A forradalom hatása az írókra
A forradalom hatása az írókra
És ezt az idő természete, lelke okozta. Petőfi, kit ez az idő a szabadság-szeretet ki-kirobbanó vulkánjává tett, akkoriban megtoldhatta volna egyik régibb, híres dalmondatát, hogy nemcsak minden Demosthenesnél, hanem minden Tyrtaeusnál is »szebben beszél a tett«. Ekkép a költők is a tettek mezejére vonúltak, harcolni karddal, élőszóval vagy hírlapi izgatással. Nagy terjedelmű szépírói munkára senki sem vállalkozhatott. Regényt ebben az időszakban egyetlenegyet sem írtak. Báró Eötvös József, mint közoktatásügyi miniszter, reform-munkákkal volt elfoglalva mindaddig, mig az igazi forradalom, – az első felelős kormány lemondásával s az országgyűlés feloszlatására küldött királyi biztos: gróf Lamberg tábornok utcai meggyilkolásával – ki nem tört, midőn ő – nem lévén forradalmi természet – Trefort Ágostonnal együtt külföldre menekűlt, aggódni a veszélyben forgó haza s könnyezni a majdan letiport nemzet sorsán. Báró Jósika Miklós, a szabadság ügyének e szilárd híve s későbbi számüzöttje, mint főrendiházi tag s utóbb – Vörösmartyval együtt – mint a felségjogot gyakorló kegyelmi szék tagja, teljesen pihentette romantikus tollát. Kemény Zsigmond is egészen a politika szolgálatában állt, több belátással mint vérmes reménységgel. Jókai Mór, elbeszélő irodalmunknak már akkor sok fényt igérő új csillaga, egészen hírlapíró lett, mint Pálffy Albert is, ki eleven stílű beszélyek helyett buzdító, serkentő, olykor bántó cikkeket írt hamar híressé vált napilapjában. Bajza József is politikai szerkesztőnek állt be, csakúgy mint Erdélyi János, ez az addig versekkel és magvas bírálatokkal kitűnt, komoly szellemű szépíró. A fiatal írók közül néhány képviselő, jóval több pedig honvéd lett. A szépirodalom általában elveszítette munkaterét is. Az évek óta jelentőségre kapott három heti divatlap megszűnt, átalakúlt. Frankenburg Adolftól az Életképeket Jókai és Petőfi vették át, de csak a keményebb harcok beálltáig szerkesztették, addig is tele írva nagy páthoszú vagy elmés, gúnyos politikai versekkel, szépprózai elragadtatásokkal s a vajudó idő képét tükröző elmésségekkel. A Vahot Imre Pesti Divatlapjából Nemzetőr lett, a Petrichevich Horvát Lázár arisztokratikus hangot követő vagy nyavalygó Honderűje pedig Reformmá vált, de csak rövid idei életre. A kormány hivatalos lapja azonban, a nagy közönséggel biró Közlöny, melyet Gyurmán Adolf, az utolsó hónapokban pedig Emődy Dániel szerkesztett, Debrecenben már helyet adott a Petőfi lelkes erdélyi költeményeinek és elragadtatással írt harci leveleinek is, s szerkesztőségének belső tagjai sorában fiatal költők is voltak, köztük Lévay József. E hivatalos lapban és Vas Gerebennek a kormánytól pártfogolt néplapjában: A Nép Barátjában jelentek meg az akkori idő legjobb költői termékei, köztük a néplapban számos költemény Arany Jánostól, ki a Nép Barátjának úgynevezett főmunkatársa volt, Sárosy Gyulától (ki e közlönyben nyomtatta ki az Arany trombita első részleteit), Tompától, Lévaytól, Garaytól és Vajda Jánostól hazafias szellemű, részben izgató versek.
