A kurucvilág jelleme
A kurucvilág jelleme
De másért is nevezetes e korszak; a küzdelmek lefolyása politikai és mívelődéstörténelmünkben, hatása irodalmunkban egyaránt nagyérdekű. Ez a kor egészen külön világ, az ú. n. kurucvilág, a nemzeti élet sajátos vonásaival, s főkép a Rákóczi szabadságharca idején, valósággal utolsó fellobbanása a középkori daliás időknek, erényeivel és hibáival, utolsó nyilvánulása a régi magyar harc- és életmódnak, melyet érintett ugyan már az újabb míveltség, de eredetiségében meg nem hamisított. Itt záródik be a magyar középkor, melynek eseményeit, embereit a század végeig rajongó tisztelettel említik, emléke pedig mind máig él hagyományban és költészetben.
Nem ok nélkül. Többször találkozunk ugyan a fölkelők közt is a kíméletlen erőszak, az ádáz kegyetlenség, az önző kapzsiság, a hűtlen árulás jelenségeivel, mint az elkeseredett gyűlölet, az olthatatlan bosszú, a számító haszonlesés és kishitű kétségbeesés következményeivel; de ezeket felülmúlják, elfeledtetik a mély vallásos érzületnek, az önfeláldozó hazaszeretetnek, az egyéni és nemzeti vitézségnek, nemes lovagiasságnak, igaz hűségnek és szívjóságnak fő- és közrendűeknél oly számos, oly kimagasló példái, hogy azokra méltán tekint a későbbi kor tisztelő bámulattal.
