KERESZTKOMASÁG/KERESZTSZÜLŐSÉG
KERESZTKOMASÁG/KERESZTSZÜLŐSÉG
A magyar népi társadalomban a műrokonság talán legfontosabb intézménye a keresztkomaság (keresztszülőség), amely a gyermek személyén keresztül a családhoz kapcsolódott. A keresztvíz alá tartás rituális aktusa két vagy több személy között rokoninak tekintett kapcsolatot – az angolszász fogalomhasználat szerint „lelki rokonságot” (spiritual affinity) – hozott létre (Bodrogi T. 1962: 96; Tárkány Szücs E. 1981: 119; Örsi J. 1990: 168–170).
A keresztkomaság/keresztszülőség intézménye szorosan kötődik a kereszténységhez, mégis eltérő elképzelések és szokások fűződtek hozzá Európa különböző tájain, s ezek nem egészen esnek egybe a keresztény vallások elterjedésének határvonalaival (Petrich H. 1989: 124–128). A kereszteléssel kapcsolatos szokások áttekintését a Magyar néprajz VII. kötetében találja meg az olvasó. Az alábbiakban az intézmény társadalmi vonatkozásait tárgyaljuk.
A komaság intézményrendszere jogi népszokásokon alapuló biztonsági intézmény volt olyan időkben, amikor egyéb biztonsági (érdekvédelmi) szervezetek nem léteztek. Az aktív kölcsönösség – egy közösségen belül a család kölcsönösségének – tömegén nyugodott. A kiegyensúlyozott viszonosság jellemezte a tevékenységek és tárgyak cseréjét (Fél E.–Hofer T. 1969b: 163; Tárkány Szücs E. 1981: 134; Vidacs B. 1985: 134; Fülöp Á. 1995: 10).
A KERESZTSÉGGEL (BEAVATÁSSAL, BEFOGADÁSSAL) KAPCSOLATOS EGYHÁZI ELŐÍRÁSOK ÉS SZOKÁSOK
A KERESZTSZÜLŐK FELKÉRÉSE ÉS MEGNEVEZÉSE
HAGYOMÁNYOSAN KIBŐL VÁLHATOTT KERESZTSZÜLŐ?
FIÚK ÉS LÁNYOK KERESZTELŐJE
A KERESZTSZÜLŐK ÉS KOMÁK KÖTELESSÉGEI
A KOMASÁG INTÉZMÉNYÉNEK PATRIARCHÁLIS VONÁSAI ÉS KLASSZIFIKÁLÓ TENDENCIÁI
A KOMASÁGI KAPCSOLATOK SZIMMETRIKUS ÉS ASZIMMETRIKUS VÁLTOZATAI
A KOMASÁGI KAPCSOLAT MEGSZŰNÉSE
A KERESZTELÉS ÉS A BÉRMÁLÁS ANALÓGIÁJÁRA KELETKEZETT KAPCSOLATOK
A VÉRROKONSÁGI ÉS KOMASÁGI KAPCSOLAT AZONOSSÁGAI ÉS KÜLÖNBSÉGEI
