VARRÁSMÓDOK
VARRÁSMÓDOK
Az elmúlt századokban természetesen mindent kézzel varrtak. A varrógép 1870 körül jött divatba. Érdekes módon először a vásári szabóknál lett általános, míg ugyanekkor a drága szabók ún. szalonmunkái (frakk, zsakett, szmoking) még az 1960-as évek végén is kézzel készültek Budapesten. A kézi varrást több okból finomabbnak tartották. Úgy mondták, a kézi varrás nyúlik, nem olyan merev, mint a gépi varrás, amely könnyebben megpattan. Ha felfejtették a ruhát, például kifordítás céljából, a kézi varrás nyoma nem látszott annyira, mint a gépi varrásé. Az 1940–1960-as években csak az volt a finom munka, ha a zakónak kézzel varrták az ujját és a vállvarrását, a kabátfélék háta közepét és oldalt a kabátot deréktól felfelé. Akkor ez szebben áll, nem húz.
A rendelt (rendelésre dolgozó) szabók jelzőférccel vagy szálhúzással szabtak. A szabásvonal mentén úgy öltöttek e jelzőférccel, hogy kis hullámokat hagytak, majd széthúzták az így egymáshoz fércelt két darabot, és a jelzőfércet középen elvágták. Rendelt szabóságban mindig férceltek.
A kézi varráshoz tartozik még az ún. színezés, rantalírozás vagy passzítás. Ezt akkor alkalmazták, ha a szabó ott toldotta meg az anyagot, ahol a szabás szerint nem szabadna. Ezt úgy varrja, hogy nem ölt át, csak a szövet vastagságának kétharmadán. Rantalíroznak akkor is, ha kabátot kifordítanak és a szivarzsebet eltüntetik. Érdekes, hogy ez az öltésfajta színelés néven a csizmadiamesterségben is ismert bőrök összevarrásánál, hasonló céllal. Az úri szabó mondvacsinált váltómunkához fércelt és kétszer próbált.
A 19–20. századi parasztszabók nem ismerték a kézi varrást. Nem is férceltek, csak szabad szemmel, géppel dolgoztak.
Alkalmazták az ún. francia varrást. Ennél egyszer összevarrták a darabokat a színükön, aztán kifordították és a visszájukon is összevarrták őket. Inkább női 409ruhákon alkalmazták ezt a varrásmódot, de a férfiaknak való vászonzakókat is gyakran így varrták.
Az úri szabóknál a vállvarrás a szövetzakókon régen hátraesett, mint a népi dolmányokon. A vállon felül futó vállvarrást az első világháború után kezdték alkalmazni, a válltömést is. Bódis Ferenc, 1873-ban született kapuvári magyar szabóval Domonkos Ottó papírból kiszabatta a dolmányt. A szabásmintán jól látszik, hogy a vállvarrás erősen hátraesik (Domonkos O. 1957: 124).
Kolozsvárt a magyar szabók kézi hímzéses ruhákat is csináltak. Asszonyokkal is csináltatták a kézi hímzést, de régen maga a szabó is megcsinálta. Végül a sujtásos ruhát géppel is virágozták.
Színes selyemmel kitűzött varrásról Kapuvárról is van adatunk, ami géppel készült (Domonkos O. 1957: 131). Ezeket a ruhákat sujtással is díszítették. A zsinórozáshoz a dolmányra és a nadrágra 11-11 rőf kellett. A nadrágon lapos, a dolmányon sarkos zsinór. A nagyon cifra nadrágra 13 rőföt is varrtak, s voltak olyanok is, akik a kék dolmányra cifra szerszámot tetettek, kék, sárga, piros színösszetételben (Domonkos O. 1957: 126). A zsinórozás mellett selyemcérnás gépeléssel is díszítették a dolmányt: „selemmel kitűzött varrás kellett az ódalára, körös-körül az allára és a nyakára”. Az ehhez szükséges piros, zöld és sárga selymet motringban vették, varráskor alsó szálnak fekete cérnát használtak (Domonkos O. 1957: 131).
