LATIN IRODALOM: A TATÁRJÁRÁSRÓL SZÓLÓ ÉNEK.
LATIN IRODALOM: A TATÁRJÁRÁSRÓL SZÓLÓ ÉNEK.
NEGYEDIK BÉLA király korából, 1242-ből, jutott korunkra a tatárjárásról szóló latin ének: a Planctus destructionis regni Ungariae per Tartaros azaz Sirató ének Magyarországnak a tatárok által történt feldúlásáról. A planctus a mai elégiának felel meg. Az ismeretlen költő eleven színekkel festi, hogy a tatárok betörésével milyen borzalmas idők következtek Magyarországra. Vérben és lángban a haza földje, baromi csorda tiporja a virágzó tájakat, nincs semerre menekülés. A nemzet jobbjainak életét kiontotta a döntő csata, a király koronája porban hever. De nem csoda, ha legyőztek bennünket. Bűnös volt e nép kicsinyje-nagyja s erkölcstelenségéért méltán sujtotta az ég. Most már siránkozhatunk! Az istenkáromló ellenség szabadon dühöng, az Úr oltárai leroskadtak, papjai legyilkolva hevernek. Elnémult a szerzetesek ajka. Eszeveszetten menekülnek az élők, felbomlott a társadalom minden törvénye; nincs, aki védje a magyar népet. Sírba zuhant az egykor rettegett, gazdag Magyarország. Krisztus kelj fel, ébredj, mutasd meg hatalmadat!
Salva nostram Ungariam,
gravem passam angariam
quam gens lesit Thartarina
tua sana medicina
per celestem graciam.
Virgo mater roga natum!
et peccatis irritatum
tua prece fac placatum,
nostrum solvat ut reatum,
et pellat mesticiam.
gravem passam angariam
quam gens lesit Thartarina
tua sana medicina
per celestem graciam.
Virgo mater roga natum!
et peccatis irritatum
tua prece fac placatum,
nostrum solvat ut reatum,
et pellat mesticiam.
Hegedüs István magyar fordításában:
Mentsd meg mi magyar hazánkat
Közepéből nyomorának.
Lásd, a tatár űzi, nyomja,
Vedd őt égi oltalomba,
Szent irgalmad védje meg!
Szűzanya te, fiadat kérd,
Ki haragszik vétkeinkért,
Csillapítsad szent haragját,
Kérjed az ő bocsánatját.
Űzze el e felleget!
Közepéből nyomorának.
Lásd, a tatár űzi, nyomja,
Vedd őt égi oltalomba,
Szent irgalmad védje meg!
Szűzanya te, fiadat kérd,
Ki haragszik vétkeinkért,
Csillapítsad szent haragját,
Kérjed az ő bocsánatját.
Űzze el e felleget!
Ez a lendületes kesergő ének a magyarországi deák költészet igen értékes darabja. Egy ihletett lelkű szerzetes műve, aki veszni indult hazájából idegen földre menekült s könnybe borult szemmel foglalta versekbe a tatárjárás rémes jeleneteit. A költeményben a lírai és epikai részletek összhangzatosan olvadnak egybe. Nyelve könnyűfolyású. Elevenen lüktető versformája jól illik a költő hangjának izgatottságához. Harmincegy strófából áll, mindegyik strófája tízsoros a következő rímelhelyezéssel: aabbcddeec.
Kiadások. – A Planctus a boroszlói egyetemi könyvtár egyik latin kódexében maradt fenn. – Szövegét Marczali Henrik adta közre: Árpádkori emlékek külföldi könyvtárakban. Történelmi Tár. 1878. évf. – Újból közölte magyar verses fordítás kíséretében Hegedüs István: A legrégibb magyartárgyú latin költemény. Irodalomtörténet. 1913. évf.
Irodalom. – Hegedüs István méltatása: «Egy, a középkorban szokatlan tökélyű, jól megszerkesztett panaszdalt, egy szép elégiát találtam e költeményben, mely érdemes arra, hogy a magyarországi latin költészet első darabja legyen, nemcsak időben, de majdnem belső érték szempontjából is. Azt a fájdalmas veszteséget, mely irodalmunkat érte azzal, hogy ez ihletett lelkű költőtől több költemény nem maradt ránk, nem bírom elhallgatni, mert erős hitem van abban, hogy aki ily költeményt tudott írni, az gyakran pengette a lantot. Gyakorlott kézre vall e költemény, melynek nagy becsét nem tudom eléggé kiemelni». (A legrégibb magyartárgyú latin költemény. Irodalomtörténet. 1913. évf.) – Erdélyi László: Magyar művelődéstörténet. II. köt. Kolozsvár, 1919.
