HAGYOMÁNYOSAN KIBŐL VÁLHATOTT KERESZTSZÜLŐ?
HAGYOMÁNYOSAN KIBŐL VÁLHATOTT KERESZTSZÜLŐ?
Általában házaspárokat hívtak meg, özvegyeket nem. Nyírmeggyesen (Szatmár m.) az asszonyt nem az urával hívták komának, míg a környékbeli falvakban ezzel ellentétben az asszony el sem vállalta volna mással a felkérést. Előfordult, hogy a férj legénykori barátja, akit felkértek keresztapának, még nem volt házas, akkor az anyját hívták meg keresztanyának, aki fia házasságkötése után a menyének adta át a tisztet. A gyermek mindkettőt keresztanyának szólította. Átányban (Heves m.) gyakran megtörtént, hogy ha a keresztkoma még legényember volt, akkor az anyakönyvbe a keresztapa neve került, és a keresztelőre egy közeli unokatestvére vitte el a gyereket. A Tiszaháton a más faluba költözött komát, akinek a visszahívással tartoztak, helyettesíteni lehetett, ha időjárási akadályok miatt nem tudott a faluba jönni, mert a kereszteléssel nem késlekedhettek. Ilyenkor a gyereket más tartotta keresztvíz alá, ami által ő is komává vált, és az is, akit az anyakönyvbe beírtak. Szerelmes- vagy jegyespárt azért nem hívtak keresztszülőnek, mert úgy tartották, hogy a keresztelőn való részvételük után viszonyuk hamar felbomlik. Kecelen (Bács-Kiskun m.) jegyespárt is hívtak keresztszülőnek; a Szeged környéki katolikusok körében házasulatlan legény, de különösen lány számára a keresztszülőség vállalása szégyen lett volna, ezért nem is tették. Ha a gyermek szülei nem azonos helységből származtak, gyakran mindkét településről kapott a gyermek egy-egy keresztszülőt (Szendrey Zs.–Szendrey Á. é. n.: 162; Luby M. 1935: 145, 149; Bálint S. 1957: I. 800; Fél E.–Hofer T. 1969b: 164; Morvay J. 1980: 162; Nagy Varga V. 1984: 903).
