VI.
VI.
Bethlen újabb támadásra készűl. Tárgyalások Beszterczebányán. Sikertelenségök.
Mikor Bethlen Gábor ezen második támadását meg akarta kezdeni, nem elégedhetett meg azzal, hogy szövetségeseket nyerjen a készülődő harczhoz. Indokolnia is kellett eljárását, mihez Ferdinánd és hívei elég anyagot szolgáltattak, részint azzal, hogy nem teljesítették a nikolsburgi béke feltételeit, részint a nádornak egy fölötte sértő állitásával. A békeszerződésnek az udvar nem tett eleget, mert Ferdinánd az igért 50.000 frtot a végvárak ellátására nem fizette, Bethlen egykori híveit pedig jószágaiktól a zálogösszeg visszatérítése nélkül fosztotta meg. A békeokmány ezen világos megsértését azzal tetézték, hogy a nádor azt állította, hogy Bethlen az illetők kártalanítását nem is gondolta komolyan, s ezt Kassaynak világosan kijelentette, hogy tehát ez a pont csak a külszín megóvása végett vétetett a békeszerződésbe. E vádnak híre ment s a károsultak természetesen súlyos gyanusításokkal illették Bethlen jóhiszeműségét.
A fejedelem azonban a nádor állítását alávaló hazugságnak bélyegezte s a király követével* folytatott beszélgetésben istent hívta tanúbizonyságúl, hogy a szavakat, melyeket szájába adtak, sohasem mondotta; lelke szálljon – folytatta – a pokol fenekére, ha tette s híveinek feláldozásával ilyen példátlan gazságot követett volna el. Ez okból mindaddig meg nem nyughatik, míg a vádat, mint koholtat, vissza nem vonják. A követ azzal iparkodott a nádort mentegetni, hogy nem mondott egyebet, mint a mit Kassaytól Nikolsburgban hallott; a többi királyi biztosok és tanácsosok szintén hallották s erről irásban bizonyságot tettek. Bethlen azt felelte, hogy elhiszi ugyan, hogy ilyen bizonyító levelek állittattak ki, de annál inkább ragaszkodnia kell ahhoz, hogy a nikolsburgi béke határozatai minden részletökben végrehajtassanak, mert csak ekképen bizonyíthatja be ama vád alaptalanságát.* E nyilatkozatból kitűnik, hogy a vád visszavonásával nem elégedett volna meg, hanem az érdekeltek pénzbeli kárpótlását követelte, mihez a nikolsburgi béke-okmány szövege szerint föltétlenül joga volt.
A követ Bossányi Mihály volt, ki 1623 elején járt Bethlennél.
Magyar tudom. akadémia levéltára: Relatio Michaelis Bossany Bethlennél tett látogatásáról. Kelt 1623 april 25.
Minthogy a császári udvar e kártalanítást megadni vonakodott s egyszersmind arról értesült, hogy Bethlen hadi készülődéseket tesz, hogy új veretű pénzein ismét a királyi czímet használja s elfogott levelei bizonyosságot nyujtottak összeköttetéseiről a morvákkal és pfalzi Frigyessel, hamarjában nem tudta, hogyan szálljon szembe a veszélylyel, ha maga is háborúra készülni nem akar. Ferdinánd először egy levéllel tett kisérletet, melyben magaviseletét az elfoglalt javak zálogbirtokosai iránt a soproni országgyűlés végzésével indokolta. Az 50.000 frt fizetésére vonatkozó igéret be nem váltását azzal mentegette, hogy Németországból még nem kapta meg a birodalmi adót.* E levelen kivül Bethlenhez külön követséget is indított, hogy panaszt emeljen ama sérelmek miatt, melyeket a fejedelem ejtett a nikolsburgi békeszerződésen. Egyebek közt a fejedelem elfoglalta Tokajt, a nélkül, hogy a rajta levő zálogösszeget letette volna, a nikolsburgi szerződés szövege ellenére egyes foglyoktól váltságdíjat sarczolt s a számára átengedett vármegyékben nem adta vissza a papságnak elkobzott jószágait. A követek feladata volt új tárgyalásokat hozni javaslatba a zálogbirtokosok kártalanítása ügyében s egyszersmind indokolni a soproni országgyűlés végzését.*
Magyar tudom. akademia levéltára II. Ferdinánd levele Bethlenhez 1623 april 25.
Dallos Miklós iratai: A Szentkeresztinek és Izdenczynek adott utasítás.
Még mielőtt ez a követség Bethlenhez útnak indúlt, a fejedelem a hét vármegye képviselőit Kassára hívta össze; panaszkodott előttök Ferdinándra, felhozta a nikolsburgi békén ejtett sérelmeket s az ellenségeskedések újra megkezdésével fenyegetőzött. A gyűlés igazoltaknak találta ugyan panaszait, de közvetítésre ajálkozott s Prágába követséget küldött, mit Bethlen is megtett. Noha tehát ekképen a látszat a mellett szólt, hogy a vitás kérdéseket alkudozások útján egyenlítik ki, a császári udvarnál még sem igen tápláltak többé reményt a béke fentartására. A bizalmatlanság nőttön-nőtt, mikor megtudták, hogy Bethlen 3000 scudi ajándékkal megnyerte a nagyvezírt s hogy bizton számíthat török segélyre, ha megigéri, hogy négy-öt erődített helyet, melyek Ferdinándtól el fognak hódíttatni, a szultánnak enged át.* Hogy a török támadást megelőzzék, követet akartak Konstantinápolyba küldeni, a ki ott azon ürügy alatt jelenjék meg, hogy a zsitva-toroki béke megujítását szorgalmazza. Igazi czélja azonban az legyen, hogy a porta bizalmatlanságát Bethlen iránt fölkeltse s olyannak tüntesse fel a helyzetet, mely a béke fentartását a szultánra és a császárra egyaránt sürgetővé teszi.*
ÓVÁRY id. m. Padavin 1623 máj. 1.
Hadi levéltár Bécsben. A hadi tanács véleménye a konstantinápolyi követnek adandó utasításról 1623 majus. Ugyanott Instructio pro Caesaro Gallo. 1623 majus 19.
De e követség elindulása húzást-halasztást szenvedett, ellenben a Bethlenhez küldött követség csakugyan rendeltetése helyére ért (1623 junius). Az első kihallgatáson a fejedelem teljes tisztelettel szólt Ferdinándról. Kalapot emelt, valahányszor nevét említették, sőt ilyenkor térdet is hajtott. A béke fentartásáról szintén igen kedvezően nyilatkozott s azt állította, ha megfelelő javaslatokat tesznek neki, semmi áron sem fog fegyvert ragadni. Még ugyanaznap meglátogatták kanczellárja és Kassay István a követeket, de nemcsak a hátralékos 50.000 forint megfizetését sürgették, hanem a zálogbirtokosok kártalanítását is s elégtételt követeltek a fejedelem számára a rajta ejtett sértés miatt. Ferdinánd követei erre azt felelték, hogy nincs megbízások az elégtételadásra, de az elégtétel önmagától fog következni, mihelyt a kártalanításra nézve megegyezés létesűl. Beszéd közben olyan szókat ejtettek el, hogy Ferdinánd kész azon zálogbirtokosokat kielégíteni, a kik csakugyan pénzen szerezték zálogjogukat.*
Magyar tudom. akadémia levéltára. Ferdinánd követeinek első és második relatiója. 1623 jun. 9.
A követek azután czáfolni igyekeztek a Bethlen által felhozott sérelmeket s megbízásukhoz képest előadták, hogy a fejedelem szintén többszörösen megszegte a nikolsburgi béke határozatait. Azzal vádolták, hogy Szendrő vidékén, mely nincs neki átengedve, adókat szed, hogy az átengedett területen a világi és egyházi jószágok visszaadását késlelteti, hogy az egri püspökség tizedeit magának tartja, hogy Tokajt átvette, a nélkül, hogy tulajdonosnőjének a zálogösszeget kifizette volna, hogy pénzein ismét a királyi czímet használja, Kassán a katholikus istentiszteletet nem tűri s végül, hogy Erdély rendei még mindig nem adtak biztosítást arról, hogy lemondanak minden igényről a hét vármegyére, mely egyedül Bethlennek s csakis élethossziglan engedtetett át.*
A magyar tud. akadémia levéltára. A panaszlevél, melyet a császári követek 1623 junius 27-iki kihallgatás után a fejedelemnek átnyujtottak.
Bethlen, ki időközben konstantinápolyi jelentésekből bizonyosságot nyert a török segélyre nézve, egyáltalán nem gondolt többé az engedékenységre s csakhamar ennek megfelelő magatartást tanusított Ferdinánd követei irányában. Midőn másodszor kihallgatáson fogadta őket, minden udvariaskodást mellőzött, erős kifejezéseket használt, a nádort becsületrablónak és pipogyának nevezte s kijelentette, hogy halálig üldözi, ha elégtételt nem ad Méltán panaszkodott, hogy az 50.000 forintot illetőleg üres igéretekkel hitegetik, miért is a császárt szószegőnek és olyan embernek mondotta, a kinek hitelt adni nem lehet.
A lenéző modor, melylyel a követekkel bánt, csakhamar kellemetlen helyzetbe hozta őket. Kolozsvártt kerűlték őket mint a bélpoklosokat s senki sem akart velök akár csak beszélgetésbe bocsátkozni. A teljes titokban nem maradható hadikészülődések viszont arról győzték meg őket, hogy Bethlen csak a háborúra gondol. Azt tanácsolták tehát a császárnak; ne folytassa tovább az alkudozásokat, hanem minél gyorsabban és erélyesebben indítsa meg ő is a készülődést.
Ferdinánd még értesülést sem kapott követsége barátságtalan fogadtatásáról, midőn biztos híreket vett Bethlen hadikészülődéseiről s ugyanakkor tudomást nyert egy levélről, melyet a fejedelem a nádorhoz intézett s mely szenvedélyes hangja miatt úgyszólván hadi kiáltványnak volt tekinthető.* Ez okból a nádort, az esztergomi érseket, Esterházy Miklós országbirót, a kanczellárt s nehány más hívét Bécsbe rendelte, hogy velök a kilátásban levő támadás visszautasítása iránti eszközökről tanácskozzék. Ugyanekkor közölte velök, hogy Kunz bárót küldte követűl a portára.* A magyar tanácsosok azt ajállották; hogy ha csak lehet, Bethlent kell megnyugtatni, az eddig be nem váltott igéreteket meg kell ujítani, ugyanekkor azonban folytatni kell a katonai készülődéseket, a magyar véghelyeket el kell látni eleséggel s helyőrségöket 6000 emberrel szaporítani kell.
ÓVÁRY id. m. Padavin 1623 jun. 10. Bethlen levelének tartalmáról csupán Padavinból értesülünk. A fejedelem panaszai közt előfordul, hogy sohasem helyezték Oppeln és Ratibor birtokába. Ellenben sziléziai történetírók szerint 1623-ban Oppeln és Ratibor már meghódoltak neki. Valószínü azonban, hogy jövedelmet nem húzott belőlök s így panasza indokolt.
ÓVÁRY id. m. Padavin 1623 junius 17. és 20. – Magyar országos levéltár. Propositiones S. Mattis erga consiliarios 10. junii 1623 facta.
Mikor azután a Bethlennél levő követség jelentése* megérkezett s a háború veszélye elháríthatatlannak látszott, a nádor az egri és kalocsai érsekeket, nehány főméltóságot s Ferdinánd más hívét tanácskozásra hívta Nagyszombatba.
Magyar tudom. akadémia levéltára Szentkereszti és Izdenczy Ferdinándhoz 1623 jul. 9. Két jelentés ugyan e kelettel.
Az egybegyűltek kivétel nélkül a mellett nyilatkoztak, hogy minden további alkudozást meg kell szakítani, ha csak a viszonyok alakúlása Németországban némileg is megengedi az erélyes föllépést Magyarországon. Ha azonban a német viszonyok miatt a császár fegyvert nem foghat, az egybegyűltek azt ajálották, hogy Bethlent sem szabad tovább üres igéretekkel hitegetni, hanem komoly engedményekkel kell kibékíteni. Kiemelték, hogy mindazon zálogbirtokosokat, kik okmányilag be képesek igazolni vagy állításaikat eskűvel megerősítik, hogy csakugyan pénzen szerezték a jószágot, melyből immár kiszoríttattak, kárpótolni kell. Hogy a fejedelem is képes legyen a számára átengedett területen az elkobzott jószágokat visszaadni, azt ajálottak, emelje föl Ferdinánd a Munkácsra és Tokajra beírt zálogösszeget 40–50.000 forinttal s ha ezzel meg nem elégednék, fizessen neki egy még nagyob summát. Tartsa készen a király a rég esedékes 50.000 forintot is, azon esetre, ha Bethlen saját részéről szintén teljesíti a nikolsburgi béke föltételeit. De azért a király minden körülmény közt készülődjék, hogy a netaláni támadást visszaherhesse. Hívja fel a vármegyéket is a fölkelésre, a végházakba pedig bizonyos számú német hadat küldjön.*
Magyar tudom. akadémia levéltára. A nádor II. Ferdinándhoz 1623 jul. 24.
Mindezen sok jó tanácsból Ferdinánd egyelőre csak a legkényelmesebbet követte, a mennyiben az alkudozások folytatására határozta el magát. E czélra Beszterczebánya városát rendelte s meghatalmazottaivá Dallos Miklós győri püspököt, Pakay személynököt, Sándor János alnádort és hívét Osztrosythot nevezte ki.*
Magyar országos levéltár. Ferdinánd utasítása követei számára a Bethlennel való tárgyalásokhoz 1623 aug, 12.
Minő csekély bizodalmat lehetett az új alkudozások sikeréhez fűzni, kitünik abból, hogy Bethlen nemcsak követeit küldte Beszterczebányára, hanem mindjárt egész haderejével követte őket. Augustus 14-én indult el Kolozsvárról, de csak Váradig jutott, hol megbetegedett s három hetet ágyban kényszerűlt tölteni.* Alig hogy fölépült; ismét útnak indúlt s september 13-án érkezett Kassára. Közvetlen kiséretében volt testőrsége, mely 3000 lovasból állott, míg a többi had, valami 10.000 ember, Kornis Zsigmond vezénylete alatt Miskolcz felé nyomúlt. Thurn gróf s a jägerndorfi őrgróf szintén a seregnél voltak,* mely néhány nappal később, miközben török* s másféle csapatokkal, sőt valószínűleg már tatárokkal is gyarapodott, tovább haladt a királyi területen, még mielőtt a tárgyalások Beszterczebányán csak meg is kezdődtek volna.
KATONA XII. 14.
Magyar tudom. akadémia levéltára. Tudósítás Bethlennek Kassára érkeztéről 1623 sept. 3–18.
Dallos Miklós iratai 119. lap.
36. FERDINÁND BESZTERCZEBÁNYAI BIZTOSAI ALÁIRÁSA.
A király követei már 1623 augustus 28-án oda érkeztek, míg Bethlen biztosai Kamuthy és Kassay csak september 17-én jöttek meg. Hogy a fejedelem, noha már királyi területre tört, mégis bele ment a tárgyalásokba, az világosan mutatta, hogy immár üres igéretekkel megelégedni nem fog. Ellenségei viszont úgy magyarázták eljárását, hogy a császárt csak áltatja, még pedig azért, hogy előnyomúlását akadálytalanul eszközölhesse. Midőn Dallos a tárgyalásokat mindaddig nem akarta megindítani, míg a fejedelem a királyi területről ki nem vonúl, Bethlen követei kijelentették, hogy ez nem fog történni s minden érintkezés megszakításával fenyegetőztek. Erre Ferdinánd követei engedtek. Ekkor azonban Kamuthy és Kassay azt követelték, hogy a tárgyalás mindenekelőtt a nádor megbüntetésére s azután a sokat emlegetett zálogbirtokosok kártalanítására irányuljon. A király emberei hallani sem akartak a nádor megbüntetéséről, ellenben a kártalanítás czéljából fölajálották azt, hogy a zálogösszeg, melyben Bethlen Munkácsot és Tokajt bírja, emeltessék s hogy e többletből ő kártalanítsa a maga híveit. Azon kérdésre, hogy ez összegből csupán a hét vármegyében levő ilyen zálogbirtokosok kártalaníttassanak-e vagy pedig a királyi Magyarország területén levők is, Ferdinánd megbizottai azt felelték, hogy az utóbbiak is s másnap készek voltak a felajálott összeget egész 50.000 frtig emelni.* September 224-én Kamuthy és Kassay azt jelentették, hogy törökök és tatárok közelednek s több várat, első sorban Füleket akarják megvívni. Bethlen tehát ezen várnak átengedését kívánta a királytól, mert maga hatékonyabban meg fogja védhetni.
Magyar tudom. akadémia levéltára. A király követei Ferdinándhoz 1623 sept. 19. és 23. Dallos iratai 128–30. lap.
Három nappal később az erdélyiek azt követelték, hogy a zálogbirtokosok vagy visszahelyeztessenek elvett javaikba vagy közvetlenül kárpótoltassanak Ferdinánd részéről, hogy a nádor a fejedelem rágalmazása miatt halállal büntettessék, hogy a végvárakért járó két évi – 50.000 forintos – járulék megfizettessék s 20.000 forint adassék a most Bethlen által felfogadott tatárok kielégítésére. A királyi követek visszautasították e követelések legtöbbjét, védelmökbe vették a nádort s végül 100.000 forintot ajálottak fel, melyből a fejedelem bőven kárpótolhatja a zálogbirtokosokat. Milyen kevéssé volt ez az ajálat elfogadható, kitűnik abból, hogy Bethlen inscriptiói valami 180.000 forintra rúgtak. Ha ebből le is vonható 40.000 forint, mely részint szolgálatai, részint előlegei fejében a most már ellenségévé lett Nyáry Krisztinának, Thurzó Imre özvegyének járt s melynek kifizetésére többé súlyt nem fektettek, a maradó összeg még mindig sokkal tetemesebb volt, semhogy a zálogbirtokosok igényeit a Ferdinánd ajálotta 100.000 forintból ki lehetett volna elégíteni.
October 2-án a fejedelem megüzentette Dallos püspöknek, hogy a zálogbirtokosok kielégítése nyomban eszközlendő s hogy ügyét tovább húzni-halasztani nem ,engedi. Ugyanaz nap jött meg a király utasítása követei részére, hogy az alkudozásokat szakítsák meg. Nyomban el is utaztak s az eldöntést a kardnak engedték át.*
Magyar tudom. akademia levéltára. A nádor Ferdinándhoz 1623 sept. 23. – pallos iratai 123. és 163. lap. Ugyanott a király követei Ferdinándhoz 1623 sept. 24. és 28., valamint oct. 9. – Magyar országos levéltár. Postulata principis Transylvaniae 1623 sept. 27. – Responsis commissariorum Caesaris. 1623 sept. 27.
