VII.
VII.
Bethlen második támadása. Török hadak csatlakoznak hozzá. Elfoglalja az ország nagy részét. Gödingig nyomul. A császáriak sanyarú helyzete.
Mit tettek időközben a császáriak, hogy a támadást visszautasíthassák?
Midőn Ferdinánd Bethlen hadainak előnyomulásáról értesűlt, marchese Montenegrónak, ki 17.000 emberrel Csehországban Kolinnál állott meghagyta, hogy Magyar-Hradischba – a morva-magyar határra – vonúljon; több magyar végházba német őrséget küldött s a vármegyékben nemesi fölkelést hirdetett. Isten segedelmét is kikérte, a templomokban imákat rendelt, maga pedig szent fogadalmat tett.* Pázmány Péter esztergomi érsek a nemesi fölkeléstől nem sokat remélt; legföljebb, mondotta, hogy a püspökök és főpapok álliják ki jutalékokat, de a többi nemesek Bethlen zászlajához fognak szegődni.* Az, érseknek e nézete annyiban igaznak bizonyúlt, a mennyiben a nemesi fölkelésből semmi sem lett.
Szászországi állami levéltár Zeidler tudósításai 1623 sept. 17. – Padavin a dogének 1623 sept. 9. és 30. ÓVÁRYnál. – Magyar országos levéltár. Ferdinánd elrendeli a nemesi fölkelést. 1623 sept. 28. – Caraffa: Coment. 168. lap.
Padavin a dogénak 1623 october 7. ÓVÁRYnál.
Bethlen e közben folyton előbbre nyomúlt s megtörte az ellenállást, melylyel itt-amott találkozott. Csupán Füleket nem birta hatalmába keríteni s egyelőre abban is hagyta ostromát, hogy Nagy-Szombat ellen nyomúljon. Ezt Montenegro tábornok nehány század német katonával védeni akarta, mert a hadikészletek egy része ott volt felhalmozva. De mivel a polgárság a németeket be nem eresztette, Bethlen könnyű szerrel elfoglalta a várost. Erre Thurn megrohanta a város előtt táborozó németeket, s egy század kivételével mind elfogta őket. E fényes siker benyomása alatt a fejedelem egy fogoly császári alezredesnek azt mondotta, hogy csak Prágában szakítja félbe diadalútját.* Ez önbizalomtól duzzadó szavak, melyeket a fogoly Bécsbe jelentett, ott nagyban fokozták az aggodalmakat; gyöngének érezték magokat, siettetni igyekeztek a készülődéseket, sőt elrendelték Prága erődítményeinek jobb karba helyezését. Ez az óvatosság annál indokoltabbnak látszott, mert Bethlen serege további előnyomúlásában nemcsak magyarokkal nagyban szaporodott, hanem tatár és török segélyhadakkal is.
KATONA XII. 13.
Ibrahim boszniai basa már julius 10-én megkezdte előnyomúlását; Banyalukában összpontosította csapatai nagyobb részét s onnan elindúlva végre Czeglédre ért. További útjában a török végházak őrségének java részét magához vonta.* Hol és mikor történt Bethlennel való egyesülése, nem tudjuk. Ellenben a budai basa, kinek területén e segélyhadak átvonúltak; meglehetős lanyhán viselte magát, akár mert személyes neheztelést táplált Bethlen irányában, akár mert Ferdinánd ajándékai voltak reá befolyással. Mindenesetre nem vett részt csapataival a támadásban, az átvonulást sokféle akadálylyal nehezítette, sőt a nála időző császári ügynökkel azon tanakodott, miféle ürügy alatt rendelhetné haza a tél közeledtével a Bethlennél levő törököket.
ÓVÁRY id. m. 121. és 128. lap.
A fejedelem hada szövetségeseivel együtt ekkor valami 40.000 emberre mehetett.* A sereg főleg lovasságból állt; gyalogsága csekély, tüzérsége pedig egészen elégtelen volt. A gyaloghad leginkább ama sereg maradékából kerűlt ki, melyet a jägerndorfi őrgróf 1621-ben vezetett Magyarországba. A tüzérség állományának magvát pedig azon ágyuk tették, melyeket Bethlen ugyanazon év végén vásárolt. Ekként összeállítva a fejedelem hada, egy jól szervezett sereg által való megtámadtatása esetén hátrányban volt ugyan, de annál veszedelmesebbé vált ama területre, a melyen átvonúlt. A fölös számú lovasság minden irányban elportyázhatott s fosztogatásaival messze földön nagy pusztítást tett. A jobb módú vidéki nép az erődített városokba, különösen Bécsbe menekült tehát, hol csakhamar hiány állott be az élelmi készletekben, mert a behozatal Magyarországból is megszakíttatott.*
Bécsi állami levéltár. Stanzen gróf Stadionhoz, a hadi tanács elnökéhez 1623 oct. 27. és dec. 16. – Caraffa: Coment. 169. l. Bethlen seregének és szövetségeseinek számát 60.000 emberre teszi.
Padavin a dogénak 1623 oct. 21. ÓVÁRYnál. – Szászországi állami levéltár. Zeidler jelentése 1623 oct. 18.
Bethlen ekképen ismét ura lett Magyarország legnagyobb részének s november 19-ére országgyűlést hívott össze.* A császár hívei mindinkább ingadozni kezdtek hűségökben. Széchy György, ki csak nem rég neveztetett ki Felső-Magyarország főkapitányává, állásáról le akart köszönni, mert sértve érezte magát, hogy Bécsben bizalmatlanúl figyelték meg magatartását.* A nádort is elhagyta eddigi elszántsága, mert a legrosszabbtól kellett félnie, ha Bethlen elfoglalja Sempte várát, melybe feleségével és gyermekeivel zárkozott. Minden áron újra föl akarta tehát vétetni az alkudozások megszakított fonalát. Félelemtől gyötörve, arra kérte az udvart, ne vegye tőle rossz néven, ha, hogy hitvese és gyermekei életét megmentse, valami olyan kisegítő eszközhöz folyamodnék, melyet a viszonyok kényszerűsége erőszakol reá. Midőn három nappal később azt hitte, hogy közvetlenül a megostromoltatás veszélye fenyegeti, annyira megszállta a félsz, hogy egyenesen arra kért engedélyt, hogy Bethlennel alkudozásokat kezdhessen s ha az engedélyt meg nem adják, legalább arra hatalmazzák föl, hogy személyesen találkozhassék a fejedelemmel. Egyszersmind jelentette; hogy Bethlen azt kívánja tőle, hogy a legközelebbi országgyűlésen mint nádor részt vegyen s e közben jelezte, hogy e kívánságot teljesíteni fogja.*
Magyar tudom. akadémia levéltára Bethlen rendelete 1623 oct. 14.
Padavin a dogénak september 23. ÓVÁRYnál.
Magyar tudom, akadémia levéltára. A nádor levelei II. Ferdinándhoz. 1623. oct. 14. és 17.
WALDSTEIN ALBERT.
Bubics Zsigmond püspök birtokában levő egykoru metszetről.
Ezek az értesítések, melyek a nádor átpártolását is kilátásba helyezték, arra ösztönözték Ferdinándot, hogy Thurzót új alkudozások kezdeményezésére hatalmazza fel. E czélból fegyverszünetet hozott javaslatba, de két nappal később a feltételek meghatározását magának tartotta fenn.* Intette a nádort, ne menjen személyesen Bethlenhez, mert biztonsága veszélyeztetve lenne. Thurzó szivére vette a figyelmeztetést s otthon maradt várában. Csakhamar kitünt, hogy félelmében nagyon feketének látta a helyzetet, mert Bethlennek eszében sem volt Sempte ostromára pazarolni az időt. Hadainak egy részét a sokkal fontosabb Pozsony ellen küldé,* a másik részt a határszéli Szakolcza ellen vezette, hol Montenegro tábornok seregére bukkant.
Magyar tudom. akadémia levéltára. Ferdinánd Thurzóhoz. 1623 oct. 17.
Szászországi állami levéltár. Zeidler jelentése. 1623 oct. 18.
A császári sereg létszámáról nincsenek kielégítő tudósításaink. Eredetileg e had 17.000 emberből állott. De időközben épen úgy szaporodhatott, a mint detachirozások által létszámában jelentékenyen csökkenhetett. Begyakorlás, fölszerelés és helyes beosztás dolgában a császáriak fölötte álltak Bethlen seregének, a gyalogság száma meghaladta a lovasságét s mozdulatait megfelelő tüzérség támogatta. Ha a hely fekvése, hol a csatát vívta, csak némikép kedvező volt, bizton remélhette tehát a győzelmet. De ha a küzdelem sík területen folyt le, akkor hátrányban volt, mert az ellenséges lovasság minden oldalról reá törhetett, sőt valósággal bekeríthette. A császári lovasság vezetését Waldstein vitte, ki a seregnél időzött, ellenben az összes gyalogság főparancsnoka Marradas tábornok volt. Waldstein kezdettől fogva úgy vélekedett, hogy a császáriakra vereség várakozik, ha e helyen fogadják el a csatát, mert a Morva vidékének sík fekvése nagyban fokozta az ellenséges lovasság túlsúlyát s lehetetlenné tette az eleség biztosított szállítását. Sürgősen felkérte tehát a császárt, fogadjon szolgálatába nehány ezer lengyel kozákot. Minő komor aggodalmak támadtak lelkében a háború további lefolyására nézve, kitűnik abból, hogy előkészületeket tett, hogy felesége Csehországból elmenekülhessen s szükség esetén inkább Szászországba, mint Felső-Ausztriába akarta küldeni.*
A gróf Harrach-levéltár. Waldstein Harrachnak. 1623 oct. 20. és 24.
A Szakolczánál vívott első ütközet lefolyása megerősítette aggodalmait, mert a helyett, hogy előnyomúlnának, a császáriak a Morva vize jobb partjára húzódtak vissza. Minthogy a lovasság a szükséges takarmányban már ekkor hiányt szenvedett, a tábornokok elhatározták, hogy Kremsierbe küldik, ellenben a gyalogsággal Gödingnél (melyet a morvák Hodolinnak neveznek) ütnek tábort. Meg akarták tehát osztani a sereget. De időközben híre jött, hogy 6000 lengyel, kiket a császár felfogadott, közeledő félben van. Ez a hír a lankadó bátorságot újra föléleszté; az előbbi határozatot megdöntötték, s még tíz napig együtt akartak maradni, hogy a lengyeleket bevárják.*
Waldstein Harrachnak. 1623 oct. 28. Tadra gyűjteményében.
A hadseregben uralkodó nyomott hangulat hírére Bécsben sietve védelmi intézkedéseket tettek egy esetleges ostrom ellen, mely annál veszélyesebbé válhatott, mert a a lakosság beözönlése a vidékről napról-napra növekedett s végül a menekültek száma oly nagyra emelkedett, hogy attól lehetett félni, hogy az éhség minden ellenállást hamar lehetetlenné teend.* Maga a császár kételkedett benne, hogy hadai az ellenség legyőzésére elegendők lehetnek s azért felkérte nagybátyját, Miksa bajor választót, hogy a liga hadi népét, melyet Halberstadti Keresztély veresége után – a melybe Mansfeld is belesodortatott, – el akartak bocsátani, tartsa tovább is zászló alatt s küldje az ő segítségére. Ugyanakkor felkérte a szász választót, eszközöljön ki számára segélyül a felső-szász kerületi gyűléstől két ezred gyalogságot.* Felkérte továbbá a spanyol királyt, hogy azt a 6000 főnyi gyaloghadat és 2.000 lovast, kit Milanóból Flandriába akart indítani, Morvaországba küldje. Minthogy maga is meg akarta kezdeni a hadfogadást, pénze azonban nem volt, a nuncius útján pénzsegélyért fordúlt a pápához, «mert most a kereszténység közös java forog szóban! » Kérése azonban itt süket fülekre talált, mert a nuncius, a ki tudta, hogy az óriási vagyonelkobzások Csehországban csak a tisztviselők telhetetlen birvágyának kielégítésére szolgáltak, a császár pénzügyi bajain azonban nem lendítettek semmit, most attól félt, hogy a római pénzzel ugyanez fogna történni, a katonák pedig tovább is csak éheznének.
Szász állami levéltár. Zeidler jelentése. 1623 oct. 21.
Bécsi állami levéltár. Utasítás von der Reik számára bajorországi útja alkalmából. 1623 oct. 30. – Szász állami levéltár. Ferdinánd a szász választóhoz. 1623 oct. 27. A választó a felső-szász kerület rendeihez. 1623 oct. 30.
A császár azonban, noha pénzsegélye nem számíthatott; mégis több patenst adott ki német ezredek alakítására; Magyar- és Horvátországban több ezer lovast fogadott fel s siettette a Lengyelországban megindított toborzásokat. Ha segélykérései teljesíttetnek s ebben legalább Spanyolországot és .a ligát illetőleg kételkedni nem lehetett, és ha az összes toborzások eredményre vezetnek, a császár legalább 40.000 főnyi új hadsereget állíthatott síkra, melylyel ellenségei meg nem mérkőzhettek volna.* Csakhogy szövetségeseihez csak octoberben fordúlt kérelmeivel s a toborzást is csupán ez időben folytatták erélyesebben úgy, hogy mindig fenforgott a veszély, hogy időközben Montenegró tábornokot megverik, Alsó-Ausztriát és Morvaországot elpusztítják s ekképen a segély későn érkezik.
A császár toborzásairól nemcsak az idéztem levéltárak levelezései, hanem a velenczei követek jelentései – ÓVÁRYnál – is sok adatot tartalmaznak. Végre a helytartóság egy irata közli azon ezredek számát, melyek 1623-ban felállíttattak. E szerint összesen 13 gyalog és 8 lovas ezred alakíttatott.
A császári hadak inséges állapota csakugyan napról-napra elijesztő módon fokozódott. A csapatok mind Gödingbe húzodtak vissza s az ellenséges lovasság, mely minden irányban portyázott, élő gátat húzott köréje, mely minden eleségszállítást lehetetlenné tett s az ostromlottaktól a hústáplálékot megvonta. Törökök és tatárok a magyarokkal versenyezve száguldották be a védtelen országot.* Zsákmányoló portyázásaikon, melyek Brünnig, Olmützig, Iglauig és Znaimig terjedtek, megtörtek minden ellenállást vagy pedig számos falú fölperzselésével boszúlták meg azt. Egyedül Dietrichstein bibornok jószágain valami 130 falú lett a lángok martaléka. De a legtöbb rémületet azzal keltették; hogy sok ezer embert rabságba hurczoltak s így az illetőket olyan sorsra juttatták, melyet akkor méltán a legiszonyatosabbnak tekintettek. Magában Gödingben a fokozodó inség mián a fegyelem bomladozni kezdett, a katonák szidták a főbb tiszteket, a nélkül, hogy ezek meg merték volna őket fenyíteni.* Mindenki a lengyeleket várta, kik egyes egyedűl hozhattak még segélyt s tehették lehetővé a seregnek élelemmel való ellátását.
KATONA XII. 22. Padavin 1623 nov. 18. Tadránál.
Waldstein Harrachnak. 1623 oct. 30., 31. és nov. 2. Tadranál.
Waldstein kétségbeesése akkor hágott tetőpontjára, midőn Bethlen nehány ágyújával a császáriakat táborúkban lődözni kezdette; a császári sereget már-már megsemmisítettnek vélte, mert úgy okoskodott, hogy ha vissza is veri az ellenséget, az éhség fogja tönkre tenni.
Ez aggodalmak nem sokára túlzottaknak bizonyultak. Bethlen támadásai vitézül visszaverettek, s az éhenhalál veszélyének azzal vették elejét, hogy minden lovat levágtak s néha egy-egy szerencsés kirohanással hoztak friss tápszert a táborba. Waldstein csakhamar ismét bátorságot merített, sőt végül biztosította a császárt, hogy a hadsereg az összes segélyforrások felhasználása mellett még két hétnél tovább is helyt áll, míg az ujonnan fogadott csapatok megérkeznek.* De mivel nagyon jól ismerte a bécsi udvar lassúságát, végül ismét kétségben volt az iránt, megjönnek-e idejében ezek a friss hadak s újra azt hirdette, hogy a késedelem miatt az egész sereg Gödingnél vagy «eldöglik» vagy a katonák « leveszik fövegüket » s az ellenségnek adják át. A szökevények száma csakugyan nőttön-nőtt s végűl a legénység azzal fenyegetőzött, hogy mindenestül az ellenséghez áll át, ha két nap alatt segítség nem érkezik.*
Waldstein Harrachnak. 1623 oct. 30. és nov. 3. Tadránál. – Padavin 1623 novemberi levelei ÓVÁRYnál.
Padavin a dogénak 1623., id. helyen. – Magyar tud. akadémia levéltára. Esterházy a császárnak 1623. Kelet nélkül. Waldstein Harrachnak 1623 nov. 4., 5., 6., 8. Tadránál. Szászországi állami levéltár 1623 nov. 8-ki jelentései Bécsből. Waldestein Harrachnak 1623 nov.10., 12. Tadránál.
A legnagyobb inség e pillanatában egyszerre megjött a segély a fegyverszünet alakjában, mely véget vetett Bethlen második támadásának Ferdinánd császár és király ellen.
