésekor lefoglalt s melyeket most Bethlen nem követelt vissza. Öröme azonban csak rövid ideig tartott, mert a fejedelem utólag reclamálta a két herczegséget. Thurzó kijelenté ugyan, hogy ez az ügy nem tartozik az ő illetősége körébe, de mivel Bethlen engedni nem akart, Montenegro beleegyezésével a két herczegséget is neki igérte. November 20-án e megállapodásokat okiratba foglalták és aláírták. Bethlen közvetlenül reá megkezdte a hazaindulást. A nádor ellenben a helyett, hogy maga Bécsbe ment s ott működéséről jelentést tett volna, hű embereit Czobor és Kereszturyt küldte az udvarhoz, hogy eljárását igazolják.*
Bécsi hadi levéltár. Instructio D. Palatini pro Emerico Czobor et Andrea de Keresztur data.
Midőn a fegyverszünet híre Bécsbe érkezett, az első érzés, mely nyilatkozott, az öröm és a szabadulás érzelme volt. A gödingi hadat már elveszettnek hitték s ellenállását. nem többé napokra, hanem már csak órákra számították. Tudták, hogy a segélysereg még messze távolban van s így attól féltek, hogy ha Gödingben katasztrófa talál bekövetkezni, általános fölkelés támad s véget vet a császár uralmának. A veszély csakugyan elérte volt a tetőpontját.. Bethlen előtt nem maradtak titokban az előnyök, melyek hosszasabb kitartás esetén kecsegtették, csakhogy ő, sem volt ura a helyzetnek, minthogy a törökök a hideg és esős évszak miatt nem akartak tovább táborban maradni s minden kérése és ígérete daczára hirtelen haza indultak. Már kezdettől fogva tartott tőle, hogy a tél közeledtével cserben hagyják s e végből több futárt, utóbb ügynökét Bornemiszát bocsátotta a portára, hogy kieszközölje, hogy a törökök el ne távozzanak az eldöntés bekövetkeztéig.* De Konstantinápolyban, hol időközben Murád váltotta fel a hülye Musztafa szultánt, annál kevésbbé adták ki a Bethlen kívánta parancsot, mert az ázsiai bonyodalmak sürgősen ajálották, hogy a porta Európában békét kössön. A boszniai basa a téli időjárás beköszöntével haza indult tehát s ez okból Bethlen is kénytelen volt beletörődni a fegyverszünetbe.*
Bécsi állami levéltár. Ferdinándhoz intézett jelentés 1623 sept. 14.
Padavin nov. 25. ÓVÁRYnál.
Alig hogy ezt megkötötték s az aggodalmak Bécsben eloszlottak, az udvar hangulata hirtelen megváltozott. A mint eddig remegett s ügyét veszve hitte, úgy most egyszerre azt sütötte ki, hogy tulajdonképen Bethlen forgott végveszélyben s hogy a visszavonulást csak a saját szabadulására kezdte meg. Az udvari haditanács rosszalta, hogy a nádor nem törődött a sok ezernyi keresztény fogolylyal, hogy Bethlennek nagyon sok vármegyét engedett át s ezzel a császárt a védelem fontos eszközeitől fosztotta meg. Mindezen tekintetekből azt tanácsolta, hogy a császár csak az esetre szentesítse a fegyverszünetet, ha Bethlen hódításait kiadja, ha saját területére húzódik vissza s kieszközli, hogy a török a keresztény foglyokat szabadon bocsátja.*
Bécsi állami levéltár. A hadi tanács votuma 1623 nov. 25.
A magyar tanácsosoknak szintén visszatetszett a vármegyék átengedése, e mellett pedig különösen az, hogy a császár a fegyverszünet alatt ne küldhessen német hadakat magyar területre. Ők sem ajálották tehát az egyezség föltétlen szentesítését. A császár követte e tanácsokat annyiban, hogy Bethlentől Zólyom vármegye visszaadását követelte s fentartotta ama jogát, hogy német csapatokat küldjön Magyarországba azon esetre, ha egyes véghelyek őrsége sürgősen igényli a kiegészítést.*
Magyar tudom. akadémia levéltára, A magyar tanácsosok véleménye nov. 26. és dec. 11. Feltételek, melyek mellett Ferdinánd a fegyverszünetet jóvá akarjan hagyni. 1623 nov. 28. – Magyar országos levéltár. Ferdinánd a nádornak. 1623 nov. 28.
Az udvar nem tartott többé attól, hogy szerződésellenes magaviseletének káros következményei lehetnek. Számításai szerint nehány hét múlva 60.000 ember állhatott rendelkezésére. Azt hitte tehát, hogy nemcsak nincs mit félnie Bethlentől, hanem ellenkezőleg ő támadhatja majd meg, sőt elűzheti Erdélyből is.* Némelyek azt tanácsolták a császárnak, ne is késedelmeskedjék a támadással s a fejedelem tönkretételével, még mielőtt Erdélybe huzódhatik vissza. Mások azonban ellenezték az ilyen szélső fellépést, mert a császár nem szegheti meg adott szavát s egyelőre a fegyvernyugvást érvényben köteles tartani. Sokan meg a nádort vádolták, hogy titkos egyetértésben áll Bethlennel s ezért engedett neki oly előnyős föltételeket, sőt azt híresztelték, hogy a kettejök közötti ellenségeskedés mindig csak színlelt volt. Mind ennek a sok szónak és okoskodásnak az lett a vége, hogy a császár a fejedelemnek oly fegyverszünet-egyezményt küldött, mely lényeges pontokban eltért a gödingi megállapodásoktól. Zólyom vármegyét, Oppelnt és Ratibort Ferdinánd meg akarta magának tartani, sőt a fegyvert is csupán 1624 martius 1-ig akarta pihentetni. Másrészt azt követelte a fejedelemtől, bocsássa el hadait s a neki átengedett vármegyék lakosait új adókkal ne terhelje. Ellenben önmaga számára a császár-király fentartotta abbeli jogát, hogy a magyar végházak őrségét német csapatokkal szaporíthassa, mihelyt a körülmények megkívánják.
Padavin november 25. dec. 2. és 9. ÓVÁRYnál.
Az udvar e csalfasága méltán megbotránkozást kelthetett Gábor fejedelemben. Nemcsak a kikötött föltételek önkényes megváltoztatása, hanem még inkább az a sértő hang, melyen ezt tudtára adták, s mely olyan volt, minőt az úr használ szolgájával szemben, ébreszthette föl egész felháborodását.* Növelte az érzést csakhamar azon hír is, hogy Esterházy Miklós egyenesen megszegte a fegyverszünetet. A háború alatt Esterházy Érsekujvár főkapitánya volt. Mikor a fegyverszünet létrejötte után a török csapatok hazafelé vonúltak, épen a Nyitra vizén való átkelésök közben, rajtok ütött, három egymást követő ütközetben megverte őket, több ezeret közülök lekaszabolt s a keresztény foglyokat, kiket magokkal czipeltek, kiszabadította. Komárom őrsége szintén részt vett e műveletben, mely a törököket olyan rémületbe ejtette, hogy nagyrészt eldobálták fegyveröket, mely a futásban gátolhatta volna őket. Életét féltve az egri bég, mikor sebtiben át akart kelni a Garam vizén, elvesztette minden podgyászát s a zsákmányt, melyet a hadjárat folyamán ejtett.
Bécsi állami levéltár. Jnduciae cum Bethlenis, megerősítette Ferdinánd 1623 nov. 28. – KATONA XII. 35. s köv. lapok. – Szászországi állami levéltár. Langenfeld Zeidlernek 1623 dec. 6.
Az esetnek megvolt az a következménye, hogy a törökök, a helyett hogy a saját gyávaságukon pirúltak volna, Bethlent szidalmazták, a ki arany hegyeket s mindenek előtt biztonságot igért nekik, pedig – mondották – most szegényebben térnek haza, mint a hogy jöttek. Az egri bég panaszt emelt a fegyverszünet ezen megsértése miatt Esterházynál, ki azzal mentette eljárását, hogy a törököknek nem volt joguk Bethlenhez csatlakozni, hiszen a szultán és a császár közt béke uralkodott.* Minthogy mégis megtették, neki szintén, joga volt őket megfenyíteni.
Helytartósági levéltár Innsbruckban. Esterházy az egri bégnek 1623 dec. 6. – Ugyanott Rechenberg Dietrich testvérének 1623 dec. 6.
E közben számos magyar főúr gyűlt össze Nagy-Szombatban azon hitben, hogy a Bethlen által hirdetett országgyűlés meg fog nyittatni. Midőn azután hirét vették, hogy a Gödingben kötött fegyverszünetet az udvar változatlanúl helyben hagyni nem akarja, felkérték a nádort, hasson oda, hogy ez megtörténjék. Thurzó készségesen eleget tett felhívásuknak; kérte a császárt, fontolja meg, minő nyomorúságos állapotban volt hadserege. A végenyészettől egyesegyedűl a fegyverszünet menthette meg, miért is meg kell ezt erősítenie és pedig annál inkább, mert ekképen a fejedelmet s az összes magyarokat hálára fogja kötelezni. Ez az érvelés azonban már azért sem tett Ferdinándra hatást, mert az udvari haditanács és a magyar tanácsosok folytonosan arra nógatták, ne módosítsa elhatározását.* Fáradozásaiknak nyomatékot adott azon körülmény, hogy maga Bethlen sem ragaszkodott többé az egyezmény változatlan fentartásához, hanem más javaslatot küldött be, melyben fentartotta jogát a nádor által átengedett vármegyékre, ellenben le akart mondani Oppelnről és Ratiborról.*
Magyar tudom. akadémia levéltára. Thurzó Ferdinándnak 1623 dec. 10. Opinio consilii Hungarici 1623 dec. 11.
Bethlen fegyverszünet-szerződési tervezete 1623. dec. 8. A magyar tud. akadémia levéltára.
Csakhogy ennek az engedékenységnek sem volt meg az óhajtott eredménye. A haditanács azon meggyőződésben élt, hogy a törökökben, kiknek fényes sikereket és uralmok kiterjesztését igérte, minden bizodalom elveszett Bethlen iránt, s hogy a fejedelem maga nem képes nagyobb hadat eltartani. Azt ajálotta tehát, hogy újra fegyvert kell fogni. Ha azonban a császár középútat kíván választani, úgy csakis martius végeig hagyja jóvá a fegyverszünetet, hogy keze szabadon maradjon.* E tanács abban lelte indokolását, hogy Ferdinánd immár 30.000 főnyi haddal rendelkezik a gödingi seregen felül.* A császár követte is e tanácsot s tudatta a nádorral, hogy ragaszkodik a fegyverszüneti feltételek módosításához, ellenben kész januar 2-án Pozsonyban a béketárgyalásokat megkezdeni. E döntvényét nem kísérte ugyan fenyegetéssel, de a sorok közt ki lehetett olvasni, hogy semmi további kívánságot teljesíteni nem hajlandó.*
Bécsi hadi levéltár. A hadi tanács votuma 1623, dec. 12. Az udvarban keringő nézetekről Caraffa: Relatione dello stato stb.
Innsbrucki helytartósági levéltár. A királyi hadak összeirása. – Padavin dec. 16-ról jelenti, hogy a császárnak legalább 30,000 embere lenne, még ha a gödingi sereget nem alkalmazná, hanem pihenőt engedne neki.
Bécsi hadi levéltár. II. Ferdinánd Thurzónak 1623 dec. 14.
Időközben az udvar arról értesült, hogy Bethlen visszavonúlása közben Nagy-Szombatban tizenöt egyént elfogatott, köztük a váradi püspököt, a városi birót s nehány jezsuitát* s magával vitte őket. A császár erre kijelenté, hogy a történtek után csak akkor bocsátkozik béketárgyalásokba, ha a fejedelem akár túszok adásával akár azzal, hogy – az általa megszállott vármegyékbe császári őrséget fogad be, kezességet nyújt őszintesége iránt.* Az udvar csakugyan nem riadt vissza a szakítástól s már nehány ezredet el is akart indítani Magyarországba, de Montenegro meghiusította a parancs foganatosítását mindaddig, míg előzetesen gondoskodás nem történik az élelmezésről. Csakis ez a szempont okozta, hogy az összes ezredek eddigi állomásaikon hagyattak vagy pedig a császári területnek más, kevéssé kiszivattyúzott pontjaira tétettek át, így Eggenberg herczeg és Dietrichstein bibornok jószágaira. A katonák kicsapongásai és erőszakosságai alatt a földesurak épen annyit szenvedtek, mint a jobbágyok, akár csak az ellenség ütött volna reájok. Minthogy ekképen a bécsi miniszterek gyakorlatban is megismerkedtek a háborúval, kissé fobékonyabbak lettek a béke iránt. Be kezdték látni, hogy sokkal előnyösebb lenne a katonaságot haladéktalanúl elbocsátani, mint olyan támadást tervezni, melynek sikere legalább is nem bizonyos.*
Magyar tudom. akadémia levéltára. Horváth II. Ferdinándnak. 1623 dec. 17. és 20. – Padavin dec. 23.
Magyar országos levéltár. Ferdinánd utasítása kanczellárja Sennyey számára Esterházyhoz utazásakor 1623 dec. 29.
Padavin 1623 dec. 23. és 1624 jan. 6. ÓVÁRYnál. – Caraffa id. műve. – Dallos Miklós irataiban a püspök két véleménye.
A sokféle nehézséget végre elhárította a Bethlen engedékenysége. 1624 januar elején egy követe érkezett Bécsbe azon nyilatkozattal, hogy a császár szabta feltételekhez alkalmazkodik s az alkudozásokat közelebb Bécsben megkezdi.* Jóindulatának bizonyítékáúl a fejedelem szövetséget ajálott a török ellen. Az ajálat őszinteségére azonban jellemző világot vethet az, hogy Bethlen ugyanazon időben a legnagyobb erőfeszítéseket tette, hogy a portát a császár ellen való újabb hadjáratra ösztönözze. Bécsben mindjárt is üres fogásnak vették volna az ajálatot, ha Káldy jezsuita atya, kit Bethlen Nagy-Szombatból túszul vitt magával, kivel azonban mindig a legnagyobb kimélettel és kitüntetéssel bánt s kit biztatásaival tökéletesen megnyert, utóbb pedig szabadon bocsátott, őszinteségét lelkesülten nem hirdette volna. Káldy elbeszélései igen előnyös támaszt nyujtottak azoknak, kik Bécsben immár a békéért rajongtak, ámbár a háború pártja is felhasználta azokat, mert véleménye szerint Bethlen merő félelemből beszél így, miért is nem szabad tovább késleltetni az ellene intézendő támadást.*
Padavin 1624 jan. 6. ÓVÁRYnál. – Bécsi állami levéltár. Bethlen azon vármegyéknek, melyeket Ferdinánd részére visszabocsátott 1624 jan. 24. – Szászországi állami leveltár. Zeidler Schönbergnek 1624 febr. 14.
Padavin 1624 jan. 13. ÓVÁRYnál.
A béketárgylásokhoz kirendelt erdélyi biztosok, Kamuthy, Kassay és Bornemisza februar 7-én érkeztek Bécsbe. Először is a fegyverszünet meghosszabbítását kívánták. Ez megtörtént s a szünet martius 25-ig terjesztetett ki. Azt sürgették továbbá, hogy a meginduló tárgyalások alapjáúl a nikolsburgi béke szolgáljon, hogy a sokat emlegetett zálogbirtokosok kárpótlásképen zálogos jószágaikba visszahelyeztessenek, hogy a véghelyek őrségei számára igért 50.000 forint utólag megfizettessék, hogy a várak kiépítésére és jó karban tartására bizonyos pénzösszeg rendeltessék, hogy Oppeln és Ratibor visszaadassék s a császár jelölje ki azon jószágokat, melyeket Csehországban igért a fejedelemnek. Mind e kívánságok világosan a nikolsburgi béliében gyökereztek. Ezen túl Bethlen csak annyiban ment, hogy tatár szövetségeseinek kielégítése czímén további 20.000 forintot igényelt, hogy még négy vármegye átengedését élethossziglan s az ecsedi vár és uradalom örökös birtokát kérte, mert ez uradalmat eddig csak saját személyére birta.*
Helytartósági levéltár Innsbruckban. Puncta Transylvaniae principis commissariorum. S. C. Matti exhibita. – Padavin 1624 febr. 17. és 24. ÓVÁRYnál.
Ezen írásban előterjesztett követeléseken kívül a követek szóbelileg még más kívánságokkal is előálltak. Urok számára igényelték a helytartóságot az egész királyi Magyarországra nézve s biztosították a császárt, hogy ez esetre három annyi jövedelme lesz az országból, mint eddig. A megállapítandó békefeltételek megtartásának legszilárdabb kezességeűl pedig urok házasságát a császár valamelyik leányával mondották.*
Szászországi állami levéltár. Relatio de Rebus Hungaricis ex Vienna.
E kívánságok felett sokat tanácskoztak a császári udvarban. Pázmány esztergomi érsek és Esterházy Miklós országbiró annyira túlzottaknak találták, hogy kereken azt ajálották: meg kell minden alkudozást szakítani s hadat kell üzenni. Véleményöket a Budán tartózkodó császári ügynök, Starzer is támogatta, a ki intette az udvart, ne kössön elhamarkodott békét, mert – mint írta – alapos értesülései vannak a budai basa és mufti békés szándékáról.* De a császári tanácsosok többsége, részint mert sokat szenvedtek a háború pusztításai alatt, részint mert számba vették a császár pénzügyeinek kétségbeejtő állapotát, az alkudozások folytatását pártolta s hajlandó volt Bethlennek a nikolsburgi béke keretén túl is némely kevésbbé lényeges engedményt tenni, ha viszont a fejedelem Oppelnről és Ratiborról lemond.
Bécsi állami levéltár. Stanzer Stadion grófnak, a hadi tanács elnökének 1624 febr. 25.
Egyelőre azonban mégis csak a háború pártja kerekedett felül s így Bethlen követei kívánságaikra nézve elutasító választ kaptak,* minek következtében elutazásukkal fenyegetőztek. Pázmán és Esterházy azt tanácsolták Ferdinándnak, ne törődjék e fenyegetéssel s indítsa meg a támadást. Ellenben azon császári biztosok, kik az erdélyiekkel a tárgyalásokat folytatták és pedig a magyar kanczellár és Collalto, kikhez időközben a nádor, Dallos püspök, Teuffel György, Czobor és Cziráky járultak, valamint más magyar tanácsosok annál buzgóbban fáradoztak a béke érdekében s törekvéseik Eggenbergnél, Meggaunál és Trauttmansdorfnál is támogatásban részesültek.* De a hadi párt az utolsó pillanatig folytatta erőködéseit s folyton-folyvást hangoztatta, hogy Bethlenben bízni nem lehet, hogy újra támadólag fog föllépni, mihelyt a körülmények kedvezően alakúlnak.
Bácsi hadi levéltár. Öt különböző okmány, melyben a császári biztosok tagadják a nikolsburgi békeszerződés érvényét, míg az erdélyiek az érvényesség mellett kardoskodnak.
Magyar országos levéltár. Bethlen biztosai a császáriakhoz. 1624 mart. 6. Opinio archiepiscopi Strigoniensis 1624 mart. 7. – Opinio judicis Curiae et consilii Hungarici et commissariorum ad tractatum destinatorum 1624 mart. 7.
A béke barátai nem tagadták e nézet helyességét, sőt készségesen csatlakoztak volna hozzá, ha a pénzhiány és az örökös tartományok inséges állapota napról-napra nem fokozódik. Hogy végre mégis ők jutottak túlsúlyra, az azon elhatározásban nyert kifejezést, hogy nehány ezredet fel kell oszlatni s így nyerni pénzt a lengyelek kielégítésére és elbocsátására, kiket oly sokáig és oly hőn vártak s kik nagy későn végre is csak azért jöttek Morvaországba, hogy azt végképen kiéljék.*
Padavin febr. 25-ki második levele, mart. 16-ki két és jun. 15-ki levele ÓVÁRYnál. – Szászországi állami levéltár. Zeidler jelentései 1624 jun. 12., 15. és 22. Jelentéseiből kitünik, hogy a lengyelek a császár kívánsága daczára nem kapták meg béröket. Ennek következtében Magyarországba törtek, a Nyitra vármegyei Galgóczot megrohanták és kirabolták s számos embert lemészároltak, kik a templomba menekültek volt. A császár felhatalmazta a magyar vármegyéket, használjanak erőszakot az erőszak ellen. Ugyanekkor intézkedéseket is tett, hogy a lengyelek legalább részben kielégíttessenek s így önkényt kivonuljanak az orszagból.
Az engedékenységet részben az is okozhatta, hogy nem tudták biztosan, minő magatartást követ a porta támadás esetén Bethlen irányában s hogy – tévesen – meg voltak győződve, hogy Velencze a fejedelmet havi 3000 zechino pénzsegélyben részesíti.* Mindazonáltal a császári miniszterek még sokféle fogáshoz és sakkhúzáshoz folyamodtak; azt kívánták, húzódjék vissza Bethlen hadaival a Tisza mögé s általában késtek a végleges békeszerződés tervezetének előterjesztésével. Az erdélyiek újra meg újra azzal fenyegetőztek, hogy elutaznak; mire a martius 25-én lejáró fegyverszünet nehány héttel meghosszabbíttatott. Martius 27-én az udvar azt a hírt vette, hogy a fejedelem utasította bécsi követeit, kössék meg minden áron a békét, mert a budai basa így kívánja. Ez értesülést a császári miniszterek természetesen kiaknázták s a követekkel szemben egyszerre harczias hangon beszéltek. Egyszersmind utasították Forgáchot, hogy lovas hadával Erdély határaihoz közeledjék. Nagy-Szombatba erős őrséget akartak vetni s általában feltünő zajosan tettek olyan intézkedéseket, mintha legközelebb megkezdenék a hadjáratot.*
Padavin 1624 mart. 23. ÓVÁRYnál.
Padavin 1624 mart. 20. ÓVÁRYnál.
Csakhogy az erdélyi követek nem egy könnyen engedték magokat megfélemlíteni. Újra elutazásukat emlegették, mire ezután a császáriak is mérsékelték hevöket s végül – 1624 april 4. – elkészítették a szerződés-tervezetet. Ez arra kötelezte a fejedelmet, hogy a királyi czímet nem használja többé, hogy összes foglyait szabadon bocsátja s a töröknél ugyanezt fogja kérelmezni; hogy mindazoknak; kiknek jószágait a hét vármegye területen elkobozta, javaikat visszaadja s a zálogbirtokosoknak a zálogösszeget megtéríti. Neki magának megadatott a német birodalmi fejedelem czíme; meghagyattak nála részben kedvezőbb feltételek mellett a nikolsburgi békeszerződésben átengedett urodalmak és vármegyék oly feltétellel, hogy az ottani végvárak összes kapitányai és tisztei esküt tesznek, hogy a császár ellen fegyvert sohasem fognak. Végül a császár védelmet és segítséget igért a fejedelemnek, ha a törökök a jelen béke megkötése miatt megtámadnák.
Ez a javaslat a nikolsburgi békéhez képest annyiban kedvezőtlenebb volt Bethlenre, a mennyiben a császár nem engedte többé át Oppelnt és Ratibort s meghatározott évi összeg fizetésére sem kötelezte magát,* hanem csupán annyit ígért, hogy gondoskodni fog a fejedelemnek átadott területekben levő végházakról. De nem csupán ez, hanem egy másik körülmény is könnyítette a Ferdinánd dolgát; szó sem volt többé a nála maradó vármegyék zálogbirtokosainak sokszor sürgetett kártalanításáról. Noha tulajdonképen ő érettök rántott kardot a fejedelem, ez úttal véglegesen feláldoztattak.
A KATONA és PRAY műveiben található békeföltételekben nincs szó fix évi összeg fizetéséről. Ellenben Padavin azt írja (majus 11.), hogy a császár, midőn a végleges békeokmányt ratificálta, 30.000 forint fizetésére kötelezte magát. Ugyanezt állítja a szászországi állami levéltár egy okmánya majus 21-iki kelettel. Valószínü azonban, hogy a KATONA által közölt békeszerződés a hiteles.
Az erdélyi követek a békeszerződés tervezetét, mely úgyszólván ultimatumképen adatott át nekik, átvették s minthogy immár egyedül Bethlentől függött: elfogadja-e vagy nem, elutaztak hozzá. Bécsben meg voltak győződve, hogy elfogadja s ez a föltevés csakugyan igazoltnak bizonyúlt, mert Bethlen sehonnan sem számíthatott segítségre. A porta nem tudott, Velencze nem akart érdekében föllépni s pfalzi Frigyes is ugyanazon helyzetben volt, mint a porta. Ezenfelül a felső-magyarországi vármegyék követei, kiket Kassára hívott össze, szintén ellene szóltak a háború folytatásának. Bécsben mindazonáltal aggódni kezdtek, midőn egyik nap a másik után eltelt a nélkül, hogy a béke elfogadásáról hírt vettek volna. A meghosszabbított fegyverszünet is végéhez közeledett s az udvar biztosra vette, hogy a háború megújulása esetén a nádor Bethlenhez fog átállani.*
Padavin 1624 apr. 13. és 24. ÓVÁRYnál.
A késedelem abban találta okát, hogy a fejedelem az utolsó pillanatban is próbát tett megnyerni a porta segélyét egy újabb támadáshoz. Értesítette a császár által ajálott békefeltételekről, melyeket még rosszabb világításba helyezett, mint minők a valóságban voltak, s megjegyzé, hogy a szultánra még veszedelmesebbek, mint ő reá magára. A németalföldi követ nem kimélte a fáradságot, hogy a török minisztereket Bethlen kérelme iránt fogékonyabbá tegye; ugyan így járt el az angol követ, a mennyiben királya megbízása nélkül tehette; de minden hasztalan volt. A törököket a perzsa háború s az ázsiai lázadás következtében semmi áron sem lehetett további segélyadásra birni s így Bethlen csupán azt az igéretet vette, hogy a porta kész közvetíteni a békét közte és a császár közt. A fejedelem kétségkívül előre látta e választ, mert még mielőtt kezéhez jutott, elfogadta a Bécsből ajálott békefeltételeket.*
Giustiniani 1624 maj. 11. és 27., aug. 31. ÓVÁRYnál.
BETLEN GÁBOR FICTIV ARCKÉPE.
Gróf Apponyi Sándor birtokában levő egykoru rézmetszetről.
Kanczellárja, Kovasóczy, két más megbízott kíséretében majus 4-én érkezett Bécsbe s nehány aprólékos módosításon kívül még csupán azt kívánta, hogy a császár, ha Oppeln és Ratibor birtokát nem is, legalább herczegi czímét megadja Bethlennek. Ez a merő czímkérdés nem ütközött nehézségbe s így a békeszerződés szövege végre megállapíttatott. Ferdinánd császár-király a diplomát majus 8-án írta alá. Ez alkalommal a fejedelem kanczellárja Ferdinánd és számos udvari ember előtt kijelentette, hogy ura őszintén kívánja a békét, noha hadseregét Velencze kész zsolddal ellátni.* Kovasóczy később ezen rágalmát Velencze ellen azon állítással tetézte, hogy a köztársaság a boszniai basának 30.000 forintot fizetett azért, hogy Bethlen megsegélésére bírja.* Elutazása előtt az erdélyi követeket ünnepi ebéddel s nehány, nem épen nagyon értékes ékszerrel tisztelték meg. Ujólag hangoztatták azon biztosítást, hogy a fejedelem immár a császárhoz akar csatlakozni s egyúttal abbeli óhajokat fejezték ki, hogy a császár idősebb leánya és Bethlen közt házassági kapocs létesüljön.
Padavin 1624 majus 11. – Szászországi állami levéltár. Bécsi hírek 1624 majus 15. Bethlen megtartotta egész haláláig Oppeln és Ratibor herczege czímét, mint ezt a császárnak hozzá intézett levelei is bizonyítják.
Padavin 1624 maj. 18. ÓVÁRYnál. A velenczei követet az alaptalan vádak nagyban megbotránkoztatták. Azt mondotta, hogy Bethlen csak azért terjeszteti azokat, hogy bosszul álljon a köztársaságon a pénzsegély megtagadásáért s megzavarja jó viszonyát a császárral. Az ÓVÁRY gyűjteményében található okiratok immár kétségtelenné teszik, hogy Velencze Bethlent nem segítette s segélyét fel nem ajálotta neki.
Maga Bethlen szintén levelet intézett Ferdinánd császárkirályhoz, kifejezte köszönetét a béke létrejöttéért, hálát adott az istennek; hogy a császár lelkét a békére hajlította s kijelentette, hogy szakadatlanúl imádkozni fog azért, hogy ez a béke, melynek feltételeit a legapróbb részletekig törhetetlenűl meg akarja tartani, jövőre is fenmaradjon. Intette a császárt, siessen a török békekötéssel is, mert a pesti síkságon gyanús csapatösszpontosítások folynak. Végül egész általánosságban jelezte, hogy másodszor akar nősülni és menvédet kért követeinek, kiket vagy Németországba vagy másfelé fog küldeni, hogy menyasszonyt válaszszanak számára.*
Bethlen II. Ferdinándnak 1624 május 29. SZILÁGYI Sándor: Tört. Tár. 1886.
Ez események közben húnyt el Lőcsén a Habsburg-ház egyik legelkeseredettebb ellensége János György jägerndorfi őrgróf – a mint egykorú magyar emlékek nevezik: a jägerndorfi herczeg. – Ő volt legfőbb, hogy ne mondjuk: egyedüli oka annak, hogy Szilézia II. Mátyás császár és király életében részt vett a cseh fölkelésben. Hogy a részesekre nézve az eredmény oly kedvezőtlenné vált, annak szintén ő volt az oka. Még a fehérhegyi vereség után is folytatta a háborút Sziléziában s midőn ott már nem tarthatta magát, seregével Magyarországba vonúlt s Bethlenhez csatlakozott. A nikolsburgi béke, bármi kínosan érintette, sem törte meg kitartását; ő volt az, ki az erdélyi fejedelmet folyton új támadásra sarkalta. Az ujonnan kitört háborúban csak rövid ideig vehetett részt, mert gégesorvadása s gyomor- és tüdőbaja pihenésre kényszerítette. Lengyelországon át akart hazájába visszatérni, de még az indúlás előkészületei közben érte utól a halál. (1624 martius 12.)
Holttestét Bethlen rendeletére Kassára szállították, hol a fejedelem jelenlétében fényes gyászpompával temették el. A halottas kocsit, mely a koporsót vitte, beláthatlan néptömegen kívül egy zászlóalja német zsoldos is kísérte, utolsó maradéka annak a több ezer főnyi seregnek, melyet az őrgróf három évvel azelőtt Sziléziából Magyarországba vezetett. Bethlen mélyen meg volt indúlva s mindenképen kimutatta kegyeletét az elhúnyt iránt.*
Erre nézve báró Radvánszky Béla legújabb műve, Bethlen Gábor fejedelem udvartartása a kassai kamara 1624-ki számadásaiban is több adat található. A jägerndorfi őrgróf holttestét utóbb Murány várába szállították át, mert a mult század végén, mikor a várkápolna kriptáját felásták, koporsóját a Széchy Györgyé, Homonnay Máriáé és Wesselényi Ferencz nádoré mellett ott találták meg. TOMASIK: Muranyer Schloss. 116. l.
