Hun-székely írás.
Hun-székely írás.
Az enlaki unitárius templom mennyezetének 1668-ból való fölirata. Értelme (Szabó Károly megfejtése szerint) visszafelé olvasva: Georgius Musnai Csak egy az isten.
Hogy a magyarság, melyet a török népek míveltségi és faji kötelékében látunk alakúlni az őshazában: minő fokán állt a szellemi előhaladottságnak s mit hozott magával e míveltségből az új hazába: semmi sem jelzi inkább mint az, hogy nyelvünkben a betű és írás szavak, mint a török kultúra emlékei maradtak fönn. Ezekhez járúl a rovás szó (mely a magyarból az oláh, bolgár, albán s új-görög nyelvekbe is átment), feltételezve egy régi irástudás folytonosságát, addig mig nemzetünk a keresztyénséggel, az írás művészetében is (olasz papok közvetítésével) a nyugot-európai népekhez alkalmazkodott. Sokat vitatott kérdés, vajjon az úgynevezett hún-székely betűk nem egy régi nemzeti írás maradványai-e? a mire határozott választ adni legfeljebb annyiban tudunk, hogy feltehető, hogy a székelyeknél (a kik lehetnek az avarok maradékai, kik Nagy Károly korában húzódtak Erdély keleti részébe, a mi azt bizonyítaná, hogy Árpád honfoglalása előtt már voltak magyar nyelvű néptörzsek Pannóniában; fajunk régisége tehát messzebb korba nyúlik vissza e hazában mint azelőtt hittük) egy régi betűírás hagyománya maradt fönn, melyet valaki a XVI-ik században elevenített fel s a régibb ismert rovásjegyeket új, költött betűkkel kőfeliratok (Aspelin és Radloff kiadása), melyeken Nagy Géza egy jelenséget konstatált, hogy t. i. a szavak függőlegesen alkalmazott pontokkal vannak egymástól elválasztva, a mit a székely feliratok egyikén szintén megtalálunk. Akárhogy legyen is, kétségtelen (s ez őstörténetünknek egy nagybecsű adata), hogy az írás első ismeretét nem európai forrásból merítettük, hanem messze visszanyúlik őskorunkba, mely épen nem oly sötét mint azt ellenséges érzelmű s tudatlan krónikások költötték és hirdették nemzetünkről. Honfoglaló őseink míveltségének épen nem alacsony színvonalát legkedvezőbben s egyszersmind legalaposabban Volf György határozta meg nyelvészeti alapon.
A magyar-török (hún-bolgár-kazár) kapcsolatokkal együtt kell egy tekintetet vetnünk a magyar hadviselés és államélet legrégibb emlékeire.
Mielőtt a magyarság a történelemben megjelenik, egymástól független törzsenként tanyázott a Volga-menti síkságokban s talán csak közös vallalatokra szövetkezett, midőn a törzsek a vezérnek feltétlen engedelmességet fogadtak, a mint az a mai turkománoknál is látszik. Mint ilyenek, hol a kozár birodalomhoz tartoztak, hol idegen törzsek segítségével – így a kabarokéval – is gyarapodtak.
