A HATÓSÁGI TILALMAK ÉS A MINDENNAPI GYAKORLAT
A HATÓSÁGI TILALMAK ÉS A MINDENNAPI GYAKORLAT
Majd minden adalék, melyet a néprajztudomány a feudalizmus kori falvak és városok lakóinak gazdálkodásáról és szokásairól, ruházkodásáról és épületállományáról az egykorú forrásokból eleddig feltárt, a mindennapi életviszonyokba való külső beavatkozásnak is fontos bizonyítéka. Azokat a földesúri, állami, vármegyei vagy egyházi törekvéseket is kifejezik ezek az adatok, melyek újra meg újra a szokásszerű gyakorlat, a hagyományos kultúra megváltoztatását, átformálását szerették volna elérni – ha másképp nem volt eléggé hatásos, hát tűzzel-vassal. Ha számon tartjuk ezeket a sokszorosan dokumentált befolyásolási kísérleteket, eleve nem tarthatjuk „öntörvényűnek” a paraszti társadalmat. Némi túlzással: a folyamatos beavatkozásnak köszönhetjük, hogy a jobbágyparasztoknak nem csupán puszta létezését, illetve a földbirtokos, az állam és az egyház által adóként kisajátított termelvényeik mennyiségét foglalták írásba. A faluközösségek, sőt az egyének viselkedésének megannyi részletét – a normát és az attól való eltérés szankcionált eseteit – is leírták azok, akik nem a paraszti rendhez tartoztak. Abban a korban írták le, amikor maguknak a parasztoknak sem igényük, sem lehetőségük nem volt az emlékhagyásra.
Éppen ezért szükségtelen is részletesen áttekintenünk, hogy milyen tartalmú törvények, rendeletek, utasítások vonatkoztak a feudalizmus hosszú századai alatt a jobbágyparasztokra is – vagy kifejezetten csak rájuk. Elegendő annak summás megállapítása, hogy az emberi létezés és a társadalmi együttélés teljessége valamilyen 700módon – közvetlenül vagy közvetve – összefüggött azokkal a befolyásolási szándékokkal, melyeket a jogrendszer részeként formalizáltak. Amelyeknek tehát a paraszti mindennapokról valló forrásainkat is köszönhetjük. Megválaszolandó kérdés viszont, hogy az irányítás, a befolyásolás feudalizmus kori módszerei, jogi és jogon kívüli eszközei mennyire voltak valóban hatékonyak. Vajon rövidebb vagy hosszabb idő elteltével jelentkezett-e egy-egy utasítás, rendelkezés eredménye – esetleg megfeneklett a hatalmi szándék a befolyásolandók ellenállásán vagy közömbösségén.
Jogi szempontból általában nem látszik kétségesnek a kikényszeríthetőség. Mind az eseti utasítások, mind a visszatérően ismételt rendszabályok, lett légyen bármi is a tárgyuk, gondosan részletezték a kikényszerítés módszerét: a faluközösségek vezetőinek jogává és kötelességévé tették a végrehajtást, be nem tartóikat pedig szankciókkal fenyegették. A rendeletek megfogalmazói tehát alaki szempontból hibátlan jogszabályokat alkottak, hiszen a végrehajtást a rendelkezők és a rendelkezés hatálya alá tartozók függőségi viszonya kellően garantálta. Ebből következik az is, hogy azoknak, akikre vonatkoztak, a „felülről” érkező bármilyen utasítást, függetlenül attól, hogy vélekedésük szerint „hasznos szándék” avagy „hatalmi önkény” megnyilvánulásai voltak-e, törvényként kellett elfogadniuk. „Törvényként” a megmásíthatatlan felső akarat, nem a jogszabály kibocsátásának szintje értelmében. Törvényként, melyhez – saját érdekükben – igazodniuk kell, akár „jó” a törvény, akár „rossz”. Az igazodás volt ugyanis a feltétele a hatalommal való barátságtalan viszony elkerülésének, megelőzésének, mert az ilyen viszony hátrányt, sőt büntetést ígért.
A paraszti közösségek tudatában voltak, hogy nincsenek eszközeik a hatalmi helyzetben lévők kívánságainak elhárítására. Legfeljebb a rájuk kényszerítettek kisebb-nagyobb mértékű módosítását érhetik el az alkalmazkodás, a megalázkodás látszatával. Ezért a „törvényként” tudomásul vett hatalmi beavatkozáshoz való igazodás egyszerre jelentette az engedelmesség életelvvé avatását és az önérdekű szelektálást, tehát az elutasítást. Miközben a legkülönbözőbb tartalmú diktátumok egy része vitathatatlan érvényű vagy tessék-lássék elfogadott „normaként” a közösségi szokásrend részévé vált, más részük esetében a kijátszás, a csendes szabotálás megannyi módszerét fejlesztette mind tökéletesebbre a helyi közösség.
A ROKONHÁZASSÁG TILALMA
AZ ESKÜVŐ NAPJA
A HÁZASSÁG ELŐTTI NEMI KAPCSOLAT
A PARÁZNASÁG EGYHÁZI ÉS VILÁGI BÜNTETÉSE
HATÓSÁGI BEAVATKOZÁS A SZOKÁSRENDSZERBE
A TELEPÜLÉSSZERKEZET, AZ ÉPÍTKEZÉSI MÓD ÁTALAKÍTÁSÁT CÉLZÓ HATÓSÁGI KORLÁTOZÁSOK
