Arany János
Arany János
Nem lobogott a szenvedély ily szilajon az Arany János lantján, bár számos költeményt írt ez időben, melynek azonban nem tartoznak remekei közé. Meleg haza- és népszeretet szól e műveiből tiszta, erős nyelven, művészi formában, de buzdító verseiben is csak ritkán fakadt ki oly hangosan, mint az Egy életünk, egy halálunk címűben, az ellenünk támadt népekre förmedve:
Itt élődött, hízott rajtunk,
Mellénk ült, ha kitálaltunk;
Zsírunk ette, vérünk szopta,
Hogy testvérünk, azt hazudta.
Mellénk ült, ha kitálaltunk;
Zsírunk ette, vérünk szopta,
Hogy testvérünk, azt hazudta.
| Egy életünk, egy halálunk, |
| A cudarral szembe szállunk! |
Sokkal szelidebben szól a forradalom alatt legismertebbé vált, énekre termett műve, a Magyar nemzetőr dala:
Süvegemen nemzeti szín rózsa,
Ajakamon édes babám csókja,
Ne félj babám! nem megyek világra,
Nemzetemnek vagyok katonája stb.
Ajakamon édes babám csókja,
Ne félj babám! nem megyek világra,
Nemzetemnek vagyok katonája stb.
Sajátszerű azonban Arany e időbeli költői munkásságában, hogy ponyván árúlt verseket írt Rózsa Sándorról is, ki haramia-vétkeiért bocsánatot kapva, lovas szegény legények élén a föllázadt rácok kemény ostora lett. A vers-sorozat így kezdődik:
Rózsa Sándor, Rózsa Sándor
Hova lettél?
Megvagy-e még, harcolsz-e még,
Vagy elestél,
Megvan-e még az a híres
Karikásod,
A melylyel úgy meg-megverted
A vad-rácot?
Hova lettél?
Megvagy-e még, harcolsz-e még,
Vagy elestél,
Megvan-e még az a híres
Karikásod,
A melylyel úgy meg-megverted
A vad-rácot?
Jellemző, hogy ebben az időben még olyan fenkölt, erkölcsi szigorú lelkek is, a minő Arany János mindig volt, a közönséges bűnt is meg tudták bocsátani, ha elkövetője a hazáért elszánt vitézséggel harcolt.*
Ebben az időben Görgei Arthur fővezérnek is volt egy izmos termetű őrhuszárja, ki mint híres szegény legény kerűlt börtönbe, honnan hadakozni kibocsátották. Ez a szabolcsi Geszten Jóska volt, olyan hűséges őrzője tábornokának, hogy halál fiává tette volna azt, ki csak egy ujját is meri emelni a vezér ellen. Ez a Geszten is valaha népnóták hőse volt.
A költő azonban későbbi gyűjteményeiből mindig kirekeszté ezt a forradalmi termékét, tán mert Rózsa Sándor a forradalom után ismét gonoszságokat követett el és életfogytig fegyházba jutott. Vagy mert általában a poézis fenköltségével nem tartotta összeférőnek ilyfajtájú »hősök« megéneklését.
