A levelek tartalma
A levelek tartalma
E levelekbe foglalta Mikes mindazt, a mi vele történt, a mi rá hatott, akár esemény volt az, akár megfigyelés vagy olvasmány. Elmondja a bujdosók Törökországba érkezését, az első török háború lefolyását, vándorlásukat Gallipoliból Drinápolyba, Jeniköibe, végül Rodostóba, a fejedelem reménykedését és csalódásait, a maga észleleteit, vágyódását Zágon felé, kis szerelmi regényét Kőszeghy Zsuzsival, a rodostói életmódot, az ottani nép és természet sajátságait, a gyapottermelést, a selyemtenyésztést, melyet Magyarországon is szeretne meghonosítva látni; mikor anyaga fogy, elbeszél egy-egy adomát, az országok vagy az egyház történetéből egy emlékezetes példát (nála lelte Kisfaludi Károly is Iréne című tragédiájának tárgyát), megítéli a magyar nevelést; följegyzi az európai főbb eseményeket, a kisebb Rákóczi-fiú rodostói látogatását, és szívrehatóan Rákóczi Ferenc halálát. Majd Rákóczi nagyobb fiának vállalkozását írja le élénk tollal és jellemzően. Levelei utolsó szakában a török birodalom vallási, politikai, társadalmi viszonyait rajzolja, s az európai események érintése mellett egészségének változásait és a bujdosók egymásután elhalálozását jegyzi fel, mig végső levelében visszapillant az egész sorozatra s levelei hangulatát szépen összefoglaja. »Vagyon immár egynehány napja, hogy ide visszaérkeztem – írja, midőn utolsó társának, Zay Zsigmondnak halálát Konstancinápolyban bejelentvén, Rodostóba visszajött. – Mit rendel az úr ezután felőlem? Az ő kezében vagyok. Hanem azt tudom, hogy a pornak porrá kell lenni. És boldog az, a ki nem az úrnak, hanem az úrban hal meg. Annyi hosszas bujdosásom után kell-e mást kivánnom annál a boldogságnál? – Az első levelemet a midőn a nénémnek írtam, huszonhét esztendős voltam, eztet pedig hatvankilencedikben írom. Ebből kiveszek tizenhét esztendőt, a többit a haszontalan bujdosásban töltöttem. A haszontalant nem kellett volna mondanom; mert az isten rendelésiben nincsen haszontalanság; mert ő mindent a maga dicsőségére rendel. Arra kell tehát vigyáznunk, hogy mi is arra fordítsuk, és úgy minden irántunk való rendelése üdvösségünkre válik. Ne kivánjunk tehát egyebet az isten akaratjánál. Kérjük az üdvösséges életet, a jó halált és az üdvösséget. És azután megszününk a kéréstől, mind a bűntől, mind a bujdosástól, mind a telhetetlen kivánságtól. Ámen.«
