Kossuth drámája
Kossuth drámája
Tudva van, hogy a Kossuth Lajos neve is előfordúlt a nemzeti színház régi műsorában, mint drámafordítóé. A larmoyante német drámagyártó asszony: Weissenthurm Fanni Janka János finnlandi herceg című öt felvonásos drámája jutott színpadra az ő fordításában 1839 május 21-én. Nem bukott meg, mert 1839-ben kétszer, 1841-ben egyszer s 1842-ben ismét kétszer, tehát összesen ötször mutatták be a közönségnek. Bemutathatták volna a forradalom ideje alatt is nem egyszer kedvező pénztári sikerrel, mert a közönség seregestűl ment volna a színházba, ha meglátja a színlapon az akkor oly rendkivüli népszerűségű és hatalmú politikai vezér nevét. Ki is ne lett volna kiváncsi megnézni, hogy milyen darabot tartott ő méltónak lefordítására. A nemzeti színház azonban akkor sem kereste a hűhót. De tán maga Kossuth sem szerette volna az ilynemű hódolatot, mert e dráma kiválasztása nem mutatott széptanilag erős ízlésre. Azután, hogy ezt lefordította, börtönének magányában ismerkedett csak meg tüzetesen s barátkozott meg bensőleg Shakspere-rel, s ez a megbarátkozás hatalmasan hatott ízlésére, nyelvének erejére és stíljének pompájára. Észrevehető ez forradalmi szónoklatain és buzdító cikkein is, melyeknek egy részében szintén forradalmi költészet, szárnyalás és hév kapott kifejezést.
Ezekben adhattam számot – mennyire szűk téren lehetett – a forradalom költői terméséről, sőt némileg, vázlatosan, időszaki sajtójáról is. Költői termésében van maradandólag becses is, bár nem sok és nem soktól. De lelkesítő zene híján hiányzik belőle egy, az ajkakon folyvást égő közdal. Pedig ismételhetem, hogy voltakép erre van szüksége a forradalomnak, hogy a tömegek és seregek lelkesedjenek tőle. Írott költeményekre nem szorúl akkor, midőn az elszántságában, a férfiak vitézségében, a nők áldozatkészségében és lobogók győzelmi röpködésében, szóval az egész fölzajló életben, az elragadtatás költészete ragyog.
