A XVII. századi fölkelések
A XVII. századi fölkelések
BOCSKAI, BETHLEN GÁBOR és I. RÁKÓCZI GYÖRGY vezérlete alatt már félszázadon át harcolt a magyarság vallási és politikai szabadságért, de céljaihoz a század derekán túl nem állt közelebb mint a harcok kezdetén, s csak még jobban megcsökkent az a kölcsönös bizalom, melynek fölkeltésén, ápolásán az előbbi században is hiába fáradoztak az országgyűlések hazafias rendei. A bécsi, nikolsburgi, linzi békekötésekbe foglalt igéretek alkalmasak lettek volna a kedélyek megnyugtatására, de az azokba vetett remény ismételten meghiúsult. A dinasztia és kormánya, bár rettegve gondolt a török és a külföldi protestáns fejedelmek szövetségével indított s törvényes alapú fölkelésekre: nem tudott, nem akart lemondani hatalmi törekvéseiről; csakhogy ezeknek jó ideig útját állta egyfelől a török hatalom, másfelől a magyar alkotmány. Kerülő úton kellett tehát járnia s az idők árját megvárnia.
