Mulatságos napok
Mulatságos napok
A Mulatságos napokban mint novellafordítót látjuk Mikest. Eredetijét egy francia írónő, Gomezné Poisson Magdolna Angelica (1684–1770) írta s Les journées amusantes cím alatt Párisban 1723-ban adta ki négy kötetben. Formájokra nézve keretes elbeszélések ezek, Boccaccio mintájára; a nagyvárosi élet zajából egy falusi birtokra menekűlt kis társaság – négy leány és két férfi – a természet kellemeinek élvezésén kivül olvasással tölti ott idejét, s olvasmányaik nyomán kiki egy történetet mesél el a többinek, minden nap más-más. De szellemökre ez elbeszélések a Franciaországban a XVII. században divatozott heroikus regények közé tartoznak, melyek klasszikai és keleti nevek alatt a francia előkelő társaság ismert alakjait szerepeltették mindenféle képzelt helyzetekben és affektált erkölcsi világításban, s kecses és érzelgős nyelven beszéltették. Gomezné ez irány kései s nem is igen jeles képviselője volt, de még mindig népszerű tudott lenni, s az eszményi lelkű Mikes tetszését is nagyon megnyerte alakjainak eszményi emelkedettsége. Mikes a Gomezné hosszabb elbeszélései közül hatot kiválasztott, a keretet magyar földre tette át, a Szamos mellé, a kertet Rodostóból való kétszer termő szőllőtőkkel ékesítette; – ez az ő leleménye, egyébként csak fordító. A novella-ciklus hat tagja: Eleonora de Valesco, Rakima, A ponthiói fejedelemasszony, Donna Elvir de Zuáré, Angliai király Etelred, Cleodon. Mindegyikben ugyanazon rendkívüli kalandok, messze földön hányódás, tengeri út, kalózok, vadnépek, minden akadályon győzedelmes szerelem és hasonlíthatatlan vitézség a főrugók s a véletlen szerencse a megoldás rendes módja. Mikes stílje itt nem éri utól a leveleket. Nem a maga gondolatait, hanem kész gondolatokat fejezvén ki, el kell hallgatnia eredeti szeszélyes ötleteit, elfojtania kedélye szikráit; s az elbeszélésben kevésbbé is volt ügyes mint a csevegésben, sokkal költőibb tollal írt le egy valódi élményt, mint fordított egy költött szép mesét.
