Dayka Gábor
Dayka Gábor
DAYKA GÁBOR valódi forrongó lírai természet, a kinek rövid élete, szenvedései, egyéni fájdalma, elégedetlensége s egy eseményibb világért való sóvárgása, epedése megható igazsággal szólalnak meg költeményeiben. Hiába kereste a boldogságot, nem találta föl sehol, a szerelemben sem. Valami megmagyarázhatatlan kór pusztít kedélyén s e miatt nevéről is alig ismeri az örömet, de annál jobban a mély bánatot, mely legszebb költeményeit sugalja. Mélabús hangjának változatos színe és fokozata van: az elégiai szemlélődéstől a kétségbeesés határáig emelkedik; a szerelem és barátság, az élet nagy kérdései s a hazafiság érzései többször ódai hévvel vagy szelíd iróniával nyilatkoznak, de mindig őszintén, lelkéből fakadnak. Nem hiába tartotta őt Kazinczy oly kiváló lirikusnak, bár egészen más szempontból, mint mi: ő egyénibb abban a korban mindenkinél, s csak Ányos hasonlítható hozzá. Legsikerűltebb költeményei a szerelmi epedést, a szenvedély tépelődését, a keserű fájdalom lassan emésztő pusztítását zokogják. A lélek felindulásának erős kitörését kevésbbé érezhetjük nála, de annál inkább azt a soha nem szűnő, soha nem enyhülő bánatot, mely rövid életének állandó kisérője, lelkének romboló örvénye, a melytől sem nem tud, sem nem akar menekűlni, s még az emlékezés gyötrődéseivel is nagyítja azt. A Titkos bú, Esdeklés, Esztendő első napján, Rettenetes éj, Bárdosy Jánosné halálára című költeményei a német költészet hatásától fölzsendűlt tisztább lírának igaz gyöngyei közé tartoznak irodalmunkban.
