Erdélyi János és mások
Erdélyi János és mások
Erdélyi János 1848-ban a hazaszökő huszárokat énekelte meg hangzatos terzinákban:
Amott jőnek a huszárok,
Gyönyörűség nézni rájok,
A világon nincsen párjok!
Gyönyörűség nézni rájok,
A világon nincsen párjok!
1849-ben pedig a falánk, pusztító, hosszú kabátú muszkától borzongott:
Oh be galád ember,
Szent kereszt veszítsd el!
Szent kereszt veszítsd el!
Más költők is, régiebbek, mint Garay János, Jámbor Pál, Lisznyai, Tompa, Mentovich, Berecz, vagy ifjak, mint Lévay József, Vajda János, Gyulai Pál, Zalár, Bozzay Pál jellemző és hatásos versekkel (ha nem is sokkal), szaporították a forradalom alkalmi költészetét; de valamint Arany Jánostól, úgy Tompa Mihálytól, Lévay Józseftől, Gyulai Páltól (a Hadnagy uram e tizenkét sorban oly sokat kifejező költemény írójától), és Vajda Jánostól is már a szabadságharc letiprása után jelentek meg a sokkal nagyobb becsű hazafias ódák, jellemző allegoriák és életképek a forradalom tárgyköréből.
