Thököly Imre
Thököly Imre
A kormány amnesztiával és némi engedmények igéretével próbálta Thököly híveit elnyomni a fölkeléstől. Thököly azonban nem elégedett már meg a sérelmek orvoslásával, nagyravágyása is kielégítést követelt. I. Rákóczi Ferenc ifjú özvegyének, a szép Zrinyi Ilonának kezét megnyervén, roppant vagyont és fényes összeköttetéseket is szerzett; majd athnamét eszközöl ki a szultántól, s már most mint Felső-Magyarország fejedelme, még eredményesebben folytatja a háborút. De a kuruc-király, a hogy őt a törökök nevezték, ki eddigi sikereit kitünő tehetségeinek, főkép eszes számításainak köszönhette, utóbb éppen számításaiban csalódott. Mikor Bécs ostromával legnagyobb csapást akart mérni a császári udvarra: megfordúlt a kocka. Elkezdődik a visszahódítás munkája, s a török hatalom lehanyatlása nagyon megváltoztatja a helyzetet. Thököly elfogatásának hírére a bosszús kurucok már tömegesen állnak a fölmentő seregekbe; meghódol Apafi is s váraiba német katonaságot bocsát. A helyzet előnyeit sietett felhasználni a kormány: nem a sérelmek orvoslására, hanem a hatalmi vágyak biztosítására. E közben egyre foly a meg nem tért Thököly-hívek üldözése is, kik hegyeken, erdőkben s az elpusztúlt alföldön bujdokolva mint szegénylegények portyázásaikkal rettegtették a környéket. Utolsó volt a meghódolásban a fejedelem hőslelkű neje, ki harmadfél évi ostrom után csak 1688-ban adja fel Munkács-várát. Thökölynek még egyszer felcsillant szerencséje, midőn Oláhország felől betör Erdélybe s a zernyesti győzelem után fejedelemmé választatja magát. Rövid uralma után pár ezer menekűlt hívével az al-Dunán hadakozik még nehány évig, aztán – egyik előkelő foglyával kicserélvén nejét, – a karlócai béke megkötésekor Konstancinápolyba, majd Kis-Ázsiába költözik. Itt halt meg 1703-ban Zrinyi Ilona s 1705-ben Thököly, távol a hazai földtől, számüzetésben, de nem reménytelenül.
