Forradalmi népdalok
Forradalmi népdalok
Összetartóbb közérzület a leigázás hosszú idejében fejlett ki, midőn együtt búsúlt, csüggedt vagy remélt a városi polgár és falusi földesúr, a kastély ura és a vityilló szegénye. S ily időben válik szélesebbé és mélyebbé a népköltés erének hazafiúi ága, hogy olyan általános hatású dalt teremjen, minő egy már régibb szövegből átalakított eme szép dal:
Esik eső karikára,
Kossuth Lajos kalapjára;
Valahány csöpp esik rája;
Annyi áldás száljon rája!
Kossuth Lajos kalapjára;
Valahány csöpp esik rája;
Annyi áldás száljon rája!
Vagy ez az erős bizodalmú versszak:
Még azt mondja az osztrák:
Nem lesz több Magyarország.
Hej hazudik az osztrák:
Mindig lesz Magyarország.
Nem lesz több Magyarország.
Hej hazudik az osztrák:
Mindig lesz Magyarország.
Avagy e dalsohajtás:
Könnyű a németnek
Adót exequálni;
Nehéz a magyarnak,
A szegény magyarnak
Kossuth Lajost várni.
Adót exequálni;
Nehéz a magyarnak,
A szegény magyarnak
Kossuth Lajost várni.
Vagy ez a naiv, mert a menekűltek szegénységét is a maga alacsony sorsa szerint képzelő székely termék:
Kossuth Lajos meg a Bém
Vályogot hány, mert szegény,
Türr Pista meg ködmenbe
Rakosgatja ötvenbe.
Vályogot hány, mert szegény,
Türr Pista meg ködmenbe
Rakosgatja ötvenbe.
Ily teljesen népi eredetre mutató hazafiúi nótát a forradalom idejéből ne keressünk A forradalom költészete című, 1867-diki, Heckenast-féle kiadású anthologiában, mely ismert nevű költők, versírók költeményeiből és szépprózai ábrándozásaiból áll. Sőt a nem rég megjelent Szabadságharc dalai című füzetben is, melynek darabjai – kevés kivétellel – tanúlt, de nem hivatott, lelkesedő, de lelkesítni versben, dalban nem nagyon tudó emberek alkalmi munkái, s ha egyik-másik termék megközelíti is az igazi népdal formáját és hangját, de vagy nehézkes hang, vagy hibás ritmus, össze nem csendülő rím, sormetszeti hiány árulja el, hogy a nép ajakán nem simúlhatott ki. A mi népies terméket a forradalom idejéből össze lehetett szedni, leginkább megtaláljuk a Magyar Népköltési Gyűjtemény új folyamában, melyet a Kisfaludy-Társaság megbízásából Arany László és Gyulai Pál 1872-ben adtak ki. Ebben már találunk néhány dalt a forradalom idejéből, olyanokat is, melyek a tábori tüzeknél kaphattak szárnyra. Ilyen a
Fölteszem a csákómat a fejemre,
Ugy ugratok Windisgrätznek elejbe;
Windisgrätznek paripája sántikál,
Plezurt kapott ütközetben, Szolnoknál.
Ugy ugratok Windisgrätznek elejbe;
Windisgrätznek paripája sántikál,
Plezurt kapott ütközetben, Szolnoknál.
Ilyen valószínűleg ez is:
Első, első, legelső,
Kossuth Lajos az első;
Második a Windisgrätz,
Kinek népe mindig vész.
Kossuth Lajos az első;
Második a Windisgrätz,
Kinek népe mindig vész.
Harmadik a Jellacsics,
Kinek népe soha sincs;
Negyedik a Görgei,
Ki a népet töreti.
Kinek népe soha sincs;
Negyedik a Görgei,
Ki a népet töreti.
| (T. i. az osztrák katona-népet.) |
Népies alkatrészekből állította össze, valószínűleg valamelyik diákhonvéd, azt a dalt, mely Erdélyben a Puchnerrel vívott harcról szól s így kezdődik: »Estve jött a parancsolat számunkra«.
Szép, jellemző, jókedvű dal ez:
Zúg az erdő, zúg a mező,
Ugyan mi zúgatja?
Talán bizony Perczel Móric
A lovát ugratja.
Ugyan mi zúgatja?
Talán bizony Perczel Móric
A lovát ugratja.
Szép ő maga, szép mindene,
Szép a paripája,
Vigan vágtat a honvédek
Nyalka táborába.
Szép a paripája,
Vigan vágtat a honvédek
Nyalka táborába.
Akkori eredetű dalok továbbá: Kisütött a nap sugára Perczel Móric ablakára, Kossuth Lajos híres kommandáns, Kossuth Lajos édes apám, vagy Szól az ágyú, jön a halál, Megy a honvédnek, megy huszárnak, Mindig hordják a rekrutát, Mindenfelől harci nótát fúj a szél, Nem szánt-vet az égi madár. S van olyan is, mely kedvetlenül énekli, hogy szegényből lesz a katona, mert a Szegénynek nincs pártfogója. De még e nagy gonddal összeállított gyűjtemény sem bír sokat felmutatni a forradalmi népköltés mezejéről. Különben az akkori műköltés sem áll arányban a létezett költői tehetségek képességével és előbbeni termékenységökkel.
