LEGÉNYEK – MUNKAERŐ
LEGÉNYEK – MUNKAERŐ
A városok és nagyobb takácsközpontok munkaerő-szükségletéről, -ellátásáról csak szórványos adataink vannak. Az inas és legény mellett csak a családtagok segíthettek, külső leány vagy asszony alkalmazása tilos volt. Az egy-egy műhelyben használható 3-5 szövőszék kihasználása azonban csakis a szakképzett és vándoréveit töltő legények felfogadásával volt lehetséges. A letöltött hároméves inasidő után 1-3 évig volt kötelező a vándorlás, a szakmai tapasztalatok gyarapítása. A fontosabb központokban a takácscéhek szálláskönyvet vezettek az érkező és távozó legényekről, feljegyezve születési helyüket vagy pedig tanulóhelyük nevét. E ritka dokumentumokból egy magyar takács- és egy lenszövő, német takácscéh legénykönyveinek adatait térképre rajzoltuk, elemeztük (55–56. térkép). A kiskunfélegyházi magyar takácscéh legénykönyvébe, a Kis Társaság Lajstromába 1765–1852 között összesen 1392 legényt jegyeztek be, ami évi átlagban 16 főt tesz ki. Tudjuk, hogy a mesterek száma ebben az időben 6-11 között mozgott, így bizony az egy főre jutó legények száma műhelyenként maximum két fő. De ha számításba vesszük azt, hogy a vándorlegények ritkán ülnek meg éven át egy műhelyben, akkor ez az arány tovább romlik. Nem is szólva arról, hogy a mesterek jelentős része esetleg csak egyedül és egy szövőszékkel dolgozik. A legények közül mindössze három érkezett Csehországból és egy Bécsújhelyről. Ez a jelenség is azt bizonyítja, hogy a nagyrészt házi termelésű vagy vásáron vett len- és kenderfonalakból szőtt ún. házivászon és a jellegzetesen magyar hímekkel díszített takácsmunka nem vonzotta a külföldi legényeket, pedig ezek szép számban fordultak meg az országban ugyanebben az időben (Kiskunfélegyháza – Kiskun Múzeum 63.508.1).
Az esztergomi lenszövők szálláskönyve 1756–1853 között 835 vándorló legény adatait őrizte meg számunkra. Ez évi átlagban alig több mint 8,6 főt tesz ki. Származásukat illetően magyar 259 fő (30,7%), külföldi 418 fő (49,7%), a helynév nélküliek száma pedig 164 (19,6%). Bizonyosra vehető, hogy ez utóbbiak legalább a fenti arányokban magyarok és külföldiek. Ebben az esetben több mint 50% az Esztergomban dolgozott külföldi legények száma. A külföldiek összetételét vizsgálva: a morva városokban született legények aránya 31%, a cseheké 23%, az osztrákoké 10%, a maradék 35% Sziléziából és a német tartományokból érkezett, és mindössze csak két fő származott orosz területről (Esztergom – BBM 1954-296-l).
A két város összehasonlítása azt is mutatja, hogy a finomabb, mintás vásznak szövését a nagy múlttal és fejlett textiliparral rendelkező cseh-morva, német területek legényei végezték. Számukra a magyarországi úti cél nem egyszerűen a vándorévek eltöltését jelentette, hanem némi tőke gyűjtését szorgalmas munkával, másrészt letelepedési szándékkal is érkeztek ide. A tőlünk nyugatra fekvő országok és tartományok textilipara ekkor már manufakturális keretekben működött, a kis műhelyek mesterei 384is jórészt bérmunkássá váltak vagy kivándorlásra kényszerültek. A kivándorlás egyik iránya éppen Magyarország is lehetett, hiszen a külföldiek 1724 óta különösen szorgalmazott betelepítése a török alól felszabaduló területekre, a földművelők mellett a mesterembereknek is kedvezményeket biztosított. A vándorutak a rokoni kapcsolatok ápolására is alkalmasak voltak.
380-38155. térkép. Takács vándorlegények Kiskunfélegyházán, 1765–1873
1 = Kolozsvár
2 = Szilágycseh 3 = Kisvárda 4 = Hajdúdorog 5 = Nagyvárad 6 = Gyula 7 = Kétegyháza 8 = Arad 9 = Vinya 10 = Makó 11 = Orosháza 12 = Hódmezővásárhel 13 = Mindszent 14 = Szentes 15 = Kunszentmárton 16 = Szentandrás 17 = Mezőtúr 18 = Alpár 19 = Csongrád 20 = Majsa 21 = Szank 22 = Vadkest 23 = Kiskőrös 24 = Dunapataj 25 = Uszod 26 = Kalocsa |
27 = Halas
28 = Dorozsma 29 = Szeged 30 = Szabadka 31 = Baja 32 = Bezdán 33 = Nemesmilitics 34 = Ómoravica 35 = Zenta 36 = Ada 37 = Bács-Petrovoszello 38 = Zombor 39 = Apatin 40 = Mohács 41 = Siklós 42 = Pécs 43 = Varasd 44 = Nagykanizsa 45 = Kaposvár 46 = Szekszárd 47 = Szakcs 48 = Karád 49 = Pincehely 50 = Ozora 51 = Simontornya 52 = Dunaföldvár |
53 = Rácalmás
54 = Ráckeve 55 = Lovasberény 56 = Bicske 57 = Polgárdi 58 = Veszprém 59 = Tihany 60 = Szentgál 61 = Devecser 62 = Tapolca 63 = Keszthely 64 = Búcsúszentlászló 65 = Szentgrót 66 = Sümeg 67 = Jánosháza 68 = Rum 69 = Németújvár 70 = Sárvár 71 = Bő 72 = Pápa 73 = Marcaltő 74 = Szentmárton 75 = Kisbér 76 = Nagyigmánd 77 = Pér 78 = Győr |
79 = Tét
80 = Csorna 81 = Kapuvár 82 = Lébény 83 = Pozsony 84 = Nagyszombat 85 = Komárom 86 = Korpona 87 = Lőcse 88 = Miskolc 89 = Eger 90 = Gyöngyös 91 = Árokszállás 92 = Pest 93 = Jászfényszaru 94 = Jászberény 95 = Jászapáti 96 = Jászladány 97 = Nagykáta 98 = Cegléd 99 = Abony 100 = Szolnok 101 = Nagykőrös 102 = Kecskemét 103 = Szabadszállás 104 = Izsák |
382-38356. térkép. Lenszövő vándorlegények Esztergomban, 1756–1873
1 = Nagymaros
2 = Kismaros 3 = Komárom 4 = Naszvád 5 = Érsekújvár 6 = Pozsony 7 = Malacka 8 = Szentgyörgy 9 = Sasvár 10 = Nagyszombat 11 = Szered 12 = Galgóc 13 = Nyitra 14 = Léva 15 = Ipolyság 16 = Losonc 17 = Selmecbánya 18 = Besztercebánya 19 = Igló 20 = Ungvár 21 = Miskolc 22 = Nagykároly 23 = Nagyszeben 24 = Bihar 25 = Nagyvárad |
26 = Gyula
27 = Elek 28 = Arad 29 = Makó 30 = Hódmezővásárhely 31 = Temerin 32 = Apatin 33 = Baja 34 = Kalocsa 35 = Félegyháza 36 = Kecskemét 37 = Cegléd 38 = Szolnok 39 = Jászberény 40 = Gyöngyös 41 = Hatvan 42 = Gödöllő 43 = Vác 44 = Pest 45 = Buda 46 = Martonvásár 47 = Bicske 48 = Székesfehérvár 49 = Mór 50 = Dad |
51 = Tata
52 = Győr 53 = Győrszentmárton 54 = Zirc 55 = Veszprém 56 = Tapolca 57 = Devecser 58 = Pápa 59 = Tét 60 = Mórichida 61 = Magyaróvár 62 = Kismarton 63 = Sopron 64 = Csepreg 65 = Rohonc 66 = Kiscell 67 = Szentgrót 68 = Marcali 69 = Boglár 70 = Tevel 71 = Tolna 72 = Decs 73 = Pécs 74 = Mohács |
