Szigligeti
Szigligeti
De történeti nézőjáték, drámai és komikai elemekkel, mégis támadt egy, mely jóval túlélte megszülemlése idejét. Ez a Szigligeti Ede: II. Rákóczi Ferenc fogsága című drámája. Igaz, hogy ennek tárgya és személyzete régibb szabadságharc idejéből való; de a közönség eleven érzéke a Kolonics bibornok és társa képében az 1848-iki kamarilla fondorkodásait látta; Zrinyi Boldizsár zúgolódó átkaiban az újabban megnyomorgatott magyar hazafiak panaszát hallotta; a fogságából kiszabadúlt Rákóczi és kuruc társait megtorló diadalmában a honvéd-tábornokok győzelmét tapsolta, s a páter Knittelius bohózatias mohóságában és szolgalelkében pedig a kor hazafiatlan papjainak gúnyképét nevezte ki. Mentek nézni e hatásos drámát sokan s első előadásakor: 1848 november 4-én 475 forint volt a napi bevétel. Zajosan tapsolták Szigligetit, ki még akkor, mint színész, játszott is a maga színdarabjában. Először Vay kuruc főurat ábrázolta, később a nemes érzésű Longueval francia kapitányt. Egy hó alatt hétszer adták elő e drámát, utószor december 17-dikén. Ekkor a császári sereg bevonulása miatt sietősen félre kellett tenni. Hisz akkoriban a parancsszó német színtársulatot játszatott jó ideig a nemzeti színházban. De Budavár hősies bevétele után megint elő lehetett venni a lelkesítő drámát három estén. Azután egész 1861-ig nem volt szabad előadni. De az 1861-ben szabadabbá vált idő újolag föltámasztá, maig műsoron tartá s legutóbb már az iskolai ifjúság számára is előadták.
A honvéd-szobor Budán.
Ime az egyetlenegy színirodalmi igaz nyeremény a forradalom költészetéből. De azt hiszem, lehet még ehhez számítani egy másik jó terméket is: a Szigligeti és az egész színirodalmunk legsikerűltebb bohózatát: Liliomfit. Igaz, hogy ez már a forradalom utáni zord időben: 1849 dec. 21-én jutott a színpadra; de minden valószinűség szerint a tavaszi hadjárat idejében keletkezett a papiron, akkor, midőn az egymást gyorsan követő győzelmektől nagyon jó kedve kerekedett minden magyarnak. Hát még az olyan lelkes magyar írónak, a minő Szigligeti volt.
Eredeti nagyobb dráma más tárgykörből sem igen jutott a szabadságharc alatt a mi első színpadunkra, kivéve a Hugo Károly Világszínjátékát és a magát 1847 december 14-én kivégzett Czakó Zsigmodnak versben írott János lovagját. De ezek forradalom előtti termékek, s nem hosszabb életre termettek. Előadták azonban többször és mindig nagy hatással Bánkbánt, s a kültermékek közül keresve keresték az olyan színdarabokat, melyek valami forradalmi tárgygyal álltak kapcsolatban. Így 1848 augusztus 21-én, László József, a finom komikumú szalonszínész javára Scribenek Forradalom előtt, alatt, után című vígjátékát játszották, Samarjay Károly fordításában; de többször nem ismételték. Még előbb, ugyanazon év május 29-én megkisérlék Hugo Viktornak A király mulat című antirojálista drámáját is meghonosítani, Egressy Gábor fordításában; de ismétlése ennek sem volt.
