II.
II.
Szövetsége a csehekkel. Benyomúl Magyarországba. Pozsonyi fegyverszünet.
Mátyás császár-királyt az 1618-ban kitörő cseh lázadás a legveszélyesebb helyzetbe juttatta. Ez okozta, hogy elállott minden további támadástól Bethlen ellen s összes vágyai abban összpontosultak, hogy a béke s a tényleges birtokállomány Magyarországon zavartalanul fentartassék. Ugyanez okok azonban Bethlen Gábort épen az ellenkezőre ösztönözhették. Eddig a fejedelem megelégedett Erdély birtokával. Most ellenben elérkezettnek látszott az idő, hogy terveit, melyeket eddig legfölebb magasröptű ábrándképen táplált, valósítsa s a császári uralom romjain megteremtse saját uralmát Magyarországon. Ezt a messze szárnyaló tervet nyiltan természetesen nem hirdethette s ép oly kevéssé remélhette, hogy még a legjobb esetben is egy csapással lesz képes valósítani. Készen kellett lennie, hogy minden kitartás és hősiesség mellett is nem egyszer kellend visszavonulnia, szándékait megtagadnia, ellenfeleit képmutatással áltatnia, szóval a diplomaczia minden fogását használnia, mert ereje a roppant vállalatra nem volt elég nagy s magyar párthívei sem voltak oly megbízhatók, hogy mindig nyilt sisakkal haladhasson czéljai felé.
15. HRADZSIN RÉSZLETE, HONNAN A TANÁCSURAKAT LEDOBTÁK. GYŰLÉS-TEREM.
Az első lépést új pályáján azzal tette, hogy felajálotta segítségét a császárnak a lázadó csehek ellen. De ez ajálat oly kevéssé lehetett megbízható alakban téve vagy oly elfogadhatatlan föltételekhez volt kötve, hogy Bécsben épenséggel figyelemre sem méltatták. Midőn azután II. Mátyás halálával a magyar országgyűlés az új királynak, II. Ferdinándnak felajálotta közvetítését a cseh viszályban, s ez okból küldöttséget menesztett Bécsbe, ennek egyik tagja, Thurzó Szaniszló megismerkedett a cseh fölkelés főkezdeményezőjével, gróf Thurn Mátyással, ki akkor a várost egy cseh sereg élén ostromolta, s általa megnyerette magát a cseh szövetség eszméjének (1619 julius havában). Alig hogy Magyarországba haza tért, Thurzó nem elégedett meg azzal, hogy a még mindig Pozsonyban tanácskozó országgyűlést megbarátkoztassa ez eszmével, hanem Erdélybe utazott, hogy rábírja Bethlen fejedelmet, vesse latba saját kardját is, álljon élére a protestáns pártnak Magyarországon s szerezze meg magának az ország koronáját. Bethlen haladéktalanul és elszántan határozott. Elfogadta a felhívást s minthogy a magyar nemességnek túlnyomóan nagyobb része a protestáns vallást követte, a czél könnyen elérhetőnek látszott, mert a cseh fölkelés, melyhez Ausztria is csatlakozott, Ferdinándnak összes erejét igénybe vette.
Csakhogy Bethlen éles esze tisztában volt azzal is, hogy a török sem marad a készülődő dráma tétlen nézője, hanem jelentékeny előnyöket fog a maga számára igényelni s majdan a hódítások megosztását követeli. A fejedelem teljesen átérezte e veszély nagyságát. Tudta, hogy a kétféle keresztény uralom kisebb baj az országra; mint az ő egyedüli uralma lenne, ha ezt a török terület lényeges kiterjesztésével kellene megvásárolni. De dicsvágyán kívül azon remény is bátoríthatta, hogy ha egyszer övé lesz Magyarország, majd talál módot és alkalmat, hogy a portának átadandó területrészt minél csekélyebbre szabja. Első sorban oda törekedett tehát, hogy a porta jóindulatát általánosságban megszerezze s különösen jóváhagyását a Ferdinánd ellen már tényleg megindított támadáshoz kieszközölje.
Kérelme támogatására 1619 october havában Konstantinápolyba küldötte az évi adót, melyet Erdély fejedelmei minden sürgetés daczára huszonöt esztendő óta nem fizettek. Ugyanakkor olyan szövetség kötését sürgette, melyben a szultán kötelezi magát, hogy őt, mint hűbéresét Ferdinánd császár minden támadása ellen megvédelmezi. Midőn követe Balassy, az előre bejelentett adóval Konstantinápolyba megérkezett (1619 dec. 11.), ünnepélyesen fogadták s Korláthtól, ki mint Magyarország rendeinek küldötte jött vele, szintén nem tagadták meg az ünnepélyes fogadtatást, bármint tiltakozott is ellene a császári követ.
Korláth és Balassy a török kormányférfiak előtt egyértelemmel kijelentették, hogy a magyarok megunták Ferdinánd uralmát s Bethlent akarják királyukká választani, ki viszont késznek nyilatkozott, magát a szultán hűbéresévé nyilvánítani s örök időkre tőle függeni. Igazolásukra a követek egy okmányt mutattak fel, melyet Magyarország negyven előkelő nemes ura írt alá. Balassy Bethlen érdekében hangsúlyozta azt is, hogy habár magaviselete nem felelt meg a porta minden óhajának s hogy különösen eddig az adót nem fizette meg, ez jövőre, ha kívánságai teljesíttetnek, máskép lesz. A török miniszterek és a mufti a nagyvezír kivételével a mellett voltak, hogy a porta Bethlen ajálataira barátságos választ adjon, főleg mivel a szultán épen akkor háborúra készűlt Lengyelország ellen.
De már jóval a követségnek Konstantinápolyba inditása előtt megkezdte a fejedelem a hadi készülődéséket.
Hogy igazi szándékaira nézve félre vezesse a bécsi udvarhoz szító katholikusokat, azt híresztelte, hogy fegyverkezése a porta ellen irányul, melyet alattomos fondorlatokkal vádolt. Augustus közepén készen állott s ekkor értésökre adta a cseh mozgalom vezetőinek, a directoroknak (1619 aug. 18.), hogy táborba száll, septemberben bevonul Morvaországba s ottan velök, mint szövetségeseivel egyesűl. Ezzel megkezdte első támadását Ferdinánd ellen azon határozott föltevéssel, hogy megtöri uralmát Magyarországon. Hadvezére Rákóczy György birtokba vetté Kassát, hová a fejedelem összehívta a felső-magyarországi vármegyéket, hogy támadását általok szentesittesse, a háború folytatásához a szükséges eszközöket megszavaztassa s igy ez országrészben véget vessen Ferdinánd kormányzatának.
16. KASSA DÉLRŐL.
Midőn ez események híre Bécsbe érkezett, ott meg voltak győződve, hogy az egész ország Bethlenhez pártol s a királynak csupán azon várak maradnak meg, melyek őrsége németekből áll. A vállalat szerencsés kezdete viszont Bethlenben a legnagyobb reményeket ébreszté s már Stajerország megszerzését is számításba kezdte venni. De olyan gyors haladásokat még sem tett, mint hitte s mint a cseheknek kilátásba helyezte; csak october 9-én érkezett Nagy – Szombatba, honnan hadvezérét Rhédeyt 100.000 főnyi sereggel Morvába indította, míg maga a következő napokban erőfeszítéseit Pozsony birtokba vételére irányozta, mely kulcsa a Duna mentén Magyarországba vezető útnak. Csakugyan sikerült 1619 october havának második felében rá vennie Forgách Zsigmond nádort, hogy a pozsonyi várat a szent koronával átadja s nov. 11-ére országgyűlést hívjon össze Pozsonyba.
17. KASSA GENERALIS PALOTÁJA.
Rhédey Mihály időközben lovasaival benyomult Morvába s october 12-én Neumühlnél egyesült Thurn gróffal, minthogy a cseh hadak vezetését Keresztély anhalti herczeg vette át, míg a morvák a magok seregének fővezérévé Thurnt választották. A császári sereg főparancsnokai, Bouquoy és Dampierre tábornokok Bécsbe húzódtak vissza, hová a csehek és morvák a magyar-erdélyi segédhadakkal nyomon követték őket. A szövetséges sereg Pozsonynál kelt át a Dunán s ott Bethlen hadainak másik részével egyesűlt. Bécset akarták ostrom alá fogni s hatalmukba is kerítették volna a császári székvárost, ha a szükséges ostromágyúval rendelkeznek, vagy legalább hosszabb ideig körülzárolhatják, mert Bouquoy eleséghiány miatt Bécset sokáig semmikép sem tarthatta volna.
Csakhogy Bethlen nehány napnál nem maradhatott tovább Bécs alatt; november végén helyezte el csapatait a város kapui előtt s már december 5-én a magyar harcztéren beállt események arra kényszerítették, hogy visszavonja azokat, mire szövetségesei szintén abban hagyták az ostromot. Egy magyar főúr mentette meg Bécset. Homonnay György, Bethlen régi ellensége és vetélytársa, Lengyelországban 10.000 főnyi sereget gyűjtött, betört Felső-Magyarországba és Sztropkónál teljesen megverte Rákóczy Györgyöt, ki előnyomulásának útját akarta állani. E vereség híre kényszerítette Bethlent, kit Homonnay hátban fenyegetett, arra, hogy felhagyjon Bécs vívásával s visszatérjen Magyarországba.
18. KERESZTÉLY ANHALTI HERCZEG ARCZKÉPE
19. DAMPIERRE TÁBORNOK ARCZKÉPE.
Alig érkezett Pozsonyba, Forgách nádor közölte vele, hogy a császár békét óhajt s ez okból alkudozások inditását ajálja. Bethlen annál inkább elfogadta ez ajálatot, mert egyrészt Rákóczy György veresége, másrészt a téli időszak miatt különben sem gondolhatott a támadás megújítására, a cseh-morva sereg pedig a kiállott fáradalmak s az élelmezés és fölszerelés hiányossága miatt feloszló félben volt. E mellett a fejedelem a háború folytatásához szükséges pénzzel sem rendelkezett, mert minden sürgetésére, hogy pénzzel segítsék, a csehek és Frigyes pfalzi választó, kit a csehek időközben királyukká választottak, eddig csak ígéreteket kapott válaszul, maga pedig a lőszerre s a külföldön gyártott fegyverek beszerzésére szükséges kiadásokat nem fedezhette, mert Magyarország és Erdély jövedelmeiből csupán a hadak élelmezésének és ruházásának költsége telt ki. Mindezek következtében a tárgyalások Bethlen és II. Ferdinánd császár-király követei: Meggau gróf s Breuner báró közt, kiket Lépes Bálint kalocsai érsek s Nádasdy Tamás támogattak, 1619 december 30-án Pozsonyban megkezdődtek.
20. FORGÁCH ZSIGMOND ALÁIRÁSA.
21. RÁKÓCZY GYÖRGY ALÁIRÁSA.
Az országgyűlés, mely ugyanazon időben Pozsonyban összeült, csaknem kizárólag protestánsokból állt s nem igen vette számba a folyó alkudozásokat. Ezt azzal mutatta ki, hogy Bethlent királylyá óhajtotta választani, a már megkoronázott II. Ferdinándot pedig a csehek példájára a tróntól meg akarta fosztani. De Bethlen, talán mert érezte, hogy az ez esetben meginduló döntő harczra még nem elég erős, rávette pártfeleit, hogy e szándékuktól elálljanak s csupán Magyarország fejedelmévé kiáltsák ki (1620 január 20.). Tényleg ezzel is reá ruháztatott az uralkodás, csakhogy szerényebb czím mellett.
22. BETHLEN GÁBOR ALÁIRÁSA.
Minthogy Bethlen a választást vissza nem utasította, a császár követeinek meg kellett volna a vele való alkudozásokat szakítaniok. De nem tették, mert remélték, hogy jelentékenyebb engedmények fejében önkényt le fog az új czímről mondani s a császárral fegyverszünetre lép, ki így azon helyzetbe jut, hogy osztatlan erővel támadja meg a cseheket. Várakozásuk nem is volt alaptalan; olyan nagy engedményeket kellett ugyan tenniök, melyek körülbelől egyenlők voltak Ferdinándnak ideiglenes lemondásával egész Felső-Magyarországról. De a fegyverszünet mégis létrejött, még pedig a következő alapon: Ferdinánd egy új országgyűlés összehívásáig Bethlenre ruházza Felső-Magyarország kormányzatát, négy magyar vármegyét és Munkács várát örök időkre, kilencz vármegyét pedig élethossziglan neki enged; ezen kívül Sziléziában két herczegséget, Oppelnt és Ratibort, Csehországban 200.000 forint értékű jószágot ruház reá s a német birodalmi fejedelmi méltóságot adományozza neki; a császár birtokában csupán Győr és Komárom várak maradnak. Ily alapon köttetett meg a fegyverszünet 1620 január 16-án, mire Bethlen Pozsonyból Kassára utazott.
Ezzel az első hadjárat be volt fejezve.
