LATIN IRODALOM: EGYÉB EMLÉKEK.
LATIN IRODALOM: EGYÉB EMLÉKEK.
A XIII. SZÁZADBÓL több egyházi író emléke maradt fenn. BOLDOG MAGYAR PÁL – Paulus Hungarus – domonkosrendi szerzetes egy ma már elkallódott művében a kánoni törvények egyes részeit magyarázta. Ez a kiváló szónok magyar nemes családból született, 1221 körül a bolognai egyetemen az egyházi jog tanára volt, de amikor Szent Domonkos Bolognába érkezett, belépett a hírneves szerzetalapító rendjébe. Mestere több társával együtt Magyarországba küldte, itt csakhamar meghonosodott az új szerzet, Pál pedig tovább indult az eretnekek és pogányok megtérítésére. Először a boszniai patarénusokat, utóbb a Magyarországtól délkelet felé tanyázó kúnokat térítgette szerzetestársaival. Sikeres munkásságával nemcsak a szó mesterének, hanem a «kúnok apostolának» magasztaló nevét is kiérdemelte. A kúnok közé rontó tatároktól szenvedett vértanuhalált 1241-ben. Nevét a boldogok sorába iktatták. – A magyarországi pálosrendi szerzetesek szabályzatát PÁL veszprémi püspök készítette el 1263-ban. A remetés telepek gyorsan szaporodtak s ebben az időben egyesültek egy rendtartománnyá. Pál püspök kedvelt papja volt IV. Bélának, követe V. Istvánnak, kancellárja Kun Lászlónak. 1275-ben halt meg. – Egy ágostonrendi szerzetes, ÁGOSTON atya, 1297 körül írta meg a Szentháromságról és a katolikus vallásról szóló művét. Kézirata eltűnt. – Megmaradt ellenben ANDRÁS mester történeti munkája: a Descriptio victoriae. A Párisban tanult magyar pap IV. Béla király uralkodása idején a királyi kápolnában káplánkodott, utóbb a nápolyi Anjouk udvarába került. Valószínűleg V. István király küldte Dél-Olaszországba, mikor leánya feleségül ment a nápolyi és sziciliai király fiához. Itt írta meg András mester, 1282 táján, Anjou Károly király uralkodásának történetét. Művét a nápolyi Anjouk vérrokonának és pártfogójának, Szent Lajos francia királynak ajánlotta.
Kiadások. – András mester kéziratát a párisi Nemzeti Könyvtár őrzi. – Szövegét Duchesne adta ki: Historiae Francorum scriptores. V. köt. Páris, 1649. – Utóbb egy magyarországi névtelen Opuscula fugientia script. et rerum Hung. Buda, 1779.
Irodalom. – Fejérpataky László: Irodalmunk az Árpádok korában. Budapest, 1878. – Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Tizennégy kötet. Budapest, 1891–1914. – Békesi Emil: Magyar írók az árpádházi királyok korában. Katolikus Szemle. 1896. évf. – Hegedüs István: Irodalomtörténeti tarlózások az olasz könyvtárakban. Irodalomtörténeti Közlemények. 1898. évf. – Szarka Gyula Váci Domonkos-konvent története. Budapest, 1912. – Erdélyi László: Magyar művelődéstörténet. II. köt. Kolozsvár, 1919.
