Mikes hangulata, humora
Mikes hangulata, humora
Nem ez az egy levél hangzik ki ilyen mély hangulattal. Sőt minden levélben ott találjuk az ő meleg érzését, melybe természeti vidámsága s a honvágy melancholiája vegyűl, szerető, hű, ragaszkodű lelkét, melyet annyi csalódás nem tudott elkesernyésíteni, csak eleintén derűlt humorát színezte később bánatosabban. Mindenütt nyilatkozik arany kedélye. S mennyi változatosság van e hangulatokban, a »nénjével« való kedves kötődéstől fejedelmének megsiratásáig s ama rezignált humorig, melylyel visszatérhetésének megtagadását fogadja! S lelkének egy másik vonása: rendkivüli fogékonysága. Minden benyomás élénken hat rá, s bármiről beszél, vonatkoztatni tudja. Minden tárgyra nézve vannak gondolatai, észrevételei, sajátos szempontja. Legföljebb ismeretközlő leveleinek egy része száraz, kivált az 1748–1755 közt kelt levelek, melyekben a törökországi állapotokat írja le minden kedv nélkül. De levelei javában nem vész bele tárgyába, mindig uralkodik rajta, egy ügyes fordulattal visszatér a főgondolathoz, a személyi kérdésekhez, a levél alaphangjához s a kompozició iránt oly eleven érzéke van, hogy egy-egy levele olyan kerekded mint egy dal. Mint dalaiba Petőfi, – úgy foglalta Mikes egész élettörténetét leveleibe. S e levelek varázsa egyrészt abban rejlik, hogy ily méltó tárgyuk van, ily rokonszenves életpályát és ily szeretetreméltó egyéniséget varázsolnak elénk. De rejlik mély és gazdag, hangulatukban, őszinte érzésükben és Mikesnek szerkesztő és előadó művészetében is. Nemcsak egy-egy levél van jól alkotva, hanem az egész sorozat is kikerekítve és befejezve.
A levél mint irodalmi forma Mikes előtt ismeretlen volt a magyar irodalomban. Ő a franciáktól tanúlhatta, a hol a levélírás régi irodalmilag művelt faj volt s a Sévigné asszony és többek levelei (kéziratban) közkézen forogtak. Mikes ott időzött öt évig, módja lehetett ilyen gyűjteményeket olvasni. Csak az a kérdés még, arra talált-e ott mintát, hogy valaki egy föltételezett alakhoz intézett levelekben emlékezéseit írja meg. Azt hiszszük, ebben Mikes eredeti, ő kapcsolta össze az emlékírás erdélyi szokását a francia levélformával. De egyéniségének megfelelőbb alakot ki nem gondolhatott volna.
Stílusát bizonynyal maga teremtette, azzal, hogy mindig szíve szerint, őszintén és természetesen beszél. Olyan, mintha bizalmasan társalogna a maga jóízű modorában, egyszerű, tiszta székely nyelvén. Nála messze vagyunk a XVIII. század vallásos irodalmának vitázó, pathetikus és erélyével ható előadásától s messze a történetírás fontoskodó, józan, nehézkes módjától is. Nyelve éppen keresetlenségével hat; sem a körmondatosság, sem egyéb latinosság nem csábítja el, s oly tiszta prózát az ő korában nem is írtak többé. Elméssége, játszi szeszélye, változó hangulatai adják meg prózájának díszét, nem külső eszközök; mert külső ékességei csupán az egyszerűség és a tisztaság.
