IX.
IX.
Bethlen házassági tervei. Megkéri Ferdinánd császár-király egyik leányát. Spanyolország pártolja az eszmét, de Bécsben vonakodnak. A császár több olasz herczegnőt ajál Bethlennek, ki a brandenburgi választóhoz fordúl. A fejedelem esküvője Brandenburgi Katalinnal.
Bethlen Gábor fejedelem első hitvese, Károlyi Zsuzsánna, 1622 majus 13-án húnyt el Kolozsvártt s gyászoló férje nagy pompával temettette el a gyula-fehérvári öreg templomban. Azóta élénken foglalkozott egy újabb házasság eszméjével, mely ezúttal nem a hajlam, hanem a politika kérdése volt. A régibb magyar történetírók azt említik, hogy Bethlen 1624-ben Ferdinánd császár-király egyik leányát kérte meg. De a fejedelem nem először ez évben, hanem már 1623 nyarán gondolt ez összeköttetésre. Egy harmadik személy által, kinek neve ismeretlen, megkérette a császártól legidősebb leányát s az esetre, ha a terv valósul, azt igérte, hogy Ferdinándnak nemcsak minden ellensége, még a török ellen is szövetségese lesz, hanem a katholikus vallást is teljes támogatásban részesíti, vele többet fog törődni mint eddig, sőt ha jónak találja, talán maga is vallani fogja. Ferdinánd, kit ez az üzenet nem csekély mértékben lepett meg, nem sok rokonszenvvel fogadta. Mindazonáltal Bethlen ajálatai oly csábítóknak mutatkoztak, hogy nem utasította ridegen vissza, hanem a döntést későbbre halasztotta, azt használva ürügyűl, hogy előbb spanyol nagybátyja tanácsát kell kikérnie.
37. KÁROLYI ZSUZSÁNNA ALÁIRÁSA.
Csakugyan értesítette Spanyolországban levő követét a tervről, ki azt a madridi udvar elé terjesztette. A válasz, melyet Olivares miniszter kétségkívül a királylyal folytatott tanácskozás után adott, ajálotta az eszme valósítását, mely esetre Bethlennek föl kellene vennie a katholikus vallást, birtokait s velök Erdélyt pedig végrendeletileg nejére kellene hagyományoznia. A császár azonban nem jutott azon helyzetbe, hogy e tanácsnak megfelelő választ adjon, mert Bethlen, ki a válasz késését bizonyára ajálata elutasításának magyarázta, időközben megüzente a háborút Ferdinándnak.*
Arra nézve, hogy Bethlen ezen házassági tervei még 1623-ban fölmerültek, egyelőre csak Khevenhiller Annaleseinek X. kötetére – 167. lap – vagyunk utalva. Azt lehetne hinni, hogy talán hibásan adja az évet. De e föltevést megdönti Khevenhiller egy levele, melyet 1623 oct. 9-én írt Eggenberg herczegnek – bécsi állami levéltár – s melyben körülményesen elmondja Olivares válaszát. Annaleseiben csak abban van tévedés, hogy hibásan jelöli meg a napot, melyen Olivares közölte vele a saját nézetét e tervről.
A fegyverszüneti alkudozások folyamán a fejedelem megujította ajálatát s teljesítése esetére magas röptű igéreteket tett.** De ezúttal sem hallgatták meg. Kanczellárja Kovasóczy a bécsi béke megkötésekor, mint fentebb említettük, nem ugyan Ferdinánd, hanem nehány előkelő állású egyéniség előtt újra megpendítette az eszmét. Ezek azonban nevettek a fejedelem merész igényein, s a császárné tréfásan erdélyi fejedelemnének szólította mostoha leányát, ki e nevet megütközéssel utasította vissza s az «ördögbe» kívánta a fejedelmet.* Bethlen valószínűleg sohasem tudta meg, milyen barátságtalanúl fogadták efféle ajálatait, mert csak így magyarázható, hogy le nem mondott rólok, hanem utóbb még érthetőbben ismételte azokat. Majus végén megkérte a császárt, adjon menvédet követeinek, kiket német és más fejedelmi udvarokhoz küld, hogy számára menyasszonyt nézzenek. Mikor e kérésre kedvező választ kapott, Kovasóczyt és Mikó Ferenczet több ízben Bécsbe küldötte, s felkérte a császárt, hogy ő jelöljön ki neki illendő mennyasszonyt; az sem lesz akadály, ha az illető hölgy netalán katholikus vallású. Bizalmasan azonban a követek bevallották többek előtt, hogy a fejedelem óhajai tulajdonképen a császár leányának kezére irányulnak s a terv indokolására hivatkoztak Báthory Zsigmond házasságára Mária Krisztina főherczegnővel.
ÓVÁRY 530. lap.
Padavin 1624 majus 25.
Követei fáradozásait Bethlen azzal támogatta, hogy késznek nyilatkozott a jezsuitákat Erdélybe befogadni s nekik kollegium alapítására dotatiót adni; ezenfelül a császárnak szövetséget ajálott, s felkérte, hogy vegye föl Erdélyt a német birodalomba.* Nem a rangkülönbség volt az, mi a bécsi udvar előtt Bethlen ajálatát olyan rettenetes színben tüntette föl, mert Erdély fejedelme hatalom és jelentőség tekintetében túltett a legtöbb német és olasz uralkodón. Személyesen gyűlölték Bethlent talán azért is, mert ő volt a legutóbbi háborukban az egyedüli ellenség, a kit le nem tudtak győzni. E mellett egészségét is nagyon megingatottnak tartották. Ehhez járúlt a tetemes korkülönbség. Bethlen már 43 éves, ellenben a császár mindkét leánya úgyszólván még gyermek volt; az egyik alig 14, a másik 13 éves.
Magyar országos levéltár. Bethlen Pázmánynak 1624 sept. 13. – Szászországi állami levéltár. Zeidler levele 1624 oct. 27. – Simancasi levéltár. A spanyol államtanács 1625 jan. 4-ki jelentése a királyhoz Ossona 1624 nov. 3-ki leveléről. – Padavin a dogénak 1624 nov. 9. ÓVÁRYnál.
38. MÁRIA KRISZTINA FŐHERCZEGNŐ.
Mindazonáltal Bécsben nem siettették a döntő válasz megadását, mert érezték, hogy akár kedvező, akár kedvezőtlen lesz, fontos következményeket fog maga után vonni. Mint Olivares, úgy Eggenberg herczeg sem ellenezte föltétlenül az eszmét s csak azt sajnálta, hogy a császárnak nincs három leánya, mert a harmadik talán olyan korú lenne, hogy nőűl mehetne Bethlenhez. Sőt Ossona gróf, a spanyol követ, Eggenberg ezen aggályaiban sem osztozott, hanem ajálotta a házasságot; mert a nyugalom és biztonság, melyet vele nyernek, megbecsűlhetetlen értékű lenne. Midőn azt kérdezte a császártól, megengedi-e, hogy Kovasóczy és Mikó irányában barátságosabb magatartást kövessen, Ferdinánd azt felelte: « Én minden áron biztosítani akarom magamnak Bethlen barátságát».* E biztató szavakra Ossona érintkezésbe lépett a két erdélyi követtel s kérdést intézett Madridba a királyhoz, minő állást foglaljon el a tervezett házassággal szemben. IV. Fülöp és államtanácsa helyeselték a házasságot, ha belőle különös előnyök hárúlnának a katholikusokra s megküldte Ossonának a kívánt utasítást.*
Ossona levele azt mondja: A császár kijelentette, que desseava por hodos caminos aseguran esta amistad de Gabor.
Simancasi levéltár. Az államtanács és a király határozata 1625 január 4.
A császár mindazonáltal nem volt képes elszánni magát, a kívánság teljesítésére. A legbarátságosabb modorban érintkezett Bethlen követeivel, sőt egy izben biztosította őket, hogy urokat úgy szereti, mintha saját fia lenne – mely állításban egy szemernyi őszinteség sem volt. Végül azonban mégis csak azzal bocsátotta őket haza, hogy a fejedelem kívánságára nyomban még nem felelhet, de bizalmas emberét küldi majd Erdélybe, ki által nehány menyasszonynak való herczegnőt ki fog jelölni. Még mielőtt beváltotta volna ebbeli igéretét, Ferdinánd nővérétől, a toscanai nagyherczegnétől megkérte egyik leányát Bethlen számára. De a nagyherczegné sem akarta a fejedelmet vejéül elfogadni s egy modenai herczegkisasszonyt hozott javaslatba.*
Magyar országos levéltár. Ferdinánd válasza Bethlen követeinek 1624 nov. 9. – Szászországi állami levéltár. Zeidler jelentése 1624. oct. 27.
Még az év vége előtt megérkezett Ferdinánd király követe, Sennyey püspök Erdélybe s tudatta a fejedelemmel, hogy a császár-király kész valamelyik közeli rokonát; egy katholikus herczegnőt hozzá adni feleségűl, azon reményben, hogy majdan maga is megismeri az igazságot. Sennyey elmondotta; hogy a király a toscanai nagyherczegnéhez fordúlt s tudakozódott leányairól, Ferdinánd unokahugairól. A tudakozódás nem vezetett kedvező eredményre; az idősebb leány valami testi fogyatkozásban sínylik, a második pedig nagyon fiatal. Ennek következtében a császár figyelmét egy modenai herczegnőre irányították; korát, testi mivoltát s más derekas tulajdonságait tekintve, ez a kisasszony tökéletesen illik a fejedelemhez; tőle függ tehát immár kijelenteni, hogy a katholikus vallás tekintetében minő engedményekre hajlandó s halála esetére minő rendelkezéseket fogna tenni.
Bethlen a meglehetősen hosszú fejtegetést nyugodtan hallgatta végig. Azután köszönetet mondott a császár jóindulatáért s az ügy további tárgyalását más napra halasztotta. Mikor a püspök újra megjelent nála, közelebbi tájékozást kért tőle a kijelölt aráról és családi összeköttetéseiről. Sennyey elmondotta, hogy a hölgy az Este-család tagja, a spanyol Habsburgoktól származik s rokonságban áll a savoyai herczeggel. Nem egészen fiatal, de testi szépségével, szorgalmával és élczességével tűnik ki s 100.000 forintnyi hozománya van. Mikor Bethlen a házassági szerződés föltételeiről részletes felvilágosítást óhajtott; a püspök előadta, hogy szabatosan meg kell határozni, hogyan történik gondoskodás a házasságból netalán születő gyermekekről és az özvegyről, hogyan állíttatik össze a fejedelemné udvartartása s minő intézkedések tétetnek a katholikus egyházra nézve. E párbeszéd után Bethlen ismét másnapra halasztotta a tárgyalások folytatását. Ekkor azután kijelentette, hogy követei Bécsben nem elég híven tolmácsolták az ő óhajait és szándékait, miért is maga akarja ezt immár megtenni, s úgy fog a püspökkel beszélni, akárcsak gyóntatója lenne.
A fejedelem azután elmondotta, hogy nem királyi ágyból származik ugyan, de a legelőkelőbb és legrégibb magyar nemesi családok egyikének sarja; ősei vajdák voltak. A fősúlyt azonban a saját érdemeire fekteti.* A tárgyalás további menetét – sajnos! – nem ismerjük, de minden esetre úgy látszik, hogy Bethlen az ajálott menyasszonyt visszautasította s talán kereken megkérte a császárkisaszszony kezét. Mikor Sennyey haza érkezett, dicsérte ugyan Bethlen jóakaratát, de nem tanácsolta kérelme teljesítését, mert nézete szerint a fejedelemben bízni nem lehet, ki elhatározásait a Németországban lefolyó eseményekhez képest folyton változtatni fogja.*
Magyar országos levéltár. Sennyey püspök Ferdinándnak. Kelet nélkül. A jelentés töredék és megszakad ott, hol Bethlen azt mondja, hogy a fősúlyt személyes érdemeire fekteti.
Padavin a dogénak. 1624 dec. 28. és 1625 jan. 4. és mart. 29. ÓVÁRYnál.
Más forrásból származó hírek meglehetősen bizonyossá teszik, hogy Bethlen Gábor azon időben válúton állt s más politikát követett volna, ha megkapja a császári főherczegnő kezét. Pázmány esztergomi érsek jelentette, hogy a fejedelem ingadozik s még nem tudja, melyik pártra álljon, de a katholikusokra kedvező magaviseletét minden esetre csupán addig fogja folytatni, míg abbeli reményeiben, hogy megkapja a császár leányát, csalatkozva nem látja magát.*
Magyar országos levéltár. Az egri érsek a királynak.
Testvére, Bethlen István, a ki értesűlt Gábor nősülési szándékairól s hallotta azt is, hogy külföldi herczegnőt keres, azon fáradozik, – irja továbbá az érsek – hogy kiverje fejéből a gondolatot s az alkudozások megszakítására ösztönözte; udvari papja hallani sem akart katholikus herczegnőről s egyik egyházi prédikácziójában nyilvánosan kikelt ily szándék ellen. Mindez azonban csak megerősíti a föltevést; hogy a fejedelem házassága egy katholikus herczegnővel, ha csakugyan létre jön, eddigi politikájában teljes fordulatnak egyengethette volna útjait.
39. ALVINCZY PÉTER ALÁIRÁSA.
Hogy az ügyet döntésre hozza, Bethlen a távozó püspök után újabb követséget küldött; ismét megkérte a királykisasszony kezét, kinek 50.000 tallér évi jövedelmet akart lekötni. A császár ekkor is megkosarazta s a neversi herczeg leányát ajálotta neki, ki a Gonzaga-család tagja, s így a császárné nagynénje volt. A herczegnő arczképét is megküldték Bethlennek, sőt az esetre, ha ez nem tetszenék, egy bádeni őrgrófnőt, ki a Zähringiek katholikus ágából származott, akartak neki ajálani.* Mi hiúsította meg e terveket, Bethlen vonakodása, a mi abból következtetve, hogy a modenai herczegnőt visszautasította, nagyon valószínű, vagy az illető hölgyek ellenállása, azt biztosan meg nem állapíthatni. Az alkudozások minden esetre végökhöz közeledtek. A fejedelem 1625 augustus havában még egyszer és utoljára megkérette a császár leányának kezét s mikor erre is tagadó választ kapott, végleg abban hagyta az alkudozásokat.
A Barberini könyvtárban Caraffa levele Barberininek. 1625 maj. 31. – Padavin a dogénak 1625 mart. 29., apr. 12. és maj. 3. – A közös hadügyi levéltár Bécsben. Pázmány levele a császárnak. 1625. febr. 12. – Müncheni állami levéltár. Lauken levele Miksának 1625 maj. 21.
A megkosarazást az udvar az erdélyi követekkel szemben mindenféle szépszóval igyekezett ugyan megédesíteni; úgy bánt velök, mintha urok Magyarország királya lett volna s a magyar kanczellár nem távozott mellőlök, hogy minden kívánságukat kihallgassa és teljesíthesse. Hanem azért a királykisasszony kezét nem nyerték meg, ámbár kijelentették, hogy ha tagadó választ kapnak, urok a brandenburgi választó testvérhugát fogja megkérni, mely esetre kilátásba helyezték, hogy Erdély a császár ellenségeivel szövetkezik.* Bethlen ez ügyben csakugyan még 1625 april havában tárgyalásokat kezdett a választóval s udvari orvosát Scultetust küldötte hozzá,* sőt ugyanazon hónap folyamán Lisztius báró, tüzérségének vezetője által meg is kérette a brandenburgi herczegnőt.* De döntő lépés ez irányban mindaddig, míg a császár végleg nem határozott, nem történhetett.
Müncheni állami levéltár. Donnersperg levele Miksának 1625. Padavin a dogénak 1625 aug. 13 és 20. ÓVÁRYnál.
Müncheni állami levéltár. Scultatus pfalzi Frigyesnek 1625 apr. 28. – SZILÁGYI Sándor: Tört. Tár 1886. 628. oldal.
SZILÁGYI Sándor: Tört. Tár 1879. 788. oldal.
Közvetlenűl a bécsi tárgyalások befejezte után Bethlen egy második követséget küldött a brandenburgi választóhoz s ekkor már formaszerűen megkérte huga, Katalin kezét.* Mihelyt ajálatára kedvező választ – 1625 september elején – kapott, az esküvőre az első meghivót pfalzi Frigyeshez* intézte. Valamivel később kelt a császárnak szóló meghívója.* Meghívta a spanyol királyt, a bajor választót s a keresztény világ csaknem valamenynyi királyát és fejedelmét. Csakhogy testi szenvedései, melyek az év folyamán több izben ágyban fekvő beteggé tették, az esztendő vége felé igen nagy mértékben fokozódtak. Alig elviselhető kínokat szenvedett, melyeket csupán erős bedörzsölésekkel lehetett enyhíteni; gyakran voltak ájulási rohamai úgy, hogy néha attól féltek, hogy nem éri meg a holnapot.*
Müncheni állami levéltár. Donnersperg levele Miksának 1625 sept. 10.
Müncheni állami levéltár. Bethlen meghívója Frigyesnek 1625 nov. 6.
Budapesti egyetemi könyvtár. Bethlen a császárnak 1627 jan. 8.
A velenczei provedetore jelentése Thurn leveleiről 1625 nov. 18. Másolata a budapesti egyetemi könyvtárban. – Müncheni állami levéltár 1625 dec. 24-én Lauken levele Miksának.
40. MIKÓ FERENCZ ALÁIRÁSA
De szerencsésen fölépült s ünnepies követséggel hozatta el menyasszonyát. A követség tagjai voltak Rákóczy György, Károlyi, Mikó és Kassay. A brandenburgi választó tíz nemes urat küldött temérdek szolgaszemélyzettel az érkezők fogadására, hogy a hosszú úton elkísérje s mindennel ellássa őket. Csakhogy az erdélyiek e figyelemnek nem vették hasznát, mert nem azon az úton jöttek, mint Berlinben hitték.* Mikor a városhoz közeledtek, Lajos Fülöp palotagróf és Zsigmond brandenburgi őrgróf eléjök sietett s a legünnepélyesebb módon üdvözölte őket a választó nevében.*
Kismartoni levéltár. Schwarzenberg levele Bethlen követeinek 1626 jan. 18.
Tört. Tár 1879. 463. oldal.
A magyar követséggel a menyasszony nemsokára Magyarország felé indúlt. Kiséretében* volt testvérnénje, a braunschweigi herczegné, gróf Schwarzenberg Ádám és számos német nemes úr és hölgy. A lakodalmat 1626 februar 22-én akarták megülni Kassán. Az ara azonban útközben Sziléziában megbetegedett* s így az esküvő martius 1-ére maradt. A meghívott uralkodók közül többen képviseltették magokat a menyegzői ünnepélyeken. Havasalföldi követek két fényesen fölszerelt paripát adtak át a fejedelemnek, míg a lengyel követek üres kézzel jelentek meg. A szultán követei szintén két hátas lovat s 13 öszvért pompásan fölkantározva és drága török árúczikkeket hoztak, de az esküvőt nem várták be, minthogy a menyasszony megérkeztének napját betegsége következtében biztosan előre tudni nem lehetett. II. Ferdinánd császár és király Sennyey püspökkel képviseltette magát, ki a fejedelemnek 10.000 tallér értékű, gyémánttal kirakott, aranylánczot adott át. Az ifjabbik király – II. Ferdinánd fia, a már megkoronázott III. Ferdinánd – 6000 tallér értékű klénodiumot, Miksa bajor választó arany mosdó medenczét és egy szökőkútat, a kölni választó pedig egy ezüst sast küldött. A spanyol király 10.000 arany értékű ajándékkal kedveskedett; csakhogy ez megkésve érkezett Kassára s mivel a fejedelem már elutazott, utána küldötték Erdélybe.*
Katalin herczegnő kíséretének teljes névsorát közli RADVÁNSZKY: Bethlen Gábor udvartartása 223–26. oldal. A kíséret a szolgaszemélyzettel együtt 255 emberből állt, kik 340 lóval és 39 kocsival utaztak.
Padavin 1626 febr. 11. és mart. 4. ÓVÁRYnál. Hogy Katalin csakugyan megbetegedett, azt másfelől is megerősitik. Khevenhiller Annalesei X. 1280. lapon azt állítja, hogy a betegség hírét csak Bethlen koholta, még pedig azért, hogy a szultán követeit, kik február 24-én érkeztek meg, távozásra bírja, mert elejét akarta venni annak, hogy perpatvar támadjon köztük a rangkérdésekben s a pár nappal később érkező császári követek közt. De bizonyos, hogy Katalin beteg volt s Sziléziában félbe kellett szakítania az utazást.
Khevenhiller X. 1279. s köv. – SZILÁGYI Sándor: Tört. Tár 1886. 649. oldal.
Bethlen ez ajándékokért meleg szavakban fejezte ki köszönetét a császárnak.* Ő maga német ötvösöknél töméntelen ékszert s arany-ezüst művet, melyek értékét 100.000 tallérra becsűlték, továbbá angol szabóknál drága ruhákat készíttetett menyasszonyának, kinek mindezt Kassára érkeztekor nászajándékul nyújtotta át.*
Magyar Országos Levéltár. Bethlen levele II. Ferdinándnak 1626 mart. 4. – Müncheni állami levéltár Lauken levele Miksának. 1626 január 22.
Az ajándékokra vonatkozó további részletek ÓVÁRY id. művében.
Midőn a menyasszony kíséretével martius 1-én Kassa határához közeledett, a fejedelem 2000 emberrel kivonúlt fogadására a város alá s ott történt az e czélra fölállított pompás sátorban első találkozásuk.* Katalin egy óránál tovább időzött a sátorban, mire a menet ünnepiesen megindult a város felé, a menyasszony kocsin, a vőlegény lóháton. Nagy feltünést keltett a pompa, melyet ez alkalommal a brandenburgi kíséret kifejtett. 50.000 tallérra tették a ruha és ékszer értékét, melyet gróf Schwarzenberg viselt. Az esküvő másnap ment végbe, s az ünnepélyek folyton folytak egy egész hétig. Tűzijáték, tánczmulatság, lóverseny s más szórakozás mulattatta a vendégeket; éte-lital bőségesen kerűlt az asztalra de a magyaros konyha termékei nem igen ízlettek a németeknek,* kik a legszivélyesebb figyelem és pazar vendégszeretet daczára sem érezték magokat egészen otthonosan, mert minden külső pompa mellett sem volt kellő kényelmökről gondoskodva. A braunschweigi herczegné s a kiséret összes tagjai – szalmán voltak kénytelenek hálni; a terem, melyben tánczoltak, csak olajlámpákkal volt világítva, melyek kiállhatatlan bűzt terjesztettek.* Mindez s sok más, mi a saját hazájok és Magyarország viszonyai között való különbséget jelezte, az első pillanatban kellemetlenül érinthette ugyan az idegen vendégeket, de hamar beletörődtek s élénk részt vettek a mulatságokban.
A találkozásra, bevonulásra és az esküvőre megállapított ceremoniálét közli RADVÁNSZKY id. műve 218–23. l.
Khevenhiller X. 1282. oldal.
Padavin 1626 martius 25. ÓVÁRYnál. A terra ferma provedetoréja a velenczei kormánynak 1625 sept. 28. SZILÁGYI Sándor gyűjteményében. – Khevenhiller X. 1282. oldal.
