TÉVES SZEMÉLYI ADATOK.
TÉVES SZEMÉLYI ADATOK.
NÉHÁNY mondai alak és történeti személy tévedés vagy elírás következtében került a magyar írók sorába. Az első magyar írói lexikon szerzője, Czvittinger Dávid, több külföldi írót vont a magyar írók társaságába. Szerinte ESKANDELI MÁTÉ budai polgár 1009 táján Kínában mint keresztény hittérítő vértanuhalált halt s előzőleg kínai nyelven egy katolikus hittant állított egybe. Épen olyan tévedés ez, mint egy PÁL nevű pap megemlítése a XI. századi magyarországi írók között: erről a hittudományi elmélkedőről is kiderült, hogy személyéhez nincsen köze a magyarságnak. TÁDÉ mesterről csak annyit tudunk, hogy a XII. század végén a spanyolországi Toledóban arab kéziratok tanulmányozásával foglalkozott. Nem vehető számba KLINGSOR MIKLÓS sem, a mesék ködébe burkolt magyarországi német mesterdalnok, a wartburgi dalnokversenyek varázslója és jósa. Költött személyét a XIII. századi német monda teremtette meg. ÁRPÁDHÁZI BOLDOG MARGITot azon az alapon sorolta a magyar írók közé néhány régebbi életrajzgyüjtemény, mert állítólag írt egy vallásos elmélkedő munkát. Lelkivezetőjét, MARCELLUS domonkosrendi szerzetest, szintén írónak gondolták a Boldog Margit részére átadott életszabályok miatt. A XIV. században élt ANDRÁS domonkosrendi szerzetes. Egyesek neki tulajdonították a magyar Margit-legenda szerzőségét. Egy időben ALSÁNI BÁLINT pécsi bíbornok-püspök nevéhez kapcsolódott annak a latinnyelvű kéziratnak szerzősége, mely Remete Szent Pál történetének egyik mozzanatáról tájékoztatta a legendák iránt érdeklődő egyházi írókat. Ma már nyilvánvaló, hogy az ismeretlen krónikás nem lehetett Alsáni Bálint. Néhány kétesértékű feljegyzés jutott korunkra MAGYAR LÁSZLÓ személyéről. Állítólag latinnyelvű munkában ismertette a vadászsólymokat. Némelyek szerint Nagy Lajos magyar király vagy Bajor Lajos német császár fősolymásza volt, mások szerint a bécsi egyetem tanára. Néhányan erdélyi származású embernek vélték V. Károly német császár nagyműveltségű titkárát, MAXIMILIANUS TRANSYLVANUSt. «Erdélyi Miksa» több történelmi, földrajzi és költői munkát írt latin nyelven; Magelhaes Ferdinánd földkörüli útjáról szóló könyve széles körökben ismertté tette nevét; magyar származásának azonban nincsen megnyugtató bizonysága.
Kiadások. – Az említett írók életéről és munkáiról az itt következő irodalom nyujt bővebb felvilágosítást.
Irodalom. – Toldy Ferenc: Az ó- s középkori magyar nemzeti irodalom története. Két kötet. 3. kiad. Pest, 1862. – Fejérpataky László: Irodalmunk az Árpádok korában. Budapest, 1878. – Márki Sándor: Magyar utazók a középkorban. Földrajzi Közlemények. 1890. – Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Tizennégy kötet. Budapest, 1891–1914. – Márki Sándor: Egy magyar humanista. Kolozsvár, 1893. – Apponyi Sándor: Maximilianus Transylvanus származása. Magyar Könyvszemle. 1894. évf. – Kropf Lajos: Maximilianus Transylvanus. U. o. 1895. évf. – Békesi Emil: Magyar írók az árpádházi királyok korában. Katolikus Szemle. 1896. évf. – U. az: Magyar írók az Anjouk és utódaik korában. U. o. 1899. évf. – Margalits Ede: Horvát történelmi repertórium. Két kötet. Budapest, 1900–1902. – Békesi Emil: Magyar írók Hunyadi Mátyás korából. Katolikus Szemle. 1902. évf. – Zoltvány Irén: A magyarországi bencés irodalom a tatárjárás előtt. A pannonhalmi Szent Benedek-rend története. I. köt. Szerk. Erdélyi László. Budapest, 1902. – Áldásy Antal: Alsáni Bálint bíbornok. Budapest, 1903. – Holik Flóris: Alsáni Bálint és az Érdy-kódex. Irodalomtörténeti Közlemények. 1922. évf. – Gulyás Pál: Magyar életrajzi lexikon. 1. köt. Budapest, 1925. – Miskolczy István: A nápolyi Biblioteca Nazionale magyar vonatkozású kéziratai. Magyar Könyvszemle. 1927. évf. – Rössler Mária: Magyar domonkosrendi példák és legendák. Kassa, 1927.
